Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-25 / 96. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 25. Trethon Ferenc sajtótájékoztatója Elutazott (Folytatás az 1. oldalról) Benini vendégeinket különö­sen a vegyes tulajdon érde­kelte, számos kérdés ezzel volt kapcsolatos. Amint el­mondták : a baromfitenyésztés és -feldolgozás azért foglal­koztatja őket, mert az utóbbi években ez az ágazat náluk is fejlődik. Ennek oka, hogy a Szahel- zóna peregnén fekszik az or­szág és a tartós szárazság miatt a marhahús ára igen magas lett, s kevés is a te­hén. Ezért és a mohamedá­nok fogyasztási szokásai miatt a baromfi került előtérbe. Ehhez az alapanyagot Fran­ciaországból szerzik be, de a tenyésztés csak kismértékben intenzifikálódott. Kérdéseikre részletes vá­laszt kaptak, s különösen nagy érdeklődést keltett ben­nük a korszerű gépsorok mű­ködése. Foglalkoztak a mun­kafegyelem kérdésével, a dol­gozók szociális ellátásával is. A kisvárdai látogatások vé­geztével a Benini Népi Forra­dalmi Párt küldöttsége a nyíregyházi állami tangazda­ságba ment. Itt Bánóczi Gyu­la, a nyíregyházi járási párt- bizottság első titkára, Kozák János, a gazdaság igazgató­ja és Gönczi Géza párttitkár fogadta őket. Megtekintették a gazdaság sertéstelepét, a gyümölcsösöket. A delegáció az állami gaz­daságok szervezetéről, műkö­déséről, a magyar mezőgaz­daságban elfoglalt helyéről érdeklődött, jó példát talál­ván a fejlődés náluk is szük­séges útjához. A látogatás be­fejeztével Azodogbehou Codjo Francois, a küldöttség veze­tője, miniszter nagy megelé­gedéssel foglalta össze a me­gyében tett kétnapos útjukat. Kifejezte, sok érdekes és új dolgot láttak és tanultak, amit forradalmi harcuk, a benini gazdaság és társada­lom átalakításának során hasznosítani is tudnak. A küldöttség pénteken a. kora esti órákban visszautazott Budapestre (Folytatás az 1. oldalról) szocialista brigádoknak is köszönhető, hogy Kisvárda és Fényeslitke között 4, Tuzsér és Komoró között 5 nappal hamarabb adták át a vágá­nyokat. A főnökség tuzséri építésvezetősége korszerű fel­vonulási épületet kapott, a dolgozók fizetése folyamato­san emelkedik. ★ Kiváló Vállalat címmel tüntették ki a Szabolcs-Szat- már megyei Kommunális Szolgáltató Vállalatot. A pén­teken délután megtartott ün­nepségen az oklevelet Szives Lajos, az ÉVM osztályvezető­je adta át Dézsi Istvánnak, a vállalat igazgatójának. Az ün­nepségen részt vett Varga Gyula, a megyei pártbizott­ság végrehajtó bizottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára és László András, a megyei tanács általános el­nökhelyettese. A kommunális szolgáltató vállalat három irányú szol­gáltató tevékenységet végez. Mintegy száz dolgozó a me­gye 327 ezer kéményét, az ipari, mezőgazdasági és köz­intézeti, valamint háztartási tüzelőberendezéseket tartja karban. Ellátják a nagyüzemi kazánok víz- és tűztéroldali tisztítását, égőfejeinek besza­bályozását, javítását. A cse- répkályhagyártó üzemük évente 6500 kályhának meg­felelő csempét készít. Ezeknek közel a felét használják fel a megye lakossági megrendelé­sére és a közintézetekben, a többit TÜZÉP-telepeken és az ország kéményseprő és tü­zeléstechnikai vállalatainak értékesítik. Ez a vállalat vég­zi a megye településtisztasági feladatait is. A vállalat tava­lyi árbevétele 44 millió forint volt, erre az évre pedig 47 milliós árbevételt terveznek. A péntek délutáni ünnepsé­gen megjutalmazták a kiváló eredményt elért szocialista brigádokat. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Dézsi Ist­ván igazgató, míg tizen Vál­lalati Kiváló Dolgozó kitünte­tésben részesültek. (Folytatás az 1. oldalról) megállapítani. Az utóbbi eset­ben a munkaidőt a gazdálko­dó szervek saját hatáskörük­ben állapíthatják meg. Űj vonása a munkarendnek, hogy az ebédidő a követke­zőkben sehol nem lesz része a törvényes munkaidőnek. A miniszter felhívta a figyel­met arra, hogy az ötnapos munkahétre csak akkor áll­hatnak át, ha emiatt nem romlik a vállalat gazdasági helyzete, nem csökken a dol­gozók munkabére. A rövi- debb heti munkaidő nem akadályozhatja a vállalatok közötti kooperációt, nem hát­ráltathatja a lakosság szük­ségleteinek zavartalan kielé­gítését, s nem mehet a la­kosság ügyei intézésének ro­vására. Az ötnapos munkahétre való áttérést önerőből kell megvalósítani, ez a követel­mény azonban csak akkor teljesíthető, ha a rövidebb munkaidő ellenére sem csök­ken a kollektívák és egyének teljesítménye. Ennek egyik feltétele, hogy a kieső mun­kaidőt a veszteségidők mér­séklésével ellensúlyozzák a gazdasági szervek. A jelenlegi statisztikák sze­rint a szabadság és betegség nélkül számított egész napos igazolt és igazolatlan távoliét miatt a munkaidőnek mint­egy 3—5 százaléka megy ve­szendőbe. További 10—15 szá­zalékos időveszteség adódik abból, hogy a dolgozók a munkaidő egy részében egy­részt szervezetlenség, más­részt fegyelmezetlenség miatt nem dolgoznák. Mindenütt javítani kell a tartalék- és veszteségforrás-feltáró elem­zések színvonalát, s szervezé­si intézkedésekkel kell csök­kenteni a kieső munkaidő mértékét. A továbbiakban Trethon Ferenc arról szólt, hogy a gazdálkodó szerveknek — a szakszervezet bevonásával — a vállalati sajátosságoknak megfelelő programot kell ki­dolgozniuk, amelyben rögzí­tik az ötnapos munkahét be­vezetésével kapcsolatos összes tennivalót, s meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyekkel a munkaidő rövi­dítéséből származó munka­időalap-kiesés hatását ellen­súlyozzák. A programnak tartalmaznia kell a dolgozók munkarendjét, munkaidő-be­osztását, a teljesítményekre és munkabérekre vonatkozó intézkedéseket. Ha több szerv tevékenységét érintik az el­képzelések, azokat előzetesen egyeztetni kell. Ennek kere­tében Budapesten és a na­gyobb városokban meg kell őrizni a lépcsőzetes munka­kezdés terén elért eredmé­nyeket. A programot a kol­lektív szerződéshez hasonló­an meg kell vitatni a dolgo­zókkal, s csak ennek alapján önthető végleges formába. Az áttérés idejét, konkrét formáját, a munkarendet, a vállalatok maguk állapítják meg. A munkarend megvá­lasztásánál tekintetbe veszik mind a vállalat, mind a dol­gozók érdekeit. A termelés, a szolgáltatás követelményeinek figyelembevételénél nem ró­hatnak aránytalan terheket a dolgozókra. A jelenleginél ha­tékonyabb, korszerűbb mun­karendek megismertetése ér­dekében a Munkaügyi Mi­nisztérium a közeljövőben megjelenteti a munkarend­változatok módszertanát és példatárát. Befejezésül a miniszter-fi­gyelmeztetett arra, hogy e je­lentős intézkedés sikeres vég­rehajtása minden szinten ösz- szehangolt folyamatos koor­dinációt, magas színvonalú irányító-ellenőrző munkát, az új és jó törekvésekkel szem­beni fogékonyságot igényel. Munkásőrparancsnokok országos tanácskozása Kétnapos országos munkásőr-parancsnoki tanácskozás kezdődött pénteken Budapesten. A tanácskozáson, amelyen részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára és Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese is, Borbély Sándor vezér­őrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka értékelte az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósulását a munkásőrség tevékenységében. Részletesen szólt a szolgálati feladatokról, a kiképzés végrehajtásáról, a politikai nevelés­ről, a munkásőrök helytállásáról a munkahelyükön és a közéletben, továbbá a munkásőrség jelenlegi és jövőbeni feladatairól. A tanácskozás szombaton fejeződik be. Április 29-től május 6-ig „Lakáskultúra 81“ címmel Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn Kultúrpark kiállítócsarnokában a Kanizsa Bútorgyár TERMÉKEIBŐL kiállítást rendezünk. Bemutatásra kerülnek még lakástextiliák, lakásdíszítő és lakásfelszerelési cikkek. Nyitva: mindennap 11—19 óráig. Helyszíni értékesítés lakásfelszerelési, lakásdíszítő cikkekből és cserepes szobanövényekből. Ugyanitt: Kempingcikkek kiállítása is megtekinthető. BOTORÉRT, KANIZSA, IPARCIKK, AMFORA, VASVILL 9JUI1U KERESKEDELMI II R LLMLIIT AMFORA-UVERT Munkatársunk jelenti Párizsból (4.) Pástétom ás politika Leányvásár a Champs Elysée-n. Amikor a második este is bementem az avenue de la Grande Arméen levő pásté- tomoshoz, akinek boltja a sa­láták, sajtók sokaságával is kecsegtetett, a főnök, a pat­ron, már ismerősként üdvö­zölt. Pedig a kis vásárlók kö­zé tartoztam, afféle esti cse­megét beszerzők egyike vol­tam, aki éppen betér egy kis libamellpástétomért, kínai salátáért, s egy kerek kecske­sajtért. A patron kiszolgál, s amikor fizetek, kezembe ad egy kis csomó névkártyát. „Uram, a háznak még jó né­hány üzlete van a városban, köztük étterem is. Keresse fel ezeket, s legyen ez a kár­tya egyben a helyfoglaló is.. Milyen is az ember? Kíván­csi. így kerültem a Citroen egyik autószalonjába. Néze­gettem a kocsikat, s pillana­tokon belül csinos hölgy csatlakozott mellém. Az el­adók egyike. Mondtam, hogy csak nézegetek, ennek elle­nére lelkesen magyarázta a 81-es modell minden előnyét, a 7 GSA különlegességét. Az­tán adott egy marokravaló prospektust, s így búcsúzott: — Ha ma nem is, holnap ta­lán ön is a vevőnk lesz ... Mosolygott, kikisért, s látha­tóan nem sajnálta a rám pa­zarolt időt. Párizsban egyre-másra ér­tek a kellemes meglepetések a boltokban. A legtöbbjük olyan, hogy nem kell hozzá­juk beruházás, pénz. Csak öt­let, figyelem. Az, hogy a bol­toknak karakterük van, hogy az árut úgy tárják a vevő elé, hogy az kelleti magát, az ud­variasság, a kis tételt vevő megbecsülése, a tisztaság és műgond csupa olyan tulaj­donság, amit érdemes lenne eltanulni végre. És itt nincsen különbség bel- és külváros között, mindegy, hogy butik­ról vagy áruházról essék szó. Hogy mindez verseny? Ter­mészetesen, de nyertese a ve­vő, aki a pénzéért nem csak mindent megkap, de ráadás­ként még a vásárlás örömét is megadják neki. Ehhez az örömhöz tartozik az is, hogy ha valaki több­ször megjelenik egy helyen, ismerősként fogadják. Pedig abban az emberrengetegben erre aligha számíthat valaki, így jártam az újságossal. Amikor reggel feltűntem pa­vilonjánál, már készítette az aznapi csomagot. Ca va ... köszöntött bizalmasan. Apro­pó újságos. Látvány a bódé, hiszen tarka a sokféleségtől, s ugyancsak feladja a leckét a sokféle lap, melyiket is vá­lassza az ember. Olvasgat­tam is szorgalmasan, hiszen érdekelt, mit kap a francia olvasó a reggeli kávé és ron­gyoskifli mellé. Mit is tud meg a nagyvilágról? Ha azt mondom: mindent, igaz is, nem is. Mert főleg a külpolitikai írások ugyancsak manipuláltak. Afganisztán, Lengyelország féltése, szovjet rakéták, erélyes amerikai po­litika, francia keménységet kommentáló írás, cikkek Af­rikáról, ahol „francia érdek forog kockán” — ezek alkot­ják a gerincet. Olyan hírek és írások, melyek növelik az olvasó veszélyérzetét, s olyan hitet alakít ki, hogy valóban csak az erő jelenthet megol­dást. Giscard még most is kap azért, hogy elment Var­sóba, hogy Brezsnyevvel ta­lálkozzék. Jellemző módon, a francia szocialisták 110 pon­tos választási programjában sem fordul elő egyszer sem az enyhülés szó. Már újfent a választási harcnál tartunk. Hiába, most ez ural mindent, s kitérni előle aligha lehet. Nos, éppen az újságokat olvasva és a kampányirodákat járva ala­kult ki bennem az az érzés, hogy a viLágpolitikáról elég kevés szó esik. Vannak szép mondatok, főleg frázisok a francia szerepről, a két szu­perhatalom közti egyensú­lyozásról, a szovjet veszély hangoztatásáról. A nyilatko­zatokból hiányzik annak a bemutatása, miként függ ösz- sze az atlanti politika, a fegy­verkezés állandó növelése és az ország súlyos gazdasági helyzete. Annál több mélta­tást kap az, hogy Franciaor­szág ma a világ harmadik legnagyobb fegyverszállító­ja, aki 1974 óta 3 és félsze­resére, 22,9 milliárd frankra növelte évi eladásait. Itt sem kétséges, kinek a hasz­nára. Az ellentmondó s bőven áradó hírek, információk kö­zött lehet tehát válogatni, s nem véletlen, hogy a válasz­tópolgár is dilemma elé ke­rül. Válogathat az ígéretek­ben, a jövőről rajzolt képek között. Mind szépre sikerült, éppúgy, mint hét esztendővel ezelőtt. Giscard akkor is ígért, s jogosan vetik a sze­mére, hogy hatalmasra nőtt a munkanélküliség, az inf­láció. Mitterrand hét évvel ez­előtt még mélyreható társa­dalmi változásokat helyezett kilátásba, imigyen: „A szo­cializmus olyan eszme, amely megjárja a maga útját.” Most törölte a szocializmus szót, és így beszél: • „Más politikát, más utat, más elnököt!” Más utat, de merre? — te­szik fel a kérdést Párizsban. Legyen a második forduló győztese akár a mostani el­nök, Giscard, akár a szocia­lista Mitterrand, a dolgok je­lenlegi állása szerint aligha történik jelentős változás. A baloldal megosztottsága, a nagytőke stabil gazdasági po­zíciói legfeljebb annyi válto­zást engednek meg, amennyi a társadalmi biztonsághoz szükséges. Nem volt tehát vé­letlen, hogy amikor szombat este a l’Humanité szerkesz­tőségében jártam, ottani kol­légáim szorgosan dolgoztak azon az elemzésen, ami Mar- chais nantesi beszédével fog­lalkozott, s új választási el­vekről szólt. A pástétomosnál kezdtem, s a választásnál kellett ki­kötni. Talán azért van ez így, -mert ez a nagy show is ré­sze a polgári demokrácia nagy üzletének. Kelendő áru, szép csomagolás, nagy rek­lám, harc a vevőért. Következik: Befejezés he­lyett. Bürget Lajos Mit kap reggelije mellé a francia olvasó?

Next

/
Oldalképek
Tartalom