Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

4 kelet-magyarország 1981. május 22. Mitterrand elfoglalta az elnöki tisztet ÉLMÉNYEK MONGÓLIÁBÓL Holdbéli tájon — kísérőjével. Kommentár Veszélyes árnyékhatalom Az Olasz Köztársaság 34 éves története nem szűkölkö­dik politikai botrányokban. Több esetben lepleztek már le katonai összesküvéseket, olyan szervezkedéseket, me­lyek az alkotmányos rend el­len irányultak. Sajátos jelen­ség, hogy több ilyen puccskí­sérlet élén éppen azok álltak, akiknek a feladatuk a köztár­saság elleni bűncselekmények leleplezése lett volna. A hír­szerzés és elhárítás vezetői­ről van szó. Ugyanakkor — mint ez több alkalommal ki­derült — ezek a személyek többnyire kapcsolatban álltak a kormányzó keresztényde­mokrata párt vezetőivel is, s lelepleződtek a jobboldali szo­ciáldemokraták és az össze­esküvéseket szervező katonák kapcsolatai is. A képből ter­mészetesen nem maradtak ki az újfasiszták sem: az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) fő­nökei szintén részesei voltak a korábbi évek hasonló kísér­leteinek. Az összeesküvések, hata­lomátvételi kísérletek szerve­zői többnyire a „rend megvé­désének” jelszavával léptek fel. Ezzel akarták elérni, hogy Olaszországban eltöröljék a háború után elfogadott hala­dó alkotmányt, felszámolják a polgári demokrácia intéz­ményrendszerét, ami keretet adott az olasz baloldal, a kommunisták számára, hogy jelentős politikai erővé vál­hassanak. A „rendcsinálás” híveinek az utóbbi évtizedben minden esetben a terrorizmus elleni harc szolgált ürügyül akció­ikhoz. Az olasz terroroszta­gok egy része szélsőbaloldali színben, „vörös” jelzővel lép fel. Nem kétséges azonban, hogy 'tetteik közvetve-közvet- lenül a jobboldalt szolgálják. Példázta ezt a Moro-gyilkos- ság is, amit az OKP pozíció­jának tagadhatatlan gyengü­lése követett. Az az illegális „árnyékha­talmi” tömörülés, amely egy szabadkőműves páholy leple alatt ténykedett, s amelynek névsorát most hozták nyilvá­nosságra az Olasz Kommu­nista Párt követelésére, bele­illik a felvázolt sorba: a fegy­veres erők magas rangú tiszt­jei, tábornokok, tengernagyok, kémfőnökök szerepelnek itt vezető jobboldali politikusok, pénzemberek társaságában. A szabadkőművesség intézmé­nye valaha a haladás népsze­rűsítésére, a jótékonykodás előmozdítására alakult. Ez a „Propaganda—2” nevű páholy ezúttal nyilvánvalóan egészen más célokat szolgált. A szabadkőműves páholy­nak álcázott árnyékhatalom leleplezésére egy pénzügyi botrány után került sor. Félő azonban, hogy az uralkodó kereszténydemokrata elit megakadályozza a szervezke­dés lényegének feltárását. „Ezen a napon, amikor át­veszem a legmagasabb meg­bízást, azoknak a férfiaknak és nőknek millióira gondolok, népünk élesztőjére, akik két évszázadon át háborúban és békében, munkájukkal és vé­rükkel formálták Franciaor­szág történelmét anélkül, hogy társadalmunk rövid és dicsőséges törésein kívül bár­mikor is részesei lettek vol­na” — mondotta az államfői megbízást elfogadó beszédé­ben Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnö­ke. Schmidt kancellárt szerdán délután népes amerikai foga­dóbizottság várta az Andrews légitámaszponton, élén Haig külügyminiszterrel, aki a je­lek szerint a kormányfő leg­avatottabb tárgyalópartnere lesz a háromnapos látogatás folyamán. Ronald Reagan amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban fogadta Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lárt. Másfél órás megbeszélé­sük fő témája a kelet—nyuga­ti viszony volt. Az eszmecse­rén az amerikai kormány és a nyugatnémet küldöttség több tagja is részt vett. Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államok „jelen­Tizenhat napon belül az ír köztársasági hadsereg (IRA) harmadik tagja halt éhen csütörtökön hajnaliban Észak­sége azonosult társadalmi többségükkel. Mitterrand Franciaország nagy ambíció­jának nevezte „a szocializmus és a szabadság új szövetségé­nek megvalósítását”. Az új elnök hozzáfűzte, hogy nem lehetséges rend és biztonság ott, ahol az igazságtalanság uralkodna, a türelmetlenség kormányozna. Mitterrand röviden szólt a nemzetközi helyzetről, „az ér­dekek vetélkedésének súlyá­ról”, „a sokféle szembenál­lásból a békére származó kockázatokról”. tős tárgyalásokat” akar foly­tatni a Szovjetunióval az Európában elhelyezett köze­pes hatótávolságú hadászati fegyverek korlátozásáról. Reagan nem adta jelét an­nak, hogy az Egyesült Álla­mok gyorsítani akarná a tár­gyalások megkezdéséhez ve­zető folyamatot. A jelenlegi amerikai tervek szerint érde­mi megbeszéléseket az ENSZ székhelyén ősszel sorra kerü­lő Haig—Gromiko-találkozó után tartanák. Ma Reagan és Schmidt négyszemközti megbeszélést tart. Ez a találkozó eredeti­leg nem szerepelt a hivatalos programban. Írországban. A 24 éves Ray­mond McCreesh éhségsztrájk­jának 61. napján halt meg a Belfast melletti Maze börtön­ben. Patsy O’Hara, aki egy időben lépett éhségsztrájkba McCreesh-sel, csütörtökön szívrohamot kapott, állapota válságos. McCreesh-t 1977-ben ítélték el 14 évi szabadságvesztésre, brit katonák elleni állítólagos merénylet és tiltott fegyver­birtoklás miatt. Azért kezdett éhségsztrájkot, hogy elismer- merjék politikai fogolynak az IRA bebörtönzött tagjait. McCreesh bátyja, egy kato­likus pap a hét elején levél­ben kérte Margaret Thatcher segítségét. A brit miniszterel­nök válaszában ismételten azt hangoztatta, hogy Nagy- Britannia sohasem fogja poli­tikai foglyoknak tekinteni az elítélt IRA-tagokat. Az angol kormány attól tart, hogy a po­litikai státus elismerése tör­vényesítené az IRA harcát a brit hatóságok kiűzéséért Észak-írországból. A Sinn Feinnek, az IRA politikai szárnyának egyik szóvivője szerint csaknem bi­zonyos, hogy valaki az éhség­sztrájkoló McCreesh helyébe lép. Naplószerű jegyzete hét év­vel ezelőtt készült. Mégis fel- idézhetők a távoli, baráti or­szágban töltött napok. Azóta ugyanis többször is forgatta a füzetlapokat dr. Németh Zol­tán, a nyíregyházi tanárképző főiskola docense, a főigazga­tói hivatal vezetője. Kollé­giumi esteken, különböző ösz- szejöveteleken nem egy al­kalommal kérik meg, ossza meg személyes . élményeit azokkal, akik nem jártak — és várhatóan nem is járnak — Mongóliában. Mi is erre kértük dr. Németh Zoltánt, aki 1974-ben április 25-től május 11-ig a két ország kö­zötti megállapodás alapján a mongol felsőoktatást, köze­lebbről pedig a tanárképzést tanulmányozta Ulánbátorban. Találkozás a főpostán Milyen volt az átállás, hisz hét óra különbség van ha­zánk és Mongólia között? Az első napok fáradalmait em­líti, előfordult, hogy éjjel há­romkor már úgy érezte, reg­gel van. Később a progra­mok úgy sűrűsödtek, hogy kevés ideje volt az átállás­sal foglalkozni. Az első napok élményeként említi, amikor először elin­dult — kísérő nélkül — egy kis ismerkedésre. Így kötött ki az ulánbátori főpostán, ahol eszébe jutott, megpró­bálja megtudakolni, hol ta­lálja meg Voncsig Szodno- mot, akinek az oktatási mi­nisztérium néhány magyar szakkönyvet küldött. — Nálunk végezte az egye­temet, közgazdász, akit ke­restem. Ritka meglepetés ért a főpostán, amikor oroszul és néhány szavas mongol tudá­sommal érdeklődni kezdtem. Megszólal mellettem egy fér­fi magyarul, én ismerem Von­csig Szodnomot, mondta. Együtt dolgozunk. Kiderült, aki megszólított és véletlenül fültanúja volt az érdeklődé­semnek, szintén nálunk ta­nult és dolgozott, Beterdene mérnök. Több évig dolgozott a Vörös Október Ruhagyár­ban. Nemsokára át is adtam neki az ajándékkönyveket Voncsig számára. Víz — magyar segítséggel — A mongolok hosszú ideig nem ismerték a kenyeret. A tejlepény volt az elterjedt eledelük, kenyér helyett. Egyébként érdekes, hogy az ő ételeik között is van „gu- lás”, amit így hívnak, de egé­szen más, mint a mi gulyá­sunk. Száraz, főtt rizzsel ké­szítik apró birkahúsból, apró húskockákkal, ami olykor elég rágós. Természetesen meg kellett kóstolnom a nem­zeti ételüket, a buuzi-t is, ami nem más, mint darált, fűsze­rezett birkahús derelyében töltve. Nemzeti italuk pedig az archi, kellemes, vodkára emlékeztető ital. Távolról érkező, európai és magyar szemmel sok érde­kességet őriz még dr. Né­meth Zoltán jegyzetfüzete. Él­ményei közül a legmaradan­dóbbak a mongol ember ke­mény küzdelme a természet­tel, amely itt egyaránt osztja áldásait és csapásait. Ha ké­sik, vagy elmarad a mon­szun esőzés, ezerszámra hul­lanak el az állatok. A termé­szet titkainak megfejtésére ma már segítségül hívják a tudományt is. Egyik legfon­tosabb kincs a víz, amelynek felszínre hozásában a magyar szakemberek is segítenek. De még mindig kevés helyre jut el a természetnek, embernek, állatvilágnak nélkülözhetet­len víz, tovább kell kutatni, fúrni... Észrevette a magyar okta­tási szakember azt is, hogy e sok eltérő, természeti, nép­rajzi és egyéb hagyományok, vonások mellett mennyi kö­zös gond és megoldandó fel­adat is van például az okta­tásban. Az ulánbátori tanárképző főiskolán, amelynek vendége volt, a nyolcosztályos és a tíz- osztályos iskolák részére ké­peznek tanárokat. Hét fakul­tása és tizennégy tanszéke van, a hallgatók száma 1600, akik közül 52 százalék a nő. Ugyanez az arány a tanító­képzőben már 80 százalékos. Vagyis, a pedagóguspálya so­kat emlegetett elnőiesedése a mongol iskolákat is utolérte. A hallgatók ősszel egy hó­napig az állami gazdaságok­ban dolgoznak, gabonát, zöld­séget takarítanak be, füvet kaszálnak, mert enélküléhen pusztulnának az állatok. Kellemes élménye volt Darchanban, ahol az egyik nyolcosztályos iskolában, az 5. b osztályosok „Jó napot kí- vánok”-tól fogadták a ma­gyar vendéget. Ebben az is­kolában minden osztály kö­zelebbről is tanulmányozza egy-egy testvéri ország éle­tét, nyelvét, kultúráját. Itt találkozott két magyar fiú­val is, akiknek a szülei évek óta itt dolgoznak és három­négy éve járnak már mongol iskolába. Tökéletesen beszé­lik a nyelvet. Egyikük Tu- murbátar, azaz „Vashős” lett, mivel Tibor a magyar neve, a másik „Boldbátar”, azaz „Acélhős” nevet kapta a mongol gyerekektől. Húskombinát — Darchan egyébként a szovjet határ közeli nagyvá­rosuk, amely két részből áll: a régebbi, leginkább jurták­ból és faházakból álló telepü­lés a vasúti megálló köré épült, dombokra. Itt építették a magyarok a hatalmas hús­kombinátot, amelynek szalag­ja másodpercenként 2 méte­res sebességgel halad és na­ponta 170 nagyobb, vagy 1300 kisebb állat feldolgozására al­kalmas. Ebben a városban a gabonasilót, szilikátüzemet a lengyelek, a cementüzemet a csehszlovákok, a szőrmefel­dolgozó kombinátot a bolgá­rok építették. A város má­sik, új része a régi település­től 2—3 kilométerre távolabb egy széles völgyben épül, szovjet segítséggel. Találkozott a szabolcsi fő­iskolai tanár a civilizációs ár­talmak különböző jelejvel is Mongóliában. Ezek közül az egyik a fogszuvasodás, amely azóta terjed, amióta a mon­golok megkedvelték a cukor­kát. Rengeteg cukorkát kí­nálnak a boltok és elég ol­csón. Terjed az európai vise­let az öltözködésben is, de még a lakosság többsége a közismert népviseletben, a számukra igen praktikus „del”-ben jár, férfiak, nők. A férfiak kedvelik a különböző színű svájcisapkákat és a kalapot. Szomszéd ötven kilométerre Épülnek a fővárosban és a nagyobb városokban a mo­dern, emeletes házak, de mel­lettük — és a kisebb telepü­léseken — még a jurta a mongol emberek háza. És né­ha ötven-hatvan kilométert is lovagolni kell a szomszéd­hoz ... — Szóba került a nyelvro­konság kérdése is — mondta végezetül a Mongóliában járt tanár. — Valóban több közös szavunk van, ami azonos mind a két nyelven, így a kö­vetkezők: „mongol”, „orosz”... Ök úgy tartják, hogy roko­nok vagyunk. De a nyelvé­szek jól tudják, a közös sza­vaink török eredetűek, onnan vette át Őket mind a két nyelv... Nehéz munkával, nagy tör­ténelmi elmaradottságot le­küzdeni tudó, testvéri nép hétköznapjait idézte a jegy­zetfüzet. Hasznos, tanulságos út volt, amelyre szívesen em­lékszik vissza dr. Németh Zoltán. Ha egyszer úgy ala­kulna : még egyszer vállalkoz­na a nem éppen fáradtság nélküli, de ritka élményeket kínáló vendégeskedésre... P. G. M. G. Utazzon továbbra is a VOLÁNNAL külföldre. Megfelelő számú igénybevétel esetén, 1981. MÁJUS 30-ÁN SZOMBATON KisvAbdáról nagyvaradra KÜLÖNJÁRATOT INDÍTUNK. Részvételi díj: 200,— Ft/fő. Indulási idő: Kisvárdáról — reggel 4 óra. Várható visszaérkezés: 22,00 óra. Jelentkezés: egyéni érvényes útlevéllel kisvárdai főnökség személyzeti irodájában. (738) Mitterrand a népfronttal és a felszabadulással állította Az új államfő első politi- párhuzamba elnökké válasz- kai döntése az volt, hogy tását, egy hosszú út harmadik Pierre, Mauroy-t, Lille polgár­szakaszának nevezte, hogy mesterét, nemzetgyűlési kép- a franciák demokratikusan viselőt nevezte ki miniszter­megnyilatkozó politikai több- elnökké. Az új francia elnök, Francois Mitterrand kezet fog a volt államfővel, Giscard d’Estaing-nel, az Elysée-palota előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) Schmidt—-Reagan-találkozó Újabb i i Eszak-lrországban Egy jurta előtt. Jurta és komfort

Next

/
Oldalképek
Tartalom