Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

1981. január 17. KELET-MAG YARORSZÁG • 3 KÉT JEGYZET Megajánlás Piricsén □ képzeletbeli jupiter- lámpák kialudtak. Év végi ünnepes a tegnap­pal számot vető izgalmaink átgyalogoltak az időn. Min­den évben így van ez novem­berre, december első felére esnek a falugyűlések, az élet ezek az önmagában kis, ha­tásában mégis jelentős fóru­mai. írhatnám, hogy a de­mokrácia tudományának, a közéletünk fórumai ezek. Január van. A tegnap ta­vallyá kopott. Azokra a kér­désekre, amelyekre a gyűlé­sen nem tudott választ adni a tanácselnök, a párttitkár, a termelőszövetkezeti elnök, a vállalati igazgató, és felsorol­ni is sok lenne a meghívot­takat, azóta írásban megér­kezett a válasz. Az ország- gyűlési képviselő talán már programjába építette, amit ezeken a gyűléseken hallott, a hétköznapi életünkben fel­adat, munkadarab lett a gyűléseken éledt hasznos in­dulat. Mi maradt meg a falugyű­lésekből? Nos, volt, ahol 150- en szorongtak egy tanterem­ben, volt, ahol harmincán lézengtek egy nagyobb szo­bában. Volt, ahol órákig be­szélgettek, és volt, ahol azóta el is felejtették az akkor hal­lott beszámolót. Tanácsi tisztségviselők a tudói, hogy nemcsak önmagu­kat szerető, jó és rossz fa­luk, hanem a nehéz közsé­gekből is közösséget formálni tudó jó (szerencsés?) gyűlé­sek is vannak. Teszi ezt egy izgalmasan jó beszámoló, vagy éppen egy okos, a köz­érdekért értelmesen protes­táló felszólalás. Tény: évek óta tartó folya­mat, hogy ezekről a gyűlé­sekről kiveszni látszanak a magánérdekű panaszok, hogy túlsúlyba kerülnek a közéleti bejelentések, sőt, a közérdekű javaslatok is. írom, mert így van, és a falukban végzett társadalmi munkák évről év­re tekintélyesen emelkedő értéke bizonyít emellett, egy­re inkább megtanulunk élni ott, ahol élünk. Piricsén Hován Gyuláné, a tanács titkára mondta, hogy hangzott el a falugyűlésükön olyan javaslat is, amire ők nem is gondoltak, ami érté­kében több, mint amennyit megtervezni mertek volna. A piricsei falugyűlésről, a sta­tisztikák ezt mérik, nem az a jellemző, hogy 110-en voltak, hogy 38 volt a fiatal közöt­tük, hogy 14-en szólaltak fel, hogy 4 bejelentés és 7 érté­kelhető javaslat hangzott el, hanem az, hogy Kecskés Já­nos olyan megajánlást tett, ami segít a község belvíz­gondjainak megoldásában, lé­vén ős piricsei, minden át­ereszt, minden árkot, minden tapasztalatot ismer. A tanács- titkár azt mondta erre: él­mény és gazdagodás volt ne­ki a gyűlés . .. Néhány kilométerrel ar­rébb Csik Mihály tanácselnök arról beszélt, hogy a falu­gyűlést sikerült úgy előkészí­teni, hogy a tavaly, tavaly­előtt még vitákat jelentő gondok (közmű, ami végre lesz!) fel se vetődtek. És el­hangzott egy izgalmas mon­dat is: az elnöknek is élmény, leltározásra való alkalom a visszatekintés, programot formáló lehetőség a szám­adás. Azok a jupiterlámpák valóban kialudtak, de — és erre példák még a kis lét­számú gyűlések is — a meg­kezdett beszélgetéseknek nem kell véget érniök. Nem is szabad, hiszen nemcsak a lakosság kapott tájékoztatást, szóban ott, vagy levélben vá­laszt azóta, hanem útravalót kaptak a községek vezetői is. Ebből gazdálkodhatnak, és bár ma még jóslás, de gazda­felelősségüket igazolja, hogy a gyűlések megajánlásai eredményeként még talán so­hasem végeztek a községek­ben annyi társadalmi mun­kát, mint amennyit az idén terveznek. Nem véletlen ez. Egy folyamat jelentős állo­mása. Bartha Gábor Geszterédi érdekek H Geszterédi Községi Ta­nács az év és egyben a VI. ötéves terv kezde­tén tanácskozásra hívta azo­kat a vállalatokat, amelyek­kel az elmúlt öt évben szoro­sabb kapcsolatba került. Részt vettek a megbeszélésen a községi párt-, tanácsi és tö­megszervezeti vezetők, vala­mint a Hajdúsági Iparmű­vek, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ter­ményforgalmi Vállalat, a ta­nácsi építőipari vállalat, a nagykállói Virágzó Föld Ter­melőszövetkezet, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat, a Balkány és Vidéke ÁFÉSZ vezetői. A felsorolt vállalatok vagy geszterédi lakosokat foglal­koztatnak nagy számban (összesen több mint 400 főt) vagy a községben jelentősebb kereskedelmi szolgáltatást fejtenek ki. A vállalatok egy részével már a korábbi évek­ben is szerződéses együtt­működése volt a tanácsnak. Ezt az együttműködést érté­kelték a megbeszélésen, és újabb megállapodást kötöt­tek. Felvázolták azokat a le­hetőségeket, amelyekben együttműködhetnek, mozgó­síthatják a helyi erőforráso­kat, a mind kevesebb köz­ponti összegek kiegészítésére. A kapcsolatban álló vállala­tok eddig is sokat tettek a gyermekintézmények felújí­tásáért, különösen a kom­munista műszakokban telje­sített bérek átutalásával. A munkát adó vállalatok­nak sem mindegy, hogy az eljáró munkások milyen kö­rülmények között hagyják családjukat. Van-e hol elhe­lyezni a gyermekeket, ele­gendő-e a járda, milyen a közvilágítás, a közlekedés? A dolgozók jó közérzete meg­térül az üzemekben. Közös érdek az is, hogy a lakosság elégedett legyen a felvásárló, ellátó kereskedelemmel. A fa­lugyűlésen ugyan a tanácsel­nöktől kérdezik: miért késik az élelmiszer, miért nem friss a kenyér, de mennyivel egye­nesebb lehet a válasz, ha ezek a vállalatok beszámol­nak a tanács vezetőinek. Hosszan lehetne sorolni az érdekazonosságot, az egymás munkájának segítését, de az említett néhány példa is ele­gendő a bizonyításhoz: nagy haszna' lehet ennek a tanács­kozásnak. Jó lenne, ha a gesz­terédi tanácskozás általá­nossá válna, legalább azok­ban a községekben, ahonnan nagy számban ingáznak egy- egy ipari üzembe. Csikós Balázs „...mindegyikért megharcolunk..." Vasascsalogató Nyírbátorban NAGYON KELL SZERETNIE ANNAK A SZAK­MÁJÁT, AKI ÖRÜL, HA GYERMEKE UGYANAZT A MESTERSÉGET FOLYTATJA. A CSEPEL MÜ­VEK SZERSZÁMGÉPGYÁRA NYÍRBÁTORI FÜ- rógépgyArAban több példa is igazolja EZT. MINT A KOVÁCS JANOSÉKÉ. APA ÉS FIA EGYÜTT, EGY MUNKAFOLYAMATON DOLGOZ­NAK A SZERELÖÜZEMBEN. KOVÁCS JÁNOS TIZENÖTÖDIK ÉVE GYÁRI MUNKÁS, IFJABB KOVÁCS JÁNOS TAVALY SZABADULT FEL. Nagy változások — Hogyne örülnék, amikor együtt dolgozhatok a fiam­mal — magyarázza az édes­apa. — Mellettem tanult, utána együtt voltunk Pesten tanfolyamon, látom, mi lesz belőle. Hogy mi a szép a szakmában? Én géplakatos­nak tanultam, de hosszabb ideig már szerszámkészítő­ként dolgoztam. A pontosság, a precizitás, a kézügyesség, meg az akarás — ez kell. Itt van például a legújabb mun­kánk. Radiál fúrógéphez ké­szítünk fúrószámházat. Hogy­ne lenne szép, amikor ez a szerkezet lesz tulajdonkép­pen a gép lelke ... A mesterségükre mindig is büszke vasasok meggyőző szavait sok fiatalnak kellene hallania, hiszen az utóbbi esztendőkben folyamatosan csökken az érdeklődés a nyír­bátori gyárban oktatott egyes szakmák iránt. De meggyő­zően hat talán az is, ha ala­posan szétnéznek az üzemlá­togatásra érkező csoportok­kal. Mert azt látják: nagyot változott a gyár az 1975-ös profilváltással. A régi. motor­kerékpár-gyártás és a mosta­ni szerszámgépgyártás szak­mai kultúrája között óriási a különbség. Gépesítették az anyagmozgatást, a hatalmas csarnokokban a legkorsze­rűbb eszterga-, köszörű- és marógépeken dolgoznak. Itt van például a Horizont esz­terga, ami már alig hason­lít a tankönyvekből ismert elődjeire, kapcsolótáblája ke­zeléséhez nem fizikai erő, ha­nem korszerű szakképzettség szükséges. Egy ilyen gép négy és fél millió forintot ér. De lesz-e vajon, aki kezeli? Betöltetlen helyek Helmeczi Sándor, a sze­mélyzeti és tanulmányi cso­port vezetője, egyben az üze­mi pályaválasztási megbízott nem kis aggodalommal fog­lalja össze a legutóbbi ta­pasztalatokat. — Erre az esztendőre 146 elsős tanuló felvételére lett volna szükség. A megyében ugyanis nálunk lesz a hato­dik ötéves tervben a legna­gyobb arányú létszámnöve­kedés, s a szakképzésnél már előre ehhez kalkuláltunk. A megyei tanács 103 tanuló fel­vételét engedélyezte, mivel a nyírbátori szakmunkáskép­zőben így is elég szűkén van­nak. És mikor lezártuk a je­lentkezéseket, volt összesen 66 elsőévesünk. Nincs gond továbbra sem az autószerelő, a vízvezeték­szerelő és villanyszerelő szak­mákkal, ezekre még többen is jelentkeznek a kelleténél. A gyár profilja azonban a gé­pi forgácsolószakmákból — esztergályos, marós, köszörűs —, szerszámkészítőkből és géplakatosokból képezi a ta­nulók zömét. Ez utóbbiak, s főleg a gépi forgácsoló szak­mák iránt tapasztalnak ide­genkedést, ami veszélyezteti a vasas utánpótlást Nyírbá­torban. ­Pályaválasztási tábor Huszonhat általános isko­lával állnak állandó kapcso­latban. A gyári busz háztól házig szállítja az üzemláto­gatásra érkező csoportokat, esetenként még a múzeum- látogatás is befér a program­ba. Rendszeresen részt vesz­nek a gyár szakemberei a pá­lyaválasztással kapcsolatos szülői értekezleteken. Együtt­működési szerződést kötöttek a mátészalkai gépészeti szak- középiskolával, a harmadi­kos-negyedikes tanulókat gyakorlati oktatásra fogad­ják, társadalmi szerződést kötnek velük, tanulmányai­kat ösztöndíjjal támogatják. A végzett szakmunkásoknak úgynevezett beilleszkedési se­gélyt adnak, 2-3 ezer forin­tot. A legnagyobb újításuk azonban a nyári pályaválasz­tási tábor volt. Sátortábor­ban laktak a gyár szakmái iránt érdeklődő 5—6—7. osz­tályosok délelőtt a tanmű­helyben „dolgoztak”, délután kulturális és sportfoglalko­záson vettek részt. Ezt idén megismétlik, a tervek szerint 90 lakója lesz a tábornak. Hátha közülük is lesz jelent­kező. — Szinte mindegyikért megharcolunk — mondja Hel­meczi Sándor — s ami a leg­szomorúbb, a jelentkezők ta­nulmányi átlaga 2,1—2,2-es átlag. Volt olyan gyerek is, aki a tizedesvesszőt nem is­merte. Mi tized-, századmilli­méterekkel dolgozunk... „Jól érzem magam..." Megnyugtatóbb, hogy nagy a vonzerejük a felnőttoktatá­si formáknak. Tavaly 20 ma­róst képeztek betanított mun­kásokból, 48 darukezelő és ugyanannyi darukötöző, 23 minőségi ellenőr végzett a •tanfolyamokon. A munkás- akadémiának 250 'hallgatója volt. Három éve működik a gyári gépgyártás-technológiai szakközépiskola, amelyen 64 dolgozójuk tanul. Erre fel­hívták a környék üzemeinek figyelmét is, sajnos eredmény nélkül. Pedig kár a többi üzemnek kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget, ami készen kínálja a szakember- képzést! Ä hatodik ötéves terv vé­gére 1050 dolgozója lesz a nyírbátori Csepelnek. Egyre több jól képzett, magasan kvalifikált szakmunkásra van szükségük. — Csak a kezdet nehéz — mondta ifjabb Kovács János. — Én jól érzem itt magam. Már részt vettem egy tanfo­lyamon, a későbbiekben pe­dig szeretnék továbbtanulni. Szeretném elvégezni a szak- középiskolát. Van rá lehető­ség, támogatni fogják. Baraksó Erzsébet Ipari emlékeink közé tartozik a nagyecsedi szivattyútelep. (Kraszna felőli látkép) Mi a véleménye Deme Dóra, a megyei KISZ­bizottság munkatársa A fiatalok szabad idejéről — Ami még néhány éve a mi korosztályunknak is álom­nak tűnt: a munkahelyek mellett az iskolákban is be­vezették a szabad szombatot. A szabad idő nő, s a VI. öt­éves tervben az ötnapos mun­kahét bevezetésével tovább fog nőni. Többek között a KISZ feladata is, hogy javas­latokat, útmutatásokat, aján­lásokat adjon ennek felhasz­nálására, ám, hogy mindez korántsem a kulturális, sport vagy szórakoztató program- választék biztosításának kér­dése, annak igazolására csak egyetlen gondolat. Még átfo­gó hellyel-közzel mindenre ■ kiterjedő- fogaiomértelmezé-. ! sünk sincs, mely meghatároz- ■ ná, mi is a szabad idő. Hiszen ha valamit meg akarunk töl­teni tartalommal, jó ha tud­juk, mi az. Ha elfogadjuk a megállapítást, hogy a szabad idő a munkaerő regeneráló­dására fordított idő egy része, akkor szabad idős tevékeny­ség-e a háztájiban töltött idő, vagy a nők sokat emlegetett második műszakja? Hisz mindezt abban az időben vé­gezzük, melyet szabad időnek nevezünk. — Persze a nehézségek el­lenére igyekszünk a szabad idő értelmes felhasználásához segítséget adni. Sikeres akci­óink (mint a tavalyi, tízez­reket megmozgató „Könyv és ifjúság” játék, vagy az „Aranyjelvényesek az olim­piára” próbái) mellett kevés­bé sikeresek (mint a túlad­minisztrált Hazai tájakon el­nevezésű országjáró program) éppúgy vannak, s ez megint csak elgondolkodtató. Ismer­jük-e a fiatalokat, korosz­tályra szabottak-e program­jaink? Szükségszerű-e, hogy aki néhány évvel idősebb lesz, elfelejtse fiatalkori ön­magát, s többé képtelen le­gyen a direkt nevelési for­mán kívül más módszerrel közeledni a fiatalokhoz? — Megyénk fiataljainak har­madrészét — közel 40 ezer középiskolást, ifjúmunkást — érintő gond a naponkénti in­gázás. Hol lehet, hol kell eze­ket a gyerekeket szabad idős tevékenységekbe bevonni? Marad-e egyáltalán idejük? De az „egylakiak” (falusiak vagy városiak) feltételei sem azonosak, és sok helyen kép­telenek megtalálni a lakóhely szerint leginkább megfelelő szabad idős foglalkoztatási formát. — Sorolhatnám még azokat a nyitott kérdéseket, melyek válaszra várnak. Mihama­rabb, mert a szabad idő he­lyes, ésszerű eltöltésére — gyermek vagy ifjú korban — nevelni kell! A ma gyerekei holnapra felnőnek. Csendes Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom