Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
1080. december 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Városkép NÉHÁNY ÉVE az egyik építőipari vállalat összehívta a szakma hozzáértőit, hogy bemutasson nekik egy korszerű, gyors építési eljárást. Valóban, a megfelelő előkészítés után kétnaponta egy emelettel nőtt az épület, de még egy év múlva is átfújt a szél a vasbeton pilléreken álló födémek között. Akkor kőművesek jöttek és a legősibb módon, téglával kezdték falazni a homlokzatablakok alatti parapettjeit, majd a válaszfalak következtek, újfent téglából. Ez volna a korszerű el-járás? Csak részben — s éppen ez a baj. Sajnos, a nálunk ma építési rendszereknek nevezett eljárások zöme ilyen: nem komplett rendszer. Erre hívták fel a figyelmet nemrégiben azon a győri tanácskozáson, amelyen a rendszerelvű építés eddigi tapasztalatait vitatták meg az összegyűlt szakemberek. Az iparosított építés ma a világon mindenütt a nyílt rendszerek felé halad. De ne vágjunk a dolgok elébe. A II. világháború után Európa-szerte olyan módszereket kellett kidolgozni, amelyekkel hamar készülhettek a soklakásos házak. így váltották fel a hagyományos téglát az egyre nagyobb építőelemek: előbb a közép- és a nagyblokk, majd hódító útjára indult a falnagyságú panel is. A blokkos házak még őriztek valami változatosságot, de a panelek rendre uniformizált lakótelepekké álltak össze. Ezek úgynevezett zárt rendszerben épültek. A NYÍLT ÉPÍTÉSI RENDSZERBEN az építőelemeket — nyílászárókat, tartószerkezeteket, válaszfalelemeket és így tovább — tipizálják és ezeket a katalógusba foglalt alkatrészeket gyártja az ipar. A tervező pedig a rendszer logikájából fakadó elv segítségével a lehető legváltozato- sab épületeket állíthatja ösz- sze. Így feloldódik az ipari sorozatgyártás és az unifor- mizáltság korábbi, feloldhatatlannak hitt kapcsolata. Sőt, a gazdaságosság fokozható azzal, hogy az egyes rendszerek átfedéséből adódó közös elemek sorozatnagysága növelhető is. Hazai számítások szerint például egy típuslakásokat gyártó házgyár áttérve a nyílt rendszerre, akár a jelenlegi panelfajta egy- harmadából is jóval több lakásfajtát készíthetne. Ha kitekintünk a világba, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi iparosított lakásépítést a zárt és a nyílt rendszerek együttese határozza meg. Talán ma még magasabb a zárt rendszerek aránya, de a jövő feltétlenül az utóbbié. A rendszerelvűség különböző alrendszerek formájában megjelent már a magánlakás-építésben is. Ilyenek például a különféle födémrendszerek, amelyeknél a gyártók — az igényeknek megfelelően — a könnyű, kézzel mozgatható, vékony falú, égetéttanyag-termékeket részesítik előnyben. A mai tervek szerint az állami építőipar a következő évtized végére a beruházás- jellegű építés 70 százalékát rendszerelvűvé teszi. Így ké- készülnek a komplett lakótelepek — a különböző szociális és kulturális épületekkel együtt — valamint az ipari létesítmények is. A házgyári rekonstrukciókkal együtt halad az egységesített típustervek bevezetése. Második lépcsőben a közmű- és mélyépítésben, a közlekedés építésében is teret nyer a rendszerelvűség. MINT KIDERÜLT nemcsak esztétikai, városképi követelmények siettetik ezeket az építési eljárásokat, hanem a „rideg” gazdaságossági számítások is. Eszerint 1990-ben az építőipar termelékenysége 70 —80 százalékkal nő, míg az átfutási idő a felére, az építéshez felhasznált energia pedig 10—12 százalékkal csökken. Ugyanakkor az építmények ára megegyezik a ma használatos technológiák költségével. Ezért fontos a rendszerelvű építés. N. K. G. FELÚJÍTÁSOK „FUTÓSZALAGOK" Koronázzák a Koronát A műemlék jellegű épület teljes felújításra szorul. Ahhoz, hogy szebb legyen, mint a múlt század végen, amikor Alpár Ignác megtervezte, igen sok munkára van szükség. — Szép, amit csinálunk. Ez megmarad tíz, vagy húsz év múlva is — szól Gégény Miklós. A felújítás után ugyanazt a palatetőt látja a járókelő, amelyet még Krúdy Gyula látott. — Azért — ha a szem nem is látja — a modern technikát is alkalmazzuk — mondja Móré Gyula művezető. — Belülről betonkoszorút helyeztünk el, ezen nyugszik a tető. Az emeleti mennyezet vagy 80 centiméterrel lejjebb került. — Kétszer mérjünk, mintsem egyszer bontsunk — foglalja össze a kivitelező ÉPSZER vállalkozási osztályvezető-helyettese, Móré Gusztáv. — Hiszen csak a födémbe 1100 köbméter betont dolgoztunk be. Az ÉPSZER egyik nagy felújítási munkája a régi Szabolcs-szálló. A földszinten hatalmas önkiszolgáló étterem lesz, az emeleten zuhanyozós szállodai szobák. Mindez annyit tesz, mintha az üzemeltető vendéglátó vállalat ennyivel gyarapodna a következő években. Csakhogy könnyebb leírni a szép terveket, mintsem megvalósítani azokat. Mert a mai helyzetet a sok bizonytalanság jellemzi. A pincében például áll a víz, s még ezután tervezik meg, hogyan oldják meg az átázott falak szigetelését. Bizonytalan, hogy mennyi jut a tényleges felújításra. s milyen pénz kell az új építésre. — Terhet jelent nekünk ez a felújítás, mert máshová kevesebb pénzünk jut — jelenti ki Végh János, a vendéglátó vállalat igazgatója. — De bízunk benne, hogy összefogással időre kész leszünk. A legnagyobb bizonytalan- sági tényező ugyanis az elképzelt határidők tartása. Felelős vezetők írták le az építkezéssel kapcsolatban, hogy kétséges az önkiszolgáló étterem jövő év végi megnyitása. A kivitelezők a rengeteg biL assan veszik a lépcsőfokokat a szak- szervezetek megyei tanácsának első emeleti kisterméig. Egymás után öten jönnek, jóval a meghívóban közölt időpont előtt. Előbb jönnek, de nem azért, mert ráérnek, hanem azért, mert rendhez, fegyelemhez szoktatta kemény életük. A munkás- mozgalom, a szakszervezeti mozgalom régi harcosai ők. Hét-nyolc évtized súlya nyomja a vállukat. Körül ülik az asztalt, a viszontlátás öröme erőt ad nekik. Az SZMT vezető titkára köszönti őket a baráti találkozón. Az ülés sorrendjében Frick Györgyöt, Murczkó Károlyt, Kova- csics Gyulát, Oláh Lászlót, és Dankó Andrást. A meghívottak között szerepel hatodikként dr. Nagy László megyei bíró, aki ugyan nem veterán, de húsz évig volt a Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének tagja, s 25 éve tölt be különböző szakszervezeti funkciókat. Murczkó Károly dupla ideje, 50 éve tagja a szakszervezetnek. Az itt ülő idős emberek megfogalmazzák visszaemlékezésükben, hogy miért kellett a szó szoros értelmében harcolniuk. Frick György 56 éve tagja a szakszervezetnek, s mint mondja a 20-as és Veteránok között ai SZMT-ben Nehéz idők tanúi 30-as években szinte állandó volt a bérharcuk, harcoltak azután munkáért, kenyérért. Nypmdász- legény volt, és évente csak két nap szabadság járt neki. A szakszervezeti tagdíj meg mai átszámítással élve több száz forintra rúgott. Talán Dankó Andrásnak kellett volna először szót adni ebben a tenyérnyi írásban. Hiszen ő a 82 évével a veteránok közt is korelnök lehetne. Zömök, izmos ember. A mellette ülő, alig félannyi idős meghívott vendég valaha a szomszédjában lakott. De kevesett látta, mert „András bácsi legtöbbször a politikaiak börtönében ült”. A kőművesmunkában és a börtönben edződött ilyenné. Nyolcvanon felül ma is tartalékos munkásőr, és a fiát, meg az unokáját is munkásőrré nevelte. Harcolt filléres órabéremelésért, mosakodásra alkalmas lavórért. Murczkó Károly; — Manapság is a szerény, jó példát mutató ember legyen bizalmi és ne a nagyszájú. Kovacsics Gyu- ' la felemlíti: volt idő, amikor örültünk, ha valaki — nem mindig a rátermett — elvállalta a bizalmi tisztséget. Véleménye szerint a nyugdíjasok tapasztalatát jobban is lehetne hasznosítani a szakszervezeti mozgalomban. Oláh László így szól: „Sokat elmondtuk már visszaemlékezésünket, .véleményünket. De nem elégszer.” Elgondolkodtató szavai után derülünk, amikor ezt mondja: „A mi fiatalságunk? Pénz nélkül még udvarolni is nehéz volt”. E mlékeznek azokra is, akik már nincsenek az élők sorában. Meg arra a szűkebb hazánkból elszármazott veteránra, aki valahol a fővárosban műszívvel él. Megjelenik emlékezetükben az a harcostárs is, aki folyton egy jellegzetes kerek sapkát viselt. A baráti találkozóra a szakszervezetek XXIV. kongresszusának előestéjén került sor. N. L. A főtéren faragnak az ácsok. Mármint a nyíregyházi Kossuth téren, a régi Szabolcs-szálló, a hajdani Korona padlásán. Ez az ácsnak való munka, nem a zsaluzás — jegyzi meg Gégény József. zonytalansági tényező miatt egyáltalán nem mérnek ígérni. Pedig az utcán járó ember először éppen őket marasztalja el, ha elhúzódik az építkezés. — Folyamatos termelésünkben nem mindegy, hogy milyen ütemben haladunk a felújításokkal — tájékoztat Tóth Pál, az ÉPSZER igazgatója. — Jövőre már a termelésünk 12 százalékát adják a különböző közintézmények felújításai, de a következő ötéves terv éveiben még ettől magasabb arányra számítunk. Az építőipar egyik új feladata a következő évek pen a felújításokkal való foglalkozás. Az ÉPSZER számai jól mutatják ezt, hiszen 1979- ben, az első olyan évben, amikor nagyobb arányú felújítási munkát vállaltak, még csak 11 milliónál tartottak, jövőre pedig 38 millió jön össze ugyanebből. Hogy csak a nagyobb munkákat említsük meg: a Korona mellett a színház felújításának építőipari része, a Kossuth Gimnázium rekonstrukciója, a Vasvári Pál Gimnázium újjáépítése’ a megyeszékhelyen. — Sokkal nagyobb szakmai felkészültség kell az ilyen munkákhoz, sokkal több szakemberrel — folytatja az igazgató. — A belső munkák pedig a szakipari tevékenység felé tolódnak el. S tegyük hozzá, hogy inkább fel kell készülni a váratlan meglepetésekre, a szervezettebb munkára. A Kossuth Gimnáziumban például a tanítás mellett dolgoznak. Előbb végeztek az udvari szárnnyal, majd két részletben következik a Vöröshadsereg útjára néző főépület. Ugyanez lesz a helyzet a VI. ötéves tervben, amikor, kórházak, iskolák felújítását vállalják. Persze, a modern technikát is lehet, sőt kell alkalmazni. A fűtési rendszereknél az elő- regyártás az egyik, a homlokzatok burkolása üveggel, műanyaggal, palával, szintén az új keresése. A Kossuth Gimnáziumnál műanyag ajtókat és ablakokat raknak be, amelyek jobban szigetelnek, tovább tartanak. A belső válaszfalakat úgy alakítják ki, hogy azok ne igényeljenek vakolatot. — Öt éve veszek részt a „Fenntartási építés fejlesztése” című ágazati célprogrambizottságban — mondja Tóth Pál. — Ez a bizottság igen sok ajánlást dolgozott ki az energiatakarékos megoldásokra, a fenntartási munkák kisgépesítésére és más, a munkát könnyítő eljárásokra. Mivel vállalatunk tevékenységének egyik fontos része a felújítás, ezért figyelünk fel az új eljárásokra. JSok még a bizonytalanság, azonban időben jelezni kell, hogy afc*el- húzódó munkák megszűnjenek, ne a kivitelezőt szidják, ha valami lassan halad. Lányi Botond Hajránapok A munkavédelmi feladatok folyamatos, naptári időszaktól többnyire nem függő munkát követelnek a dolgozóktól és vezetőktől egyaránt. Mégis indokolt szólni arról, hogy a naptár most a IV. negyedévet egyben az év végét is jelzi. Megnyílt a „termelési hajrá”, a megnövekedett feladatok elvégzése komolyan megterheli a résztvevőket. A nehezen kipihenhető év végi idegi fáradtságot egyre kevésbé tudjuk legyűrni. A felgyorsult munkatempó, a szállítási csúcsidőszak, a kevesebb pihenőnap mind hozzájárult, hogy az elmúlt időszakban több súlyos, sőt halálos üzemi baleset történt a megyében. Évekre visszavezethető, hogy az évnek egy kritikus szakába érkeztünk, amelyben megnövekedik a balesetek száma. Ezek többségükben a vezetői eligazítás és ellenőrzés hiánya, a szervezetlen munkavégzés miatt következtek be. Ésszerű az a meggondolás, hogy az ünnepek közötti napokat szabaddá tegyük, ahol mód van rá, ledolgozzák szabad szombaton, de ezt követnie kellene a fegyelmezettebb munkának, következetes ellenőrzéseknek. A TAÉV 33 éves dolgozója,, 2 kiskorú gyermek édesapja még ma is élne, ha november 15-én — egyébként szabad szombaton' —’ megtartják az anyagmozgatási szabályokat. A figyelmet felhívni sosem késő, ezért szeretnénk a figyelmeztető tragédiák tanulságaként kiemelni, hogy a dolgozó ember egészségének, testi épségének védelme az év végén az esetleges termelési csúcsok idején még fokozottabban kell, hogy érvényesüljön. „a- Fancsali Károly SZMT munkavédelmi felügyelő Javítás negyvenhat községben Negyvenhat községben végez rádió- és tv-, valamint háztartási kisgépjavítást a Fehér- gyarmati Asztalos és Vasipari Szövetkezet. Képünk: Sipos László és Nyilas Zoltán javítás közben. (E. E. felv.) '
