Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-22 / 118. szám
1981. május 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elmondja az orvos, a munkáslány, a főagronómus a kongresszusra Butkai Ildikó Lesz mit felvásárolni? Munkásvédelem H azánkban szinte mindennap meghal valaki üzemi baleset miatt. A tragikus adat mellett ugyan kit vigasztal, hogy korábbi évek átlagaihoz képest tavaly a biztonságtechnika úgyszólván valamennyi mutatója javult. Vígságra azért sem lehet ok, mert a balesetek sérültjei, több mint kétmillió munkanapot töltöttek betegállományban! Arról, hogy mennyire hamis a puszta számok bűvöletében értékelni a munkavédelem helyzetét, egy váratlan találkozás győzött meg. Egyik vállalatunk munkavédelmisével- futottam össze. Ismeretségünk egy halálos munkahelyi baleset után kötődött, amikor is a vállalat- vezetők mulasztására, az óvó rendszabályok semmibe vételére derült fény. Akkori faggatózásom kellemetlenül érintette egyébként lelkiismeretes emberünket. Most viszont örömtől sugárzott az arca. Nem csoda, hiszen — amint mondja — 12 százalékkal csökkent a balesetek száma a „bázishoz képest”, és ha csak egy kicsit kevesebb a csonkulásos sérült, ha nincs az a csúnya haláleset, akár az ágazati vándorzászlót is elnyerhették volna. A meglehetősen bizarr történet szinte tálcán kínálja az alkalmat a moralizálásra. Arra, hogy szót csépeljünk- emberünk embertelen szemléletmódjáról, bürokrata mivoltáról. Korántsem bizonyos, hogy igazunk lenne. Hiszen a biztonságtechnika szakavatottjának bizonyára nem kevés szerepe van abban, hogy a vállalatnál valóban jóval kevesebb baleseti veszélyforrás található, amint akár egy esztendővel ezelőtt. Munkavédelem — hisz maga a fogalom sem arra utal, hogy valójában a munkások védelméről, életük, testi épségük megóvásáról van szó. A szomorú statisztikákban mutatkozó javulás ellenére, a kifejezés mégis híven tükröz valamit a honi viszonyainkból. A korszerű gyártósor mellől takarékossági buzgalmunkban elspóroljuk az automatikus biztonsági berendezést. A zajcsökkentésre nem áldoznak néhány tízezer forintot, ehelyett kényelmetlen füldú- gókkal „szerelik fel” dolgozóikat. A rosszul értelmezett termelésközpontúságot tehát szinte kivétel nélkül azok sínylik meg, aki nélkül pedig nincs „fölfutás”, hatékonyság, avagy minőség. Tavaly 212 millió forint táppénzt fizettek ki a£ üzemi baleset miatt betegállományba kényszerülő dolgozóknak. A munkahelyi ártalmak révén, idejekorán rokkantnyugdíjba kerülők száma riasztóan növekszik. Kieső munkaerejük — mérhetetlen veszteség. A megelőzés — vagyis a humánus és hatékony munkásvédelem — feltehetőleg csupán ennek a mammutösszegnek a töredékét emésztené fel G. L. F. Útravaló Dr. Gerzon József Az újságíróktól általában kérdéseket várnak, ellenkezője, hogy őt kérdeznék, ritkán fordul elő. A minap mégis ez történt. A KISZ közelgő X. kongresszusa előtt Nyíregyházán, a sóstói KlSZ-vezetőkép- ző táborban gyűltek össze megyénk küldöttei, akik Sza- bolcs-Sza tmárt a május 29-én kezdődő kongresszuson képviselik. Mit kaptak útravalónak az őket delegálóktól? Milyen gondolatokkal készülnek, mit várnak a kongresszustól? Ezekre a kérdésekre kértünk választ három küldöttől. Butkai Ildikó, dr. Gerzon József és Házi György válaszoltak. Aztán nyomban visszakérdeztek, vajon mindent jegyez- tem-e, amit immár ők bíztak — a nyilvánosságra. Íme! Testreszabotf feladatokkal Dr. Gerzon József Kisvár- da Városi Tanács kórházának belgyógyász szakorvosa: — Harminckét évesen nem tartozom a legfiatalabb KISZ-tagok közé. Talán éppen ezért vagyok kíváncsi a nálam fiatalabb mai ifjúságra. Úgy gondolom, néhány éve mi közvetlenebbül tudtunk például értekezni, felszólalni. Igaz, egy-egy ifjúsági parlamenten nem voltak annyira fésültek a hozzászólások, de talán éppen ezért közvetlenebbnek hatott a szó. Hogy az ifjúsági szövetségben itt-ott bizony találkozhatunk bürokratikus vonásokkal, hogy helyenként sok az adminisztráció, s a lendület nem mindig olyan fiatalos, mint az a KISZ-tagok koránál fogva lehetne, nem az én megállapításom. De egyetértek vele és a kongresszus után változást várok. A szekcióülésen, ha módom lesz, elmondom, hogy nincs túl pozitív véleményem az orvosok társadalmi aktivitásáról. Hozzáteszem rögtön, hogy ez jórészt munkájukból, elfoglaltságukból adódik. Ám mindenre nem mentség ez sem. Annál is inkább, mert van megoldás. Jól szervezett, előkészített akciókkal, testre- szabott feladatokkal igazi közösségeket lehet-teremteni. örvendetes, hogy nem érződik alapszervezetünkben a nővér, orvos elkülönülés, s megint csak a saját alapszervezetemre tudok hivatkozni, mikor azt mondom: az újonnan hozzánk kerülő fiatal orvosok társadalmilag aktívabbak. Á munkásfiatalok szemszögéből Butkai Ildikó férfiszabó, a VOR nyíregyházi gyárában dolgozik: — Mielőtt elindulunk a kongresszusra, tanulságos lenne megnézni, végrehajtottuk-e maradéktalanul az-előző kongresszus határozatait örültem a kongresszusi levélnek, amely igazán fontos, az ifjúság egészét érintő gondolatokat tartalmazott. A munkásfiatalok szemszögéből elsősorban a bérezés és a szabadidő-felhasználás gondjairól szeretnék szólni. Arról, hogy a mi gyárunkban is megtalálható egy egész korosztály, tizenhat év körüliek, akiket nem érdekel a pénz. Pontosabban fogalmazok: nem tanultak meg a pénzzel bánni, hát a munkának sincs előttük becsülete, ök azok, akik otthon élnek szüleikkel, s fizetésüket zsebpénznek használják. Ezeknek a gyerekeknek a szabadidőfelhasználásával is baj van. Arányai az öncélú szórakozás felé tolódtak el. Felvetődik a kérdés, tehet-e értük valamit a KISZ? Általában igen. De a valóságban sokukkal nehéz szót érteni. Persze van példa az ellenkezőjére is. Mégis úgy érzem, elég fontos dolgok ahhoz, hogy egy kongresszuson szóba kerüljenek. Együtt tartani a fiatalokat Házi György a gávaven- csellői „Üj Erő” Mgtsz főag- ronómusa: — A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok speciális helyzetben vannak. A tavasztól őszig vetéstől betakarításig tartó csúcsidőszak befolyásolja a mozgalmi élet rendjét is. A csúcsidőszakban a lelkiismeretes munkavégzés elsőrendű feladat, követelmény. Szervezeti életet — ha használhatok ilyen nyakatekert kifejezést —, télen élhetünk igazán. Ilyenkor több időnk van közösség kovácsolására, közös sport- és szórakozási lehetőségek szervezésére. És ezt az időt ki is kell használni, mert egy-egy ilyen rendezvény tudja igazán együtt tartani — a közös munkán kívül — a KISZ alapszervezeteit. Izgalmas, végigkövetésre méltó gondolat, hogy a mezőgazdaságban zajló technikai fejlődést milyen ütemű tudati változás kíséri. Szinkronban vannak-e ezek egymással, vagy sem? De figyelmet érdemelnek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok munkakörülményei is. Megyénkben a gyakori ár- és belvizek szinte évről évre gondot jelentenek, ezért Sza- bolcs-Szatmárban talán még az átlagnál is nehezebb körülményekkel küzdenek a fiatalok. Bízom benne, nyitott szemmel járva a kongresszuson értékes tapasztalatokhoz is juthatok: másutt hogyan csinálják. Van hát útravaló tarisznyájukban bőven. Ha haza is ilyennel térnek, s közben annak tartalma cserélődik: teljesítették, amit a közösség tőlük vár. MÉG EL SEM VETETTÉK a búzát, már meg is vették. Ez a jelzés persze csak képletes, de lényegét tekintve igaz. Az élelmiszer- ipari válalatok ugyanis több éves termelési szerződésekkel előre lekötik maguknak a nyersanyagot. A termelők és feldolgozók kapcsolata azonban túlmegy a szerződés aláírásán, több a számlák kifizetésénél. Az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének egyik fejlett formája a fejlesztési alapátadással létrejövő, úgynevezett egyszerű gazdasági társulás. A gabonaiparban például a kooperációkkal létrehozott eddigi beruházások bruttó értéke 300 millió forint. A fejlesztési alapátadással történő anyagi hozzájárulás az elmúlt tervidőszakban 120 millió forint volt. Más módszereket használ a konzervipar. A termelő gazdaságok például meghatározott feltételek teljesítése esetén növényvédelmi költségtérítést kapnak. A támogatás összege nincs megszabva. Paradicsomnál 50 hektárnyi termőterület vagy 1000 tonnányi áruátadás esetén a növényvédelmi hozzájárulás már 2500 forint. A vöröshagyma-termesztők 30 hektárnyi termőterület vagy legalább 500 tonna áru átadása esetén ezen a címen hektáronként 2000 forintot kapnak. MINDENT ÖSSZESZÁMOLVA, a konzervipar évente mintegy 50—55 millió forinttal járul hozzá mezőgazdasági partnerének növényvédelmi költségeihez. Nem lehet azonban mindent pénzzel megoldani. Ezért a konzervipar egyetemek és kutatóintézetek bevonásával szaktanácsadói szolgálatot szervez, melyek díjmentesen állnak a gazdagságok rendelkezésére. Az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére a növény- termesztés viszonylag egyszerű ágazat termelési technológiája kidolgozott, kipróbált. Világosan kirajzolódnak azok a területek, ahol — a kívánt mennyiségi és minőségi termés érdekében — a pénzügyi ösztönzőket érdemes alkalmazni. Bonyolultabb a helyzet az állattenyésztésben, ahol az időjárási tényezők mellett — hiszen, ha kevés a takarmány, nem nőnek, nem níz- nak és kevesebbet tejelnek az állatok — számtalan biológiai és technológiai feltétellel kell számolni. E szövevényes feltételrendszerben kell az iparbán megkeresnie a legeredményesebben befolyásoló tényezőket. Ami nem is mindig olyan egyszerű. A tej p>éldául a legkönnyebben romló termékek egyike, amit bárhogy igyekeznek is, nem lehet azonnal elszállítani. Nemcsak azért, mert nem várakozhat minden istálló ajtajában egy-egy tankautó, hanem azért is, mert a kifejt tejet szállítás előtt hűteni kell. Itt, a tejkezelési és -tárolási berendezések kölcsönzésével, a tejgyűjtőcsarnoki hálózat modernizálásával, illetve ezek támogatásával kapcsolódik be a termelésbe a tej-ipar. A háztáji tej felvásárlását végző szövetkezeti tejgyűjtő állomások építéséhez például 17 millió forinttal járultak hozzá, az üzemeltetéshez pedig 5—8 millió forintos költségtérítést adnak. Tágabb értelemben a gyűjtőhálózat részének minősülnek a tanyai tejfuvarok is. Költségük körülbelül évi 25 millió forint, amelynek nagy. része a kistermelőket terheli. Az ipar ebből tavaly mintegy 9 millió forintot vállalt magára. A KORÁNTSEM TELJES LISTÁBÓL nem lehet kihagyni a vágóhidakat és a különböző húsfeldolgozó üzemeket. A húsipar a többi között sok tízezer — malaccal „visszafizethető” — vemhes koca szétosztásával ösztönzi és szervezi a kistermelőket, és hatásos malacnevelési, marhahizlalási technológiával látja el a gazdaságokat. A különféle együttműködési szerződések értelmében több ezer sertést és több ezer bárányt ad ki hizlalásra a mezőgazdaságnak. Milliókat költ a szarvasmarha-, a sertés-, a juhágazatok kutatási és fejlesztési prograjmaira is. Mindezt azért, hogy a folyamatos és egyre bővülő húsellátás érdekében legyen mit felvásárolnia, s a közös eredménynek közös legyen a terhe is! Csendes Csaba B. P. „Pihen a komp, kikötötték ...” S mint valami délibáb, egyszeriben megjelenik a másfél évszázaddal ezelőtti kép a lónyai Tisza-parton. Mert az egyik kompot tényleg kikötötték, a parti fövenyen pihen. Nem úgy a másik. Az szorgalmasan járja a keresztutakat Lónya és Tisza- mogyorós között a vizen. — Márciusban, a nagy víz után állítottuk forgalomba a kompot — mondja Oláh István révész, miközben elindítja a vízi járművet. Ám nem valami motor, vagy egyéb erőforrás hajtja a kompot, hanem maga a víz sodrása. A két part között az út alig több mint három perc. Persze nem is lehet most hosszú az út, jócskán kilátszik a mogyorósi parton a betonozott lejáró. Meg a parton is mélyen be lehet gyalogolni a homokos fövenyre. Ott éppen az úttörőtűzoltók gyakorolják a fecskendők összeszerelését, a motorok üzembe helyezését. Amilyen száraz az idő, talán még szükség is lehet rá ... — A nagy víz azért nem riasztott vissza minket. Egész télen jártuk a vizet a nyolcszemélyes vasladikkal. A forgalom nem állhat meg, akármit mutat is a naptár. Azért a komp az igazi, nincs ahhoz hasonlatos. Én még csak négy éve lettem révész, de már nem mennék máshová. A közhittel szemben nehéz munka. Napkeltétől napnyugtáig jár a komp, sokszor meg kell mu„Azért a komp az igazi..." Á révész tatnir micsoda erő feszül a Oláh István, a révész. (S. B.) muszlikban, s a táj szépségében sincs időnk gyönyörköd- lanul is élvezi az ember. Nézni. A friss levegőt, a víz kel- ze csak — mutat a révész a lemes illatát azonban akarat- parthoz közel. — Látja, ott ahol az előbb egy hal csapott a farkával, ott a legmélyebb a víz. Megvan vagy hat méter. Habár ez most csak közepes, nyáron még kisebb lesz. Március elején meg ott volt fenn a Tisza. A töltés oldalán jól látszik a nyoma. Azóta már nyugodt a folyó. A szél sem fúj, mint tegnap. Akkor az istennek sem akar menni a komp, kézzel muszáj húzni. — S elém teszi a markát. Rozsdásbarna a vastag sodronytól. Persze a víz nem idegen Oláh Istvántól. Lónyai, korán megismerte a szeszélyes folyót, hamar megtanult úszni. Miért is ne. A nyári szünidőt mindig a folyó közelében töltötte, s tavasszal az első napsugár már kicsalta a partra. A révész kiváló úszótudásának köszönheti az a tizennégy esztendős legény is az életét, akit két évvel ezelőtt mentett ki. — Sokan fürdenek itt meggondolatlanul, még külföldiek is — mondja. A part közelébe érünk, a révész teszi kötelességét. Ismét pihen a komp, kikötötték, de nem jut sok idő a pihenésre. A töltés túloldalán porzik az út, egy gépkocsi érkezik, majd mögötte megjelenik egy ökrös szekér is. Felhajtás után megindul a komp a túlpart felé. Sípos Béla Házi György
