Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-23 / 119. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 23. Leszállt a Szojuz—40 Kommentár A vaslady áldozatai A belfasti Maze-börtönben ugyanazon a napon halt meg a harmadik és a negyedik fogoly. Bobby Sandshoz, az első áldozathoz és Francis Hugheshoz, a másodikhoz hasonlóan Raymond McCreesh és Patrick O’Hara is azért kezdett éhségsztrájkot, hogy ne közönséges bűnözőkként, hanem politikai fogolyként kezeljék őket. A kettős halálhír nyomán Belfastban, Lon- donderryben és a lángoló Észak-írország egyéb városaiban ismét repültek a benzinespalackok, újra tüntetők csaptak össze a karhatalom- 'mal. Ilyen szempontból volt valóságalapja annak a Londonban fogalmazott hivatalos brit közleménynek, amely szerint a zavargások „a szokásos” jelenségekhez vezettek. Mégsem lehet megszokni ezt — sem a fogalmazást, sem a cinizmust, amely mögötte van. Ősi jelenség, hogy azok, akik politikai, társadalmi, nemzeti problémákat erőszakkal szeretnének megoldani, mindig arra számítanak. hogy szövetségesükké válik a megszokás. Bobby Sands nevét — gondolhatják ezekben a napokban a londoni Downing Street 10., a kormányfői rezidencia táján — még világszerte ismerik. De Sands — mondjuk — tizenötödik sorstársára már kevesebben figyelnek majd fel. Ez a gondolkodásmód (ami ráadásul másokat humanizmusból, az emberi jogokból rendszeresen kioktató körökből származik) nemcsak köz-, hanem önveszélyesnek is bizonyul. Az ulsteri pokol teljes igazságához ugyanis nemcsak az önkéntes halált igenis egyértelműen politikai okokból vállaló huszonéves ír katolikus éhségsztrájkolók, hanem az egyáltalán nem önkéntes halált vállalni kényszerülő, ugyancsak huszonéves ír protestáns rendőrök vagy éppen angol katonák is hozzátartoznak. Ez utóbbiakból, a rossz ügyért fegyverbe kény- szerített fiatalokból egyedül a mostani hét elején öt volt a halálos áldozatok száma. Ez a másik tragikus szám azonban nem csökkenti, hanem éppen hogy súlyosbítja a Thatcher-kabinet történelmi felelősségét. H. E. Az előirányzott program befejeztével pénteken délután visszatértek a Földre a szovjet—román közös űrrepülés résztvevői. Leonyid Popov és Dumitru Prunariu űrhajója, a Szojuz 40 a megadott körzetben, a kazahsztáni Dzsezkaz- gan városától mintegy 225 ki(Folytatás az 1. oldalról) rakétafegyvereket helyeznek el, kötelesek vagyunk további, kiegészítő védelmi intézkedésekre gondolni. Ha szükség van rá, megtaláljuk azokat a hatásos eszközöket amelyek megvédik létérdekeinket. Akkor viszont ne panaszkodjanak a NATO tervezői. — Megismétlem, nem mi választjuk ezt. Bennünket nem vonz a kölcsönös elrettentésen alapuló béke. Olyan békét akarunk, amelyben a fegyverzet szinte mind alacsonyabb lesz, a sokrétű együttműködés viszont növekszik. — A Szovjetunió olyan megállapodás mellett van, amely csökkentheti a NATO és a Varsói Szerződés katonai szembenállását. E célra szolgál a többi között az a javaslat, hogy hívjanak össze konferenciát az európai katonai enyhülésről és leszerelésről. A kérdéssel most 35 ország képviselőinek madridi tanácskozása foglalkozik. — Nyugat-Európa országaiban növekszik az új amerikai rakéták telepítése elleni, a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások mielőbbi megkezdését követelő mozgalom. Sok lométerre délkeleti irányban hajtotta végre a sima leszállást. A kilencedik intenkoz- mosz űrrepülés résztvevőinek űrhajója, a visszatérő kabin moszkvai idő szerint 17,58 órakor ért földet. Az első jelentések szerint a két űrhajós egészséges. államférfi is megérti, hogy szükség van az enyhülés megőrzésére. És mind többen vannak azok, akik felismerik: a tárgyalások elutasítása, a katonai erőre való támaszkodás olyan politika, amely lemond a józan észről. Az SZKP KB főtitkára gazdasági kérdésekkel is foglalkozott. Elmondotta: az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai megmozgatták az emberek gondolkodását, megnövelték az új iránt érzett felelősségüket. A fellendülés légköre, amely a kongresszuson megnyilvánult, az egész országban érződik. A szovjet emberek jól kezdték az új ötéves terv első szakaszát, a statisztikai adatok meggyőző erővel bizonyítják ezt. Részletesen foglalkozott a kongresszuson tárgyalt élelmiszerprogram jelentőségével, rámutatva: a most készülő program a gazdaságok tapasztalataira épül fel, azok lehetőségeit veszi számításba. Leonyid Brezsnyev beszéde után Eduard Sevardnadze, a Grúz KP első titkára tett ígéretet arra, hogy a köztársaság dolgozói megvalósítják a párt XXVI. kongresszusán kijelölt feladatokat. A forró hangulatú ülésen több más felszólalás hangzott el. TELEX CSŐBOMBA AZ ENSZ- SZÉKHÁZBAN Csőbombát találtak csütörtökön az ENSZ székházának épületében egy szemeteskocsi oldalához erősítve. Egy telefonáló bejelentése szerint hat másik pokolgépet helyeztek el az épület alagsorában és a tűzszerészek most ezek után kutatnak. O’HARA HALÁLA Csütörtökön a késő esti órákban a Belfast melletti Maze börtönben, éhség- sztrájkjának 61. napján elhunyt Patrick O’Hara. Ugyanazon a napon halt önkéntes éhhalált, mint társa, Raymond Mcreesh. O’Hara az ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg (INLA) nevű északír szervezet tagja volt. Ez a csoportosulás az IRA után a második legjelentősebb szervezet, amely az északír politikai jogokért lép fel. BOB MARLEY TEMETÉSE Mintegy százezer ember kísérte utolsó útjára Kings- tonban csütörtökön a 36 éves korában elhunyt jamaicai reggae-énekest, Bob Marleyt. A családi gyászszertartást állami temetés követte, amelyen részt vett Seaga miniszterelnök és Manley, az ellenzék vezetője is. A gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt szupersztár énekes holttestét állami rendelet szerint mauzóleumban helyezték el. BECS: FILATELISTA ZARÁNDOKHELY Az osztrák főváros kilenc napon át a világ filatelistá- inak zarándokhelye, a szép és érdekes bélyegek kedvelői érdeklődésének középpontja lesz. A Hofburg múzeumi szárnyában, illetve a közeli Messepalastban pénteken megnyílt a WIPA 81 elnevezésű bélyeg-világkiállítás. 5500 négyzetméter területen a világ 80 postájának képviselői állítják ki bélyegeiket. Bécsben rendezik meg a bélyeggyűjtők nemzetközi szövetségének soron következő tanácskozását. A kilenc napig tartó világ- kiállításon jelen van a Magyar Posta is. Jamani, szaúd-arábiai olajügyi miniszter Bonnban Carstens- szel, az NSZK államelnökével. Jamani az OPEC, az olajtermelő államok szervezete hétfőn kezdődő tanácskozásán a hírek szerint az olajár emelése ellen foglal állást. (Kelet-Magyarország telefotó) A KGST programjának eredményei Mongóliában Mongólia 1962-ben lépett be a KGST-be. Azóta a mongol nép új sikereket ért el az ország gazdasági fejlesztésében. A bruttó ipari termelés 1979-ben 5,3-szer volt magasabb, mint az 1960. évi. Az évi átlagos növekedési ütem 9,2 százalékos volt. Az ipar ma a társadalmi össztermelésnek több mint 40, a nemzeti jövedelmnek több mint 27 százalékát adja. Gyors ütemben fejlődik az energetika és az építőipar, valamint a bányászat. Az elmúlt húsz évben a KGST-országok támogatásával több új ipari központ létesült. A szocialista gazdasági integráció komplex programja meggyorsította Mongólia gazdasági-társadalmi fejlődését. A hatvanas évek elején a KGST-országok állategészségügyi expedíciót szerveztek, a marhaállomány gyógyításában és betegségeinek megelőzésében segítettek. 1971 és 1975 között a baráti országok tudósai az ország geológiai sajátosságait vizsgálták, egy sor perspektivikus ritka nemesfém, valamint fluoritlelő- helyet határoztak meg. A Mongólia és más szocialista országok közti vasúti szállításban kedvezményes tarifákat alkalmaznak a mongol tranzitárukra. Magasabb exportárakat állapítottak meg a vágómarhára és a marhahúsra, Mongólia alapvető exportcikkeire. A testvéri szocialista országok térítésmentes segélyként 12 tudományos kutatóintézetet építettek fel, a többi között egy tudományos műszaki információs központot, rádióelektronikai és vegyészeti technológiai laboratóriumot. Térítésmentes segítségként Ulánbátorban nagy önkiszolgáló áruház, a Nemzetközi Beruházási Bank által folyósított hitelből egy nagy gyapjúmosó üzem épült. A célprogramok sok olyan fontos intézkedést irányoznak elő, amelyek a mongol gazdaság hatékonyságának emelését célozzák. Ilyen a Taban- Tolga környéki kokszolható szénlelőhelyek közös kiaknázásának programja, a hub- szuguli foszforit, a Cagan- Szubarg réz- és molibdén- kincsének közös bányászata, a Góbi-sivatag szűzföldjeinek művelésbe vétele. A szocialista országok a kétoldalú egyezmények keretében is nagy segítséget nyújtanak a mongol gazdaság fejlesztéséhez. A szovjet segítség döntő tényező az ország iparosításában, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A népi hatalom évei alatt a világ első szocialista országa több száz létesítményt épített fel a mongol népgazdaság kulcságazataiban. Ma a Szovjetunió segítségével épült vállalatok az ország bruttó ipari termelésének felét adják. E vállalatok adják az országban bányászott szén 80, a villamos energia 80, a vasérc 60 százalékát, a fémfeldolgozó ipar termelésének döntő részét. Jelentős a szovjet segítség szerepe a könnyű-, az élelmiszer- és az építőanyagiparban is. Az új, VII. ötéves terv időszakában a szovjet segítség több mint kétszeresére nő a megelőző tervidőszakhoz viszonyítva. Szovjet segítséggel valósul meg 342 nagy ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítmény építése, vagy rekonstrukciója. Maximális teljesítményt nyújt majd ebben az időszakban Ázsia legnagyobb ércdúsítója, az Erdenet kombinát. Az évi 16 millió tonnás réz- és molibdénérc- termelés igen nagy jelentőségű az ország exportálható árualapjainak növelésében. 1973-ban létrejött a fluorit és színesfémek feltárására és bányászatára szakosodott mongol—szovjet nerpy.etközi gazdasági egyesülés. Tavaly kezdte meg működését a mongol—bolgár és a mongol—csehszlovák fémipari nemzetközi egyesülés. Bulgária a csojbalszani húskombinát, a darhani szőrme- árugyár, az ulánbátori zöldségtermelő üvegházak, az orhon-saringoli zöldség- és gyümölcstermelő komplex gazdaság felépítésében nyújtott segítséget. Csehszlovákia műszaki és gazdasági közreműködésével bőrgyárak és cipőgyárak épültek, továbbá klinikai kórház; Darhanban cementgyár, Ba- janulgijében rádióadó létesült. Magyarország segítségével épült az Ulánbátor melletti biokombinát, a fővárosi ruhagyár és a darhani húskombinát. Jó úton halad a két ország közötti vízgazdálkodási együttműködés is. Az NDK támogatásával épült egy mélynyomóüzem, az ulánbátori szőnyeggyár és egy húskonzervgyár. A két ország közös geológiai feltárásokat folytat a szalhitini fémlelőhelyeken. Lengyelország az ulánbátori faipari kombinát és a darhani szilikáttéglagyár építésében vett részt. Románia segítségével létesült az Állami Cirkusz épülete és most egy bútorgyáron és egy kartonüzemen dolgoznak. A KGST-országok nagy segítséget nyújtanak Mongóliának a szakemberképzésben is. Több száz mérnök és munkás, tudományos munkatárs tölt több-hosszabb tanulmányi időt a testvéri országok vállalatainál, tudományos intézményeinél. MOSZKVAI LEVELÜNK Mementó C sak pár hete, hogy az egész világ megemlékezett 1945. május 9-ről, a sok millió ártatlan értelmetlen halálát követelő II. világháború befejezéséről. Felvonulással, virágcsokrokkal, tűzijátékkal ünnepelt az emberiség, s azt hiszem azon a napfényes reggelen mindenki egyetértett abbán, hogy soha többé nem akarunk háborút, szenvedést, elesettek tízmillióit, pusztulást. S most, nem sokkal a Győzelem Napja után, mégis nem egy nyugati újság sütögeti frázisait, s bizonygatja az „oroszok fenyegetését”, azt, hogy „veszélyezteti Moszkva az egyetemes békét”. Sajnos nem egyedi eset, hogy a föld másik oldalán ehhez hasonló dolgokat írnak. Nap mint nap halljuk ezeket a szavakat államfők, politikusok szájából, jobboldali hírharsonákból. Vajon akar-e Moszkva háborút? Tényleg fenyegetik az „oroszok” a világ békéjét? Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor a Sándor parkban, az ismeretlen katona sírjánál megállt egy tolókocsi, s kiemeltek belőle egy öregembert, akinek hiányzott a két lába. Odavitték a sír márványlapjához, ahol az öreg leborult, testével elfödte a márványt, s hangosan felzokogott. Még a feszes vigyázzban álló díszőrség szemeiben is könnyek csillogtak. Később megtudtam, hogy a bácsi feleségével együtt vonult be a háború idején. Felesége mint orvos szolgált, s a harcokban elsodródtak egymás mellől. Aztán egyszer a kórházban találkoztak, ahol a sebesült férj lábait az egyetlen orvosnak, saját feleségének kellett amputálnia. Nem sokkal azután az orvosnő elesett. Nehéz volt könnyek nélkül kibírni a jelenetet. A körbenállók virágcsokrokat tettek le az ismeretlen hős emlékművére, az ismeretlen hősére, aki egyike volt a húszmilliónak, amelyik életét áldozta, ment földjéért, amelyik szembenállt a betolakodó fasiszta hordákkal,' s a fél világot megszabadította a hitlerista rémálom alól. . . Azon a napon érdemrendekkel, rendjelekkel díszített, sötétbe öltözött háborús veteránok lepték el az utcákat, tereket, parkokat. Férfiak és nők, sántikálva és tolókocsiban. A hagyományos találkozókon sírva-nevet- ve emlékeztek a 41 évvel ezelőtti pokolra. Néhol énekeltek is, szólt az elmaradhatatlan harmonika, s a Ka- tyusa feledhetetlen dallamát dúdolták. A város ünnepi díszben fogadta hőseit, s a fiatalabbja körülvette, faggatta őket, hallgatta a csendes beszélgetéseket, s tisztelettel, kicsit félve tapogatták meg az évtizedek óta csillogó kitüntetéseket. Némelyik öregen talán száz is lógott belőlük. „Hosszú az út Moszkvától Berlinig” — mondta. Valóban hosszú. És hányán nem jöttek vissza? Hányán maradtak örökre eltemetve szülőföldjüktől ezer kilométerekre, jeltelen sírokban, nyomtalanul? Nyugati publicisták tollából, szónokok szájából gyakran hallani olyasmit, hogy úgymond az „oroszok” nem akarják elfelejteni a II. világháborút, hogy állandóan emlegetik, pedig már több évtizede annak. Az ő receptjük szerint, el kell már végre felejteni a régen volt szenvedést, el kell felejteni a 20 millió áldozatot, s a háború borzalmait. Elfelejteni. De vajon el tudja-e felejteni anya a fiát, akit elsodort a háború, s akit egyre vár vissza, a szülői házba? Vajon el tudják-e felejteni elesett bajtársaikat a harcosok, akiknek sírja Moszkvától Berlinig, Sztálingrádtól Pekingig megtalálható a kis temetők legtávolabbi sarkában, árnyékos bokrok, nyárfák tövében? A könnyes szemek, a fej fölé emelt megsárgult fényképek, s a friss virágcsokor a katonasírokon örök emlékeztetőül szolgálnak, hogy soha, egy pillanatra se felejtsük el azt a borzalmas 6 évet. Moszkva, 1981 május. Szaniszló Ferenc Világhírű alkotások, világhírű sztárok, világsikerek ! A június 12-től induló filmmúzeum műsorán! Nyíregyházán a Krúdy moziban minden héten péntek-szombati napokon 14 és 22 órakor, Vásárosnaményban minden vasárnap 16 és 20 órától, Mátészalkán hétfői napokon, 15,30 és 21 órától, F ehérgyarmaton kedden 16 és 20 órától, Nyírbátorban szerdai napokon 18 és 20 órától, Kisvárdán minden csütörtökön 14 és 20 órai kezdettel. FILMMÚZEUM A MOZIBAN. (784)
