Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

1981. március 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tanuló nemzetünk AZ ELMÚLT ÉVTIZED- éves és idősebb lakosság 22 BEN hazánkban — a nép- százaléka végzett középis- számlálás adatai szerint is kólát. — tovább nőtt a tanulási örvendetes, hogy a szak­kedv. Ez megmutatkozik ab- munkásképző iskolát, illet- ban, hogy az elmúlt tíz év ve a középfokú szakiskolát alatt másfél millió ember végzettek aránya az elmúlt végezte el az általános is- 10 év alatt több, mint a két- kola 8 osztályát. Az időseb- szeresére emelkedett, s még bek közül csaknem 200 ez- biztatóbb a helyzet, ha azt is ren éltek azzal a lehetőség- hozzátesszük, hogy a nők- gel, hogy esti, vagy levelező nél az emelkedés még na- tagozaton. pótolják, amit ko- gyobb. rábban elmulasztottak. A továbbtanulási kedv A lakosság számához vi- egyébként a két nemnél szonyítva csökkent tehát az több vonatkozásban eltérő, általános iskola 8 osztályá- mert a nők között nem csak nál alacsonyabb végzettsé- a szakmai képzésben, gűek aránya, ami egyben de a közép- és felsőfokú széles körű lehetőséget te- továbbtanulásban is erőtel- remtett a továbbtanulásra a jesebb a növekedés. Ez le- közép- és felsőfokú iskolák- hetővé teszi, hogy a nők na- ban. Így az 1970—1980 kö- gyobb arányban tölthesse- zötti időben a szakmunkás- nek be különböző, maga­képesítést szerzettek száma sabb végzettséget igénylő megkétszereződött, míg a munkaköröket középiskolát végzettekké A felsőfokú végzettséggel másfélszeresére nőtt. Ám az rendelkezők száma 63 szá- igazsághoz tartozik az is, zalékkal magasabb, mint 10 hogy hazánkban a 15—49 évvel ezelőtt volt. Legerő- éves korosztály 12 százaléka teljesebb a növekedés az még mindig nem rendelke- oktatási-tudományos terüle- zik befejezett 8 általános is- ten, de ezzel csaknem azo- kolai végzettséggel. nos a közgazdasági-kereske­A feladatokat és lehetősé- delmi és műszaki végzett- geket körvonalazó fehér föl- ségű diplomások arányának tok még szembetűnőbbé vál- növekedése is. nak, ha a részleteket vizs- Hazánkban az 1980-as gáljuk. A lakosság iskolá- évek elején a diplomások zottsága terén településtípu- száma majdnem félmillió, sónként jelentős eltérések ebből mintegy 120 ezren vannak. műszaki, több, mint 46 ez­Míg a főváros 15 éves és ren mezőgazdasági, 180 ez- idősebb lakosságának több ren oktatási-tudományos- mint 78 százaléka elvégezte kulturális munkára képesí- az általános iskola 8 osztá- tő diplomával rendelkeznek, lyát, addig ez az arány a A többi felsőfokú végzett­községekben mindössze 55,8 ségűek a közgazdasági, a ke- százalék. A megyék közül a reskedelmi, az egészségügyi, megfelelő korú lakosságból továbbá a különböző művé- Győr-Sopron megyében szeti, jogtudományi és igaz- csaknem 69, Baranya me- gatási munkára kapták ké- gyében 6? százalék az álta- pesítést. lános iskola 8 osztályát vég­zettek aránya. Szabolcs me- A HÉTÉVESNÉL IDÖ- gyében ez az arány 58, Bé- SEBB lakosokat figyelem­kés megyében 58,4 száza- be véve országosan minden lék. A középiskolát végzet- ezer főre 51 diplomás jut, a tek aránya a fővárosban községekben 21, a főváros­több, mint háromszorosa a ban viszont 107. Elgondol- községekben ilyen végzett- koztató, hogy a városokban, séggel rendelkezők arányá- ahol az említett korúak szó­nak. ma több, mint 50 százalék ­A megyék közül középis- kai meghaladja Budapestét, kólái végzettség tekinteté- a magasabb képzettségűek ben Győr-Sopron megye jár kevesebben vannak, mint a az élen több, mint 24 száza- fővárosban, lékkai, majd Csongrád me­gye következik, ahol a 18 Gy. Z. Az ISG mátészalkai gyárában évente egymillió darab el­záró szelep készül az élelmiszeriparnak. (Jávor L. felv.) Fogadalomtétel, utcabál Három tavasz ünnepe. Ez volt a jelszava annak a két­napos rendezvénysorozatnak, amely szombaton és vasárnap zajlott le a tiszadobi Ilku Pál Gyermekvárosban. Az első napon nyolcvan ifjú KISZ­tag tett ünnepélyes fogadal­mat, majd a község és a gyer­mekváros fiataljai szellemi vetélkedőn és járőrversenyen mérték össze tudásukat. Va­sárnap "filmeket vetítettek, majd utcabál zárta a rendez­vénysorozatot. Lengyel exportra 6 ezer pár női szandált készítenek a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet­ben. A képen Steiber Lászlóné és Vass Istvánné a szandálok felsőrész minőségét ellen­őrzik. (Both Pál Ambrus felvétele) A munkások újra írtak lib munka, kevesebb kereset? Az átlagok könnyen megcsalnak LEVÉL NYOMÁN FEBRUÁR 26-1 SZÁMUNK­BAN HASONLÖ CÍMMEL IRTUNK CIKKET A VÁSÁROSNAMÉNYI FORGÁCSLAPGYÁRBÓL. AZ ELSŐ PANASZ ÍGY KEZDŐDÖTT: „Problémám, úgy érzem, nemcsak egyéni, de főképp társadalmi és az egész gyári dolgozók érdeke is. Ugyanis vállalatunknál 4 műszakos munkarend és teljesítmény­bérezés van érvényben. És ennek ellenére 1980. május óta mind nagyobb követel­mények mellett fizetésünk egyre kevesebb” — írta Ba- ráth Tibor nehézgépkezelő, aki akkor arra kérte szer­kesztőségünket, hogy nevét tartsuk titokban. Másfajta követelmények S hogy újra tollat fogott, mi több, nyolc társa aláírá­sával ismételten megerősítet­te állításait, az a megjelent cikk miatt volt. Az a cikk ugyanis azt bizonyította, hogy ugyancsak kell a kérdőjel a cím végére, mert egyes ne­hézgépkezelők fizetése jócs­kán emelkedett az utóbbi időben. A főmérnök igaz tá­jékoztatását a bérek alaku­lásáról el kellett fogadni. Csakhogy a levélírók egy másik.j^oportot képviselnek. Nej», az úgynevezett anyag- téren, hanem a technológiai részen dolgoznak, ahol má­sok a teljesítménykövetel­mények. S itt a bérek alaku­lása már ugyancsak változó. Ezért ültünk le most már a levélírókkal, a gyár főmér­nökével, Szicsó Bélával, k párttitkárral, Balogh Bélával, a szakszervezeti bizottság tit­kárával, Moravcsik Józseffel. Íme néhány vélemény a munkásoktól: — Mennyit tudok én azért tenni, hogy több legyen az I. osztályú forgácslap aránya, amikor nem mi állítjuk be a gépeket — kérdezi Dénes Gyula. — Miért lehet két műszak­ban ezer forinttal többet ke-» resni, mint nekünk, akik négy műszakba járunk — folytatja Baráth Tibor. — Nekünk is állásidőt számolnak akkor, amikor csak a hőprés nem megy, de mi dolgozunk — állítja Kot Ferenc. Az ellen- vélemények S hallgassuk meg az első ellenvéleményeket: — A műszakjukban éppen a nehézgépkezelőknek a leg­magasabb az órabére, 15—16 forint körül van — indokol Szicsó Béla. — S higgyék el, hogy tavaly túl voltak fizet­ve, lazább volt a munkafe­gyelem, mint most. — Bérben az ÉRDÉRT gyáregységei közül a máso­dik helyen állunk — tájé­koztat Moravcsik József. — Különben is miért nem szól­tak nekünk, a szakszervezet­nek, ha panaszuk van. A már-már szenvedélyes vitát jobb, ha mellőzzük. Ami ebben jó volt: a munkás és a vezető szemtől szembe mondta meg a véleményét. Azt ugyan egyáltalán nem lehet állítani, hogy végül tel­jesen közös álláspontot ala­kítottak ki, azonban tisztá­zódtak azok a főbb kérdések, amelyek rontják a munkások hangulatát. Ami a bérlapokból leg­könnyebben kiderül: igaz a munkások állítása, legjob­ban 1980 májusa körül keres­tek, amikor az átlagórabé­rek jóval magasabbak voltak a maiaknál. A magyarázat is egyszerű: erre az időszakra esett az új gépsor nemzetkö­zi bíróság előtti próbája. S ebben az időszakban éppen az erre való felkészülés volt a legfontosabb. A normát pedig akkor vál­toztatták — éppen a minősé­gi termelés érdekében —, amikor változtak a műszaki feltételek is. Csakhogy a cso­portos bérezés túlságosan "az átlagokat mutatja, s igen csak eltakarja az egyéni tel­jesítményeket. Mindez oda vezetett, hogy az aprítótér­ben dolgozó nehézgépkezelők fizetésének megállapításánál olyan teljesítményeket vesz­nek figyelembe, ami nem biz­tos, hogy rajtuk múlik. Olyan munkákat végeztet­nek velük — mint a takarítás állásidőben —, aminél sokkal fontosabb lenne gépeik rend­szeres karbantartása. Ráadá­sul egy kicsit jobb norma­munkával valóban lehetne külön bértételeket megálla­pítani számukra — olyano­kat, amelyek a tényleges tel­jesítményen alapulnak. A kibontakozás útja — Keressük azokat a le­hetőségeket, amelyek alapján lehet külön n'ormázni — fog­lalja össze Balogh Béla. — S ugyanígy meg kell vizsgál­ni a munkásfelvételeknél említett aránytalanságokat, hogy a most jöttek maga­sabb órabért kapnak. Meg­nézzük azt is, hogy miből adódik a két műszakos mun­karendben és a négy műszak­ban viszonylag hasonló mun­kát végzők között a fizetés­beli különbség. Az említettek a kibontako­zás útját mutatják. Ám Ba­ráth Tibor és társai csak ak­kor lesznek nyugodtak, ha tényleg részletesen kivizsgál­ják a vita okait. Hiszen a meglévő aránytalanságok — még ha 4—5 ezer forintos kereseteknél is vannak — azt mutatják, hogy a mai hely­zet nem egyezik sem a mun­kások igazságérzetével, sem a differenciált bérezésről al­kotott elvekkel. Lányi Botond A munkahely és a falu F igyelemre méltó in­terjút olvashattunk a Hajdúsági Munkás­ban, a Hajdúsági Iparmű­vek lapjának legfrissebb számában. Gyár környéki Szabolcs-Szatmár megyei községek tanácsi vezetői nyi­latkoztak a falu és a gyár kapcsolatáról. A nyilatko­zatokból a következőket tudjuk meg. Bökönyben biztosítják a munkaerőt a gyár számára, a HIM kéré­sére üzemeltetik a gyermek- intézményeket azokon a szabad szombatokon is, ami­kor a vállalatnál munkás­kézre van szükség. Elége­dettek a gyár anyagi támo­gatásával, amelyet a gyer­mekintézmények karbantar­tására fordítanak. A község vezetői mindig számíthatnak a gyár szocia­lista brigádjainak segítségé­re is. Geszteréden sok tár­sadalmi munkát végeztek a gyár brigádjai. Elsősorban a villanyszerelési javítások­nál számíthatnak a gyár dolgozóira, de segítséget kaptak a tornaterem építé­sénél és a gyermekintézmé­nyek karbantartó munkála­taiban is. Az újfehértóiak az elmúlt években 200 ezer forint értékű lapradiátort kaptak a gyártól. A tanács vezetői pedig va­lamennyi vállalati dolgozó gyermekét elhelyezték in­tézményeikben. Óvodáik ál­landó segítséget kapnak a gyári kollektívától. A szo­cialista brigádok megjavít­ják például az elektromos gépeket, karbantartják azo­kat a játékokat, melyekkel néhány éve ők ajándékoz­ták meg a kicsiket. Nem új, de azért még nem egészen általános szokás, ■hogy egy gyár a bejáró dől-. gozói lakhelyén lévő intéz­mények fejlesztéséhez is hozzájáruljon. Pedig erre csak azt mondhatjuk, így kell, így helyes. Hiszen a vállalati dolgozók gyerekei­ről gondoskodnak, a falusi óvodákban, bölcsődékben, kell, hogy a vállalat — anyagiakban is megnyilvá­nuló — figyelme rájuk is kiterjedjen. É s ha erről van szó, nem lehet akadály a megyehatár sem. Ha a Hajdúsági Iparműveknek nagy számban vannak be­járó dolgozói Szabolcs- Szatmár megye községeiből is, akkor teljesen indokolt, hogy a lehetséges anyagi tá­mogatásból a szomszéd me­gye tanácsainak is juttas­son. A munkások is így ér­zik igazságosnak. lAz Á lmában gyötrő képek kínozták, ott állt az érettségi bizottság előtt és nem tudott megszólalni. Mondani akarta, hogy itt valami tévedés lehet, ő már egyszer érettségizett. A szigorú tanár­arcok azonban nem mutattak megértést. Táblához szólították, egy érthetetlen mate­matikai példa kusza képlete meredt rá, mint annyiszor az iskolai évek alatt. Éle­tének megkeserítője volt a matek, amin so­ha nem tudott eligazodni, s úgy látszik, éle­te végéig kínlódnia kell vele. Felriadt. Mintha csöngettek volna. Vagy csak álmodta? Nem tudott dönteni, felkel­jen és kikukocskáljon-e a kémlelőn. Pró­bálta újra felidézni a csengetés hangját, hátha sikerül meggyőzni önmagát, valóság volt, vagy vízió ... Talán az idős édesany­jával történt valami az éjjel és a szom­széd csengetett, hogy valami baj van? Ak­kor újra csöngetne az éjszakai látogató, de semmi. Újra üresség és vergődés. Üldözik. Komor, arc nélküli alakok kö­zelednek és neki lőnie kell. A géppisztoly nem akar engedelmeskedni, pedig már ott vannak előtte az üldözők. Nagyot kiált, fel­ébred. Nem sokáig tart az ébrenlét, újra katona. Újonc. Kopaszra vágják a haját. Hiába magyarázza, hogy ő már volt újonc, volt katona, nem hallgatnak rá. „Fusson honvéd, atomtámadás ...” hallja a vezénylő hangját. Beletörődik, engedelmesen kúszik, támadásra indul, fut, kondért cipel, latrinát tisztít... Égtelen robbanás ébreszti fel. Felugrik. Oda vonszol ja magát az ablakhoz. Látja, hogy a kukáskocsi dübörög a ház előtt. Se­rény kezek lapátolják a kicsurgó szemetet a hatalmas edényekbe. Aztán újra égtelen hangzavar, a szemetesedény eltűnik a ko­csi gyomrában. Elmosolyodik. Most nem kívánja a pokolba a kora reggeli ébresztő­ket. Bekapcsolja a rádiót: terroristákat fog­tak el, gépeltérítés, árvíz, földrengés, meg­ölték, nem válaszolnak a békejavaslatokra, hatékonyság, elütötte, felszólalt, hideg-, me­legfront ... Fáradtan visszaereszkedik az ágyba. Még van másfél óra. Hátha sikerül egy kicsit pihenni. Kellene egy kis emberi alvás ... Minden elsötétül, majd kivilágosodik. Virá­gos mezőn lebegve közeledik egy gyönyö­rű lány. Egyenesen felé tart, átöleli, együtt huppannak a selymes fűre. Az ajkuk már összeér, a kezük boldogságot kínál... Égtelen robbanás rázza meg a szobát. Felugrik. Odatámolyog az ablakhoz. A ku­kás kocsi, a hátulját mutatja. Viszi a meg sem fogott szép pillangót. Egy halvány mo­soly mégis marad az arcán, amikor indul a fürdőszobába, mint aki egy titok egyedüli tudója. Páll Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom