Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 15. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nem­zetközi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pon­tos felméréséhez elég gondo­latban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai esemé­nyeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kong­resszusát a magyar társada­lom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan ele­mezte az ország helyzetét és kijelölte a fejlődés további út­ját. Megállapításait, határo­zatait helyesléssel fogadta az ország lakossága és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Haza­fias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagválasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjáválasztott országgyűlés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszerve­zeti tanácskozások, majd de­cemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kongresszu­son kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támo­gatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt tesztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, ame­lyek a párt XII. kongresszusá­nak határozataival összhang­ban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköz- társaság politikai helyzete szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtása. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeret­nék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés or­szágoknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A kapita­lizmus mély politikai, gazda­sági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küsz­ködik, a kapitalista országok­ban élő dolgozókat satuként szorítja az infláció és a mun­kanélküliség. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A ha­ladás erői előretörtek, a né­pek nemzeti szabadságküz­delme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradvá­nyait. Az imperializmus ve­zető tényezői maguk is elis­merik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyze­tük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési ver­seny fokozásában, a nemzet­közi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerű­en a világ népeinek, sőt sa­ját országuk lakosságának ro­vására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfö­lénybe kerüljenek. E törek­véseik következtében az eny­hülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra van­nak ítélve. A népek, nem mondanak le elért vívmá­nyaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. Még elnyo­mott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságu­kért. A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óri­KÁDÁR JÁNOS: Folytatjuk szövetségi politikánkat ási hatású kongresszus meg­hallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határoza­tait. A Szovjetunió belső hely­zetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a bé­kés kommunista építés hatal­mas programját. Miként kongresszusi , felszólalásunk­ban is kifejeztük, őszintén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósít­sa meg a XXVI. kongresszus határozatait és békében él­vezhesse munkájának gyü­mölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehangzóan hirdette a Szov­jetunió békepolitikáját. Óriá­si horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldá­sára, beleértve á Perzsa-öböl problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Af­ganisztán nemzetközi vonat­kozásait, a hadászati támadó­fegyverek s a középhatósuga­rú rakéták ügyét is. A kong­resszus a fegyverkezési ver­seny megfékezését, a fegyver­zet csökkentését javasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szint­jén valósuljon meg. A Magyar Népköztársaság külpolitikája— úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes és síkraszáll az enyhülésért, a béke megszilárdításáért, a fegyverkezés megfékezéséért, az egyenlő biztonságért. Ki­állunk a különböző társadal­mi rendszerű országok közöt­ti békés egymás mellett élé­sért, a sokoldalú és kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok fej­lesztéséért. E politika megfe­lel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes támo­gatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megin­gathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalmasak, külpo­litikai kérdésekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győz­ni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek ja­vára alakították a nemzetkö­zi helyzetet, s békésebb vilá­got, nyugodtabb nemzetközi légkört teremtenek. Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is vi­lágosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dolgozni fo­gunk, és biztonságban élve előre fogunk haladni a legkö­zelebbi esztendőkben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a hazafias népfront­mozgalomnak, hanem más te­kintetben is. Szeretném is­mét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rög­zítetten is a társadalom veze­tő ereje, mindig azon dolgo­zott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de fe­lelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politiká­ját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és poli­tikánk lényeges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövetsé­ge. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különböző hivatású és foglalkozású, élet­korú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyértel­mű fogalmakkal dolgozzunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdésben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évti­zedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlot­tak le. A szocialista forrada­lom eredményeként korsza­kos történelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekin­tetben százados elmaradottsá­got szüntettek meg. Ezt né­pünk jól tudja, és még az el­lenségeink sem tagadhatják le. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellelhe­tő visszásságokról, amelyek gondolnak arra, hogy a köz­ügy mindenekelőtt való. Ezek az emberek az utóbbi időben egy kicsit felélénkültek. Mi szép nyugodtan dolgo­zunk tovább, politikánk, prog­ramunk világos és tömegtá­mogatást élvez. A pozitív vi­táktól nem félünk, azokat szükségesnek tartjuk és igé­nyeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vívmánya­ink destruktív támadását se- holsem tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások ellen az egész társadalomnak, így a Kádár János felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a népfrontkongresszuson. (Kelet-Magyarország telefotó) tagadhatatlanul léteznek, és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmus­ról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen jelensé­gekről, a helyenként megmu­tatkozó felelőtlenségről, a gaz­dasági visszásságokról, visz- szaélésekről. Ezekkel szemben megalkuvás nélküli, kérlelhe­tetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utolsó­sorban a Hazafias Népfront­nak, a kormánynak, gazdasá­gi-kulturális intézményeink­nek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességé­ről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasztalhatta, hogy a párt és ál kormány is min­den kérdésben széles körű ta­nácskozásra törekszik, ha le­hetséges, még a döntés meg­hozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Mai helyzetünket vizsgálva azt is számításba kell ven­nünk, hogy a vezető imperi­alista hatalom szóvivőinek szájából és általában az im­perialisták politikája nyo­mán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezenkívül — úgy is mondhatnánk — csalá­di problémánk is akad: a lengyelországi nehéz helyzet. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Ma­gyarországon voltak és elszi­getelten ma is vannak ellen­ségei nagyon megfogyatkozva és nagyon szórványosan. Nyíl­tan fellépni nem - tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szo­cialista programokat támogat­ja. Vannak zavaros fejű em­berek és vannak, akik szerep­lési viszketegségben szenved­nek, hérosfctratoszi „hőstettre” pályáznak. Ezek — mert po­zitívan nem tudnak hozzájá­rulni a társadalom ügyéhez — legalább valami negatív cselekménnyel szeretnének nevezetessé válni. Vannak fe­lelőtlen emberek, akik nem népfrontnak is feladata. Mi mindig világosan szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat meg­őrizzük, gyarapítjuk, de a nép, az ország sorsával ját­szani senkit sem engedünk, azzal játszani nem szabad. Ügy gondoljuk, hogy ez ná­lunk társadalmi egyezség, amit mindenkinek meg kell tartania. Tisztelt kongresszus! A népfrontmozgalom fejlő­dése során nagy történelmi utat tett meg. Más társadal­mi viszonyok között, a Hor- thy-rendszer idején született, a felszabadulás után is élt a népfrontgondolat, majd elsor­vadt, de szerencsére már jó pár éve újjászületett, napja­inkban pedig újabb virágzá­sát éli. Erősebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint korábban. Ennek így is kell lennie és arra kell töre­kedni, hogy befolyása tovább növekedjék. A hazafias nép- frontmózgalom — amely a párt oldaláról nézve szövetsé­gi politikánk megvalósításá­nak kerete — a nemzeti ösz- szefogás intézménye, képvise­lője és hordozója mindenütt. Szocialista rendszerünk nél­külözhetetlen alkotóeleme és az is lesz nagyon-nagyon so­káig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocia­lista nemzeti egység ma erő­sebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az ország történel­mében más-más időszakok­ban is létrejött. Ilyen erős mint ma azonban nem lehe­tett soha, hiszen mai társa­dalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapve­tő osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztályösszeütközések korszaka befejeződött, győ­zött a szocializmus. A hazafias népfrontmoz­galom a magyarok és a ha­zánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevé­kenységet is folytat. Jól is­mertek olyan intézményei, mint például az Országos Bé­ketanács, a papi békemoz­galom. Az egyházak a Haza­fias Népfront keretében nem­zetközileg is jó ügyért száll­nak síkra, amikor a békéért, a népek barátságáért mun­kálkodnak. Folytassák ezt bi­zakodva, még nagyobb len­dülettel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem rokon­szenveznek. Ez ténylegesen rendezett viszony, ami egyfe­lől azt jelenti, hogy az egy­házak képviselői letették az esküt a Magyar Népköztársa­ság alkotmányára és azt tisz­teletben tartják. Vállalják a nép munkájának célját: a szocialista társadalomnak, a nemzet jobb jövőjének építé­sét, s szavakkal, tettekkel se­gítik azok megvalósítását. Másfelől az állam tisztelet­ben tartja a lelkiismereti sza­badságot és az egyházak auto­nóm működését. Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szocialista nemzeti egység­nek. Célunk, hogy a továb­biakban is szorosan összefog­junk mindazokkal, akik tuda­tosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ' ennek szellemében cselekednek. Bí­zom abban, hogy ez a kong­resszus is tovább erősíti ezt az egységét és új lendületet ad a hazafias népfrontmoz­galom munkájának. Tisztelt kongresszus! Az elmúlt öt év eredmé­nyeiről mérleget készítettünk, amelyeknek számai már is­mertek. A nemzeti jövedel­met 17 százalékkal növeltük, a lakosság fogyasztása 13,5 százalékkal emelkedett, s 453 ezer lakás épült, több mint bármelyik korábbi ötéves idő­szakban. Mindez azért is em­lítést érdemel, mert eredmé­nyeinket olyan években ér­tük el, amikor a külső gazda­sági körülmények miatt pél­dátlanul nagy terhek nehe­zedtek a magyar népgazda­ságra. Ez egyben meggyő­zően bizonyítja, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban szi­lárd és erős alapokon nyug­szik a társadalmi rend, nagy terhelést is kibír a magyar népgazdaság. Még rengeteg a teendőnk, a javítanivaló, de érezni, tudni kell, hogy a gazdasági munkában is szi­lárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elem­zése alapján a XII. pártkong­resszuson is megfelelő követ­keztetéseket kellett levonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak javasolni a ter­melésben és sajnos az élet- színvonal, az életkörülmé­nyek javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazda­sági munkában most döntő a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Mert, ha ezt nem tartjuk megfelelően kézben, akkor tönkreteszünk mindent, amit az életszívonal terén, jövőnk megalapozásá­ban eddig elértünk. A kulturális életben is sok még a teendő. Most százszo­rosán igaz, hogy a tudomány közvetlen segítségére nagy szükség van a technika fej­lesztésében, új eljárások, újí­tások, szabadalmak kidolgo­zásában és azok minél gyor­sabb hasznosításában. Egy fejlett iparral és mező- gazdasággal rendelkező or­szág, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, na­gyobb műveltségű, jobban képzett és kulturáltabb em­bert kíván. Ebben nagy sze­repük van a termelés, a tudo­mány, a technika a kultúra és a közoktatás területén dolgozó értelmiségieknek. Kérjük, hogy dolgozzanak nagy len­dülettel e feladat megoldásán, s bízunk is benne, hogy segí­teni fognak. E téren sokat te­hetnek a népfront aktivistái is. Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük ma­gunk elé, hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtsük a további emel­kedés feltételeit. Az egyik tsz-közgyűlésen hangzott el: az életszínvonallal meg va­gyunk elégedve, már meg is szoktuk, ezt meg akarjuk tar­tani és ha kell, még többet és jobban fogunk dolgozni érte. Ezt a szellemet, nézetet kell terjeszteni, támogatni minde­nütt. Tisztelt kongresszus! Az MSZMP XII. kongresz- szusának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfel­sőbb fóruma jó, reális prog­ramot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bizonyos értelemben szigorú ez a prog­ram, mert nagyok a követel­mények. Mivel a beruházási lehetőségek, az anyagi eszkö­zök korlátozottak, az emberi tényezők, a hozzáállás, a szán­dék, a tudás, a fegyelem és a rend jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk biza­kodva tekinthet a legközeleb­bi évekre is. Természetesen a munkaképes embereknek dol­gozniuk kell. Amikor népről beszélek, nem szeretem azt a kifejezést" használni, hogy többet kell dolgozni. Persze egyeseknek ezt sem árt emlegetni. De a népről szólva inkább azt mon­danám, hogy hatékonyabban és ésszerűbben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tar­talékok. A szocializmus alap­jai lerakásának, a szocialista építésnek a kezdeti korszaká­ban még azzal törődünk, hogy amire szükségünk van, az le­gyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túlvagyunk. To­vábbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezésünk­re álljon, de most már az is számít, hogy mibe kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gon­doskodni kell. A munkaképes embereknek azonban dolgoz­niuk kell, és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája és aki dolgozik, az keresni fog, és aki becsületes bérét meg­kereste, az meg is tudja vá­sárolni azt, amire szüksége van. Ez program és feladat is számunkra, amit meg kell és meg is fogunk oldani. Társa­dalmunk munkája, megélhe­tése, szociális ellátása bizto­sított, népünk biztonságban élhet, bizakodással nézhet a jövőbe. A jövőt azonban mindnyájan formáljuk. Tisztelt kongresszus! Barátaim! Kállai Gyula elvtárs elnöki megnyitójában említette nem­zeti ünnepünket, március 15- ét, a múlt században, a nem­zet születésének korszakában kibontakozott forradalom év­fordulóját. Százharminchá­rom éve annak, hogy a piros- fehér-zöld zászlót a márciu­si ifjak magasba emelték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok minde­nen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó, öt világrészben, a magyar követ­ségeken, konzulátusokon, más intézményeken jelképezi a Magyar Népköztársaságot a piros-fehér-zöld zászló. Ele­ink harcaira és mai valósá­gunkra gondolva mérhetjük fel, hogy népünk milyen na­gyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorá­ban van, becsülettel megold­ja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat külföldön, a világ minden tá­ján. Van tekintélyünk és be­csületünk. Olyan a helyze­tünk, hogy a magyar ember­nek, aki külföldön jár, nem kell elhallgatnia, hogy a Duna—Tisza tájáról jött, hogy a Magyar Népköztársa­ság állampolgára, ahol sok, nagyon nehéz feladatot erős akarattal, életrevalóan meg­oldottak. Népünkben él a bi­zalom és az akarat, hogy ter­veinket a jövőben is végre­hajtjuk. így hát minden ala­punk megvan arra, hogy őriz­zük és gyarapítsuk a szocia­lizmust építő magyar nemzet becsületét. Végezetül a kongresszusnak jó munkát kívánok. Tisztele­temet fejezem ki a Hazafias Népfront több száz ezer ak­tivistájának és kívánom, hogy jó egészségben, sikerrel dol­gozzanak határozataik meg­valósításán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a helyén van, dolgo­zik. A hazafias népfrontmoz­galom építhet rá. A párt a jö­vőben is becsülettel betölti történelmi hivatását. A kom­munisták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják né­pünket mindenütt, így a ha­zafias népfrontmozgalomban is. A kongresszus szabolcsi küldöttjeinek felszólalására lapunk keddi számában visz- szatérünk. A VII. népfrontkongresszus ma folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom