Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
4 kelet-magyarorszAg 1981. január 7. Kommentár RIO uiulIuO Mindössze másfél órát töltött Mexikóban Ronald Reagan, ez a rövid idő mégis világszerte figyelmet keltett. Jogos a kérdés: miért választotta — még beiktatása előtt — első félig-meddig hivatalos külföldi útja színhelyéül éppen Mexikót az Egyesült Államok megválasztott elnöke? Régi közhely, hogy az Egyesült Államok és Mexikó között hömpölygő folyó, a Rio Grande nem egyszerűen két ország, hanem két világ 1 tatára. Ettől délre — az egykori spanyol világbirodalom örökségeként — spanyolul beszélnek (Brazília kivételével) és a múlt század vége óta a konkvisztádorok helyébe bizonyos értelemben a mindmáig gyűlölt-irigyelt gringók (így nevezik Dél- Amerikában a jenkit) léptek. Mexikó Kuba első támogatói közé tartozott a földrészen és a legnehezebb időkben is megmaradt annak. Mind Reagan, mind Portillo tudja, hogy a kétoldalú dilemmán kívül — márpedig ilyen az Illegális bevándorlóktól kezdve a kábítószercsempészésig éppen elég akad — van mit megtárgyalni a kontinens, sőt a világ ügyeiről is. Nem véletlen, hogy éppen Latin-Amerikában jelent osztatlan aggodalmat Reagan nyíltan megfogalmazott ígérete: holmi emberi jogoknál sokkal fontosabbnak tartja a jövőben egy-egy ország megítélésében azt, hogyan segítik ott az amerikai külpolitika érdekeit. A „Nem tűrünk még egy Nicaraguát!” washingtoni elve mögött kirajzolódik egy olyan amerikai magatartás körvonala, amely az eddiginél is jobban próbál politikai, sőt. katonai gátat építeni a haladó mozgalmak térhódítása elé. Washington Salvadorral kapcsolatos lépései már ízelítőt adtak az „új” koncepcióból, amelynek megvalósítása elé — és ezt Reagan környezetében jól tudják! — éppen Mexikó gördítheti a legkellemetlenebb akadályokat. H. E. Salvadori forradalmi erők: Sikeres akciók a juntával szemben Erősödött az elmúlt huszonnégy órában a salvadori forradalmi erők fegyveres tevékenysége. Hírügynökségi és rádiójelentések szerint a Fa- rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front alakulatai nemcsak az ország északi körzeteiben, hanem a főváros közvetlen közelében is sikeres akciókat hajtottak végre a junta katonai létesítményei, egységei ellen. Amerikai rádióadók értékelése szerint a két washingtoni „szakszervezeti tanácsadó” ellen szombaton végrehajtott halálos merénylet nem befolyásolja a kormányzatnak a junta melletti elkötelezettségét. Havannába érkezett hétfői jelentések szerint a salvadori baloldali erőkkel egységfrontban lévő szakszervezeti, demokratikus és polgári körök készen állnak a fegyveres akciókkal koordinálandó általános sztrájkra. Hírügynökségek és más hírforrások Havannában arról számoltak be,. hogy a salvadori főváros központjától mindössze 15 kilométernyire, északra' hétfőn heves összecsapás volt gerillaegységek és a katonaság között. A jövendő amerikai elnök első külföldi útja Mexikóba vezetett: Jose Lopez Portillo elnökkel találkozott. Képünkön: Ronald Reagan (balra) és Portillo koccint. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Támadás-ellentámadás az irán-iraki fronton Hétfőn, Teheránból új, iráni átfogó ellentámadásról, Bagdadból pedig az offenzíva visszaveréséről érkeztek hírek. Teheráni jelentés szerint az iráni erők Ahwaz és Gilan-el-Gharb térségében visszaszorították az irakiakat, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. Az iraki fegyveres erők főparancsnokságának közleménye azt állítja, hogy az iraki egységek Gilan-el-Gharbnál visszaverték az iráni támadást. A teheráni rádió jelentése szerint a Susanguerptől délre állomásozó iraki erőket 22 kilométerrel sikerült dél—délnyugati irányba visszavetni. Khamenei Hodzsatoliszlam, a legfelső nemzetvédelmi tanács szóvivője azt állította, hogy a hétfőn indított ellen- támadás akcióiban kétezer iraki katonát ejtettek fogságba. Körutazás az NSZK-ban 3. Az Elba és az Alster deltájában lévő hamburgi kikötő dokkjaiban. óriási hajók között siklik a révhajó. 1189- ben Barbarossa Frigyes kezdte kiépíteni, s ez a kikötő volt, amiből a napjainkban majd milliós város kinőtt. ötven világbank, kétezer külkereskedelmi vállalat működik itt. Rotterdam után ez a világ második legnagyobb kikötője. Az áruforgalom mennyiségével ugyan elmarad, hiszen Hamburgban „csak” 63,2 millió tonna árut raktak ki és be az elmúlt évben, míg Rotterdamban 300 milliót. Münkemeier úr, a kikötő igazgatója nem kis büszkeséggel mutatja be a kikötőt, amely a gazdasági nehézségek ellenére növelte 1980-ban forgalmát. Igaz, a hajók száma csökkent. Az évi 18 000 tengeri és 23 000 belföldi hajó helyett a jövőben bizonyára kevesebb érkezik — ezek viszont egyre nagyobbak lesznek. Hamburg univerzális kikötő. A kőolajszállítmányok a közeli olajfinomítókban gyorsan feldolgozhatok. A kikötő egy másik részén fát lehet a legkorszerűbb eszközökkel rakodni. A gabonát 34 nagy teljesítményű pumpa, óriási porszívóként szívja ki a hajók gyomrából. A konténer- központban 14 híddaruval óránként 30—40 konténert képesek átrakni —, más kikötőkben legfeljebb ötöt-ha- tot. Gyorsan, biztosan, az áru megfelelő kezelésével rakodnak. A gyümölcsöt például speciális hűtőkamrákban tárolják. — Ez azonban még nem minden — folytatja a kikötő igazgatója. — A világ számos kikötője jól felkészült minden feladat ; elvégzésére, ha nem is egyforma technikai színvonalon. Hamburg azonban 445 000 tonna volt. Főként foszfát, műtrágya, kávé, déligyümölcs érkezik számunkra ide, míg hazánk elektrotechnikai eszközöket, vasárut, friss- és konzervA hamburgi kikötő. (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat) ban egyedülálló csatlakozást jelent a közúthoz és a vasúthoz. Szinte a kikötőn halad keresztül az európai észak— déli autópálya, amely Skandináviától az Ibériai-félszigetre vezet. A HUNGARO- CAMION-nak is sok ezer járműve fordul meg itt évente. A magyar forgalom évről évre nő. 1977-ben 575 000, f978-ban 774 000, 1979-ben 711 000, 1980 első 9 hónapjágyümölcsöt, bort, húst és húsipari termékeket indít Hamburgból a világ minden tája felé. Tizenháromezer embert foglalkoztat közvetlenül a rakodás, de a kikötőben összesen legalább százezren dolgoznak. Lombosi Jenő (Következik: 4. A kis hal — jó hal) 1979. január 7. a sorsforduló A forradalmi kormány nagy figyelmet szentel az ifjú generáció fejlődésének. Képünkön: iskolásgyerekek orvosi ellenőrzésen. (Fotó: VNA —MTI) Kambodzsa ünnepén K ét esztendeje, hogy Kambodzsa fővárosa Phnom Penh felszabadult, Pol*Pot kormányzatának bukásával eltűnt az a rezsim, amely a kinai politika érdekeinek szolgálatában tűzfészekké próbálta változtatni Indokínát. 1979. január 7. egy sokat szenvedett ország életének sorsfordulója, amelynek hatása túllép Kambodzsa határain. A kambodzsai nép — támaszkodva a testvéri Vietnam segítségére — most hatalmas erőfeszítésekkel teremti meg az élet, az újjáépítés feltételeit. Sokat mond, hogy a földönfutóvá lett, az éhezéstől legyengült emberek alig tizenkét hónap leforgása alatt kétszeresére növelték az alapvető élelmiszer, a rizs vetésterületét. Óriási munka folyik az egészségügyi hálózat kiépítésére, az oktatás, a termelő- munka beindítására is. E nehéz múltú ország népe maga mögött tudhatja az egész világ tisztességesen gondolkodó erőit. Hazánk szolidaritása és konkrét gazdasági támogatása megfogalmazódott a kambodzsai párt- és kormányküldöttség novemberi magyarországi látogatásakor is. Nemzeti ünnepén kívánjuk Kambodzsa baráti népének, hogy érjen el minél nagyobb sikereket hazája újjáépítésében, mihamarabb teremtse meg a boldogabb jövő alapjait. Munkatársaink testvérországainkban 3. Az Ukrajna Áruház Ungváron A COOPTOURIST autókaravánja hajnali sötétségben indul Záhony felé. A reflektorok fénykévéi szinte egymásba érnek. Jósolgatunk: milyen lesz az időjárás a Kárpátok közelében. A tapasztaltabbak tudják, hogy Ungvárig sima az út, de Munkács előtt jókora dombok nehezítik a közlekedést, főleg télen. Szabolcs-Szatmár megye szinte valamennyi tájegységéről verbuválták a karavánt, egy székesfehérvári házaspár is velünk tart. Utazásunk célja turisztika, de természetes, hogy ünnepi ajándékok nélkül nem akarunk hazatérni. Ungváron az impozáns toronyszálló már kívülről is marasztalja a tekintetet. Sok nagyváros is megirigyelheti szálláshelyünket, a SZÁÉV által épített hotelt. A portások három-négy nyelven igazítják útba a vendégeket. Valamennyi szobában fürdőkád, tv-készülék, magnó. A tizenkettedik emeletről nagyon messzire ellátni, csak a Kárpátok állják útját tekintetünknek. Akik nem jártak még itt, talán nem tudják: a szálloda földszintjén külön magyar étterem üzemel. Itt vacsorázunk. Magyaros formartihába öltözött zenészek húzzák a talpalávalót. Magyaros ételekkel vetjük meg a jó hideg orosz pezsgő ágyát. A szomszéd asztaloknál szlovákok ülnek. Közülük valaki magyarul is tud. Valahonnan előkerül egy üveg originál szatmári szilvapálinka. Még jobb a hangulat, magyar és szlovák népdalok töltik be a termet. A muzsika elültével beszélgetünk. Lőrinc Tamás, a Vá- sárosnaményi Vegyespiari Szövetkezet dolgozója Kisar- ban lakik. Az imént összebarátkozott egy rakamazi fiatalemberrel, akiről kiderült, hogy 1970-ben a rakamazi ktsz dolgozójaként Kisarban segítette az árvizes újjáépítést. Még a Lőrinc família házainak építésén is dolgozott. Hatalmas termetű fiatalember, Oláh László kapcsolódik a beszélgetésbe, ö is építő, a SZÁÉV dolgozója. Amikor elégedetten szólunk a szállodáról, meg az étteremről, nem tudja leplezni örömét, büszkeségét: „Ezt a szállodát is a mi vállalatunk építette”. Nem önmagát dicséri, hiszen a közvetlen munkában nem vett részt, csak a nyíregyházi előkészítésben. De nem most jár először Ungváron. Mint mondja, három évvel ezelőtt az építővállalatnál vetélkedőt rendeztek Ki tud többet a Szovjetunióról címmel. Az ő csapata a második lett, s jutalmul a vállalat vezetői az egész csapatot egy ungvári kirándulással ajándékozták meg. Asztaltársunk Vasvári Gábor, a nyíregyházi gumigyár dolgozója, aki már többször jött ide a COOPTOURIST-tal és azért érdekes, mert Nyíregyházán a híres névrokonáról elnevezett utcán, vagyis a Vasvári Pál utcán lakik. Sétálok az Ung folyó havas partján. Itt is, ott is hatalmas daruk ágaskodnak az ég felé. Épül, szépül a város. A híd melletti téren sok a galamb. És szelídek, akárcsak Velencében. Egy domb kaptató ján testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségét keresem. Megszólítok egy fehér hajú, idős embert, hogy igazítson útba. Azt mondja, éppen ő is oda tart. Kiderül, hogy Csengeri Dezső nyugdíjas író-újságírót szólítottam meg. Örülök a szerencsémnek és míg megtesszük a néhány tucat métert, Kisvárdáról beszélgetünk, ahol fiatal korában sok jó napot eltöltött. Az itteni • emlékek egy része nyomtatásban is megjelent. A szerkesztőségben Balogh Balázs barátom sok mindenről beszámol. Márkus Csaba, a lap olvasószerkesztője egy friss, még nyomdaszagú kalendáriummal ajándékoz meg. A lap 1981-es kalendáriuma sok színes írással köti le a figyelmemet. Olvasható itt a huszti vár legendás története. Megrajzolja a kalendárium az első magyar űrhajós portréját. Bőröndökkel a kézben búcsúzunk a szállodától. Ekkor futok össze egy birkózó kinézetű férfival. Rövid találgatás után felismerem: Hadászi Miklós, a Volán vállalat kamionsofőré, aki a Kelet- Magyarország november 7-i számában szerepelt fényképes portréval. Azóta megjárta Moszkvát és Jugoszláviát. Most az ő útja is Ungvárra és Munkácsra vezetett. Milyen kicsi a világ — mondogatjuk és balesetmentes közlekedést, meg boldog új évet kívánunk egymásnak. Nábrádi Lajos Sétálóutca Munkácson
