Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

1981. március 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ajánlotta a KISZ tag vas olvasmány a KISZ KB kongresszusi levele. Egyik passzusa így hangzik: „A KISZ társadalmi, I politikai tényező Magyarországon. Mint a párt if­júsági szervezete, egyben a párt utánpótlásának legfőbb forrása.” Vajon megfelel-e ennek a követelménynek? A párt XI. és XII. kongresszusa közötti időszak tapasztalatai kü­lönösen bizonyítják: igen. A KISZ a párt utánpótlásának legfőbb forrása. Ennek is köszönhető, hogy kezd fiatalod­ni a párttagság összetétele. Mind a pártszervezetek, mind a KISZ-alapszervezetek részéről értelmes törekvés van ar­ra, hogy a fiatal generáció legjobbjai kerüljenek a pártba. Hamarosan másodízben — a X. kongresszuson — is számot adnak az ifjúsági szervezetek erről. Nem kell majd szégyenkezniük. A pártszervezetekben decemberben lezaj­lott év végi beszámoló taggyűlések egyértelműen bizonyí­tották: a pártépítésben kitettek magukért a KlSZ-szer- vezetek. Néhány példát bizonyítására. A SZÁÉV pártbizottsá­gához tartozó pártszervezetekben felvett új párttagok zöme fiatal, fizikai munkás, s szinte minden 30 éven alu­linak egyik ajánlója a KISZ-szervezetek voltak. A Kelet­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 8 pártszer­vezetében a múlt évben 12 új párttagot vettek fel. Közü­lük nyolc volt 30 éven aluli és csaknem mind fizikai mun­kás. Ötöt a KISZ-szervezetek ajánlottak. Kik ezek a fia­talok, honnan indultak? Gál József gépkocsivezető, édes­anyja betanított esztergályos a HAFE-ban, édesapja húsz éve munkásőr, 1956 óta párttag. Jóska 78 óta KISZ-tag, szakszervezeti tag, kiváló munkát végez a földgépcsoport­nál, ahol ugyancsak helyt kell állni a téli fagyban és az őszi esőzések idején is az építkezéseken. Alig 26 éves Kiss Gyula kőműves brigádbizalmi, KISZ-alapszervezeti veze­tőségi tag. Ügy dolgozott társaival, hogy a vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet is elnyelték. Bizalmi. Somogyi András víz-gázszerelő mellett beszélt a honvédségnél ta­núsított helytállás is. Kiváló katona, szakaszvezetőként szerelt le. Szocialista brigádvezető. A munkáját is úgy végzi, hogy kiváló dolgozó kitüntetést kapott. A MOM mátészalkai gyárában szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, a májusban összeülő X. KlSZ-kong- resszus is minden bizonnyal megerősíti majd: olyan for­rás az ifjúság a párt számára, amelyből a legjobb és a legrissebb erők érkeztek a mozgalomba, a pártba. Soltész Béla, az alig 36 éves pártvezetőségi tag, a meócsoport ve­zetője mondta: „Ott voltam Kormos Ági, Kerti Béla, Győr- fi Bertalan, Krányik Alajos és Losonczi Miklós felvételé­nél. Hosszú előkészítés után kerültek a taggyűlés elé. Ügy ítéltük meg: ezek a fiatalok rászolgáltak a bizalomra. Fon­tos a frissítés még nálunk is, pedig itt fiatal a párttagság is, és a gyár munkásgárdája is. Ezek a fiatalok őszinték, nyíltak.” Előtérbe került a XII. kongresszuson megfogal­mazott követelmény. Elsősorban a kiválóan dolgozó fizi­kai munkásfiatalok élvezzenek előnyt a felvételkor. Űj, örvendetes jelenség, hogy növekszik az érdeklődés a párt eszméje, politikája iránt a termelésirányító fiatalok, mű­szaki értelmiségiek körében. avaly a MOM mátészalkai gyárában 8 fiatalnak volt egyik ajánlója a KISZ. Volt közöttük optikuslány, Füzeséri Anna, aki itt volt tanuló is, s lett belőlé kiváló szocialista brigádvezető. Losonczi Miklós munkás­őrként állt helyt. S az már természetes, hogy hegesztő­ként is jól dolgozik. Ez volt az ajánlólevele. Gere Imre mellett az eredmények szóltak. KISZ-titkársága alatt ka­pott KISZ KB dicsérő oklevelet a szervezet. A fiatalok bizalmából lett a gyári KISZ-bizottság titkára. Győrfi Bertalan jól dolgozik programozási csoportvezetőként. De a fiatal mérnök a gépipari egyesülésben is végez munkát. Kerti Béla a műszaki osztály vezetője. Még nincs 30 éves! így indokolták ajánlását. „Az irányítása alatt dolgozó rész­legek kiváló munkát végeznek. Érdeme, hogy fellendülő­ben van a gyárban az újítómozgalom. Ezeknek forintban mérhető eredménye mutatkozik.” F. K. A Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárában az exportra készülő cipők egyik munkaművele­tét, a kéreglehúzást Zsuk Gyuláné látja el. (Elek Emil felvétele) EGY CSENDES JUBILEUMRA Duplázott a HAFE Száznyolcvan kilomé­ter ma már nem távol­ság, egy Zsiguli bő két óra alatt lefutja. De ha nem országútról, hanem szállítóberendezésekről van szó, mint amilyen a konvejor, akkor ezeknek a kilométereknek a meg­tétele már jelentős telje­sítménynek számít. A Hajtóművek és Festőbe­rendezések Gyára Nyír­egyházán tíz év alatt 180 kilométer szállítópályát készített. Senki által nem jegyzett csendes jubileumi év a HAFE történetében 1981. Tíz éve te­lepült a gyár a Tünde utcá­ba, a város déli iparnegyedé­be. Hatalmas, csupa beton gyártócsarnokok vártak ak­kor gépekre, emberekre, hogy teljesítsék az üzemen belüli szállításkorszerűsítő progra­mot. Aki már látott működés közben konvejort, az tudja: a szállítópályák munkahelye­ket és raktárakat kötnek ösz- sze, folyamatosan áramlik anyag, alkatrész, félkész- és késztermék. A konvejor nem­csak könnyíti a munkát, de tempót is diktál, szervez, irá­nyít és munkára kényszerít. Tökéletesen működik Nem véletlen, hogy a nagy és korszerű szovjet gyárakban Pável Kurocskin a karosz- székben kényelmesen elter­peszkedve a Tv-híradót néz­te, amikor odament hozzá a 10 éves fia. — Apu, van itt egy szám- tanpélda, nem akar kijönni az eredmény — mondta mélá­zó hangon és a plafonra san­dított. — Segíts 'már, légy szí­ves! — Na, lássuk! — Egy cső, nevezzük A- nak, 4 óra alatt tölt meg egy medencét, egy másik cső, ne­vezzük B-nek, 2 óra alatt. Ha mindkét csövön egyszerre fo­lyik a víz, mennyi idő alatt telik meg a medence? — Ennyi az egész? Na, lás­suk csak! Mi naponta tucat­szám találkozunk ilyen fel­adatokkal a vízügyi hivatal­nál. Nos, A-cső. Milyen az átmérője? Nincs róla adat. Na, mondjuk közönséges másfél colos cső. De ilyent nem lehet szerezni, még csak nem is ígérnek. Ezek szerint egyedül a B-csővel fogjuk megtölteni a medencét. Ez úgy néz ki, kisebb átmérőjű. Ilyen van is, meg nincs is. Van, de rossz. Reped, törik — egyszóval használhatatlan. De le kell fektetni, hiszen szorít a határidő. Kiássuk az árkot, amelybe majd lefek­tetjük. Illetve, nem ássuk ki, csak kínlódunk, hiszen Vop- szikov nem ad árokásó gé­pet, mert Zsucsenko most a saját nyaralója építésén dol­goztatja. Az árokra számít­sunk egy pár napot. Aztán megjön az árokásó gép, de akkor meg ember nincs. Eduard Ugulava: A számtanpélda Ilyen fejetlenség láttán azon­nal továbbállnak az emberek. Erre is számítsunk fel néhány napot. Aztán találnak embert, kezdik az ásást. Várjuk a csőfektetőket. Mennyi ideig várjunk rájuk? Itt több eset is lehetséges. Ha Vopszikov rendes gépet ad, akkor ha­mar megvannak. De két nap mindenképpen kell. Na, lent van a cső, szigetelték, bete­mették; most várhatunk ad­dig, amíg rákapcsolják a víz­hálózatra. És akkor kide­rül ... — Jól elhúzzák — kottyan- tott közbe a fiú. — De azt a medencét, amely a példában szerepel, hamar, órák alatt meg kell tölteni. — A számtanpéldának is a valódi életet kell tükröznie! Gondolom, az új tankönyve­ket majd eszerint szerkesztik. — A példában már le van­nak fektetve a csövek. Tölt­sük már meg, apu! — Na jó, le vannak fektet­ve. Ekkor viszont kiderül, hogy csak szivattyúval lehet megtölteni a medencét, hi­szen nem vízszintesen fektet­ték a csöveket... Egy hónap is beletelik, amíg szereznek szivattyút és felállítják. Na, a szivattyút is fölállították, engedik a vizet és akkor meg­reped a cső. Kiássuk, megja­vítjuk — megint mehet a víz. Megint megreped a cső. Még néhányszor kiássuk, megja­vítjuk és akkor kiderül, hogy új cső kell — erre is rászá­nunk egy hónapot. Az eddig eltelt időt vedd annyiszor, ahányszor kezdhetjük elölről. Mondjuk legjobb esetben is csak három-négy hónap alatt telik meg a medence. N-na! Érted már, fiam? így kell számolni! Most nézd meg a megoldást és láthatod, hogy jól számoltunk. Micsoda? Egy és egynegyed óra?! Ez misz­tikusan hangzik. Vagy szá­molni nem tudok, vagy a pa­radicsomi vízügyi hivatalnál történt ez a dolog. Oroszból fordította: Bratka László HAFE szállítópályák üzemel­nek. Nyíregyházáról expor­tált berendezések működnek a ZIL Autógyárban, a moszk­vai színes tv képcsőgyárban, a harkovi, cseljavinszki, minszki, traktorgyárakban, de működik konvejor a rosztovi, gomeli kombájngyárban és a szamarkandi hűtőgépgyárban. Magyarországon Pápán, Mo­sonmagyaróváron, Kaposvá­ron Jászberényben, Simontor- nyán és még számos helyen se­gíti a folyamatos, gyors mun­kát a konvejor. Egyik helyen hűtőgép , másutt pamutáru, megint másutt Ikarus autó­busz része lóg a levegőben, utazik munkapadtól szerelő­helyig az anyag. A konvejorokból négy tí­pust gyárt a cég. A szállító- szalagok teherbírását — egy számos kiállítást is megjárt makett — mutatja. A terhelés 50 kilogrammtól 1000 kilo­grammig terjedhet. A vállalat igazgatója, Hekman László a tíz év alatt gyártott 180 kilo­méter konvejorról mondja: — Amit eddig külföldi és hazai üzemekben felszerel­tünk, mind tökéletesen műkö­dik, eddig még nem ment tönkre egy sem. Természete­sen mint minen gépnél, be­rendezésnél, úgy a szállítópá­lyáknál is vannak nagyon igénybevett, gyorsan kopó ré­szek. Az alkatrészeket hiány­pótlásra folyamatosan gyárt­juk, szállítjuk. Az új beren­dezések szerelésénél, üzemel­tetésénél ott vannak dolgozó­ink. A Szovjetunióban állan­dó jeleggel kint tartózkodnak a szakembereink. Itt váltak munkássá Eltekintve attól, amiből él a gyár, hogy konvejorokat gyárt — és egyre jobban, tökélete­sebben — vajon milyen ma­radandó nyomokat hagyott a HAFE a megye iparosodásá­nak történetében. Kosztik Jó­zsef párttitkár a munkássá válás erős oldalát, a tudatvál­tozást említi: — Amikor erre a telephely­re költöztünk, bár meg volt a szakgárdánk, a létszámfeltöl- tés olyan emberekkel történt, akik a mezőgazdaságból jöt­tek. Gépkezelést, anyagisme­retet, fegyelmet itt tanultak. Sokan itt értek emberré, vál­tak munkássá, lettek pártta­gok. Amikor kezdtük egy alapszervezet, 30 párttag volt. Ma négy alapszervezetünk van 105 párttaggal. A HAFE-ban kezdetét vette a munkásdinasztiás korszak is. Urgyán Antal lakatos bri­gádvezető még a jogelőd üzemben 22 évvel ezelőtt kez­dett, ma már a fiával együtt jár be a munkahelyére. Az­tán stabilizálódik a felnövek­vő generáció is olyan fiata­lokkal, mint Veszeti István ifjúsági szocialista brigádve­zető. Adami Pál, a szakszer­vezeti titkár közli Veszeliék- ről: — Már elnyerték a vállalat kiváló ifjúsági brigádja cí­met. Mindenütt ott vannak. Ha gyors és jó munkát kell végezni, ha sportpályát kell építeni, igazi munkás, vasas mentalitással vállalkoznak. A fejlődés egyébként a szocia­lista brigád njozgalomban is nagy. Ma már 51 szocialista brigád dolgozik nálunk, a dol­gozók 72 százaléka brigádtag. Egyébként a mozgalom fejlő­dését nem a számszerűség jel­zi, inkább az, hogy valami­kor a munkavállalásokra a kampányszerűség volt a jel­lemző, most a brigádok is tervszerűen, hosszú távra ki­dolgozott vállalások alapján dolgoznak. Exportra készül A HAFE 1981-ben értékben és mennyiségben dupláját ter­meli annak, amit tíz évvel ■ korábban. A létszám csupán 150 fővel nőtt. Amíg eddig el­jutottak, az nem volt mindig zavartalan, gond nélküli út. — 1971-ben fejeződött be a beruházás, de évekig tartott, amíg minden a maga helyé­re került, például a műszaki színvonal is, Kezdetben vol­tak minőségi, üzemelési prob­lémák. Ma a műszaki színvo­nal olyan, hogy termékeink kifogástalanul alkalmasak tő­kés és szocialista exportra egyaránt. És ez fontos, hiszen gyártmányaink 88,9 százaléka idén exportra készül. Egyéb­ként konvejorokat 287 millió, festőberendezéseket 180 mil­lió forint értékben gyártunk év végéig. Egy körséta a műhelyekben meggyőző képet ad arról, a HAFE jól rajtol az új terv­időszakra. Nincs veszteglő gép, ácsorgó ember. Mráz László az automata lángvágó mellett úgy fogalmazta meg a lényeget: — Munkával el vagyunk látva, ez a fontos. Mi elvégez­zük, amit ránk osztanak. 180 kilométer konvejor és ami még mögötte van: dübörgő gépek, sziszegő lánghegesztők, kemény­kötésű lakatosok és sze­relők, ez a HAFE. Egyéb­ként mindent,, ami ott történik, száztonnás préssel sem lehetne egyetlen írásba tömöríte­Seres Ernő Tréningruha Gyulaházáról Varroda a téeszben Néhány hónappal ezelőtt még otthon, a háztartásban sürgölődtek, illetve a tsz nö­vénytermesztői voltak azok a lányok és asszonyok, akik a múlt év decembere óta a nyírkarászi Béke Termelőszö­vetkezet varróüzemének dol­gozói. Egy régi szerelőmű­helyt alakított át erre a célra 750; ezer forintos költséggel a szövetkezet építőbrigádja. Re­kordidő: két hónap alatt ké­szült el a kisüzem Gyulahá­zán. Az épületben kellemes me­leg, tisztaság, a fürgén öltö- gető gépek zaja fogadja áz idegent. A munkásnők ké­nyelmét öltöző és fürdő szol7 gálja. Jelenleg 76-an dolgoz­nak itt két műszakban. Egy részük gyulaházi, a többiek Nyírkárászról járnak át. Őket a tsz autóbusza hozza- viszi munkába, illetve haza. Jelenleg naponta 800—1000 melegítőalsó készül itt a Hódiköt megrendelésére, bér­munkában. Az anyagot mé­terben kapják, helyben gép­pel szabják ki az idomdara­bokat. Az első három hónap­ban még csak ismerkednek a gépekkel az újonnan mun­kássá lett asszonyok. Kevés köztük a fiatal, többségük 40 év körüli jár. Durvább mun­kához szokott kezük nehezen idomul a precíz, gyors varró­gépekhez. Dicséretükre legyen mondva, hogy napjainkban már 50 százalékos teljesít­ményt nyújtanak. A Hódiköt melegítőöltö­nyök gyártására kötött szer­ződést a gyulaházi kisüzem­mel. Egyelőre — tanuláskép­pen — csak melegítőalsólkat varrnak az asszonyok. A bo­nyolultabb munkát igénylő felsőrészek készítéséhez a Hó­diköt tiszalöki gyára ad szak­mai segítséget a gyulaháziak­nak. A tervek szerint nyártól év végéig 79 ezer tréningru­hát gyártanak az üzemben. A termelőszövetkezet igé­nyeihez igazodva, esztendőn­ként két hónapra bezár a varroda. A munkásnők au­gusztus 15-től október 15-ig almát szednek a tsz-ben. Házi Zsuzsa A negyven­egyes Aki arra számít, hogy Má­tészalkára utaztában a meg­szokott módon gyönyörkö­dik a környezetben, az ala­posan csalódik. A baktai úton, majd Rohodnál lefor­dulva végigkíséri egy olyan látvány, mely kedvszegő, bosszantó. A 41-es úton a leálló öb­löknél, mely az autósok pi­henőhelye lenne elvileg, sze­méthegyek emelkednek. Autóból ki- és ledobált pi­szok, W. C.-csésze, láda és tűzhely — ez tarkítja a tá­jat, megtűzdelve papírhe­gyekkel. Senki nem szál­lítja el, a közúti vállalat sem menesztett erre szeme­teskocsit időtlen idők óta. Aztán tovább, Szalka felé a kivágott fasor melletti út­padkán összetört konzerves üvegek törmelékcsomói jel­zik: valahol takarítottak, s valakik ez ürüggyel szeme­teltek. Országútjaink — ezt más megyékből érkezőik mond­ják — talán a legszebbek a környéken. Kár, hogy a táj nyújtotta szépséget az em­ber teszi tönkre, büntetle­nül. S az ember nem tisztít- tatja meg. Szintén követ­kezmények nélkül, (bürget)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom