Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

1981. május 20. KÉLET-MAGYARORSZÁG 3 Miért jár jutalom? leírván a címet nem vagyok bizonyos ab­ban, hogy illő dolog örö­mökről oldalozva szólni, de ha ezt teszem, akkor nem örömet akarok rontani ve­le. Különben is a példái­mon túl vagyunk, és bo­lond ember lenne, aki a másíthatatlannal akarna perelni. Ballagtak a gyerekek. Jól eldugott örömmel ké­szültek a napra, volt az utolsó időkben dolguk elég, mint ahogyan most is van, készülődvén az érettségire. Minden együtt­érzésem az övék és nem ellenük mondom, amit eb­ben a tárgyban mondandó vagyok. G. 18 éves. Simson kis­motort kapott, és cseppet sem boldog az ajándékkal, mert a barátjának a szü­lei gépkocsit ígértek köz­vetlenül az érettségi után­ra. Ismerős kérdezte aggód­va tőlem, hogy elég-e az 500 Ft-os ajándék balla­gásra, ha 100 Ft-ért virág is jár még a köszöntéshez. Fiúk latolgatták körülöt­tem a vonaton, hogy ki mit kapott és ki mit fog kapni jövőre, ha majd bal­lagni fog. Nem túlzás, családok sokasága, közeli és távoli rokonok hadsere­ge takarékoskodott, gyűj­tött erre a napra, és ami ennél is rosszabb: csalá­dok sora vigyázta egy­mást, hogy azok ott mit vesznek a gyereküknek, mivel teszik emlékezete­sebbé a ballagás amúgy is emlékezetes napját. Ki­mondom, mert így igaz, az ajándékok jó részét való­jában nem a gyerekeink kapták. Nagyságrendeket nem a gyerek tehetsége, szorgalma, hanem a csa­lád anyagi lehetősége szabta meg, nemegyszer a család anyagi lehetőségén felül, mert az ajándékok nagyságát a szomszéd gye­reknek járó ajándék mi­lyensége szabta meg. IMMÁR jól tül a BALLAGÁS ünnepén, gon­dolkodtatni szeretnék. Mi­féle jutalmazási rendszer az, ahol a négy évig buk­dácsoló, közepes vagy an­nál rosszabb teljesít­ményt produkáló diákgye­rek ugyanazt kapja vagy esetleg többet kap, mint az eminens, mint a négy évet valóban végigdolgozó ki­váló diák? Valójában azt kell megkérdezni, hogy miért jár jutalom. A fel­nőtt világában természe­tes, hogy valamiféle telje­sítményért, valamilyen produktumért, ami ha nem is rendhagyó módon külö­nös, a rendhagyókért ki­tüntetéseket adnak, de ál­landó, folyamatos, megbízr hatóan jó. Nem vagyok annyira op­timista, hogy azt merjem mondani: ebben a hazá­ban minden jól van a ju­talmak, prémiumok körül. Nincs így, és míg a világ világ, tévedni lehet, kap­hat jutalmat az arra ér­demtelen is. Mégis: ilyen tömeges méretekben, mint a ballagáskor, sohasem pa- zarlunk értékeket, soha ennyit nem adunk az ér­demteleneknek, soha nem ártunk annyit azzal, hogy adunk. Mindezt nem az irigység mondatja velem, mert ha sokkal szegényebbek len­nénk, akkor nem lenné­nek ilyesfajta gondjaink. Tény, hogy megengedhet­jük magunknak, ezt a bal- lagásos ünnepet, de az is tény, hogy hovatovább úgy tűnik, mintha a balla­gás nem a gyerekek, ha­nem a szülők, a hozzátar­tozók ünnepe, lenne. Való­jában magunkat vereget­jük vállon, hogy mi kita- nittattuk a gyerekünket, és magunkat jutalmazzuk a neki szánt ajándékkal, még akkor is, ha a gyerek azért az érettségi bizo­nyítványért szinte sem­mit sem tett, ha négy éven át önmaga képességei alatt teljesített. A ballagáson persze túl vagyunk, eső után köpö­nyeg hát ez a jegyzet, pon­tosabban az lenne, ha nem szeretnénk ennyire ünne­pelni. Ismerősöm gyűjt az általános iskola nyolcadik osztályából ballagó, másik ismerősöm gyűjt az álta­lános iskola negyedik osz­tályából ballagó (ezt sze­rencsére még nem ünnep- lik mindenütt), a harma­dik gyűjt az óvodából bal­lagó kisfiának. ADNI JÓ. Ételmetlenül, érdemtelennek adni több a hibánál. Bűn, mert a ja­vak semmibe vevésére ta­nít, és mert az emberré váláshoz szükséges érték­rendet bontja meg. Külön­ben jó munkát kívánok minden érettségizőnek. Bartha Gábor FÓLIASÁTOR AZ ISKOLA UDVARÁN Palántavásár Beszélgetésre csábít a kép. A tárpxai ABC teraszán cso­portosulás, néhány gyerek, meg két idősebb asszony ke­ményen alkuszik. Az iskolá­sok egy faláda előtt guggol­nak, palántát árulnak. Kövér karalábé-, kelkáposzta-, kar- fiolcsemetók kelletik magu­kat, meg persze a fiúk is di­csérik a portékát. Figyelem a vásárt. • Komolyan folyik a szó, ahogy csak a gyerek meg a felnőtt beszélhet egymással. Aztán megköttetik az alku, parányi csend telepszik a lá­da mellé. — Hogy adjátok? — kér­dem. — ötven fillér darabja. Tetszik venni? Még ráadást is adunk. A bácsi is jól jár, meg mi is. Kell a pénz, mert kirándulni megy az osztály. Újabb vevő érkezik, meg­szakad a beszélgetés. Az üz­let mindennél fontosabb. — Hanyadikosok vagytok? — Hat. Az iskola udvarán van a fóliasátrunk, ott ne­veljük a palántát. De nem csak mi, az egész felső tago­zat. Most gyakorlati óránk van, a tanár néni ránk bízta a piacozást. « Utánpótlás érkezik, máris ügyes kezek rendezgetik félt­ve a csemetéket. Munkájuk gyümölcsét tiszteli e mozdu­latokkal a három fiú: Siti Károly, Mihály Tibor és Szűcs Bertalan, (bg) A piacosok. Párttagok hétköznapjai Tanyán nehezebb Sajátos a tanyán végzett pártmunka, hiszen maga a ta­nyán élés is sajátos. Több szempontból nehezebb tanyán élni, következésképpen a közéleti munka is nehezebb. A Nyír­egyháza környéki tanyabokrokban például egy sor egyedi feladat vár a párttagokra, de furcsamód az itt élő embe­reknek sokban hasonlít az öröme és a gondja a falvakban élő emberekéhez. Az alapszervezetek összeté­tele is különbözik például a gyári alapsaervezetek összeté­telétől. A tanyákon pedagó­gusok, kisiparosok, mezőgaz­dasági dolgozók alkotják az alapszervezeteket. Természe­tesen az utóbbiak vannak többségben. Ennek megfelelő­en alakulnak a pártmegbíza­tások is. Visszavándorlók A megbízatások zöme a mezőgazdasági munka segíté­sére irányul. Szép számmal vannak azonban azok, akik­nek társadalmi munkájuk nem kézzelfogható, nehezen értékelhető. Ök a tudatformá­lást és a közösségi szellem ki­alakítását segítik. Érdekes, ámbár természetes, hogy a Felnőttek klubja mezőgazdasági üzemek fejlő­dése után megindult egy egészséges visszavándorlás a tanyai tsz-ekbe. A Ságvári Tsz hatvan párt­tagja tanyán lakik. Többsé­gük szétszórt, kisebb tanyá­kon. Csupán Vajda-bokorban és Felsősimán tudják megtar­tani munkaidő után a rendez­vényeket. A többi apró tele­pülésen a munkaidő végén, vagy még előtte tartják a ren­dezvényeket. Természetesen ez nem megy a munka rová­sára. Tavaly például száz hek­tár borsót vetettek, gépi be­takarításra tervezve. A rossz időjárás miatt a gépi munka nem ment, s éppen a pártta­gok kezdeményezésére végez­ték el a kézi betakarítást, ősszel a jégverte almát szin­tén a párttagok javaslatára dolgozták fel három műszak­ban. A műszakszámok növe­lése pénzt hozott a közös kasszába. nak, a traktorosok, kombájno- sok csúcsidőben rendszeresen nyújtott műszakban dolgoz­nak. A Marx-tagban élők társadalmi munkában busz­megállót építettek. A Nagy­laposon élő tanácstagok a kör­nyezet szépítésére mozgósíta­nak rendszeresen. Nem meg­lepő, hogy az önkéntes rend­őrök a párttagok közül kerül­tek ki, ők vigyáznak a tanyák csendjére, rendjére. A tanyán élés néhány szem­pontból hátrányt jelent. A hátrányos körülmények kö­zött végzett társadalmi mun­kások a jövőben is joggal várják el a felsőbb pártszer­vek megkülönböztetett segít­ségét. N. L Svéd szövetkezeti szakember Szabolcsban Jan Runnqvist, a SID A — Svéd Szövetkezeti Fej­lesztési Hivatal — tanács­adója az Országos Szövet­kezeti Tanács és a TOT vendégeként két na­pig, május 18-án és 19-én Szabolcs-Szatmár megyé­ben tartózkodott. Felke­reste a TESZÖV vezetőit, látogatást tett a napkori Kossuth-és a székelyi Bú­zakalász Termelőszövet­kezetben. Tanulmányozta a magyar szövetkezeti mozgalom eredményeit és az érdekképviseleti rend­szer munkáját. E béd után van. Hajda­nában ilyenkor delel­tek a parasztemberek, ledőltek a nagy meleg elől a fasor hűs árnyékába, hogy utána újult erővel dolgozhas­sanak napszálltáig. Valahogy kiveszett már ez a szokás az emberekből. Lehet, hogy a gépek tették mindezt, köny- nyebbé vált a munka, min­denesetre nem találni ma már delelőket. Tehetné ezt Máté Endre is, de nem teszi. Inkább ellátja a háztáji jószágokat, s utána indul a közösbe dolgozni. Hu­szonegy éve nap mint nap végzi becsületesen a munká­ját. — Mi kétszer járunk na­ponta dolgozni — mondja csendesen az alacsony, de láthatóan jó erőben lévő fér­fi. — A felkelő nap már a szakosított telepen talál. Ki­trágyázunk, etetünk, utána pedig megkezdjük a fejést. Tarpán, az Esze Tamás Termelőszövetkezetben nagy hagyománya van a szarvas- marhatartásnak. összesen 1636 jószáguk van, ebből 603 a tehén. Tekintélyt paran­csoló szám ez. — Ügy kilenc körül vég­zünk a benti munkával — folytatja Máté Endre —, ha­A győztes Háté zajövünk, s itthon elvégezzük a ház körüli teendőket. Ne­kem is van egy bocim, s majdnem annyi gond van ez­zel az eggyel is, mint amikor négy volt, A teheneket akkor adtam el, amikor a lányom férjhez ment. Szükség volt a pénzre, de ezt az egyet meg­hagytam. Nem tudnék én megélni állatok nélkül, hoz­zám nőttek, szeretem őket. Délután aztán kezdődik minden elölről, és tart este hétig, nyolcig. — Az állatokat szeretni kell. Ugyanolyan érző lények, mint az emberek. Én már messziről észreveszem, mi­lyen a tehenek hangulata, ke­délye, mert ezeknél is válto­zó, ami kihat a tejtermelésre is. Megérzi a jószág, hogyan gondozzák. A gondoskodást pedig meghálálja. Ebben mi is érdekeltek vagyunk, hiszen a tej mennyisége és a zsír­százalék után kapjuk a fize­tésünket. Nem panaszkodha- tom, a múlt hónapban is 5600 forintot kaptam. Ez nyáron még több is lehet, mert ilyen­kor friss a takarmány, a fű, több a tej. Most harminchá­rom tehenet gondozok, de csak huszonnégyet fejek. A többi nemsokára ellik. Meg­van naponta a 370—380 li­ter tej is. Máté Endre négy hónap múlva lesz hatvanéves, de nyugdíj bamenetelről szó sincs. Illetve csak papíron lesz nyugdíjas, mert szeretne to­vább dolgozni. Bírja még, s ahogyan ő mondja, a munkát különben sem lehet abba­hagyni. Ez élteti az embert. — Van egy kis szőlőm a hegyen, 218 öl — mondja. — Jó termés volt tavaly. Még a nászomék is eljöttek a szüret­re. A szőlőben, munka köz­ben kipihenem magam, elfe­lejtem minden gondomat. M áté Endre nemsokára nyugdíjas korú lesz, de nem hagyja abba az aktív munkát, dolgozik majd hatvanon túl is. Pláne most, hogy a termelőszövet­kezet fejési versenyében első helyen végzett. Ezt a rangot meg kell tartani. S. B. Felsősimán a párttagok se­gítségével működik a tanyai lakosokat összetartó „felnőt­tek klubja”. A mezőgazdasági könyvhónapok szervezésében és lebonyolításában szintén részt vesznek az alapszerve­zetek. A TIT-tel és a Vörös- kereszttel számos közös prog­ramot szervez a pártvezető­ség. Az ismeretterjesztő elő­adások közt legnagyobb nép­szerűségnek érthetően az egészségügyi és a mezőgazda- sági témák örvendenek. A ta­nyaközpontokban szervezett elsősegélynyújtó tanfolyamok­nak több esetben érezhető volt a gyakorlati haszna, hi­szen ezekre a helyekre nehe­zebben jutnak el az orvosok, a mentők. A pártvezetőség a Nyíregyházi Áfész-t fél éven­ként felkéri: számoljon be a tanyák ellátásáról. A rend­szeres kapcsolatnak, egy ké­résnek köszönhető például, hogy Manda-bokorban meg- 'hoszabították a bolt esti nyit- vatartását. Az eredmények mellett persze a gondok is megtalálhatók a pártmunká­ban. A párttaggá nevelés, a pártépítő munka pákául sok­kal nehezebb, mint egy szer­vezett ip>ari nagyüzemben. A kálmánházi tsz tanyán élő párttagjai nemcsak föld­rajzilag kapcsolódnak a Ság­vári Tsz kommunistáihoz. Munkájukban is sok a közös. A tsz kommunistáinak pont fele tanyán él és dolgozik. Az állattenyésztésben dolgozók a takarmánnyal takarékoskod­Szabad idő T alálomra szólítottam meg néhány piádon ül­dögélő embert a nyír­bátori főtéren. Kérdésem — mivel tölti a szabad idejét, mi a véleménye a műveltség­ről — nem aratott éppen osz­tatlan sikert. Nemigen szok­tak ilyet kérdezni a pádon várakozóktól, és csak úgy vá­ratlanul, ismeretlenül... — Kinek van egyáltalán szabad ideje? — kérdezett vissza az egyik fiatal asszony, Horvai Józsefné. Hodászról utazott Nyírbátorba, valami­lyen engedély ügyében, de ha már itt van, megnézte a Ho- dászon is emlegetett bátort butikokat. — Mi is szeretnénk divato­san, szépen öltözködni, de alig talál az ember valamit az áruházakban. Vagy a szín, vagy a fazon, vagy az ára nem tetszik, ezért néztem meg a magánbutikot, kettőt is. Vettem is egy kedvemre va­ló ruhát, nem is túl drágán. Mit olvas? Mit néz a tévé­ben? — Újságot. A rádióban a Szabó családot szoktuk meg­hallgatni, meg a jó táncze­nét, néha egy-egy színházi közvetítést, főleg, ha vidám. Televíziónk még nincs. Én a háztartásban dolgozom, még sincs sok időm, a dohány mindent elvesz az embertől, igaz elég jól is fizet. — Én megmondom, mivel töltöm a szabad időm? — vá­laszol készségesen a szomszéd pádon üldögélő fiatalember. — Nutriát tenyésztek. Tegnap iß lekaptam az irháját három­nak. — Nem szégyellem én a ne­vem, de azért hagyja ki. A. nutriások ismerik egymást, van közöttük még városi-já­rási funkcionárius is. Tisztes­séges időtöltés ez, nem is olyan koszos munka, mint ahogy sokan képzelik. A nut­ria tiszta állat. A könyvesbolt kirakata előtt folytatom a villám köz­vélemény-kutatást. Kovalcsik István villanyszerelő szak­munkás, a fővárosban dolgo­zik, leginkább a krimiköny­veket szereti. Most még se ezt kereste, hanem a biblia új ki­adását. — A házinéni kért meg, mert Pesten elég nehéz hoz­zájutni. Előre kell jegyeztet­ni. Ez most a legkapósabb könyv. Hát nem érdekes? — kérdez vissza. Kis vita kere­kedik köztünk arról, mi lehet az oka, hogy a biblia ilyen népszerű napjainkban. Egyet­értünk, hogy nem arról van szó, hogy a mai ember vallá­sosabb, hanem mindent tudni akar, abból a régi, nagy for­rásból is, amit a biblia tartal­maz. S ez nem baj... Jellemző és nem jellemző mozaikok rakódnak elém a szabad időről, házi munkáról, mellékes jövedelmi források­ról, unalomról. Mert az is akad. Sokan nem tudják ér­telmessé tenni a szabad időt, különösen a városokban akad­nak jócskán, csellengők. Nem­csak a fiatal korosztályból. Csellengek egy kicsit én is Bátorban, betérek az áruház­ba is, ahol készségesen mutat­ja az eladó a formás szabad­idő-ruhát ... Hát igen, ruha már van, de még élni, nem ‘mindig tudunk az időnkkel... Pedig lassan kell szakítanunk rá időt, hogy megtanuljuk... P. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom