Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

1981. május 6.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Bocsánatos

bűn?

Ú

gy látszik, a többes szám első személy hivatalos beiktatása közel sem jelenti annak mindenki általi feltétlen elismerését, hogy még pontosabbak legyünk : elismerni még

csak elismerjük, kérdés csupán az, helyesen is ér telmezzük-e ?

Van egy kissé gúnyoros mondás, mely szerint „nem elég az igét hirdetni, azt ragozni is tudni kell.”

Ha mindez gond nélküli lenne, nem olvashatnánk, hallhatnánk any- nyit — hivatalos kifejezéssel élve — a társadalmi tulajdon megkárosításáról, nem lenne szinte nap mint nap valamelyik lap bűnügyi rovatában szó sikkasztásról, lopásról, a közvagyon rongálásáról.

Azt hiszem, sikkasztok mindig lesznek és lesznek rombolási ösztöntől

vezérelt barbárok is. Lesznek, akik nem szükségből lopnak, csupán a lopásért magáért. Velük a köznapi embernek semmi dolga, hiszen tetteik többnyire a hatóság a bíróság hatáskörébe tartoznak. De, van a „mienk” szó értelmezésének egy másik torzulása; a látszólag kis horderejű eltulajdonítások mindennapos sorozata, ahol az egyenkénti összeg kicsi, de megkockáztatom, hogy összevéve ezek sem okoznak kisebb kárt, mint a milliós sikkasztások. És tartok attól is, hogy ezek ellen nehezebb harcolni.

Mondok erre példát. Az egyik szövőgyárban hadd őrizzük meg a gyár és a fiatal tettes inkog- nítóját — egy ipari tanuló lány apránként hazalopott néhány tucat, talán száz spulni cérnát. Aztán mondjuk úgy: lebukott. Amikor megkérdezték miért tette, azzal védekezett, hogy mások is így tesznek. Tudom, a védekezés nem elfogadható, de meggondolandó. Mert a lány igazat mondott. Valóban vittek haza mások is, legfeljebb ügyesebbek voltak. Azt is mondta még a lány, hogy azért is tette, mert mit számít ott az a néhány spulni, ahol tízezrével van, és kinek fájhat néhány forint ott, ahol milliók vannak.

Talán még mentséget is találhatnánk néha — persze nem akkor, amikor egy életre szóló apró cikket gyűjt össze valaki. De, ha egy hiánycikkről van szó, még e megbocsátásra is hajlamosak vagyunk, holott tudjuk, nem a hiánycikkek ilyetén beszerzése a megoldás.

Imberekkel beszélgetve, sokszor terelődik a szó az ilyen és ehhez hasonló esetekre. Néha az az ember benyomása, hogy a köztudat nem eléggé ítéli el az apró szarkákat, néha még a nagyobbakat sem, amolyan bocsánatos bűnnek tekintik a nagy sikkasztást is, hódolattal adózva az elkövetők ügyességének. Hogy rájöttek végül is? Ügyesebbek lehettek volna ...

Egy szó mint száz: nehezen tanuljuk meg azt a bizonyos igeragozást.

Speidl Zoltán

Baleset

A Nyírség Ruhaipari Szövetkezetnél új üzemrészt alakítottak ki a kismamáknak. A 25 főt foglalkoztató üzemben azokat az anyukákat helyezték el, akik kisgyereket nevelnek, s számukra létfontosságú az egy műszakos mun ka. Képünk: az exportra dolgozó kismama- üzemről készült. (Elek Emil felvétele)

Munkás és mérnök tegező viszonyban

Szót értenek egymással

Papírgyári tapasztalatok

Az idegen nyelvet beszélő villamosmérnök baráti alapon elment a gyári munkás hétvégi házába és beszerelte a villanyt. Egy mérnök „fizikai állományú” brigádtársá- nak Üjfehértón segítette a ház építését, szaporán keverte a betont. A főmérnököt a legutóbbi „házi” focimeccsen az egyik tmk-s igen keményen szerelte... A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában a műszakiak tegező viszonyban vannak nagyon sok munkással. A kétkedőkben felvetődhet a kérdés: nem megy ez a fegyelem, vagy a termelés Tovására? A válasz: megyénk legnagyobb termelési értékű üzeme éppen a papírgyár.

Tekintélyt a munka ad

Volánszki András művezető:

— A tegeződés nem enged meg nekünk semmiféle pluszt. Ha valaki valamiben vétkezik, azt tegeződve is felelősségre lehet vonni. Jónak tartom a tegező viszonyt, így talán jobban szót ért munkás, mérnök, művezető. Zsargonban mi úgy szoktuk mondani, hogy nálunk nincs kopasz fej. A tekintélyt ki- nek-kinek a végzett munkája adja.

Bártfai László fizikai munkás, a kisgépgyártó és újításkivitelező csoport vezetője így folytatja:

— Nálunk sosem volt divatban a „mérnök úrázás”. Talán azért sem, mert gyárunk fiatal és dolgozóink is fiatalok. Ennek a jó és közvetlen kapcsolatnak köszönhető, hogy itt sok az értékes újítás. Vezetők és középvezetők minden segítséget megadnak az újító munkás ötletének megvalósításához. Gyakran én vagyok a közvetítő. Sokszor előfordul, hogy vagy a munkásra, vagy a mérnökre rászólok: „Te,

öregem, erre nem gondoltál.” És ilyenkor korrigálunk az ötlet megvalósításán.

Turcsán Józsefné szakmunkás a papírfeldolgozó technológián :

— Tavaly a felnőttképzés keretében szereztem szakmunkás-bizonyítványt. A tanulás alatt, ha a gépekkel, vagy a matematikával kapcsolatban megakadtam, a mérnökök az első kérésre segítettek. A két újításom kivitelezését is támogatták.

— Miket újított?

— Az első elgondolásom az volt, hogy meg kellene bővíteni a munkapadot. Sikerült és ezzel valamivel könnyebben és eredményesebben dolgozhatunk. Elképzelésemre állítottuk össze a mozgatható kötözőállványt. Ennek igény- bevételével a zsineg nem ga- balyodik össze, nem kell elvagdosni, így anyagot és pénzt takarítunk meg.

Egy kis visszapillantás. Tavaly a Könnyűipari Minisztérium. által kiírt műszaki fejlesztési pályázaton a gyár több fizikai dolgozóját megjutalmazták. 1977-ben 86,

1978-ban 122, 1979-ben 121

újítási javaslatot adtak be a dolgozók. Tavaly már „csak” 46 újítási javaslatot könyveltek el, de mégis a múlt év volt a legeredményesebb. Míg tavalyelőtt 1 millió 600 ezer forint hasznot hoztak a gyárnak az újítások, tavaly kis híján 11 millió forint haszon származott a gondolkodó, jobbat akaró munkavégzésből.

<• Marton Kornél, a gyár főmérnöke;

Egy húron

— Az Alkotó ifjúság pályázaton már országos első helyezést is ért el az egyik kis kollektívánk. Sokat jelentenek nálunk a lépcsőfokok. Erdei Bálint például művezető volt, levelezőn végezte el Könnyűipari Műszaki Főiskolát, nem felejtette el, hogy honnan indult. Gerhard András gépészmérnöki diplomával művezetőként kezdte, most üzemvezető. Emberi haszna is van a jó kapcsolatnak. A brigádok a jó értelemben vett csibészségtől kezdve a komoly munkáig és társadalmi munkáig egy húron pendülnek.

Segítenek, jó szívvel

Eredményesen mőködik a gyár műszaki klubja. A klub titkára Nagy Tibor gépész- mérnök :

— A munkástovábbképzés is feladata a klubnak. Évente öt-hat előadást szervezünk. Célunk: összefogni azokat a dolgozókat, beosztásra való tekintet nélkül, akik hajlandók a gyár fejlesztésében részt venni. Nemrég pédául segédmunkásokból targonca- vezetőket képeztünk ki. Gyakran jómagam is oktatom a munkásokat tegező viszonyban. Aztán ha javítom a gépeiket, odajönnek hozzám és segítenek nekem jó szívvel.

A főmérnök így fogalmazott: „Mi ezt a viszonyt természetesnek vesszük.” Bár mindenütt ilyen lenne a viszony munkások és műszakiak között.

Nábrádi Lajos

S

okesztendős tapasztalat és a statisztika szigorú adatai bizonyítják, hogy májusban az átlagosnál több baleset történik közútjainkon. Érvényes mindez Szabólcs-Szatmárra is. Az okokat, összetevőket kutatva megállapítható: a

tavasz beköszöntével, mintha bátrabbá, merészebbé válnának a volán mögött ülők. Ráadásul a mezőgazdaság számára aranyat érő májusi eső nehezíti a közlekedést. Egyre többen és gyakrabban vállalkoznak hosszabb autóskirándulásokra, túrákra. Azután sok autós ezekben a napokban „veszi elő” ismét a garázsból gépjárművét Persze rendszerint komolyabb felülvizsgálat nélkül kezdi meg a jármű az „idényét”. A jó idő sok gyerek számára már-már a vakációt idézi. Benépesülnek a játszóterek, s egyre több labda gurul ki a közutakra.

Tudvalévő, hogy ahol a labda megjelenik az úton. azt nemsokára követi a majdmindig körültekintés nélkül az aszfaltra kirohanó apróság is ... A tavaszi időjárás gyors változásai is befolyásolják a közlekedők

közérzetét. Sokakra negatív hatást gyakorol a meteorológia frontjainak átvonulása, változása, s ezt nem mindenki veszi figyelembe a volán mögött.

Ezekért is határozta el a megyei közlekedésbiztonsági tanács, valamint a Volán 5-ös számú Vállalatának forgalombiztonsági tanácsa, hogy a májust a közúti balesetelhárítás hónapjává nyilvánítják. Felhívásukat, minden a közlekedésben részt vevő vállalat illetékesei megkapták. Eljuttatták soraikat a gépkocsivezetők- höz, s ezúton hívják fel a magángépkocsival közlekedők figyelmét is a baleset- mentes közlekedésre! Májusban számos alkalommal közlekedési ankétot szerveznek, a szokásosnál gyakrabban kerül sor átfogó közúti ellenőrzésekre s a legjelentősebb megyei közlekedési vállalatnál, a Volánnál két ízben hajnali kontrollt tartanak a vidéki telephelyeken a reggeli órákban, amikor a forgalomba induló járművek műszaki állapotát vizsgálják felül a szakemberek.

(kz)

A háztájiban

A nagykállói Zöld Mező Termelőszövetkezet erő- és munkagépei segítik a háztájit megművelni. Budai Béla paradi- csomkiültetéshez készíti elő a talajt. (Jávor László felvétele)

Dunántúli barangolások (2.)

Visszavárt?) a szülőföld

— Szerettem volna, ha közelebb kapok helyet. De Zaj- tához már éppen olyan mesz- szinek tűnik Debrecen, mint Budapest. A Ferencvárosi pályaudvart pedig legalább ismerem, érettségi után egy évig ott dolgoztam — mondja Preizer János.

Négy szabolcs-szatmári fiú végez ebben az évben Győrött, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, a vasútgépész szakon. Közülük ketten visszajönnek szűkebb szülőföldjükre, a másik kettő viszont nem talált a megyén belül végzettségének megfelelő helyet.

— Nekem se tudtak olyant felajánlani — kapcsolódik hozzá Ladányi László, aki Nyíregyházán lakik. — Egyelőre a vontatási főnökségen mozdonyvezető leszek, aztán ha szabadul fel reszortosi hely, akkor oda tudok menni.

Sipos János Záhonyból indult, vasutascsaládból. Az általános iskolát a MÁV bod- rogolaszi nevelőotthonában végezte, a szegedi vasútgépészet! szakközépiskolában érettségizett, onnan került a győri főiskolára. Az első munkahelyként pedig a debreceni járműjavítót pályázta meg.

— Mindenki legszívesebben a családja körül telepedne le. Jó lenne Záhonyban, mert még szüksége van az embernek a családi légkörre — vallja.

Csakhogy a 21—22 éves fiatalembereknek rá kell jönniük, hogy a pályaválasztás lehetőségei nem mindig egyeznek az egyéni elképzelésekkel. Annak van szerencséje, aki időben tanulmányi ösztöndíjat köt. így a negyedik szabolcsi fiú, a nyíregyházi óalló Mihály a megyei tanács ösztöndíjával biztos helyre számíthat.

— Hallottam a rádióban, hogy Somogybán támogatják a műszaki értelmiséget, hogy minél többen telepedjenek le. Nálunk nem nagyon van ilyesmi, pedig Szabolcsban is kevés a műszaki. Sokszor olyan helyeket töltenek be középiskolai végzettséggel,

amihez nagyobb tudás lenne szükséges — fogalmaz Sipos János.

A fiatalemberek a diákévek utolsó, többnyire gondtalan hónapjait töltik. A győri főiskola esik a legtávolabb Szabolcstól, így igencsak meggondolják, mikor utaznak haza.

— Eredetileg is ide jelentkeztem — beszél Ladányi László —, így számoltam vele, hogy nem jutok könnyen haza. Az elején volt nehéz megszokni. A tanulás sem könnyű, mert a mi szakunk az egyik legnehezebb. Egy kicsit a villamosmérnök, egy kicsit a gépészmérnök munkáját kell ismernünk, hiszen a dízel- és villamos mozdonyok üzemeltetése, javításának, karbantartásának a szervezése a feladatunk.

— Induláskor talán hátrány, hogy több az elméleti

ismeretünk, mint a gyakorlati tudásunk — teszi hozzá Preizer János. — De ha a vasúti szaktanfolyamokat elvégezzük, akkor rövid időn belül mi többet tudunk.

A szakdolgozatok is úgy készülnek, hogy az elméleti ismeretet a gyakorlatba lehet átültetni. Sipos János záhonyi témát választott. A ten- gelyátszerelő csarnok hálótervét készíti el.

— Már csak ezért is gyakran járok haza. Szeretném, ha hasznosítanák, amit kidolgozok — jegyzi meg.

Ebben az évben változtak a főiskolát végzők elhelyezkedési lehetőségei. Pályázat útján helyezkedhetnek el először, de ha három hónapig várnak, akkor ott vállalnak állást, ahol akarnak.

— Jók a végzősök elhelyezkedési lehetőségei — állítja Berki Istvánná, "a közlekedés-gépészeti intézet titkárságvezetője. — A járműgépészeknél tíz vállalat küldött felhívást 36 helyre, és 26 végzősünk van, akinek nincs társadalmi ösztöndíja. A vasútgépészeknél 35 helyet hirdettek 26 végzősnek. Arról viszont nem tehetünk, ha egyes területek, mint a záhonyi üzemigazgatóság, a nyíregyházi vagy a mátészalkai vontatási főnökség egyáltalán nem küldött pályázati kiírást.

— Nem tudjuk, hogyan történik az üzemmérnökök helyének meghatározása a vasúton belül. Hiszen végül is mi más vállalatnál nemigen tudunk elhelyezkedni — vélekednek a diákok. — Azért nem volna túlzás, ha a lakóhelyünkhöz közel kapnánk állást.

A vasúti munkaügyi szakemberek biztosan megfelelő magyarázatot tudnak adni a fiúk kérdésére. Azon viszont már csak a megyében maradottak meditálhatnak, hogy négy végzős üzemmérnökből ketten más vidékre kénytelenek pályázni.

Lányi Botond