Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

4 kelet-magyarorszAg 1981. január 7. Kommentár RIO uiulIuO Mindössze másfél órát töl­tött Mexikóban Ronald Reagan, ez a rövid idő még­is világszerte figyelmet kel­tett. Jogos a kérdés: miért választotta — még beiktatá­sa előtt — első félig-meddig hivatalos külföldi útja szín­helyéül éppen Mexikót az Egyesült Államok megválasz­tott elnöke? Régi közhely, hogy az Egyesült Államok és Mexikó között hömpölygő folyó, a Rio Grande nem egyszerűen két ország, hanem két világ 1 tatára. Ettől délre — az egy­kori spanyol világbirodalom örökségeként — spanyolul beszélnek (Brazília kivételé­vel) és a múlt század vége óta a konkvisztádorok helyé­be bizonyos értelemben a mindmáig gyűlölt-irigyelt gringók (így nevezik Dél- Amerikában a jenkit) léptek. Mexikó Kuba első támoga­tói közé tartozott a földré­szen és a legnehezebb idők­ben is megmaradt annak. Mind Reagan, mind Portillo tudja, hogy a kétoldalú di­lemmán kívül — márpedig ilyen az Illegális bevándor­lóktól kezdve a kábítószer­csempészésig éppen elég akad — van mit megtárgyal­ni a kontinens, sőt a világ ügyeiről is. Nem véletlen, hogy éppen Latin-Amerikában jelent osztatlan aggodalmat Reagan nyíltan megfogalmazott ígé­rete: holmi emberi jogoknál sokkal fontosabbnak tartja a jövőben egy-egy ország meg­ítélésében azt, hogyan segí­tik ott az amerikai külpoliti­ka érdekeit. A „Nem tűrünk még egy Nicaraguát!” wa­shingtoni elve mögött kiraj­zolódik egy olyan amerikai magatartás körvonala, amely az eddiginél is jobban próbál politikai, sőt. katonai gátat építeni a haladó mozgalmak térhódítása elé. Washington Salvadorral kapcsolatos lépései már íze­lítőt adtak az „új” koncep­cióból, amelynek megvalósí­tása elé — és ezt Reagan környezetében jól tudják! — éppen Mexikó gördítheti a legkellemetlenebb akadályo­kat. H. E. Salvadori forradalmi erők: Sikeres akciók a juntával szemben Erősödött az elmúlt hu­szonnégy órában a salvadori forradalmi erők fegyveres te­vékenysége. Hírügynökségi és rádiójelentések szerint a Fa- rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front alakulatai nemcsak az ország északi körzeteiben, hanem a főváros közvetlen közelében is sikeres akciókat hajtottak végre a junta katonai létesítményei, egységei ellen. Amerikai rá­dióadók értékelése szerint a két washingtoni „szakszerve­zeti tanácsadó” ellen szom­baton végrehajtott halálos merénylet nem befolyásolja a kormányzatnak a junta melletti elkötelezettségét. Havannába érkezett hétfői jelentések szerint a salvado­ri baloldali erőkkel egység­frontban lévő szakszervezeti, demokratikus és polgári kö­rök készen állnak a fegyve­res akciókkal koordinálandó általános sztrájkra. Hírügynökségek és más hírforrások Havannában ar­ról számoltak be,. hogy a salvadori főváros központjá­tól mindössze 15 kilométer­nyire, északra' hétfőn heves összecsapás volt gerillaegy­ségek és a katonaság között. A jövendő amerikai elnök első külföldi útja Mexikóba vezetett: Jose Lopez Portillo elnökkel találkozott. Képün­kön: Ronald Reagan (balra) és Portillo koccint. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Támadás-ellentámadás az irán-iraki fronton Hétfőn, Teheránból új, irá­ni átfogó ellentámadásról, Bagdadból pedig az offenzíva visszaveréséről érkeztek hí­rek. Teheráni jelentés sze­rint az iráni erők Ahwaz és Gilan-el-Gharb térségében visszaszorították az irakiakat, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. Az iraki fegy­veres erők főparancsnokságá­nak közleménye azt állítja, hogy az iraki egységek Gi­lan-el-Gharbnál visszaverték az iráni támadást. A teheráni rádió jelentése szerint a Susanguerptől délre állomásozó iraki erőket 22 ki­lométerrel sikerült dél—dél­nyugati irányba visszavetni. Khamenei Hodzsatoliszlam, a legfelső nemzetvédelmi ta­nács szóvivője azt állította, hogy a hétfőn indított ellen- támadás akcióiban kétezer iraki katonát ejtettek fogság­ba. Körutazás az NSZK-ban 3. Az Elba és az Alster del­tájában lévő hamburgi kikö­tő dokkjaiban. óriási hajók között siklik a révhajó. 1189- ben Barbarossa Frigyes kezd­te kiépíteni, s ez a kikötő volt, amiből a napjainkban majd milliós város kinőtt. ötven világbank, kétezer külkereskedelmi vállalat működik itt. Rotterdam után ez a világ második legna­gyobb kikötője. Az áruforga­lom mennyiségével ugyan el­marad, hiszen Hamburgban „csak” 63,2 millió tonna árut raktak ki és be az elmúlt évben, míg Rotterdamban 300 milliót. Münkemeier úr, a kikötő igazgatója nem kis büszke­séggel mutatja be a kikötőt, amely a gazdasági nehézsé­gek ellenére növelte 1980-ban forgalmát. Igaz, a hajók szá­ma csökkent. Az évi 18 000 tengeri és 23 000 belföldi ha­jó helyett a jövőben bizonyá­ra kevesebb érkezik — ezek viszont egyre nagyobbak lesznek. Hamburg univerzális kikö­tő. A kőolajszállítmányok a közeli olajfinomítókban gyor­san feldolgozhatok. A kikö­tő egy másik részén fát lehet a legkorszerűbb eszközökkel rakodni. A gabonát 34 nagy teljesítményű pumpa, óriási porszívóként szívja ki a ha­jók gyomrából. A konténer- központban 14 híddaruval óránként 30—40 konténert képesek átrakni —, más ki­kötőkben legfeljebb ötöt-ha- tot. Gyorsan, biztosan, az áru megfelelő kezelésével rakod­nak. A gyümölcsöt például speciális hűtőkamrákban tá­rolják. — Ez azonban még nem minden — folytatja a kikötő igazgatója. — A világ számos kikötője jól felkészült minden feladat ; elvégzésére, ha nem is egyforma technikai színvonalon. Hamburg azon­ban 445 000 tonna volt. Fő­ként foszfát, műtrágya, ká­vé, déligyümölcs érkezik szá­munkra ide, míg hazánk elektrotechnikai eszközöket, vasárut, friss- és konzerv­A hamburgi kikötő. (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat) ban egyedülálló csatlakozást jelent a közúthoz és a vasút­hoz. Szinte a kikötőn halad keresztül az európai észak— déli autópálya, amely Skan­dináviától az Ibériai-félszi­getre vezet. A HUNGARO- CAMION-nak is sok ezer jár­műve fordul meg itt évente. A magyar forgalom évről évre nő. 1977-ben 575 000, f978-ban 774 000, 1979-ben 711 000, 1980 első 9 hónapjá­gyümölcsöt, bort, húst és húsipari termékeket indít Hamburgból a világ minden tája felé. Tizenháromezer embert foglalkoztat közvetlenül a ra­kodás, de a kikötőben össze­sen legalább százezren dol­goznak. Lombosi Jenő (Következik: 4. A kis hal — jó hal) 1979. január 7. a sorsforduló A forradalmi kormány nagy figyelmet szentel az ifjú generáció fejlődésének. Képünkön: iskolásgyerekek or­vosi ellenőrzésen. (Fotó: VNA —MTI) Kambodzsa ünnepén K ét esztendeje, hogy Kambodzsa fővá­rosa Phnom Penh felszabadult, Pol*Pot kor­mányzatának bukásával eltűnt az a rezsim, amely a kinai politika érdekei­nek szolgálatában tűz­fészekké próbálta változ­tatni Indokínát. 1979. január 7. egy so­kat szenvedett ország éle­tének sorsfordulója, amely­nek hatása túllép Kam­bodzsa határain. A kam­bodzsai nép — támasz­kodva a testvéri Vietnam segítségére — most hatal­mas erőfeszítésekkel te­remti meg az élet, az új­jáépítés feltételeit. Sokat mond, hogy a földönfutó­vá lett, az éhezéstől le­gyengült emberek alig ti­zenkét hónap leforgása alatt kétszeresére növel­ték az alapvető élelmiszer, a rizs vetésterületét. Óriá­si munka folyik az egész­ségügyi hálózat kiépítésé­re, az oktatás, a termelő- munka beindítására is. E nehéz múltú ország népe maga mögött tudhat­ja az egész világ tisztes­ségesen gondolkodó erőit. Hazánk szolidaritása és konkrét gazdasági támo­gatása megfogalmazódott a kambodzsai párt- és kormányküldöttség no­vemberi magyarországi látogatásakor is. Nemzeti ünnepén kívánjuk Kam­bodzsa baráti népének, hogy érjen el minél na­gyobb sikereket hazája újjáépítésében, mihama­rabb teremtse meg a bol­dogabb jövő alapjait. Munkatársaink testvérországainkban 3. Az Ukrajna Áruház Ungváron A COOPTOURIST autóka­ravánja hajnali sötétségben indul Záhony felé. A reflek­torok fénykévéi szinte egy­másba érnek. Jósolgatunk: milyen lesz az időjárás a Kárpátok közelében. A ta­pasztaltabbak tudják, hogy Ungvárig sima az út, de Mun­kács előtt jókora dombok nehezítik a közlekedést, fő­leg télen. Szabolcs-Szatmár megye szinte valamennyi táj­egységéről verbuválták a ka­ravánt, egy székesfehérvári házaspár is velünk tart. Uta­zásunk célja turisztika, de természetes, hogy ünnepi ajándékok nélkül nem aka­runk hazatérni. Ungváron az impozáns to­ronyszálló már kívülről is marasztalja a tekintetet. Sok nagyváros is megirigyelheti szálláshelyünket, a SZÁÉV által épített hotelt. A portá­sok három-négy nyelven iga­zítják útba a vendégeket. Valamennyi szobában fürdő­kád, tv-készülék, magnó. A tizenkettedik emeletről na­gyon messzire ellátni, csak a Kárpátok állják útját tekin­tetünknek. Akik nem jártak még itt, talán nem tudják: a szálloda földszintjén külön magyar étterem üzemel. Itt vacsorá­zunk. Magyaros formartihába öltözött zenészek húzzák a talpalávalót. Magyaros éte­lekkel vetjük meg a jó hideg orosz pezsgő ágyát. A szom­széd asztaloknál szlovákok ülnek. Közülük valaki ma­gyarul is tud. Valahonnan előkerül egy üveg originál szatmári szilvapálinka. Még jobb a hangulat, magyar és szlovák népdalok töltik be a termet. A muzsika elültével beszél­getünk. Lőrinc Tamás, a Vá- sárosnaményi Vegyespiari Szövetkezet dolgozója Kisar- ban lakik. Az imént összeba­rátkozott egy rakamazi fia­talemberrel, akiről kiderült, hogy 1970-ben a rakamazi ktsz dolgozójaként Kisarban segítette az árvizes újjáépí­tést. Még a Lőrinc família házainak építésén is dolgo­zott. Hatalmas termetű fiatal­ember, Oláh László kapcsoló­dik a beszélgetésbe, ö is épí­tő, a SZÁÉV dolgozója. Ami­kor elégedetten szólunk a szállodáról, meg az étterem­ről, nem tudja leplezni örö­mét, büszkeségét: „Ezt a szál­lodát is a mi vállalatunk épí­tette”. Nem önmagát dicséri, hiszen a közvetlen munkában nem vett részt, csak a nyír­egyházi előkészítésben. De nem most jár először Ung­váron. Mint mondja, három évvel ezelőtt az építővállalat­nál vetélkedőt rendeztek Ki tud többet a Szovjetunióról címmel. Az ő csapata a má­sodik lett, s jutalmul a vál­lalat vezetői az egész csapa­tot egy ungvári kirándulás­sal ajándékozták meg. Asz­taltársunk Vasvári Gábor, a nyíregyházi gumigyár dolgo­zója, aki már többször jött ide a COOPTOURIST-tal és azért érdekes, mert Nyíregy­házán a híres névrokonáról elnevezett utcán, vagyis a Vasvári Pál utcán lakik. Sétálok az Ung folyó havas partján. Itt is, ott is hatal­mas daruk ágaskodnak az ég felé. Épül, szépül a város. A híd melletti téren sok a ga­lamb. És szelídek, akárcsak Velencében. Egy domb kap­tató ján testvérlapunk, a Kár­páti Igaz Szó szerkesztőségét keresem. Megszólítok egy fe­hér hajú, idős embert, hogy igazítson útba. Azt mondja, éppen ő is oda tart. Kiderül, hogy Csengeri Dezső nyugdí­jas író-újságírót szólítottam meg. Örülök a szerencsémnek és míg megtesszük a néhány tucat métert, Kisvárdáról be­szélgetünk, ahol fiatal korá­ban sok jó napot eltöltött. Az itteni • emlékek egy része nyomtatásban is megjelent. A szerkesztőségben Balogh Ba­lázs barátom sok mindenről beszámol. Márkus Csaba, a lap olvasószerkesztője egy friss, még nyomdaszagú ka­lendáriummal ajándékoz meg. A lap 1981-es kalendáriu­ma sok színes írással köti le a figyelmemet. Olvasható itt a huszti vár legendás törté­nete. Megrajzolja a kalendá­rium az első magyar űrhajós portréját. Bőröndökkel a kézben bú­csúzunk a szállodától. Ekkor futok össze egy birkózó kiné­zetű férfival. Rövid találga­tás után felismerem: Hadá­szi Miklós, a Volán vállalat kamionsofőré, aki a Kelet- Magyarország november 7-i számában szerepelt fényképes portréval. Azóta megjárta Moszkvát és Jugoszláviát. Most az ő útja is Ungvárra és Munkácsra vezetett. Mi­lyen kicsi a világ — mondo­gatjuk és balesetmentes köz­lekedést, meg boldog új évet kívánunk egymásnak. Nábrádi Lajos Sétálóutca Munkácson

Next

/
Oldalképek
Tartalom