Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Költözködők M indig különös izgalom fog el, ha költözkö- dőket látok. Jó lenne mindenki nyomába szegődni és megkérdezni, mi késztette arra, hogy így döntsön, mit remél az új lakóhelyétől, nem fél-e a Szokatlan környezettől, az idegenségtől és a visszavágyódástól a régihez ... Persze, meglehet érzelgő- sek ezek a szavak, hisz a költözködők többsége nem szórakozásból, divatból szedi a sátorfáját és keres új lakóhelyet, hanem valós okokból. Ott akar lakni, ahol dolgozik, férjhez megy, megházasodik, idős szülők némelyike a gyermeke után megy, s még ki tudná felsorolni, milyen okok rejlenek az új helyre költözők mögött. Tény, hogy korunkban kitágultak a községek, városok, megyék határai, egy kisebb belső népvándorlás zajlik járáson, megyén, országon belül. Egy év alatt, — ki gondolná —, hogy tizenhétezer szabolcsi változtatott lakóhelyet, ök a megyében maradtak, csak éppen a kisebb községet cserélték fel a nagyobbra, vagy a városra. Sokan, mégpedig csaknem 27 ezren viszont kiléptek a megye határain és az ország legkülönbözőbb pontjain telepedtek meg. A legtöbben még mindig a fővárosba tartanak, igaz kevesebben, mint a korábbi években, de még így is egy kisebb város népessége, 13 600 szabolcsi költözött állandó, illetve ideiglenes jeleggel a fővárosba. S mivel a főváros befogadóképessége korlátozott, még vagy jó háromezren Pest megyébe költöztek, bizonyára a főváros közeli peremközségekbe. Hol találkozhatnánk még Szabolcsból leszármazottakkal? A legtöbben a szomszéd megyében, Hajdú-Biti arba „telepedtek át”, több mint háromezren. Nem sokkal kevesebben pedig a másik szomszéd megyébe, Borsodba költöztek. Szolnok megye is valamilyen vonzerőt gyakorol Szabolcsra, ide csaknem félezren költöztek, de ennél is többen, 643-an Komárom megyébe. A távoli Fejér megye is csaknem félezer szabolcsit „szívott” magába, de Veszprém is gyarapodott 236 szabolcsival, Tolna 168-cal, Vas megye 80-nal. Jutott más megyékbe is, igaz ezeknél jóval kevesebb. De ne gondoljuk, hogy csak elköltözők vannak, az egy év alatt a megyéből elköltöző mintegy 27 ezer szabolcsi helyébe jött 23 ezer ember máshonan. Talán nagyobb részük visszajött, hazajött. Csaknem ugyanany- nyian költöztek a fővárosból Szabolcsba, mint oda, míg Pest megyéből 2 ezren, Borsodból 2600-an, Hajdúból 2400-an váltak újra, vagy először szabolcsi lakossá. Körforgás? Cserélődés? Ingajárat? Csak találgatni lehet, bizonyára ez is, az is. Az, hogy 12 és fél ezer ember költözött ide, vagy haza a fővárosból, s alig egyezerrel több pedig oda, mutat valamit. Nem'azt, hogy Szabolcs, Nyíregyháza vetekedni tudna Pest megyével, a fővárossal. Inkább valami olyat, hogy csökkennek a távolságok, vagy inkább a különbségek az életmódban, munka- és lakás- körülményekben. Egyre többen megtalálják itthon is a boldogulásukat. Kevesebben próbálnak szerencsét, s gondolják végig józanul, másutt se adják tálcán a fizetést, a lakást, az előléptetést, másutt se jobbak — és nem rosszabbak — az emberek. □ ermészetes jelenség a mozgás, a költözködés, a belső vérkeringés hasznára van az országnak. Igazságtalanság lenne hűtlenséget emlegetni amikor a megyéből elköltözőkről ejtünk szót, hisz száz és száz kiváló szakember, magasabb beosztásba kerülő vezető, vagy éppen sportoló erősíti országunkat más nagy városokban, vagy éppen a fővárosban. Mégis a megye nevelte őket, ezt többségük nem is felejti el, tartja a kapcsolatot egyko- , ri szülő- vagy lakóhelyével. „Szabolcsország” nincs, csak ■ Magyarország, amelynek' számunkra egy kedvesebb tája e vidék, Szabolcs, amihez természetes, hogy sok gyökérrel kötődünk. Ezért is érzünk egyszerre örömet és keserűséget, amikor arról hallunk, valaki megint elköltözőt, különösen ha értékes, tehetséges és népszerű ember a távozó. De any- nyira nem lehetünk önzőek sem, hogy mindenkit itt tartsunk, akit csak szeretnénk, mert az egyéni boldogulás, érvényesülés igényét is mindig tiszteletben kell tartanunk. Mégha ez olykor fájó is az itt maradóknak. Páll Géza r Speciális pótkocsi A MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységében a pótkocsiprogram keretében 180 darab speciális állatszállító kocsit készítenek. Nagy László és Kádár Miklós a hátsó oldalfalat he- geszti. (J. L.) NYÍRPILIS 1981. FEBRUÁR Sikeres „házasság11 ELMÜLT A FEBRUÁR, ELMENT A HÓ IS. MIKOR LEGUTÓBB NYÍRPILISEN JÁRTUNK, MÉG TÉRDIG ÉRT, NEM SOKAT LEHETETT LÁTNI A HATÁRBÓL. MOST TAVASZ KÖZELEDTÉVEL ZÖLDÜL A FÖLD, LÁTSZIK MÁR A ROZSVETÉS IS ... Ezen a tájon mindig ez a gabonaféle volt a legfontosabb növény. Igénytelenebb, szívósabb a búzánál, megél a homokon is. Az itteni termelőszövetkezet tavaly 700 hektáron aratott, pedig nemigen süt már senki rozskenyeret ezen a vidéken. Alma, dohány, rozs: a 4300 hektáron gazdálkodó szövetkezet leghíresebb terményei. Az elsőből tavaly jó közepes évet zártak, de a dohány meg a rozs lehetett volna jobb is. Különösen az utóbbi sínylette meg a rossz időt, pedig nem ritka itt a hektáronkénti 22 mázsás termés sem. Öt aranykorona . * A szövetkezet a két' falú határában öt aranykorona értékű földekkel rendelkezik, aligha van a megyében ennél rosszabb természeti adottságú nagyüzem. El lehet képzelni mennyi fejtörést okozott a szövetkezet vezetőinek, hogy megtalálják azokat a növényeket, módszereket, amelyekkel eredményes lehet a gazdálkodás. Megtalálták! Tavaly például a megye termelőszövetkezeteinek csaknem negyede veszteséggel zárta az évet, s az itteni „Egyesült Erő” sokkal rosz- szabb adottságok között teljesítette a tervét, 5 milliós nyereséget értek el. A szövetkezet elnökhelyettese, Biró Ferenc parányi irodájában beszélgetünk. A szomszédban vezetőségi ülésre készülnek, de van még egy óránk. Zömök, jókötésű az elnökhelyettes, nemigen látszik rajta, hogy túl van már az ötvenen. — Apám, mint erre jó néhány embér, cseléd volt Nyír- bogáton, tizenegyen voltunk testvérek — mondja. — Apám, anyám, egyik nővérem még 46-ba belépett a pártba, én is ott lábatlankodtam si- hederként mellettük. Aztán én következtem a sorban, ölben már párttitkár voltam. Az ötvenes évek elszálltak, hatvanháromban választottak meg Pilisen tsz-elnök- nek. Hogy kezdtem? Három hónapig nézelődtem, majd megválasztottuk a vezetőséget, tizenöt évig irányította ez a garnitúra a tsz-t: És egyetlen veszteséges évet sem zártunk. — Három esztendeje egyesültek a piricseiekkel... — Jól sikerült a házasság. Mindkét tsz tisztes vagyonkát hozott, azóta is szépen gyarapodunk. A pilisiek megtanultak azóta a gyümölcsössel is bánni, mert náluk nem volt divat az alma. Megnézheti, a fák már megmetszve, készül a melegágy is a dohánynak. Jól indult az év. — Végérvényesen piri- cseinek tartja magát? — Én már ott leszek nyugdíjas is. Szerencsére a fiaim is egy bokorban maradtak. A nagyobbik itt szerelő a tsz- ben, a középső Bátorban dolgozik a biztosítónál, a kicsi meg katona, különben ő is maradt a mezőgazdaságban. Kertész a fiú. Öreg fák őrt álló jegenyék között kanyarog az út Pilis felé. Már az első domb után látjuk a változást: mióta nem jártunk erre, kivágták az útmenti akácokat, most gallyazzák az ölnyi _ vastag fákat. De sokat megtették most a télen a pilisi gyerekek gyalog ezt az utat! A negyedikötödik osztály ugyanis a pi- ricsei iskolába jár át; s a nagy hóban bizony sokszor hiába várták az autóbuszt. Az öreg fákat ledöntik, ki tudja, pótolják-e őket? így van ezzel valahogy a falu is; az öregek elballagnak szépen, sorban, s ki tudja, a mostani iskolásokat nem riasztják-e majd el a falutól a hosszú téli gyaloglások. Hányán maradnak majd itthon, hányán mondanak majd nemet a kényelmesebb életet ígérő város csábításának? Hogy könnyebb legyen kimondani ezt a szót, már eddig is sokat tettek a községben. Kezdjük a szép, kényelmes óvodával, ami fent a dombon egy kis kastélynak is beillő épületben talált otthonra. Hisszük, hogy a falu legfiatalabb lakója, a napokban született Nagy Misi is itt tanulja majd meg szeretni a hazát, e csöppnyi, dombokkal ölelkező falut. Az iskola következik a sorban, szép, világos termeivel, vízcsapjaival, s a nemrég megvalósított napközi otthonával. S hogy az idősek se maradjanak ki a sorból, gondoskodtak róluk is: néhány hónapja nyitották meg az öregek napköziotthonát. — Dehogy is gondoltuk mi régen, hogy ilyen kényelmes életünk lesz mára nekünk! A 81 éves Kiss Mihály mondja mindezt a kapuban állva. Kezében villa, mellette két borjú ácsorog. Délután van, az etetés ideje. Tipikus parasztporta. Az udvaron öreg dió —, meg eperfák, egymással szemben az istálló, s a hosszú kétvégű lakóház. Köztük, az udvar végében friss trágyadomb. — Most készül kivinni a tsz a határba — mondja a gazda, befejezve az etetést. — Pedig jó ez a mostani műtrágya is, bár a mi időnkben lett volna annyi fajtája. Nem igen megyek ki akkor Amerikába. — Meddig volt kint? — Hét évig, harmincháromban jöttem haza. Arra a kevéske földre, amit örököltem, nem lehetett nősülni. Meg mit gondolnak, hány mázsa rozs termett ezeken a földeken? Sokszor még a magot sem adta vissza, ötvenegyben aztán jöttek a tsz-t szervezni, beléptem. Igaz, néhány év után ez felbomlott, de a második, a Vörös Zászló már megmaradt. Innen is mentem nyugdíjba. A feleségem meghalt, a fiúk meg elkerültek. Ellátom a jószágokat, s feljárok az öregek otthonába. Ä mosásért, az ennivalóért fizetek 540 forintot... Megéri. Az iskola mellett Kovács György éknél kopogok. A gazda fát vág az udvaron, mesz- sze hallik a fejsze csattogá- sa^ „Nem tudtam máshol élni..." — Juhász voltam, bejártam a fél országot. De higgye el,''nem tudtam■- volna én máshol élni, ckák' rtt- Pilisen. — Látja, a vejem is tíz éve jár már el valahová Pest környékére az iparba, de csak itthon érzi jól magát, — szól közbe Kovácsné, s mintha tudná a vő, hogy róla beszélgetünk, megjelenik. — Nyíri Gyula — nyújtja a kezét, s hozzáteszi: — szabadságon vagyok, benézek anyósomékhoz majd minden nap. Máskor ritkán, csak hétvégeken járok haza. — Közelebb nem talált munkát? — Tíz éve, mikor egyesült a tanács Piricsével, nekem új munkát kellett keresni. Akkor bizony nem válogathattam ... Most lenne közelebb. Itt van Nyírbátor a szomszédban, de megszoktam már az új helyet, öt gyereket neveltem fel, ők sem maradtak a faluban. Szomorúan cseng Nyíri Gyula utolsó mondata: elrepültek a gyerekek. Szerencsére a falu főutcája másról is árulkodik. Szaporodnak a kényelmes, fürdőszobás lakások, s ha még kevesen is, de egyre több fiatal keresi itthon, Nyírpilisen a boldogsáÚjítások a tsz-ben A megyei tanács mező- gazdasági osztálya és a TESZÖV a termelőszövetkezetekben dolgozó szakemberek részére újítási találmányi pályázatot hirdet 1981-ré. A pályázat célja, a termelőszövetkezetekben a termelés fokozása, a hatékonyság növelése, a minőség és a munkakörülmények javítása. Pályázni lehet minden olyan műszaki, technológiai agro- és zootechnikai munkavédelmi újítással, üzem- és munkaszervezési megoldással, amely a fenti célok elérését segíti. A pályázatot meghirdetők 15 témát külön is megneveznek, amelyre szeretnék, ha újítások születnének. Ilyen többek között a melléktermékek, mint a kukoricaszár és szalma időbeni betakarítása, tárolása, felhasználása. Az állat- tenyésztésben az abraktakarékos és gazdaságosabb hústermelés. Nagy gond a termelőszövetkezetekben a gyümölcsösök metszése, ezért ennek meggyorsítására, könnyebbé tételére és a nyesedék eltávolítására szintén újítást várnak. A pályázat beküldésének határideje: 1981. október 31. Helyé: a megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetsége, Nyíregyháza. A pályázók között egy darab 6 ezer forintos, három darab négyezer forintos és négy darab háromezer forintos díjat osztanak ki. Az újító szocialista brigádok részére különdíjként ‘•TO ezer forintot adnak: I»'.- \t i»\> 7 b ív»r_> Pergetik a fenyömagot Félezer mázsánál is több erdei fenyő termését — tobozt — sikerült összeszedni a gyűjtési szezonban a nyírbél- teki és a tiborszállási erdőkben. A tobozokból pergetéssel nyerik ki a vetésre alkalmas magot, ami fedezi az ország erdészeti csemetekertjeinek egy évi igényét. A pergetést speciális gépekkel végzik Nyírbélteken és Hajdúhadhá- zon — majd megfelelő minősítés után — innen szállítják el a Felső-Tisza-vidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság társvállalatainak. Az idén különösen jól sikerült a gazdaságnak is tekintélyes hasznot hajtó magfogás a FEFAG területén. A jelentős mennyiségű makk- és akácmag mellett elegendő mennyiségben el tudják látni a gyümölcsfa- iskolákat is a vad alanyhoz szükséges zselnice- és saj- meggy, valamint vadkörte- magokkal is. got. Balogh Géza Hegtakarítás műszaki fejlesztéssel Jól vizsgázott a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, a műszaki fejlesztés keretében kikísérletezett, előregyártott vasbeton tolózárakna. A KEMÉV-tí- pusú akna nagy előnye, hogy megtakarítják vele a helyszíni zsaluzásnál nélkülözhetetlen, import anyagot — a fenyőfűrészárut, másrészt meggyorsítják a kivitelezést. A már tolózárral és csatlakozókkal is felszerelt aknát ugyanis csak be kell emelni az előre kiásott munkagödörbe, s máris folytathatják tovább, a vezeték fektetését. A két éve alkalmazott újítás iránt több vállalat érdeklődik, a debreceni KEVIÉP- nek már szállíottak is belőle. A technológiát most tovább fejlesztik; olyan műszaki megoldáson kísérleteznek, amelynek révén csökkentik az előregyártott elem súlyát. Ez lehetővé teszi, hogy a beemeléshez nem kell majd külön da- iuskocsit igényelni, elegendő lesz erre az amúgy is ott dolgozó földmunkagép — árokásó — is. A vékonyabb falú akna gyártásához a központi telepen már megkezdték az előkészületeket.
