Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
1981. április 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Termelési rendszerek MÉG LÁTVÁNYNAK IS szép a piros almákkal dúsan megrakott gyümölcsfa. Nem beszélve a Szabolcs aranyának becézett alma ízéről, amelynek messze földön jó híre van, keresik és szívesen vásárolják az öreg földrészen kívül a tengerentúlon is. Ám a kellemes ízt, zamatot, s ezzel együtt a hírnevet is csak úgy tarthatják meg a termelők, ha minden évben kiváló minőségű almát adnak a fogyasztóknak. Ezt a termelést segíti, irányítja a megye két gyümölcstermelési rendszere, a vajai Nyírkert és a mátészalkai Szat- márkert. A két rendszerhez a megye nagyüzemi gyümölcsös területének több mint a fele tartozik. így a téli almán kívül a cseresznye, meggy, szilva, dió és a bogyós ter- mésűek termesztését is koordinálják. A rendszerek kidolgozták a nyírségi, illetve a szatmári tájegységre vonatkozó termelési technológiát, amit az egyes üzemeken belül átültetnek a helyi viszonyokra, sajátosságokra. Meghatározzák, hogy az egyes fázisokban mit végezzenek a gazdaságok. így növényvédelmi előírást készítenek, ezenkívül a méhek gyümölcsösökbe való telepítését is szorgalmazzák. Szolgáltatásként jelentős a növényvédő gépek szervizhálózatának kiépítése, amelyben a Nyírkert jár élen. Az ipari alma feldolgozására teljes vertikumot épített ki a Szatmárkert Mátészalkán. Itt a hűtőháztól kezdve az almalésűrítőig minden megtalálható. A Nyírkertnek most épül egy 10 ezer tonna alma befogadására alkalmas hűtőtárolója Vaján. A HETVENES ÉVEK KÖZEPÉN erőteljesen megindult a nagyüzemekben a rekonstrukciós munka. Ezekhez a telepítésekhez a rendszerek szakemberei elkészítik az alapokmányokat, valamint az oltványok beszerzését is segítik. így végzik az újratelepítést a rakama- zi, a tuzséri, a fényeslitkei, a vajai, vagy éppen a tarpai termelőszövetkezetben. Természetesen ezekért a szolgáltatásokért a taggazdaságok meghatározott összegű tagsági díjat fizetnek. S ebből adódóan több mezőgazdasági nagyüzemnél vetődött fel a rendszerek tevékenységének korszerűsítése. Miről is van itt szó? Elsősorban arról, hogy nem minden taggazdaság igényel minden szolgáltatást és kerettechnológiát. Ezért jogos az igényük, hogy minimális tagsági díj mellett az igényelt szolgáltatások után fizessenek. Ez egy-egy gazdaságnak évente több száz ezer forint megtakarítását jelenthetné. Ezzel magyarázza a napkori termelőszövetkezet is azt a lépési, hogy kilépnek, vagy legalábbis addig felfüggesztik tagságukat, amíg a rendszer nem tesz ilyen irányban intézkedéseket. Hasonló gondolatokkal foglalkozik a jármi és leveleki közös gazdaság is, hiszen minden forintnak jól meg kell nézni a helyét, mielőtt kiadják. A nyírbogátiak pedig egyszerűen kiléptek a Nyírkertből, s átmentek a debreceni gyümölcstermelési rendszerbe. Ott jobbnak ítélték meg a feltételeket, a termelési és feldolgozási vertikum kiépítését. Ezért is foglalkozik a Nyírkert a korszerűsítés gondolatával. A GYÜMÖLCSTERMELÉSI RENDSZEREKRE nagy szükség van, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a rendszer szakembereinek, hogy a megyében régi hagyománya van az almatermesztésnek. Ezért a termesztési technológia mellett fejleszteni kell a szolgáltatásokat, megvan a lehetősége az önálló értékesítés szervezésének is. Mindezeket igénylik a taggazdaságok. S. B. A kötődés próbaköve Vázlatos kép Tyúkodról A szatmári község, Tyúkod, mely társközségével, Urával együtt sem számlál négyezer léleknél többet, bizonyos értelemben olyan, mint az a csepp, amiben tükröződik a tenger. Mert bármily kicsi is a két község együtt, közelítően a száz értelmiségivel a magyar értelmiségi réteg keresztmetszetét adja, persze annak elágazásai nélkül. A .mezőgazdaság mellett fellelhető az ipar és természetesen a hagyományosnak nevezhető pedagógus, orvos, közigazgatási értelmiség is megtalálható. Hívei tart meg? Bereczky Istvánnal, a tanács elnökével arról beszélgettünk, mit ad, mivel próbálja megtartani ez a falu (Urát automatikusan számítsuk ide) a szellemi foglalkozásúak ma már nélkülözhetetlen kicsiny, hadát. — Lakásprobléma nincs — mondja a tanács fiatal elnöke. — A pedagógusok gondja megoldott, főleg a téesz révén, ugyanis a legtöbb óvónő, tanárnő férje agrár szakember, akiknek, lakhatásáról a szövetkezet gondoskodik. Elsősorban a műszakiak lépnek fel új igénnyel, de otthon mindenkinek jut, az azonban már más kérdés, hogy nem mindegyik felel meg a korszerűség követelményeinek, a komfort iránti jogos igényeknek. Fejfájást a vezetékes víz hiánya okoz. Ahol lehet, ott házilagos megoldással segítenek ezen, csakhogy, erre nem mindegyik ház alkalmas. A menni vagy maradni kérdésére az egyik legegyértelműbb válasz: építkezik-e valaki a községben, vagy sem? — Szeretnénk, ha minél többen építkeznének, amit tudunk, segítünk is, mert az otthonteremtés a kötődés próbaköve. Csakhogy az anyagiak beszűkítik a lehetőségeket. Munkáslakás-építési akciót szerettünk volna, de kiderült, 400—500 ezer forint alatt nem menne. Az érdeklődők közül ezért sokan visszaléptek. Csak Szakoly gyára Ha kicsi egy község, a történés is kevés. A szakolyi termelőszövetkezet telepének az udvarán épülő „gyárat” mutatja házigazdánk. Kiríni János, a községi tanács elnöke. — A gyár? — Néhányan már így mondják a faluban. Később azt hiszem, hogy mindenki így mondja majd. Egy szint alakít át a termelőszövetkezet varrodává. Partnerünk a Debreceni Ruhagyár, nekik dolgoznak majd. — Mit jelent ez a községnek? — Tíz évnél régebben dolgozom itt, mindig gond volt a női munkaerő foglalkoztatásával. Ősszel a nagy munkák idején viszont mindig kevés volt az ember. Ezen segít majd az üzem. Állandó munkát ad, ugyanakkor munkaerő-tartalékot is jelent a fiatal szövetkezetnek. — Mikor? — Nyáron már érkeznek a gépek... Képünk a szakolyi szociális otthon mellett épülő, az eredeti épülethez csatlakozó szárnyat mutatja. Házigazdánk mondta: — Száz lakója volt a szociális otthonnak. Ez most, a következő két évben 27 millió forintos beruházással, a kétszeresére nő ... Az új szárnyban. (G. B. felvétele) — Ez mit jelent a községnek? — Nyilván munkahelyet, hiszen egy 200 személyes intézményben többen dolgoznák majd, mint a fele akkorában. Van viszont valami, ami ennél fontosabb. Nehéz megfogalmazni persze, de én úgy gondolom, hogy egy kicsi községben egy ilyen nagyságrendű építkezés a gazdagodás jelképe is. A falu állandóságának az érzése. Sok más mellett persze, de ennek is köze van ahhoz, hogy hány és milyen ház épül egy faluban. — A más? — A termelőszövetkezetünk alacsonyabb típusból, szakcsoportból, a közelmúltban •lett „felnőtt” termelőszövetkezet. És a tavalyi évben már jól zárt, pedig köztudott, hogy milyen nehéz volt ez áz év. Mondok mást: Balkánnyal együtt épül és hamarosan kész lesz a vízmüvünk. Nem véletlen hát, ha Szakolyban is szívesen építenek az emberek ... (bariba) megjegyzem: 1976-ban én 109 ezer forintért építkeztem, igaz, ebben nincs benne a baráti munka értéke. Ki jár a fellegekben? — Tyúkodon ma 11 óvónő — 10 közülük felsőfokú végzettségű — és 27 általános iskolai tanító, tanár dolgozik. Nemrég kaptak szakképzett művelődésiház-igazgatót. Ugyanaz az orvosuk, tíz év óta. Az értelmiség felét tehát a pedagógusok alkotják. A többi elsősorban agrárszakember, műszaki, apparátusi tisztségviselő. Aligha maradt ki a felsorolásból valaki. Milyen körülmények között dolgoznak? A tanácselnök összegzése: — Őszintén mondom, aki panaszkodik, az a fellegekben * jár — vélekedik, elsősorban a pedagógusokra gondolva. — Öt év alatt az összes oktatási intézményt felújítottuk, ősztől már Urán is csak délelőtti oktatás lesz. A fél évtized folyamán szinte a teljes felújításra szánható összeget a kulturális ágazat kapta. Csak a tornaterem hiányzik, 1985-ig az is elkészül. Az viszont igaz, hogy a lehetőségek nem tudnak lépést tartani a növekvő kulturális igényekkel. A gyermekek jovoje A három tanárnő nemcsak nő voltával reprezentálja a pedagóguspályát, de — a véletlen hozta így —, ezen belül is mindegyikük mást és mást képvisel. Kovács Lászlóvá tíz éve tanít. Erdélyi Jánosné viszont pályakezdő csak. Gorda Csilla most halad főiskolai tanulmányai befejezése felé. Kovácsné tyu- kodi, Erdélyiné messziről, Bajáról került az ország eme szegletébe. És a véleményük sem mindenben egyezik. Kovács Lászlóné ezeket mondja: — Áki itt születik, az meggondolja, hogy elmenjen-e, de én szeretnék elmenni, és nem is elsősorban a több látnivaló, vagy a jobb művelődési lehetőségek miatt, habár azok sem mellékesek. Két gyermekem van, és úgy látom, hogy az ő jövőjük szempontjából nem mindegy, hol élünk. Az elmenetel — mondjuk — az én ötéves tervemben található. Persze tudom, nem olyan egyszerű az egész, mert lakás, állás kell. A férjem gépészmérnök, neki akadna hely, nekem már nehezebben. Erdélyi Jánosné: — Két éve élünk itt, és ez nálam teljesen esetlegesen alakult. Férjem a repülőgépes szolgálatnál pilóta, és itt az állomáshelyük. Lehetne másutt is. Volt egy kis befektetni való pénzünk, Nyíregyházán építkezünk. Ügy gondolom, a városi lehetőségek mégis csak mások, ott a gyerekből is jobban kihozható, ami esetleg benne rejtőzik. És Gorda Csilla? — Nagy a város elszívó hatása — fejtegeti. — Nem látom ilyen nehéznek a dolgokat, lehet persze, hogy azért, mert egyedülálló vagyok. Ez a falu nem fekszik rossz helyen, sokan viszik innen a gyereküket Mátészalkára, például nyelvet tanulni. Színházba is el lehet jutni, még Nyíregyházára is. Az igényesség fokozása már megkezdődött. Egy tényben azonban mindhárman megegyeztek: az anyagiakat tekintve, kifogásra okuk nem lehet. Többek között azért sem, mert mindhárman összkomfortban, szolgálati lakásban élnek. Közelebb egymáshoz Tyúkodon értelmiségi klubot akarnak létesíteni. Ka- nyó Béla, a községi pártbizottság korban és"" tisztségben is fiatal titkára részletes, szerteágazó vizsgálatot folytatott, sokat beszélgetett a község értelmiségiéivel, pontosan az ötlet megvalósítása érdekében. Miként látja ő a kérdést? — A törekvést, az elvágyódást értem, hiszen én, aki sza- mosangyalosi vagyok, szintén a nagyobb, jobb kilátással kecsegtető helyre jöttem, amikor Tyúkodon kötöttem ki. Engem is a lehetőségek vezéreltek és súllyal esett a latba a gyerek. Vonzott Mátészalka közelsége. De azt hiszem, itt is egyre többre van lehetőség. Ezt szolgálná a klub is, aminek természetesen nem az lenne a célja, hogy jöjjünk össze, és igyunk. A közösségi szellemet szeretnénk erősíteni, hiszen sok a visszahúzódó ember. Biztos, hogy egy ilyen klub is közelebb vinne az egyébként okkal hiányolt értelmiségi létformához. így is fogynak a falvak, de mégsem mehet mindenki a városba. Speidl Zoltán □ klub Balkányban van. Különös klub ez. Másfél éve, hogy beszélt erről a nagyközségi közös tanács elnöke: — Két megyeszékhelyhez való közelségünk eredménye, hogy sokan járnak innen dolgozni Debrecenbe. Néhány embert a fejlődő ipar visszahozott ugyan, de az ingázók között sokan vannak olyanok, akiknek tíz-, tizenöt-, húszéves munkaviszonyuk van a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mi kerestük a vállalatot, a vállalat keresett minket. Beszélgettünk az eljárók gondjairól, nevezetesen arról, hogy kevesen tanuljak közülük, hogy a kulturális ellátottságuk nem lehet olyan, mint a sokkal több szabad idővel rendelkező, helyben dolgozóké. Tavaly februárban klub nyílt Balkányban. Az elnök: — Nem ez volt áz első vállalkozásunk közösen a vállalattal. Rendszeres kapcsolat van közöttünk. Ehhez a klubhoz mi helyiséget, felügyeletet, vezetést adunk. A minisztériumtól segítséget kaptunk a berendezéshez, és százezer forintot adott a vállalat is. A klubvezető: — Vetélkedőket, sportversenyeket rendeztünk, előadásokat szervezünk. Télen telt ház volt, de máskor is összejön az a tíz, tizenöt, húsz ember, akiért már érdemes foglalkozást szervezni. Ottjártunkkor csendes „zsírt bele” kártyaparti zajlott, rendhagyó időben. Az egy-egy településről sok embert foglalkoztató megyei nagyvállalatainknak írjuk a példát érőn igazat: a vállalat sem bánta meg az áldozatot, a jó partneri viszony az építők és a helyi tanács között megmaradt. Maradt és erősödött, tartalékerőként egy talán holnapi vállalkozáshoz. B. G. Mi a véleménye? Barna Sándorne, nyíregyházi boltvezető A szavatosságról — A szavatosság elég rázós téma a kereskedőknek. Én például a ma délutáni tejet, már holnapi dátummal kapom itt az ÉKV 85-ös boltjában, így más a névleges és a tényleges szavatossági ideje. Ha a csütörtöki kenyér pénteken kerül a vásárló elé, azt mondja rá, nem friss. Azon viszont, ha péntek délután eszik szombati jelzésű kenyeret, senki sem csodálkozik. Pedig egyformán friss mind a kettő. No, de ez csak két kiragadott példa. — Általában elmondhatom, hogy sok árura jó, de néhány esetében bizony fölösleges a szavatosság. Nem mindig következetes az ezt szabályozó rendelet. A kávé szavatossági ideje például hat hét. A cikóriakávénak viszont korlátlan. Pedig ez is avasodhat, dohosodhat. Vagy amig a csokoládéknál szükség van szavatosságra, a cukorkák zöménél ez fölösleges. Persze, hogy az általában jó rendelet hatni tudjon, ösz- szehangolt kereskedelmi munkára van szükség. Mondok egy példát. A Ráma margarin szavatossági ideje 42 nap, ennek az időnek negyedével a Füszért rendelkezik. Hozzánk tehát körülbelül 30 napos szavatossággal kellene érkeznie az árunak. Ám van, amikor már tíz napunk sem marad az árusításra. A kávéval is többször előfordul, hogy a hat hét helyett a Füszért-szállítás után mindössze kétnapos szavatossági időnk maradt. Ez természetesen kevés. Hisz kávét tíznaponként, tehát tíz napra rendelek. Ezt a mennyiséget pedig két nap alatt eladni nem lehet. Ilyenkor — bár a lejárt szavatosságú árut kicserélik —, valahol mégis elveszett a megtermelt áru. Máskor a szállító ütemezése teszi lehetetlenné, hogy a szavatossági követelményeknek és a gazdag választék igényének is eleget tegyünk. Például: a húsipar a mi boltunkba kedden és csütörtökön szállít. Keddtől csütörtökig két nap alatt eladhatom úgy a májast, a virslit, hogy közben a szavatossági időt is megtartom. De csütörtökön hiába rendelnék annyit, ami keddig kitart. A szavatossági idő miatt legfeljebb két napra elegendőt tarthatok a boltban. A másik két nap meg hiába keresi az árut a vásárló. A fonákságok ellenére jó, hogy van szavatossági idő. Tizenkilenc éve, mikor a szakmát kezdtem, korántsem volt ennyi árunak szavatossága. S ha a mi munkánk közben nehezedett is, a szavatosságra mégis szükség van. A vásárlók, de a mi érdekünkben is. Csendes Csaba Példa
