Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
1981. április 11. KELET-MAGYARORSZÄ6 3 Drága olaj? IN yírbogáton, a termelőszövetkezet erdészetében vágják a fákat, s telepítik az erdőt. Közben a mellék- termékként megmaradó tuskókkal igazán jól gazdálkodnak. Elégetésükkel bőséges energiát, ezzel együtt jelentős összeget takarítanak meg, hiszen szárításra, vagy illóolaj-lepárlásra kiválóan alkalmas az ily módon előállított hőenergia. Más módszereket is kidolgoztak a mezőgazdaságban energiatakarékosságra. Például nagy jövőt jósolnak a már bevezetett nedves kukoricatárolásnak. S hogy miért szükséges a mezőgazdaságban az energiával való takarékoskodás? A hetvenes évek elejétől az energiaigényes technológiák terjedtek. Ezekhez főként olajszármazékokat használtak energiaforrásként, s a szárítók által felhasznált tüzelőolaj a korábbiakhoz viszonyítva megháromszorozódott. Aztán emelkedtek az árak, ezzel együtt a termelés költségei, de nem így a nyereség, ami megálljt parancsolt a további olajfogyasztásnak. A csökkenő jövedelmezőség pedig gondolkodóba ejtette a szakembereket, s megszülettek a takarékossági intézkedések. Az 1978-at jelentő csúcs után a takarékosság érezhető volt Szabolcs-Szatmár megyében is. Két évvel ezelőtt, 1979-ben még 59 ezer tonna gáz- és tüzelőolajat fogyasztottak a megyei nagyüzemek. Tavaly már csak 52 ezer tonnát annak ellenére, hogy a nehéz betakarítás sok ezer liter felesleges üzemanyagot kívánt. Az is igaz viszont, hogy az őszi szántás egy része áthúzódott erre az esztendőre, azonban a takarékoskodás mindenképpen érezteti hatását. A megye termelőszövetkezetei között alakult mikro- körzetekben is folyik a takarékoskodást elősegítő tevékenység. A gépészek kidolgozzák az egyes gépek legoptimálisabb üzemeltetési feltételeit, ezeket egymás között kicserélik. Ilyen munkát végeznek a kállósemjéni mikrokörzet- hez tartozó gazdaságok is. Ennek a munkának a jelentősége már másnap forintban és literben mérhető, mert nem kell különösen hangsúlyozni, egy jól beállított motor teljesítménye növekszik, a fajlagos fogyasztása pedig csökken. A TESZÖV is ajánlást adott ki az erőgépek energiatakarékos üzemeltetésére. Emellett tanfolyamokat, tanácskozásokat szerveznek a szakemberek és a járművezetők részére. A nyári betakarítás kezdetétől már a végzett munka alapján állapítják meg a traktorok fogyasztását. Ettől az üresjáratok csökkenését várják. S csökkenthető az üresjárat úgy is, hogy a kis táblákon a kisebb teljesítményű erőgépekkel végzik a munkát. Ezek fordulékonyak, könnyebben mozognak a kis területeken társaiknál. M anapság minden mezőgazdasági nagyüzemben központi téma az energiafelhasználás, az ezzel való takarékoskodás. S ez függvénye a gazdálkodás eredményességének. Egy-két évvel ezelőtt éppen a költségek magas volta miatt szüntették meg a fólia alatti zöldségtermesztést a mátészalkai termelőszövetkezet ópályi üzemegységében. Persze nemcsak ez a járható út, hiszen a korai zöldségre, a primőrre szükség, igény van. Sokkal inkább a termelésszervezésen, az ésszerű gazdálkodáson kell változtatni. Akkor nem is került olyan sokba az a drága olaj. Sipos Béla Á város ellátására A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz idén hétszáz négyzetméter fóliasátort épített. Az új fóliasátorral a város zöldségellátásán kívánnak javítani. Felvételünkön: Karmacsi Jó- zsefné, Karmacsi Margit és Karmacsi Judit gyomlálja a hónapos retket. (Gaál Béla felvétele) MEGYEI DÖNTŐ: ÖTVENESEK AZ ÉLEN A lampionok a farsangi díszletből maradtak a teremben, de~1áthatóan nem ez feszélyezte az asztaloknál ülőket a KPVDSZ művelődési házban. A „Mezőgazdaság Szocialista Kultúrája” vetélkedő megyei döntőjén a fogyni nem akaró kérdésekkel „keltek bírókra” a versenyzők. — Ötödik alkalommal rendeztük meg az idén a vetélkedőt a mezőgazdasági szocialista brigádoknak — mondja Bradács Mária, a megyei művelődési központ munkatársa. — Tavaly novemberben hirdettük meg, a téli hónapokban készülhettek a versenyzők. A helyi elődöntőkre március elején került sor. A járási döntőkből tíz csapat jutott a megyeire, összesen negyvenkét termelőszövetkezet kilencvenöt brigádja nevezett be, de ennél többet — mintegy négyszázat — mozgatott meg. Ugyanis a háziversenyeken a tsz minden szocialista brigádjának indulni kellett A „korelnök" brigád — Szervezési gondjaink még mindig voltak. Nem mindegyik járási művelődési Szűcs Zoltán és Tóth Adolf a megyei döntőn is „hangadó” volt: az első asztalnál ülve ők kezdték a válaszadást. A vetélkedő szünetében beszélgettünk. „Rólunk szólnak..." — Nem volt könnyű idáig eljutni. Szakmunkás nincs közöttünk és jó néhány kérdés fogós. Az ágazatvezetők, a pedagógusok sokat segítettek a felkészülésben. — A szerencse itt is ránk fér. Kérdés és kérdés közt is van különbség. A szakmai megy a legköny ebben, ez érthető. — A felkészüléssel, a versenyekkel fejlődik az ismeretünk. A számokon, adatokon olvasás közben átsiklunk, így, hogy többször előkerülnek, jobban megragadnak. — Az ajánlott könyvek körultak a negyedik helyre. Pinkóczi József, Sipos János, Révész István, Révész Márton és Barkóczi László a döntő előtt néhány nappal még nem gondolt a vetélkedőre. A járási versenyen harmadikok lettek és utólag, meghívással utazhattak ide Tuzsérról. A külpolitikai kommentárjuk logikus, frappáns — már- már „hűvel józsefi” — volt. Honnan ez a politikai tájékozottság? „Fehérasztalkonferencia" — Brigádunkban sok a KISZ-tag. A politikai vitakö-. rökön rendszeresen beszélgetünk aktuális külpolitikai kérdésekről. Nem volt nehéz dolgunk — magyarázza Pinkóczi József brigádvezető. — A tuzséri Rákóczi Tsz gépműhelyében dolgozunk. Harcban a pontokért: a Hámán Kató brigád. (Csendes Csaba felvétele) központ érzi magáénak a vetélkedőt. A kisvárdai és a mátészalkai járásból neveztek a legtöbben. Ott a művelődési központok dolgozói felkeresték a termelőszövetkezeteket, a brigádokat, külön előkészítőket szerveztek. Ez az eredményen tükröződik. A háziversenyen a var- sánygyürei Tisza Termelőszövetkezetben és a megyei döntőben is a Hámán Kató szocialista brigád volt a korelnök. A legfiatalabb csapattag is elmúlt 47 éves, a legidősebb pedig ötvennyolc. Az 1976-ban alakult növénytermesztő brigád 5 fős csapata fiatalosan, 15 ponttal rávert a járási verseny második helyezettjére. Papp Gábor, Virág Gyula, Mezei Bertalan, zül kettőt — Galgóczi Erzsébet és Sarkadi Imre művét — olvastuk el alaposabban. A paraszti életről, rólunk szólnak. Könnyebben lekötik a figyelmünket. A zsűriét is lekötötte az ízes könyvismertetés, mellyel az irodalmi feladatra válaszoltak. Végül megérdemelten a harmadik díjat vehette át a Hámán Kató brigád csapata. Feszülten figyelték a pontszámok összesítését a verseny végén a nevükben is Ifjú szocialista brigád tagjai. Azután boldogan szorongatták egymás kezét. Akár bosszankodhattak volna is, mert csupán egy pont különbséggel szoÖsszeszoktunk. Szabad időben is jó közös programokon találkozni. Hétvégeken lemegyünk a Tisza-partra. Halászlét főzünk. Időnként „fe- hérasztal-konferenciára” meghívjuk a tsz-vezetést. Kötetlen formában elmondják, mit várnak a brigádunktól, beszélgetünk munkánkról. A továbblépéshez hasznosak ezek a találkozások. A vetélkedő zárszavában hangzott el: a nem díjazott csapatok sem vesztesek. Jutalmuk a közben szerzett tudás. A Hámán Kató és az Ifjú brigád így kétszeresen is győztes! Reszler Gábor Á nevető betörő A tanú egy javakorabelinek minősíhető fiatal- asszony volt: kissé testes a néha nem könnyű munkától, a nyelve fölvágva, mert a boltban legalább erre az önvédelmi eszközre rendszeresen szükség van. Szükség bizony: lopnak a vásárlók, a múltkor egy jómódú család lányának a szatyrából húzták ki egy Skála dezodort, máskor Lánchíd konyakot akart megpukkantani egy irahabundás férfi. Kérem, ezek már sportból viszik. — Hát nem tudom, mit lopott el a vádlőtt, de tény, hogy nyolcezer forint árú cucc hiányzott — mondta a tanú. A vádlott elmosolyodott. A bíró nézte a tanút. Hát hogyne mosolyogna ez a vádlott! Ö aligha hazudik. Bevallott mindent tisztességesen, legalább a vallomást tisztességesen, ha már betört ebbe a néhány kócerájba. És tudta, neki már csak az őszinteség enyhítő körülmény. Más meg se bírta volna tán jegyezni, hány üveg volt a bor, hány csomag a kávé, mennyi a cigaretta ... De hát akkor ki hazudik itt? Ez az asszony? Ez se igen. Leltárkor ennyi volt a hiánya, ez tény. És mindet a betörő nyakába akarják varrni? Biztosan. Kérdezgette a tanút, aki egyre nehezebben adogatta a válaszokat. A nő ujján négy gyűrű fénylett, köztük egy brilles. A karján súlyos arany karperec csörgött, nőikor hátrasimította a haját. Na, ez is kiöltözött, mintha színházba indulna. Fülbevaló, nyaklánc ... Egyenként is többet érnek, mint amennyit a vádlott a boltból meglovasított. Hogy honnan? Biztosan háromezres boltvezetői keresetből ... — Márpedig azt mind a betörő vitte el — erősítgette az asszony, hátha a nyolcezer forintot ráverik erre a csavargóra. Csak ezt ne mondta volna. A betörő egykedvűen elmosolyodott a két fegyőr között. Időnként nyakkendőtlen, kigombolt ingnyakához nyúlt, aztán vigisimította a reggeli borotválkozás után sima állát, s arra gondolt, milyen jólesne cigarettára gyújtani. — Mind? — kérdezte a bíró. — Biztos, hogy mind ő vitte el? A tanú kicsit hisztizett, hogy itt nem neki hisznek, hanem ennek a ... És megvetően a háta mögé bökött. A bíró diktálni akart a jegyzőkönyvbe, föl is vette a ceruzáját — mindig ceruzával a kézben diktált, mintha ez adná a biztonságot —, de nem tudta, hol kezdje. Ennek a delikvensnek mindegy, mennyi a kár. Pár évét — hármat-négyet, ezt ő is tudja — megkapja, akár ennyi, akár annyi. Miért ne mondaná meg az igazat? De hogy mindegyik boltból a háromszorosát jelezzék, mint amennyit ténylegesen elvitt? Ez már sok! Ügy néz ki, mintha ezek a boltosok várnának valami cuki kis betörésre, hogy rendbeszedje a dolgukat ... Ha betörés van, nem kell fizetni a hiányért. Más embert megdöbbent, ha bezúzott kirakatot lát, ezeket meg mintha hájjal keneget- nék. Fölállította a vádlottat, hogy szerinte akkor mennyi a kár. — Mielőtt bementem volna, körülnéztem — nevetett a a betörő. — Van egy első ajtó. meg van egy hátsó, ami a kis zúgra néz. Azon a hátsó ajtón járnak a bolti dolgozók, a kutya sem látja őket, azt se, hogy mit visznek. — Ezzel mit akar mondani? — Csak azt, hogy a kirakaton át az jött ki, amit elmondtam. A többit nem arra hozták. K. I. Mi a véleménye? Varga Józsefné főiskolai hallgató Az ösztöndíjról — A jelenlegi hallgatói ösztöndíj két összetevőből áll: a szociális ösztöndíj — mint a neve is mutatja — a hallgató szociális, anyagi helyzetéből adódik. — A tanulmányi ösztöndíj nagyságát a tanulmányi eredmény határozza meg. Aki nem éri el a 3,5-es átlagot, az nem kap. A kis négyes, nagy négyes és jeles kategóriákon belül az ösztöndíj differenciálható. — A tanulói csoport dönti el, hogy az egyes hallgató a minimumot, vagy a maximumot kapja. Az elosztásból, abból, hogy hogyan bírálják el az egyéni teljesítményeket, kitűnik az is, mennyire fejlett ez a legszűkebb hallgatói közösség. Az elosztásnak ez a rendje jó, mert a csoportban tudják legjobban, hogy az egyéni képességek mennyire vannak arányban a tanulmányi eredménnyel. Ilyen módon egy gyengébb képességű, de szorgalmas hallgató kategóriájában kaphat maximumot, a jó képességű esetében pedig adható a minimum, ha többre lenne képes. — Vannak olyan tapasztalataim, hogy néhány közösség nem él ezzel az ösztönzéssel, hajlamosak az egyen- lősdire: középátlag szerint osztják szét a tanulmányi ösztöndíjat. Az átlagolás veszélye fennáll a szociális ösztöndíjnál is, de a tanulmányinál jobban le lehet mérni a hatását. — Elég ösztönző-e az ösztöndíj? Az utóbbi két évben történt változások után a jó tanuló csak tanulmányi ösztöndíjként kaphat hatszáz forintot. A szociális ösztöndíjjal együtt szép „fizetéssé” kerekedik. Természetesen a hallgatók zsebéhez mérten! Hogy mire költik, ez szintén változó. Van aki szórakozni jár belőle, mások komoly házi könyvtárat alapoznak meg. — Sokaknál az ösztöndíj a tanulásra serkentés leghatásosabb eszköze. Nem belső igényből fakad tehát a több tudás, a jobb tanulmányi eredmény iránti vágy. Ez nem mondható egészségesnek. Az ösztönzési rendszer talán úgy fejleszthető tovább, ha a minőségi munkát az anyagiakon túl más módon is méltányolják. Az erkölcsi elismerés becsületét növelve érhetnénk el a jövőben, hogy ne az anyagiak legyenek a meghatározók. K. G. GYŐZTESEK
