Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jó érzékkel, nyitottsággal Primőr Sóstóhegyről Nemcsak a pénzkereset miatt termel primőr árut a Bihari család Nyíregyházán, a Sóstóhegyen. Szenvedé­lyük is a kertészkedés. A fűtött előnevelőben 2500 pa­radicsom- és 500 paprikapa­lánta pompázik a kertész örömére. Mint a képen is látható, itt minden talpa­latnyi hely ki van használva. A termelő: Bihari Jánosné — aki a Nyíregyházi ÁFÉSZ dolgozója — sínen guruló kocsiról ápolja a növénye­ket. A palántákat virágzás után fóliasátor alá ültetik. Ügy tervezik, hogy május végére már értékesíthetnek az első termésből. (Elek Emil felvétele) Termelni minden talpalatnyi földön Elhagyott tanyák N apjainkban — amikor az élet jó néhány vo­natkozásban bonyo­lultabbá, nehezebben átte­kinthetővé vált, mint akár az utóbbi évtizedben bár­mikor — különösen megnő az emberi tevékenység ter­vezésének jelentősége. És mert a világon általában nyugtalanítóbb a politikai légkör, több veszély fenye­geti a békés egymás mellett élés lenini politikájának ér­vényesülését, az enyhülést, az emberi életre, sőt az em­beriség életére több és na­gyobb veszély leselkedik, mint a második világhábo­rút követő hidegháborús időszak óta bármikor; nos, ilyen időszakban még nyil­vánvalóbb, hogy az élet minden területének előtér­be kerül a politikai hatása, jelentősége, Akár a gazdaság, akár a kultúra, akár a nemzetközi politika vagy a belpolitika kérdéseiről van szó — a döntések és határozatok, si­kerek és kudarcok úgyneve­zett politikai vonzata sokkal inkább szem előtt van, erre az emberek érthetően érzé­kenyebbek is. Észleljük ezt idehaza is. Ennek megfelelő sok itthoni gazdasági, szervezési intéz­kedés és ennek nagyon is átgondolt ismerete alapján születtek meg pártunk XII. kongresszusának azok a do­kumentumai, amelyek meg­szabják hazánk politikáját. A párt vezető szerveinek politikai stílusa és feladat­meghatározás módja csak akkor válhat általánossá, ha hasonló átgondoltság és felelősség munkálkodik a legkisebb közösségekben is, ott tehát, ahol politikailag az első számú felelős irá­nyító, a helyi pártalapszer- vezet. Éppen ezért rendkívüli fontossága van napjainkban annak, hogy a pártalapszer- vezetek megfelelő politikai nyitottsággal, érzékenység­gel felismerjék a területen adódó politikai és.más, el­sősorban a közösség munká­jával kapcsolatos feladato­kat. Ezt a fontos politikai munkát nagymértékben se­gítheti, ha a pártszervezet maga is gondoskodik önma­ga kellő informáltságáról. Ha rendszeresen él a ve­zetőkkel szembeni beszá­moltatási jogával, ha szün­telenül érdeklődést tanúsít a párttagok, s általában a dolgozók napi gondjai iránt éppen úgy, mint az iránt, hogy milyen hazai vagy nemzetközi politikai problé­ma érdekli, izgatja az em­bereket. Ha figyelmességet tanúsít a kommunisták em­beri, családi és más termé­szetű ügyes-bajos dolgai iránt, tehát ha arra törek­szik, hogy a kommunisták közösségének politikai-cse­lekvési egységét az őket ösz- szekötő emberi kapcsolatok, a megértés és az elvtársias- ság szelleme is segítse. Az alapvető es szüntelen tájékozottság mellett az úgy­nevezett nagypolitika isme­rete, megértése, egységes ér­telmezése a másik döntő té­nyező. Hiszen a nagypoliti­ka helyi adaptálása, egyben a helyi gondoknak a nagy- politika szűrőjén, szellemén és irányelvein való megmé­retése adja azt az eleven, mozgékony, alkotó politikai légkört, amelyben egyálta­lán szóba jöhet a helyi ten­nivalók helyes felismerése. Ehhez — tegyük hozzá feltétlenül — természetesen nemcsak a fentiekre, ha­nem egy napon lényeges szubjektív tényezőre is szük­ség van: a tehetségre. Ügy is szokták mondani: szemre, amely lát, fülre, amely hall, kézre, mely cselekedni kész és képes. Ezért a pártalap- szervezet kommunistái az­zal is alkalmasabbá tehetik a párt helyi osztagát a szó­ban forgó tennivalóra, ha ügyelnek rá, hogy soraikba vagy soraik közé tömörít- sék környezetük legművel­tebb, legtehetségesebb em­bereit. Nemcsak szabad pártnapokra, hanem egyik­másik fontos napirendjük tárgyalására (taggyűlésen vagy vezetőségi ülésen) is meghívhatják őket, hiszen minél több embert . tudnak mozgósítani a közös gondol­kodásra, annál több ember fog felelősséget érezni a kö­zös cselekvésért. Pjjs itt el is érkeztünk I Qfl mondandónk máso­lni dik részéhez, neveze­tesen, hogy a felismert fel­adatok azután azt a felelős­séget hárítják ránk, hogy megszervezzük a feladatok végrehajtását. Ez még akkor is politikai kérdés — amint azt bevezetőnkben is emlí­tettük —, ha nem a hagyo­mányosan értelmezett poli­tikai munkáról van szó, ha­nem gazdasági, kulturális, szociális vagy más termé­szetű feladatról. A pártszer­vezet számára, amely fele­lősséget érez azért a terüle­tért, amelyen működik, mindez — politikai kérdés. Ez a fajta érzékenység . — bár tehetség dolga is — mégis csak fejleszthető min­denkiben. Fejlesztésének két módját említjük itt a sok közül. Az egyik: igényelni ezt a fajta magatartást; a másik: nem fukarkodni az elismeréssel ott, ahol ennek jelei, sőt eredményei mutat­koznak. Cserhalmi Imre Nyelv­tanfolyam építőknek A kelet-magyarországi építőipari vállalatok szak­mai oktatási központja ok­tóberben nyílt meg Debre­cenben. Az intézmény ezekben a hetekben, hóna­pokban tovább bővíti te­vékenységét. A szervezést segíti a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács ÉKV osz­tálya és a Szabolcs-Szatmár megyei TESZÖV is. így az oktatási központban nem­csak az együttműködési megállapodásban résztve­vő öt vállalat dolgozóinak képzésére és továbbképzé­sére lesz lehetőség. A nyíregyházi IKSZV és több szabolcs-szatmári tsz építőbrigádjának dol­gozói is részt vehetnek az intézmény által szervezett speciális tanfolyamokon. Nemcsak a brigádvezetők, művezetők és egyéb szak­emberek képzésével foglal­koznak az oktatási köz­pontban, megszervezték a főiskolai felvételi vizsgák­ra való előkészítő tanfo­lyamot is. Az oktatási köz­pont technikailag jól fel­szerelt, egyebek között 1700 diafilm segíti az ok­tatást. A hallgatók a szak­mai ismeretek mellett po­litikai és munkajogi isme­reteket is szereznek. A nyáron orosz, angol, és német nyelvtanfolyamokat is szervez az oktatási köz­pont. Mint valami bóbita a búza­föld feje búbján, úgy éktelen­kedik a nagy tábla közepén egy elvadult gyümölcsösből, akácból álló kis erdőfolt. Meliette a kútágas kidűlőfél­ben van, a hajdani tanya vert falának romjait lassan elmossa az eső. Csakhogy ez a bóbita a traktorosok szo- morítója, mert megannyiszor kerülgetniük kell a dudvával vegyes akácot, félteni a gé­pet, hogy a kusza gyökerek akár az ekét is összetörik. Nem jár jobban a repülőgé­pet vezető növényvédő sem. A gyomot műtrágyázni nem- különösen nagy haszon. Gátolják a termelést — Egyik tanyát a másik után hagyják ott a régi tu­lajdonosok, akik kiöregednek, vagy beköltöznek a község­be — tájékoztat Bánfalvi András, az új fehértói Lenin Termelőszövetkezet elnöke. — Ha arra jár egy nagyobb gé­pünk, akkor bedönti a ház falát, nehogy valaki újra be­költözzék — illetéktelenül.- ­Csakhogy az ujféhértoi ha­tárban százszámra vannak a tanyák. Az egyikben még lak­nak, rendben tartják a kör­nyékét, a másiknak már csak a helye látszik. Mivel ezek beékelődnek a nagyüzemi táblákba, ezért gátolják a ter­melést. Ráadásul összességé­ben hektárok tucatjait teszi ki az így műveletlenül ma­radt föld. — Itt az. újfehértói Lenin Tsz kérelme, hogy ebben az évben 59 romos tanyát szeret­ne felszámolni. Az összes te­rület 10 hektárt tesz ki — magyarázza a megyei földhi­vatalban Sveda Béla föld- használati osztályvezető. Az állami támogatás hek­táronként 10 ezer forint. Csakhogy egyedül a bontási költségek 47 ezer forintot tesznek ki a romos tanyák­nál, mellette ki kellene vágni a meglevő néhány fát, el­egyengetni a terepet. Az öt­venkilenc tanyánál az összes költség másfél millió forintra rúg. „...nincs több pénzünk...11 Ahogy járjuk az újfehértói határt az elnökkel és Danlco János párttitkárral, rendre, másra az elhagyott, vagy dü* ledezőfélben levő tanyák szakítják meg a szépen ki­alakított táblákat. Sokhoz a villany is eljutott. Ami vala­ha nagy eredmény volt, most éppen az konzerválja a rossz viszonyokat. Mert akik még maradtak, azok közlekednek, a sártól ázott utak helyett sokszor 10 méteres csíkban a búzavetésben tápodnak. Ösz- szességében ez is hektárok jövendő termését semmisíti meg. — Csakhogy nincs több pénzünk a tanyák felszámo­lására — folytatja az elnök. — A melioráció révén értünk el eredményeket, de ezután — támogatás híján — las­sabb ütemben haladhatunk. Hamarosan megkezdi a földhivatal a tavaszi határ­szemléket. Az egyik intézke­dés éppen az a föld, nemzeti kincsünk védelmében, hogy minél több elhagyott tanya helyén nagyüzemi művelés legyen. Ám ahogy valamikor nem kértek építési engedélyt, úgy nem kémek bontási en­gedélyt sem, akik pusztulás­ra ítélték hajdani lakóhelyü­ket. Ahogy kusza, gyomos dzsungel nő a romhalmaz kö­rül, ugyanolyan szövevényes a tulajdonjog, a rendezés tisz­tázása a tanácsi berkekben. Tavaly ilyenkor a megyé­ben 103 tanya várt bontásra, 42 hektár területtel. Az idén viszont a megyei földhivatal­ban 201 elhagyott tanyát kí­vánnak felszámolni, s így 74 hektárt visszanyerni a mező- gazdaságnak. — Persze, van más mód­ja is a föld visszaszerzésének — említi Görömbei József, a hivatal vezetője. — Az, hogy minden földcsíkot megművel­nek, nem hagynak parlagon. Két sor fa A jó példát a vajai terme­M éSzáros Lázár 1849. jan. 4-i kassai veresége után, Tokajig vonult vissza. Ezzel fedezni akarta a Debrecenbe menekült or­szággyűlés elleni osztrák tá­madást. Vetter a felső-tiszai hadtest parancsnokául Mé­száros helyébe saját helyette­sét, a 28 éves Klapka György táborkari őrnagyot javasolta. Ezzel Kossuth és az OHB is egyetértett és 1849. január 9- én Klapka Györgyöt ezredes­nek, hadtestparancsnoknak nevezték ki. Klapka a had­testparancsnoki tevékenysé­gét nagy lendülettel, maga- biztossággal, egyéni módon kezdte el, melynek eredmé­nyeként a szétzüllött hadse­reg sorait rendezte. Schlick osztrák tábornok január 22-én Szántó és Sáros­patak felől megkezdte az ál­talános támadását. Klapka Tárcáinál és Bodrogkeresztúr- nál megállította az előnyo­muló ellenséges csapatokat, majd megfutamodásra kény­szerítette. Ebből Schlick fel­ismerhette, hogy már nem a régebbi, többször megvert, test a következő állást fog­elégtelenül vezetett csapattal lalta el: Sulcz dandára Szá­ván dolga. Kossuth levélben bölcs és Tírhár községben, üdvözölte Klapkának a két Dessewffy és Gedeon dandá- fényes győzelmét. ra, valamint a főhadiszállás Klapka Rak Schlick a tarcali és bodrog- keresztúri vereség után, ad­dig nem gondolt újabb táma­dásra, míg erősítést nem kap, hanem várta a Schulzig had­osztály megérkezését. A Schulzig hadosztály érkezé­sének hírére a haditanács úgy döntött, hogy január 28- án az egy évvel korábban épült hídon a Tisza keleti partjára vonul a honvédse­reg. Klapka elrendelte a híd gerendáinak felszedését és a hidat felgyújtásra előkészíte­ni. Ezt a parancsot Friwisz tüzérszázados félreértette, a hidat meghordatta szénával és elrendelte annak felgyúj­tását, mely le is égett. 1849. január 30-án a had­Rakamazon, Bulharyn dandá­ra pedig Nagyfaluban és Esz- láron. Január 31-én Schlick csa­patai Bodrogkeresztúron és Tarcalon át megindultak To­kaj felé. A honvédek az el­lenük irányítött röppentyűtűz ellenére szüntelen lövöldözve húzódtak az utcákon át, majd a jég hátán a folyó má­sik oldalára, ahonnan vastag törzsű fák és szénakazlak mö­gé húzódva szünet nélkül tü­zeltek az ellenségre. Az oszt­rákok röppentyűvetők gránát­jai felgyújtották a szénakaz­lakat. Á 34-ik zászlóalj azon­ban kitartott á helyén és visszaűzte a jégen átkelni akaró 3 századnyi osztrák gyalogságot. Schlick nem me­részkedik még egyszer a jég­re menni, ehelyett ágyúval és röppentyűvetővel löveti a csa­patainkat. Erre Klapka löve- gei válaszolnak. Tüzük ered­ményes volt, mert kartácsaik és a tarackok gránátjai el­árasztották Tokaj kijáratát, a Tiszára nyíló utcákat. A vá­ros több helyen kigyulladt. Időközben a sötétség beállott és Schlick kiadta a paran­csot a visszavonulásra és a főhadiszállását Mádra helyez­te át. A magyar hadtest pe­dig egész éjjel szabad ég alatt, készültségben volt. Az osztrákok saját bevallásuk szerint 3 halottat, 11 sebesül­tet, míg a honvédség 5 ha­lottat és 18 sebesültet vesz­tettek. Szemere főhadiszállásról, január 31-én este kelt, Kos­suthnak küldött jelentésében áradozó hangon dicsekszik a rakamazi győzelemről. A ma­gyar hadtest 12 500 embert és 2500 lovat szállásolt be, ezek­nek a fele Rakamazon, másik fele pedig Tímáron, Nagyfa­lun és Eszláron helyezkedett el. A házaknál elhelyezett honvédek és lovak ellátását Farkassányi kormánybiztos központilag irányította. Gon­dot okozott a kenyér, szalon­na, hús, tűzifa, zab és széna beszerzése, amelyek fejadag­ját napról napra biztosították. A sütödék még a nyíregyházi üzem bevonásával sem tud­ták a hadtestet kenyérrel el­látni, miért is a házi sütésű kenyeret is igénybe vették. Egy jól szervezett és fe­gyelmezett hadtesttel ismer­kedhetett meg a lakosság. An­nak ellenére, hogy a hon­védséggel eltöltött 10 nap alatt megfogyatkozott a jó­szágállomány, kiürültek a kamrák, de szívesen vállal­ták, mivel az ő ügyükért, a jobbágyfelszabadításért is harcoltak. A rakamazi anyakönyvben február 4-én Balogh István honvéd újszülött fiának ke­resztelési bejegyzését találjuk, keresztapa Klapka György főparancsnok. Perényi Károly lőszövetkézet szolgáltatta. A 41-es főút melletti gyümöl­csöst korábban úgy telepítet-' te, hogy az út és a kerítés mellett kihagyott egy 10 mé­teres sávot. A földhivatal fel­szólítására változtatott az álláspontján az utat védő közúti igazgatóság is, a szö­vetkezetben pedig kijjebb tet­ték a kerítést, újabb két sor almafa fér el ugyanazon a területen. — A föld védelme kiemelt feladatunk, ennek a jegyében folytatjuk a határszemléket — foglalja- össze Görömbei József. — S hogy ez mennyi­re komoly, azt a tavalyi ada­tok is bizonyítják. Közel 30 millió forintos bírságot és térítési díjat fizettek azok, akik földet vontak ki a ter­melésből, engedély nélkül művelési ágat változtattak. Lányi Botond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom