Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 15. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az ország helyzetét és kijelölte a fejlődés további útját. Megállapításait, határozatait helyesléssel fogadta az ország lakossága és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagválasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjáválasztott országgyűlés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezajlottak a szakmai szakszervezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támogatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt tesztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának határozataival összhangban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköz- társaság politikai helyzete szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus határozatainak végrehajtása. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeretnék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A kapitalizmus mély politikai, gazdasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küszködik, a kapitalista országokban élő dolgozókat satuként szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocialista országok viszont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is elismerik, hogy rossz a mérlegük, nehéz, s romlik helyzetük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerüljenek. E törekvéseik következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra vannak ítélve. A népek, nem mondanak le elért vívmányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. Még elnyomott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságukért. A közelmúltban a nemzetközi élet kiemelkedő eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentőségű, s külpolitikailag is óriKÁDÁR JÁNOS: Folytatjuk szövetségi politikánkat ási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határozatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommunista építés hatalmas programját. Miként kongresszusi , felszólalásunkban is kifejeztük, őszintén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határozatait és békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehangzóan hirdette a Szovjetunió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldására, beleértve á Perzsa-öböl problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Afganisztán nemzetközi vonatkozásait, a hadászati támadófegyverek s a középhatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegyverzet csökkentését javasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. A Magyar Népköztársaság külpolitikája— úgy is mondhatom, hogy a szocialista országok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes és síkraszáll az enyhülésért, a béke megszilárdításáért, a fegyverkezés megfékezéséért, az egyenlő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeinknek, élvezi népünk egységes támogatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalmasak, külpolitikai kérdésekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s békésebb világot, nyugodtabb nemzetközi légkört teremtenek. Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak eléréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dolgozni fogunk, és biztonságban élve előre fogunk haladni a legközelebbi esztendőkben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a hazafias népfrontmozgalomnak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osztályszövetség, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különböző hivatású és foglalkozású, életkorú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra törekedtünk és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyértelmű fogalmakkal dolgozzunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdésben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos történelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekintetben százados elmaradottságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellelhető visszásságokról, amelyek gondolnak arra, hogy a közügy mindenekelőtt való. Ezek az emberek az utóbbi időben egy kicsit felélénkültek. Mi szép nyugodtan dolgozunk tovább, politikánk, programunk világos és tömegtámogatást élvez. A pozitív vitáktól nem félünk, azokat szükségesnek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vívmányaink destruktív támadását se- holsem tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások ellen az egész társadalomnak, így a Kádár János felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a népfrontkongresszuson. (Kelet-Magyarország telefotó) tagadhatatlanul léteznek, és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visz- szaélésekről. Ezekkel szemben megalkuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utolsósorban a Hazafias Népfrontnak, a kormánynak, gazdasági-kulturális intézményeinknek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszólalója a viták szükségességéről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasztalhatta, hogy a párt és ál kormány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Mai helyzetünket vizsgálva azt is számításba kell vennünk, hogy a vezető imperialista hatalom szóvivőinek szájából és általában az imperialisták politikája nyomán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezenkívül — úgy is mondhatnánk — családi problémánk is akad: a lengyelországi nehéz helyzet. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Magyarországon voltak és elszigetelten ma is vannak ellenségei nagyon megfogyatkozva és nagyon szórványosan. Nyíltan fellépni nem - tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szocialista programokat támogatja. Vannak zavaros fejű emberek és vannak, akik szereplési viszketegségben szenvednek, hérosfctratoszi „hőstettre” pályáznak. Ezek — mert pozitívan nem tudnak hozzájárulni a társadalom ügyéhez — legalább valami negatív cselekménnyel szeretnének nevezetessé válni. Vannak felelőtlen emberek, akik nem népfrontnak is feladata. Mi mindig világosan szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat megőrizzük, gyarapítjuk, de a nép, az ország sorsával játszani senkit sem engedünk, azzal játszani nem szabad. Ügy gondoljuk, hogy ez nálunk társadalmi egyezség, amit mindenkinek meg kell tartania. Tisztelt kongresszus! A népfrontmozgalom fejlődése során nagy történelmi utat tett meg. Más társadalmi viszonyok között, a Hor- thy-rendszer idején született, a felszabadulás után is élt a népfrontgondolat, majd elsorvadt, de szerencsére már jó pár éve újjászületett, napjainkban pedig újabb virágzását éli. Erősebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint korábban. Ennek így is kell lennie és arra kell törekedni, hogy befolyása tovább növekedjék. A hazafias nép- frontmózgalom — amely a párt oldaláról nézve szövetségi politikánk megvalósításának kerete — a nemzeti ösz- szefogás intézménye, képviselője és hordozója mindenütt. Szocialista rendszerünk nélkülözhetetlen alkotóeleme és az is lesz nagyon-nagyon sokáig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az ország történelmében más-más időszakokban is létrejött. Ilyen erős mint ma azonban nem lehetett soha, hiszen mai társadalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapvető osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztályösszeütközések korszaka befejeződött, győzött a szocializmus. A hazafias népfrontmozgalom a magyarok és a hazánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevékenységet is folytat. Jól ismertek olyan intézményei, mint például az Országos Béketanács, a papi békemozgalom. Az egyházak a Hazafias Népfront keretében nemzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a békéért, a népek barátságáért munkálkodnak. Folytassák ezt bizakodva, még nagyobb lendülettel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem rokonszenveznek. Ez ténylegesen rendezett viszony, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak képviselői letették az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára és azt tiszteletben tartják. Vállalják a nép munkájának célját: a szocialista társadalomnak, a nemzet jobb jövőjének építését, s szavakkal, tettekkel segítik azok megvalósítását. Másfelől az állam tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működését. Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szocialista nemzeti egységnek. Célunk, hogy a továbbiakban is szorosan összefogjunk mindazokkal, akik tudatosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ' ennek szellemében cselekednek. Bízom abban, hogy ez a kongresszus is tovább erősíti ezt az egységét és új lendületet ad a hazafias népfrontmozgalom munkájának. Tisztelt kongresszus! Az elmúlt öt év eredményeiről mérleget készítettünk, amelyeknek számai már ismertek. A nemzeti jövedelmet 17 százalékkal növeltük, a lakosság fogyasztása 13,5 százalékkal emelkedett, s 453 ezer lakás épült, több mint bármelyik korábbi ötéves időszakban. Mindez azért is említést érdemel, mert eredményeinket olyan években értük el, amikor a külső gazdasági körülmények miatt példátlanul nagy terhek nehezedtek a magyar népgazdaságra. Ez egyben meggyőzően bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaságban szilárd és erős alapokon nyugszik a társadalmi rend, nagy terhelést is kibír a magyar népgazdaság. Még rengeteg a teendőnk, a javítanivaló, de érezni, tudni kell, hogy a gazdasági munkában is szilárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elemzése alapján a XII. pártkongresszuson is megfelelő következtetéseket kellett levonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak javasolni a termelésben és sajnos az élet- színvonal, az életkörülmények javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazdasági munkában most döntő a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Mert, ha ezt nem tartjuk megfelelően kézben, akkor tönkreteszünk mindent, amit az életszívonal terén, jövőnk megalapozásában eddig elértünk. A kulturális életben is sok még a teendő. Most százszorosán igaz, hogy a tudomány közvetlen segítségére nagy szükség van a technika fejlesztésében, új eljárások, újítások, szabadalmak kidolgozásában és azok minél gyorsabb hasznosításában. Egy fejlett iparral és mező- gazdasággal rendelkező ország, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, nagyobb műveltségű, jobban képzett és kulturáltabb embert kíván. Ebben nagy szerepük van a termelés, a tudomány, a technika a kultúra és a közoktatás területén dolgozó értelmiségieknek. Kérjük, hogy dolgozzanak nagy lendülettel e feladat megoldásán, s bízunk is benne, hogy segíteni fognak. E téren sokat tehetnek a népfront aktivistái is. Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük magunk elé, hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtsük a további emelkedés feltételeit. Az egyik tsz-közgyűlésen hangzott el: az életszínvonallal meg vagyunk elégedve, már meg is szoktuk, ezt meg akarjuk tartani és ha kell, még többet és jobban fogunk dolgozni érte. Ezt a szellemet, nézetet kell terjeszteni, támogatni mindenütt. Tisztelt kongresszus! Az MSZMP XII. kongresz- szusának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfelsőbb fóruma jó, reális programot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bizonyos értelemben szigorú ez a program, mert nagyok a követelmények. Mivel a beruházási lehetőségek, az anyagi eszközök korlátozottak, az emberi tényezők, a hozzáállás, a szándék, a tudás, a fegyelem és a rend jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk bizakodva tekinthet a legközelebbi évekre is. Természetesen a munkaképes embereknek dolgozniuk kell. Amikor népről beszélek, nem szeretem azt a kifejezést" használni, hogy többet kell dolgozni. Persze egyeseknek ezt sem árt emlegetni. De a népről szólva inkább azt mondanám, hogy hatékonyabban és ésszerűbben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tartalékok. A szocializmus alapjai lerakásának, a szocialista építésnek a kezdeti korszakában még azzal törődünk, hogy amire szükségünk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túlvagyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezésünkre álljon, de most már az is számít, hogy mibe kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gondoskodni kell. A munkaképes embereknek azonban dolgozniuk kell, és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája és aki dolgozik, az keresni fog, és aki becsületes bérét megkereste, az meg is tudja vásárolni azt, amire szüksége van. Ez program és feladat is számunkra, amit meg kell és meg is fogunk oldani. Társadalmunk munkája, megélhetése, szociális ellátása biztosított, népünk biztonságban élhet, bizakodással nézhet a jövőbe. A jövőt azonban mindnyájan formáljuk. Tisztelt kongresszus! Barátaim! Kállai Gyula elvtárs elnöki megnyitójában említette nemzeti ünnepünket, március 15- ét, a múlt században, a nemzet születésének korszakában kibontakozott forradalom évfordulóját. Százharminchárom éve annak, hogy a piros- fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak magasba emelték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok mindenen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó, öt világrészben, a magyar követségeken, konzulátusokon, más intézményeken jelképezi a Magyar Népköztársaságot a piros-fehér-zöld zászló. Eleink harcaira és mai valóságunkra gondolva mérhetjük fel, hogy népünk milyen nagyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorában van, becsülettel megoldja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat külföldön, a világ minden táján. Van tekintélyünk és becsületünk. Olyan a helyzetünk, hogy a magyar embernek, aki külföldön jár, nem kell elhallgatnia, hogy a Duna—Tisza tájáról jött, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgára, ahol sok, nagyon nehéz feladatot erős akarattal, életrevalóan megoldottak. Népünkben él a bizalom és az akarat, hogy terveinket a jövőben is végrehajtjuk. így hát minden alapunk megvan arra, hogy őrizzük és gyarapítsuk a szocializmust építő magyar nemzet becsületét. Végezetül a kongresszusnak jó munkát kívánok. Tiszteletemet fejezem ki a Hazafias Népfront több száz ezer aktivistájának és kívánom, hogy jó egészségben, sikerrel dolgozzanak határozataik megvalósításán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a helyén van, dolgozik. A hazafias népfrontmozgalom építhet rá. A párt a jövőben is becsülettel betölti történelmi hivatását. A kommunisták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják népünket mindenütt, így a hazafias népfrontmozgalomban is. A kongresszus szabolcsi küldöttjeinek felszólalására lapunk keddi számában visz- szatérünk. A VII. népfrontkongresszus ma folytatja munkáját.
