Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-16 / 113. szám
1981. május 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Városiasodás Szabolcsban Ütemesebben Z áhonynak megkülönböztetett szerepe van megyénk településhálózatában. Az ország keleti kapuja, s a hatalmas átrakókörzet nemcsak Záhonyra, hanem a környező településekre is nagy hatást gyakorol. A nagyközség városias fejlesztését öt éve számíthatjuk, s szinte minden esztendőnek megvolt a maga sajátos gondja, buktatója: rendezési terv, lakásépítés, kereskedelmi ellátás, vízmű, csatornázás, hogy .csak a legfontosabbakat említsük. Gyakran tornyosultak gondok a helyi vezető testületek előtt, de végül is járási, megyei segítséggel, az utolsó hetekben ugyan, de teljesítették az ötéves tervidőszak minden fontos előirányzatát. Többször esett szó erről a nehéz öt esztendőről a nagyközségi pártbizottság legutóbbi ülésén is, amikor a VI. ötéves tervidőszak fejlesztési elképzeléseit véglegesítették. Ütemesebb, kezdeményezőbb munkát kívánnak megvalósítani. Igaz, néhány területen jó alapokról indulhatnak: az ellátást alapvetően javították meg a lakások földszintjén épült szaküzletek, közöttük is a nádudvari Vörös Csillag Tsz húsboltja, amely egy csapásra városi szintű ellátást teremtett húsból és húskészítményekből, de számottevő volt az újabb kisáruház is. Lényegesen jobbak a lakásépítés és a közművesítés feltételei, ’mert megkezdett munkák folytatásáról van szó; s az utcai közkifolyókból már az új regioniális vízmű jó ivóvizét kapja a lakosság. Újabb gondok keletkeztek azonban. Sürgető az iparcikkeit átás, a szolgáltatás javítása. Többen tették szóvá, hogy ruháért vagy egyszerű képkeretezésért is Kisvárdára, Nyíregyházára kell utazni. Feszít az egészségügyi ellátás: körzeti és szakorvosra, gyermekorvosra egyaránt nagy szükség lenne, s szeretnék azt is keresztülvinni, hogy a MÁV- rendelőintézetben néhány tanácsi szakorvosi körzet orvosa is rendelhessen; a meglévő nagy értékű műszerek hasznosítása is ezt kívánná. Megoldásra vár az ÁFÉSZ „hazatelepítése” is, mert immár öt éve nem alakul ki a Záhonyi ÁFÉSZ helyzete, s főképpen az évekkel korábbra ígért vendéglátás-fejlesztés. Az is visszaköszönő refrén, hogy Záhony az egyetlen magyar határállomás, amelynek közelében sincs benzinkút. Tennivaló tehát van bőven, s ekkor még nem szóltunk a társközségekről, amelyek nemcsak a lakossággal, há- nem a fejlesztési gondokkal is jelen vannak. A VI. ötéves tervidőszak a városiasodás minőségében új tennivalóit hozza Záhony számára. Három szálon K isvárda legrégebbi gondjai közé tartozott a vendéglátás, amelyet a városfejlesztés első tíz esztendejében is mindig napirenden tartottak, de igazán jó, a lakosság számára érzékelhető, jó eredmény nem akart megszületni. Két éve a városi pártbizottság, tavaly pedig a városi-járási vb is azt az álláspontot képviselte, hogy két vagy három szervezet részvételével, egyeztetett tervek alapján találják meg a jó megoldást, mert egyedül sem az ÁFÉSZ, sem az Alföldi Vendéglátó, de még az üzemi étkeztetés szervezete sem elegendő a krónikus hiányok enyhítésére. Gyermekétkeztetés, üzemi éttermek, reprezentatív városi étterem — e három szálon indították, s valósítják meg a terveket, s nem költenek tol- dozásra-foldozásra, mint ami előzőleg jelentette a minimális eredményeket. Mindhárom megoldási lehetőség mutatja már a kibontakozást. Jó szervezéssel — és kompromisszumok árán — elérték, hogy például a Tor- dai úti gyermekintézményeknél fokozatos átadásokat valósítottak meg. Ennek egyik eredménye az volt, hogy előbb kezdhette meg működését a konyha, ami számottevően javította a gyermek- élelmezést. Hasonló módon igyekeznek megszervezni a két év múlva átadásra váró 16 tantermes általános iskola ügyeit is, amely azért kapcsolódik a közétkeztetéshez, mert itt lesz az ezer adag étel elkészítésére alkalmas központi konyha is. Ezzel lényegében hosszabb távra megoldják a gyermekélelmezés helyi gondjait. Az Öntödei Vállalat és a baromfifeldolgozó üzem munkásétkeztetése után rövid időn belül két nagyobb munkahelyen szintén megoldást találtak: évtizedes gond lett a múltté a ruházati szövetkezet új éttermének felavatásával, s az Egyesült Izzó üzemében is a nagyüzemhez méltó, ezer személyre főző konyhát, éttermet adtak át. Az annyira hiányzó ÁFÉSZ Várda étterem is mutatja már új arcát, s tíz nap múlva két étterme, presszója is fogadhatja a vendégeket a város főterének szomszédságában. Ügy tűnik, a vendéglátás hosszabb távon lekerül a város gondjainak listájáról. Ez azonban komoly tanulsággal is szolgál: összefogásra, távlati tervekre van szükség, mert az áthidaló megoldások, csak a pénzt viszik, megoldást nem hoznak. M. S. Nagy teljesítményű, programvezérlésű tárcsaesztergát helyeztek üzembe a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében. A célgép segítségével tárcsákat és kerékdobokat munkál meg Dobos János. (Jávor L. felv.) Senki többet? Harmadszor! Á versenytárgyalás elmaradt Szilágyi Jánostól, a népszerű rádióriportertől egyik sikeres műsora címének ellopásáért kell elnézést kérnem, az olvasótól pedig azért, mert nem elég, hogy lopott a cím, nem is igaz. Mert bár minden előzetes elképzelésben benne volt, hogy a versenytárgyaláson a legnagyobb összeg elhangzása után csap le a kalapács, a verseny elmaradt. Tavaly jelent meg rendelet a magánkereskedelem fejlesztéséről és arról, hogy az állami vállalatok bérbe, vagy — a szövetkezetekkel együtt — szerződéses üzemeltetésre adhatják boltjaikat, vendéglátóhelyeiket vállalkozó szellemű embereknek. Az első fecske A fővárosban és Szolnok megyében már hozzákezdtek a kísérletezéshez: vajon visz- sza tudják-e csábítani a valamikori kereskedőket a boltokba, s nyitva maradhatnak a létszámhiány miatt bezárásra kárhoztatott üzletek ? Szabolcs-Szatmárban — itt egyébként jövőre nyílnak nagyobb lehetőségek — is megszületett az első fecske: az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat pályázatot hirdetett egy nyíregyházi és egy kis- várdai élelmiszer-háztartási, egy nyíregyházi élelmiszervegyi és egy dohányboltra, egy kisvárdai húsboltra, egy mátészalkai hentesáruboltra és a nyíregyházi gumigyári büfére. A versenytárgyalás időpontja reggel nyolc óra volt. A folyosó végi csapóajtónál egy fiatalember toporgott, s láthatóan annyiszork lett ideges, ahányszor egy-egy számára idegen kopogtatott a 237-es szoba ajtaján. Csak akkor nyugodott meg, amikor a versenytárgyalás megkezdődött. Mert sem a közjegyző, sem az újságíró nem ellenfél volt: egyiket a versenytárgyalás szabályai, másikat a kíváncsiság vitte oda. Csupán kettőre Dr. Hoock Miklós jogtanácsos bejelentése a pályázókat S étálok a nyírbogdányi Fő utcán, várom a kocsit. És közben Bug- torogh Mátyás református prédikátor urammal, Bene- dikti plébános úrral, aztán törökkel, tatárral, labanccal, mindenféle népséggel társalgóm — gondolatban. Kezemben ugyanis egy volt nyírbogdányi tanár házaspár alig harminc oldalas füzetecskéje, amelynek lapjairól egyre jönnek felém az ismeretlen bog- dányiak ... Jönnek az elpusztult Hene község egykor élt lakói, hogy elpanaszolják, hogyan pusztították el őket a törökök, tatárok. Ma már csak egy szerény domb őrzi az emléküket, amit az öregek „Szentegyházának” neveznek. Téglatörmeléket forgatott ki az eke, s hagyomány szerint itt állt az elpusztult falu temploma. Bugtorogh Mátyás prédikátor uram mondaná a magáét, talán az akkori gyermekekről, akik olyan kis vadó- cok lehettek, mint a maiak és nehezen fogadta be a fejük az evangéliumi szavakat. Egy másik sirámmal jövő egyházfi arról panaszkodik az 1700-as évek végén, hogy 513 hordó mész árát kellett előteremteni a templom építésekor megnyugtatta, az újságírót meglepte: a meghirdetett hét boltból ugyanis csupán kettőre érkezett egy-egy pályázat. A versenytárgyalás tehát elmaradt. Míg a formaságok tartanak, Jóni Andrással húzódunk félre, aki korábban az ÁFOR mátészalkai telepének vezetője volt, most pedig Sza- lacsi Dezsőnével, a mátészalkai Kölcsey utcai hentesárubolt bérlője lesz. — Az én fő dolgom az anyagbeszerzés lesz. Van ugye egy bizonyos keret, amit a vállalat ad, de mi ennél többet szeretnénk adni. Korábban virslit és főtt kolbászt kínált az állomás közelében lévő bolt a többségében átutazó embereknek, most ezt a választékot szeretnénk bővíteni, és ezzel odacsalogatni a szalkaiakat is. Nézze! Én az ÁFOR-nál 3100 forint körül kerestem, megmondom őszintén, itt többet szeretnék. A forgalom 3,5 millió volt, mi legalább ötmilliót szeretnénk. Különben aligha érné meg. Persze ez nem fér bele napi 8 órába. Azt beszéltük, hogy ha sikerül amit terveztünk, a feleségem is ide jön dolgozni. Lakatos Béla a gumigyári büfét pályázta meg. ö is, felesége is megnyugodott, amis már igen beleunt. „Ó bárcsak már ez a mész eleget tenne, így az eklézsia igen boldog lenne” sóhajtott a szegény prédikátor. Bizony akkor se mentek simán az építkezések, különösen, hogy a követ Bodrogkeresztúrból és Üjhelyből, a meszet Lag- macról, a vasalt ajtókat Miskolcról hozatták „Bogdánvá- ros” lakói. Újabb panaszosok jönnek elém, úgy az 1800-as évek eleje tájáról. Azt adják tudtomra, hogy nagyon kurtán- furcsán bántak el velük, mert az egész gyülekezet előtt megvallott vétkeikért elkülönített, amolyan szégyenpad- ban kellett ülniük a templomban. És bizony, ez nagyobb büntetés volt, mint a kaloda. De nemcsak panaszkodók jönnek elém a nyírbogdányi Fő utcán. Ugyancsak vidám- Komornyik József mester uram, aki orgonát, Bauer Antal debreceni órásmester toronyórát „épített” Bogdán- városnak. Nemes Benjamin orgonista tanító 1848—49-ből azzal fogad: „A harcias szellem az iskolában is mintegy átplán- táltatik. Többé nem a régi, slendriánmodorú iskolázás dikor megtudták, hogy nincs ellenfél, de az írásban benyújtott ajánlaton már nem változtattak. A mezőgazda- sági technikumot, majd köz- gazdasági szakközépiskolát végzett fiatalember zöldséggyümölcs kiskereskedői pályáját adta fel a büféért. Vevőfogás banánnal — A legtöbb ember téved, amikor azt gondolja, hogy egy kiskereskedő pénztárcája csak úgy dagad a busás jövedelemtől. Én mást éltem át, s azt mondom: sok munka, kevés haszon. Lehet, hogy akiket a piacon már jobban megismertek, nagyobb jövedelmet értek el, de nekem hároméves gyakorlat alatt kevés volt az ismerős. Pedig sokszor megtettem, hogy felkocsikáztam Pestre banánért, itt ugyanannyiért adtam a rendszeres vásárlóimnak, hogy megtartsam őket. Egy ilyen út, ha csak a benzint számoljuk, akkor is komoly ráfizetés. — Mit várok a büfétől? Ügy remélem, hogy kétmilliót forgalmazok. Az elődömnek, aki most vonul be katonának, 1,2 millió forgalma volt. Én is az áruválasztékot akarom bővíteni. Van egy kis bérelt földem, ott fólia alatt paprikát, paradicsomot, káposztát termelek. Azt hiszem, egy gyári büfében is szívesen fogadják, ha a tízóraira vásárolt szalámihoz egy kis friss zöldséget is vehetnek. Ahol 3000 ember dolgozik, 2—300 vásárolni is fog. Remélem, egy idő után még többen nyitnak ajtót rám. vatozik ... Később így folytatja: „ ... ők is (mármint a gyermekek) mintegy óhajtoz- nak részt venni a hon szaba- dításában. s vágyódásukkal találkozzék, midőn fapuskák készítésére engedelmet nyerve azokkal katonai fordulatokat tanulnak ...” Sejtelmes, mókás figurák is előjönnek a múltból. Sugoró így nevezik a község határának délkeleti szélét, ahol Ter- dik Mihály juhász legeltetett. Elaludt, s egy éjszaka egy kis törpe megborotválta, a fél arcát azóta is mutogatja,, hogy nem nő rajta szakáll. Tündérek, boszorkányok tanyáztak itt — mesélik az öregek. Lassan búcsút kell mondani „Bogdánváros” régi lakóinak, mert közeleg a kocsi. Még egy kucsmás, csizmás emberrel szorítanék kezet ha jobb karjában nem tartana egy háromágú szigonyt, baljában pedig egy baltát. 1849- től 1886-ig Bogdány mezőváros volt. Pecsétjén volt ez a kucsmás, csizmás, szigonyos ember, mintha csak figyelmeztetné a ma élőket, ne felejtsetek el bennünket, régieket, hogy titeket se felejtsenek majd el az utánatok jövők. P. G. Hi a véleménye? Krammer Gyula, az iparcikk- kisker vállalat áruforgalmi vezetője A hiánycikkekről — Tisztában vagyunk azzal, hogy a hiánycikkekért majd minden esetben bennünket, kereskedőket hibáztatnak, pedig többnyire nem mi vagyunk a felelősek. Nézzük meg leegyszerűsítve egy-egy termék útját; az üzem elkészíti, a kereskedelmi vállalat beszerzi, a bolt eladja. Ha a három hely valamelyikén nem megfelelően dolgoznak, máris jelentkezik a hiánycikk, a vásárlók és a kereskedők legnagyobb bosszúságára, mert azt gondolom mindenki elhiszi, mi is annak örülünk, ha tele vannak a polcok, a raktárak. — Vállalatunknak egyébé ként 64 üzlete van a megyében, ezek közül huszonhat Nyíregyházán. Tavaly 1,3 milliárd forintot forgalmaztunk, az idén 100 millióval többet irányoz elő a terv. Napokat venne igénybe, ha felsorolnám, mi mindent árulunk. Sajnos mindig van olyan ruházati, vagy vegyesiparcikk, amit hiába keres a vásárló. Többnyire azok a termékek hiányoznak, amelyekből viszonylag kevés kell, éppen ezért a gyártása nem kifizetődő a nagyobb üzemeknek. — Mit lehet ilyenkor tenni? Kézenfekvő a megoldás, olyan partnereket kell keresni, akik hajlandók elkészíteni, s ilyeneket főleg a kisebb szövetkezetek, vagy kisiparosok között találjuk. Csak az a gond, hogy őket az országban felkutatni roppant körülményes. Szerencsére egy nagyon ígéretes vállalkozásról számolhatunk be, a megyében most szerveznek egy irodát, aminek az lesz majd a feladata, hogy megkeresse ezeket a vállalkozó kedvű iparosokat, s az ő segítségükkel megteremthetjük velük a kapcsolatot. Nagyon fontos, hogy a boltvezetők jelezzék, mit keresnek hiába a vevők. Nem is olyan régen égen-föl- dön nem lehetett találni kerékpárköpenyt, s mihelyt megtudtuk, felvettük a kapcsolatot a Taurusszal, akik dicséretes gyorsasággal 15 ezer darabot szállítottak üzleteinknek. — A hiánycikkek visszaszorítására éppen az az egyik legeredményesebb eszköz, hogy szorosabb kapcsolatokat építünk ki a gyártókkal. Persze az üzemek, a szövetkezetek, sőt még a kisiparosok sem képesek mindig eleget tenni kívánságainknak, pláne ha késve küldjük el a megrendeléseket. Csak egy példa: ha mi május végén kérjük mondjuk a legdivatosabb nyári cipőket, biztos, hogy csak késő ősszel jutunk hozzá, akkor pedig már kinek kell. Nekünk természetesen az a feladatunk, hogy maximálisan kielégítsük a vásárlók igényeit, hiszen őt csak egyetlen dolog érdekli, megkapja azt, amit kér. Balogh Géza A rendelet megjelenése után a legtöbben arra számítottunk, hogy kemény harc, komoly licitálás lesz a bérbe adandó boltokért. Az első próbálkozás nem igazolta ezt. A két bolt bérbe adásával a vállalat körülbelül évi 10 százalékkal jut nagyobb jövedelemhez, s ha a vállalkozók tervei valóra válnak, ők is többet keresnek majd. Az igazi nyertesek azonban — a jobb ellátás miatt — reméljük a vásárlók lesznek. Balogh József Kaland „Bogdánvárosban" t>
