Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

1981. február 14.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

JEGYZETLAPOK

1. A talaj

Volt idő, amikor a gazdák a cukorgyári mésziszapot nagy becsben tartották. Aki cukorrépát termelt, elvárta, hogy a melléktermékeket megkapja. Akkor gondoltam erre, amikor a Szerencsi Cukorgyár képviselője az egyik megyei tanácskozáson bejelentette: ingyen adják a

mésziszapot, csak menjenek érte a tsz-ek.

A mésziszap megajánlásának előzménye volt az a bírálat, amely szerint megyei Szinten nem a tervezetteknek megfelelően történik mesze- zéssel a talajjavítás. A termőréteg elsavanyodását, tápanyag-szegényedését évek óta maguk a termelők hangoztatják, különösen azok, akik almát is termesztenek.

A talajjavításban, talajerővisszapótlásban az elmúlt években történt előrelépés, de a szemlélet változását elsősorban külső erő kényszerítette ki. Megdrágult a műtrágya. Addig, míg viszonylag olcsón lehetett kapni nitrogént, foszfort, káliumot, nem számított, ki milyen mennyiséget szórt ki a földre. Nem a laboratóriumi vizsgálatra alapozott talajerő, inkább a gazdaságok pénztárcája vonta meg a mindenkori határt.

Ma kevesebb műtrágyát és mind több istállótrágyát juttatnak a talajba a termelő- szövetkezetek. A 127 gazdaság átlag 2—300 hektár területen terít szerves anyagot,

kihordva a háztáji gazdaságokban összegyűlt mennyiséget is. Ez sokoldalúan hasznos. A szerves anyag olcsó. Pótolja azokat a mikroelemeket is, amit a műtrágya nem tud, másrészt — és ez a döntő — a műtrágya és szerves tárgya együtt nagyobb termésátlagot biztosít. A megyében termelt több millió mázsa szerves anyagnak tehát felbecsülhetetlenül nagy a haszna.

Vannak területek Szabolcs- Szatmárban, ahol a talajerővisszapótlást, a talajjavítást a már leírtakon kívül is komplexebben kell végrehajtani. Napkoron és másutt is, ahol visszatérően sok alma terem hektáronként, rákérdeztem, hogyan csinálják. Elmondták, a talajerő-visszapótlás, szerves trágya, lápi mész és műtrágya. Évek óta alkalmazzák ezt a módszert.

Nehéz lenne most pontosan meghatározni, hogy a megyében hány hektár termőföldből hiányzik a mész, mekkora területen kellene sürgősen pótolni. Egy biztos: Szatmárban, Beregben, Rétközben és Szabolcsban, egyszóval mindenütt elbírná és kívánja a talaj. Ha felkínálnak tehát egy olyan lehetőséget, hogy a mésziszapot ingyen megkaphatják a tsz-ek, akkor nem szabad kihagyni a lehetőséget. Sgjnos nem sokan éltek vele.

S. E.

2. Tartalék

A karbantartók szocialista brigádja átalakított egy gépet, ennek révén az addig használt import alapanyag helyett hazai készítésűből állíthatják elő a kellékek egyikét. Tavaly a műanyag-feldolgozók dinamikusan növelték a termelést, s mert egyre több hazai alapanyagot használtak fel, ezzel csökkent a drága alapanyagimport, nem kellett mindenáron exportálniuk sem.

Ma már az ilyen és hasonló örvendetes példák nem tartoznak az ünneplésre érdemes ritkaságok közé. Ám gyakran akkor is a tartalékok kihasználását emlegetik, amikor erről szó sincs. Ott is erről beszélnek, ahol valójában nem történt több, mint a pazarlás, az addig is nyilvánvaló ésszerűtlenség fölszámolása.

A vélt és tényleges tartalékok terepén járva sok példát látunk. Az elmúlt évben például nagyon sok gondot okozott a kötöttárugyártóknak a fonalhiány. A hazai fonodák a szükségesnél kevesebb fonalat bocsátottak ki, ráadásul ezek összetétele sem volt megfelelő. S minthogy a magas ár miatt a fonalak importja szóba sem jöhetett, a kötöttárugyártó üzemek nem tudták kihasználni kapacitásukat. Pedig áruik kelendőek mindenütt. E példából is kitűnik, ha sikerült volna megteremteni az összhangot a fonalkészítés és annak feldolgozása között, egy jól fizető tartalékot lehetett volna kihasználni.

Tartalék az is, ha közös érdekeltséget teremtve új gyártmányokat fejlesztenek ki a hozzájuk kapcsolódó gépekkel, berendezésekkel együtt. Hosszasan lehetne sorolni az erre alkalmas társüzemeket. Ez már a tényleges tartalékok mezeje. Itt nem pusztán arról van szó, hogy ami fölött eddig szemet hunytunk, azt nem tűrjük tovább. Sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy azok az üzemek, amelyek a termelési kapcsolatok magasabb fokára törekszenek, eddig ki nem aknázott tartalékokat tárnak fel. Napjaink nehezebb gazdálkodási feltételei eredményezték, hogy a tartalékoknak megnőtt a rangja. Kihasználásukban ott teremtettek ésszerű sorrendet, ahol először a lazaságokat, a pazarlásokat, az indokolatlan veszteségeket számolják fel. De ezzel a folyamat még nem zárult le.

Sokat mond a tartalékok értékéről, hogy tavaly az iparvállalatok nyeresége több volt, mint amennyire számítottak. Az önkritikára kész vállalatok nem szépítik a történteket: a kényszerhatásoknak — elsősorban a szabályozó módosítás nyereség- csökkentő hatásának — engedve most kezdik tisztára csiszolni a tükröt, hogy abban világosan láthassák tartalékaikat.

M. O.

Dohányszárítás napenergiával

Tájfun után Manilában

Párizs—Karachi—Bangkok—Manila — ez az útirány állt Pazár Gábor repülőjegyén, aki a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat dolgozójaként járt a távoli földrészen és hozott sok új szakmai ismeretet. Külön érdekesség, hogy a vállalat ösztöndíjával kertészmérnöknek tanult fiatal szakember „ajándékként” kapta ezt az utat.

Virágfüzér a küldöttségnek

Előzmény persze van: Pazár Gábor pályázatával elnyerte a Párizsban székelő Nemzetközi Dohánykutatási Központ (Coresta) 1980-ban odaítélt ösztöndíját. Szerencsés esztendőben nyert, mert 1980 végén tartották a Cores- ta négyévenként sorra kerülő kongresszusát Manilában, s erre a nemzetközi szervezet meghívta az új ösztöndíjasokat. A Nyíregyházán dolgozó tehetséges fiatalember mellett svájci, USA-beli és zimbabwei mérnök bizonyult legjobbnak. (Rövid ideje mind a négyen újra Párizsban vannak, hozzálátnak az ösztöndíjas kutatási téma kidolgozásához.)

Nagy élmény volt az út és az érkezés: a nemzetközi szervezet delegációját a Fülöp- szigetek fővárosában olyan hatalmas virágfüzérekkel fogadták, amilyeneket eddig legfeljebb televízióban látott az ifjú magyar dohánykutató mérnök.

Egy ilyen kongresszuson látszik csak, hogy a világ minden táján mennyit foglalkoznak a dohánnyal. Manilába például 49 ország 460 szakembere utazott, hogy megtudja, mi ma a világ- színvonal a dohánytermesztés, -feldolgozás, -értékesítés területén. (Ott volt a magyar dohányipar hivatalos képviselője is.)

Négy nagy terület érdekli ma a dohányos szakma képviselőit: a termesztés, a dohány betegségei, a feldolgozás és a füst. E négy téma szerint szakbizottságokban tanácskoztak és nagyon sok jó ötlet hangzott el, számos olyan, amely egész kollektívák több évi kutatómunkájának gyümölcse.

Füstanalizis,

füstszűrés

Két előadó is beszámolt például arról, hogy miként tudják hasznosítani a napenergiát a palántanevelésben és a szárításban (amerikai és osztrák példák), egy spanyol szakember pedig azt boncolta, hogy a dohány összetétele és füst minősége miként függ a levélmagasságtól. Egy angol kutató vizsgálta, hogyan változik szívás alatt a cigaretta kitöltöttsége, ami az egészségre ható tényezőket is befolyásolja. Nyilván a nem dohányzókra is gondolnak, akik a dohányfüst analízisével foglalkoznak, a füstszűréssel pedig a dohányzók egészségét akarják jobban' megvédeni.

Sok mindenről szól még az útijelentés, de egy ilyen távoli út nemcsak szakmai élményeket adott. Maga a színhely, egy kongresszusi központ a 700 szobás szállodájával (amely egy félsziget csücskében állt) is élményt jelentett. A Coresta-kong- resszussal egy időben egy Interpol- és egy maláriakongresszus is zajlott. A rendezőség gyakorlott: a résztvevők hozzátartozóinak például rendszeres hölgyprogramokat szerveztek a tanácskozások idejére, de a közös rendezvényekre mindig percre pontosan együtt állt a Coresta- vendégsereg.

Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezetben nagy figyelmet fordítanak gépjárművek, erőgépek alkatrészellátására. Korszerű raktárt hoztak létre, ahol a legfontosabb alkatrészekből mindig található néhány darab. (Elek Emil felv.)

A vulkán tövében

A hatalmas kókusz-, banán-, ananász-, kávé- és cukornádültetvények az európai ember számára rendkívül szokatlan, hatalmas zöldtömeget jelentenek — a tenger kékje mellett a zöld az uralkodó szín. De volt részük más színek kavalkádjában is, amikor kirándulás keretében bemutatták á Tegaytay nevű vulkánt.

Persze sok más szokatlant is tapasztalt a távoli földrészen: a fagyos Ferihegy után a manilai 28 fok, majd a fürdés a Kínai-tengerben csak a távolságot jelzi. A banánszüret, a rizsaratás, a tájfun azonban már egy más földrész névjegyét hordozza.

S miközben Hongkongon, Delhin, Dubain át hazafelé tartott Pazár Gábor, elgondolkozhatott, mi is játszhat egy szakember kezére. Manilában ugyanis megnéztek egy szivargyárat, de egész idő alatt nem látták a legfontosabbat, a klímakamrát. Aztán megtudták: az éghajlat, hőmérséklet és páratartalom szempontjából éppen az optimálisát biztosítja, az maga a klímakamra...

M. S.

Mi

a véleménye?

Varga István, a vásárosnaményi Bereg Hotel igazgatója

R vendéglátásról

— A vendéglátóhelyek, így többek között a mi éttermünk is a kisebb áringadozásokat — mivel a nyersanyagot úgynevezett elszámoló áron kapja — nem érvényesítik éttermi áraikban. A közel két éve történt vendéglátóipari árváltozás természetesen nálunk is éreztette hatását. Ám szerencsés helyzetünknél fogva viszonylag hamar sikerült pótolni a kiesést. Tavaly óta ismét fokozatosan emelkedik ételforgalmunk. Ez annak köszönhető, hogy egyre több naményi üzem dolgozóinak a mi konyhánk biztosítja az üzemi étkeztetést. Bár ezt kisebb haszonkulccsal végezzük, jórészt -mégis pótolja a vendégforgalom csökkenéséből származó kiesést.

— Ez persze nem azt jelenti, hogy mi ölbe tett kézzel ülhetünk, nincs tennivalónk. Annak ellenére, hogy meggyőződésem: egy étterem

mindenkori színvonala nem lehet a kialakult árak függvénye. Nem szabad, hogy a vendéglátóhelyek általános helyzetét az árak határozzák meg. Egy negyedosztályú helyen ugyanolyan higiéniai utasításokat kell betartani, mint egy osztályon felüli étteremben.

— Nem vagyok híve a vendégcsalogatásnak sem. A vendéget nem becsalni kell, hanem ha bejön, az étlapon tisztességes választékot kínálni, figyelmesen kiszolgáni. S ez tulajdonképpen a vendéglátás mindenkori feladata.

— Más kérdés, hogy a vendégek számának csökkenése fordította a figyelmet olyan meglevő hiányosságokra, melyekre évekig nem nagyon figyelt senki. Köztudott: a vendéglátóiparban dolgozók jövedelme a vendégforgalommal szorosan összefügg. Számukra a hiányosságok kiküszöbölése létkérdéssé vált. Ám úgy gondolom, pusztán a szubjektív tényezők — mint például a sokat bírált kiszolgálás — javításával nem lehet megoldani a problémát.

Csendes Csaba

V

akmerő túlzás volna azt - állítani, hogy Czebe Jóska, a kis szabolcsi falu almakertésze éppen a bátorságáról lett híres. Ezért lepődött meg késő esti csöngetésén barátja, dr. Issekutz Döme, a körzeti orvos, aki mellékesen ügyes kezével rendre megszabadította a helybelieket sajgó fogaiktól. A tévéműsor a végefelé tartott, de a köztük lévő barátság olyan, hogy a doktor az ágyból is kiugrott volna Czebe Jóska hívására.

— Iszonyatosan fáj a fogam! — mondta az ajtóban a kertész, mire a doktor biztatva invitálta beljebb, hogy ne féljen egy csöppet sem, negyedóra alatt megszabadul a fájdalomtól. Mikor a foghúzásra használt karosszékben megkoccantotta a fellázadt zápfogat, Czebe Jóska

akkorát rúgot, hogy a mellette lévő asztalkán táncolni kezdtek a műszerek, két krómozott kanálka pedig lerepült. A doktor sebtében készítette az injekciót, tudta, hogyha sokáig vár vele, a Czebe fogai abba szokták hagyni a sajogást. Mikor a tűt meglátta, Czebe Jóska pumareflexekkel ugrott ki a karosszékből.

— Nem lehetne ...

— Nem! — felelte dr. Issekutz. — Azt ki kell húznia De ha annyira félsz, gyere, igyál egy "kis bátorságot.

Ezután bizonyítandó, hogy a magyar gyógyászat mégsem teljesen elgépiesedett, s hogy a magyar orvosok milyen áldozatkészek a betegért, felbontott egy hétdecis, márkás borpárlatot. Csalóka, vékonyfalú poharakba öntött, koccintottak és felhajtották. Indultak vissza a rendelőbe. Az ajtónál a kertész megtorpant:

— Te Döme, én még nem vagyok elég bátor.

Visszamentek. A második poharat követte a többi, végül olyan ujjnyi maradhatott az üvegben, hogy két kupicával össze sem jött volna. Ekkor ismét betértek a rendelőbe. Czebe Jóska még a karosszékbe is beleült, de a száját semmilyen könyörgésre nem volt hajlandó kinyitni. Végül a doktor megnyugtatta:

— Csak az első szúrásnál érzel egy picike csípést. A másodikat észre sem veszed. Két injekciót adok, egy bivalyt lezsibbasztana.

Az injekcióstűt beszúrta, mire a kertész olyan elnyújtott bivalybődüléssel válaszolt, hogy a harmadik utcában is felkapták a fejüket a házőrző ebek.

— Pár perc és végzünk — biztatta tovább dr. Issekutz a páciensbarátját, és újabb üveg borpárlatot bontott. Beharaptak két pohárkával, aztán Czebe Jóska mélyet lélegzett és belehuppant a karosszékbe. Már-már úgy tűnt, hogy hatott a zsibbasz- tó, mikor meglátta a fogót. Ilyen hatalmasat a kovács használ, de csak sodrott lovak patkolásához. A kertész rémületében elkapta az orvos kezét.

— Hagyjad már, egy pillanat az egész! — lihegte a doktor, de bizony Czebe Jóska nem hagyta. Birkóztak egy darabig, de a félelem olyan mesebeli erőt kölcsönzött a kertésznek, hogy elragadta a dokitól a fogót, s meg sem állt vele az utcáig. Ott fújtatott, bár kissé bizonytalanná tette testtartását az elfogyasztott bátorság.

A doktor rohant utána.

— Te Jóska... Te kukachóhér ... — Így hívják a faluban a növényvédőket. — Legalább a fogómat hozd vissza! Nincs olyan másik! Ez még békebeli! Mit kezdek nélküle a zápfogakkal?

Czebe Jóska viszont semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy visszatérjen a rendelőbe. Talán hazáig fut, ha nem lohol feléje a második villany felől egy fekete kutya, a doktor borjúnyi dán dogja, hazafelé poroszkálva az esti udvarlásból. A kutyától meg iszonyúan félt.

Czebe Jóska beült a karosszékbe. Ügy látszott, minden rendben, de ami ezután következett, az dr. Issekutz Dömének élete végéig az egyetemi tanulmányait juttatja az eszébe, mert ott bizony ezt nem oktatták. Karcsavarás, dupla Nelson, vergődés, ugrálás, hasba térdelés, nonyisd- kiaszád, habolondlennék, kézlefogás, csakegypicit, egy- picitse... Végül sikerült. Megragadta azt a dög makacs fogat, csavarta, recsegett, a kertész üvöltött, végül diadalmasan kivirított a fogó ujjai alól a háromágú gyökér.

Czebe Jóska felugrott és a szájában matatott rémülten, majd zsibbadt ajkaival selypítve megszólalt:

— Te jó iszten! Te nem a lyukaszt húztad ki.

K. I.

A makacs jápfog |