Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. március 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ötlet és...? G umiabroncs-felújító üzemet létesített a kemecse—kóta j i Egyesült Erő Termelőszövetkezet tizenkétmillió forintos beruházással. Ennyi a hír. Ügy tűnik nincsen világot rengető jelentősége, de megyei szinten, sőt országosan is mindenképpen figyelmet érdemel. Szerencsésen találkozott a kezdeményezés, a rugalmasság a tenniaka- rással, s ezzel még párosult a gyorsaság is. Mert nem elég csak akarni valamit, tenni is kell. Nos a kótaji szövetkezet vezetői léptek, s ugyancsak nagyot. Köztudott, hogy az utóbbi esztendőkben, hónapokban bizony akadozott az autógumiellátás. Azt pedig csak az autósok egyre növekvő tábora tudja, mit jelent lefutott gumikkal autózni, s mit jelent az ú.i gumik után futkosni. Remélhetőleg ezzel az üzemmel hamarosan enyhül az autósok nagy gondja. így kár eldobni a lefutott gumikat, hiszen kis befektetéssel mégegyszer életre kelthetők. Arról nem is beszélve, hogy a fejlett tőkés országokban az újra- futózott gumik aránya eléri a hatvan százalékot. S hogy mit jelent ez a népgazdaságnak? Egy igen komoly összeg megtakarítását, mert évente az országban több mint egymillió gumit használnak el az autók. (A kótaji mellett még az ország hét termelőszövetkezetében létesítenek ilyen újrafutózó üzemet.) Az ily módon felújított gumik még egyszer annyit futhatnak le, s a nem egészen kilenc hónap alatt elkészült üzem egy év garanciát vállal termékeire. Dicséretes a kótaji termelőszövetkezet kezdeményezése. Nemcsak egyszerűen kiegészítő tevékenységet akartak végezni, hanem valami igazán hasznos dologra fordítani a pénzüket. Ezt eddig elérték. Szerencsére a kótaji példa ma már nem egyedülálló a megyében. Az alaptevékenységen kívül mind több mezőgazdasági nagyüzemben foglalkoznak kiegészítő tevékenységgel, s a kezdeti ládaszegezéstől már eljutottak a klasszikus ipari foglalkoztatásig. A nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezetben két éve kezdték el az egyszerűbb orvosi felszerelések és műszerek gyártását. Most nagy fejlesztés előtt állnak, tízmillió forint feletti beruházási tervet készítettek. A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezetben műanyag feldolgozással kezdték, s híradástechnikai félkész szerelvények összeállításával folytatják. Napkoron selejtgépeket bontanak és értékesítik az alkatrészeit, Szabolcsbá- kán a kisvárdai Hunnia- coopnak gyártanak nylonzacskókat, s kooperálni akarnak az Egyesült Izzóval is. E zek a példák mutatják, nincsen hiány a termelőszövetkezeti vezetők kezdeményezőkészségében. Igaz, ez nem mondható el mindegyik nagyüzemről, de ahol akarnak, ott tesznek is. A kiegészítő tevékenység pedig mindenképpen hasznos a téesznek mind a tagok foglalkoztatása, mind pedig a nyereség szempontjából. Egy-egy üzem állandó munkát biztosít, ezen túlmenően az időjárástól függetlenül állandó nyereséget képez. A kótaji üzem például két év alatt kifizeti önmagát. Mások számára is követhető példa. Sípos Béla Víztorony a kertben Oj, 50 köbméter űrtartalma víztornyot épít a Gépipari Beruházó Vállalat a Balkányi Állami Gazdaság szakolyi almáskertjében. (Gaál Béla felvétele) Megélénkült a határ Lánctalpon szánt az eke Van mit pótolni tavalyról Szántanak a nagyhalászi határban is. A Petőfi Tsz földjén megkezdték a szántást. Igaz, egyelőre csak a DT lánctalpas traktorral merészkedtek a felázott talajra. (Elek E. felv.) Csendes tavaszi eső áztatja a földeket. A dombok között pára gomolyog, kihalt a határ. Székely alatt szalad az autó, az út mellett már mozgolódnak a tsz-telepen. Melegágyat készítenek az asz- szonyok. A következő falu Ramocsaháza, a megye egyik legkisebb termelőszövetkezetével. Az itteni Rákóczi 1180 hektáron gazdálkodik, de nem akárhogy! Rossz idő ide — rossz idő oda, hárommillió forint tiszta nyereséggel zárták tavaly is az esztendőt. Mire vetni kell ... Mogyorósi János, a szövetkezet elnöke: — Harmincmilliós termelési érték elérése az idei célunk, s négymillió forint tiszta haszon — mondja. — Sajnos, a múlt év őszén a szántás nem ment simán a sok eső miatt, 250 hektár jött át erre az évre. De aggodalomra nincs ok, mire vetni kell, rendben lesz a határ. — Hogy teleltek a kalászosok? — Szerencsére a télen volt hó bőven, így minimális a kifagyás. Nagyobb gond, hogy a varjak is felfedezték már a vetést, s elindultak a sorokon. — Mit tudtak eddig elvégezni ? — A gyümölcsös megmetszve, s befejeződött a kalászosok fejtrágyázása. Most terítjük ki a gyümölcsösben a szerves trágyát, s kötözzük az almagallyat. A határba indulunk, mert hiába rossz az idő, a földeken már megkezdődött a munka. Igaz, hogy lánctalpassal, de szántanak. Felázott földutakon megyünk, kis akácerdő alatt fékezünk. Hallgatózunk, de gépzúgás sehol. Az elnök meg Barkaszi Imre, a növénytermesztési ágazat vezetője tanácstalanul néz egymásra. De a friss szántás árulkodik, itt kell lennie valahol. Meredek domboldalakon kapaszkodunk, és lent az egyik hajlatban előtűnik az elveszettnek hitt gép. Gazdája, B. Tóth Sándor nyakig olajos, kegyetlenül rtiérges. Már egy jó órája küszködik, leszakadt valami cső a motorházban. Még mindig fagyos Pokrócot terít a vizes homokra, hanyatt csúszik a gép aló. De az operáció csak nem akar sikerülni. — Tegnapelőtt az eke, most meg ez — bosszankodik. — Akár hiszik, akár nem, két foga is eltört a múltkor az ekémnek. A dombok északi oldalán még mindig fagyos a föld, persze, hogy roppan az eke. Nagyokat csuklik a traktor, majd a motor egyenletes hangja jelzi, megszűnt a hiba, folytatódhat a szántás. Nem is zavarkodunk tovább, hiszen van még bőven szántanivaló a határban. A kocsi felé ballagunk. Az elnök megszólal: — Negyvennégyben négy lóval vetettük itt a rozsot. Más földjén, napszámban. Ha erre járok, mindig eszembe jut az a tavasz... Elhúzták már a delet, mire Aranyosapátiba érünk. Az elnök a szokásos napi eligazítást tartja, így várunk. Kint vigasztalanul csepeg az eső, szürke felhők vonulnak az égen. Aztán megjön az elnök Németh Károly, s kesernyésen legyint: — Szántanivalónk van szépen, de ilyen időben! Ráadásul megáldott bennünket a Tisza is. Ma délig majdnem egy métert emelkedett, minden mozgatható járművünk az ártéren dolgozik, kitermeltünk még a télen egy csomó fát, azt kell mentenünk. Még jó, hogy időben jelezték az áradást. „Kifogott rajtunk...” — Hogyan sikerültek az őszi munkák? — Elvetettünk 500 hektár búzát és rozsot, de ez százzal kevesebb a tervezettnél. Akkor is az eső akadályozta a munkát, most ezen a területen tavaszi árpával próbálkozunk. A kalászosunk jól telelt, de gond, hogy 200 hektárt nem tudtunk az ősszel leszántani. A homokos területen ugyan időben végeztünk vele, de a Tisza-menti kötött talaj kifogott rajtunk. Persze, ez a 200 hektár nemigen sok, a gépek néhány nap alatt megeszik. Csak ta- vaszodna már... S biztos, hogy jobb évet zárunk, mint tavaly. Az elnök tehát bizakodik, a tagság is. Nem akarnak úgy járni, mint a múlt évben, amikor több mint 3 millió forint volt a veszteség. Szinte semmi sem sikerült, a zöldség például, amitől 1,7 millió forintot vártak, még 10 ezret sem hozott. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy erről a mostani vezetés nemigen tehet. A múlt év második felében jött az új elnök, Németh Károly, s vele, illetve utána további nyolc agrárszakember. Ök a veszteséget már csak csökkenteni tudták. Tervek holnapra — Hatvanötmillió forint árbevételt, s 1,8 milliós nyereséget tervezünk az idén — folytatja az elnök. — A korábbinál nagyobb gondot fordítunk a gyümölcsösre, növeljük a cukorrépa területét, s 20 százalékkal több tejet kell előállítanunk, mint tavaly. Ez nehéz lesz, hiszen már a múlt évben is 3500 litert adott egy tehén. A gondozókon kívül azon is múlik ez, sikerül-e megteremteni a kellő takarmányhátteret. De miért ne sikerülne!? Rajtunk, biztos nem múlik majd. Balogh Géza Csirke a padláson Az eddig üresen álló szarvasmarha-istállók padlásterét hasznosítva baromfit is tenyészt ebben az évben az aranyosapáti termelőszövetkezet. A HUNNIACOOP kisvárdai gyárával kötött szerződés értelmében 130 ezer csirkét, és mintegy ötezer libát nevel, illetve értékesít az idén a szabolcsi termelőszövetkezet. A vállalat kész technológiával segíti a vállalkozást, az első naposba- romfi-szállítmányok április elején érkeznek a szövetkezetbe. Szinarany a hulladékból Egy év alatt mintegy 9 kilogramm színaranyat nyertek vissza hulladékból az Egyesült Izzóban. A nagyvállalat aranybevonatot alkalmaz a vevőcsövek, egyes félvezetők gyártásánál, s hogy a hulladékba kerülő selejtes alkatrészekkel együtt ne kelljen az aranyat is a szemétbe dobni, egy ötletes újítással aranyregeneráló technológiát alakítottak ki. Az Izzó budapesti gyártelepén külön üzemet is építettek az „arany- gyártáshoz”. Amikor elkezdtek foglalkozni az ötlettel, márjs megkezdték a hulladékanyagok összegyűjtését. így nem csoda, hogy egy év alatt ilyen mennyiségű aranyat nyerhettek vissza a több évi hulladékból. Negyven ember elszállásolására Elkészültek a Ifbiai munkán dolgozd építők lakókocsijai Befejeződött annak a tíz lakókocsi-konténernek az építése, amelyet a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat készített a líbiai építkezésen dolgozó munkásainak. A konténerházakat a vállalat nyíregyházi, Tünde utcai központi telepén, a segédipari főépítésvezetőség szakemberei vitelezték ki, a lehető legmodernebb formában. Az egyenként négy, tehát összesen negyven ember kényelmét szolgáló, belül tapétázott szobákban ágyak, beépített szekrénysor, asztal és hűtőszekrény, s természetesen az áramszolgáltatást is biztosító berendezés is van. A lakókocsikat rövidesen behajózzák, s a még ebben az évben elkezdődő líbiai építkezéshez szállítják. A z asszony házassága tizenötödik évének, nyolcadik hónapjának és huszonhetedik napjának reggelén kissé mogorván ébredt. Ez mindenkinek feltűnt a családban, mert sajátos tulajdonsága volt az, hogy a reggeleket aranyos mosolyával lengte be. S mindez ráadásul egy vasárnapon történt, mely nap a többi közül mindig a már- nár tökéletes derűvel tűnt ,<i. Pár órának kellett eltelnie ahhoz, hogy a délelőtt újságot olvasó férj előtt kiderüljön a reggeli bánat oka. így történt: — Képzeld, mit álmodtam — így az asszony. — Egy szép zöld domboldalon jártam, minden csupa virág volt. Egyszer valahonnan feltűnt egy szép, csinos férfi. Jött utánam, lassan, szinte soinfordál- va. Lassítottam, utolért. Beszélni kezdett, találkára csábított, s úgy éreztem, hogy nem tudok etlenáll- | ni. Ekkor feltűntél a Ái ál dombtetőn. Kezedben voll egy sárga, nagy bőrönd, s fütyörészve baktattál lefelé. Gyorsan egy nagy fa mögé bújtam, s úgy jártam körül, hogy ne vehess észre. Sikerült. Ügy el- mentél, hogy nem is sejtetted, hogy ott lapulok a fa mögött. Ekkor a fa hirtelen eltűnt, valóban álomszerű volt, s az előbbi férfi újra ott állt mellettem. Te csak mentél lefelé, lóbálva a bőröndöt.. — A férfi a vállámra tette a kezét. Jólesett. De még mindig szorongva néztem a völgy felé, nem fordulsz-e vissza. Ekkor hirtelen jött valahonnan egy ember, aki elmondta, hogy amerre te mész, ott mindenkinek égnek áll a haja. olyan tekintetet vetsz az emberekre. Ránéztem, s valóban, neki is szálanként meredt ég felé a hajkoronája. A férfi most már megölelt, s én valami nagy reménységgel készültem a randevúra. — És? — kérdezte a férj, aki egyre nagyobb éreklődéssel figyelte . az álmot. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy felesége, aki a megtestesült hűség, tisztesség és erény, ilyen pajzán dolgot képes álmodni. — És? — tette fel újra a kérdést. — Nincs és. Bejött a gyerek az ingéért, s felébredtem. Nem lett és. Egyszer akartam félrelépni, s az sem sikerült. Ezért bosszankodtam. A férj fellélegzett. Az asszony már derűs volt, s teli szájjal nevetett az álmon. És a férj, aki tapasztalt ember volt, most már csak azon gondolkodott, felesége ránevet, vagy kineveti? Mert a kettő nem ugyanaz, még akkor sem. ha úgy látszik, (bürget)
