Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. május 6. Napi külpolitikai kommentár Hz Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság kedden nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszöge­zi: a magyar közvélemény határozottan elítéli az izraeli légierőnek és a szárazföldi csapatoknak az elmúlt napok­ban libanoni települések és palesztin menekülttáborok ellen elkövetett, emberélet­ben és anyagiakban egyaránt súlyos károkat okozó brutá­lis támadásait. Az ismétlődő izraeli táma­dások beavatkozást jelente­nek Libanon belügyeibe, sér­tik az ország szuverenitását és területi integritását. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság ismételten követeli az izraeli agresszió azonnali megszüntetését, az izraeli csapatok feltétel nélküli ki­vonását az összes megszállt arab területről, a közel-kele­ti válság átfogó, igazságos rendezését, a térség vala­mennyi állama biztonságának és békés életének szavatolá­sát. Meggyőződésünk, hogy csak akkor lesz igazságos és tartós béke a térségben, ha az valamennyi érdekelt fél — köztük a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet — bevoná­sával és közreműködésével jön létre. A közel-keleti válság sú­lyosbodása világszerte aggo­dalommal tölti el az embe­reket, és úgy véljük, hogy an­nak békés megoldása ma a nemzetközi politika egyik leg­sürgősebb feladata. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a haladó libanoni és palesztin erőket igazságos harcuk győ­zelemre vitelében — fejező­dik be a nyilatkozat. (Folytatás az 1. oldalról) ségként pedig 16 millió forin­tot szeretnének elérni. Hagyománya van a szövet­kezetben a szocialista munka­versenynek is. Az első brigá­dok a termelőszövetkezet megalakulását követő esz­tendőkben szerveződtek. Kö­zülük a jelenleg 18 tagú Do­bó Katica Szocialista Brigád érte el a legkiválóbb ered­ményt. A növénytermeszté­si női brigád tízszeres arany fokozat tulajdonosa, három­szor szövetkezeti, egyszer ága­zati Kiváló Brigád címet ér­tek el. Most nagyszerű mun­kájuk jutalmaként a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja címet vehették át. Az ünnepi küldöttközgyű­lésen Kovács Sándor, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese adta át a Kiváló Szövetkezet címet Héri Lászlónak, a termelő- szövetkezet elnökének. A Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Brigádja megtisztelő kitünte­tést Bánóczi Gyula, a megyei párt-vb tagja, a nyíregyházi járási pártbizottság első tit­kára adta át Fehér Ferencné- nek, a brigád vezetőjének. A termelőszövetkezet tag­jai közül Kiváló Munkáért ki­tüntetésben részesült Bodnár Lászlóné, Kiss Sándor, Kon­csor József és Szloboda Lászlóné. A TOT emlékpla­kettjét vehette át Hart Mi- hályné, Káder Jánosné és P. Nagy Sándorné. Tanácskozik az Akadémia közgyűlése Zárt üléssel folytatta mun­káját kedden az MTA várbeli kongresszusi termében az Akadémia idei, 141. közgyű­lése. Elsőként Szentágothai János, az MTA elnöke tartot­ta meg vitaindítóját. Pál Lénárd főtitkári beszá­molójában nagy vonalakban értékelte az elmúlt öt év aka­démiai kutatómunkáját, szólt a tervekről is. Ezt követően vitára került sor. A vitában tjzenketten kér­tek szót, s a javaslatokra, ész­revételekre Szentágothai Já­nos és Pál Lénárd válaszolt. A kétnapos plenáris tanács­kozáson megvitatták, s mó­dosításokkal, kiegészítésekkel elfogadták az akadémiai köz­gyűlés határozatát. A részt­vevők tudomásul vették az Akadémia elnökének és főtit­kárának vitaindítóját, vala­mint a testületek és a szak- igazgatás tavalyi munkájáról szóló tájékoztatókat. Megfo­galmazták a Hazánk és a műszaki haladás címmel el­hangzott előadás és vita alap­ján a fontosabb teendőket, és javasolták a hosszú távú ter­vezést előkészítő szervezetek­nek, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság­nak, hogy azokat vegyék fi­gyelembe. Az Akadémia a Ezután tíz külföldi tudóst választottak meg az Akadé­mia tiszteleti tagjának, akik tudományterületükön kima­gasló eredményt értek el és közvetlen kapcsolatot tarta­nak a magyar tudományos élettel. Az új tiszteleti tagok: Bay Zoltán (Amerikai Egyesült Államok, atomfizika), Fre- nand Braudel (Franciaország, történettudomány), Jean Dausset (Franciaország, im­munológia), L ars Ernster (Svédország, bioenergetika, biokémia), Jürgen Habermas (NSZK, társadalomelmélet), Christopher Hill (Anglia, történettudomány), Guido Sartori (Olaszország, szervet­len kémia), Georgij Konsz- tantinovics Szkrjá bin (Szov­jetunió, mikrobiológia), Mart- he Vogt (Anglia, farmakoló­gia) és Lauri A. Vuorela (Finnország, meteorológia). A közgyűléshez kapcsolódó események sora szerdán tu­dományos osztályülésekkel folytatódik az Akadémián. Waldheim moszkvai tárgyalásai Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere kedden megbeszé­lést folytatott Kurt Wald- heimmel, az ENSZ főtitkárá­val, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodik Moszkvá­ban. Mint a kiadott közlemény megállapítja, az eszmecsere a nemzetközi helyzet sok kér­dését.;érintette. Qrpmiko alá­húzta, hogy napjainkban nö­vekszik a világban a feszült­ség; ezért az enyhülés megőr­zése, a fegyverkezési verseny megfékezése, a világ békéjé­nek és biztonságának meg­szilárdítása érdekében a le­hető legnagyobb erőfeszíté­sekre van szükség, egyebek között az egyesült nemzetek keretein belül is. Rendkívüli fontosságú, hogy haladéktala­nul és az eddiginél eredmé­nyesebben folytassák a fegy­verkezési korlátozásokról megkezdett tárgyalásokat. Megvitatták a világ külön­böző térségei, így a Közel- és a Közép-Kelet, valamint Dél- kelet-Ázsia kérdéseit. Ezek­ben a térségekben a lehető leggyorsabban normalizálni kell a helyzetet. Waldheim méltatta azt a szerepet, amelyet a Szovjet­unió tölt be a fontos nemzet­közi kérdések megoldásában, szólt a Szovjetunió aktív rész* vételéről a világszervezet te­vékenységében. L eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Kurt Waldheimet, az ENSZ főtit­kárát, aki hivatalos látogatá­son tartózkodik a szovjet fő városban. (Folytatás az 1. oldalról) tosságot tulajdonít a kommu­nista és munkáspártok prole­tár internacionalista szellemű együttműködésének. — Az elmúlt években sajá­tos, a szocializmus, a társa­dalmi haladás és a béke ügye szempontjából egyaránt káros ellentétek, konfliktusok kelet­keztek olyan országok között, amelyek egyaránt a szocialis­ta társadalom felépítését tűz­ték célul. Álláspontunk sze­rint a szocializmust építő or­szágok között nem lehetnek olyan valós objektív érdekkü­lönbségek vagy ellentmondá­sok, amelyek elkerülhetetle­nül konfliktushoz vezetnek. Ha ilyen konfliktusokra még­is sor kerül, azoknak elsősor­ban szubjektív okai vannak: az internacionalizmus állás­pontjáról való letérés, nacio­nalista elhajlás, nyílt nacio­nalizmus. Ezek a konfliktusok is éppen arra figyelmeztetnek bermnüket, hogy nem szabad lebecsülnünk a szubjektív té­nyezők szerepét. A naciona­lizmusnak tett legkisebb en­gedmény, vagy a nemzeti ér­zelmek megsértése egyaránt a valóságos problémák meg­oldása helyett azok elmérge­sedéséhez, nyílt konfliktusok­hoz vezet. Rámutatott: az MSZMP programnyilatkozata megfo­galmazta, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik szá­mára a szocialista haza szere- tete elválaszthatatlanul össze­fonódik a nemzetköziséggel. Együttes erősítésük szocialis­ta tudatformálásunk fontos feladata. A mi pártunk ma is a leghatározattabban elutasít­ja mind a burzsoá nacionaliz­must, mind a kozmopolitiz- must. A szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus egymástól elválaszthatat lan elveinek szellemében ne­veljük népünket, ifjúságun­kat. Hűek vagyunk nemze­tünk pircs-fehér-zöld zászla­jához és a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogójá­hoz. Népünk legalapvetőbb nemzeti érdekeinek megfele­lően óvjuk és szüntelenül erő­sítjük barátságunkat és szo­lidaritásunkat a Szovjetunió­val, a szocializmus, a haladás országaival és népeivel, a vi­lág kommunista és munkás­pártjaival — mondotta befe­jezésül Övári Miklós. Madrid —- húsvét után A z újrakezdés mindig reményt ébreszt: talán most sikerül! Így van ez Madridban is az európai biztonságról és együttműkö­désről folyó tanácskozásokon, amely a húsvéti szünet lejár­tával, május 5-én ismét mun­kához lát. Harminchárom európai és két észak-ameri­kai állam küldöttei tanács­koznak a politikai, a gazda­sági, a kulturális, az emberi kapcsolatok továbbfejleszté­séről, vagyis az 1975-ben kelt helsinki záróokmány teljesí­téséről. November óta tart az eszmecsere, mindeddig siker­telenül. A madridi találkozó­nak hivatalosan március 4-én kellett volna befejeződnie, de még senki nem tudja, mikor köszönhetnek el a küldöttek egymástól. Minden nemzetközi tanács­kozás, amely valóban érdem­beli ügyekkel foglalkozik, az általános politikai helyzetet tükrözi. A spanyol főváros szép konferencia palotájában is azok a problémák vannak terítéken, amelyek általában uralkodnak Európában. Euró­pa helyzetének, a kelet—nyu­gati viszony megjavításának kulcsa ma a fegyverzetkorlá­tozás, a hajsza megállítása. Et­től függ az enyhülés sorsa. A fegyverkezési verseny folyta­tódása mindent elronthat, ä megegyezés sok más kapcso­laterősödés előtt is szélesre tárhatja a kapukat. Ezért áll a madridi vita középpont­jában az európai katonai enyhülési és leszerelési érte­kezlet megszervezése. Lévén, hogy nem katonai szakértők ülnek Madridban, jó lenne, ha itt csak elhatároznák az összehívást és külön . másutt (de minél előbb) összehívnák az ugyancsak harmincötös ta­nácskozást. Eredetileg a Varsói Szer­ződés tagállamai vetették fel a gondolatot és ma már el­vileg mindenki egyet is ért véle. De csak elvileg. A ho­gyan fölött — mint oly sok­szor — éles vita folyik. Gya­korlatilag két nézet áll szem­ben egymással. A Szovjetunió és szövetségesei kezdetben azt javallották, hogy a katonai konferencia minden előzetes feltétel nélkül lásson munká­hoz, először a bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaljon, majd a nehezebb fajsúlyú kérdésre, a fegyverkorlátozás­ra térjen át. Befutott — ugyancsak még eredetileg — a nyugati támogatást élvező francia terv, amely azt kí­vánja, hogy a Szovjetunió — az összehívás feltételéül — terjessze ki a bizalomerősítő intézkedések területi hatályát az Urálig. Itt álljunk meg egy pilla­natra, ejtsünk szót e foga­lomról. A helsinki záróok­mány azt ajánlja, hogy va­lamennyi aláíró értesítse elő­re a többieket mindazokról a — bizonyos létszám fölötti — hadgyakorlatokról, amelyeket határaitól számított 250 kilo­méteres sávon belül tart és hívjon meg azokra külföldi megfigyelőket — minden gya­Bizottsági ülésekkel folytatódik a vöröskeresztesek nemzetközi konferenciája nakvás, a rossz (támadó) szándék feltételezésének ki­küszöbölésére. Ezek a biza­lomerősítő intézkedések. így is történt a múlt esztendők­ben. Ez egyben azt jelentet­te, hogy a Szovjetunió nyuga­ti határaitól számított 250 kilométeres sávra vonatkozott a megállapodás, ez képviselte, közmegegyezéssel, az érdekek egyensúlyát. Most, az SZKP XXVI. kongresszusán egye­bek között bejelentették, hogy a szovjet kormány kész — a korábbi javaslat kiegészíté­sével — kiterjeszteni az in­tézkedések területi hatályát az Urálig, ha a nyugatiak ha­sonló gesztust tesznek. Az egyensúlynak ugyanis meg kell maradnia. Itt tartanak most. Szocia­lista álláspont szerint vagy minden előfeltétel nélkül ül­jön össze a katonai enyhülési konferencia és valamennyi függő témát ott vitassanak majd meg, vagy a szovjet en­gedmény ellentételét tegyék meg már most a nyugatiak. A másik fél nem akar halla­ni erről, „természetesnek” te­kinti a szovjet lépést, nekik járónak és nem óhajtanak cserébe semmit se adni. íme, az általános európai vita tük­röződése: a szovjet enged­ményt „a megbillent katonai egyensúly helyreállítása” egyik módjának minősítik. Csak a francia (igen egyolda­lú) megfontolások alapján egyeznének bele abba, hogy Madridban határozat szüles­sen a katonai konferencia összehívásáról. De amíg ebben nem jut­nak dűlőre, semmilyen kéz­zelfogható eredmény nem várható, sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális, vagy humanitárius tekintet­ben. Pedig vagy kilencven más javaslat fekszik az asz­talon, egyebek között a keres­kedelem és a kooperáció elő­segítéséről, a kulturális kap­csolatok fejlesztéséről, a tájé­koztatásról, áz emberi jogok­ról. Tanácskoznak' a szakértői bizottságok, de minden szem a katonai témára tekint. Vol­taképpen egy közös, mind a harmincöt részvevő által el­fogadható záróközleményt kell megfogalmazni, amely tömören összefoglalja mind­azt, amiről Madridban szó volt és megfogalmazza, mit kívánnak tenni a következő években a helsinki záróok­mány végrehajtásáért. Ezen a listán a katonai konferen­cia áll az első helyen, de vár­ható, hogy a nyugatiak újabb éles vitát indítanak (mint azt régebben is tették) az embe­ri jogokról és a tájékoztatás­ról. Lehet, össze is kapcsol­ják a kettőt: a bizalomerősí­tő konferencia létrehozását egybekötik olyan tételekkel, a zárónyilatkozat olyan megfo­galmazásaival, amelyek nyu­gati szájíz szerint foglalkoz­nak az emberi jogokkal, s rej­tett céljuk a szocializmus le­járatása. Igaz, katonai és em­beri tényezők között valóban van összefüggés — mondják a szocialista küldöttek, de for­dítva, mint ahogyan azt a nyugatiak állítják. Csak az enyhülés körülményei között bontakozhatnak ki e jogok, a kapcsolatok, bővülhetnek az utazási, s más lehetőségek. A feszültség óhatatlanul és mindenütt korlátot szab en­nek. Ezért állítják a Varsói Szerződés államai ma első helyre a katonai enyhülést. Három témabizottság ülésé­vel folytatódott kedden a margitszigeti Nagyszállóban a Vöröskereszt és Vörös Fél­hold társaságok III. európai regionális konferenciája, mi­után a nemzetközi tanácsko­zás elnökévé választották Hantos Jánost, a Magyar Vö­röskereszt Országos Végre­hajtó Bizottságának elnökét. Az előzetesen kidolgozott programnak megfelelően hat témáról kezdődött tapaszta­latcsere a bizottságokban. Ér­tékelik az 1975. évi belgrádi vöröskeresztes béke-világ­konferencián kidolgozott ak­cióprogram végrehajtásának tapasztalatait, s körvonalaz­zák ezzel kapcsolatban a jö­vőbeni teendőket. Napiren­den szerepel a nemzetközi hu­manitárius jog terjesztése; a természeti katasztrófák ese­tén szervezett segélyakciók, s a fejlődő országok Vöröske­reszt-szervezeteinek. a támo­gatása; az önkéntesség elvé­nek érvényesülése a vöröske­resztes munkában; az egész­ségügyi és szociális tevékeny­ség sokféle formája a külön­böző európai országokban; s végül az ifjúsági vöröskeresz­tes szervezetek közötti kap­csolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről folytatnak vé­leménycserét. Szerdán folytatódnak a bi­zottsági tanácskozások, majd csütörtökön plenáris üléssel ér véget a konferencia. M inden viták ellenére van remény a megállapo­dásra Madridban. Még a húsvéti szünet előtt záró­határozat-tervezetet nyújtott be nyolc semleges és el nem kötelezett résztvevő, s ez az okmány — bár jelen formá­jában csak vitaalapot alkot — jó irányba tett lépésnek te­kinthető. A következő hetek­ben kiderül: meg tud-e egyez­ni Kelet és Nyugat. Vannak nagy közös érdekeink, de — mint erről már szóltunk — a környezet, az általános kap­csolatok helyzete határozza meg, milyen nyilatkozat jön létre Madridban. Bizonyos, hogy nemcsak a bizalomerő­sítésről, hanem a bizalom erő­sítéséről is dönteni kell. Tatár Imre A kanóc vége M ár Shakespeare utalt némely drámájában a britek és az írek ellentéteire. Korunkban ez a szembenállás végképp el­mérgesedett. Bő hatvan esz­tendeje — változó hevesség­gel — zajlik az észak-íror­szági dráma, amelyet hol val­lásháborúnak, hol politikai erőpróbának tüntetnek föl, de ez a lényegen vajmi keveset változtat. Bobby Sands kedd hajnal-' ban bekövetkezett halála minden bizonnyal újabb olaj a tűzre, s — bár nem szoká­sunk jóslatokba bocsátkozni — bizonyára jó alkalmat kí­nál a szélsőséges elemeknek arra, hogy féktelen akcióba lépjenek Belfastban és Lon- donderryben, a hat grófság megannyi más, sokat szenve­dett, rettegésben élő városá­ban. Az ír köztársasági hadse­reg, az IRA ideiglenes szár­nya 27 éves tagjának éhség- sztrájkja hatvanhat napig tar­tott. Áz előzmény: tiltott fegyverviselésért közönséges bűnözőiként mondtak ki rá hosszan tartó börtönbüntetést. Időközben Nagy-Britannia parlamentjének tagjává vá­lasztották. Képviselő, de ter­rorista — hangzott a megfel­lebbezhetetlen londoni állás­pont, s a konzervatív kor­mány konokul kitartott vélt igaza mellett. Persze, nem könnyű igaz­ságot tenni olyan összeku- szállt, szánszándékkal bonyo­lított és elködösített helyzet­ben, amely ma már Észak-ír- ország és Anglia kapcsolatát jellemzi. Volt idő, nem oly rég, amikor kommentátorok nem minden rosszmájúság nélkül — így fogalmaztak: ami Washingtonnak Vietnam, az Londonnak Észak-lror- szág. A történelem feladta a leieket;. az,U$A — igaz,, óriási presztízsveszteséggel — kilá­balt a vietnami labirintusból. London viszont — a telekből ítélve — mindinkább belebo­nyolódik az ulsteri politikai iszaptengerbe. Immár csaknem harminc­ezer brit rendőr és katona ál­lomásozik Észak-Irországban, ennek ellenére a közrend bi­zonytalanabb, mint valaha. Ha „sajnálatos és értelmet­len” is Sands halála — ' így minősítette Michael Foot, az ellenzéki munkáspárt vezére —, annyi bizonyos, hogy a történtekért bizonyos felelős­ség a londoni kormányt ter­heli. A gyűlölködés, a bosszú lángralobbantásához a kanó­cot az IRA szélsőséges elemei tartják kezükben. A konzer­vatív kabinet viszont hosszú ideje mdtsem tett a feszült­ség enyhítéséért, a problémák politikai rendezéséért. A z a tény, hogy Bobby Sands ügyéből — más- más előjellel — már halála előtt politikai tőkét kovácsoltak egyesek, még in­kább bonyolítja a most vár­ható fejleményeket. London tapodtat sem enged abból a tételéből, hogy egyszerűen „a terrorizmus ellen lép föl” Észak-Irországban. Valójá­ban pedig — igaz, sok átté­tellel és gyakran személyes indulatoknak engedve teret — ennél többről van ott szó. Mély társadalmi és nemzeti válságban Észak-Irországban, s a bajokat konzerváló vagy legalábbis érzéketlenül re­gisztráló britek jelenléte el­len folyik ott véres küzdelem. Bár az elhunyt édesanyja és Bernadette Devlin, az is­mert polgárjogi harcos az erő­szak kerülésére, a nyugalom megőrzésére szólította föl a tartomány lakóit, kérdés, hogy lesz-e ennek foganatja? Sands halálával az észak-ír­országi helyzet rohamos rom­lása várható, s az ártatlan ál­dozatok számának további noyekeidésévet lghet számolni.' Es ezért a felelősség "ném ki­zárólag az IRA fanatikusait terheli. Gyapay Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom