Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
VASÁRNAPI melléklet 1981. március 22. Vj Az ideál Az ember néha megrendülve olvas egy olyan gyászjelentést, amely arról ad hírt: az egyik nap meghalt a férj, s másnap utána halt asszonya. Hiába, ma is vannak Philemonok és Baucisok, emberpárok, akik csak együtt tudnak létezni, együtt hagyták el ezt az árnyékvilágot. Többször kutatgattam idős házaspároknál, mi lehet együttlétük titka, miért lehetséges az, hogy évtizedek múltán is eltéphetetlerí szálakkal ragaszkodnak egymáshoz. Soha nem jutottam nagy felfedezések nyomára. Csupa kis dolog kerül szóba, ebből állt össze néhány évtized története. Ilyen szavak fordultak elő leginkább: szeretet, megbecsülés, türelem, felelősség, emberség, jóság. Csodálatos fogalmak, s így egymás mellett emberéletek összekötői. A tisztességben megöregedett Philemonok és Baucisok világában sosem volt lényeges összekötő a pénz, az ilyen életekből hiányoztak a hősiességek, a megőszült apóka sosem volt kisvárosi hősszerelmes, s anyóka sem csapodárságával tűnt ki a többiek közül. Viszont ők voltak mindig a dolgozók, a szülök, a lemondani tudók, a megértők, a másokon segítők. Eszményi emberek voltak? Talán a látszat ez. A valóságban ők is össze-összetűztek, voltak haragok és hideg napok, apóka is be- pityókázott néha, nekik is hét tavasz hét nyár kellett, amíg túljutottak a kritikus pontokon'. De merték vállalni és kifejezni a szere- tetet, annyit adtak egymásnak, amennyit csak tudtak. Tehát nem is volfak valójában eszményi emberek. Csak emberek voltak. Olyan szép légvárakat építettem, hogy még a romjaikkal is megelégednék. (Renard) Mátészalka egyik nagyüzemében öt nő, két asszony és három leány vállalkozott arra, hogy elmondja: van-e eszményi férfi, s ha igen, akkor az szerintük milyen. Valamennyien érett nők, túl a kamaszkor lángolásán, de még messze a megkeseredett- ségtől. Hozzáteszem még: csinosak, rendesek, sőt mi több, mind szekszepiles. Volt köztük gépmunkás, jogász, adminisztrátor, szakmunkás, pénzügyes. Milyen az eszményi férfi? teszem fel a kérdést. S az első válasz: — Van olyan? Nevetés, mit nevetés! Fér- fibüszkeségemet megingató hahota. Aztán rákezdik, s a dolog egyre komolyabbá válik. — Egy biztos, az embert a külső megjelenés ragadja meg. Lényegében itt dől el, szóba tudok-e állni valakivel. — Ez igaz, de ne gondolja, hogy valami elérhetetlenről van szó. Csupán arról, hogy legyen ápolt, rendes, tiszta, bár az se baj, ha csinos. Az, hogy jóképű legyen, nem követelmény. Fellélegzem, s nyugalmamat csak erősíti a következő kérdés, amit az egyik leány magának tesz fel: — Kell-e egyáltalán eszményi férfi? — Nein, nem eszményi férfiról van szó — vág közbe az egyik asszonyka —, de azért azt minden nő aki ad magára valamit, elképzeli: ki lenne a legjobb. — Már csak azért is megnézi az ember, kivel áll szóba, hogyan néz ki, hiszen az is kell, hogy az érzékekre hasson. 0...? — Beszélgetni a barátnőmmel is tudok folytatja a csinos leányka, akiről pedig az hírlik, hogy Az első mindig az igazi? — De, hogyne, és újra itt vagyunk a kompromisszumoknál. Ahhoz, hogy minden stimmeljen, engedni kell... — Én azt hiszem, a szexualitásnak ötvenszázalékos szerepe van abban, hogy egy férfi miként váltja be egy nő elképzeléseit. Nem több, de ennyi mindenképpen... — Mindenesetre lényegesebb, mint a pénzkérdés. — Ha két egyforma van, akkor igenis számít, ki mit tud kínálni anyagi téren. Különben valóban másodlagos. — Nem hiszek az olyan kapcsolatban, ahová a férfi egy pizsamával és fogkefével érkezik. Legyen stabil anyagi bázisa, becsületes munkája. — Az ember nem Volvóhoz megy feleségül. Nem hiszem, hogy egy okos nőt alapvetően az anyagiak befolyásolnának, ha tartós kapcsolatra gondol. — A csalódás lehetősége csökkenthető — mondja V,, ha az ember okos, körültekintő, s szán arra időt, hogy megismerje a másikat. Az viszont élévé hibás kiindulás, -ha valami egészen tökéleteset várunk. — Az ember a családban, a szűkebb környezetben élő férfiakból kezdi alakítani az ideált. Ez később az iskolával, a munkahellyel bővül. Lényegében nem olyan túl nagy kör az, ahol az embernek meg kell találni a megfelelőt. Lehet, hogy a világ más pontján van annál jobb. Ki tudja ... Valóban. Ki tudja? Az élet milliónyi év óta azt bizonyítja, hogy többé-kevésbé mindig sikerültek a találkozások, az emberiség fennmaradt. Ami biztató: az öt nő olyan férfiak képét rajzolta fel, akik valós személyek. Így aztán jószerével mindenkinek maradnak esélyei. Okos dolog, ha férfi és nő közelíti egymásról kialakított elképzeléseit. Bár ez nehéz, hisz mindkettő mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt. nem éppen csapodár —, s ha az ember komolyan mérlegel egy férfit, ezt is számításba kell venni. — Helyes, de ha célt akarunk érni, akkor távolodjunk a külsőségektől — irányítja á szót V. Tehát nézzen ki rendesen, de az a fő, hogy ember legyen. — Az értelmes az esetem . . . — Nem kell, hogy fürgeürge legyen, de ha tempója van, az sem baj... — Egy óra alatt megmondom, milyen . . . — A gyengédség mindig követelmény. Az ágyban is ... — Szellemileg föltétlenül legyen partner ... — De ne csak szellemileg... Peregnek az érvek, melyekből lassan-lassan kezd kibontakozni valami. — Egy biztos, kompromisszumok nélkül nem talál az ember olyat, aki megközelíti az ideális férfit. Kiből ez, kiből az hiányzik ... — Ha az ember a harminc körül jár — fejtegeti Á. —, A férfi az ágyban is legyen olyan —, mondja az egyik, — hogy ne keltsen csalódást. Ne kívánjon tőlem kötelességteljesítést, legyen mindig más, és serkentsen engem is szerelemre. — A szerelem elszáll... — Ez így nem igaz, ha egy férfi rendelkezik a megfelelő szellemi és szexuális kultúrával, akkor nagyon sokáig élő rparadhat.. — Legyünk reálisak, maradjunk a földön — int az egyik asszony. Ha az eszményi férfit keressük, akkor azt is nézzük, mi van akkor, ha a férfi keresi az eszményi nőt? Rajtunk nem múlik semmi? A megalkuvásokról az asszonyok beszélnek. Kis dolgok ugyan, de vannak. Az eszményi férjről ugyanis lakva derül ki egy és más, s ilyenkor két eset van: vagy eltépni a babaruhát, vagy megegyezni. — Amikor gyerek van, már késő. Akkor az ember legfeljebb az első nagy és igazi szerelmén elmélkedik, s megbizsereg, ha találkozik vele az utcán. — Az első mindig az igazi. Bár ami azt illeti, ő sem tökéletes ... — De szívesen felruházzuk utólag is sok jóval. Kell valaki, aki megtestesíti az elképzelt legjobbat. — Ez dőreség — közbe többen —, az ember abban találja a legtöbb jót, akivel a legjobban össze tud jönni. Mindenkiben van jó. — És rossz. Ezért hadakozom az ellen, hogy ideálról beszéljünk. — Igen, nekem az is hamis volt mindig, amikor valaki egy-egy filmsztárt, sporVagy talán ö ...? tolót vagy hasonlót próbált kamaszkorban eszményíteni, abba volt szerelmes. Az ember csak abban találhat meg olyat, amit keres, akit ismer. Jellem, tisztesség, gyengédség, belső értékek — íme eddig a kívánalmak sora. Jogos óhajok ezek. De a résztvevő öt nő még korántsem tart a dolgok végén. Vagy ő...? akkor tudja, mire számíthat. Nem szabad túlzott követelményt állítani. — Én amondó vagyok: próbálja ki az ember. Jobb, mintha csalódunk később. FRANCISKA A kisváros egyik legrégebbi utcája a pacsirtáról kapta a nevét. Családi házak sorakoztak itt, csinos előkertekkel, szőlőlugasokkal. Főleg idős emberek éltek errefelé, nyugdíjasok, akiknek gyermekei szétszóródtak az új lakótelepek kaptáraiba. Itt élt Franciska, a hu- szonnyblcas számú házban, idős, hetve.nen túli édesanyjával. öreglány volt, kicsit kesernyés. — Festetni kellene lányom — szólt egy napon az anyja. Mindenütt, hisz’ mióta apád meghalt, nem festtettünk. — Legyen kedvére. Majd kiveszek pár nap szabadságot. Úgy is tett. A hivatalban simán elengedték, hiszen Franciska a legmegbízhatóbb bútordarabnak számított. Tucatnyi főnököt túlélt, s minden új számára ő jelentette a legszebb örökséget, ötven- egynéhány éves korára nélkülözhetetlen lett. — Szóljon ha valami segítség kell — bíztatták, s együttérzően vették tudomásul a nem éppen majálisnak számító festés tervét. Másnap reggelre várták Gyöngyösi urat, a harmadik szomszédot, a kontár festőt. Először az utcai szobából pakoltak ki. Középre húzták a bútorokat, ahogy ilyenkor illik. Estére már minden készen állt a másnapi festésre. Franciska ekkoí“'kezdett el rendezgetni a komód fiókjából kirakott holmik között. Fényképek, levelek kerültek elő. „Drága Franciskám!...” Ez Ferenc utolsó levele. Ö meghalt a háborúban. Aztán a Szilárdtól egy lap. Kedves lap. Őbenne azért1 csalódott, mert kár- tyázgatott. Pedig nem volt nap, hogy ne küldött volna virágot. Aztán itt van Marci búcsúlevele. Az eljegyzést bontotta fel. Károllyal készült fénykép. Szép fiú volt. Mulatós, ezért esett kútba a kapcsolatuk. Nézi, hosszan, fátyolos szemmel. Válogattam, ez igaz — mondogatja magának. Egyik se volt jó, mindnek volt hibája . .. Anyja fel-felnéz a kézimunkájából. Látja, hogy Franciska egymás után tépi szét a leveleket, fényképeket. Az apró papírdarabkák egy dobozba kerülnek. Az idős asszony is elsírja magát, hangtalanul. Franciska temet. Csendben. Búcsúzik a vissza- hozhatatlantól, a jóvátehetetlentől. Csak a leveleket összekötő szalagot teszi el. Gondosan összehajtva. Egy könyvbe. Másnap jött Gyöngyösi úr. Két nap alatt végzett a festéssel. Friss mész- szag lengte be a házat, s keveredett a tavasz illataival. Franciska újra bejárt a hivatalba. Minden úgy folytatódott, mint régem. Csak a komódban maradt i«?eserb»gy sdoboz, t fi i loióo noil*“ Férfiakról — nőknek A férfiak szeretnek; a nők hagyják, hogy szeressék őket. (Léautaud) ★ Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket. (Anatole France) A férfi és a nő az én szememben egyenlő jogú személyiségek, s a kettő tökéletesen egyenlő helyzetét követeltem. (Simone de Beauvoir) ★ Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek bennünket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem. (Balzac) Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük jobban, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk. (Valéry) A házasság oly vásár, melynek csak bejárata szabad, és rend szerént más célok végzett köttetik. (Montaigne) Az oldalt írta: BÜRGET LAJOS vágnak
