Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

2

KELET-MAGYARORSZÁG

1981. május 13.

FEHÉRGYARMATON

Szatmári csalogató

Kétszázötven

szálláshely

Évről évre növekszik a

BRIGÁDOT KERESTEM — CSALADOT TALÄLTAM. ASSZONYOKAT, FIATALABBAKAT, ZENNÉGY FOS KÖZÖSSÉGBŐL HATOT ISMERTEM MEG.

IDŐSEBBEKET. A TISzatmár tájait felkereső turisták száma. Egyének és csoportok látogatnak ide, hogy

A szakadó eső bekergetett a házba. Különben is hideg volt kint. Az ember jószerével csak a naptárból tudhatta, hogy május van. A kertészet irodájában az olajkályha is inkább a telet idézte.

— Elég baj ez — mondja Tivadar Józsefné —, mi is a fólia alá kényszerülünk, pedig lenne munka kint is.

„Jó ez az idő"

Nélkülük megállna az élet

Munkában a brigád. (Molnár Károly (elvételei)

— De nemcsak a nyelvünk! A munkánk is! A tromfoló szó már hangos, benne öntudat is biztonság.

A sarokban ülő Nagy Sándor, a kertészeti ágazat vezetője, fiatal agrármérnök. Az asszonygyűrűben most kevés a szava,, de láthatóan élvezi a helyzetet. Ezek az ő emberei, akikről ne is merjen valaki rossz szót szólni.

— Minden igaz, amit mondanak! Beszélnek, ami a szívükön, az a szájukon. De dolgozni, nos, azt nagyon tudnak — teszi le a voksot.

— Nem is mernél mást mondani — cukkolom.

— De nem ám! De nem félelemből, hanem mert hitemre igaz!

— Tudja, úgy van az, itt is össze-összekapunk néhanapján, de aztán ki is engesztelőd ünk hamar. Ismerjük egymást. Már ha jön reggel valamelyikünk, s fáj a feje, tudjuk, mitől — mondja He- gyesné — s van rá orvosság. Hol jó szó, hol tabletta ...

Aztán elmondják: bejárták már együtt a megyét, az országot. Voltak mezőgazdasági kiállításon, egyszerű kiránduláson. Férjekkel, gyerekekkel. Nem illemből, mert szocialista brigádok, hanem kényszerből. Az együttlét hétköznapi igényétől hajtva.

Á névjegy

Jólesik a dicséret

Jólesik az asszonyoknak a dicséret. Sokra tartják. Ismerik Sanyit, aki bizony szigorú, fegyelmet tart, minőséget követel. Tudják, nála a jó szó nem hízelgés.

— Ne is mondjon nekünk senki olyat, ami nem igaz. Még igaztalan dicséretet se — így Tivadamé — nem vagyunk mi arra rászorulva. Ez a kis csapat elviseli a bírálatot is.

— Mi olyanok vagyunk, mint egy család — magyarázza Szücsné. Jó ideje együtt dolgozunk, szeretjük is a munkát. Pedig kertészetben dolgozni, hajlongani, tűző napon, esőben, nem éppen divatos foglalatosság manapság! De mi ezt csináljuk 12 éves korunk óta. Nem is tudnánk mást.

— Vagyunk itt harmincon aluliak is — fűzi a gondolatot Elekné — de mi se vágyunk máshová. Azt hiszem oka ennek az is, hogy olyan szépen összekerültünk itt.

férjről, gyerekről gondoskodnak, munka után kifőzik a vacsorát, s ha a tűző nap elől a fasorba húzódnak pi- hegni, hamar abbahagyják, mert tudják: a fasor nem megy utánuk, a sor pedig vár. A fehérgyarmati termelőszövetkezet hosszú évekig nem volt a legcsábítóbb munkahely, ők mégis maradtak, se gyár, se más el nem csábította őket.

— Azóta jó, amióta teljesítményben dolgozunk — bizonygatják — így legalább mindenki tudja, mi a dolga.

— Persze ha kell, mert valakinek baja van, számolat- lanul is rádolgozunk. Ez másként nem lehet.

— Ez így van rendjén, baj az már, ha valaki pénzért feledi az emberséget! — magyarázzák.

— Csak a gépnek nincsen szíve! — teszi fel a koronát a gondolatra egyikük.

Építenek keretet, vasalnak fóliát, kajláinak, termesztik a zöldséget, pátyolgatnak palántát, terítenek trágyát, úgy mint a legerősebb férfiak, emelnek embertelen terhet. Jókedvüket csak a munka- szeretet őrzi, a hit, hogy kikéi a mag, megköt a virág, gyümölcsöt hoz az ág, termőre fordul a növény.

B. L.

ismerkedjenek a természeti, történeti és irodalmi érdekességekkel. Hosszú ideig komoly gondot jelentett, hogy a fehérgyarmati szálloda néhány szobáján kívül nem volt szálláslehetőség, így az érkező hamar távozni is kényszerült. Az idén már döntő a fordulat. A Szamos menti Állami Tangazdaság kétszázötven vendéget tud elhelyezni. Az ősszel diáktáborként működő épület, melyben fürdőszobák is vannak, augusztus közepéig fogadja a turistákat. Különös szolgáltatás az is, hogy az itt szállók, kívánság esetén a gazdaság éttermét is igénybe vehetik.

örvendetes, hogy a városban működő gazdasági és tanácsi szervek ilyen kiváló együttműködés eredményeképpen megoldottak egy eddig szinte leküzdhetetlennek tűnő problémát. Mindez jelzi: ott, ahol valóban felismerték a vendégforgalom jelentőségét, az ötlet, a tett sem várat sokáig magára. A kulturált környezet, a jó szolgáltatás bizonyára komoly lendítőerő lesz, s még többen vállalkoznak arra, hogy Szat- már látogatói legyenek.

— Kell is a munka mellett egy kis kikapcsolódás — győzködnek, mintha erre szükség lenne —, rajtunk a zöldség gondja, no meg az alma.

— Egyszer itt vagyunk, másszor Nábrád vagy Kisar alatt. Kerékpáron járunk, s mindig oda, ahol a legnagyobb a szükség. Ügy volt az a múlt évben is, hogy egyetlen vagon szovjet exportalma nem jött vissza!

— vágja ki büszkén Tóthné.

— Minden ládába odatettük a számot. Ha másként akarnám mondani, a névjegyet. Tudja meg ország-világ, ki csomagolta, válogatta — büszkélkedik Elekné.

— Elismerik a munkánkat

— magyarázza az egyik — bár ami azt illeti, a kitüntetéseket nem szórják nekünk. Ha a tsz-ben öten kapnak, abból négy a férfi.

— Nem azért csináljuk — így Hegyesné — de hát azért ez nem igazság. Vagyunk itt, akik az alapítás óta húzunk. Tudják azt, ha mi nem lennénk, megállna az élet.

Megállna bizony, hiszen ők azok, akikre miijdig számíthatnak. Pedig családjuk van,

Rövid idő alatt a város legnépszerűbb üzlete lett az állami gazdaság húsboltja. Megnyitása óta lényegesen javult az ellátás, kiváló minőségű tőkehúst és töltelékárut kínálnak. A választékra jellemző, hogy a hagyományos húsokon kívül rendszeresen árulnak birkahúst is.

Dinnyés

a Szenke-parton

Melegágyban a dinnyepalánt.

Amikor Dénes József és családja felkerekedett Horton, tette ezt azzal a hittel: a

Szenke-parton jól terem majd a dinnye. Figyeli is a város, de még a környék is, mire megy a hevesi dinnyés Fehér- gyarmat határában.

— Részesművelésre vállaltuk a görög- és sárgadinnyetermesztést — mondja Dénes József. — Az öregek azt mondják, hajdanában jól termett itt a szatmári földben is. Mi megépítettük a kunyhónkat, a szomszédos legelőn kitermeltük a hatvanezer gyeptéglát, s a kis kockákban lévő mag melegágyi elbánást kap.

A dinnyés két gyermekének bizonyítványa arról árulkodik: sokfelé jártak már iskolába. Követik a szülőket, akik éppen foglalkozásukból adódóan vándorló életet élnek.

, — A szatmári tájék jót ígér, s mi szeretünk kockáztatni — így az asszony. Nem sajnáljuk magunkat. Tavasztól a dinnye betakarításáig egész életünk a dinnyeföld. Itt szerencsére közel vagyunk a városhoz. A tsz adott lakóházat

is. Igaz, ma legfeljebb a palánta látszik, de hisszük: beérik a gyümölcs is.

Horton háromszobás lakásuk van. Kemény munkával jött össze a rávaló, az idei vállalkozás után lesz egészen kész. Aligha irigyelni való az a munka, amit a dinpyés vállal.

Holdanként 100—120 mázsa termésre számítanak. De az még nagyon messze van. Lesik az eget, mikor süt a nap, nézegetik a talaj hőmérsékletét, mikor lehet kiültetni a palántákat. A talaj művelésnél segítenek a tsz gépei is. Ha minden sikerül, az idén megoldódik a város és környékének dinnyeellátása.

Dénes József és felesége egy percre sem hagyja abba a munkát. Ha idejük van, a gyerekek is segítenek. És készenlétben van a minden dinnyés örök társa, a kutya is. Mert ha érik a dinnye, ő is főszereplő lesz.

— Az alma is virágzik, annak se jó ez az idő. Meleg kellene — magyaráz Elek Gé- záné — hogy kössön, meg hogy jöjjenek a méhek...

— Elmúlik ez — teszi hozzá az idős emberek bölcsességével Tóth Ferencné — nem lehet visszacsinálni már a tavaszt.

— Ügy ám — toldja foglalkozásban s korban társa, Szűcs Gyuláné — nincs olyan ború, amire ne jönne a derű.

Pereg a nyelvük, nyoma nincs bennük a feszélyezett- ségnek. Balogh Józsefné, Hegyes Gézáné és Lakatos Mi- hályné, akik szintén ott ülnek a sorban, közbe-közbe- vágnak, mindőj üknek van mit mondani.

— Megmondunk mi mindig mindent — szól egyikőjük — fegyverünk a nyelvünk. Nagy hahota kíséri ezt a mondást, vehetnék helyeslésnek is.

Gép — saját ötletből

A Győzhetetlen Brigád Tsz hetven hektáron termeszt gyümölcsöt. Ebből 59 hektár az alma, a többi körte. A hatodik ötéves terv időszakára azt tűzték ki célul, hogy a hektáronkénti termést 25 tonnára növelik. Ehhez szükséges az, hogy minél több jól használható gép álljon a rendelkezésükre. Így született meg a termelőszövetkezetben a facsíkvegyszerező. Ez a gép jelentősen javítja a növény- védelmet. Képünkön Miski József és Gárdos Imre a szövetkezet almásában.

Földönjárók

lindig tiszteltem a paraszt Madonnákat. Tisztelem és szeretem őket, akik póztalan élik nem könnyű életüket. Most is felvidultam körükben. Ültek körben, ölükbe tett kézzel. Néztem a kezeket.

Napszítta bőr. Évek-évti- zedek, a szabadban töltött napok letörölhetetlen nyomai. Inas, kidudorodott erű kezek.

Fognak lapátot, kapát, emelnek ládát és vízzel telt kannát, ültetnek palántot, tépnek gyomot, tarják és csippentik az ollót, hordják a levágott gallyat, szednek almát-körtét, vasalják a fóliát, földbe teszik a sátor vastartóját.

Simogatnak gyermeket, férjük kezébe kapaszkodnak, s férjkezek kapaszkodnak beléjük, betakarnak apróságot, védőn óvnak növekvő kamaszt, varrnak és foltoznak, ültetnek tyúkot, fejnek tehenet, keresztbe öltenek színes fonálból álmokat, forgatnak könyv-' lapot, törölnek izzadt homlokot, félrehajtanak szembehullott, dércsípte hajszálakat.

A földön járnak. Tarka- perkál ruhában, földdel ékes melegítőben, vastag harisnyában, egyszínű fejkötőben, nagyzsebes kötényben, gumicsizmában, kitaposott, bütyköt rejtő cipőben, földszítta szandálban, lazán fűzött tornacipőben.

Néztem a szemeket, a barnát, mely mint a dió, a fáradtat, melyen fátyolt húznak az évek, a kacérat, az örök nőit, a haragosan villanót, a megbocsátót, a mindig nevetőt, a tekintettel szót pótlót, az elmeren- gőt, a bánattal telit, a tó kékjét idézőt.

Ültem köztük, és felvidultam. Mert köztük minden igaz volt. Lakkozatlan, mesterkéletlen, tiszta, őszinte. összeszokott kis csapatuk a munka szünetében a család melegségét adta. Azt, amit átmentenek a kertekbe, a fák közé, a palánták világába. Amikor idáig jutottam, tovább nem is kerestem sikerük titkát.

Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS