Kelet-Magyarország, 1981. április (41. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. április 25. Trethon Ferenc sajtótájékoztatója Elutazott (Folytatás az 1. oldalról) Benini vendégeinket különösen a vegyes tulajdon érdekelte, számos kérdés ezzel volt kapcsolatos. Amint elmondták : a baromfitenyésztés és -feldolgozás azért foglalkoztatja őket, mert az utóbbi években ez az ágazat náluk is fejlődik. Ennek oka, hogy a Szahel- zóna peregnén fekszik az ország és a tartós szárazság miatt a marhahús ára igen magas lett, s kevés is a tehén. Ezért és a mohamedánok fogyasztási szokásai miatt a baromfi került előtérbe. Ehhez az alapanyagot Franciaországból szerzik be, de a tenyésztés csak kismértékben intenzifikálódott. Kérdéseikre részletes választ kaptak, s különösen nagy érdeklődést keltett bennük a korszerű gépsorok működése. Foglalkoztak a munkafegyelem kérdésével, a dolgozók szociális ellátásával is. A kisvárdai látogatások végeztével a Benini Népi Forradalmi Párt küldöttsége a nyíregyházi állami tangazdaságba ment. Itt Bánóczi Gyula, a nyíregyházi járási párt- bizottság első titkára, Kozák János, a gazdaság igazgatója és Gönczi Géza párttitkár fogadta őket. Megtekintették a gazdaság sertéstelepét, a gyümölcsösöket. A delegáció az állami gazdaságok szervezetéről, működéséről, a magyar mezőgazdaságban elfoglalt helyéről érdeklődött, jó példát találván a fejlődés náluk is szükséges útjához. A látogatás befejeztével Azodogbehou Codjo Francois, a küldöttség vezetője, miniszter nagy megelégedéssel foglalta össze a megyében tett kétnapos útjukat. Kifejezte, sok érdekes és új dolgot láttak és tanultak, amit forradalmi harcuk, a benini gazdaság és társadalom átalakításának során hasznosítani is tudnak. A küldöttség pénteken a. kora esti órákban visszautazott Budapestre (Folytatás az 1. oldalról) szocialista brigádoknak is köszönhető, hogy Kisvárda és Fényeslitke között 4, Tuzsér és Komoró között 5 nappal hamarabb adták át a vágányokat. A főnökség tuzséri építésvezetősége korszerű felvonulási épületet kapott, a dolgozók fizetése folyamatosan emelkedik. ★ Kiváló Vállalat címmel tüntették ki a Szabolcs-Szat- már megyei Kommunális Szolgáltató Vállalatot. A pénteken délután megtartott ünnepségen az oklevelet Szives Lajos, az ÉVM osztályvezetője adta át Dézsi Istvánnak, a vállalat igazgatójának. Az ünnepségen részt vett Varga Gyula, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára és László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese. A kommunális szolgáltató vállalat három irányú szolgáltató tevékenységet végez. Mintegy száz dolgozó a megye 327 ezer kéményét, az ipari, mezőgazdasági és közintézeti, valamint háztartási tüzelőberendezéseket tartja karban. Ellátják a nagyüzemi kazánok víz- és tűztéroldali tisztítását, égőfejeinek beszabályozását, javítását. A cse- répkályhagyártó üzemük évente 6500 kályhának megfelelő csempét készít. Ezeknek közel a felét használják fel a megye lakossági megrendelésére és a közintézetekben, a többit TÜZÉP-telepeken és az ország kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalatainak értékesítik. Ez a vállalat végzi a megye településtisztasági feladatait is. A vállalat tavalyi árbevétele 44 millió forint volt, erre az évre pedig 47 milliós árbevételt terveznek. A péntek délutáni ünnepségen megjutalmazták a kiváló eredményt elért szocialista brigádokat. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Dézsi István igazgató, míg tizen Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. (Folytatás az 1. oldalról) megállapítani. Az utóbbi esetben a munkaidőt a gazdálkodó szervek saját hatáskörükben állapíthatják meg. Űj vonása a munkarendnek, hogy az ebédidő a következőkben sehol nem lesz része a törvényes munkaidőnek. A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az ötnapos munkahétre csak akkor állhatnak át, ha emiatt nem romlik a vállalat gazdasági helyzete, nem csökken a dolgozók munkabére. A rövi- debb heti munkaidő nem akadályozhatja a vállalatok közötti kooperációt, nem hátráltathatja a lakosság szükségleteinek zavartalan kielégítését, s nem mehet a lakosság ügyei intézésének rovására. Az ötnapos munkahétre való áttérést önerőből kell megvalósítani, ez a követelmény azonban csak akkor teljesíthető, ha a rövidebb munkaidő ellenére sem csökken a kollektívák és egyének teljesítménye. Ennek egyik feltétele, hogy a kieső munkaidőt a veszteségidők mérséklésével ellensúlyozzák a gazdasági szervek. A jelenlegi statisztikák szerint a szabadság és betegség nélkül számított egész napos igazolt és igazolatlan távoliét miatt a munkaidőnek mintegy 3—5 százaléka megy veszendőbe. További 10—15 százalékos időveszteség adódik abból, hogy a dolgozók a munkaidő egy részében egyrészt szervezetlenség, másrészt fegyelmezetlenség miatt nem dolgoznák. Mindenütt javítani kell a tartalék- és veszteségforrás-feltáró elemzések színvonalát, s szervezési intézkedésekkel kell csökkenteni a kieső munkaidő mértékét. A továbbiakban Trethon Ferenc arról szólt, hogy a gazdálkodó szerveknek — a szakszervezet bevonásával — a vállalati sajátosságoknak megfelelő programot kell kidolgozniuk, amelyben rögzítik az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos összes tennivalót, s meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyekkel a munkaidő rövidítéséből származó munkaidőalap-kiesés hatását ellensúlyozzák. A programnak tartalmaznia kell a dolgozók munkarendjét, munkaidő-beosztását, a teljesítményekre és munkabérekre vonatkozó intézkedéseket. Ha több szerv tevékenységét érintik az elképzelések, azokat előzetesen egyeztetni kell. Ennek keretében Budapesten és a nagyobb városokban meg kell őrizni a lépcsőzetes munkakezdés terén elért eredményeket. A programot a kollektív szerződéshez hasonlóan meg kell vitatni a dolgozókkal, s csak ennek alapján önthető végleges formába. Az áttérés idejét, konkrét formáját, a munkarendet, a vállalatok maguk állapítják meg. A munkarend megválasztásánál tekintetbe veszik mind a vállalat, mind a dolgozók érdekeit. A termelés, a szolgáltatás követelményeinek figyelembevételénél nem róhatnak aránytalan terheket a dolgozókra. A jelenleginél hatékonyabb, korszerűbb munkarendek megismertetése érdekében a Munkaügyi Minisztérium a közeljövőben megjelenteti a munkarendváltozatok módszertanát és példatárát. Befejezésül a miniszter-figyelmeztetett arra, hogy e jelentős intézkedés sikeres végrehajtása minden szinten ösz- szehangolt folyamatos koordinációt, magas színvonalú irányító-ellenőrző munkát, az új és jó törekvésekkel szembeni fogékonyságot igényel. Munkásőrparancsnokok országos tanácskozása Kétnapos országos munkásőr-parancsnoki tanácskozás kezdődött pénteken Budapesten. A tanácskozáson, amelyen részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese is, Borbély Sándor vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka értékelte az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósulását a munkásőrség tevékenységében. Részletesen szólt a szolgálati feladatokról, a kiképzés végrehajtásáról, a politikai nevelésről, a munkásőrök helytállásáról a munkahelyükön és a közéletben, továbbá a munkásőrség jelenlegi és jövőbeni feladatairól. A tanácskozás szombaton fejeződik be. Április 29-től május 6-ig „Lakáskultúra 81“ címmel Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn Kultúrpark kiállítócsarnokában a Kanizsa Bútorgyár TERMÉKEIBŐL kiállítást rendezünk. Bemutatásra kerülnek még lakástextiliák, lakásdíszítő és lakásfelszerelési cikkek. Nyitva: mindennap 11—19 óráig. Helyszíni értékesítés lakásfelszerelési, lakásdíszítő cikkekből és cserepes szobanövényekből. Ugyanitt: Kempingcikkek kiállítása is megtekinthető. BOTORÉRT, KANIZSA, IPARCIKK, AMFORA, VASVILL 9JUI1U KERESKEDELMI II R LLMLIIT AMFORA-UVERT Munkatársunk jelenti Párizsból (4.) Pástétom ás politika Leányvásár a Champs Elysée-n. Amikor a második este is bementem az avenue de la Grande Arméen levő pásté- tomoshoz, akinek boltja a saláták, sajtók sokaságával is kecsegtetett, a főnök, a patron, már ismerősként üdvözölt. Pedig a kis vásárlók közé tartoztam, afféle esti csemegét beszerzők egyike voltam, aki éppen betér egy kis libamellpástétomért, kínai salátáért, s egy kerek kecskesajtért. A patron kiszolgál, s amikor fizetek, kezembe ad egy kis csomó névkártyát. „Uram, a háznak még jó néhány üzlete van a városban, köztük étterem is. Keresse fel ezeket, s legyen ez a kártya egyben a helyfoglaló is.. Milyen is az ember? Kíváncsi. így kerültem a Citroen egyik autószalonjába. Nézegettem a kocsikat, s pillanatokon belül csinos hölgy csatlakozott mellém. Az eladók egyike. Mondtam, hogy csak nézegetek, ennek ellenére lelkesen magyarázta a 81-es modell minden előnyét, a 7 GSA különlegességét. Aztán adott egy marokravaló prospektust, s így búcsúzott: — Ha ma nem is, holnap talán ön is a vevőnk lesz ... Mosolygott, kikisért, s láthatóan nem sajnálta a rám pazarolt időt. Párizsban egyre-másra értek a kellemes meglepetések a boltokban. A legtöbbjük olyan, hogy nem kell hozzájuk beruházás, pénz. Csak ötlet, figyelem. Az, hogy a boltoknak karakterük van, hogy az árut úgy tárják a vevő elé, hogy az kelleti magát, az udvariasság, a kis tételt vevő megbecsülése, a tisztaság és műgond csupa olyan tulajdonság, amit érdemes lenne eltanulni végre. És itt nincsen különbség bel- és külváros között, mindegy, hogy butikról vagy áruházról essék szó. Hogy mindez verseny? Természetesen, de nyertese a vevő, aki a pénzéért nem csak mindent megkap, de ráadásként még a vásárlás örömét is megadják neki. Ehhez az örömhöz tartozik az is, hogy ha valaki többször megjelenik egy helyen, ismerősként fogadják. Pedig abban az emberrengetegben erre aligha számíthat valaki, így jártam az újságossal. Amikor reggel feltűntem pavilonjánál, már készítette az aznapi csomagot. Ca va ... köszöntött bizalmasan. Apropó újságos. Látvány a bódé, hiszen tarka a sokféleségtől, s ugyancsak feladja a leckét a sokféle lap, melyiket is válassza az ember. Olvasgattam is szorgalmasan, hiszen érdekelt, mit kap a francia olvasó a reggeli kávé és rongyoskifli mellé. Mit is tud meg a nagyvilágról? Ha azt mondom: mindent, igaz is, nem is. Mert főleg a külpolitikai írások ugyancsak manipuláltak. Afganisztán, Lengyelország féltése, szovjet rakéták, erélyes amerikai politika, francia keménységet kommentáló írás, cikkek Afrikáról, ahol „francia érdek forog kockán” — ezek alkotják a gerincet. Olyan hírek és írások, melyek növelik az olvasó veszélyérzetét, s olyan hitet alakít ki, hogy valóban csak az erő jelenthet megoldást. Giscard még most is kap azért, hogy elment Varsóba, hogy Brezsnyevvel találkozzék. Jellemző módon, a francia szocialisták 110 pontos választási programjában sem fordul elő egyszer sem az enyhülés szó. Már újfent a választási harcnál tartunk. Hiába, most ez ural mindent, s kitérni előle aligha lehet. Nos, éppen az újságokat olvasva és a kampányirodákat járva alakult ki bennem az az érzés, hogy a viLágpolitikáról elég kevés szó esik. Vannak szép mondatok, főleg frázisok a francia szerepről, a két szuperhatalom közti egyensúlyozásról, a szovjet veszély hangoztatásáról. A nyilatkozatokból hiányzik annak a bemutatása, miként függ ösz- sze az atlanti politika, a fegyverkezés állandó növelése és az ország súlyos gazdasági helyzete. Annál több méltatást kap az, hogy Franciaország ma a világ harmadik legnagyobb fegyverszállítója, aki 1974 óta 3 és félszeresére, 22,9 milliárd frankra növelte évi eladásait. Itt sem kétséges, kinek a hasznára. Az ellentmondó s bőven áradó hírek, információk között lehet tehát válogatni, s nem véletlen, hogy a választópolgár is dilemma elé kerül. Válogathat az ígéretekben, a jövőről rajzolt képek között. Mind szépre sikerült, éppúgy, mint hét esztendővel ezelőtt. Giscard akkor is ígért, s jogosan vetik a szemére, hogy hatalmasra nőtt a munkanélküliség, az infláció. Mitterrand hét évvel ezelőtt még mélyreható társadalmi változásokat helyezett kilátásba, imigyen: „A szocializmus olyan eszme, amely megjárja a maga útját.” Most törölte a szocializmus szót, és így beszél: • „Más politikát, más utat, más elnököt!” Más utat, de merre? — teszik fel a kérdést Párizsban. Legyen a második forduló győztese akár a mostani elnök, Giscard, akár a szocialista Mitterrand, a dolgok jelenlegi állása szerint aligha történik jelentős változás. A baloldal megosztottsága, a nagytőke stabil gazdasági pozíciói legfeljebb annyi változást engednek meg, amennyi a társadalmi biztonsághoz szükséges. Nem volt tehát véletlen, hogy amikor szombat este a l’Humanité szerkesztőségében jártam, ottani kollégáim szorgosan dolgoztak azon az elemzésen, ami Mar- chais nantesi beszédével foglalkozott, s új választási elvekről szólt. A pástétomosnál kezdtem, s a választásnál kellett kikötni. Talán azért van ez így, -mert ez a nagy show is része a polgári demokrácia nagy üzletének. Kelendő áru, szép csomagolás, nagy reklám, harc a vevőért. Következik: Befejezés helyett. Bürget Lajos Mit kap reggelije mellé a francia olvasó?
