Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. május 23. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Közlekedés­biztonsági HÍRADÓ Változás H a négy évvel ezelőtt összehasonlításokat végez­tünk Szabolcs-Szatmár megye közúti baleseti statisztikáiban, úgy tűnhetett: szélmalomharcot vívnak mindazok, akik a járművek növekvő száma mel­lett kevesebb balesetre számítanak. Azóta szerencsére változott a helyzet, s évről évre kevesebb a halálos, a súlyos és a könnyű sérüléssel végződő balesetek száma. Jobb képzést kapnak a járművezetők? Jobbak let­tek megyénk közútjai? Szigorúbb lett az ellenőrzés? Ke­vesebb a járművekben a műszaki hiba? Fegyelmezet­tebbek lettek a gyalogosok, a kerékpárosok, a lófoga- tosok? Csaknem valamennyi kérdésre igen lehet a vá­lasz, s e kedvező változásban nagy szerepük volt a köz­lekedésbiztonsági tanácsoknak, akik szervezték, össze­fogták, s irányították mindazokat, akiknek tevékenysé­ge bármilyen módon is összefügg a szállítással, a köz­lekedéssel. Ha szakszerűen akarunk fogalmazni, azt mondhat­juk: az MKBT szervezeti keretei tovább szilárdultak, folyamatosabbá, s tartalmasabbá vált a munka, tömeg­bázisuk is tovább szélesedett. Ma ötvennyolc párt-, ál­lami, társadalmi, gazdasági és hatósági szerv képvisele­tében 108-an vesznek részt a tanácskozó testület mun­kájában, s 19 tagú elnökség dolgozik az alapvető célok megvalósításáért. Rendszeresen elemezték és értékelték a megye közlekedésbiztonsági helyzetét, a megelőzés ér­dekében tett intézkedéseket, s folyamatosan beszámol­tatták a szakbizottságokat és a járási közlekedésbizton­sági tanácsokat. Nem maradt ki munkájukból a megye nagyobb gépjárműparkkal rendelkező vállalatainak beszámolta­tása, segítése s kiemelten foglalkoztak a balesetmeg­előző munka szélesítésével. Törekedtek a lehetőségek jobb kihasználására, a társadalmi összefogás erősítésé­re. Javították kapcsolatukat a közlekedés biztonságáért felelős állami szervekkel, üzemekkel,, vállalatokkal, s szerződésekben, megállapodásokban rögzítették a köz­lekedési morál javítására tervezett intézkedéseket. Eredményes volt a megyei, valamint a járási közleke­désbiztonsági tanácsok munkáját segítő szakbizottságok tevékenysége. A propaganda és megelőzési szakbizott­ság oktató-nevelő tevékenységét javította az idősek, az óvodások és a tanuló ifjúság körében, amelyhez szilárd bázist jelentett számukra a pedagógus szakreferensi há­lózat, valamint a pedagógusokból e célból szervezett ön­kéntes rendőri állomány. Közel 1500 előadást szervez­tek és tartottak, s 913 alkalommal vetítettek közlekedé­si, oktató filmeket a moziüzemi vállalattal és az SZMT Munkavédelmi Felügyelőségével együtt szervezett elő­adásokon, vetélkedőkön. A TIT-tel „Közlekedési aka­démia” címmel előadássorozatot szerveztek, kivették részüket a közlekedési parkok építéséből, a tanárképző főiskolán pedig a szakreferensi képzéshez nyújtottak segítséget. A verseny és rendezvény szakbizottság is megfelelő­en fogta össze a megyében rendezett különböző szintű közlekedésbiztonsági vetélkedőket, versenyeket. Ered­ményes munkájukat jelzi például, hogy a megyénket képviselő segéd-motorkerékpáros csapat az országos versenyen harmadik, a kerékpáros általános iskolai csa- pat második helyezést ért el. Második lett az „Iskolák a közlekedés biztonságáért" versenymozgalomban a Gá- vavencsellői 2-es számú Általános Iskola, ezért elnyer­ték az OKBT díszoklevelét és a vele járó húszezer fo­rint versenydíjat. Közreműködött a bizottság az Autó- Motor által szervezett „Keressük a legjobb gépjárműve­zetőt” országos elődöntőjének lebonyolításában. A ver­senyen a megyénket képviselő gépjárművezetők első és harmadik helyezést értek el. A forgalomszervezési szakbizottság folyamatosan fi- figyelemmel kísérte és véleményezte a forgalmi rendet, s több esetben tett észrevételt és javaslatot a baleseti veszélyforrások megszüntetésére. Munkájuk eredmé­nyét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az utóbbi évben egyetlen olyan sérüléses közúti baleset sem tör­tént, amely a rossz forgalomszervezéssel, vagy az útpá­lyaforgalom technikai fogyatékosságával függne össze. Az értékelő, elemző és okkutató szakbizottság a KSH megyei igazgatóságával együttműködve készít ki­mutatásokat a sérüléses balesetekről. Negyedévenként értékeli, elemzi a megye baleseti helyzetét és javaslato­kat tesz a balesetek megelőzésére. Az eredmények azt mutatják: jól dolgozott az el­múlt időszakban a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, s jól segítették munkáját a szakbizottságok is. Elbizako- dásra ennek ellenére sincs ok, mert a javuló statiszti­kák ellenére is sokan halnak még meg figyelmetlenség, olykor felelőtlenség, vagy ittasság miatt a közutakon. Nyolcvannégyezer gépjármű Szabolcs-Szatmárban Nagyobb fegyelmet a közutakon! Gondoljunk erre, mielőtt szabálytalankodunk. A ZIL teher­gépkocsi vezetője egy, az út szélén álló gépkocsit került ki. Későn vette észre a vele szemben 70 kilométeres sebesség­gel szabályosan közlekedő személygépkocsit. A személygép­kocsiban utazó három utas meghalt, a gépjárműből ez ma­radt ... Az utóbbi években folya­matosan nőtt a gépjárművek és a forgalomba bekapcsoló­dó új gépjárművezetők szá­ma, emelkedett a közúton szállított személy- és áruszál­lítás. A forgalom növekedése — különösen a nyári és őszi időszakban — tovább terhel­te úthálózatainkat, és egyre nagyobb feladat elé állította a közúti közlekedés zavarta­lanságáért, biztonságáért és a balesetek megelőzéséért fele­lős hatósági és társadalmi szerveket. 32 ezer személykocsi A közúti közlekedés fejlő­dését jelzi, hogy a megyében forgalomban lévő gépjármű­vek száma az 1979. december 31-én nyilvántartott 77 219-ről 1980. december 31-ig 84 588- ra — mintegy 9,54 százalék­kal — nőtt. A közúti gépjár­műállományon belül tovább­ra is a személygépkocsik szá­ma emelkedett a legnagyobb mértékben, számuk 29 780-ról 35 379-re változott. A forgalom dinamikus nö­vekedése mellett nagy ered­mény, hogy 1980-ban is to­vább csökkent megyénkben a személyi sérüléses közúti bal­esetek száma, alapvetően ja­vult a közlekedés biztonsága és a közlekedési fegyelem. A közlekedésbiztonsági ta­nácsokban szervezetten folyó megelőző munkának és a rendőri szervek hatékonyabb fellépésének együttes hatása pozitívan tükröződik a bal­eseteket jelző számokban. 1977—1980-ban a megye köz­útjain együttesen 3996 sze­mélyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt, amelynek 8 százaléka halá­los, 45 százaléka súlyos, 37 százaléka könnyű sérülést okozott. Ezek következtében 319 ember életét vesztette, 2025 súlyos, 3016 könnyebb sérülést szenvedett, 1977-ben 1086, 1978-ban 1080, 1979-ben 992, 1980-ban 838 volt az ösz- szes sérüléses közúti balese­tek száma. A legsúlyosabb, a halálos balesetek aránya már kevesebb: 1977-ben 82, 1978- ban 82, 1979-ben 71, és 1980- ban 70 esetben történt tragi­kus végű közúti baleset. Több súlyos sérülés A számszerű csökkenés el­lenére nőtt a súlyos sérüléses balesetek aránya. 1977-ben 467 esetben 43,0 százalékos arányban, 1978-ban 484 eset­ben 44,8 százalékos, 1979 év­ben 450 esetben 45,3 százalé­kos és 1980 évben 391 alka­lommal, 46,7 százalékos arányban következett be sú­lyos sérüléseket eredményező baleset megyénk közútjain. A könnyű sérüléses közúti. ese­mények számszerűségükben és arányaikban is csökken­tek: 1977-től 1981-ig folyama­tosan 537-ről 377-re. A bal­esetek egyharmada a váro­sokban, a kétharmada közsé­gekben következett be, leg­többször a lakott területeken. A megyeszékhely közleke­désbiztonsága külön értéke­lést kíván, hiszen az összes balesetek 50—55 százaléka rendszeresen itt, illetve a nyíregyházi járás terülétén következett be. Ez elsősorban a megye többi részéhez vi­szonyított rendkívül nagy jár­mű- és gyalogosforgalomnak is tulajdonítható. Itt él a me­gye lakosságának 19 százalé­ka, de a város nagymérvű vonzásából adódóan igen je­lentős a helyi ismerettel alig, vagv egyáltalán nem rendel­kező idegenforgalom. Hasonló a helyzet a kisvár- dai járás területén. A megyé­ben bekövetkezett összes bal­esetek 20—23 százaléka éven­te itt fordul elő. Különösen az almaszállítások idején duz­zadt többszörösére a forga­lom. Az ország más tájegysé­geiből is ide érkeznek a gyü­mölcsszállító tehergépjármű­vek. A többi járásban — lé­nyeges eltérés nélkül — vál­tozó a balesetek száma és ará­nya. Veszélyes szakaszok A balesetek elemzése, érté­kelése folyamán a közlekedé­si szakemberek megkülönböz­tetett figyelmet fordítanak az olyan veszélyes útszakaszok forgalombiztonsági és forga­lomtechnikai jellemzőire, amelyeknél éves átlagban leg­alább 3 sérüléses közúti bal­eset történt azonos, vagy kö­zel azonos körülmények köz­rehatása folytán. Ilyen veszélyes helyek leg­inkább a megyeszékhelyre vezető útvonalak bevezető szakaszain alakultak ki, a 41- es, 4-es, 38-as és 36-os számú fő, illetve mellékútvonala­kon. Ezt egyébként egyértel­műen jelzik a — sajnos so­kasodó — közúti tragédiák helyszínét jelző virágcsokrok, koszorúk és fejfák is! A balesetek időbeni alaku­lását tekintve az a tapaszta­lat, hogy a forgalom növeke­désével összefüggésben első­sorban szeptemberben és ok­tóberben, valamint a nyári hónapokban fordult elő a leg­több baleset. A mezőgazdasá­gi termények betakarítása, az elszállítandó áruk tömege eb­ben az időszakban teremti a legnagyobb forgalomsűrűsé­get. A napok közül hétfőn; pénteken és szombaton, a napszakok közül 16—21 óráig terjedő időben történt a leg­több baleset. A statisztikai adatokat vizs­gálva megállapítható, hogy a csökkenés ellenére igen ma­gas a járművel okozott bal­esetek száma és aránya. A balesetek túlnyomó többségét — évente 75—85 százalékát — járművel okozták é? mintegy 30—35 százaléknál személy- gépkocsi volt az elkövetési eszköz. A személygépkocsi­vezetők növekvő részaránya mellett jelentős részük nem rendelkezik kellő gyakorlat­tal, megfelelő alkalmazkodá­si készséggel. Kerékpáros, motoros Az idő és útviszonyok hir­telen ’ változásához, a forga­lom heterogén összetételéhez való alkalmazkodásuk, prob­lémamegoldó készségük és a közlekedési fegyelmük még sok esetben a kívánt szint alatt van. Magas a két keréken köz­lekedők részaránya. Átlago­san 100 baleset közül 15-öt kerékpáros, 14-et motorke­rékpáros, 8-at segéd-motor­kerékpáros okozott. Számsze­rűen nem, de arányaiban je­lentősen rosszabbodott a gya­logosok helyzete. Például 1978- ban minden kilencedik, 1979- ben minden hetedik és 1980- ban minden hatodik bal­esetet gyalogos okozott. Ezen belül legrosszabb a 14 éven aluliak és a 60 éven felüliek közlekedésbiztonsági helyze­te. A 14 éven aluliak által előidézett balesetek száma az 1979 évi 59-ről 52-re csök­kent 1980-ban, de a részará­nyukat tekintve 5,9 százalék­ról 6,2 százalékra változott a baleseték gyakorisága. Figyelmeztető tény az is, hogy a megyében 1980-ban öt 14 éven aluli gyermek halt meg közúti baleset következ­tében! Hasonló a helyzet az idős korúaknái is. A legutób­bi két évben 28-ról 27-re csökkent az- általuk okozott balesetek száma, de a rész­arányuk 2,9-ről 3,2 százalék­ra nőtt. Statisztikai és tapasz­talati tény, hogy a gyalogo­sok egy része nincs tisztában a KRESZ előírásával, nem is­merik fel a szabálytalan és felelőtlen közlekedésük élet- veszélyes voltát. Ittas gyalogosok Tapasztalat az is, hogy a gyalogosok körében fokozot­tabb mértékben játszott sze­repet az ittasság mind az ese­tek számát, mind az ittasság mértékét illetően. Évek óta megyénkben a legmagasabb az ittas állapotban okozott balesetek száma. A 25—26 százalék gyakorlatilag azt je­lenti, hogy minden negyedik balesetnél befolyásoló ténye­zőként közrehat az alkohol. Ez az arány még rosszabb a kisvárdai és nyíregyházi já­rások területén! Kedvező, hogy a hivatásos gépjármű- vezetők körében csökkent az ittasan okozott balesetek szá­ma. A balesetek okainak rész­letesebb értékelése azt mutat­ja, hogy azok döntő többsé­gét — például 1980-ban a balesetek 96 százalékát —az emberek fegyelmezetlensége, a közlekedés szabályainak megszegése okozta. Az ese­mények mindössze 4 száza­léka vezethető vissza az út­pálya, vagy a járművek mű­szaki hibájára. A balesetek főbb okainál továbbra is a sebesség nem megfelelő alkalmazása szere­pel első helyen, s ez 1979-ben és 1980-ban is az összes bal­esetek 33 százalékát tette ki. Az 1979-ben bevezetett se­bességkorlátozás is csak rész- eredményeket hozott, a gép- járművezetők egy része a korlátozást figyelmen kívül hagyja, bár a fő baleseti ok továbbra is az, hogy nem a látási, forgalmi és útviszo­nyoknak megfelelő sebesség­gel vezetnek. 105 kilométer lakott területen! A megengedett sebesség je­lentős túllépése miatt a TRAFFIPAX-nak gyakran akad dolga. Előfordult, hogy lakott területen belül készült olyan felvétel, amely bizo­nyította, hogy a személygép­kocsi vezetője 105 kilométe­res sebességgel haladt... Ilyen esetekben a vezetői en­gedély bevonásától sem te­kinthet el a rendőrség. Az irányváltoztatás, hala­dás, bekanyarodás szabályai­nak megszegésével 147 eset­ben idéztek elő sérüléses bal­esetet. Ezen belül a legjel­lemzőbb a kerékpárosok sza­bálytalan balra kanyarodása! A forgalom megfigyelése és a baleseti adatok bizonyítják, hogy legtöbbjük helytelenül az úttest jobb oldaláról, kö­rültekintés és irányjelzés nél­kül kezdi meg a balra kanya­rodást, miközben a gyorsabb gépjármű már előzésben van. Az ilyen jellegű balesetek rendszerint a kerékpárosra nézve jelentenek fokozott ve­szélyt. Az áthaladási elsőbbség szabályainak durva megsér­tése 125, az előzés feltételei­nek hiánya, a kockázatos elő­zések veszélyeinek vállalása 66 sérüléses balesetet okozott. Az adatok és^ az utóbbi évek tapasztalatai arra utal­nak, hogy a megye közleke­désbiztonsági helyzete, a köz­lekedési fegyelem még to­vább javítható. De ez a köz­lekedőktől nagyobb fegyel­met, a közlekedés biztonsá­gáért dolgozótól következetes munkát, széles körű összefo­gást kíván. Harangozó András rendőr főhadnagy ALKOHOL ÉS DROG Az elmúlt har­minc év alatt nyolc alkalommal szere­pelt nemzetközi konferenciák té­májaként az alko­hol, a drog és a közlekedés bizton­sága. A legutóbbi, Stockholmban megtartott konfe­rencián erről a té­máról két magyar felszólalás is el­hangzott. Somogyi Endre: „Alkohol és drog hatása alatti veze­tés” címen ismer­tette az ez idő sze­rint érvényben le­vő véralkohol-ér- tékeket, és közölte, hogy Magyaror­szágon a véralko- • hol-vizsgálat el­végzése minden felmerülő esetben kötelező. Tájékoz­tatta a konferenci­át, hogy 1979-ben közel 2 millió jár­mű járt az utakon, több mint kétsze­rese a 10 év előtti­eknek. Ezek közül személygépkocsi kb. 800 000 és az 1972—1979 közötti 7 évben a vezetők alkoholfogyasztása 8,9 százalékról 20 százalékra emel­kedett. 1979. janu­ár és október kö­zött 2963 olyan közúti baleset tör­tént, amelynél fel­merült a gyanú, hogy a járműveze­tők alkohol hatása alatt vezettek. A statisztikák kimu­tatják, hogy éven­te kb. 10 000 jogo­sítványt vonnak be 1—10 évig terjedő időtartamra, vagy véglegesen. Meg­említette továbbá, hogy néhány, Ma­gyarországon gyár­tott gyógyszer sze­dése befolyásolja a vezetés biztonsá­gát. (Andaxin, Tri­oxazin, Pipolphen, Haloperidol stb.) Bálint István: „Az alkohol szere­pe közúti balese­teknél Magyaror­szágon” címmel tartott előadást, amelyben ismer­tette az alkoholiz­mus hazai elterje­dését, néhány epi­demiológiai adatot közölt az önkénte­sen és a kötelező kezelésbe utaltak számával kapcso­latban. összeha­sonlította az 1977, 1978-ban bekövet­kezett közlekedési balesetek arányát és megállapította, hogy a statisztikai adatok szerint a balesetek száma évenként 18 és 20 ezer között van, amelyek közül al­koholos befolyá­soltság hatása alatt 1977-ben és 1978-ban 16,6 szá­zalékuk jött létre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom