Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-24 / 70. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 24. Cj lakótelep képe bontakozik ki Tiszavasváriban a Krúdy úton. Negyven lakásba már beköltöztek a boldog tulajdonosok. 1983 végén adják át az utolsó 128 lakást. (G. B. felv.) Április közepén Friss zöldség fólia alól A múlt évről tárolt gyümölcs-, zöldségféle elegendő lesz új termésig. Különösen jó a készlet burgonyából, leveszöldségből, káposztából és hagymából — adták a tájékoztatást a szaboilcs-szatmári ZÖLDÉRT vállalat megyei központjában. Rácsok JÖN A TAVASZ, s a város gazdái egyre árgusabb szemmel nézik: vajon szép-e Nyíregyháza. Az ilyen szemlék közben akad meg szemük a bérházak ablakára szerelt rácsokon, a balkonokra épített üvegablakokon. Van belőlük bőven, s ez- érthető. A magas házban lakó szülő félti gyermekét, a rosszul épített házak balkonjain az üveg a téli lehűlést akadályozza. Az is igaz: ezek többnyire magánerőből barkácsolt dolgok nem emelik az épület szépségét. Több helyen kaptak már kézhez felszólítást, mielőbb szereljék le az engedély nélküli rácsokat, balkonablakokat. Ha nem, akkor büntetés következik, hiszen rendelkezés írja elő: egy-egy ház külső részén tilos olyan változtatást végezni, mely a városképet rontja. Ezzel aligha lehet vitatkozni, így van ez világszerte. Mégis, ha lehet, akkor az ügyhöz hadd legyen mégis némi javaslatom. Városszerte tapasztalható jelenségről van szó. Ha úgy tetszik tömeges jelenségről. Miután egyre több a magas ház, s lesz belőlük a jövőben is, várható, hogy a rácsfelrakás nem szűnik majd meg. Arra se sok remény van, hogy a hibás ablakokat, balkonokat valaki is megcsinálja, így a balkonüvegezés is gyakorlat marad. Adott tehát a kérdés: ha nem lehet ésszerű érvvel visszaszorítani, akkor marad-e megoldás? Ügy hiszem, igen. ELŐSZÖR IS JÓ LENNE a tervezőkkel érintkezésbe lépni, s felkérni őket: tervezzenek olyan rácsot, balkonbe- üvegezési lehetőséget, amely szinkronban van a házzal, a városképpel. Ezt aztán kérésre adhatnák azoknak, akik ilyet akarnak felszerelni. Ez a terv lenne egyben az engedély, lényegesen lerövidítve a szolgálati utat. Ha minden típushoz és városrészhez megfelelő, mindenki számára elérhető ilyen ajánlás állna rendelkezésre, könnyebb lenne lakónak, tanácsnak egyaránt. Nem nagy dolog — mondhatja valaki, ez így ésszerű. Valóban. Talán éppen ezért hiányzik, s kezdődik tavasz- szal a vita lakó és város között. Bontsuk hát le a béke és a friss tavaszi lég előtti rácsokat ! (bürget) Primőrökből is az ellátás várhatóan tovább javul, bár beszerzésük még mindig délebb fekvésű megyékből történik. Eddig primőr uborkából 65 mázsa, piros retekből több mint 4 ezer csomó, hegyes paprikából 35 ezer darab, a közkedvelt fejes salátából közel 15 ezer fej, primőr paradicsomból pedig 10 mázsa fogyott decembertől a megyében, a vállalat forgalmazásában. A korai zöldségellátás hamarosan bővül: előreláthatóan április második felétől megkezdődhet megyénkben is a fólia alatt nevelt termékek felvásárlása és forgalom- bahozatala. Kedvező jelenség, hogy a megyében mind több nagyüzem és kistermelő foglalkozik a jól jövedelmező fólia alatti, korai zöldségfélék termesztésével. A ZÖLDÉRT többek között almából 278 ezer, egyéb gyümölcsből 6 ezer 300, burgonyából 62 és zöldségfélékből 30 ezer tonnára kötött a megyében szerződést. Amennyiben ez meg is terem, felvásárlása megtörténhet, mind az export lehetőséget, mind a helyi ellátást tovább javíthatja. —a b— Régi gondok Újkenézen Elszántotta az orgonát.., Szűnni nem akarnak a telekviták, a „fülemüle” perek Üjkenézen. Egy panasz nyomán érkeztünk ide, ahol a tanácsi dolgozók és jogászok „birkóznak”, hogy megoldják a múltban gyökerező gondokat. Rendezetlen tulajdonjog A kisvárdai járási hivatal műszaki osztályának munkatársa mondja. — Birtokháborítás miatt az elmúlt években többször is jártam Üjkenézen. Az egyik panaszosnak például a szomszédja lepermetezte a mákját, a termés elhervadt... Persze nem a rosszindulat a jellemző a falu lakóira. Dolgos emberek laknak itt, szeretik a földet. De egyesek a másét is szeretnék. Rendezett, vonzó település Újkenéz, gondozott porták hívják fel magukra a figyelmet. Kísérőnk, Szilvácsku József a Mezőladányi—Üjkenézi Közös Községi Tanács elnöke. — A tulajdonjog rendezett- lensége okozza a legtöbb bajt. Tavaly általános telekrendezést hajtottunk végre Újkenézen, amelynek során 38 hatósági bizonyítványt adtunk ki. A bizonyítványok igazolják, hogy a 38 család legalább három éve zavarmentesen használja a „telkét”. A rendezés során kiderült, hogy a szóban forgó telkek egy részének tulajdonosa külföldön él, vagy régen meghalt. Elhagyott telkek Novák István vb-titkár így folytatja: — Az elhagyott telkek egy része törvényesen is megszerezhető. De nemrég jött a panasz, illetve bejelentés, hogy B. D. kivágta a mezsgyén lévő orgonabokrokat és egy jó nagy sávot kiszántott magának. Ezzel jócskán növelte a saját kertjét. A - törvényeink értelmében a megkárosított tulajdonosnak egy éven belül kell kérni, hogy a A városmajoriak védelmében Az Elet és Irodalom című lap március 14-i számában jelent meg a kiváló citeraművész, Pribojszky Mátyás cikke, melyből az alábbi részletet idézzük: „Bizonyos „magasabb” körökben a citeramozgalmat lekezelik. Az egyetlen igazi citerazenekart — a nyíregyházi városmajoriakat — is alaposan elintézték: arra kényszerítették őket, hogy a középdöntőben már mint „népdalkör" szerepeljenek. Sosem voltak „népdalkor”! Persze, hogy lepontozták őket. Mint citerások az ország legkiválóbbjai közé tartoznak, mint énekesek, valóban nem vetélkedhetnek a Hóvirág kamarakórussal, feldolgozáskészségük is kívánnivalót hagy maga után, ha Bárdos Lajoshoz és Kodály Zoltánhoz hasonlítjuk őket. Nem tudom, hogy sikerült a sok ezer citerazenekart „kipasszolni” a Pávából. Nem lehetett könnyű. S vajon a szervezők tudják-e, mii jelent falun egy pávakört létrehozni, s együtt tartani? Vajon akik megszabták a maximálisan tizenkét főt, gondoltak-e arra, hogy a pávakör vezetője miként fogja majd visszakönyörögni a megsértődött, kimaradt tagokat az együttesbe? Ha az volt a cél, hogy számos kitűnő pávakört szétug- rasszanak, ez volt a legjobb módszer. Bevált.” tanács állítsa vissza az eredeti állapotot. ' Elhanyagolt telekről van szó, a tulajdonos nem reklamál, így B. D. ellen nem teszünk semmit, hiszen ő tulajdonképpen jól cselekszik, hogy műveli a földet Látogatásunk előtt egy nappal is telekvitát próbált intézni a vb-titkár. — V. J. és felesége 1970- ben M. I.-től telket vásárolt. Részben kifizették, de 25 ezer forinttal adósak maradtak. M. bírósághoz fordult, a bíróság V. fizetéséből letiltatta a 25 ezret az 5 százalékos kamattal együtt. A törlesztésnek vége, így már V. nevére lehetne telekkönyveztetni a telket. Tegnap azonban jött panaszkodni V.-né, hogy M.-né bosz- szúból nem akar aláírni semmit, így pedig nem megy a bejegyzés. Valóban nem megy. Lakásán kerestük M. bácsit. Miért makacskodnak, hiszen már megkapták a pénzüket? — Megkaptuk, de a feleségem szerint a kamat nem stimmel. Most is oda van ez ügyben tudakozódni. De ettől függetlenül alá fogjuk írni a papírt, hagy boldoguljanak V.-ék. Végül panaszosunknál, Varga Istvánnénál kopogtatunk. Szoba-konyhában laknak ha- todmagukkal. — A Laci fiunk Rába-Ste- igeren traktoros, jól keres. Ö építene, öt éve megvettük egy osztatlan telek 3/12 részét. De a tanács nem adhat építési engedélyt, amíg a mi részünk nincs elkülönítve, amíg a tulajdonjog nincs rendezve. A nagy telken öt éve szán- tunk-vetünk, de építeni nem tudunk. Idegileg már kiborultunk. Á megoldás — Mi a megoldás? —kérdezzük a vb-titkárt. — Az osztatlan telek egy része a Budapesten élő (illetve élt) Tóth Lajosnéé. A tanács hivatalos levélben felszólította Tóthot, hogy nyilatkozzék telekrésze ügyében, mert csak az elkülönítés után adható ki építési engedély. Tóth nem is válaszolt levelünkre. Megtudtuk, hogy pesti otthonában nemrég meghalt az öreg. Ügy tudjuk, nincs örököse. Mindenesetre írtunk a kerületi tanácsnak, derítsék ki a pontos tényállást. Mindennap várjuk a kerületi tanács válaszát. Ha van örökös, Vargáéknak vele kell megegyezni. Ha valóban nincs örökös, az államra száll a telekrész és akkor Vargáék rögtön megkapják az építési engedélyt. Ügyük végre rendeződik. Az övék bizonyára igen. Mint említettük, V. 1970-ben vett telket M.-től. A szabályok szerint minden adásvételt 30 napon belül be kell jelenteni a tanácsnak. Ök pereskednek, vitatkoznak, de bejelentési kötelezettségüknek tíz év után sem tettek eleget. Gsökken, vagy megszűnik a panaszok száma a faluban, ha az emberek jobban fogják tisztelni a törvényt — és egymást is. Nábrádi Lajos A barátkozás vége Szomszédok voltak Vasmegye- ren Szanyi István 39 éves foga- tos és a tsz brigádvezetője, Nyilas Miklós. És bár a két család nem járt át egymáshoz, az elmúlt években kisebb összezördülésektől eltekintve jó viszonyban voltak, noha a brigádvezetőt eléggé kötekedő embernek ismerték a faluban. Tavaly szeptember 10-én mindketten a helyi kocsmában ittak, s mindketten közepesen ittasak lettek. Este fél nyolc körül Szanyi hívta hazafelé a szomszédját, miközben a vállára tette a kezét. Ezután még elfogyasztottak egy- egy háromcentes pálinkát és haHárom szúrás zafelé indultak. A kocsma elöl magukhoz vették kerékpárjaikat, s azt tolva ballagtak lakásuk irányába. A Szanyiék házától nem messze azonban vége szakadt a barátságnak, kötekedni kezdtek egymással, vitatkoztak, dulakodtak. Szanyi közben kést vett elő és azzal csapkodott Nyilas Miklós felé. Később — miután szétváltak — az indulatos Nyilas egy vasvillával lépett be Szanyiék udvarára, de Szanyi családtagjai lefegyverezték, s megakadályozták a további tetlegességet. Nyilas Miklóst három szúrás érte, amikor Szanyi csapkodott a késével. Közülük egy behatolt a hasüregbe, s bár hasüri szervet nem sértett meg, életveszélyes állapotot idézett elő, megfelelő orvosi segítség nélkül halálos eredménnyel is járhatott volna. Az ügyben * a minap hirdetett ítéletet a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa és Szanyi Istvánt az életveszélyt okozó testi sértés miatt egy év börtönre büntette. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője a nyilatkozat- tételre három napot tartott fenn, így az még nem jogerős. 00 Nem ismerem a számszerű adatokat, de egészen biztos vagyok benne, hogy a Századunk a legnézettebb műsorok közé tartozik, és tetszési indexe is igen magas. E dokumentumműsorsorozatnak a múlt héten befejeződött, Végjáték a Duna mentén című, négy adásból álló része a magyar történelem tragikus éveiről, a Horthy-korszak utolsó szakaszáról ad lényegi és hiteles képet. Élő történelemórák ezek az adások, amelyeknek az a sajátos vonzerejük, hogy az ismert, átélt vagy tanult események mögötti világba is bevezeti a nézőt. Bokor Péter író-rendező és alkotó- csoportja a valóság minél teljesebb és hűségesebb bemutatása céljából az összefüggéseket gondosan taglalja, sorolja az objektív okokat, érzékelteti, hogy a személyes indokok, érdekek erősen motiváltak nem egy esetben fontos döntéseket. Több oldalról való megközelítésben láthatta a néző, hogy az uralkodó osztály és politikusai a legnyilvánvalóbb veszélyhelyzetben sem tudtak a szűk osztályérdekeiken felülemelkedni, a nemzet érdekében sem. Az is, amit né- hányan tenni próbáltak, telve volt osztály-előítélettel, szervezetlenség uralkodott, kétarcúság jellemezte és politikai tehetetlenség. Megdöbbentő, sokkoló hatása volt azoknak az interjúknak, amelyeket Bokor Péter a hazánkat 1944-ben megszálló náci hadsereg és az SS tisztjeivel készített. Az a hideg tárgyszerűség, amellyel ezek a megszállásról, a demokratikus gondolkodású politikusok^ írók lefogásáról, a deportálásokról beszéltek, a legcsekélyebb utólagos sajnálkozás nélkül, azt erősíti a nézőben, hogy az antidemokratikus, fasiszta szemlélettel szemben ma is nagyon erős összefogásra van szükség a világban, mert nem sikerült gyökerestül kiirtani sem Európában, sem a világ más részeiben. Érdekes óra volt A Nép- szabadság és A hét kerékasztala a lakásgazdálkodásról. Nem egymást kiegészítő beszélgetés folyt itt, hanem valóban vita, elképzelések és ellenvélemények hangzottak el újra és újra, s láthatóan egyik meghívott jeles személyiség sem vette zokon, ha valamelyik jvitapartnere nem fogadta el érvelését. Az ilyen kerékasztalok nemcsak hatásosabbak, hanem hasznosabbak is, mint a látszólagos teljes egyetértést mutató beszélgetések. Sajnálatos azonban, hogy csak a fővárosi lakásgazdálkodásról és megjavításának lehető módjairól esett szó. Bármennyire hasonlatos lehet is a helyzet több dologban az ország más városaiban, községeiben, bizonyára vannak olyan különbségek, amelyek indokolttá tették volna, hogy ezekről is beszéljenek. Seregi István jRÁDlá MELLETT A Magyar Tanácsköztársaság 62. évfordulóján ünnepi bemutatóval jelentkezett a Rádiószínház. A tárgyalás c. dokumentumösszeállítás — mely Kubi- nyi Ferenc könyve, az Egy ballada története alapján készült — az első hazai proletárdiktatúra „egyetlen fennmaradt népköltészeti emléke” alapján, a fehér- terroristák által kivégzett , forradalmár mártír, Kré- nusz János tanító emlékét örökítette meg. Kár, hogy a róla szóló műsor alapját képező ballada csak részleteiben hangzott el. A hős tanító — a Somogy megyei Kéthely politikai biztosa a Tanácsköztársaság idején — egyenes vonalú életútja jól kirajzolódott az összeállításban, elsősorban a korabeli levéltári dokumentumok felidézésével, s a kortársi visszaemlékezések beiktatásával. Viszont a mai kutató (Avar István személyesítette meg, nem túlságosan hálás szerepként) mostani „vádiratának” megszerkesztése a dokumentumösszeállítás kereteként meglehetősen erőltetebtnek hatott. Ugyanis a dokumentumok önmagukért beszéltek. A napnál világosabban bizonyították, hogy Kré- nusz tanító (csakúgy, mint 1918. augusztusában Marcaliban vele együtt kivégzett 18 forradalmár társa) a dühöngő fehérterroristák brutális bosszújának áldozata volt. Ez külön, mai bizonyítást aligha igényel. Kiemelkedő produkcióval szolgált vasárnap délelőtt a Magyar Rádió Karinthy Színpada. A magyar novellairodalom egyik legnagyobb mestere, a fasisztáknak áldozatul esett Gelléri Andor Endre derűs történeteiből hallhattunk pompás összeállítást, Kaposy Miklós szerkesztésében és rendezésében. A novellaremekek, a „tündéri realista” lírai játékok az író jól ismert világába vezettek, a két világháború közötti Budapest kisembereinek életrevalóságát, groteszk humorú élethelyzeteit idézték fel. * Persze, a humor mögött megbúvó keserűséggel, mert „ ... a vádat emelő, igazságot sürgető indulat heve is sokszor ott lappang — a játékos derűben.” Hadd soroljam fel az elhangzott történeteket: A szerelmes ágyfestő címadó novella után a Négykézláb, a Tréfa, csillagok, a Találka előtt és a Pirók, üvegkalapáccsal bizonyára más Gelléri-no- vellákkal való ismerkedésre is buzdítja mindazokat, akik az adást hallgatták. Meg kell még említenem Moldova György hangulatos, s elismert mesterének méltón hódoló kitűnő bevezetőjét, valamint a népes színészi közreműködő gárda két tagját: az írót megszemélyesítő Benkő Gyulát és a Gel- léri-figurákat talán leghívebben megjelenítő Agárdi Gábort. Elsősorban ők hárman „vették a hátukra” — ahogyan mondani szokás — ezt a remek műsort. Merkovszky Pál [JKEPERNYÓ[
