Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. Január 6. I Váljanak közkinccsé az új módszerek Pályázati felhívás népművelőknek Húszezer forintos első díj Váljanak közkinccsé, szélesebb körben is segítsék a közművelődési feladatok megvalósítását azok az új módszerek, elképzelések, melyek egyes kulturális intézményekben már beváltak. Erre mozgósít az a pályázati felhívás, melyet a Magyar Népművelők Egyesülete a Művelődési Minisztériummal, társadalmi és tömegszervezetekkel együtt tett közzé. A pályázaton a tanácsi hálózatban, a szakszervezeti intézményekben, a fegyveres testületeknél, a tömegkommunikációs szerveknél, az üzemekben, gyárakban dolgozó népművelők és kollektívák vehetnek részt. Az új közművelődési formákat, módszereket tartalmazó pályázati*. tervüket a jelentkezők az éves munka- tervükkel együtt küldjék el a népművelők egyesületéhez 1981. január 31-Ig. Az elfogadott pályázatokat a pályázók valósítják meg, munkájukat a kiírók által kijelölt bizottság folyamatosan ellenőrzi, értékeli, A pályázóknak ezután öt—húsz oldalas dolgozatban összesíteniük kell éves tapasztalataikat, eredményeiket. Ezt 1982. január 31-ig kell az egyesület titkárságához eljuttatni. Azt1982. április 4-i $W&$ényfiiftJgJ$sé4*Íin£z.ezer, tizenötezer és tízezer forintos díjakat vehetnek át a legsikeresebb pályamunkák készítői. A legjobb terveket, az értékelő .és általánosító leírásokat kiadványban is megjelentetik. (r. s.) SZERENCSÉT HOZ? Vasbölcsőben formálja patkóvá Dugj zsebre egy használt patkót! Jó, ha a ló farát is sikerül megveregetni. Mások szerint sokkal biztosabb — már elnézést kérek a lovaktól, — ha rá is sercintünk a paci tomporára. Hogy aztán lesz-e szerencsénk? Mindig kiderül. Az utolsó nyíregyházi konflisló már eltűnt. De vannak még fuvaroslovak, — lehet. hát még patkót lelni! Sugár István kovácsműhelye előtt mindig ácsorog néhány stráf. A mester, apró termetű, szinte törékenynek tűnő fiatalember, a kovácsműhely körül nőtt fel. Ám kovács édesapja modernizált műhelyében üllőosengés helyett ívhegesztő vibráló recsegése fogad. Téli patkóba hegeszt két köröm alakú fémet. vídiát, a mester. A különleges anyag — ebből készül az esztergakés is — négy —öt hónapig is eltart a patán, bárhogy nyűje viselője. Igaz, drágább is (160 Ft darabja) mint a hagyományos, de csak télen van rá szükség. A patkó hátsó részére autógumidarab kerül. Nem kopog, és az aszfaltún'. jobnanJÓI ’ liiTtniT. )ím?P hglad vele ^ }p, mint a csupasz-csúszós vaspatkóval, isn Májjá a patkó hagyomá- ^Hyos módon kéSfül. Legfeljebb a hozzávaló vasat veszi a MÉH-nél a kovács. Van persze gyári patkó is, de még azt is formálni kellene, „nyers”, amint a mester állítja, így aztán marad a MÉH-nél vásárolt vasrúd. Fejsze alakú alkalmatosságSugár István patkói. gal hasít belőle harminc— negyven centis darabot, aztán tűzbe dugja, s bekapcsolja a ventillátorfújtatót... A .szerszámokat — fogók, vágóalkalmatosságok, lyukasztók' — mind maga készítette. Nem is csorbult ki a balta a kétujjnyi vastól sem. Az izzó vasat negyed körívnyi vasbölcsőben formálja patkóvá. A szögek helyét még kézilyukasztóval veri, de a durva vasperemet már villanyköszörű nyalja simára. Ha kész a patkó, a patavágás, -reszelés következik. A szög már gyári. A magyar elég silány. — „Nézze, ilyen!”, — mutat egy maréknyi formátlan, girbe-gurba, hegy nélküli, lapos „patkószeget”. „A svéd, meg az osztrák, az igen, azzal lehet dolgozni.” Így gondolhatja a ló is, Ambrusz András 8 éves Csibésze, „aki” példás nyugalommal tűri a patkolást. Miután megkapta az új patkót, toppantva kipróbálja. Következik a másik láb ... Aztán nekilódulhat a stráf. Már csak az,utat kell lesni, van-e lehagyott patkó. Szerencsét hoz? Kiderül... Csendes Csaba Tollvonások egy madarász arcképéhez Óvni, amit lehet „A TORONYJÁRÖ” — SOKFELÉ CSAK ÍGY NEVEZTÉK. „A GUKKERES EMBER” — MONDOGATTAK RÓLA SZATMÁRBAN ÉS BEREGBEN. „A MADARÄSZ PAP” — ÍGY ISMERTÉK ZSAROLYÁNBAN, AHOL TÍZ ÉVVEL EZELŐTT VÁLASZTOTTA LELKÉSZÉNEK A REFORMÁTUSOK GYÜLEKEZETE KONYA JÓZSEFET. Mindhárom megállapításban ott az igazság. És mindegyikben ott a madár. Amikor a kömörői lelkésztől örökül kapta a tűzvédelmi felelős tisztét, járni kezdte a tornyokat. Mászhatott, mi több másznia kellett a magasba, ahol jegyezhette, hol, mi költ. A madárvilág megfigyelése ültette kerékpárra, hogy járja a tájat, s messzelátójával kémlelje az eget. Ritka madár, vonuló csapat sosem kerülte el a figyelmét, s hamarosan a Magyar Madártani Egyesület úgy tartotta nyilván, mint amatőrként is profinak számító madarászt. Ott volt nemzetközi madarásztáborokban, dolgozott azok sikeréért. Természetismerete és -szeretete késztette arra, hogy társadalmi munkásként a környezet védőjévé váljon. Amikor az alakuló szatmár-beregi tájvédelmi körzetbe területkezelő kellett, őt választották. Foglalkozása továbbra is lelkész, de foglalkozása az is, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal alkalmazottja. — Én mindkettőt főhivatásomnak tekintem —>felel. — Minden a madarakkal kezdődött. Szenvedéllyel és érdeklődéssel kezdtem figyelni őket, életüket. Minél jobban elmélyedtem az ornitológiában, annál jobban kezdtem megérteni, hogy nemcsak a madarak érdemlik meg a védelmet. A természetet összességében kezdtem nézni, miközben egyre többször kaptam magam azon, hogy nagyon is féltem környezetünket. Mindezt nem öncélúan, hanem nagyon is átgondoltan. Mert hol él az ember? Természeti, társadalmi és technikai környezetben. A társadalmi környezet szabályozható, védhető, az ellene vétők akár büntethetők is. A technikai környezet működik a maga célszerűsége szerint, bár az is igaz, hogy az ehhez szükséges használati intelligenciával nem rendelkezünk. És éppen ezért, a természet, ez a legvédtelenebb környezet, az ember figyelmére szorul. — Lényegében a jövő, az élet függ attól, meg tudjuk-e óvni a levegőt, vizet, termőföldet, virágokat, fákat, madarakat, állatokat. Amikor tehát arra vállalkoztam, hogy természetvédő is leszek, nem tettem rpást, mint amit hivatásom is diktál: óvni a világmindenséget az ember javára. A kéményépítő kőműves és a kispa- raszt nagyapák unokája sosem tud a kisebb ellenállások felé kitérni. A szikár, 36 éves ember vérében van, hogy teljes szívvel tegye azt, ami vállalnia kell. — Nekem az a meggyőződésem, hogy akinek van ideje és valamihez képessége, azt kamatoztatni kell. A lelkésznek nem az a dolga ma, hogy valami békés egymás mellett élést alakítson ki a szocializmussal. Nem a szocializmussal, de abban benne kell élni. Nos, Kónya József benne él. Természetvédő, a madártani egyesület tagja, nemzetközi természetvédelmi tábor vezetője, a népfront környezetvédelmi és honismereti bizottságának tagja, a fehérgyarmati kertbarátkor zsarolyáni csoportjának vezetője, megyei népfrontküldött. — A szeretetről mondottak csak akkor kapnak fedezetet, ha ehhez az ember saját példáját és életét is hozzáteszi. A zsarolyániakat nagyon szeretem, s úgy érzem, engem is befogadtak. Pedig amikor tíz évvel ezelőtt idejöttem, senki nem ismert és én sem ismertem senkit. Előtte két évig voltam Fehérgyarmaton, ahová nem éppen jutalomból helyeztek. Megvolt ennek is az oka. Világéletemben nyugtalan, kérdező, vitatkozó ember voltam. Gyarmaton, Zsarolyánban, Szatmárban találtam meg önmagamat. A nyugtalanság, és az igazságérzet most is örök társa. Természetvédelmi munkája során önmagával is vitázik, meddig ésszerű birtokba venni a világot, s hol a határ, ahol a jövő érdeke határt szab az emberi beavatkozásnak. Érvel, hadakozik, érdekeket próbál egyeztetni. Végez hivatali munkát, hatósági bejárásra hívják, terepjárót vagy szolgálati motort vezetve járja a megyét Mátészalkától Tiszabecsig, Csengertől Lónyáig. ösz- szecsap a csak a gazdálkodásra figyelő tsz-vezetővel, egyezkedik erdésszel, szeme jár, mint a szűcstű, hol lát olyat, ami megbocsáthatatlan bűn a táj, a természet, az ember ellen. — Érdekes módon, fiatal koromban erdész szerettem volna lenni. Sokat gondolkodtam, hogy ha sikerül, ma melyik oldalon állnék? Ott ahol azt szorgalmazzák, hogy kivágni a fát, vagy ott, hogy óvni, amit lehet? Ma is adódnak hasonló problémáim. Tudom, hogy az ember jobb életéért fel kell törni az ősgyepet, ki kell vágni fát, szeméttelepet kell létesíteni, mezőgazdasági épületet kell emelni a tájban, és így tovább. De ha a holnapra gondolok, akkor mindig ott a természetvédő természetes aggálya: mi lesz akkor, ha fogy a zöldfelület, leszűkül a biológiai tényezők választéka? A szatmár-beregi természetvédő gondja, konfliktusa nem egyéni. Benne foglaltatik az ember és bioszféra kapcsolatát kutatók, féltők világszerte megnyilvánuló aggálya. Az ország talán legszebb tájáért felelős ember így jut el tág látókörrel oda, hogy szolgálatot vállal társadalmi felelőssége szerint. — Családomra marad a legkevesebb időm. Furdal is néha a lelkiismeretem. Aztán azon gondolkodom: a szülő úgy is példát mutathat gyermekének, ha az azt látja, sose tétlenül, mindig maximális hittel, szenvedéllyel dolgozni a közért. Másként nem érdemes. B. L. Hit írnak rólunk? Kiegészítő tevékenység A Magyar Mezőgazdaság 51. száma arról tájékoztat: milyen fejlesztési elképzelésekkel vágnak neki a VI. ötéves tervnek a rakamazi Győzelem Tsz-ben. Megtudjuk, hogy az eddig termelt növények további megtartása mellett némileg csökken a takarmánynövények aránya, amit intenzív gyepgazdálkodással pótolnak. A tejtermelésben a jelenlegi 4100 literes termelési szintről a VI. ötéves terv végére el akarnak jutni az 5000 literes átlagig. A hi- zóállományt 350-ről 700— 800-ra növelik. A meglevő 360 hektáros almatermő területet 40 hektár — a már bevált karcsú orsó művelési módú — almaültetvénhyel növelik. Az 1980-ban befejezett 3600 tonnás hűtőtárolót további 2400 tonnás tárolótérrel bővítik. 1981-től egy 800 négyzetméternyi vasipari üzemcsarnokkal megkezdik a kiegészítő tevékenység fejlesztését. Sikeres kezdeményezések A Népszabadság november 22-i számában részletes tájékoztató jelent meg „A KE- MÉV sikeres kezdeményezései” címmel, arról miként teljesítette feladatát az egy évtizeddel létrehozott vállalat. Rögtön a bevezetőből kitetszik, hogy a vállalat teljesítménye az első hét évben évről évre 15—25 százalékkal nőtt és kapacitása ma már meghaladja a 850 millió forintot. A cikk azt is közli, hogy a vállalat állandóan keresi a vállalkozás új formáit. Létrehoztak egy gazdasági társulást, amely Vízműveket, vezetékhálózat és szennyvíz- telep építését, beüzemelését vállalja. A másik kezdeményezésük azzal függ össze, hogy a megye tizenháromezer magánépítőjének igényeit szeretnék kielégíteni, s részt akarnak vállalni a felújításokban. Keressük azokat az építési módokat és technológiákat — már van ilyen —, melyekben nagy teljesítményű gépparkjukat is hatékonyan tudnák hasznosítani. Alma az üvegben A közelmúltban új üzemet avattak Vaján. A zöldséggyümölcs feldolgozóban cukrozott gyümölcsöt készítenek — olvastuk a Magyar Hírlap november 28-i számában. Körülbelül 350 tonnányit gyártanak, amelyhez négyszer ennyi gyümölcsöt használnak föl. Egy kilónyit 118 forintból állítanak elő. A cukrozott gyümölcsre külföldön már felfigyeltek. A kisüzem — ahol csupán 40 ember dolgozik — tehát exportlehetőségekkel is kecsegtet. Ez azért fontos, mert az alma valaha „keményebb” cikk volt a külpiacon, mint ma. Számunkra jelenleg a feldolgozásban rejlenek lehetőségek, amit felismertek a vajai szövetkezet vezetői. Környezetvédő szemmel Szabolcsban Mit tettek és mit tesznek ma e megyében az emberi környezet hatékony védelméért és a természeti értékek megóvásáért? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Ga- rancsy Mihály képes riportjában a Búvár decemberi számában. A gazdag képből csupán néhány mozaikot emelünk ki. Ma már tíz országos jelentőségű terület van, amelyek együttesen 2688 hektárt tesznek ki. Hamarosan védett lesz a ritka természeti értékekben gazdag szatmár-beregi síkság is. Eddig kilenc kastélyparkot nyilvánítottak helyi természeti értékké; A KISZ védnökséget vállal a védett kastélyparkok megóvásában. A kisvárdai HUNNIACOOP Baromfi-feldolgozó Vállalat üzemeiben gondosan ügyelnek a tisztaságra. A szerves hulladékot nem égetik el, hanem devizapótló fehériekoncentrátumot állítanak etóbelőle. A tisza- vasvári Alkaloida Gyárban olyan korszerű szennyvíztisztító telepet fejlesztettek ki, amelynek mintájára készül el a Borsodi Vegyi Kombjnpjtíiffi létesítménye. A gyárban olyan újítási tervet fogadtak el, amelyeknek célja a környezetvédelmi feladatok megoldásának serkentése. Tervezik kb. 300 millióért egy hulladékmegsemmisítő építését. A cikk e környezetszennyezés veszélyeire is figyelmeztet; a kisvárdai Vulkán vasöntöde naponta több mint 6 tonna vasoxid- port juttat a levegőbe, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár naponta hektáronként 1 kg-nyi por részecskével terheli környezetét. A települések hulladékának összegyűjtése és elszállítása csak a városokban biztosított, bár itt sem mindig korszerű, pormentes formában. Játéknak indult Majdnem halállal végződött Gricceléssel (pénzfeldobós játékkal) töltötték a délelőttöt szeptember 28-án Keme- csén a Lakatos testvérek — a 27 éves Elemér, a 31 éves József — és néhány ismerősük. A játék hevében Lakatos József és Bódi László között nézeteltérés támadt, de néhány sikertelen ütés után Bódi elszaladt. Lakatos nem hagyta annyiban a dolgot, utánairamodott, de amikor utolérte, Bódi visszafordult, földhöz vágta, ráugrott és ütni kezdte. A fiatalabb Lakatos bátyja segítségére sietett: igyekezett lerángatni Bódit testvéréről, ekkor azonban Csikós Sándor kapott fel egy követ, hogy Lakatosék ellen forduljon, mert így tartotta kiegyensúlyozottnak az erőviszonyokat. Közbeavatkozása nem sikerült, mert Rácz István egy kést rántott elő, s ezzel akadályozta meg Csikóst a kő eldobásában. A verekedés abbamaradt, s valamennyien bementek a közeli italboltba. Rövid idő múlva megérkezett Bódi bátyja és apja, s Lakatosék testvére, István is tudomást szerzett a korábbi verekedésről. Lakatos István kerékpárra pattant és az italbolthoz ment, hogy felelősségre vonja Bódi Lászlót, amiért testvérére támadt. A szóváltásból veszekedés lett, aztán egymásnak esett a Bódi és a Lakatos család. Bódi László egy léccel támadt Lakatos Józsefre, aki egy biciklilakattal támadott és védekezett, aztán botok, székek röpködtek a levegőben, mígnem Lakatos Elemér is felfedezte, hogy testvérei és Bó- diék verekszenek. Puszta kézzel indult támadásba, de alig tett meg néhány lépést, Csikós Sándor egy székkel megütötte. Látta ezt Rácz István, s beavatkozni nem akart, de egy kést nyomott Lakatos Elemér kezébe. A konyhakés megtette hatását: Lakatos Elemér előbb Bódi Jenőt, aztán Bódi Bélát sebe- sítette meg, s ezzel a verekedésnek vége volt. Bódi Bélát életveszélyes állapotban kórházba vitték, ahol a gyors orvosi beavatkozás megmentette életét. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Lakatos Elemért életveszélyt okozó testi sértés és súlyos testi sértés kísérlete miatt két év hat hónapi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Lakatos Józsefre súlyos testi sértés kísérlete miatt a bíróság 8 hónapi szabadság uztest szabott ki. Az ítélet nem jogerős.
