Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
KELET-MAGYABORSZAG 1981. április 11. 2_ OQOOOQ Ezüst Lant és Szálkái Induló Tízéves az úttörő-fuvószenekar Ezelőtt tíz évvel alakult meg Mátészalkán az úttörő-fúvószenekar. A városban igen jól működő felnőtt fúvós együttes dolgozott korábban, de abban az időben éppen feloszlóban volt, így az iskolai fa- és rézfúvós- képzés „tálcán” kínálta a lehetőséget. Egyévi kemény munka után már nevet szerzett magának a kis együttes a megyében, egyre több vendégszereplésre kaptak meghívást. A megyei úttörő-zenekari vetélkedőn 1975-ben elsők lettek. Ezután az országos fesztiválon Szabolcs-Szatmárt és szűkebb hazájukat, Mátészalkát képviselték Vácott, majd kétévenként Sopron, Veszprém következett. Az iskolából, illetve a volt zenekari tagok közül középiskolába jelentkező kis trombitásokat rendre felveszik Debrecenbe, Miskolcra a zenei szakközépiskolába, sőt Tóth Tamás személyében már a Zeneakadémián is van az úttörőzenekamak „képviselője”. Az úttörők lelkesedése, bizonyítási vágya s az újabb siker: 1978-ban Budapesten az országos minősítőn Ezüst Lant diplomával tüntették ki őket — a zenekar vezetőjét, Má- tyus Sándort alkotásra serkentette. Az elmúlt években komponálta a „Szálkái Induló”, „Rákóczi-szvit” és „Mátészalka Fanfárja” műveket. Az elkövetkező hónapok eseményekben dúsak lesznek a kis úttörők számára. Május 2-án a dalos tavasz rendezvénysorozat keretében önálló jubileumi hangversenyt adnak a művelődési központban. Június 27-én pedig az V. országos minősítő versenyen szeretnék az Ezüst Lantot megvédeni, vagy fényesebbre cserélni Budapesten, (zsb) Gyermekrajzpályázat Természettudományosműszaki szakbizottság a megyei művelődési központban „Mit láttam a camping- ben?” címmel hirdet gyer- mekrajz-pályázatot a KPVDSZ művelődési ház, melyre benevezhet minden KPVDSZ- tag gyermeke 14 éves korig. Az 1981. szeptember 1-ig beadott, a gyermekek élményeiből fakadó önálló munkákat értékelik. A fődíjakon kívül a pályázók között camping- felszereléseket sorsolnak ki. Az alkotásokból pedig a KPVDSZ kulturális napok idején kiállítást rendeznek. A napokban alakult meg a megyei művelődési központ új módszertani, tudományos tanácsadó testületé, a természettudományos-műszaki szak- bizottság. A tizenöt tagú szak- bizottság feladata lesz a köz- művelődési és közoktatási intézményekben a természettudományos műveltség fejlesztése, a szakköri mozgalom színvonalának emelése. Oj módszerek, formák kikísérletezése és alkalmazása. Módszertani kiadványokban foglalják össze a tapasztalatokat, tanácsokat, ezzel is segítve a szakköröket, klubokat. Kiemelt feladatként fogalmazták meg a környezetés természetvédelmi, valamint a csillagászati szakkörök összefogását, támogatását. Költészetnapi megemlékezések A költészetnapi megyei megemlékezések sorában elsőként említjük Bessenyei Ferenc színművész „Remekművek társaságában” címmel elhangzó előadói estjét, mely április 14-én, 18 órakor kezdődik a megyei könyvtár nagytermében. A költészet napja tiszteletére a helyi írók csoportja április 13-án, 16 óra 30 perckor a sávház klubjában irodalmi délutánt rendez. Méltatják a költészet ünnepét és megyei költők verseikből olvasnak lel. A Váci Irodalmi Kör Sóstófürdőn tart költészetnapi megemlékezést április 16-án, 14 óra 30 perckor a szociális otthon nagytermében. Egy mondatban Vitéz Istvánná hajdúnánási gyékényfonó népművész bemutatója a kisvárdai művelődési központban április 15-ig látogatható. ★ Erdélyi Tibor fafaragó népi iparművész kiállítását április 20-ig kereshetik fel az érdeklődök a nyíregyházi városi művelődési központ hírlapolvasójában. Az V. országos népművészeti pályázat megyei kiállítása április 15-én nyílik a vásárosnaményi művelődési központban. ★ A „Hüvelyk Matyi” bábjátékot adja elő a megyei művelődési központ „Mesekert” bábszínháza április 12-én 10 órakor Nyíregyházán az úttörőházban. Marika mosolya Forgatom, nézegetem a képet, ami Marikáról, meg a kézimunkájáról készült — és nem tudom eldönteni; melyik a szebb? A nagy gonddal, szorgalommal, türelemmel varrt beregi keresztszemes falvédő, pompás piros virágaival, vagy Marika boldog mosolya? Látszik az arcán, hogy büszke a szépen sikerült varrásra, amelyet édesanyjától tanult, a beregi mintákkal együtt. Becsei Mária, a kisvárdai Császy Szakközépiskola III. d osztályos tanulója a legszívesebben kézimunkázással tölti a szabad idejét. Varr a többi lány is a kollégiumban, munkáikból nemrégiben rendeztek kiállítást. Marika a legszebb darabot sajnos nem tudta megmutatni, mert a megyei diáknapok zsűrije azt választotta ki az országos kiállításra. Ezekben a napokban Szegeden látható Marika keze munkája, üzenet Szabolcsból arról, hogy a kisvárdai kollégiumban a diákok szervezett keretek között vállalkoznak a népművészeti hagyományok ápolására. (Jávor László felvétele) Házak kívül, házak belül (3.) Lakni a lakást A tisztaszobás parasztlakástól a falusi tömblakásokig, az egyik haldoklásától a másik megszületéséig alig húsz évnek kellett eltelnie. A társadalmi mobilitást térképező szociológusnak a társadalom rétegeinek változása, az a magyar falunak a falak bomlása, házak vándorlása, új falak emelése volt. A falusi lakáskultúra bölcsője, a mai lakásra értve ezt, a konyha. A jobbik esetben egy városi lakás konyhája eléri a 12 négyzetmétert. Az emeletes falusi házakat kivéve a kockaházakban épült konyhák legalább húsz, de nem ritkán 24—26 négyzet- méter alapterületüek. Ezekbe a konyhákba követelt magának helyet a többféle, fehérre zománcozott háztartási gép, a gyufalobbanásra melegítő tűzhely. Ahogy megjelent, követte a falra szerelt vízcsap. Szoba a gyereknek A konyhából a gépek ér- keztével kikerült a hagyományos stelázsi, helyette megvették a hasonlón fehér, vagy éppen színes konyhabútort. A konyha a család központja, legfontosabb helyisége maradt. De már nem az egyedüli meghatározó. Nem véletlen a gyerekszobák, a gyermekeknek áldozott szobák nagy száma. Ahol a családban egynemű gyerekek vannak, ott ez szinte mindenütt kialakult. A különnemű gyerekek esetében a fiúk egy kisszobát, a lánygyerek (vagy gyerekek) a legszebben berendezett „nagy szobát” kapták. A szülőknek, ha nem volt két szobánál több, szinte az egész életükhöz elég lett volna a konyha, legfeljebb aludni mentek volna az egykori „tiszta” szobába. A gyerekszobákban ugyanúgy megtalálható a látogatóknak szánt játékkiállítás, mint bármelyik bérházi lakásban. Nem mások a bútorok sem. Ahol nagyobb gyerek van és ez új még falun, ugyanolyanok a tinédzserszobák a kivágott papírképeikkel, csecsebecséikkel, mint amilyen manapság a tizenévesek birodalmai szoktak lenni. Nem hiányzik belőle a magnetofon, s üvölt is ugyanúgy, mint mindenütt. A tv hatása Nem ritka Sz. L. története. Ő kollégistaként tanult Tizenöt-tizenhat éves korában, amikor otthon volt, felnőtt értékű munkát végzett. Érettségi után állást kapott a községben. Addig a kétszoba, komfortos ház melletti nyári konyhában élt a család, csak aludni mentek be a „házba”. Ügy tervezték, hogy a gyereknek majd külön házat építenek, de Laci hazaérkezése után mindent átrendezett. Birtokba vett egy kis szobát, az előszobából a nagy szobába vitte a televíziót, amit addig azért száműztek az előszobába, hogy a legszebb szoba ne piszkolódjon. A család egyszerűen bekényszerüit a házba, a televízió leültette őket a fotelekbe, s ezzel száműzetett a fotel támlájáról a keményített csipke is. Mindez az utóbbi öt év története. Hasonló sok van. Visszatérvén Nyírbéltek- hez: a 902 lakásban 547 a palackos gáz fogyasztóinak száma. Majdnem minden lakásban van televízió, 155 gépkocsi van a községiben. A motorok, kerékpárok, rádiók száma, a villanyfogyasztás adatai, figyelemmel arra, hogy a községhez tanyák is tartoznak, egyértelművé teszik, hogy nincs döntő különbség egy kertvárosi lakás és egy falusi háztartás között. Utóvédharcok Felépültek tehát a korszerű házak, ezekbe a házakba bekerültek a kereskedelem kínálta garnitúrák, szekrénysorok, szőnyegek. A fürdőszobák modellje nem is annyira szükséges, egy-egy tévéadás nyomán választódnak a csempék. Helyet kapott a lakásban minden okos gép, a tisztaszobák ajtaját kinyitották a gyerekek és a felnőtteket is bevitte oda a televízió. Az idősebbek valamiféle csendes büszkeséggel vették birtokba mindezt, a mai fiatal viszont teljes természetességgel elfogadja. Igaz, de — ez a városokban sincsen másként — a szép megszerzésének gyorsasága nem problémamentes. Tény, hogy nem csak a házak lettek jellegtelenebbek, a kereskedelem kínálta bútor- választék belülről is sokszor jellegtelenné teszi a lakásokat, nem is beszélve a vásárosok kínálta nippekrői, falvédőkről és egyéb szörnyűségekről. Ezek hosszabb-rövidebb ideig helyet kapnak a lakásokban, de a csókolózó falvé- dős és porcelán galambok egyre inkább utóvédharcokat vívnak. Kiszorulnak a konyhákból, hátrább kerülnek a polcokon. Nyilvánvaló: ahogy a ház alakított az embereken, alakít a modern lakás is. A legbiztatóbb, hogy a látott harminc lakásban sok helyütt dísztárggyá lett például a könyv, hogy tünedeznek a falakról a színes, bekeretezett családi képek és ha nem is jó festményeknek adnak még helyet, de látni jó reprodukciókat, a változó ízlés hírnökeit. Bartha Gábor (VÉGE) /vissz HANG Jogos-e a körlevél? Mivel vállalataink, üzemeink a szolgáltatás szinte majdnem valamennyi területével foglalkoznak, örömmel nyilatkoztam eredményeinkről, gondjainkról a lap riporterének a „Mi a véleménye a szolgáltatásokról” című rovatban. A cikkben arról szóltam, hogy mivel szeszes ital után nem lehet jó munkát végezni, és mert munkaidőben nem lehet szeszes italt fogyasztani, körlevéllel fordultunk szak- szervezeti tagságunkhoz: ne fogadjanak el szeszes italt és borravalót. A fenti riport készítőjének a tollából — később megjelent egy cikk „Körlevél” címmel, melyben úgy fogalmaz, hogy meglepte a nyilatkozatom. Engem még jobban meglepett a cikk írójának eszme- futtatása. Ugyanis egy gondolatsorból nem szabad egy mondatot kiemelni, hanem azt együtt kell értelmezni. Remélem a cikk írója nem azt akarta nyilvánosságra hozni, hogy nem ismeri a szakszervezet helyét, szerepét, feladatát, amelyet a magyar szakszervezetek alapszabályában is rögzítettek. Szepesi Emil a HVDSZ megyei titkára A szerkesztőség megjegyzése: Az újságírót kellemesen lepte meg a körlevél és semmi kétsége nincs afelől, hogy azt jó szándékkal, a lakosság érdekében indították útjára. A nyilatkozatban az újságíró a körlevelet tartotta a legérdekesebbnek, s természetes, hogy ezzel kapcsolatban fejtette ki gondolatait segítő szándékkal. Családi dráma Nyírlugoson A végzetes szúrás Nyúl János ti éves nyírlugosi gépkezelő 1975 októberében kötött házasságot Tardi Borbálával. A házasság kezdetben kiegyensúlyozott volt, jói megvoltak együtt, utána azonban Nyúl egyre többször nézett a pohár fenekére, s ilyenkor veszekedések robbantak ki közöttük, sőt olykor bántalmazta is az asszonyt. A feleség a férje elől egy-egy éjszakára az anyjáéknál húzódott meg, egyszer pedig három hétig otthon Lakott. Azt tervezte, hogy beadja a válópert, de végül engedett férje kérésének, s visszaköltözött hozzá. A Nyúl házaspárnak két gyermeke született, az egyik most 4, a másik 2 éves. Tavaly november 16-án a férj egy barátjánál dolgozott, s közben nagyobb mennyiségű bort és pálinkát ivott. Este hazatért, de a feleségét nem találta otthon. Gondolta, hogy az anyósáéknál lesz, ezért odament. Már indulóban lelte az asszonyt, azonban mégsem hazafelé tartott vele, hanem bement az anyósáékhoz még meginni egy pohár pálinkát. Amikor a férj is hazatért, szóváltás keletkezett közöttük. A feleség a férj szemére hányta, hogy azon a vasárnapon nem az apjá- éknak segített, hanem egy barátjának, s miért nem jött vele haza, talán hiányzott neki még az a pohár pálinka? A veszekedés hevében Nyúl János úgy meglökte a feleségét, hogy az asszony ráesett a szeny- nyesládára. Ezután Nyúlné — aki szintén italos állapotban volt — feltehetően bántalmazástól tartva, lekapta a falról a nyújtófát és azzal hadonásott a férje előtt. Nyúl János elszedte az asszonytól a nyújtófát és eldobta a konyhában. Ekkor Nyúlné más védekező eszközt kereshetett, s így vette föl az asztalról azt a régi katonai bajonettet, amelyet a férj előző nap élezett ki. A bajonettal a férj előtt csapkodott, Nyúl János azonban elkapta a csuklóját és kicsavarta a kezéből. Ezzel szúrta nagy erővel hasba. — Jaj, megszúrtál! — mondta az asszony, lefeküdt az ágyra, s egy atlétatrikót próbált a sebre szorítani. A férj — látva, hogy a felesége mennyire rosszul van — átszaladt a szomszédba, onnan pedig motoron orvosért mentek. Az orvos velük egyszerre érkezett a házba, mentőért küldött, s megpróbálta megmenteni az asszony életét. Ez azonban nem sikerült, s mire a mentő megérkezett, az asszony a hasi sérüléssel párosuló heveny vérzésbe belehalt. Nyúl János azt mondta a rendőröknek, hogy nem tudja, mi történt, valaki idegen tehette. Másnap reggel hallgatták ki a rendőrségen gyanúsítottként, s akkor is tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, állítva, hogy nem ő követte el. A terhelő bizonyítékok súlya alatt azonban már délben beismerő vallomást tett. Az ügye bíróság elé került. — Olyan ideges voltam, mikor dulakodtunk, hogy nem tudok visszaemlékezni a szúrás körülményeire — mondta a bíróság előtt. — Ezért tettem különböző vallomásokat. A bíróság szinte teljesen Nyúl János előadására — és természetesen a fellelt nyomokra — volt hagyatva annak eldöntésében, hogy mi történt a férj és feleség között. Az első fokon eljáró Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa Nyúl Já_- nost emberölésben mondta ki bűnösnek, ezért őt 10 évi börtönre büntette, hat évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte, hogy a büntetés időtartama alatt kényszergyógyításnak vesse alá magát. Az ítéletet mind az ügyész, mind a vádlott és védője tudomásul vette., így az jogerős. (ki) ft Sfc fi ;.n JHjF^ >
