Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
2 KELET-MASYARORSZÄG 1981. március 1. Ez nem pünkösdi királyság... Bútor, könyvből Mi türtént a dthányiillinossal? Visszakapott 135 ezret Az Állami Biztosító néni tett semmit, csak nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy megírtuk Győri biztosítási manipulálásait. Emlékeztetőül annyit: 1978-ban bejelentette a beváltónak, hogy dohányát peronoszpóra-fertőzés érte. A beváltó megállapította, hogy a fertőzés szórványos, és nem éri el még a 20 százalékot sem. A legtöbben nem is kaptak kártérítést, Györiék azonban sok tízezer forintot vágtak zsebre. És ami érdekes, ősszel csupa jó minőségű dohányt takarítottak be. így történt nagyjából a Győriék jégbiztosítása is: 1977-ben közel egymillió forintot vettek fel jégkártérítés címén, ám az átvétel minősítése szerint ezen a dohányon sem sok kárt okozott a jég. Győri egy évvel később biztosítási ügyleteit is továbbfejlesztette: kétféle dohányt biztosított, de r^rt használatában lévő földet is be kell vinni a közös gazdaságba. Győrinek tehát mind a 120 holdat be kellett volna vinni, ám amikor ezt a területet a termelőszövetkezet táblásította, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya utasította a balkányi és a szako- lyi tanácsokat, hogy birtokháborításért büntessék meg a tsz-eket. A tanácsok — a parancs az parancs! — intézkedtek a birtokháborítás megszüntetésére. A tsz fellebbezést jelentett be a járásbíróságon. Győri el sem ment a tárgyalásra, a tsz jogtanácsosa előbb a per négyhónapos szüneteltetését kérte, majd visszavonta a fellebbezést. Miért? Nincs rá magyarázat. Történt még valami más is időközben, mégpedig az, hogy az ügyészség vádat emelt Beimé János tsz-elnök, Tóth Sándor főkönyvelő és Győri János ellen, de a járásbíróság, a vádirat elkészülte után több mint 8 hónappal hozott ítéletet. A megyei tanács jogtanácsosának javaslatára a tsz is felfüggesztette az elnök felelősségre vonását. Az ügyész nem vette tudomásul a kiszabott büntetéseket. Ám szülessen bármilyen ítélet is a megyei bíróságon, néhány következtetés ettől függetlenül már rég levonható. Két éve már... Ki tudja megmagyarázni a szakolyiaknak például azt, hogyan lehetett hosszú évekig dohánykirály Győri, amikor rendszeresen jelentették visz- szaéléseit különböző fórumokon, mert joggal sértette igazságérzetüket, s miért kellett éveknek eltelnie, hogy valamilyen szerv komolyan foglalkozzék vele. Az is ért# hetetlen, hogy közel két évvel az ügy feltárása után sincs rend Győri körül. Még mindig csak nyomozgatják adócsalási ügyét, még mindig van, aki akadályokat gördít a rendteremtők munkája elé. A dohánygyár sem Győrivel, sem rokonságával nem köt szerződést ebben az évben, de a környékbeliek azt mondják: nagy a szakolyi, és még nagyobb a balkányi határ ... Balogh József Garzon, Réka, Horizont előjegyzésre Egy föld nélküli földbirtokos, a szakolyi dohánymilliomos üzelmeiről írtunk riportot 1979. szeptember 16-án. Sok felháborodott hangú levelet kaptunk, amelyben az olvasók velünk együtt nem értették, hogyan termelhet 120 holdon dohányt, akinek földje sincs, miként lehet az, hogy ez az ember évekig több támogatást kapott tevékenységéhez, mint egy járás minden gyenge adottságú termelőszövetkezete együttvéve. Győri János, szakolyi lakosról van szó, aki egy tsz-en kívülmaradt család 18 holdján kívül húsz-huszonöt mázsa kukoricáért, vagy 3 ezer forintért kibérelte a pedagógusok, az idős emberek háztájiját 60—70 napszámost dolgoztatott, ő maga pedig, — bár a szakolyi tsz megalakulásakor tsz-tag lett — a debreceni dohánybeváltótól kapott fizetést. Á manipuláció Kivételeztek Győrivel az AGROKER vállalatok, ő akkor is kapott műtrágyát, ha a tsz-eknek nem volt, dohánya akkor is befért a tsz-ek szárítójába, ha a közös gazdaság sajátja kívülmaradt, a Győri termését akkor is beszállították a beváltóba, ha a tsz dohányának nem volt fuvareszköz, s olyan üzleteket kötött az Állami Biztosítóval is, amiből józanul csak valamiféle összefonódásra lehetett következtetni. Győri dohánytermelési manipulációjára a nyírbátori járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság derített fényt, s a vizsgálat megállapításait azzal a reménnyel adtuk közre, hogy feltételeztük: ezzel az ügy csak elkezdődött. Mert semmiképp nem tartottuk járható útnak, hogy egy ember egy év alatt milliókat vág zsebre jószerint munka nélkül, s azt sem értettük: milyen alapon foglalkoztahat 60—70 embert. Mi történt azóta Szakoly- ban? Erre keresett választ egy újabb népi ellenőrzési vizsgálat, amelyet bár az elmúlt évben végeztek, végeredmény még ma sincs a különböző hivatalok és in- , tézmények elnéző magatartása miatt. Született néhány jó intézkedés is: a Társadalom- biztosítási Igazgatóság vezetője 39 000 forint SZTK- járulék fizetésére bocsátott ki fizetési meghagyást, idegen munkaerő foglalkoztatása miatt, a járási hivatal pénzügyi osztálya Győri Jánost közel 200 000 forint, a közeli rokonságát 176 000 forint adó megfizetésére kötelezte, s adócsalásért is eljárást kezdeményezett Győriék ellen. Győri nem fellebezett a ki- szabótt összeg kifizetése ellen ... egyiket sem verte el a jég, a nagykállói dohánybeváltó vezetőjének javaslata alapján a biztosító visszautalt 135 000 forintot, mondván, tévesen vonták le a termelőtől ezt az összeget. Kifogásoltuk, hogy Győri a szakszövetkezet nevében kedvezményes áron jutott műtrágyához, s joggal reméltük, hogy a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága megfizetteti vele a különbséget. Mi történt? A megyei hivatal nem tartotta szabálytalannak a „kedvezményes” vásárt, s közölték azt is, hogy a kisegítő gazdaságok nagyságát a rendelet nem korlátozza. Nos ez igaz, csak a hivatalnál azt hagyták figyelmen kívül, hogy Győri János 120 holdon termelt dohányt, és ez semmiképpen nem sorolható, vagy azonosítható a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységével! A rendelet, az 1006/1976 (III. 16) számú minisztertanácsi határozat szerint a kedvezmény feltétele, hogy idegen munkaerőt nem lehet foglalkoztatni. Ez a passzus is nyilván elkerülte a főhatóság figyelmét, pedig az is benne volt a vizsgálatban, hogy Győri a fél falut foglalkoztatta. Talán még ennél is érdekesebb volt a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának intézkedése. Igaz, javaslatot tettek a szakolyi tsz-elnök felelősségre vonására, amiért a tsz-tagok állatainak értékesítéséből származó felárat saját magának és a szakszövetkezet volt .vezetőinek osztotta szét, s mert Győri rendelkezésére bocsátotta a közös gazdaság bélyegzőjét, és ezzel lehetővé tette, hogy olcsóbban jusson műtrágyához, ám elkövetett egy baklövést is. Rendelet írja elő, hogy aki termelőszövetkezeti tag — Győri pedig 1979-ben az volt —, annak nemcsak a saját, hanem a bármilyen címen boltjába egyelőre hatféle bútor érkezik előjegyzésre. Biztos, hogy olyan típusú amilyet a vevő rendelt meg. Ha elég ügyes volt. Mert a keresettebb stilizált bútorokra — mint az Adria, a Zala vagy a Kanizsa Bútorgyár termékei — mindössze néhány napig tudnak csak előjegyzést felvenni. A gyártók ugyanis szerződésben határozzák meg az egy esztendő alatt szállítandó mennyiséget. Ami általában kisebb, mint amilyen a kereslet. Az elemes bútorok esetében más a helyzet. Ebből, a tozást. Marad: a szükségraktározás. Vagy a vevők öröme: a leértékelés. Tavaly például a bolt, nyolcmillió forint értékű árualapjából több mint kétmillió forint értékű engedményt adott. Engedményt egyébként adnak, kötelesek adni a sérült és nem javítható bútorok váami jóval kíméletesebb a vasúti tehervagonnál. Törés azért van, amit eladás előtt ha lehet, ki kell javítani. Ha hazai a bútor, könnyebb a helyzet. Igaz, akkor is előfordul, hogy hónapokig kell várni rá. A bútorgyárak úgynevezett ciklikus gyártási programjaik miatt sok esetben csak az ugyanolyan típusú bútor következő gyártásakor tudnak sort keríteni a másik ciklusban készült, de megsérült bútor kijavítására. Az importbútorok gyári javítása még ennél is nehezebb. A tetemes költségek miatt inkább helyben, a vállalat saját műhelyében javítják, s aztán leértékelt áron hozzák forgalomba. Nincsen új a nap alatt. Le- gyinthet a cím láttán bárki. Hisz előjegyzésre már Móricz Zsigmond novellahőse is vásárol. Igaz, kicsit olcsónak találta az újsághír alapján megrendelt bútort. De azért nagy volt a meglepetése, mikor megérkezett a csomag. Babaházba való garnitúrát rejtett. A megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalat bútorf BÉKA ke.» | szekrénysor | gyártók rugalmasságának köszönhetően, minden igényt ki tudnak elégíteni. Gyakran még raktárra is marad, ami a nyíregyházi bútorbolt dolgozóinak nem nagy öröm. Mert bár az elmúlt tíz évben sikerült kialakítaniuk egy korszerű raktárbázis alapját, ez, a forgalmat tekintve még mindig kevés. Így aztán nem mindig képesek követni a szakaszos lakásátadásokat követő ugrásszerű keresletválsárlóinak is. Ha ez nem is öröm, se a vevőnek, se az eladónak. A gyártóról nem is beszélve. A minőségi hibák kisebb része gyártási hibákból, raktározás közben adódó sérülésekből áll. Ám a legnagyobb részét a szállítás okozza, annak ellenére, hogy a szállítás közben sérülő bútorok száma az utóbbi időben jelentősen csökkent. A bútorok nagy részét közúton, gépkocsik szállítják, Ugyanez a műhely hivatott a garanciális, rejtett hibák korrigálására is. Nem vállalkozhatnak viszont a boltból sértetlen állapotban kiadott, ám az alkalmi, szakszerűtlen hazaszállítás közben keletkezett hibák javítására. Erre a garancia nem érvényes, A bútortörésből eredő reklamációk számát házhoz szállítási szolgáltatásuk bővítésével szeretnék a minimálisra csökkenteni. Csendes Csaba E gy tő szegfű élete két esztendő. Rövid? Arra, hogy örökös üvegházi tavaszban élve öt-hat szál fehér, cirkás vagy piros színű, borzas fejű virágot adjon, — épp elég. Vagy mégsem? A Nyíregyházi Közterület-fenntartó Vállalat üvegházaiban 90 ezer szál szegfű bontja szirmait. Ha a két év alatt itt születő virágszálakat sorba raknák, Nyíregyházától Pestig végigérné az út mindkét oldalát. A vállalat dolgozója, Sza- fián Julianna, ha nem is az út szélére, de üzletekbe kerülő csokrokat köt. Néhány igazári tavaszi virág, tulipán jácint kíséretében cáfolhatatlan bizonyíték: itt a tavasz. A naptár szerint is. (Cs. Cs. felvételei) BEREG f 0 ét éve is van már an- nak, hogy lezajlot- H tak azok a hatósági tárgyalások, ahol lényegében eldőlt a kérdés: lesz szatmár-beregi tájvédelmi körzet. Két éve tehát ennek, de a megvalósulás felé csak araszolva halad az ügy. Nagy Antalné, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal debreceni felügyelőségének igazgatója szerint: — Néha úgy érezzük, hogy az OKTH nem azonos súllyal kezeli a területeket, állandóan változik a védetté nyilvánítandó terület nagysága, pontosabban egyre kisebbé zsugorodik. Állítom, hogy ez a tájegység a megye, sőt az ország egyik gyöngyszeme, ezt a véleményt a természettudósok is osztják. Jó volna mihamarabb lépni a tájvédelmi körzet kialakításában, mert nagyon az utolsó órákban vagyunk. A vegyszerezés, a meliorizáció rohamléptekben alakítja át a táj képét. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán azt, hogy ameddig a tájegység sorsa eldől, a környéken gazdálkodók addig is sokat tehetnek a természeti érték megőrzéséért. Például úgy, ahogy azt a vásárosna- ményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet teszi, ahol a növényvédelemnél is figyelembe veszik a természeti környezet — és így az ember — védelmének szempontjait. (speidl) X Tavaszi ízelítő
