Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 28. Gomba C siperke, vargánya, tinó- ri —a laikus akár kínainak is tarthatja e fenti szavakat, de a hozzáér­tők tudják, a legfinomabb gombafajtákról van szó. De hányán vannak vajon, akik az erdőt-mezőt járva bizton­sággal képesek kiválogatni őket a rengeteg ehetetlen gomba közül? Ezen is próbált segíteni a TIT, mikor egy jó hónappal ezelőtt gombaismertető tan­folyamot hirdetett Nyíregyhá­zán, a társulat Szabadság téri székházában. Egyetemi taná­rok, neves gombaszakértők vezetik az elméleti és gyakor­lati- órákat, amiket minden páratlan hét első napján tar­tanak este öt és . nyolc óra között. A tanfolyam végeztével a hallgatók vizsgát tesznek majd, s lehetőség lesz arra is, hogy gombaszakértővé válja­nak. Persze, ehhez további is­meretek megszerzésére lesz szükség, de a féléves tanfo­lyam is ígér annyit, hogy a résztvevők tudják, a csiperke, a vargánya nem kínai szó, ehető gombát takar. S talán azt is ígéri, kevesebb lesz a gombamérgezésről szóló hír a megyében ... B. G. Román kulturális napok megyénkben Április 24—26. között hetventagú kulturális de­legáció járt megyénkben a romániai Szatmár megyé­ből. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban szat­mári képzőművészek alko­tásaiból nyílt kiállítás, a népművészeti együttes pe­dig Mátészalka, Vásáros­namény és Nagykálló szín­padán szerepelt nagy si­kerrel. A tasnádi művelő­dési ház Codrelutul (Er- dőcskej és a negresti mű­velődési ház Oasul (Avas) népi együttesei színpom­pás avasi mennyegzőt mu­tattak be, bükkaljai, csa- holyi, Szamos menti, má­ramarosi táncokkal, s több kitűnő szólista közremű­ködésével. Magas színvo­nalú, jól szerkesztett mű­soruk nagy közönségsikert aratott. Felvételünkön a nagykállói előadás egyik részlete. (Both Pál Amb­rus felvétele) Május elsején Nyíregyházán Forgalomkorlátozás Fogadónap a gyámügyön Kallódó emberek PERPATVAR UTÁN ÄLLAMI GONDOZÁS Május 1-én a felvonulás ideje alatt forgalomkorlátozás lesz Nyíregyházán a felvo­nulás útvonalán és a gyüle­kezési helyeken. A forgalom- korlátozás reggel 8 órától a felvonulás végéig, körülbelül délután 1 óráig tart: ez alatt az idő alatt semmilyen jár­művel nem lehet behajtani az Iskola utcára, a Felszabadu­lás térre, a Kereszt utcára, a Szarvas utcára, a Kiss Ernő utcára, a Benczúr térre, a Széchenyi utcára, a Szabolcs utcára, a Makarenko utcára, a Bessenyei térre és a Toldi utca déli oldalára. A felvonu­lási útvonalat — a Lenin te­ret, a Zrínyi Ilona utcát és a Kossuth teret — valamint az elvonulási útvonalakat — a Dózsa György utcát, a Ta­nácsköztársaság teret, a Rá­kóczi utat és a Jókai teret is lezárják a forgalom elöl. A városon átmenő forgalom elvezetésére a körútrendszer a legalkalmasabb: a 4-es fő közlekedési útvonal a Marx tértől a Kun Béla, az Északi körút, a Mező út, a Vasgyár út, a Petőfi út, a Huszársor és a Móricz Zsigmond ut­cán kerülhető ki, a 41-es fő közlekedési útvonal, valamint a Mátészalka, Nagykálló fe­löl bevezető útvonal forgal­ma a Leningrád utcán és a Család utcán vezethető el a Marx tér felé, a 4-es fő köz­lekedési út pedig az Incédi soron, a Kert utcán érhető el a Móricz Zsigmond utcai fe­lüljárónál. A forgalomelterelés a felvo­nulás ideje alatt természete­sen az autóbuszokra is vonat­kozik, ezért reggel 8 órától mind a 8-as, mind a 8/A-s, mind a 7-es autóbuszok kike­Tavaly februártól júliusig a helyi ÁFÉSZ szeszfőzdéjének vezetője volt Gombos László 34 éves dombrádi lakos. E munkakörben többek között az volt a feladata, hogy a bérfőzésből előállított pálin­kák után a főzetőktől besze­dett szeszadót az államnak, a főzetési díjat pedig az ÁFÉSZ-nek befizesse. Június 9-én a pénzügyőrség vizsgálatot tartott a szeszfőz­dében. Megállapították, hogy Gombos 43 762 forint szesz­adót nem fizetett be. Gombos az eljárás során át­adott a hatóságnak 13 500 fo­rülik a városközpontot, útvo­naluk a Kun Béla utca, Észa­ki körút és a Vasgyár utca lesz. A 12-es járat a Marx tértől az Északi körúton, a Mező utcán és a Vasgyár ut­cán közlekedik, az 5-ös jelű autóbuszok a Marx tér, a Pa- zonyi út és a Család utca érintésével a 11-es autóbusz vonalán közlekednek Jósa vá­ros és a kórház között. A vi­déki járatok szintén terelő útvonalakon jutnak el a vég­állomásra: a Sényő felöl jövő autóbuszok a Kun Béla utcán és az Északi körúton, a Nagyhalász felöl közlekedő autóbuszok az Erdősoron és az Északi körúton közelítik meg a Petőfi téri végállomást. A Tiszavasvári, valamint a Nyírtelek felöl közlekedő bu­szok az Északi körúton, a Kossuth utcán és a Sóstói úton jutnak el a Tölgyes csárdái végállomáshoz. Az autóbuszállomásra érkező helyközi autóbuszok közül a Kálmánháza felöl érkező já­rat a Huszársoron, a Petőfi utcán, az Északi körúton, a Marx téren és a Sarkantyú utcán keresztül jutnak el a végállomásra, az Üjfehértó, Nagykálló és Oros irányából közlekedő buszok pedig a Vá­ci Mihály, a Kert illetve a Család utca, Pazonyi út, Marx tér, Sarkantyú út útvo­nalon jutnak be a Jókai tér­re. A Nyírszőlősről közlekedő buszok a Kótaji útról az Északi körút, a Marx tér, majd a Sarkantyú utca érin­tésével érkeznek a végállo­másra. A felvonulás Után a Volán vállalat sűrített autóbuszjá­ratokat indít Sóstóra. rintot, hogy ennyi maradt a beszedett, de be nem fizetett szeszadóból. Gombos ellen eljárás in­dult, állásából pedig elbocsá­tották. A volt szeszfőzdeveze­tő a nyomozás során és ké­sőbb is tagadta, hogy elsik­kasztotta volna a szeszadót. — A kérdéses összeget két­ségtelenül beszedtem a főze­tőktől, és Kiss Árpád munka­társamnak adtam át, hogy fi­zesse be, aki egyébként ne­kem keresztkomám. Az a vé­leményem, hogy ő sikkasztot­ta el a pénzt. — Volt olyan, hogy én ad­Már senki sem beszél arról a veszekedésről a Nyíregyhá­za környéki tanyán, mely öt éve egy 9 tagú családot dúlt szét. Az anya szedte a cók- mókját és megszökött, a ki­csik állami gondozásba ke­rültek. Azóta kibékültek a haragos szülők, de most sin­csenek együtt. Az apa börtörv- ben ül, mert nem fizette gye­rekei után a gondozási díjat. A feleség most újra magához akarja venni csemetéit. — Először a nagyfiamat hoznám haza — magyarázza a városi tanács gyámügyi cso­portján. — Hamarosan Nyír­egyházára költözünk, addig is velem dolgozna a kerté­szetben. Túlkorosán került intézet­be a most 17 éves fiú. Hét osztályt járt, jelenleg udvari munkás. Elszántan állítja: dolgozni akar és elvégezni a nyolcadikat.: — Hozzon igazolást a válla­lattól, hogy alkalmazzák a gyereket. S ha a lakásuk al­kalmas a fiú nevelésére — ezt környezettanulmány dön­ti el — akkor megszüntetjük az állami gondozást — mond­ja Molnár Lászlóné, gyám­ügyi csoportvezető. Ki legyen a gondnok? A férfit első látásra akár igazgatónak is nézhetnénk. Dőlnek belőle az idegen sza­vak, de hamar kiderül: „fel- készültsége” csak látszólagos. — Elég szenzibilis, túlérzé- keny ember vagyok, ezért is tartok állandóan ügyvédet. Depresszióban szenvedek. Tetszik tudni mi az? Kedély­tam fel a csekkeket — mond­ta Kiss Árpád a tárgyaláson, — és ha ezzel bízott meg Gombos^ én mindig fel is ad­tam. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Gombost egy év bör­tönre büntette és egy évre el­tiltotta a közügyektől, továb­bá elrendelte, hogy alkoholiz­musa miatt a büntetés tarta­ma alatt kényszergyógyítás­nak vesse alá magát. A bíró­ság kötelezte Gombost.az el­sikkasztott szeszadónak az ÁFÉSZ részére történő meg­térítésére is. Az ítélet jogerős. (k) betegség — néz készségesen Molnárnéra. Pár éve a férfi egy leány­anyával kötött házasságot. Akkor azért járt a gyám­ügyön, mert nevére vette a házasságon kívül született gyermeket. Közben egészsége romlott: többször kezelték Nagykállóban. Most azért ügyfél a tanácson, mert mint korlátozottan cselekvőképes személyt gondnokság alá he­lyezték. H — Tudom, elsőként a nejem jöhet számításba, mint gond­nok. De külön vagyunk, vá­lunk, elvitte a közös gyere­künket. Édesanyám viszont vállalja a gondnokságot. Itt a papír róla. Hamis könnyek...? Ifjú cigányasszony lép be az ajtón. Két nagyobb gyer­mekét a nagymama neveli, mert a szülők nem gondos­kodtak róluk. Az apa pár he­te szabadult a börtönből. Most a két legkisebb lány sorsáról van szó. — Vegyék állami gondozás­ba őket, mert nincsenek biz­tonságban. Az élettársam üt- ver bennünket. A körzeti védőnő jegyző­könyve szerint az asszony sem szent: „A gyerekek általában egyedül, hideg szobában van­nak, ahol 2 fekhely, 2 szék és egy tűzhely a berendezés. Az apának többnyire nincs mun­kahelye, alkoholista. Most Budapesten csavarog, de hét végén hazajár és brutális a családjával. A mama is több­nyire csavarog, vagy napra­forgómagot árul.” —• Isten őrizz, hogy örökre intézetbe adjam őket! Min­dig megyek majd látogatni. Fáj. de nem tehetek mást. A lakást leadom, de amint le­het kihozom a gyerekeket. Az anya sír, de Molnárné csak legyint: — Nem ragaszkodik ő iga­zán a kicsikhez, hiszen az in­tézet helyett más megoldást is kereshettünk volna. Vagy 18 éves korukig rájuk sem néz. vagy pillanatnyi fellán­golásában egy-kétszer felke­resi. s ezzel csak megzavarja őket. S közben biztosan to­vább szaporítja az intézeti gyerekek számát ___ * Fogadónap a gyámügyön. Jelenleg 830 akta sorakozik az iroda polcain ... Zsebre vágta a szeszadót Akármennyire töröm a fejem, sehogyan sem tudok rájönni, miféle pedagógiai­pszichológiai megfontolás állhat a Bűn című, „oknyo­mozó” sorozat feldolgozási módszerei mögött. Már ami — túl a társadalmi érvényű erkölcsi tanulságokon — a meginterjúvoltak további sorsának egyengetését, jobbra fordítását illeti. Pe­dig a sorozat készítőinek, el­sősorban természetesen Re­gös István szerkesztő-ripor­ternek ez iránti jó szándéka kétségbevonhatatlan. Most hadd ne írjak arról, hogy a fiatalkori bűnözés társadal­mi mikroklímájának a be­mérése lehetne elemzőbb is, hiszen riportsorozatról van szó, nem tudományos fel­dolgozásról. Csakhogy azt már nem hihetem, a kedden késő este látott Marianna- sztori kapcsán, hogy — a mesebeli tündér szerepét játszó televízió jóvoltából — a megtévedt fiatal leánynak éppen a nagystílű életbe való belekóstoltatása lenne különlegesen nevelő célza­tú ... A luxusebéd a Hil­tonban módfelett érdekes, látványos volt, de azért túl­zásnak tűnt ezt a tisztessé­ges élet csábjaként villan­tani fel az igen dekoratív le­ány előtt. Ehhez ezután valóban csak könnyed cse­vegés passzolhatott, furcsa kontrasztban a nagyon is súlyos problémákkal. A modern amerikai drá­ma egyik legnagyobb élő alakja, a nálunk is sokat játszott Arthur Miller (Az ügynök halála, a Salemi boszorkányok, a Pillantás a hídról szerzője)-’ 1965-ben írt Közjáték Vichyben c. darabjából készült magyar tévéjáték vasárnap esti be­mutatása volt — szerintem — a múlt hét egyik legna­gyobb élménye a tv előtt. A nácik népirtó gaztetteit to­rokszorító művészi erővel elevenítette meg a darab, mély a mai közép- és fiata­labb nemzedék számára már történelem. A németek által hivatalosan soha meg nem szállt Dél-Franciaország, az agg Pétain marsall bábálla­ma valóságos hatalmi viszo­nyai tárultak fel a hátbor­zongató játékban, melynek tétje 1942-ben, a történet idején, csak kivételesen az élet, tömegesen a halál volt a nem „tiszta árja” szárma­zásúak számára. A náci fajőrületben fo­gant deportálások kiterjesz­tése a „szabad” Franciaor­szágra — a történelmi vád­irat kiegészítése. Az áltudo­mányos embertani ismérvek alapján, az utcáról össze­szedett üldözöttek egy cso­portjának őrizetes felülvizs­gálata során élesre metszett jellemek tárultak föl, hús­vér emberek mutatkoztak meg a remekül felépített, percről percre fokozódó fe­szültségű darabban, s a ki­szolgáltatottságukban egy­mással való ütköztetésük­ben sem volt nehéz felfe­dezni a közöset: az élethez való jog magasabb erköl- csiségét. „Nem vehetek ko­molyan olyan darabot, melynek csupán egyéni pszichológiai jelentősége van, amely önmagáért író­dott.” — Vallotta egyszer az író társadalmi drámáiról. Ez teljes mértékben vonat­kozik erre a tv-játékra is, melyről nem tudom, hogy népes magyar, stábjából kit: dicsérhetek inkább: a ren­dező Hajdufy Miklóst, a ve­zető operatőr Nagy Józse­fet, vagy a jobbnál jobb színészi alakításokat. (Az utóbbiakra is hajlanék, csak nincs helyem a felsorolá­sukra.) Merkovszky Pál Egy gyár 2 évtizedes útjáról, fejlődéséről harminc perc­ben szólni csak vázlatosan lehet. A bika jegyében cí­mű műsor készítői (a nyír­egyházi stúdió munkatársai: 'Antal István, Haskó József és Gönczi Mária riporterek, Ágoston István szerkesztő) á nyíregyházi Taurus gumi­gyárról szólva olyan megol­dást választottak, amelyet a legegyszerűbben azzal lehet kifejezni, hogy: emberköz­pontú. A számokkal való bűvészkedés, játszadozás helyett (természetesen meg­említve a legszükségesebb adatokat) arra helyezték a hangsúlyt, hogyan fejlődtek az emberek. Mi lett azok­ból, akik a háztartásból, a mezőgazdaságból, vagy eset­leg egészen másfajta mun­katerületről jöttek ide dol­gozni? A legtöbbjük át tudott váltani, igaz, voltak nem is kevesen, akik elmentek, de a gyár is fejlődött, hatal­masat. A húsz évvel ezelőtti alig több mint százötvenes létszám ma: háromezer. Azonban nem ez a legfőbb lényeg. Hanem sokkal in­kább az, hogy igen sok munkásnak ma már több­féle gépre, munkára van a gyárban szerzett képesítése, vizsgája, tehát szükség ese­tén könnyen tudják más gépre, más munkára átirá­nyítani. Lehetne még mást is mondani a lényeges dolgok közül. Például azt, hogy nem hagyják veszendőbe menni azt az értéket, amit a dolgozók találékonysága hozhat „a konyhára”: beve­zetnek minden használható újítást, amellyel gyártmá­nyaikat korszerűbbé, kelen­dőbbé tehetik. Ugyanis a megszerzett piacokat meg kell tartaniuk, ha meg akar­nak élni.’ Vagy például azt is á''lé­nyeges, igen lényeges tulaj­donságok közt kell számon- tartani, hogy az itt dolgozó szakmunkások, betanított munkások közül soknak szélesebb a látóköre azért, mert a budapesti gyárban képezték ki őket, és van alapjuk az összehasonlítás­hoz, észreveszik, hogy itt még kisebb a munkatempó, s ezen igyekeznek is javíta­ni. Ehhez önmagukat is meg kell változtatni. Az emberi értékek gyara­podásának szentelt riporteri és szerkesztői figyelem volt a legdicsérendőbb vonása ennek a műsornak. Közismert, hogy a tánc­cal milyen sok mindent — érzelmeket, eseményeket, tényeket — ki lehet fejezni. De hogy a tánc magát a táncoló embert is milyen érzékletesen képes jelle­mezni, azt a Szivárvány va­sárnapi műsora nagyon él­vezetesen foglalta össze. Egyedül az idegek táncát járó családról (a fiatalasz- .szony, az apósa és a férj) készült riport „lógott' ki” az összképből. De nagyon ám! Még csak ellenpontnak sem lehetett elfogadni. Seregi István Házi Zsuzsa IJKÉPERNYŐllmr A HUM MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom