Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 11. Befejeződtek a szovjet—indiai tárgyalások Fontos egyezményeket írtak alá MADRID: Kommentár Bmdt az „sreszláRbariaHkai“ Van az amerikai fővárosban egy intézmény, amely az elmúlt évtizedek során az Egyesült Államok határain túl is tekintélyt vívott ki magának: az NPC, az országos sajtóklub. Ebbe a különös „oroszlánbarlangba” látogatott el a napokban Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata' Párt elnöke, a Német Szövetségi Köztársaság egykori kancellárja. Brandt sajtóértekezletének puszta ténye is kimerítette a politikai pikantéria fogalmát. Gondoljuk csak meg: az enyhülési folyamat nyugati megszemélyesítője egy olyan amerikai fővárosba látogatott el, amelyre (a választások eredménye a bizonyság rá) sajnos, a hideg- háborús irányvonal a jellemző, és olyan újságírók közé, akik nem kis részt vállaltak a hisztéria felszításából. És ebben a közegben, a hatalomváltás bizonytalan légkörében, a rossz hiszemű és ellenséges kérdések záporában Willy Brandt jottányi engedmény nélkül kitartott a józanság, a békepolitika mellett. Az SPD elnöke újra emlékeztetett arra, milyen jótékony hatással voltak a világra az enyhülés évei, hogy már a gazdag országok költségvetése Is recseg-ropog a fegyverkezési terhek nyomasztó súlya alatt, a fejlődő országokban pedig százezrek halnak éhen, s hogy egyszerűen nincs más értelmes út az. emberiség előtt, mint a SALT- tal és más kulcskérdésekkel kapcsolatos párbeszéd folytatása. Willy Brandt NPC-szerep- lése maga'« tiszteletre méltó folyamatosság. Olyan ‘ember bizonyult bátor Dánielnek az oroszlánbarlangban, aki egyszer már megmutatta, hogy nyugati politikus 'is elfogadhatja a szocialista országok javaslatait — anélkül, hogy kisebb személyiség lenne tőle. N apjainkban a diplomaták száma sokszorosa az akár néhány évtizeddel ezelőttinek. Szerepük, fontosságuk viszont látszólag f csökkent, hiszen a legnagyobb figyelmet kiváltó nemzetközi eseményekben nem ők, hanem „főnökeik”, az államfők és miniszterelnökök játsszák a főszerepet. Az utóbbiak írják alá a legfontosabb szerződéseket, az ő állásfoglalásaik jelentik a döntő szót mind a konfliktusokban, mind az együttműködés különféle színterein. Mondhatjuk tehát, hogy a hagyományos diplomácia szerepét a legmagasabb szintű érintkezés, a „csúcsdiplomácia” vette át? Első pillantásra ez a fordulat valóban szembeötlő. Bár a nemzetközi érintkezés minden formája kiterebélyese- dett, mégis az elmúlt évek külpolitikai eseményeire visz- szatekintve az olyan találkozók magaslanak ki, mint Brezsnyev tárgyalásai Nixon- nal, Forddal, majd Carterral, a Francia Köztársaság elnökével és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával. De említhetnénk a szocialista országok vezetőinek rendszeres kétoldalú krimi, illetve a fővárosokban tartott tanácskozásait. A Helsinkiben 1975- ben aláírt korszakos jelentőségű záróokmány fontosságát is az aláíró államfők, miniszterelnökök, pártfőtitkárok rangja jelképezte a legjobban a nemzetközi közvélemény előtt. Sokan látják úgy, hogy új jelenséggel, a diplomáciatörténet új korszakával állunk szemben; valamikor a II. világháború végén, Jaltával és Potsdammal kezdődő folyamattal, s ez éles kontrasztot alkot a XVIII. és XIX. századdal, amikor a Szovjet—indiai dokumentumok aláírásával értek véget szerdán Leonyid Brezsnyev tárgyalásai az indiai fővárosban. A hivatalos látogatáson Delhiben tartózkodó szovjet államfő ezt megelőzően csaknem másfél órás négyszemközti beszélgetést tartott Indira Gandhi miniszterelnökkel. Indiai hivatalos közlés szerint a megbeszélésen elsősorban a kétoldalú kapcsolatok konkrét kérdéseiről, a különböző megállapodásokról volt szó. A 'legmagasabb szintű megbeszélésekkel párhuzamosan Andrej Gromiko külügyminiszter és Ivan Arhipov miniszterelnök-helyettes Nara- szimha Rao indiai külügyminiszterrel tanácskozott. A keddi tárgyalásokon megkezdődött eszmecserét folytatták a kétoldalú kapcsolatokról és egyes nemzetközi kérdésekről. A miniszterek megállapították: Leonyid Brezsnyev látogatása, Indira Gandhival — több éves szünet után — tartott megbeszélése * jelentős mértékben járul hozzá a két ország barátságának és együttműködésének továbbfejlesztéséhez. Ezt követően került sor a közös dokumentumok aláírására. A Leonyid Brezsnyev látogatásáról szóló közös közleményt, amelynek szövegét később hozzák nyilvánosságdiplomaták és a külügyminiszterek szava és szereplése jóval fontosabb volt. Amikor Talleyrand, Metternich és kollégáik gazdáig megkérdezése nélkül döntöttek koruk számos kérdésében. A múltnak és a jelennek ez a szembeállítása azonban nem indokolt. A diplomácia, a nemzetközi érintkezés az államok kialakulásától kezdve „királyi foglalkozás” volt. A hatalom csúcsain állók sosem engedhették meg maguknak, hogy a külpolitika irányítását másokra ruházzák át. Az ókorban és a középkorban a követek az uralkodónak nemcsak személyes képviselői, de gyakran saját ranggal nem is rendelkező bizalmasai voltak: az udvari hivatalnokok, orvosok, tisztek köréből kerültek ki, súlyukat és a velük szemben követett bánásmódot megbízójuk ereje, tekintélye, s természetesen a két (a küldő és a fogadó) állam viszonya határozta meg. A vezető államférfiak személyes találkozói sem mondhatók éppen mai találmánynak. Ha Sába királynőjének Salamon királynál tett látogatásában sok is a legendás elem (amelyek valószínűleg tényeken alapulnak), a történelem számos pontosan dokumentálható uralkodói „csúcstalálkozót” ismer. A magyar királyok személyes diplomáciájának talán legismertebb eseménye Károly Róbert 1335-ös visegrádi „konferenciája” lengyel és cseh uralkodótársával. A mai értelemben vett diplomácia kialakulása .együttjárt e foglalkozás felértékelőSzovjet—indiai közös dokumentumok aláírásával értek véget szerdán Leonyid Brezsnyev hivatalos tárgyalásai az indiai fővárosban. Képünkön: az SZKP főtitkára, szovjet államfő és Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony ' kézjegyével látja el a két ország tudományos és műszaki megállapodását. ra, a szovjet államfő és Indira Gandhi írta alá. Ugyancsak ők helyezték el kézjegyüket a két ország tudományos és műszaki megállapodásáról szóló újabb megállapodáson. Arhipov miniszterelnök-helyettes és Mukherd- zsi indiai kereskedelmi miniszter írta alá az 1981—85. évre szóló, hosszú távú kereskedelmi és árucsere-forgalmi szerződést. Jegyzőkönyvet írtak alá az illetékes szakminiszterek a két ország együttműködéséről a filmművészet terén. Ezt követően aláírták az 1981—82. évi kulturális együttműködési munkatervet is. Leonyid Brezsnyev az esti órákban beszédet mondott a parlament két házának tagjai előtt. Ezt követően a szovjet államfő adott estebédet Reddi indiai elnök részére. Brezsnyev indiai látogatása csütörtökön ér véget. désével. Az első állandó követségek XV. századi létesítését követően az 1648-as vesztfáliai béke után vált intézményessé a nagyhatalmak közötti rendszeres diplomáciai érintkezés. Jó két évszázadra beköszöntött a diplomaták fénykora: az európai politikában igen fontos szerepe lett a hatalmak változó csoportosulásait létrehozó tárgyalásoknak, az egyes államok belső viszonyait állandóan figyelemmel kísérő (és azokba gyakran bele is avatkozó) diplomáciai missziónak, s néhány kiemelkedő követ egyéni kvalitásainak. Az akkori rossz közlekedési viszonyok, és az elégtelen közbiztonság kedvezett a diplomaták önállóságának. Nehéz volt állandó kapcsolatot tartani az uralkodó és követsége között, a küldöncöket támadás fenyegette, melynek során titkaikat elvehették, vagy kivehették belőlük. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy állomáshelyére utazása előtt a kijelölt követ az uralkodóval és tanácsadóival megtárgyalta feladatait. a követendő politikát, külföldi posztján pedig a kapott utasításokat legjobb belátása szerint, nagyfokú önállóságot élvezve hajtotta végre. A hangsúly nem az utasítások preci? végrehajtásán, hanem a sikeren volt. A vasút, majd a távíró megjelenése és a XIX. században ugrásszerűen megnőtt közbiztonság véget vetett a diplomaták viszonylagos önállóságának. Könnyű és gyors lett az érintkezés a misszió és a központ között, lehetővé TELEX Genscher Berlinben Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter — aki hétfőn este a nyugat-berlini „Pressekonferenz” nevű sajtószervezet éves vacsoráján vett részt — kedden magánemberként ellátogatott az NDK fővárosába, ahol egyebek között megtekintette a hagyományos karácsonyi vásárt. Tiltakozó tömeggyűlés Hondurasban A hondurasi fővárosban kedden tiltakozó tömeggyűlés volt a kormány épülete előtt, ahol Salvador és Honduras képviselője szerdán ratifikálja a két ország -között október 30-án Limában aláírt békeszerződést. A megmozdulás résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Tegucigal- pában tartózkodnak a salva- dori junta képviselői és Romero Garcia Lucas guatema- lai diktátor. Hangsúlyozták, hogy a békeszerződés csapda, amelyet az Egyesült Államok állított a salvadori forradalmi erőknek. A rendőrség könnygázgránátokkal oszlatta fel a tömeget. Jégtörők Jugoszláviának Ha szükség lesz rá, akkor ezen a télen négy magyar jégtörő hajó érkezik Jugoszláviába, hogy a Duna vajdasági szakaszán megakadályozza összefüggő jégfelület kialakulását. Erről a Magyar —Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság ülésén állapodtunk meg — jelentette ki a Tan- jugnak adott nyilatkozatában dr. Reznicsek Károly, a vajdasági árvízvédelmi szolgálat vezetője. — A jelek szerint ezúttal nagy szükség lesz a magyar- országi jégtörő hajókra, mert hidegebb teleken a Dunán a daljai kanyarban 10 kilométer hosszúságú. 6—8 méter magas jégtömbök képződhetnek. Ha továbbra is ilyen hideg marad az idő, akkor hamarosan vastag jégréteg keletkezik a folyón — mondotta a jugoszláv vízügyi szakember. vált a rendszeres utasítás és jelentés bevezetése, s erre is támaszkodva a döntéshozatali mechanizmus központosítása. Kivételt talán csak egy-egy nagyhatalomnak a kisebb, vagy alárendelt államokban lévő követségei képviseltek, ahol hosszabb ideig fennmaradt a követek függetlensége, nagy befolyása (pl. a múlt század második felében ilyen helyzetben volt a konstantinápolyi angol nagykövet, vagy az első világháború előtt a belgrádi orosz követ.) De még rájuk is érvényes volt az általános tendencia: legfeljebb az őket befogadó állam belső ügyeire és a környező térségre volt befolyásuk, a nagyobb nemzetközi kérdésekben — a szövetségek, háborúk ügyében — kevéssé volt szerepük. A csúcsdiplomáciát a XIX. század is bőven ismerte. Az 1814—15-ös bécsi kongresz- szuson a vezetőszerepet játszók államuk első emberei, tényleges vezetői voltak: I. Sándor cár és Metternich kancellár. Mellettük uralkodók és külügyminiszterek döntöttek még, nem pedig a diplomaták. 1878-ban az uralkodók helyett a bizalmukat teljes mértékben bíró és az ügyek operatív irányítását saját kezükben tartó államférfiak döntöttek a berlini kongresszuson: Bismarck kancellár, Disraeli brit miniszterelnök és Andrássy Gyula osztrák—magyar külügyminiszter. De gyakoriak és időnként fontosak voltak az uralkodók találkozói is: 1859-ben III. Napóleon Villafrancában állapodott meg Madridban, ahol a munka- bizottságok zárt ülésén folytatják munkájukat, az amerikai és az angol küldöttség csökkenő lelkesedéssel, de makacs szívóssággal adja elő a „helsinki záróokmány megsértőiről” szóló fejtegetéseit. Előzőleg a szovjet küldöttség — a szocialista országok képviselőivel közösen — felhívta a találkozó résztvevőinek figyelmét azokra a fő problémákra, ahol Európa érdekében kell és lehet előbbre lépni. December közepén, a madridi találkozó munkarendjének megfelelően, eljön a „nyílt kártyák órája”: a 35 részt vevő állam képviselőinek elő kell terjeszteniük konkrét javaslataikat. A spanyol sajtó a „süketek párbeszédének” nevezi azt, ami ma a kongresszusi palota falai között folyik. Washington és London ugyanis pozitív program hiányában kon- frontációs lövészárok kiásásával foglalkozik. Maria Rodriguez, az Európai Biztonság és Együttműködés spanyol nemzeti bizottságának elnöke erről így nyilatkozott: — Minden józan gondolkodású ember számára világos, hogy a madridi találkozó egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ok egyértelmű: a küldöttségek egy része nem hajlandó konstruktív munkát folytatni. Úgy tűnik, egyes kormányokra hatást gyakorol a katonai-ipari komplexum, amely érdekelt a fegyverkezési hajszában. Az AFP hírügynökség azt jelenti Madridból, hogy a tanácskozás a „nyílt konfrontáció útjára lépett”. Az amerikai felszólalások stílusa és tartalma arra enged következtetni, hogy az USA irányvonalának keményedése már az új elnök álláspontját tükrözi. De vannak a madridi találkozón biztató jelek is. Amint a résztvevőknek sikerült. kikerülni a terméketlen vita útvesztőiből, a tárgyalás tartalaz itáliai háború befejezéséről Ferenc Józseffel; II. Vilmos császár gyakori angliai látogatásai kihatással voltak (sokszor negatív irányban) az angol—német viszonyra; VII. Eduárd angol király párizsi és revali utazása pedig komoly mértékben járult hozzá az antant megszületéséhez. Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia ugyancsak csúcstalálkozó volt a javából: a világ sorsát a „Négy Nagy”, Wilson amerikai elnök, Lloyd George angol, Clémenceau francia és Orlando olasz miniszterelnök döntötte el, s már külügyminisztereik is csak a másodlagos kérdésekbe szólhattak bele érdemben. Mégsem tagadhatjuk, hogy a II. világháború után a csúcsdiplomácia minőségileg is új, s nem csupán a korábbinál gyakoribb érintkezési forma lett. A döntések hord- ereje megnőtt, a háború és béke kérdése egyúttal az emberiség élet-halál kérdése lett, a vezető államférfiak felelőssége óriási, s mások nem is igen vállalhatják helyettük a felelősséget. így érthető, hogy napjainkban oly sok nemzetközi probléma igényel felső szintű döntést. A csúcsdiplomácia nem új jelenség, de valóban korunkban vált a -diplomáciai kapcsolatok legjellegzetesebb és leglátványosabb formájává. Ez azonban nem jelenti a diplomaták szerepének és jelentőségének megszűnését: a döntések előkészítése, majd végrehajtása minden korábbinál több szakismeretet, sokoldalú jártasságot, és ügyességet kíván, így a csúcstalálkozók sosem fogják pótolni a diplomácia mindennapi fontos munkáját. más, céltudatos lesz. A helsinki megállapodás teljesítésében elért haladás bizonyítéka volt Janes Stanovniknak, az ENSZ Gazdasági Bizottsága ügyvezető titkárának a felszólalása. — A kelet—nyugati gazdasági együttműködés intenzitása az utóbbi tíz évben minden szempontból jelentősen növekedett — mondotta. — Az EGB adatai szerint 1965. és 1978. között a Nyu- gat-Európából keletre irányuló export a négyszeresére nőtt, a szocialista országok nyugat-európai exportja megduplázódott. Bizonyos nehézségek ellenére a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 1979— 80-ban folytatódott. A hosszú távú kereskedelmi és ipari egyezmények száma az utóbbi öt év alatt egy- harmadával emelkedett, s megközelíti a másfélezret. Ma az egész kelet-nyugat-európai kereskedelem egyötöde hosz- szú távú együttműködés keretében folyik. Az EGB beszámolója rámutat, Európában a kelet—nyugati kereskedelemben az ipari export formái sokkal korszerűbbek, mint Nyugat-Európa és Észak- Amerika kereskedelmében. E napokban hozták nyilvánosságra Madridban az Európai Gazdasági Közösség hivatalos jelentését. E szerint erősen nő a Közös Piac országainak deficitje az USA-val folytatott kereskedelemben. 1980 első hat hónapjában a különbség Amerika javára a tavalyi évhez képest 5,6 milliárd dollárról 13,7 milliárd dollárra emelkedett. Stanovnik egészében pozitívnak és örvendetesnek értékelte az európai kelet—nyugati együttműködést. Milyenek a további lehetőségek? — ez nagyrészt attól függ, hogy Madridban a józan ész fölébe kerekedik-e a hidegháború szellemének. II meggyilkolt Beatles-fiú hagyatéka: 235 millió dollár Szándékos emberölés a vád John Lennon gyilkosa: Mark David Chapman ellen. A huszonöt éves fiatalembert ügyvédje kérésére harmincnapos pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá. Chapman, aki az egykori Beat- les-sztáregyüttes tagját hétfőn éjjel New Yorkban értelmetlenül meggyilkolta, büntetlen előéletű volt. Hawaiiban vásárolta 0,38-as kaliberű revolverét, hatósági engedéllyel. Letartóztatásakor a nyomozók kétezer dollárt találtak nála, és mivel a fiatalember már hosszabb ideje munka nélkül volt, feltételezik: kölcsönt vett fel arra, hogy New Yorkba utazhassák a bűntett elkövetésére. Régi ismerősei elmondták róla, hogy középiskolás korában ő maga is rockzenész volt, rajongott- a Beatles-együttesért, különösen John Lennon volt a kedvence. Ügyvédje, Herbert Adlerberg" közlése szerint a hatóságok előtt a következőt jelentette ki: „Megértettem szavait, de azt már nem, hogy mit akart mondani velük”. Adlerberg a perfelvételi tárgyaláson elmondotta, hogy védence már,kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és mindkét eset után elmegyógyintézetben kezelték. Ezért kérte a pszichiátriai vizsgálat lefolytatását. A fiatalember szállodai szobájában a nyomozók Lennon-albu- mot találtak. Kiderült, hogy az egykori Beatles-fiú a gyilkosság előtt néhány órával autogramot adott a lemezborítóra Chapman- nek. Yoko Ono, a meggyilkolt zenész japán felesége nyilatkozatban jelentette be, hogy nem lesz temetési szertartás, ehelyett virrasztással és csendes imával búcsúztatják Lennont. Ringó Starr, a Beatles-együttes másik volt tagja, kedden New Yorkba repült. Hírek szerint úton van az Egyesült Államok felé George Harrison is. John és Yoko háza előtt, a 72. utcában, százak gyűltek össze, és a „gombafejűek” dalait énekelték. Világszerte számos rádióállomás búcsúzik Beatles-dalokkal Lennontól, és halálának a sajtóban nagy világvisszhangja van. A londoni Evening Standard szerint John Iennon hagyatékát körülbelül 235 millió amerikai dollárra becsülik. H. E. A csúcsdiplomácia kora? I nyílt kártyák órája
