Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

1981. január 6. kelet-magyarország 3 A bizalmi tudása Automata zsák var ró Kedv és lehetőség Hacsak a statisztikai adatokat nézzük, akkor Szabolcs- Szatmár megye ugyancsak előkelő helyet foglal el a szarvas- marhatartásban. Itt található ugyanis az ország szarvasmar­ha-állományának 8 százaléka, ami 152 ezer háromszáz jószá­got jelent. Ebből 58 ezer hétszáz a tehén, vagyis minden ti­zenkettedik állatot Szabolcsban fejik. Mind a két szám te­kintélyes mennyiséget takar, de mi van ezek mögött? SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN szinte vala­mennyi munkaviszonnyal rendelkező állampolgár tagja a szakszervezetnek. A háztar­tásból, vagy az iskolapadok­ból érkező „új felvételiseket” a legtöbb munkahelyen nem­csak a munkaügyi osztály, hanem a szakszervezet is fo­gadja. Szinte a belépés pilla­natától megkezdődik a szak- szervezet nevelő, tudatformá­ló tevékenysége, — amely az utóbbi időben nagyobb sze­repet kapott. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának ha­tározataiban egyebek között ez áll: „A szakszervezetek ne­velőmunkája a szocialista emberi értékek terjesztésére irányuljon. Járuljon hozzá a munka és a munkahely meg­becsüléséhez, emelje a szak­mai, politikai és általános műveltség rangját”. A hatá­rozatnak ezt a részét sem le­het adminisztratív módsze­rekkel megvalósítani. Szük­ség van a meggyőző szóra, az eredményesebb agitációra. A kongresszust megelőzően, a megyei választási küldöttér­tekezleten is elhangzott, hogy több figyelmet kell fordítani a termelést segítő nevelőte­vékenységre. A nevelés, a tu­datformálás természetesen nem csupán a termelés segí­tésére irányul. Közösségi éle­tet formálják például a név­adók, a kirándulások. Talán kevesen veszik észre, hogy bizonyos mértékig nevelési tevékenységet folytatnak a jogsegélyszolgálat aktivistái, amikor jogi tanáccsal szol­gálnak és a helyes magatar­tásra hívják fel a figyelmet. A szakszervezet nevelő-, tu­datformáló tevékenysége sokrétű, nehezen megfogható, de lemérhető. Lemérhető egyebek között a tervteljesí­tésben, a munkafegyelemben, a kulturált viselkedésben, a közgondolkodásban. Mint is­meretes, a tavalyi választások óta a szakszervezeti munka még inkább a bizalmiakra épül. Éppen ezért és nemcsak ezért januártól megkezdték a bizalmiak sokrétű felkészíté­sét, amely a nevelést is érin­ti. Megyénkben évente mint­egy 20 ezer dolgozó vesz részt a szakszervezeti oktatásban. Idén valamivel több is lesz a hallgatók létszáma. Jó hír ez, hiszen az aktivistáknak, tisztségviselőknek tanulni kell, hogy a munkahelyeken a gyakorlati életben segíthes­sék az idézett határozat meg­valósítását js. Január 5-én a sóstói szakszervezeti iskolán kultúr- és agitprop, felelősök­nek kezdődött négyhetes tan­folyam. UGYANCSAK A SZAK- SZERVEZETI KONGRESZ- SZUS határozatai között ol­vasható: ..Emeljék a szóbeli agitáció és propaganda szín­B allagó Ábris, főhivatá­sú éjjeliőr, szilveszter reggelén a menetrend- szerű személyvonattal haza­felé indult. Afeletti örömé­ben, hogy a következő két éjszaka szabad lesz, a min­dig magánál tartott kis üveg­ből jót kortyolt indulás előtt, majd a fülke sarkában lévő ülőhelyen csendesen elszun­dított. Fátyolos álmait meg­édesítette a közben felszáll­tak zsongása, időnkénti ne­vetése, hümmögése. De erő­sebb volt az álom kényszere, így a hozzálopakodott han­gok idővel elenyésztek, ő pe­dig elaludt. Mint rendesen, a faluja előtti megállóhelyen ébredt fel. Körülnézett, s egyedül találta magát a fülkében. Ki­tekintett az ablakon, majd szeme végigpásztázta a cso­magtartó rácsokat. Az egyi­ken valami színeset vett ész­re. Miután senki nem volt a közelben, Ballagó Ábris főhi­vatású éjjeliőr bátorságot vett, mélyet lélegzett, újfent meghúzta a kis üvegcsét, majd ezt követően óvatosan levette a színes valamit a polcról. A színes valami egy képes újság volt. Nem magyar, az hamar kiderült a címéből. Men only — hirdette a szö­vonalát. Erre a feladatra a tisztségviselőket készítsék fel, és segítsék őket abban, hogy a nevelő-, szemléletformáló munkát mozgalmi tevékeny­ségük nélkülözhetetlen ele­mének tekintsék”. Idén me­gyénkben is tovább nő a kü­lönböző szakszervezeti tan­folyamok színvonala. Az elő­adók egy része a gyakorlati foglalkozásokon számon is kéri a tanultakat. Természe­tesen a számonkérés a mun­kahelyeken sem marad el, a tisztségviselők a gyakorlat­ban vizsgáznak mozgalmi munkájukhoz szükséges is­mereteikből. A szakszervezeti tagság ön­képzésére is nagyok a lehe­tőségek. A legtöbb szabolcs- szatmári vállalatnál működik már művelődési bizottság. A SZÁÉV művelődési bizottsá­ga például hónapról hónapra gazdag programot állít össze és valósít meg. Az SZMT-nek immár százegy letéti, illetve fiókkönyvtára működik a megyében. A Népszavának csaknem 5500 előfizetője van megyénkben. A Táncsics Könyv- és Folyóirat Kiadó valamennyi terméke eljut az alapszervezetekbe. Általános tapasztalat, hogy nőtt az ér­deklődés a szakszervezeti ki­adványok iránt. A különböző megyei és helyi brigádvetél­kedők előtt különösen sok ol­vasnivaló forog kézen. A szakszervezeti bizottsá­goknak egyik feladatuk, hogy segítsék a munkásművelő­dést, teremtsék meg annak anyagi feltételét is. Nos, ami az anyagi, technikai feltéte­leket illeti, megyénk már áll­ja az országos összehasonlí­tás próbáját. Az utóbbi né­hány évben éppen a szakszer­vezet segítségével végezte el több dolgozó a hetedik-nyol­cadik általánost. A záhonyi vasúti csomóponton idősebb átrakómunkások is beültek a dolgozók általános iskolájába és a jó tanulók a szakszerve­zet segítségével még pótsza­badságot is kaptak. A KE- MÉV-nél a szakszervezeti bi­zottság volt a kihelyezett ál­talános iskola „gazdája”. A legjobban tanulók a szak- szervezeti alapból még pénz­jutalmat is kaptak. AZ EREDMÉNYEK MEL­LETT van még néhány fehér folt, akad még tennivaló. Mint említettük, a szakszer­vezet nevelő-, tudatformáló tevékenysége szinte az úi fel- vételis belépésétől kezdődik, és ez hosszú folyamat. Hosz- szabb. mint a munkássá vá­lás folyamata. Ez a tevékeny­ség nem is a nyugdíjazással, hanem a tagság megszűnésé­vel ér végef. Nábrádi Lajos vég, amit Ballagó Ábris ugyan nem értett, mégis azonnal felfogott. A címoldalon egy teljesen pucér női személy látszott, csábító, ingerlő pozi- túrában. Ballagó Ábris cup- pantott egyet, majd ujjaival végigpörgette az oldalakat, melyeken egyre-másra hason­ló és még hasonlóbb képek tolultak a szeme elé. Egyre módszeresebben lapozgatott, miközben mind szaporábban cuppogott, mi több, sóhajtott. De egy dolog a szem, s más dolog az agy. Ballagó a mű­élvezet közben azon törte a fejét: mi legyen az újsággal? Itt nem hagyom, az szent — mondogatta magában, mi­alatt hosszasan szemlélgetett egy Arabellának nevezett némbert, aki pont olyan volt, mint a Gazsi nagybőgője. Ki­nyitotta hát kissé tépett-sza- kadt táskáját, és beletette az újságot. Amikor leszállt, sem­mi nem látszott rajta. A kép ismert volt: Ballagó Ábris, főhivatású éjjeliőr, mint ren­desen, a menetrendszerű vo­nattal megérkezett falujába. Géppel könnyítik a mun­kát a kender-jutagyár nagyhalászi üzemében. Az automata zsákvarróval műszakonként 6500 zsákot készítenek. (Elek E. felv.) Januártól egész évben, kistermeinknek Négyezer vagon takarmánytáp Megyénk kistermelőinek egyik jelentős bevételi forrá­sa a baromfinevelés és -te­nyésztés. A csibenevelés, az ÁFÉSZ-ek rendelési közvetí­tésével már januárban kez­dődik. Ez mind a nevelés, mind a piac szempontjából fontos. A kistermelők, háztá­ji porták sok száz ezres csir­kenevelése egyelőre pótolha­tatlan népgazdasági érdek. A nevelési táplálékkészletről s általában 1981-ben várható ellátottságról adott informá­ciót Marosi Károly, a megyei gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat igazgatója. A téli, tavaszi baromfitáp­ellátásra felkészült a válla­lat. Ez az első ciklus január­tól április végéig tart. A vál­lalat nyolcféle baromfitápot hoz forgalomba, illetve ké­szíttet termelőüzemeiben. Ezek között a pár napos csi­bék indító és nevelő takar­mányától a 3. számú tojótá­pig terjed a változat. A téli és tav&szi csibe in­dító-, nevelő- és hízótakar­mány-szükségletét a megyé­ben — több évi gyakorlat ta­pasztalata alapján —, 2 ezer vagonra becsülik a vállalat­nál. Ez a mennyiség mara­déktalanul biztosított; sőt, ha szükséges, pótlásra is van lehetőség. Egész esztendőben, a válla­lat 4 ezer vagon körüli táp­takarmányt tervez juttatni a kistermelőknek. A vállalat a baromfitápot a saját és főleg a fogyasztási szövetkezetek boltjai útján ho?za forgalomba. (ab) Otthon Ballagó Ábrisné, született Mogyorós Eszter megörült a vén tökéletlennek, ahogy csak úgy szeretetből hívta az urát. Lecibálta róla a nagy bundát, elkészítette a reggelit, leültette az urát a konyhaasztal mellé. A kávé jó forró volt, a tojás-szalon- nás kenyér házi. Míg Ballagó Ábris evett, Eszter néni ki­pakolt az aktatáskából. Ami­kor az újság a kezébe akadt, márpedig ez akadt először a kezébe, elhülve kiáltott fel: — Vén szemérmetlen kecske! Nem szégyelli magát? Ballagó Ábris, főhivatású éjjeliőr, hat élő gyermek tisz­tességben megöregedett apja, mesélni kezdte a történetet, miközben felesége, született Mogyorós Eszter nézte a ké­peket. Piros lett, mint a ró­zsa, majd elsápadt. — Ezt most felviszi a padra, jól el­dugja, tudja, jönnek a gyere­kek, meg az onokák! Micsoda szégyen lenne ... Mire a család megérkezett, a Men only, a csak férfiak­nak készült újság már a pa­Évekkel, évtizedekkel ez­előtt elképzelhetetlen volt egy falusi porta tehén nél­kül. Az élelmet, a megélhe­tést jelentette. Sok helyen nem is egyet, kettőt-hármat tartottak. Napjainkban más a helyzet. Évről évre csökken a háztájiban tartott tehenek száma. 2200-zal kevesebb a kisgaz­daságok tehénállománya a ta­valyelőttivel szemben, s vár­hatóan az idén is tart ez a negatív tendencia. Plusz ezer forint Ennek oka az, hogy az em­berek ma már nem szívesen bajlódnak az állatokkal, ame­lyek rendszeres ellátást igé­nyelnek. Az' idősebbek már nem bírják a nehéz munkát, a fiatalok pedig nem vállal­ják a strapát, annak ellené­re, hogy a takarmányellátás biztosított, s az állam pedig támogatja ” az állattartást. Mostantól a második és min­don volt. Ábris bácsi napköz­ben többször is ajánlkozott, hogy szokásától eltérően majd ő lehozza a tengerit, meg a szakajtót a padlásról, de ezt Eszter néni a leghatározot­tabban megtiltotta, s maga ment föl a létrán. K özben a házbafi zajlott az élet. Az unokák, amolyan félvárosi pu- lyák, keresztül-kasul járták az udvart, minden kis zúgba be­bújtak. így esett, hogy a 12 esztendős Mihály egyszer a képes lappal a kezében, in­dián csatakiáltást hallatva rohant a házba: — Nézze édesanyám! Mit találtam! Hiába kapkodott Ballagó Ábris és neje, az újságot már vihogva nézték fiai és me­nyei. — Bitang jó szex — mondta a fiuk, Józsi. Nem is hittem magáról apám, hogy ilyen jó lapokat olvas! — Mindig nagy selma volt az öreg — toldja meg Andris. — öreg ember nem vén ember! — szólal meg Ancsa, a meny. — Hja fiam, szólal meg Áb­ris, haladni kell a korral. Ugye anyus? — Akkor mi­nek ment éjjeliőrnek? — mondja az asszony, s kisiet a konyhába, (bürget) den további tehénre ezer fo­rinttal felemelik a dotációt — ami így hatezer forintot jelent állatonként —, de még ez sem hat csábítólag, nem tudja megállítani a folyama­tos csökkenést. Az állatte­nyésztési felügyelőség 1980 végéig 1700-zal kevesebb háztáji tehénre adott dotá­ciót, mint tavalyelőtt. A tejre, a tejtermékekre azonban szükség van, így a háztájiban jelentkező állo­mánycsökkenés a nagyüze­mekben törvényszerűen állo­mánynövekedést jelent. Ez pedig minden mezőgazdasági nagyüzemben ésszerű szako­sodást kell, hogy jelentsen. Tehát nem arra kell töreked­ni, hogy minden gazdaságban kéthasznú marhákat tartsa­nak, hanem a lehető legopti­málisabban használják ki a meglévő épületeiket, a legol­csóbban a legnagyobb töme­gű húst és tejet állítsák elő. Ez az elsődleges cél. Ezt a célt határozza meg a me­gyei pártbizottság a gaz­daságpolitikai feladatai kö­zött, kiegészítve az abrakfel­használás ésszerű csökkenté­sével, a tömegtakarmányra alapozott hústermelés növe­lésével, valamint a rét- és le­gelőterületek még szélesebb körű hasznosításával. Még mindig átlag alatt Bőven van még tennivaló a tejtermelés javításában. Ta­valyelőtt 2917 liter volt a megyei tej termelési átlag. Ez már növekvő tendenciát mu­tat az előző esztendőkhöz vi­szonyítva, de még mindig el­marad az országos átlagtól. Az 1980-as átlag meghaladta a háromezer litert, pedig a legeltetés időszakában igazán nem fogadta kegyeibe az álla­tokat az időjárás. A háromezer literes átlag­gal viszont nem lehet egy kalap alá venni a gazdasá­gokat. A cégénydányádi Sza­mos menti Almáskert Ter­melőszövetkezetben például szeptember 30-ig mindössze 1446 litert fejtek tehenen­ként. Vágy a fényeslitkei Ti­sza Gyöngye Termelőszövet­kezetben még ennél is keve­sebbet, 1227 litert, Tisztabe­rekén 1577 litert. Ezekben a termelőszövetkezetekben még a kétezer literes átlagot sem érték el az év végére. Ezzel szemben az első kilenc hó­napban a rozsályi Rákóczi Tsz-ben 2700, a rakamazi Győzelem Tsz-ben 3046, a beregdaróci Barátság Ter­melőszövetkezetben pedig 3500 liter tejet fejtek egy tehéntől. Egy biztos: az átlag alatt termelő szövetkezetek­ben nem az adottságokkal van baj. Sokkal inkább a hozzáértéssel, az állattenyész­tés elhanyagolásával. Veszteségesre tervezték • •. . : /.!• / r V r ■ I Csak ezzel magyarázható az is, hogy a fényeslitkei ter­melőszövetkezet az 1981-es gazdasági év tervezésekor a növénytermesztés minden ágazatát nyereségesre tervez­te, csak az állattenyésztésnek terveztek veszteséget. Ennek nem lehet magyarázata a kedvezőtlen időjárás, a bel­víz és egyéb objektív ténye­ző. Nem lehet ezt magyará­zatként elfogadni, hiszen az állattenyésztési felügyelőség felmérte a gazdaságok ta­karmány- és abrakszükségle­tét és -készletét. Eszerint 104 termelőszövetkezetben hiány­zik a takarmányszükséglet fele. Ez így óriási szám. El­lenben a TSZKER más me­gyékből biztosítja a szüksé­ges mennyiséget, csak érte kell menni. Több krirttr'tizen­háromezer tonna a szálasta- karmány-hiány a megyében. A vásárlást előkészítő intéz­kedések ellenére is csak ti­zenhét szövetkezet élt a lehe­tőséggel. Az abrakfelhasználásnál már kedvező szintet értek el a megyei nagyüzemek. Ta­valyelőtt még 46 dekagramm abrakra volt szükség egy li­ter tej előállításához, most ez a szám öt dekával csökkent. Egyre több nagyüzemben tá­rolják nedvesen a kukoricát. Ez nagy mennyiségű energia- hordozó megtakarítását teszi lehetővé. Az elmúlt évinek a háromszorosát, tizenkétezer tonnát tárolnak így, s meg­nőtt az almatörköly etetése is. Megállítani a csökkenést Ajihoz, hogy ne csökkenjen a megyei tehénállomány, a mezőgazdasági nagyüzemek­nek kell növelniük az állatok számát, de, s ezzel együtt meg kell teremteni a takar­mánybázist is, hogy az eset­leges kedvezőtlen időjárás se okozzon gondokat. A lehető­ség mindenütt adott, csak él­ni kell vele. Sipos Béla Csak férfiaknak!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom