Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

1981. február 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Eszi, nem eszi... □ belkereskedelmi mi­niszter teljes nyilvá­nosság előtt nevezett meg néhányat olyan terme­lőhelyek közül, amelyek nem hajlandók szállítási szerződést kötni, vagy ha igen, akkor nem tartják meg az aláírt feltételeket. Az országos bejkereskedel­mi tanácskozáson említette a miniszter például a Hódi- kötöt, amely csak értékre hajlandó szerződni. Vagyis vállalja, hogy negyedéven­ként ennyi meg ennyi forint értékű pulóvert, kardigánt szállít, de hogy mi lesz a szállítmányban — milyen színű, milyen fazonú, mi­lyen méretű, milyen árú pu­lóver —, erre nézve már nem kötelezi el magát. Azt szállít, ami éppen lekerül a gépekről, amihez éppen van nyersanyaga, fonala. Más termelők — ezek kö­zött említette a miniszter a Csavarárugyárat — a szük­séges árumennyiségnek csak egy töredékére kötnek szer­ződést. Az Elzett, a Lam- part, a Jászberényi Hűtő­gépgyár, a Kaposvári Ruha­gyár, a Halasi Kötöttáru- gyár a miniszteri beszámo­lóban azok között szerepelt, akik az egyszerűbb megol­dást választják: megkötik a szerződést, de nem teljesí­tik. Mit tehet a kereskedelem a maga és a fogyasztóközön­ség érdekében? Eszköztára meglehetősen gazdag, de a jelek szerint nem elég haté­kony. Ha a termelő nem tartja meg ígéretét — a szállítási szerződést —, akkor a ke­reskedelmi vállalat kötbért követelhet. Ezt olykor meg is teszi, ám a kötbér nem kárpótolja a hoppon maradt vásárlót, csupán a rosszul teljesítő termelőt bünteti. Máskor azonban a kereske­delem még a kötbért sem igényli, mert nem akar rossz viszonyba kerülni szállító­jával. Vagy azért nem, mert valamilyen tekintetben ma­ga is „sáros” — mondjuk korábban egy szerződött szállítmányt nem vett át —, tehát tart a viszontszank- cióktól. A kéz kezet mos rossz gyakorlata érvényesül. Más esetekben viszont ak­kor jár el helyesen a keres­kedelmi vállalat, ha nem veszi át a szállítmányt. Olyankor, amikor annak összetétele eltér a megren­delttől, amikor a termelő nem azt küldte, amibe meg­állapodtak, amire a fogyasz­tóközönségnek szüksége van. Az ilyen, várhatólag elad­hatatlan árut helyesebb — és jogos! — nem átvenni, akárcsak a rossz minőségűt. Inkább legyen átmenetileg hiány valamiből, minthogy teljes áron silány terméket kínáljanak! Ez a Belkeres­kedelmi Minisztérium állás­pontja. És mit lehet tenni akkor, amikor valamelyik termelő nem hajlandó szállítási szer­ződést kötni? Ha olyan ter­melőről van szó, amely egyébként rendszeresen szállítója a kereskedelem­nek, csupán nem. óhajtja magát szerződésben elköte­lezni, akkor gazdasági bír­ság kiszabását lehet indít­ványozni. n átszólag mindenre van tehát orvosság, szankció. Lelalábbis jogi természetű. Azt mondja erre a fogyasztó: mit ne­kem a jog, a vállalat bün­tetése — nekem az áru kell! Igaza van — és nem is. Bár a kötbérből, a bírságból nem lesz áru, a kereskedelem keményebb fellépése, jogos igényeinek érvényesítése mégis a vevő pozícióit erő­síti, és a termelő gazdasági erőfölényét mérsékli: Vagyis hozzájárul olyan állapotok kialakulásához, amelyek előbb-utóbb mégis rákény­szerítik a termelőt, hogy al­kalmazkodjon a vásárlói ke­reslethez. G. Zs. A BFK mátészalkai gyára a szatmári településeken élő lányok-asszonyok százainak biz­tosít munkalehetőséget. Oláh Lajosné és Tóth Gusztávné a készülő termékekhez a galléro­kat ragasztja össze. (Both Pál Ambrus felvétele) Beruházás nélkül, szervezéssel Újfehértón Siker — kockázattal A CÉRNAORSÖKKAL TELT LÁDA OTT ÁLL A GÉP MELLETT. NEM PONTOSAN A KIJELÖLT HELYEN, DE NINCS ÚTBAN. CSAK ÉPPEN KÉT LÉPÉST KELL KE­RÜLNI, AMIKOR A MÁSIK GÉPHEZ MEGY A KEZELŐ. CSAKHOGY EZ A KÉT LÉPÉS EGY MŰSZAKBAN MÁR KILOMÉTEREKET JELENT, S A MUNKÁSNŐ TALÁN NEM IS SEJTI, HOGY EZÉRT FÁRAD EL MŰSZAK VÉ­GÉRE, EZÉRT NEM OLYAN A MINŐSÉG, AHOGY SZE­RETNÉ. A fonógépnél a típustól függően zöld vagy piros a kis leszorító henger színe. Az egyik átmérője alig egymil- liméterrel nagyobb a másiké­nál. Szinte nem is látszik a különbség, ám ha gyakrab­ban szakad a szál, akkor ez esetleg ennek tudható be. Milliókat jelenthet Apróságnak tűnő példák Újfehértóról, a gyapjúszövő­gyárból. Csakhogy az ilyen „apróságok” megismeréséhez sokszor még a szakmai gya­korlat is kevés. Egy külső szemlélő jobban észreveszi a különbséget, könnyebben ja­vasol változtatást. Ezt tette a Könnyűipari Szervezési In­tézet is, amikor az Újpesti Gyapjúszövőgyár felkérésére kidolgozta az új szervezési módszereket. Mondják, sokszor leírták, hogy a szervezés milliók megtakarítását jelentheti, ha jól alkalmazzák. Amikor 1979-ben hozzákezdtek az új­fehértói gyár megismerésé­hez, akkor ebből az alapál­lásból indultak ki. A szerve­zők minden esetben a gyári­akkal konzultáltak, amikor valamilyen változtatást java­soltak. S a felmérés igen gon­dosan kiterjedt a gépek álla­potától a munkások felké­szültségéig mindenre. Hiszen még annak az okát is vizs­gálták, hogy miért tartózkod­nak a műszak végén keve­sebb ideig a gép mellett, mint a kezdéskor. A kimutatások perceket rögzítettek, azonban ezek a percek a termelésben a fonal tonnáit jelentik adott esetben. Van valami más... Az újfehértói szervezést a közelmúltban indították. A számok, amit eredményként várnak, imponálóak. A fono­dában a korábbi 90 százalék helyett 94 százalékos nyers- anyag-kihozatalt terveznek, a termelékenység közel ne­gyedével emelkedik. Az orsó- zóban és a cérnázóban még ettől is_ jobb eredményekre számítanak. Mindennek az összege 10—12 millió forintot jelent, a kiadás pedig nem több, mint amit a szervező intézetnek fizetniük kell a javaslatokért. Mindez eddig nem sokban különbözik a hagyományos­nak mondható szervezési el­járásoktól. Mi több, valóban nem is törekedtek különle­gességre azok, akik ezt a munkát elindították. Csak­hogy van valami más, amit szintén érdemes figyelembe venni. A gyár és a szervezők nem valami idealizált elkép­zelést alakítottak ki, nem a jö­vő század technikájára és gyár­tási eljárására gondoltak, ha­nem a meglevő lehetősége­ket vették figyelembe. Ebben pedig benne szerepel a kisebb szakképzettség, a kevesebb szakmai gyakorlat éppúgy, mint a hazai anyag- és al­katrészellátás nehézsége, vagy a törekvés a magasabb szin­tű vezetésre a művezetőtől a gyár felső irányításáig. Az indítás sikere pedig azon múlott, hogy a munkásokat mennyire lehetett megnyerni ennek a programnak. Nem csodaszer, de... A januári eredmények bíz­tató kezdetet mutatnak. A fonodában a korábbi napi négyezer kilós termelés he­lyett 4800-nál tartanak. A si­ker lelkesíti a munkásokat is, mert látják, hogy a tavalyi­nál többre képesek. A siker­ben viszont benne van a szer­vező intézet kockázata is. A megállapodás ugyanis úgy szólt, hogy csak az alapdíjat, 850 ezer forintot kapják, ha a tervezett termelékenység­emelkedés nem következik be. Átn ha a terveknek meg­felelően alakul a termelés, javul az egész gyár szerve­zettségi szintje, akkor még 1 milliót kaphatnak a szerve­zők. Sokszor elmondták már, hogy a szervezés nem csoda­szer. Különösen divat volt a hazai intézeteket szidni, mert kis eredményeket érnek el. Ám az újfehértói példa az el­lenkezőjét mutatja. Itt sem csodát műveltek, helyette a meglevő tartalékokat igye­keztek feltárni. Még azt is tudják, hogy ezzel az intéz­kedéssel nem jutottak a szer­vezés végére, később tovább lehet lépni. Alkalmazkodni az új helyzethez Ami a helyi példán túlmu­tat, arról sem árt szólni. A megyében ugyanis a koráb­ban már megindult folyamat ezekben az években erősödik meg. Nevezetesen kevésbé le­het' számítani új beruházá­sokra, új termelő berendezé­sek üzembehelyezésére, sok­kal inkább előtérbe kerül a meglevő eszközök jobb hasz­nosítása. Mindez az intenzív gazdálkodás erősödését jelen­ti minden téren. Az alap er­re megvan, hiszen többségé­ben korszerű berendezésekkel termelő új üzemek jöttek lét­re — különösen így van ez a textiliparban. Az, hogy milyen gyorsan alkalmazkodnak az új üze­mek a változó körülmények­hez, hogy mennyire tudnak jobbat előállítani, mint ko­rábban, sokszor a szervezé­sen múlik. Ennek az ered­ményeit ezért érdemes meg­mutatni ott, ahol nemcsak fel­lángolásról van szó, hanem gyakorlati lépésekről. Lányi Botond Új szabályok szerint Pedagógusok pályakezdése HÁROMSZOBA ÖSSZ­KOMFORT SEM bizonyult elég vonzerőnek. Üresen ma­radt a lakás, betöltetlenül az állás. Az elmúlt tanévben Tolna megyében 14 középis­kolai állást hirdettek meg, s ebből összesen csak egy hely­re akadt jelentkező. A példát a Művelődési Mi­nisztérium sajtótájékoztató­ján hallottuk, úgynevezett háttérinformációként ahhoz, ami a pályázati rendszer fe­lülvizsgálatát és egyes pont­jainak megváltoztatását szük­ségessé tette. Elhangzott pél­dául az is, hogy korábban az egyetemi tanári szakokon végző pedagógusoknak csak 35—40 százaléka helyezkedett el képesítése szerint, a töb- biekről egyszerűen -nem tud­ják, hová kerültek, mivel foglalkoznak. A pályázati rendszer vi­szont számos kötöttsége miatt váltott ki nagy ellenszenvet. A három évig tartó korláto­zást röghözkötöttségnek értel­mezték, a régi szabályozás több olyan formális elemet tartalmazott, amely nem elő­segítette, inkább gátolta a munkaadó és a munkavállaló egymásratalálását. Azt is ta­pasztalták, hogy a végzősök közül többen nem helyezked­tek el, mert a szülői ház kö­zelében nem találtak munka­helyet, s a fiatal lányok nem akartak a családtól idegenbe szakadni. A Művelődési Minisztéri­um terv- és közgazdasági fő­osztályának szakembereit hallgatva ’ a legszímpatiku- sabbnák ai tűnt, hogy áz üj jogszabályban az előírások, kikötések között nem vész el az ember, sőt, az eddigieknél hamarabb tájékozódhatnak lehetőségeikről a felsőoktatási intézmények „személyre bon­tott” tervei alapján. Átfogó ellenőrzés előzte meg az új rendelet elkészíté­sét. Megállapították, hogy az 1977-ben kiadott pályázati jogszabály bizonyos elemei akadályozták a fiatalok mun­kahelyválasztását. Például az az előírás, hogy a pályakez­dők három évig elméletileg nem változtathatnak állást, nem helyettesítette a munkál­tatóknak azokat az intézkedé­seit, melyek maradásra kész­tették volna a fiatalokat. A pályakezdők elhelyezke­dését szabályozó miniszteri Pincér rendel.. S zakácsok, pincérek, csaposok, konyha­lányok, segédmunkások ügyes-bajos dolgait intézi, mint szakszervezeti bi­zalmi. Sőt, közéleti munkájával az ezerkét­száz fős vállalat valamennyi dolgozójának élet- és munkakörülményeit befolyásolja. Szb-elnök is és egyben a bizalmi testület el­nöke. Pedig mindössze huszonhat éves. Szak­mai és mozgalmi tevékenysége több tíz ezer embert érint kedvezően, vagy kedvezőtlenül, hiszen központban lévő forgalmas vendég­látóhelyen dolgozik. Ilecskó Lajos, a Szabolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat nyíregyházi Borsodi Sörözőjének pincére fiatalon csep­pent a cseppet sem könnyű szakszervezeti munkába. Azt vallja: ha a vendéglátásban jók a munkakörülmények, „csendes” a lég kör, annak a vendégek is hasznát veszi! Persze fordítva is igaz. A szívesen vissza­térő, jó hangulatban lévő vendégek javít­hatják a személyzet munkakedvét. ' Három szakszervezeti funkcióval is „fel­ruházott” fiatal pincér mit tehet, mit tesz a vendégekért és a személyzetért? A söröző­étterem a korszerű vendéglátóhelyek közé tartozik. De hosszabb idő után szinté vala­mennyi itteni dolgozó egészsége károsodik. A konyhán mindennap égnek a gáztűzhe­lyek. Kevés volt az oxigén, a tiszta levegő a konyhai dolgozóknak. A bizalmi közben­járására a vállalat tmk-sai készítettek egy elszívó berendezést, fel is szerelték a meny- nyezetre. Tisztább lett a múlt évben a levegő, de észrevették, hogy a megkönnyebbülést jelen­tő berendezést labilisán függesztették fel, akár le is zuhanhat. Szintén a bizalmi közre­működésével védőrács került a berendezés alá. Az egészségvédelmi, munkavédelmi elő­írások megtartása és megtartatása egyik leg­fontosabb feladata a bizalminak. Az ide tar­tozó harminc ember álló-talpaló munkát vé­gez. A védőruhák, védőfelszerelések hiánya itt is beláthatatlan károkat okozhat. Hiába az elszívóberendezés, a dohányzó vendégek „jóvoltából” állandó füstfelhő len­gi át az éttermet és a szomszédos helyisége­ket. A szakmában dolgozók egy része rövi- debb-hosszabb idő után asztmás lesz. Fontos a kikapcsolódás, a jó levegő. A vállalati szak- szervezet tavaly ezért is bérelt Aggteleken üdülőt. A bizalmi segít abban, hogy a kis­gyermekesek a lehető legjobb időbeosztást kapják. A jellegzetesség miatt viszonylag nagy itt a fluktuáció. Szakszervezeti feladat is a törzsgárda kialakítása. Az egyik itteni fizikai dolgozó tavaly decemberben a bizal­mi segítségével jutott lakáshoz. Egy kórház­ban fekvő kolléga feleségének segítették be­szerezni a téli tüzelőt. A jutalék visszatar­tott 20 százalékát havonta az üzletvezető és a bizalmi közösen osztja el. Ilecskó Lajos levelezőn érettségizett, a szakszervezeti iskolán elvégezte az szb-el- nöki tanfolyamot, most marxista középisko­lába jár. Mint mondja, még így sem tud mindent, de az szb tapasztaltabb tagjai se­gítik munkáját. Választói kérésének nem mindig tud eleget tenni. Munkatársai „ren­delését” nem tudja azonnal „hozni”, mint például a levest, vagy a kólát... N. L. rendelet a jövőben egy-egy tanév biztonságát igyekszik megteremteni. Az új tanév előtt augusztus közepéig lezá­rul a pályakezdő pedagógusok elhelyezkedése és a pályán lévők munkahely-változtatá­sa. Az a cél, hogy augusztus 15-től június 30-ig csak előre nem látható okok miatt tör­ténjék változás a tantestü­letben. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatain végző pe­dagógusok tehát ezentúl is pályázat útján helyezkednek el. A munkáltatók pályázati felhívásukat a tanácsokon keresztül a Művelődési Mi­nisztériumhoz továbbítják, ahonnan legkésőbb április 15- ig elküldik a felsőoktatási intézményekhez. A pályázók a felhívás közzétételétől szá­mított 18 napon belül nyújt­ják be jelentkezésüket, leg­feljebb három helyre. A főis­kola, egyetem a határidőt kö­vető 10. napon küldi el a pá­lyázatokat az állást meghir­dető munkáltatónak. Az eddi­gi rangsorolás helyett a ki­váló tanulók jellemzését aján­lással egészítik ki. Nem to­vábbítják a pályázatot akkor, ha a végzős hallgató olyan állásra nyújtotta be, amely­nek betöltéséhez képesítésé­től eltérő képzettség szüksé­ges. A beadott pályázatokat a munkáltatók két héten belül elbírálják. JÚNIUS 8—AUGUSZTUS 14. KÖZÖTT a pályakezdők, illetve a már munkaviszony­ban lévők részére meghirde­tett, de betöltetlen állásokra közvetlenül is alkalmazhat­nak pályázókat a munkavál­lalók. Augusztus 15-től a tanév végéig, június 30-ig pe­dig pályázat nélkül is alkal­mazhatnak pályakezdőket a művelődésügyi osztályok, il­letve a szakmai felügyeletet ellátó szervek egyetértésével. Nem lehet viszont augusztus 15. után sem a megyeszékhe­lyen nagy számban alkalmaz­ni pedagógusokat, amíg vidé­ken betöltetlen állások van­nak. Helyettesítésre is hirdethet­nek pályázatot a munkálta­tók — ez is új vonása a jog­szabálynak. . Ilyenkor egy naptári évre kell szavatolni a helyettesítők munkaviszo­nyát. B. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom