Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
4 (Folytatás az 1. oldalról) hogy az árucsere-forgalom mintegy 30 százalékát a szakosítási és együttműködési szerződések alapján készülő gyártmányok adják. Jelenleg újabb termelési együttműködési javaslatokat dolgoznak ki, főként a gépgyártásban, a vegyiparban, az elektronikai és az elektrotechnikai iparban. Az emlékeztető szerint szükséges, hogy — az 1985 utáni időszakra is — olyan szakosítási és kooperációs javaslatok készüljenek, amelyek az eddigieknél nagyobb mértékben járulnak hozzá a két ország gazdasági problémáinak megoldásához. A miniszterelnökök fontosnak tartják, hogy erősödjék a gazdasági együttműködés harmadik piacokon, s ezért elő kívánják mozdítani • a komplex létesítmények közös exportját. A két ország árucseréjét illetően szükségesnek látják a kölcsönös szállítások kiegyensúlyozását, valamint a szállítási fegyelem erősítését és a gépipari pótalkatrész-ellátás javítását. Egymás fogyasztási cikkeinek jobb megismerése és kínálata érdekében célszerűnek tartják, hogy a két fővárosban bolgár, illetve magyar üzlet nyíljék. Az 1981—1985. évi időszakra szóló hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást ugyancsak a Bojana-vendég- házban pénteken délután Veress Péter és Hriszto Hrisz- tov külkereskedelmi miniszter írta alá. A megállapodás az előző ötéves tervidőszakban ténylegesen elértnél 53 százalékkal nagyobb, összesen 1 450 millió rubel értékű kölcsönös szállításokat irányoz elő. Ezen belül figye- lemreméltóan nő a gyártásszakosítási megállapodások alapján készülő termékek — így főként a járművek, szerszámgépek és a szállító-emelő berendezések — forgalma. Az Ikarus autóbuszok exportja például megkétszereződik. A Bulgáriából hagyományosan vásárolt elektromos targoncák újabb típusaiból tízezret importálunk, elektromos futómacskákból pedig 7300-at. A magyar export jelentős tételei a finom- mechanikai és elektronikai termékek. A kohászati termékek cseréje ugyancsak a kétszerese lesz az 1976—1980. Kongresszusa előtt az SZKP Az SZKP kongresszusa nem csupán szovjet belügy, — nagy fontosságú nemzetközi esemény is. Itt jelölik ki a párt, az ország külpolitikai irányvonalát. Az elmúlt két kongresszus e téren különösen jelentős volt: a XXIV. kongresszuson született meg az a békeprogram, amely oly nagy hatást gyakorolt a világ fejlődésére, s meghatározta a hetvenes évek nemzetközi politikáját. A XXV. kongresszus pedig nemcsak megerősítette, hanem ki is bővítette ezt a programot. Az elmúlt évtizedet, minden konfliktus, viszály ellenére az enyhülés évtizedének nevezik, s ebben szerepe volt a békeprogram megvalósulásának. Indokínábart megszűnt a nyílt, fegyveres imperialista beavatkozás. 1971- ben, a XXIV. kongresszuson még csak feladatként jelölhették meg az európai enyhülés és biztonság programját — azóta “hiegszületett a helsinki- záróokmány, s nagyot léptünk előre az együttműködés, a kapcsolatok kölcsönös fejlesztése terén. Tíz éve még csak általános célkitűzés volt a fegyverkezési verseny korlátozása. Azóta viszont aláírták az első SALT-szerződést, s ha a hadászati támadófegyverek korKELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 14. évinek, ezen belül jelentősen nő a színesfémimportunk. A bolgár vegyipari termékek közül a legjelentősebb a 600 ezer tonna kalcinált szóda vásárlása, amely a magyar ipar teljes szükségletének több mint felét fedezi. Mindkét oldalon nő a gyógyszerek forgalma. Növényvédőszer-be- hozatalunknál főképpen a választék bővülése említésre méltó. Nagyobb mennyiségű és szélesebb terítékű lesz a fogyasztási cikkek cseréje, így a magyar üzletekben több lesz a bolgár üveg- és porcelánáru, és a zöldség- és gyümölcskon zerv. A kulturális és tudományos együttműködés ötéves munkatervét Nagy János külügy- minisztériumi államtitkár és Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese írta alá. A munkaterv a tudomány, az oktatás, az irodalom és a művészet széles körét érinti. A kulturális kapcsolatok olyan bevált formái, mint az irodalmi napok, képzőművészeti kiállítások, film- és színházi előadások, hangversenyek kölcsönös rendezése még tartalmasabbak lesznek. A magyar kultúra iránti növekvő bolgár érdeklődés kielégítésére az idén Szófiában magyar kulturális cikkeket árusító üzlet nyílik. A két nép kölcsönös jobb megismerése és a kapcsolatok erősítése érdekében lépéseket tesznek a nyelvtanulás megkönnyítésére. Mindkét ország két-két vidéki egyetemén a fővárosiakhoz hasonlóan magyar, illetve bolgár nyelvű lektorátust állítanak fel. Bulgáriában is lehetőséget teremtenek magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diploma megszerzésére. A következő öt évben a meglevőnél korszerűbb és gazdagabb magyar—bolgár és bolgár—magyar szótár jelenik meg. A megállapodások aláírása után a két kormányfő rövid nyilatkozatot adott a bolgár televíziónak és rádiónak. Lázár György hangsúlyozta, hogy a tárgyalás eredményeivel minden tekintetben nagyon elégedett. Megbeszéléseik hasznosak voltak, s a kétoldalú együttműködés több fontos kérdésében jutottak a további kapcsolatok szempontjából is jelentős konkrét megállapodásokra. Sztanko Todorov rámutatott, hogy a két ország együttműködése minden területen sikeresen, dinamikusan fejlődik. Kiemelte, hogy az aláírt megállapodások hozzájárulnak a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok még kihasználatlan lehetőségeinek kiaknázásához. flz Országos Béketanács leszerelési bizottságának ülése A magyar békemozgalom is támogatja azt a nemzetközi akciósorozatot, amelyet a Béke-világtanács szervez a neutronfegyverek gyártása és alkalmazása ellen — hangoztatták az Országos Béketanács leszerelési bizottságának pénteki ülésén. Az enyhülés és a leszerelés 80-as évekre vonatkoztatható perspektíváival foglalkozó tanácskozás felszólalói utaltak arra: voltak évek, amikor sokaknak már-már úgy tűnt, hogy a béke annyira kézenfekvő, hogy már talán nem is kell harcolni érte. Napjainkban azonban mindinkább nyilvánvaló, hogy ez a harc még távolról sem ért véget, az enyhülés, a béke védelmére minden jó szándékú embert fel kell sorakoztatni. Annál is inkább, mert — a tapasztalatok azt mutatják — az enyhüléssel szemben álló hidegháborús erők fokozzák erőfeszítéseiket, hogy Helsinki szellemét ismét az erőpolitikával helyettesítsék. Az ülésen, amelynek bevezető előadását Vajda Péter, az OBT leszerelési bizottságának alelnöke tartotta, a továbbiakban elemezték a Varsói Szerződés, illetőleg a NATO tagállamainak álláspontját a katonai enyhüléssel kapcsolatban. Kiterjedt a véleménycsere a világgazdasági helyzet és a fegyverkezés összefüggéseire, az imperialista erőknek a fejlődő országok gazdasági növekedését akadályozó mesterkedéseire, az ENSZ szerepére a leszerelés előmozdításában. A béke útján látozására vonatkozó második szovjet—amerikai szerződés mindmáig nem is lépett érvénybe, azért előírásait Washington kénytelen figyelembe venni. Az enyhülés gondolatának előretörésén az agresszív imperialista erők koncentrált támadása sem tud változtatni. Ez történelmi folyamat. Nagy lépésekkel jutott előre a gyarmati rendszer felszámolása, a világ újabb országai léptek a szocialista fejlődés útjára. A többi között e célokat szabta meg tíz évvel ezelőtt a XXV. kongresszus Kép 1975-ből: Leonyid Brezsnyev aláírja a helsinki értekezlet záróokmányát „Ennhadászal“— az európaiak ellen A Reagan-adiminisztráció szóvivője szerint nem valószínű, hogy az új kormányzat júniusnál előbb napirendre tűzné a SALT—II. szerződés ügyét. Ennyi késés — két esztendő — a haditechnikai forradalom felgyorsulásának korszakában elég sok. Olyan viszonyok között, amikor a tárgyalási mechanizmus amúgy is jóval lassúbb, mint a fegyverkezés „lázgörbéjének” emelkedése, a kihagyott lépések előre ki nem számítható, negatív következményekkel járhatnak. Ma már tudjuk, a Carter- kormány kétszínű játékot folytatott a SALT—II. ügyében. Washington — számot vetve a két vezető nukleáris hatalom hadászati erőegyensúlyával — eleinte titokban, majd mind nyíltabban támogatta azt a katonai fejlesztési programot, amely éppen a paritás felborítását, az egyoldalú előnyszerzést célozta. Csupán emlékeztetésül: a több robbanófejjel felszerelhető, változtatható tüzelőállású, interkontinentális, MX rakétarendszer hazai kiépítéséről Carter már 1979 májusában, vagyis egy hónappal a bécsi SALT-tárgyalás előtt döntött. A megállapodás később ugyan mindkét fél számára lehetővé tette egy-egy „nehéz” hadászati rakéta ki- fejlesztését, a szóban forgó MX-rendszer — rejtett mozgatásánál fogva — gyakorlatilag rendkívül megnehezíti az ellenőrzést. Lehetőséget ad a SALT— II. kijátszására és ezzel az esetleges „első csapás” képességére. Szovjet részről nemegyszer szóba hozták, hogy amikor közös egyetértéssel 2250— 2250 egységben állapították meg a hadászati rakéták számát, tulajdonképpen a fegyverkezés új hullámának megindulását akarták megakadályozni. Csakhogy ez a politikai akarat az Egyesült Államoknál nem volt egyértelmű. Washington NATO-szö- vetségesei hamarosan meggyőződhettek erről. Nyugat-Európában reálisabb szemléletű körök úgy vélték és vélik: ha a SALT— békeprogramja. Megvalósulásában döntő szerepe volt a Szovjetunió, a szocialista országok közös erőfeszítéseinek. A Szovjetunió következetesen folytatja a békeprogramban megjelölt utat. Az elmúlt néhány évben száznál több olyan fontos javaslatot terjesztett elő, amely a nemzetközi enyhülésre, a fegyverkezési verseny korlátozására és megszüntetésére, a leszerelésre irányult. Az új kongresszusnak azonban most tekintetbe kell vennie azt, hogy a nemzetközi helyzet az elmúlt években romlott — mindenekelőtt az Egyesült Államok vezetésének hibájából. Ha a hidegháború korszakát nem is lehet egyszerűen felújítani, a gondok megnövekedtek. A háborús gócok nem mindenütt szűntek meg. sőt újabbak keletkeztek, s újabb térségekben vált veszélyessé a feszültség. A Szovjetunió, amely mindig, minden eszközzel következetesen kiállt a konfliktusok békés rendezéséért, nyíltan kijelentette, hogy nem engedi meg az erőegyensúly erőszakos megváltoztatását. De kinyilvánította azt is, hogy semmi olyat nem akar tenni, amely más országok érdekeit, biztonságát veszélyeztetné. Az SZKP — s ennek a kongresszus nyilván hangot ad — nem engedi meg a békeprogram eltemetését. Folytatni kívánja az évtizedes eredményes politikát. A párt- kongresszus minden bizonynyal új ösztönzést ad a békéért, az enyhülésért folyó világméretű harcnak. Következik: Negyedmilliárd nevében Kis Csaba II.-t ratifikálja az amerikai szenátus, kedvezőbb lesz a légkör a SALT—III. folyamat megkezdéséhez. Mire irányulna ez? A SALT—Il.-vel nem korlátozott, az úgynevezett szürke övezetbe sorolt rakéta-atomfegyverek kölcsönös csökkentésére. Csakhogy a SALT—II.-t Carter — az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítségre hivatkozva — jégre tette. NATO-partnereit viszont — „eurohadászati” jeligére — még 1979 decemberében rábírta, hogy a „pótfegyverkezés” keretében járuljanak hozzá 572 új típusú amerikai nukleáris fegyver (108 darab Pershing—2 tüzérségi rakéta és 464 darab robotrepülőgép) nyugat-európai elhelyezéséhez. Ezek az úgynevezett „eurorakéták”. Az elhatározás merőben ellentétes a SALT szellemével, hiszen az 1983-tól telepítésre szánt 572 eurorakéta a SALT—Il.-ben az USA számára engedélyezett 2250 rakéta-atomfegyveren felüli „kiegészítésnek” tekinthető. Ám nemcsak egyszerűen mennyiségi, hanem lényeges minőségi elemről van szó! Rair Szimonjan szovjet vezérőrnagy, a hadtudományok doktora kifejti, hogy az európai kontinensre, illetve a földrész közelébe telepített amerikai nukleáris erő jelenléte mellett, az említett fegyvereknek a NATO-ba integrálásával olyan veszélyes helyzet állhat elő, amikor esetleg nem az Egyesült Államok területén levő hadászati eszközökkel mérnék az első tömeges és megsemmisítő csapást, hanem a Pershing—2-vel és a robotrepülőgépekkel, a szárnyasrakétákkal. Ha figyelembe vesszük az eurorakéták ismérveit, a 3000, illetve a 2500 kilométeres hatótávolságot, a nukleáris töltetek nagy rombolóerejét és a szinte méternyire kiszámítható találati pontosságot, nem nehéz megérteni, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés részéről miért váltott ki oly éles reagálást a NATO- tanács emlékezetes 1979 decemberi döntése. Egy másik szovjet szakértő, G. Birjukov tábornok felhívja a figyelmet arra, hogy a novemberben véget ért Autumn Forge ’80 fedőnevű NATO-hadgyakor- lat-sorozaton már imitálták a nagy mélységbe, egészen az Urálig ható „eurorakéták” bevetését. Rámutatott: a Pershing—2-ket elsősorban a legfontosabb politikai-katonai központok, honvédelmi, gazNéhány perccel húsz óra — magyar idő szerint 15,30 óra — után, záróülésre szólították fel Üj-Delhi kultúrpalotájában, a Vigyan Bhavan- ban az el nem kötelezett országok külügyminisztereit. Az ülés — az eredeti napirendhez viszonyítva — éppen huszonhárom órát késett. Csak ekkora alakult ki a konszenzus, a közegyetértés azokban a szerkesztő bizottságokban, amelyek a vitás paragA hadászati feladatok végrehajtására szánt Pershing—2 és hatótávolsága (a Zolnierz Polski, a lengyel néphadsereg magazinja szerint). dasági objektumok és a hadászati erők elleni csapásra szánják. A Varsói Szerződés fegyveres ereje természetesen nem nézheti tétlenül ezt a készülődést. Már évekkel ezelőtt rendszerbe állították a nyugaton SS—20-as kódjellel említett közepes hatótávolságú rakétát. (Az elnevezés az angol nyelvű „Surface-to- surface” — azaz a „föld-föld” megjelölésből ered.) Ez a rakéta — hangsúlyozza V. Sztarodubov mérnök vezérőrnagy — nem változtatta meg a NATO és a Varsói Szerződés katonai egyensúlyát. Célja kizárólag az Európában elhelyezett amerikai hadászati támadó eszközök lefogása, tehát korlátozott rendeltetésű. Vele az Egyesült Államok területe nem érhető el. A Szovjetunió ismételten kifejezte, hogy a kölcsönösséget és a hadászati paritást fenn kell tartani. Ha a „rakétahatározatot” jóváhagyó nyugat-európai kormánykörök belátják, hogy ők azzal tulajdonképpen az Egyesült Államok nukleáris túszaivá váltak, remélhetőleg utat tör a politikai realizmus, az elfogadható közös megoldás keresésének óhaja. A siker persze a Reagan-kormányon is múlik. Serfőző László alezredes rafusokat tárgyalták, utóbb már éjjel-nappal. Az Űj-Delhiben ötnaposra nyúlt külügyminiszteri értekezlet két fő dokumentumot fogadott el. Az egyik rögzíti a politikai állásfoglalásokat, a másik ez el nem kötelezettek gazdasági elemzése sajátos problémáikról, az egymással folytatott együttműködés bővítésére tett ígéretekről. Az amerikai robotrepülőgép, azaz a szárnyasrakéta. Dokumentumok elfogadásával befejezte munkáját az el nem kötelezettek tanácskozása % i
