Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

1981. január 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szolgálat A jól működő, eredeti rendeltetésükhöz hű j ogsegélyszolgálatok szerves részei a szakszerve­zeti mozgalomnak, s abba beépülve sajátos és fontos karakterrel gazdagítják a szakszervezetek érdekkép­viseleti-érdekvédelmi te­vékenységét. Az emberek különféle ügyes-bajos dol­gainak szervezett munkahe­lyi intézésével nemcsak a hivataljárások miatt egyéb­ként eltékozolt munkaidőt lehet megtakarítani, hanem rendkívül fontos szerepe le­het ennek a jó munkahelyi közérzet megteremtésében, is. Aki érzi, hogy törődnek a dolgával, leveszik a vál­láról különféle ügyei elin­tézésének terhét, az nyil­ván nagyobb kedvvel, lelke­sedéssel tevékenykedik, mint az, akit munka köz­ben is befejezetlen ügyei, hivatali elintézendői izgat­nak. A jogsegélyszolgálat nem hivatal, nem iroda, leg­alábbis nem szabad annak lennie. A tapasztalatok azo­kat igazolják, akik már már kezdettől fogva hang­súlyozták : jogsegélyszol­gálat csupán attól mégnem jöhet igazán létre, hogy az iroda ajtajára kiírják a ne­vét és a félfogadási időt. Nem elég a dolgozókra, a panaszokra várni, már csak azért sem, mert régi tapasz­talat, hogy többnyire éppen azok az emberek nem mer­nek, vagy nem akarnak be­kopogni az ajtón, akik leg­inkább szorulnának rá a támogatásra, , segítségre. Ezért az a jogsegélyszolgá­lat dolgozik jól; amelynek vezetője nem átall lemenni az üzemekbe, a dolgozók közé és a szakszervezeti bi­zalmiakat is bekapcsolja a kérdezgetésbe, a panasz­gyűjtésbe. S ok jó módszer alakult már ki arra ország­szerte: miként lehetr megkönnyíteni az ügyinté­zést. Itt vannak például a tanácsi ügyek, amelyekből szinte valamennyiünknek jut néhány évről évre. Ahol a jogsegélyszolgálat jól megszervezi a dolgot, egy­szerre akár száz ember egy­fajta ügyét is elintézheti. Jobb ez a tanácsnak is, mert nem kell mindenkivel külön tárgyalni, a beadvány kitöltésének módját elma­gyarázni: nyilván a tanácsi ügyintézők is könnyebben szót értenek a szakemberrel, a jogásszal, a jogsegélyszol­gálat' vezetőjével. Sok eset­ben- a jogsegélyszolgálat már azzal is mentesítheti a dolgozót a felesleges hiva­taljárástól, hogy szakszerű felvilágosítást, tanácsot ad, beadványt, vagy ügyiratot szerkeszt. A jogsegélyszolgálatok egyre jelentősebb szerepet töltenek be: ezt bizonyítja, hogy a szakszervezeti kong­resszusokon is sok szó esett róluk. A dolgozókról való szakszervezeti gondoskodás fontos új intézményéről van szó, amely csakis akkor töltheti be hivatását, ha e sajátos feladat ellátására alkalmas emberek csinál­ják. A szakszervezeti jogá­szokkal szemben nemcsak az a követelmény, hogy szakszerű, közérthető felvi­lágosításokat adjanak, pon­tosan ismerjék és helyesen értelmezzék a jogszabályo­kat, hanem az is, hogy ért­senek az emberék nyelvén, tudjanak bizalmat teremte­ni maguk körül. Itt ugyan­is nem egyszerűen jogászi, hanem egyszersmind politi­kai munkáról van szó, amelynek hatása túlmutat egy jogi felvilágosítás vagy tanácsadás keretein. E z a szolgálat az embe­rekért született, az emberekért van, s csak . akkor méltó nemes feladatához, ha ezt soha nem téveszti szem elől. D. A. A Nyírség Ruházati Szövetkezet tisza vas vári telepén NSZK-megrendelésre, bérmunkában női ruhákat, blúzokat és szoknyákat készítenek. (Jávor László felvétele) Dohányszárítás gazdaságosan II megbolygatott Sirokkó HÁROM MEGYE — BORSOD, HAJDÜ ES SZABOLCS — HATVANHÄROM GAZDASAGA KÉPEZI a MARIAPÓCSI RÁKÓCZI TERMELŐ­SZÖVETKEZET GESZTORSÁGÁVAL — A NYÍR­SÉGI DOHÁNYTERMESZTÉSI RENDSZERT. AZ ÁLTALUK TERMELT DOHÁNY — MELYET 6900 HEKTÁRRÓL NYERNEK — JELENTŐS RÉSZÉT ADJA A HAZAI MENNYISÉGNEK. Éppeonezért érdemel meg­különböztetett figyelmet minden olyan próbálkozás, kísérlet, újítás, mely a terme­lés és a feldolgozás bármely fázisában a minőségileg job­bat, a gazdaságosabb megol­dást célozza. Ilyennek tekint­hető az a sok reményre jo­gosító új rendszerű szárítási mód, melyet a TDO dohány- szárítók átalakításával dol­gozott ki a Nyírségi Dohány­termesztési Rendszer egyik újító kollektívája. Sok energiát igényel Paszternák László., a rend­szer műszaki ágazatvezetője is tagja ennek az újító cso­portnak. — Két nyomós ok adta a biztatást kollektívánknak, hogy keressük az új megol­dást a dohányszárításra. Köztudott, hogy — mint min­den szárítási eljárás — a do­hányszárítás sem olcsó mu­latság, rengeteg energiát igényel. Ez már önmagában is sarkallja a szakembert a szokásosnál jobb, takaréko­sabb megoldás felkutatására. Másrészt a rendszer és a gesztorgazdaság is közös fel­adatul tűzte ki az energiata­karékos szárítási technológia kidolgozását a Sirokkó típusú szárítóknál. Az is szerepelt a feladatban: az olcsóbb meg­oldást akként próbáljuk el­érni, hogy közben jobb minő­ségű szárazanyag-kihozatalt produkáljon a Sirokkó. Automatával vezérelt olajégő Az újító kollektíva módsze­rét nemcsak elfogadta, hanem 1980-ban gyakorlatilag is al­kalmazta a gesztorgazdaság Máriapócson. — Valójában mi is ennek az újításnak a lényege? ' — Tekintettel arra, hogy megoldásukat az Országos Találmányi Hivatalban is be­jelentettük védelemre, csak vázlatosan szólhatok róla. Mint mondtam, a TDO do- hányszáritón jelentős átala­kításokat végeztünk. Szabá- lyozhatóvá tettük a száritótér légáramlatát, függetlenül a külső zsalu működésétől. A belső nedves és száraz hő­mérséklet ellenőrzésére új- fajta-mérőpárt -helyeztünk el a szárítótérben úgy, hogy az a legoptimálisabb állapotot méri. Rendkívül fontos vál­toztatásunk, hogy az olajégő vezérlése a mi megoldásunk­ban POWEL automatikával történik, az automatán beál­lított program szerint. A hő­mérséklet szükséges növelése vagy az úgynevezett hőntar- tás így a leggazdaságosabban, felesleges fogyasztás nélkül érhető el. Amellett, hogy az égőfej tüzelőolaj-fuvókáját 14 liter /óra fogyasztásúra cse­réltük, a pajtán is sajátos — gondos — szigetelést végez­tünk. Mindez azt jelenti, hogy az így átalakított be­rendezésben lényegesen el kellett térni a korábbi tech­nológiától. Olcsóbb is, jobb is A máriapócsi Rákóczi Ter­melőszövetkezet szárítótele­pén üzemeltették- a kísérleti pajtát, közvetlenül mellette pedig az eddigi szárítót, amely a kontrollt képezte. Az eredmény felülmúlta a legvérmesebb reményeket is. Amíg például a kísérleti pajtában egy mázsa dohány szárításához átlag ,50 kilog­ramm tüzelőolajra volt szükség, addig a régi pajtá­ban ez 73 kilogrammra alakult, ami 31 százalékos energia­megtakarítás önmagában! Hozzá kell tenni, hogy ez a 73 kilogrammos máriapócsi átlag is sokkal jobb az or­szágosnál (ez 100—120 ki­logramm). Az új rendszerű szárítóban 2 százalékkal ja­vult a dohány minősége és a korszerűbb technológia kö­vetkeztében 8 százalékkal nö­vekedett a szárazanyag-kiho- zatal. Paszternák László: — Ha egy pajtára egy évben 10 for­dulót számítunk, akkor a tü­zelőolaj-megtakarítás, a mi­nőségjavulás, illetve a szá- razanyag-kihozatal növekedé­se együttesen plusz 75 847 fo­rint hasznot jelent a jelenle­gi megoldással szemben. Sőt: egyes gazdaságoknál még ennél is több lehet — Persze, az újítás kivite­lezése is pénzt igényel. — Kevesebbet, mint sokan gondolnák. Az átalakítás és a műszer beszerzése összesen 38 ezer forintba került, ezt azonban csak az első évben kell megvenni, utána már mind a 75 ezer forint tiszta haszon. Ezerre számítva Hazánkban jelenleg *eáSir darab TDO szárítóberendezés üzemel, — ebből 650 a Nyír­ségi Dohánytermesztési Rend­szer területén. Könnyű kiszá­molni, milyen nagyarányú népgazdasági hasznot hoz a máriapócsi újítás országos el­terjesztése. — Az' új technológiával az a tervünk, hogy 1981-ben Máriapócson további hét paj­tát alakítunk át és vonunk be az újítás alkalmazására — mondja a műszaki ágazat­vezető. — Széles körű elter­jesztésére az 1981-es további kísérlet lezárása után kerül sor. Felmérést végzünk majd a taggazdaságok körében az új szárítási technológia alkal­mazása céljából; még 1981- ben megkezdjük az átalakítá­sokat és a műszerek beszer­zését. Azoknak a gazdaságok­nak, amelyek ezt az új eljá­rást alkalmazni kívánják, szárítási technológiát bizto­sítunk és gondoskodunk a szárítókezelő mesterek gyors átképzéséről is. A. S. Dupla holt szezon SZEGÉNY EMBER VÍZ­ZEL FŐZ — mondta egyik népművelő ismerősöm, ami­kor szóba került megye- székhelyünk kulturális éle­te. De nyugodtan mondhat­ta volna azt is: — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, vagy akár azt is addig nyújtózkodjál, amed­dig a takaród ér! Nem a közmondásokat kívánjuk itt azonban népszerűsíteni, in­kább a megfelelő kifejezést keressük: mi jellemezte 1980-ban Nyíregyháza köz- művelődési állapotát? Kulturális holt szezon — mondják sokan, akik nem értik, miért ugyanabban az esztendőben kellett egyszer­re két legjelentősebb kultu­rális intézményünket, a megyei művelődési közpon­tot és a színházat is nél­külözni. A szükség ered­ményezte ezt a kellemetlen, átmeneti helyzetet, melyben a krónikás csak a kérdések számát szaporíthatja azzal együtt, hogy mérlegre teszi, mivel, hogyan sikerült ki­egyenlíteni a holt szezont? A megyei művelődési központot érintette kelle­metlenül, hogy a volt Ko­rona-szállót át kellett adni eredeti céljainak megfelelő átalakításra, -az épülő új megyei művelődési központ befejezése még odébb van. Elmaradt emiatt egy sereg olyan rendezvény, amelyet azelőtt a közönség megszo­kott, a jól működő amatőr csoportok és művészeti együttesek pedig sokszor a lehetetlent próbálják, csak­hogy megmaradjanak. .IlH«a* körülmények köpött rnttenfevekeditt^a-várisi mű- _yöl<raesi., közp&nt ét ingésfc- méhyei szerepe: s ezt a többletfeladatot többé-ke- vésbé sikeresen - teljesítet­ték. A VMK Lenin téri központjában rendszeresek voltak a kiállítások, még a kistermet is kihasználták kamara jellegű bemutatók­ra, a lakóterületi művelődé­si házakban is fokozottabb figyelemmel készültek azok­ra a programokra, melyek úgyszólván az egyetlen mű­velődési lehetőséget jelen­tették a közösségi rendezvé­nyekhez szokott közönség­nek. BEZÄRTA KAPUIT a színház. Veszélyeztetett helyzetbe került a bérletes színházi és hangversenyso­rozat. A tanárképző főiskola vállalta a színházi előadá­sokat, a hangversenyeknek pedig a 4-es számú iskola ad otthont. Átmeneti meg­oldásnál^ megfejel, mert en­nél jobb nincs cte ^^k^tr menetinek! A megyei könyvtár szá­mos olyan közművelődési feladatot vállalt fel, mel­lyel városunk kulturális életét gazdagította — elő­adások, viták, kiállítások, gyermekműsorok szervezé­sével. A Jósa András Mú­zeum kiállításai is nagy tö­megeket vonzottak, kivette részét a kiállítások rende­zéséből a Képcsarnok Ben- czúr-terme is. Jó évet zárt a TIT, az ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok hallgatói részvételével. Szeptembertől új gazdája volt az archívfilmek klub­jának — a Krúdy mozi si­keresen vállalkozott erre a szerepkörre. Az úttörőház, az általános és középiskolák is segítettek egy-egy ren­dezvény lebonyolításában. A legtöbb program házigazdá­ja a KPVDSZ művelődési háza volt, ahol a szakszer­vezeti lakóterületi és egyéb közösségi rendezvényeket is szívesen fogadták. A MÜLT ÉV MÉRLEGE előretekintés is. Azt is vizs­gáljuk, milyen feladat vár kulturális intézményeink­re mindaddig, míg a két új intézmény, a- színház, illet­ve az új művelődési köz­pont be nem lép. Helyette­sítés és szolgálat. Több fel­adatot kellene váliainiuk azoknak az intézmények­nek, ahol adottak a feltéte­lek — legyenek azok okta­tási intézmények: általános vagy középfokú iskolák, il­letve lakóterületi művelődé­si házak, könyvtárak. Az Üzemekre is nagyobb fele­lősség hárul: éljenek bát­rabban a kezdeményezés le­hetőségével, rendezzenek gyakrabban tárlatpkat neves képzőművészek alkotásai­nak • bemutatásával, író­olvasó talá.lkozókakiLíikó- területi • művelődési házaíföc pedig most váljanak egy- egy település kulturális centrumaivá. Kínáljanak olyan .programokat, amelye­kért érdemes, odamenni, meghallgatni, megnézni. HOL SZÓRAKOZHAT­NAK, művelődhetnek 1981- ben azok a fiatalok és ke­vésbé fiatalok, akik a presz- szók, diszkók világánál tar­talmasabb időtöltést szeret­nének. akik magányosak, akik társakat keresnek, akik napi fárasztó munkájuk után felüdülésre vágynak? Tudjuk, igen kevés megye- székhelyünkön az ilyen kul­turált intézmények száma. De amink van, azzal kelle­ne addig is ésszerűbben gazdálkodni! Hogy a közön­ség ne idegenedjen el a kö­zösségi művelődés formái­tól, mire a színház, majd a művelődési közDont kapui kitárulnak. Közönség is le­gyen, hogy élettel teljenek meg a művelődés házai! Baraksó Erzsébet M ár csak két kacsánk van; a szomszéd­ban, mindjárt a mezsgyekerítés mellé esz- kábált, tető nélküli, sza­bad ólfélében, ennek leg­alább tízszerese. Mármost a mi két kacsánk gácsér, odaát, úgy tűnik, csak to­jók tanyáznak. Olykor elnézem őket. Tudniillik a mieink, mind­járt, ahogy a tyúkokkal együtt bekebelezik regge­lijüket — leforrázott disz­nótápot, vagy szemes ku­koricát, naponként változ­tatva az étrendet, hogy rá he unjanak egyikre sem, — igyekeznek ki a kertbe, a kerítés mellé. Amazok, hiába van előttük az étek, ugyanolyan változatban, mint nálunk, hozzá sem nyúlnak addig, amíg eme kettőt meg nem látják. Mintha meg akarnák kí­nálni őket, rázzák a farok- tollaikat, szárnyukkal le- gyezgetnek, s immár mu- tatgatják is nagy mohón, milyen finom ételük van. Mohón, hiszen a baromfi­ak között talán a kacsa az egyetlen, amely azonnal lenyel mindent, ami csak eléjük hullik. Suhanc,ko­runkban, ha sikerült el­csennünk a harmadik Galambos Lajos: KACSÁK szomszédban dolgozgató, edényeket javítgató bádo­gosmestertől egy darabka cinkvesszőt, gyertyacsonk lángjának segítségével elé­jük hullajtottunk néhány cseppet, azonnal felkap­ták, azonnal lenyelték, s persze, a forró cink azon­nal ki is esett a begyük­ből. Hitvány kamaszjáték volt ez, de nem pusztult bele egyetlen jószág sem, csak tán egy-két napig le­tettek a mohóságukról, bűbájosán félrefordított fejjel, félszemmel megte­kintették előbb, mi hullott eléjük. Aztán már jöhetett a mohóság. Szóval esznek a szom­széd kacsái, aztán isznak is, majd mosdanak a cse­kély vízben, amelyet elé­jük tettek egy fületlen krajszonban. Kiverik per-1 sze az. ivóvizüket miha­mar, talán, hogy minél szebbnek, tisztábbnak mu­tathassák magukat. De mi haszna? Ott van közöttük a ke­rítés, a sűrű drótháló, még csak a csőrüket sem tudják egymáshoz érinte­ni, habár nem valószínű, hogy ez jelenthetne szá­mukra valamit. így hát csak nézik egymást innen és onnan hápogás nélkül, talán szomorúan, ha tud­nák egyáltalán, mi a szo­morúság. — Engedjük már át egy kicsit őket — mondom anyámnak —, hisz látni­való, mennyire szenved­nek. — Ugyan már! Talán tudják azok, mi a szenve­dés. Azt csak az ember tudja. Talán érzékelnek valamiket, de tudni, jó lélek, csak az ember tud. Másnap zárt ketrecbe kerültek, s kezdetét vette a dugás. — Három-négy hét alatt pompásan meghíznak, és fejedelmi falatokat eszünk majd belőlük. — így igaz. ök felednek mindent, én meg máris szinte a számban érzem leendő májuk jó ízét. — így van ez rendjén. Bárcsak nagyobb gondunk sohase lenne, míg él az ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom