Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

1981. február 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á pártszervezet cselekvő részvételével Vitában született tervek A képen balról jobbra Racskó Tiborné, Sinka Ferenc, Varga József, Szemján Tibor és szerkesztőségünk munkatársa. A gazdálkodás szigorúbb feltételei reá­lis és megalapozott terveket, ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást, következetesebb végrehajtást igényelnek — fogalmazta meg az idei gazdaságpolitikai feladatok között a megyei pártbizottság. Milyen eszközökkel segíthetik az egyes munkahelyeken e cél megvalósítását a pártszervezetek, melyek a tervezőmunka eddigi tapasztalatai? — erre kerestünk vá­laszt kerekasztal-beszélgetésünkön, ame­lyen részt vett Racskó Tiborné, a KEMÉV 8. számú pártalapszervezetének titkára, Sinka Ferenc, a Vas- és Fémipari Szövet­kezet párttitkára, Szemján Tibor, a nyír­egyházi városi pártbizottság titkára, Varga József, a Nyíregyházi Konzervgyár párt­vezetőségének titkára. Szerkesztőségünket Marik Sándor képviselte. A vállalkozás baszna Exportnövelő hitel a szabolcsi mezőgazdaságnak Elmúlt az idő, amikor a magyar agrárexportot a sze­gedi szalámi, a tokaji bor és a kalocsai paprika fémjelez­te. A skála igen szélessé vált, különösen azóta,' hogy meg­szilárdultak a nagyüzemek, és a belföldi ellátáson túl egyre több külföldön is érté­kesíthető árut termelnek. A népgazdaság egyensúlyának további javításában növekvő szerepet kap a mezőgazdasá­gi export. Ehhez államunk külön beruházási hitelt nyújt. E hitel igénybevételé­nek lehetőségeiről, módjáról Bacsóka Árpádtól, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazga­tó-helyettesétől érdeklőd­tünk, aki az akció lényegét az alábbiakban foglalta ösz- sze: 30 milliót helyben — A VI. ötéves terv gazda­ságpolitikai fő követelménye a népgazdaság belső és külső egyensúlyának további ja­vítása, szilárdítása. Ebből fakad, hogy az MNB hitellel segíti azokat a vállalatokat, gazdálkodó egységeket, ame­lyek vállalkozni tudnak minden piacon jól értékesít­hető konvertibilis deviza szerzésére alkalmas több­lettermékek termelésére. An­nak érdekében, hogy a hite­lezés az eddiginél is zökke- nőmentesebb lehessen, az MNB hozzájárult ahhoz, hogy a megyei igazgatósá­gunk 30 millió forint összegig beruházási hitelt engedé­lyezzen saját hatáskörben. A mezőgazdasági üzemek eddig is éltek a fejlesztés le­hetőségeivel. Jelenleg ötven­egy mezőgazdasági üzemmel állunk konvertálható beruhá­zási hitelkapcsolatban. Ebből — az eddigi ajánlatok alap­ján — nagyrészt a növényter­melés hozamainak emelkedé­sét várjuk, több mint 40 ezer hektáron. Konvertálható fej­lesztést hiteleztünk az állat- tenyésztésben, de ilyen hi­teltámogatással valósultak meg az almasűrítmény ké­szítésére alkalmas üzemeink is. 3—5 év megtérülés Igazgatóságunk 30 millió forint összegig további beru­házási hitellel támogatja a kenyér- és takarmánygabo­na, olajos növények, vágó­marha és vágósertés, juh-, nyúl-, baromfitermékek ter­melésének bővítését. Termé­szetesen meghatározott köve­telményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy az üzemek kon­vertálható hitelhez jussanak. Ezek lényege: a növényter­melés fejlesztését célzó beru­házásoknál az előző három év átlagos termeléséhez, míg más esetekben az előző év termeléséhez viszonyítva üzemi szinten a többletter­melés biztosítása. A vállalt többletterméket a beruházási hitel fennállása teljes idő­szakában meg kell termelni. További követelmény, hogy a növénytermelésben három, az állati termék termelésben a fejlesztés öt éven belül té­rüljön meg a nettó devizaho­zamból. A mezőgazdasági üzemekben követelmény, hdgy a beruházás eszközará­nyos nyereségi szintje elérje a nyolc százalékot. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy a már felsorolta­kon túli áru termelésére is vállalkozhatnak az üzemek konvertálható fejlesztési hi­tellel, melyet az MNB-köz- pont engedélyez az illetékes megyei fiók előterjesztése alapján. Ez minden olyan cikk termelésére kiterjedhet, amelyre hosszú távú értékesí­tési lehetőség van, a konver­tibilis devizaszerzés célját szolgálja. Ilyen például — ami ma is aktuális — a hal­termelés fejlesztése. A nyír­egyházi Halászati Termelő- szövetkezet 150 tonnáról 700 tonnára növelte az export- haltermelést. Szeretnénk, ha a fehérgyarmati Halászati Termelőszövetkezet is bekap­csolódna ebbe az exportba. Amennyiben az üzemek újabb cikkeket ajánlanak fel, segítségükre leszünk tájékoz­tatással, információt nyúj­tunk a hosszú távú piaci le­hetőségekre. Importmegtérülés — Meg kívánom jegyezni azt is, hogy az exportfejlesz­tő hitelek mellett továbbra is nagy jelentőséget tulajdo­nítunk az import megtakarí­tást elősegítő befektetések­nek. E vonatkozásban széle­sebb körben a kiegészítő te­vékenység fejlesztéséről le­het szó, ami megyénk mező- gazdasága helyzetének isme­retében ugyancsak nagy je­lentőségű. Mi, az MNB dolgozói vál­lalkozunk arra, hogy az üze­mi ajánlatok összeállításá­hoz, a számítások elvégzésé­hez segítséget adjunk. Ezt a célt szolgálja az a kezdemé­nyezés is, amelynek kereté­ben a TESZÖV-vel és a me­gyei tanáccsal közösen már­cius 2-án Mátészalkán, az érdekelt mátészalkai, fehér- gyarmati, vásárosnaményi járás tsz-ei, március 4-én Nyíregyházán, a nyíregyházi, nyírbátori, kisvárdai járás tsz-ei részére adunk tájékoz­tatót a konvertálható fejlesz­tési lehetőségekről — .fejezte be tájékoztatóját Bacsóka Árpád. Cs. B. Ahogy az idő engedi, a szabadban is dolgoznak a Tarpai Esze Tamás Tsz gépműhe­lyének szerelői. A K—700-as traktort Varga Béla és Debreceni Sándor javítja. (Elek Emil felv.) II társadalmi ellenőrzésről _ Kováts Imréné, nyíregyházi lakos A társadalmi ellenőrzés a szakszervezetek támogatásá­val végzett munka. Felada­tunk, hogy a hivatásos ellen­őrökkel együtt megvalósít­suk a fogyasztói érdekvédel­met. A társadalmi ellenőrök, kereskedelmi egységek, pia­cok, vendéglátóhelyek mun­kájának ellenőrzésére jogo­sultak. Munkánk, melyet minden ellenszolgáltatás nélkül, leg­többször munkaidőn kívül végzünk, természetesen me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályának felügyelőségével összehangolt tevékenység. De éves munkatervünk vég­rehajtásához a társadalmi el­lenőr és munkahelye jó kap­csolata is elengedhetetlen. Néha szükség van rá, hogy napközben végezzünk el pél­dául egy-egy próbavásárlást, mert az előírások szerint az ellenőrzést úgy kell végrehaj­tani, hogy az a vevők kiszol­gálásában fennakadást ne okozzon. A munkahelyek ezt többé kevésbé megértőén ve­szik tudomásul, s általában biztosítják az ellenőr számá­ra az. ellenőrzéshez szükséges időt. Sokan azt hiszik rólunk, hogy az ellenőrzött helyekre hibát megyünk keresni. Ez nem így van. Egy folyamatot ellenőrzünk. S ennek a fo­lyamatnak az eredménye ha­tással van a vevőre, a fo­gyasztóra. Például, ha próba- vásárlást végzek, megnézem, hogyan mér, mennyit számol az eladó, mennyit blokkol a pénztáros, stb. Ha hibát ta­lálok, javaslatot tehetek kija­vítására, az ellenőrzésről fel­vett jegyzőkönyvet pedig a tanács illetékes osztályára kell továbbítanom. De nem a hibákról, hanem a tapasz­talatokról készül a jegyző­könyv, tehát ha mindent rendben találok, azt is le­írom. A társadalmi ellenőrök munkájára szükség van. Ál­talában nem az a jellemző, hogy az eladó be akarja csap­ni a vevőt, de tévedni téved­het. Az a tapasztalatom, hogy szinte mindenütt kiküszöbö­lik az ellenőrzéseink során feltárt hibákat. Ez a fogyasz­tók, de az eladók érdeke is. A társadalmi ellenőrök, bármennyi hivatásos ellen­őrrel együtt sem végezhetnek mindenható munkát. Nagyon sok múlik a fogyasztón. Hi­szen neki is van ellenőrzési joga. Ha ezzel valóban min­denki élni is fog, akkor vál­hat a mi munkánk igazán ha­tékonnyá. Csendes Csaba Hi a véleménye? — Hatékonyság, minőség, termékszerkezet; az utóbbi években kulcsszavak lettek ezek, meghatározták a terve­zést is. Mi a helyzet most, politikai eszközökkel hogyan segíthetik a pártszervezetek a termelőmunkát? SZEMJÁN TIBOR: — Lényegében 1978-tól foglalkozunk a VI. ötéves terv előkészítésével, és már a kezdet kezdetén megfogal­mazódott annak nyitottsága, programjellege. Ami a mun­ka minőségének javítását il­leti, pártbizottságunk szakí­tott a mennyiségi szemlélet­tel, hiszen 88 gazdálkodó egység évi 14 milliárdos ter­melési értékét figyelembe vé­ve, nem is lehet számokban általános érvényű követel­ményeket megfogalmazni. A lehetőségek feltárásán van a fő hangsúly: kapcsolódjanak be mindenütt aktívan a párt- szervezetek a tervező mun­kába és a helyi sajátosságok ismeretében érvényesítsék a politikai célokat. VARGA JÖZSEF: — A vállalati terv az egyik leg­fontosabb" dokumentum, én mégis azt mondom, hogy a pártszervezet gazdaságpoliti­kai munkája nem ezen, ha­nem az egyes üzemekre, munkahelyekre lebontott terveken múlik. Ha az egyes kisebb kollektívák tudják, hogy a nagy terven belül ne­kik mi a feladatuk, jobban lehet mozgósítani. Különösen fontosnak tartom, hogy a pártszervezetek készítsék fel tagjaikat a gazdasági ter­vek érdemi vitájára. — Sok fórumon tárgyal­ják meg a terveket. Hogyan illeszkednek e folyamatba a pártszervezetek; és a meg­beszélések során végül is vál­toznak-e a tervek? SINKA FERENC: — A „sarokszámokban”, tehát a tervek fő adataiban nálunk általában nincs változás, a pártvezetőség munkaprog­ramja a gazdasági tervekre épül. A tervek kidolgozásá­ban már a konkrét tervező munka előtt is részt veszünk. Vita a lebontás körül van, az ütemezésről, az üzemek közötti munkamegosztásról, a megvalósítás módjáról sok­szor felvetődik, mi lesz, ha egyik-másik elképzelés „nem jön be”, tudunk-e menet közben változtatnti. SZEMJÁN TIBOR: — A városi összegezett adatok is hasonló tapasztalatokat je­leznek. A tervek fele egyéb­ként a társadalmi viták után nem változik fő számaiban. Különösen stabilnak látsza­nak a tervek létszám- és béradatai. Figyelemre méltó azonban, hogy a legtöbb he­lyen mindössze egy változat­ban készülnek a tervek, tehát a társadalmi vita kissé egy­oldalú. Jó lenne az is, ha bátrabban nyúlnának a vál­lalati vezetőségek a korsze­rűbb tervezési módszerek­hez, például a számítógépek­hez, ami azt is eredményez­né, hogy eleve több válto­zatot ajánlhatnának megvi­tatásra. VARGA JÓZSEF: — Ed­dig elegendő volt a nyers­anyag és a munkaerő olda­láról megközelíteni a terve­ket. 1979 óta azonban egyre inkább figyelembe kellett venni a piacot is, megkezdő­dött á verseny a belkereske­delem megrendeléseiért is. Sok új észrevételre van így szükség, ezért mindenütt pezsgőbbek voltak a tervek­kel összefüggő viták. — A szigorúbb gazdálko­dási körülmények között ha­tékonyabb vállalati szerve­zetekre van szükség. Hogyan vesznek részt ezek kialakí­tásában a pártszervezetek? RACSKÓ TIBORNÉ: — Nálunk jelentős átszervezé­sek voltak. A szabályozó rendszer a költségcsökken­tésre ösztönöz, s a jelenlegi helyzetben már gyökeresen új megoldásokra van szük­ség. Mi á technológiai folya­mathoz alakítottuk a válla­lati szervezetet. Ez sok em­bert érintett, egzisztenciáli­san is. Pártszervezetünk egyik legfontosabb felada­tának tartjuk az emberek meggyőzését, tehát a köz­vetlen hozzájárulást az új szervezet jó működéséhez, hogy ki tudjuk használni azokat a tartalékokat, ame­lyektől a jobb munkát vár­tuk. SINKA FERENC: — Ha a pártszervezet részéről köze­lítjük meg a munkahelyi tennivalókat, mi újabban kedvezőbb helyzetben va­gyunk, mert az ipari szövet­kezetek pártbizottsága révén jobban hasznosíthatjuk más szövetkezetek tapasztalatait is. Nálunk különösen haté­kony, rugalmas szervezetre van szükség. Ennek egyik oka az, hogy kevés önálló terméket készítünk, többnyi­re részegységeket gyártunk, vagy késztermékeinkbe má­sok által készített alkatré­szeket építünk be. A párt­munkában ez azt követeli, hogy az egyes kollektívák részfeladatainak megvalósí­tására mozgósítsunk elsősor­ban. Kifogástalan minőségre van szükség, hogy bárhol, bármelyik piacon partner le­hessen szövetkezetünk. — Mi segítheti legjobban a pártszervezetek gazdaság­politikai munkáját? RACSKÓ TIBORNÉ: — Ha konkrét, jól részekre bontható gazdasági tervek vannak, határidőkkel, felelő­sökkel. Ezek megvalósítására lehet igazán mozgósítani — — akár pártmegbízatásokkal is —, a nagyobb, vállalati célok elérése érdekében. VARGA JÓZSEF: — Leg­jobb, ha a nyitott kérdések­ről (amilyenek minden terv­ben vannak), ott vitatkoznak, ahol végül is meg kell olda­ni azokat. Én például ilyen gazdaságpolitikailag fontos helyszínnek nevezem a szo­cialista brigádokat. SINKA FERENC: — A bi­zalom. Ha mindenki őszintén feltárja gondjait is, terveit is, akkor alkotó az eszmecsere. SZEMJÁN TIBOR: — A korszerűség, az új iránti .ér­zékenység. A kezdeményező­készséget is fontosnak tar­tom. Pártszervezeteink sokat tehetnek azért, hogy a vál­lalati vezetés a gazdasági partnerekre, azok elképzelé­seire is jobban figyeljen a tervezésnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom