Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. március 22. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Kedves Igazgató Elvtárs! A minap összeismerkedtem az ön tit­kárnőjével. Ö sem tudta ki vagyok és én sem sejtettem, hogy ő kicsoda. Beszél­getésünk először közömbös dolgokról folyt, majd már nem is tudom hogyan, átterelődött a munkára. A hölgy ekkor mondta a következőket: „Az én főnö­köm igen okos ember. Pontosan kidol­gozta, hogy kinek és mikor van bent, mikor kapcsolhatok valakit a telefonon. Én mindig felírom, hogy ki kereste, s azzal búcsúzom: az igazgató elvtárs majd visszahívja. Ö aztán dönt, hogy ér­demes vagy sem”. Amikor az is kiderült, hogy a hölgy hol dolgozik, akkor döbbentem rá a sa­ját eredménytelen kísérleteim okára. A tél folyamán többször is kerestem önt, s én is mindig azt a választ kaptam: nincs bent,’ a telepen van, a tanácshoz ment, a területen tartózkodik. Majd visszahívjuk. Néha már félteni kezdtem az infarktustól, hogy mennyit is kell ro­hangálnia, s úgy véltem, azért nem hív vissza, mert nem ér rá. Íme, most ki­derült a turpisság. Ha saját dolgomról lenne szó, nem is törődnék vele. De közügy ez a javából, hiszen Ön többször is megsértett írott és íratlan szabályokat. Először is nem volt őszinte, a hazugságra kényszerített egy dolgozót. Ez már önmagában véve is csúnya dolog. De még ezt is meg lehet­ne bocsátani, adott esetben mentséget is találhatnánk. De arra már kevéssé van magyarázat, hogy egy felelős vezető, aki egy sereg kérdésben fenntartja magá­nak a döntés, a tájékoztatás kizárólagos jogát, gondosan elszigeteli magát a kül­világtól. Ez sértő, megcsúfolása annak a minden állampolgárt megillető jognak, hogy végső fórumként egy vezetőhöz forduljon. Egyre többet emlegetjük, mennyire fontos az, hogy közéletünket a nyíltság jellemezze. A becsületes tájékoztatás, az egymással szótértés csupa olyan tartozé­ka demokratizmusunknak, melyről nem mondhatunk le. Azt kell gondolnom, hogy önnek vagy bátorsága nincs szem­benézni a vállalati ügyekről érdeklődők­kel, a munkát számonkérőkkel, vagy egyszerűen lenézi azokat, akik gondjaik­kal, problémáikkal, esetleg javaslataik­kal kívánják megkeresni. Megfigyelhettük az utóbbi időkben: egyre több ajtó tárul tágra az állampol­gár előtt. Egyre több közéleti ember ke­resi szinte az alkalmat, hogy termékeny párbeszédet folytasson az érdeklődő, cse­lekedni akaró emberrel, s hallgasson di­cséretet vagy bírálatot. Éppen ezért rej­tély számomra, hogy egy vállalat-veze­tője miért húzódik be sáncai mögé, tit­kolózva, fontoskodva, a nagy cselekvés látszatát keltve. Igazságtalan lennék, ha nem tenném ide sz í^^éRéfeleiSfÉ1 ellenér vét: a túl kok Wefbti megzBVarja a folyamatos munkáty'sokán‘csip-csup dolgokkal ke­resik, mi lenné, ha mindenki önnél köt­ne ki; az emberek a telefonban sokkal keményebbek, s a láthatatlan partnerrel alig lehet szót érteni; a sok külső hívás és beszélgetés elfoglalja az egyébként nem sok vonalat. De bizonyára van még érv, amivel mentené magatartását. A dolog csak azért gyanús, mert ugyanak­kor kiderül: Ön rangsorol, kit hív fel, s kit nem. Biztosan tudja, kit kell, mert hasznos, kit nem érdemes, mert kelle­metlen. Az eddigiek után talán el sem hiszi, ha kijelentem: nem haragszom önre. Hégi reflexek rabja, aki nehezen tud el­jutni oda, hogy szembenézzen jóval- rcsszal, s talán saját maga is elhiszi, hogy amit csinál, az jó. A hibája, ez a mentalitás viszont ugyancsak ingerel, s amint hallom, másokat is felborzol. Te­hát többet árt önnek is, mint használ. A vélt haszon a letagadósdiból minimális. Ezért kérem, vegye inkább óvó figyel­meztetésnek, semmint dorongnak e pár sort, ami nemcsak önnek, de jó né­hány hasonlóan gondolkodó és cselekedő vezetőnek is szól. Remélem, a jövőben jól szót értünk majd, ha tetszik, hát telefonon. ígérem, nem tagadom le magam, még akkor sem, ha kellemetlen dolgokat készül visszamondani. Laslcai Károly nagyközségi párttitkárral a városiasadásról Már nem titok, hogy Tiszavasvári ebben az ötéves tervben nagyközségből várossá léphet elő. Igaz, ennek kemény feltételei vannak. Egyebek közt az ellátásban és a szolgáltatásokban ... — Kötelezettség és gond, számos megol­dandó feladat, jelentős anyagi és szellemi erők megmozgatása, ez is a városok sorába emelkedés alapja. £ Egyértelmű öröm ez? — A cél mindenekfelett. Mondhatom, hogy jóleső izgalommal várjuk azt a bizo­nyos napot, amikor kezünkbe vehetjük az okiratot, de azt is tudjuk, hogy ha megvaló­sul, azon a napon még nem lépünk tényle­gesen feljebb, az aktus csak egy jelzőkő lesz a folyamatban. Megnyílik az út az előrébb jutásra, lényegében ennyit jelent majd a vá­rosi rang elnyerése. Mi indokolja ezt a minőségi változást? — Tiszavasvári a középfokú központ sze­repét tölti be. Továbbá, az Alkaloida jóvol­tából elsősorban, de más ipari üzemeink is vannak, jelentős a községben előállított ter­mékek értéke. És ez még nőni is fog. Ma az Alkaloida több, mint kétmilliárdot állít elő, és ennek a VI. ötéves terv végére, meg kell duplázódnia. Várossá lenni nemcsak szándék, de pénz kérdése is. Lehet, hogy nem a legjobb a kérdés megfogalmazása, de mégis, mi­be kerül ez Tiszavasvárinak? — Először is, ennek a célnak a szolgála­tába áll a VI. ötéves tervben felhasználható fejlesztési alap, mintegy 88 millió forint. Eh­hez jön még a társadalmi munka, aminek mértéke eléri a 40 milliót. Tehát, mintegy 120 milliót költünk arra, hogy a lehetőségekhez mérten felkészülhessünk az új életre. Rátérve témánkra, beszéljünk az ellá­tás és a szolgáltatás jelenlegi helyzeté­ről és arról, hogy mit szándékoznak tenni a javulás érdekében, hiszen egy­értelmű: a városi rang az utaktól a kul­túráig mindenben jobb feltételeket kí­ván, mint amennyi egy nagyközségnek elegendő lehetett. — Ezeken sok minden áll, vagy bukik. Ezt tudjuk is. Mi sem bizonyítja jobban, hogy pártértekezletünk kimerítően foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Mielőtt a részletekbe mennénk, elöljáróban csak annyit: község­fejlesztésünk most érkezett abba a korszak­ba, amikor a több, sőt erőforrásainkhoz ké­pest a sok pénzt igénylő beruházások kerül­tek előtérbe. De, a lényegre térve: a szolgál­tatás, az ellátás 1— a kettő lényegében most egyet is jelent —, tennivalóit két szférában, az anyagi, valamint a szociális, szellemi el­látás körében vizsgálhatjuk. Kezdjük az anyagi jellegű dolgokkal. — Akkor még egy adat. A községben je­lenleg 14 500 ember él, ebből 6350 az aktív kereső. A jelenlegi ötéves tervben további 1000—1500 embernyi szaporulattal, gyarapo­dással számolunk, tehát megközelítőleg 16 ezer itt élőről kell majd gondoskodnunk. Még annyit, hogy további ipartelepítés nincs szándékunkban, a meglévőt kell még haté­konyabbá tenni, hiszen az átlag műszakszám alacsony ... Kiindulópontként válasszuk azt, hogy az embereknek, akik itt élnek, kissé ridegebben: termelnek, lakniuk kell. A — majdnem azt mondtam, városban — nagy­községben 4361 lakás található jelenleg. Eb­ből a társasházak száma 486, ezek többszin­tes épületek. Nagyjából a fele az Alkaloida lakótelepén található, a másik fele pedig a a központban áll. A lakáskérdés megoldásá­ra a megyei tanácstól kiemelt támogatást kapunk. A VI. ötéves terv idején 84 tanácsi célcsoportos lakás, valamint 96 OTP és szö­vetkezeti otthon készül majd el. Eddig egye­bek között a helyi költségvetési üzem is épít­kezett Tiszavasváriban, de mindent összevé­ve, nehezen tudott ennek a feladatának meg­felelni. A következő időszakban azonban ez a nehezen viselhető teher lekerül róluk, ener­giájuk java részét a lakások karbantartására fordíthatják. És a kommunális szolgáltatások? A kul­turált, még inkább: a civilizált életnek ezek alapvető feltételei... — Vegyük sorjába. Gondunk van az ener­giaellátással. Az utóbbi egy esztendőben sok volt a feszültségingadozás, az áramkimara­dás. Növelni kellene a hálózat keresztmet­szetét. Megoldatlan a központi fűtés is. El­kelne egy hőközpont, hiszen a gáz itt megy el a kertek alatt. Csakhogy egy hőközpont 60—70 millió forintot emésztene fel. Erre pénz nincs, és ez azt is jelenti, hogy kény­telenek vagyunk hagyományos technológiá­val építkezni, nem alkalmazhatjuk a paneles eljárást. A hőellátást egyébként csak az Al­kaloida oldotta meg a saját lakótelepén. Van ötven kilométer vízvezetékünk, ez 73 száza­lékos ellátottságnak felel meg, a lakások majdnem a felében benn is van a víz. Vi­szont van egy óriási gondunk, a Szorgalma­tos nevű külterület, ahol 400 lakás található, tökéletesen víz nélküli. Megoldás lesz itt is, már készülnek a tervek. Még a víznél ma­radván: a jelenlegi vízmű, mely 1200 köb­méter napi teljesítményre képes, nyaranta több mint kétszeresét adja az optimális mennyiségnek, csakhogy ez már nem fokoz­ható, mert előbb-utóbb baj lesz a víz tisz­taságával. A bővítésre ígéret nincs. Az Al­kaloida ugyan 5—6 éves távlatra ígért se­gítséget, azonban kérdéses, tudunk-e várni addig? A szennyvíztisztítás, ugyancsak a gyár segítségével, tíz évre előre megoldott­nak vehető. Más kérdés viszont a kevesebb, mint elégtelen szennyvízhálózat, ami annál inkább is gond, mert ismert, hogy Tiszavas­vári mély fekvésű terület. Ezért hiába a sok házi derítő, egy idő után azok is megfertőz­hetik az ivóvizet. Fejtörésre ad okot a bel­víz is: 1980-ban lett volna 5 millió forintunk a belvízelvezetésre, azonban a megyei tanács az erre szánható összeget — talán takarékos- sági okokból — visszavonta. Ami pedig a szemétszállítást illeti, elég, ha azt mondom: mindössze 450 lakásból szállítják el rend­szeresen a hulladékot. Lovas kocsival persze több nem is mehet. A Leegyszerűsítve a dolgokat: lakni na- w gyón fontos, de enni még fontosabb. A ma Tiszavasváriban élő állampolgár va­jon elégedett lehet az ilyen irányú ellá­tással? — Néhány adat nélkül ez sem válaszolha­tó meg. Tehát: a várossá nyilvánítás ke­mény feltételeket szab meg. Egyebek között előírja, hogy a kiskereskedelmi forgalomnak — egy embert és egy évet nézve — el kell érnie a 26 ezer forintot, és ezer emberre 360 négyzetméter vásárlási alapterület szükséges. A jelenlegi forgalom 24 ezer forint, ezzel te­hát gond nincs, nem is lesz. Az alapterület­tel azonban más a helyzet. Jelenleg csak 270 négyzetméter jut ezer lakosra. Azonban az épülő új ruházati bolttal, valamint további 400 négyzetméternyi területtel átlépjük a 300 négyzetméteres határt. Ez, ha nem is az előírásos, de kétségtelen javulást jelent. Lesz hol, de lesz-e mit vásárolni? Fi­gyelembe véve azt az örvendetes tényt, hogy Tiszavasváriban, az Alkaloida — és természetesen az egyéb intézmények, üzemek — révén egy igényesebb vásár­lóközönség is van, elsősorban talán ér­telmiségiek, akik számolván bizonyos hátrányokkal, mégis a másutt, esetleg nagyvárosban megszokott választékot keresik. És ezért igazán nem kárhoztat­hatok. — Sőt, elébe kell menni az igényeknek. Már csak azért is, mert Tiszavasváriba na­gyon sok értelmiségi jött az utóbbi években és ez jó, de nagyon sok el is ment, pontosan az ellátásbeli hiányosságok miatt. (Ebbe persze a kulturális fehér foltok is beleját­szottak, de erről később beszéljünk) Ami a vásárlási igényeket illeti: felépült, megnyílt a megye legnagyobb ABC élelmiszer-áruhá­za és itt a választék, merem állítani, kielé­gíti a keresletet. Most az a gondunk, hogy az Alkaloida lakótelepi boltot is erre a szint­re emeljük. Az alapellátás egyébként jónak mondható; ami hiány, az mindig országos hiány is. A bolthálózat szakosodását nézve ma jónak minősíthető, de minőségben elma­rad a követelményektől. Van zöldségbol­tunk — csak a példa kedvéért —, az már más kérdés, hogy milyen? A A zöldségről beszélve: milyen helyi áru- ^ alapokat tudnak az ellátásba bevonni? — Csak a primőr időszakban vannak problémáink. Az ÁFÉSZ erőfeszítéseket tesz a kistermelők bevonására. A kertészkedőket szaktanácsadással és anyagiakkal, például fóliával is támogatják. Ráadásul sok a helyi vágás, elsősorban a sertések bánják, oly­annyira, hogy még Nyíregyházának is jut belőlük. Azonban akad, amiben lépni kell. Helyben terem az alma, csakhogy nincs hol tárolni. Ebből következnek a téli magasabb árak, pedig a helyi raktározással olcsóbbá tehetnénk. A Vendéglátás, szálloda? A jelenlegi Vas- ^ vári étterem a választékot tekintve akár nagyvárosi is lehetne, hiszen hatvan- hetven féle különböző étel szerepel az étlapon a salátától a sültig, ráadásul sok az olcsó fogás is. De ez az egyetlen, és bármint nézzük, nem egyéb, mint egy tiszta hodály. Más viszont, lényegileg, nincs. — A szálloda most zárva van, de már fel­újítottuk, hamarosan megnyílik. Az étterem melletti italboltból — kocsmából — viszont másodosztályú eszpresszó lesz. Ez is valami, ha nem is sok. Tervünk a strand kerthelyi­ségének bővítése, ez nyilvánvalóan nyáron enyhíthet a zsúfoltságon. A szállodára visz- szatérve: csak átmenetileg van bezárva, ad­dig, ameddig az új, egyesült ÁFÉSZ iroda­gondjai nem oldódnak meg. Már épülnek az irodák. Egyébként a szálloda iránti igény nagyobb, mint amennyit nyújtani tudunk. A Az ÁFÉSZ-nél tartva: nemrég egyesült a Tiszavasvári és a Tiszalöki ÁFÉSZ. Sokan mondják — nem vasváriak —, hogy a nagyközség a környezet rovására lesz várossá. — Minden eszközzel azon vagyunk, hogy ez ne így legyen. Az eddigi működés ezt iga­zolja is. Sokan panaszkodnak a közlekedésre, az utakra. — Magam is tapasztaltam, hogy Nyíregy­háza és Tiszavasvári között a reggeli és dél­utáni csúcsidőben közlekedni tragédia, még összeesni sem lehet a zsúfolt járműveken. A községben csak két busz közlekedik, az utak többsége nem olyan, hogy alkalmas lenne erre. ötvenöt kilométernyi útunk van, akad még tennivaló. Mivel nemcsak kenyérrel él az ember, térjünk rá a nem anyagi, a szellemi és a szociális szolgáltatásokra. — A legfontosabb az oktatás. Ma 682 óvodásunk van 550 helyre, de ez arra azért már elég, hogy minden általános iskolába igyekvő gyerek legalább az utolsó évet óvo­dában töltse. Épül egy száz. gyereket befoga­dó óvoda az Alkaloidának, lesz egy 50 gyer­meket érintő bővítés is, továbbá létrehozunk egy cigányóvodát. Ezek az igények kielégí­tésére elégségesek lesznek. Négy általános iskolánk van 1700 tanulóval. Egyharmaduk napközis. Van iskola, amelyik féltucatnyi he­lyen működik, mondani sem kell, mennyire rossz dolog ez. Viszont épül egy 12 tanter­mes iskola, ami ha nem is teljesen, de rész- kién segít a helyzeten. Ma egyébként egy ze­netagozatos általános iskolánk is van, cé­lunk ének-zenei általános iskolává fejlesz­teni. Már csak egy-két tanári állást kell be­tölteni ehhez. Az igény óriási ez iránt. A gimnáziumunk rendezett körülmények között dolgozik, a szakmunkásképzőben a kollégi­um fűtését kell‘kijávítani/‘’Jelenlég, némi túlzással, ahány helyiség, annyiféle fűtés van. £ Milyenek a kulturálódási adottságok? — Van művelődési házunk, ifjúsági há­zunk, könyvtárunk és múzeumunk. Ez így felsorolva, rendben is van. De a könyvtár nem felel meg a városi igényeknek. És a kul­túra más ágaiban is alapvető gondjaink van­nak, azonban ezeket igazságtalanság lenne csak az intézmények nyakába varrni. Jelen­leg ott tartunk, hogy az igényesebb szóra­kozást keresők Debrecen és Nyíregyháza fe­lé veszik az útjukat, igaz viszont az is, hogy ami viszont helyben elérhető, azt nem min­dig keresik. Például: szép programmal sze­repelt a debreceni MÁV szimfonikus zene­kar — egy jól jegyzett profiegyüttes —, és jó, ha ötven felnőtt hallgatójuk akad:. Ami viszont örvendetes: annál több volt a zenét szemmel láthatóan szerető, értő diák. ^ Mit tehet, aki beteg? — Minden körzeti és fogszakorvosi állá sunk betöltött. Nincs viszont gyermekorvos Pedig lakás, rendelő várja a jelentkezőt Két gyógyszertár is található. Az egyiket szanálják, de már folynak a megbeszélése:-: a gyógyszertári központtal egy új, korszer: gyógyszertár ügyében. A A beszélgetés során sokszor hangzott el ” az Alkaloida neve. Ez részben érthető, hiszen nemcsak Tiszavasvárinak, de Szabolcs-Szatmár megyének is egyik meghatározó üzeme. De sok szereplésük jelenti azt is, hogy a korábbi nem min­dig jó viszony a község és a gyár között alapvetően megváltozott? — Egyértelműen a jó viszonynak a jele az, hogy sokat említettem őket. A gyár és a köz­ség kapcsolatát úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy a várossá váláshoz nekünk kell az Alkaloida, az Alkaloidának viszont a továbblépéshez szükséges a város. A És a többi üzem, szövetkezet? — Erről csak azt mondhatom, hogy erejé­hez mérten* mindenki mindent megtesz. És az a 35—40 milliós társadalmi munka, ami­vel jeggal számolhatunk, mutatja, hogy a la­kosság is igyekszik mindenből kivenni a ré­szét. A Már a beszélgetés elején láttam, hogy ^ kifejezetten készült erre. — Ez természetes, hiszen egy korszakha­tárral összefüggő kérdésekről esik szó. De például délután is egy olyan megbeszélésen veszek részt, ahol szintén ezek a kérdések lesznek napirenden. Sok sikert a várossá váláshoz. Köszö­nöm a beszélgetést. Speidl Zoltán ^Vasárnapi L INTERJÚ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom