Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 22. Megkezdték a beköltözést a lakók a kisvárdai főtéren épített munkáslakásokba. Elek Emil felvétele FOGADNI KELL NYÍRBÁTORBAN IS... JÖN AZ IDEGEN „Házigazdának akkor jó lenni, ha örülni tud az ember a vendégnek. Baj, ha szorongva örül, mert székkel se tudja megkínálni...” „A távlati terv: egy nagy vendéglátó-kombinát itt Nyír­bátorban. Azt mondhatnám: átmeneti állapot ez, de tény: az adott körülmények között nagyon nehéz házigazdának lenni...” „Lehetőségeink szűkre szabottak, a város elhagyott min­ket, és ez nem a vendéglátásban dolgozó embereken múlik. Abszurdum kimondani, de ha elég asztalunk, székünk, ter­münk lenne, akkor máról holnapra legalább harmadával emelkedne az ételforgalom. Félek a nyártól...” Hit írnak rólunk? % Berecz Miklós az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának a vezetője, Rácz Mihály a ven­déglátás ügyvezetője, Kovács Béla kereskedelmi főosztály- vezető. Szakemberek. Monda­taik összecsengenek. Nyugta­lanok? Május van, nyárkez­det. Idegenforgalmi szezon. Szeptember végéig a forgalom hétről hétre emelkedik. Nyír­bátornak idegenforgalmi von­zása van. (A januári vendég­látó forgalom kétmillió-há­romszázezer, az augusztus— szeptemberi közel ötmillió forint.) Enne, inna Jön hát az idegen, felfe­dezni a műemlékekben gaz­dag várost, ráfeledkezni a múzeumra, jön a szakember a fejlődő iparhoz, jön a ku­tató, mert ugrásnyira van in­nen Bátorliget. Jön, és mert ember, természetes, hogy en­ne, inna... Nyírbátor vendéglátására a fejreállított számok a jel­lemzőek. Szinte mindenütt a világban az a gyakorlat, hogy a negyedosztályú italboltok, kocsmák „hozzák” a pénzt, a harmadosztályú egységek biz­tosítják önmaguk fejlesztését, a rangosabb helyek viszont ráfizetésesek. Nyírbátorban két étterem van. Mind a ket­tő régi, mind a kettő kicsi, az egyik harmad-, a másik másodosztályú. A két osztá­lyos étterem tud évenként 19 millió forintot. Háromszoro­sát annak, amit az összes többi vendéglátóipari egység. Magyarul: az osztályos he­lyek szükséges eleganciájához nincs ahol megkeressék a pénzt. Hely a Kakukkban Az ÁFÉSZ, Nyírbátor ven­déglátásának meghatározó­ja, erején felül vállal. A Ka­kukk étterem, szükséges tata­rozásai néhány év alatt töb­be kerülnek, mint amennyibe egy új étterem kerülne. Dél­ben nincs hely, az idegen, akinek órákat kellene várni az ebédjére, de még arra is, hogy leüljön, továbbmegy. A hajdani Utasellátó delente ugyanezt a sorsot tűri. Csúcs­forgalomban nincs hely, csúcsforgalom múltán nincs kinek eladni a különben ki­tűnő konyhában készült ebé­det. Mindehhez hozzájárul, az ipar fejlődése tette, hogy az ÁFÉSZ-nek természetsze­rűleg részt kell vállalnia a közétkeztetésből. A vállalatok támogatásával létesítenek egy másfél ezer adagos konyhát. Ezzel párhuzamosan a válla­latok megépítik a maguk me­legítőkonyháit, mentesítvén valamennyire ezzel a vendég­látóipart. Mindez igaz, de áz alapvető képlet nem válto­zik. Nyírbátorban a vendég­látás megoldatlan. Többre lenne képes és nyilvánvalóan többre is lesz képes. Valami­kor. Amíg nincs kombinát Szakemberek kérdezték tő­lem, hogy vajon mitől lett már-már országos hírű a hajdúböszörményi Múzeum presszó, miért van egyre na­gyobb keletje a kis, nem túl­méretezett, de egyéni ízeket adni tudó vendéglátóipari egységeknek? Az újságíró nyugtalansága: mi történik addig, amíg nem készül el az a bizonyos kom­binát? Ha elkészül, akkor megoldhat-e az mindent? Nos, a kombinát elkészültéig nincs más megoldás, mint azt mondani a kedves vendég­nek, hogy gazdag történelmű ez a város, nagyszerű ez a környék, de ebédet, sajnos, csak estefelé tudunk adni... Ebben vari valamennyi túl­zás, de nem sok. A közel­múltban az ÁFÉSZ 19 millió forintot fordított a vendég­látóegységek fejlesztésére. Ügy tűnik, mintha egérutat keresnének, mert nagyszerű csárdát építenek Nyírbogá- ton, korszerű presszót Nyír- császáriban, a néhány kilo­méter távolságban léyő köz­ségekben fejlesztenek. így legalább egy autóbusszal Nyírbátorba érkező csoportot ebéddel kínálhatnak Nyírbo- gáton. Ez azért mégsem megoldás. Csak az újságírói töprengés mondatja velem, hogy azért valamiképpen meg kellene vizsgálni annak a lehetősé­gét, hogy akár szükségmegol­dásként is, olcsón megvehető házakban, uram bocsáss pin­cékben, a város sajátos ízé­hez illő kis vendéglátóipari egységeket létesítsenek. Nap­jaink igazságából való, hogy sok mindenre kevés a pén­zünk. A kombinát megépülté- ig éppen ezért keresni kelle­ne a kispénzű lehetőségeket. Hadd tegyem ehhez gyorsan hozzá, hogy nemcsak az ÁFÉSZ-nek, akinek a gaz­dálkodása éppen a lehetősé­gek behatároltsága miatt kor­látozott, hanem a vendégeit szívesen fogadó városnak. 1. Melyik magyar kormány került hatalomra 1919. augusztus 1-én? b. Peidl-kor- mány. 2. Melyik évben kötöt­ték meg a Bethlen—Peyer- paktumot? a. 1921. 3. Melyik pénznemet vezették be Ma­gyarországon 1926-ban? b. pengő. 4. Melyik fasizálódó országgal kött először barát­sági szerződést Magyarország? (1927-ben) b. Olaszország. 5. Melyik párt alakult meg 1925. április 14-én? b. MSZMP. 6. A „Zója” brigád tíz éve A Mátészalkai ÁFÉSZ 2. sz. ABC-áruház KISZ KB Kongresszusi Oklevéllel ki­tüntetett „Zója” nevű szocia­lista brigádját mutatja be a Szövetkezet c. hetilapban az újságíró. Említsünk meg né­hányat azokból a módszerek­ből, amelyekkel az első he­lyet vívta ki magának a kö­zösség a Mátészalkai ÁFÉSZ 36 szocialista brigádjának versenyében. A zavartalan áruellátás érdekében közvet­len kapcsolatot teremtettek a tejipari vállalat, a Füszért és a termelőszövetkezet egy-egy szocialista brigádjával. Rend­szeres termékbemutatókkal növelték a forgalmat. A fel­vásárlásból származó zöldség- árukat tisztára mosva, előre csomagolva árulják. Jó ered­ményt értek el a könyvter­jesztési versenyben és a sportrendezvényeken. 39 új tagot szerveztek a szövetke­zetbe, eredetileg 22 szerepelt vállalásukban. Ami a szabolcsi háztájiból kikerül A szabolcsi háztáji gazdál­kodásokból évente átlagosan 11 ezer vagon áru került az utóbbi esztendőkben az üzle­tek polcaira — olvastuk a Népszava május 7-i számá­ban. A skála nagyon széles: a zöldségféléktől a sertésig, a baromfitól a gyümölcsig, a nyúltól a gyógynövényig ter­jed. Az eredmények mellett vannak gondok is. Az alma átvételi ára változatlan ma­radt, ennek következménye­ként néhol nem ápolják kel­lőképpen, sőt kivágják az al­mafákat, s a területet burgo­nyával vetik be. Űj almáso­kat egyre kevesebb helyen telepítenek. Az ÁFÉSZ veze­tői szerint mostanában kevés a naposbaromfi. Megesik, Melyik kormány kötött egyez­séget Hitlerrel Csehszlovákia feldarabolására? a. Darányi­kormány. 7. Mikor vezették be az első zsidótörvényt? b. 1938. 8. Melyik évben csatol­ták vissza Észak-Erdélyt Ma­gyarországhoz? b. 1940. Mi volt a Volksbund? b. A magyarországi németek hiva­talos szervezete. 10. Kinek az emlékművénél tüntetett a há­borúellenes tömeg 1941. októ­ber 6-án ? b. gr. Batthyány La­jos. hogy egy-egy községben két- három ezer darabot rendel­nek, gyakran 40—50 asszony is várja a kocsit, de egyelő­re csak néhány száz csirkét tudnak szállítani. Közérzet, kötődés, közélet A vásárosnaményi városi­járási értelmiségi aktíva ta­pasztalatait összegzi Rác T. János a Népszabadság április 25-i számában. Miért volt rendhagyó a vásárosnaményi aktíva? — teszi fel a kérdést az újságíró. Mert résztvevői e teljes körben először talál­koztak egymással. Mert kide­rült, hogy napjaink differen­ciált értelmiségével nem le­het úgy általában foglalkoz­ni, mert az csak az elkülö­nülést fokozná. A naményi kezdeményezésnek az volt a célja, hogy megkeressék azo­kat a hidakat, amelyek kép­zettségtípus, életmód és egyéb sajátosságok felett átívelve kötik össze a különböző hí4 vatások képviselőit. Van mi­re építeni. A területen élő diplomások mintegy fele tár­sadalmi tisztséget visel; 37,3 százalékuk párttag; negyed­részük közvetlen közművelő­dési tevékenységet lát el; és 26,7 százalékuk politikai vég­zettséget is szerzett. A kö­zömbösség és az elvágyódás ellen, a közérzet és a kötő­dés állandó fejlesztéséért, a közéleti szerepvállalás növej lése céljából a kulcsfeladat a demokratizmus növelése — állapították meg az aktíva résztvevői. MSZBT-munka a tanárképző főiskolán Hazánkban az elsők között kezdték meg a barátsági munkát a jelenlegi formában a Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán. Az elmúlt évtized eredményeit foglalja össze Danes Sándor a Felső- oktatási Szemle áprilisi szá­mában. Emeljünk ki néhány formát, módszert, melyekkel erősítik a magyar—szovjet barátságot. Fényképek, pla­kátok, kiállítások, előadások és különféle rendezvények formájában igyekeznek fel­vonultatni azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a szocia­lista rend hozott létre. Neve­lői céljaikat legjobban segí­tették a „Szibériai hetek”, a „Szovjetunió ma”, a „Kárpát­Ukrajna—Szabolcs-Szatmár megye kapcsolata”, a „Hat­van év hatvan képben” című kiállítások. Nagyszerűen mű­ködik a nagyrészt orosz sza­kos hallgatókat tömörítő „Druzsba Klub”. Repültek, mint a madarak Ép bőrrel megúszták, de... Nem mindig a legdurvább szabályszegések okozzák a legsúlyosabb baleseteket. Egy alkalommal például Máté­szalka város bejárata közelé­ben a körülbelül 80 kilométe­res sebességgel haladó sze­mélygépkocsit oly nagy se­bességgel előzte egy motor- kerékpár utasával, hogy — a személygépkocsi vezetőjének előadása szerint — úgy érez­te, mintha ő állna a motor- kerékpárhoz képest. Az előzés után egy derékszögű kanyar következett, amelyet a mo­torkerékpár úgymond kiegye­nesített, s a fák lombja kö­zött repülve tűnt el a szántó­földek irányába. A személy- gépkocsi utasai meglepetésre halottak helyett nagyon is virgonc, a motorkerékpárjuk újra üzemeltetésével foglala­toskodó, józannak alig nevez­hető, két fiatalemberre talál­tak. Egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy csodálkoznának azon: épp bőrrel megúszták. Szokták mondani, hogy az it­tas embernek külön őrangya­la van. Inkább azt hiszem, néha meg nem érdemelt sze­rencséje. A gépjárművezetők köré­ben durva szabálysértésnek egyáltalán nem tekintett, kö­vetési távolság meg nem tar­tása jelent egy olyan állandó és nagy veszélyt, amelynek kimenetele, ismét csak a sze­rencsétől függ. Egyik napon felszabadult és boldog érzéssel haladt Vá- sárosnamény felé személy- gépkocsijával, a hátsó ülésen biztonságosan elhelyezett pár hónapos gyermekével egy fia­tal házaspár. Gyér forgalom volt. Egy vegyes használatú gépkocsit utolérve a személy- gépkocsi vezetője annak elő­zését határozta el. Fokoza­tosan és szorosan felzárkózott, s miután a szemben jövő és mögöttes forgalom megenged­te, a gázpedálra lépve, balra kezdett kormányozni. Ezalatt a vegyes használatú gépkocsi vezetője megpillantva a me­zőgazdasági munkából haza­felé tartó két gyalogos isme­rősét, minden előzetes körül­tekintés nélkül, szinte vész- fékszerű lassulással megállt. E váratlan helyzetre nem számító mögöttes személygép­kocsi vezetője hátulról a fé­kező gépkocsiba ütközött, s ezzel a pici gyermek élete vé­géhez is érkezett. E mély szü­lői gyászhoz párosuló felelős- ségrevonás a tragédia betető­zése volt. E balesetből is könnyen fel­ismerhető mély tanulság kö­vetkezményeként az „új” Kresz már szigorúan tiltja az indokolatlanul gyors fékezést. Nem csökkent természetesen a követési távolság betartásá­ra vonatkozó rendelkezések kötelező volta sem. Ismét egy közlekedési bal­esetcsoport, amely az emberi magatartás függvénye, s amely a vonatkozó közleke­dési szabályok betartása ese­tén teljes mértékben kiküszö­bölhető volna. Jó felidézni azt a hasznos tudnivalót, hogy a követési távolság helyes mértéke, az alkalmazott sebesség fele — méterekben. Rossz látási vagy útviszonyok között e távolság természetesen akár a több­szörösére is kell, hogy nőjön. Or. Demeter Ferenc megyei közbiztonsági tanács elnökségi tagja Bartha Gábor Az „Igaz ez a szép“ brigádvetélkedő 2. feladatlapjának megfejtése Kakaóscsiga díszdobozban Májusban: képviselőfánk az utóbbi időben mind többször jelentkezett új ter­mékek forgalomba hozatalá­val a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat. Üjabban — }Ő hó­nappal ezelőtt — kakaóscsi­ga és sós teasütemény próba­sütését végezték. A kielégítő eredmény alap­ján jelentős rendelés érkezett a Fűszért nagykereskedelmi vállalattól. Megérkezett a for­galomba hozatalhoz való dísz­dobozszállítmány is. így vált lehetővé, hogy a kétféle űj teasüteményből az első 20 mázsa tétel már kereskedelmi forgalomba került. Megfelelően sikerült a kép- -viselőfánk próbasütése is. Ez­zel a sütőipari vállalat a há­ziasszonyok konyhai munká­ját kívánja könnyíteni. A jó- savárosi üzemben sütik a tésztát. A képviselőfánk rendszeres forgalomba hozatala — előre­láthatóan — még május hó­napban elkezdődik. Hat darab kerül együtt légmentes cso­magolásban, 80—85 deka­gramm súlyban; eltarthatósá­gi ideje 7 nap. S otthon a há­ziasszonyok tetszés szerinti töltelékféleséggel tehetik tö­kéletesebbé az iparilag sütött tésztát. Az ezermester bognár Állatfigurák fából Keményre taposott földút visz be az utcáról a portáig. A kapu mellett egy tábla kö­szönti a vendéget, vagy „kun­csaftot”: Soós János bognár. — Tudom, hogy a kocsike­rék jobban mutatna, de a fa­luban, Székelyben már min­denki ismer — mondja. — Különben is csak elvétve akad mostanában igazi bog- nármúnka. Kapanyelet, ásó­nyelet rendelnek nálam, né­ha faragott fejfát. Az udvaron körülnézve úgy tűnik, mindennek pontos he­lye van, nincs ami megtörné az összhangot. Az apró épüle­teket mintha kockákból rak­ták volna. A lakás is alapos gazdáról árulkodik. Az egyik szobában stílszerűen hatalmas ■kocsikerék csillár lóg. A fa­lon faragott ostornyelek, fo­kosok, a polcokon fából kihá­mozott állatfigurák. A sarok­ban két díszesen mintázott citera. — Egy mesterembernek ennyi mindenhez kell értenie? — Nem kell, de nem árt. Ahogy ma mondják, ez a hob­bim. Már gyermekkoromban is szerettem fúrni-faragni, ami a családban nem volt hagyomány. Apám azt akar­ta, hogy én is a föld eszter­gályosa legyek. Én annál ke­vésbé. Amikor ekekapáztunk, a lovat mindig rávezettem a sorra. Kaptam érte. de leg­alább szakmát tanulhattam. — A citerakészítés fogása­it kitől leste el? — Erre senki sem tanított. Kértem egyet kölcsön, levet­tem a méreteket. Az első nem a legjobban sikerült, de ké­sőbb egyre inkább ráéreztem. Fontos, hogy a fa jó száraz legyen, de még fontosabb a hangok pontos bejelölése. — A fokosfaragások saját ötletei ? — Igen. Ha megtetszik va­lami az életben, azt próbálom fába vésni. Az ostor és á fo­kosnyélbe nem könnyű, mert körbe kell felvinni a mintát. Ha a tv-ben láttam egy érde­kes, állatról szóló filmet, és ha időm is volt, megpróbál­tam az elefántot, vagy az oroszlánt kifaragni. — Még van pár évem a nyugdíjig. Azután remélem több lehetőségem lesz a farig­csálásra. Néha fáj a karom meg a hátam a sok munká­tól. Ha kicsit jajgatva is, de azért csinálja az ember... F. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom