Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-11 / 290. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 11. Befejeződtek a szovjet—indiai tárgyalások Fontos egyezményeket írtak alá MADRID: Kommentár Bmdt az „sreszláR­bariaHkai“ Van az amerikai főváros­ban egy intézmény, amely az elmúlt évtizedek során az Egyesült Államok határain túl is tekintélyt vívott ki ma­gának: az NPC, az országos sajtóklub. Ebbe a különös „oroszlán­barlangba” látogatott el a na­pokban Willy Brandt, a Né­met Szociáldemokrata' Párt elnöke, a Német Szövetségi Köztársaság egykori kancel­lárja. Brandt sajtóértekezle­tének puszta ténye is kimerí­tette a politikai pikantéria fogalmát. Gondoljuk csak meg: az enyhülési folyamat nyugati megszemélyesítője egy olyan amerikai főváros­ba látogatott el, amelyre (a választások eredménye a bi­zonyság rá) sajnos, a hideg- háborús irányvonal a jellem­ző, és olyan újságírók közé, akik nem kis részt vállaltak a hisztéria felszításából. És ebben a közegben, a ha­talomváltás bizonytalan lég­körében, a rossz hiszemű és ellenséges kérdések záporá­ban Willy Brandt jottányi engedmény nélkül kitartott a józanság, a békepolitika mel­lett. Az SPD elnöke újra em­lékeztetett arra, milyen jóté­kony hatással voltak a világra az enyhülés évei, hogy már a gazdag országok költségve­tése Is recseg-ropog a fegy­verkezési terhek nyomasztó súlya alatt, a fejlődő orszá­gokban pedig százezrek hal­nak éhen, s hogy egyszerűen nincs más értelmes út az. em­beriség előtt, mint a SALT- tal és más kulcskérdésekkel kapcsolatos párbeszéd foly­tatása. Willy Brandt NPC-szerep- lése maga'« tiszteletre méltó folyamatosság. Olyan ‘ember bizonyult bátor Dánielnek az oroszlánbarlangban, aki egy­szer már megmutatta, hogy nyugati politikus 'is elfogad­hatja a szocialista országok javaslatait — anélkül, hogy kisebb személyiség lenne tőle. N apjainkban a diploma­ták száma sokszorosa az akár néhány évti­zeddel ezelőttinek. Szerepük, fontosságuk viszont látszólag f csökkent, hiszen a legna­gyobb figyelmet kiváltó nem­zetközi eseményekben nem ők, hanem „főnökeik”, az ál­lamfők és miniszterelnökök játsszák a főszerepet. Az utóbbiak írják alá a legfon­tosabb szerződéseket, az ő ál­lásfoglalásaik jelentik a dön­tő szót mind a konfliktusok­ban, mind az együttműködés különféle színterein. Mond­hatjuk tehát, hogy a hagyo­mányos diplomácia szerepét a legmagasabb szintű érint­kezés, a „csúcsdiplomácia” vette át? Első pillantásra ez a fordu­lat valóban szembeötlő. Bár a nemzetközi érintkezés min­den formája kiterebélyese- dett, mégis az elmúlt évek külpolitikai eseményeire visz- szatekintve az olyan találko­zók magaslanak ki, mint Brezsnyev tárgyalásai Nixon- nal, Forddal, majd Carterral, a Francia Köztársaság elnö­kével és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával. De említhetnénk a szocialista országok vezetőinek rendsze­res kétoldalú krimi, illetve a fővárosokban tartott tanács­kozásait. A Helsinkiben 1975- ben aláírt korszakos jelentő­ségű záróokmány fontosságát is az aláíró államfők, minisz­terelnökök, pártfőtitkárok rangja jelképezte a legjobban a nemzetközi közvélemény előtt. Sokan látják úgy, hogy új jelenséggel, a diplomácia­történet új korszakával ál­lunk szemben; valamikor a II. világháború végén, Jaltá­val és Potsdammal kezdődő folyamattal, s ez éles kont­rasztot alkot a XVIII. és XIX. századdal, amikor a Szovjet—indiai dokumen­tumok aláírásával értek vé­get szerdán Leonyid Brezs­nyev tárgyalásai az indiai fő­városban. A hivatalos láto­gatáson Delhiben tartózkodó szovjet államfő ezt megelő­zően csaknem másfél órás négyszemközti beszélgetést tartott Indira Gandhi minisz­terelnökkel. Indiai hivatalos közlés szerint a megbeszélé­sen elsősorban a kétoldalú kapcsolatok konkrét kérdé­seiről, a különböző megálla­podásokról volt szó. A 'legmagasabb szintű meg­beszélésekkel párhuzamosan Andrej Gromiko külügymi­niszter és Ivan Arhipov mi­niszterelnök-helyettes Nara- szimha Rao indiai külügymi­niszterrel tanácskozott. A keddi tárgyalásokon megkez­dődött eszmecserét folytatták a kétoldalú kapcsolatokról és egyes nemzetközi kérdések­ről. A miniszterek megálla­pították: Leonyid Brezsnyev látogatása, Indira Gandhival — több éves szünet után — tartott megbeszélése * jelentős mértékben járul hozzá a két ország barátságának és együttműködésének tovább­fejlesztéséhez. Ezt követően került sor a közös dokumentumok aláírá­sára. A Leonyid Brezsnyev látogatásáról szóló közös köz­leményt, amelynek szövegét később hozzák nyilvánosság­diplomaták és a külügymi­niszterek szava és szereplése jóval fontosabb volt. Amikor Talleyrand, Metternich és kollégáik gazdáig megkérde­zése nélkül döntöttek koruk számos kérdésében. A múltnak és a jelennek ez a szembeállítása azonban nem indokolt. A diplomácia, a nemzetközi érintkezés az államok kialakulásától kezd­ve „királyi foglalkozás” volt. A hatalom csúcsain állók so­sem engedhették meg maguk­nak, hogy a külpolitika irá­nyítását másokra ruházzák át. Az ókorban és a közép­korban a követek az uralko­dónak nemcsak személyes képviselői, de gyakran saját ranggal nem is rendelkező bizalmasai voltak: az udvari hivatalnokok, orvosok, tisz­tek köréből kerültek ki, sú­lyukat és a velük szemben követett bánásmódot megbí­zójuk ereje, tekintélye, s ter­mészetesen a két (a küldő és a fogadó) állam viszonya ha­tározta meg. A vezető állam­férfiak személyes találkozói sem mondhatók éppen mai találmánynak. Ha Sába ki­rálynőjének Salamon király­nál tett látogatásában sok is a legendás elem (amelyek valószínűleg tényeken ala­pulnak), a történelem számos pontosan dokumentálható uralkodói „csúcstalálkozót” ismer. A magyar királyok személyes diplomáciájának talán legismertebb eseménye Károly Róbert 1335-ös vise­grádi „konferenciája” lengyel és cseh uralkodótársával. A mai értelemben vett dip­lomácia kialakulása .együtt­járt e foglalkozás felértékelő­Szovjet—indiai közös doku­mentumok aláírásával értek véget szerdán Leonyid Brezs­nyev hivatalos tárgyalásai az indiai fővárosban. Képünkön: az SZKP főtitkára, szovjet ál­lamfő és Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony ' kéz­jegyével látja el a két ország tudományos és műszaki meg­állapodását. ra, a szovjet államfő és In­dira Gandhi írta alá. Ugyan­csak ők helyezték el kézje­gyüket a két ország tudomá­nyos és műszaki megállapo­dásáról szóló újabb megálla­podáson. Arhipov miniszter­elnök-helyettes és Mukherd- zsi indiai kereskedelmi mi­niszter írta alá az 1981—85. évre szóló, hosszú távú ke­reskedelmi és árucsere-for­galmi szerződést. Jegyző­könyvet írtak alá az illetékes szakminiszterek a két ország együttműködéséről a film­művészet terén. Ezt követően aláírták az 1981—82. évi kul­turális együttműködési mun­katervet is. Leonyid Brezsnyev az esti órákban beszédet mondott a parlament két házának tag­jai előtt. Ezt követően a szovjet ál­lamfő adott estebédet Reddi indiai elnök részére. Brezsnyev indiai látogatása csütörtökön ér véget. désével. Az első állandó kö­vetségek XV. századi létesíté­sét követően az 1648-as veszt­fáliai béke után vált intéz­ményessé a nagyhatalmak közötti rendszeres diplomá­ciai érintkezés. Jó két évszá­zadra beköszöntött a diplo­maták fénykora: az európai politikában igen fontos sze­repe lett a hatalmak változó csoportosulásait létrehozó tárgyalásoknak, az egyes ál­lamok belső viszonyait állan­dóan figyelemmel kísérő (és azokba gyakran bele is avat­kozó) diplomáciai misszió­nak, s néhány kiemelkedő követ egyéni kvalitásainak. Az akkori rossz közlekedési viszonyok, és az elégtelen közbiztonság kedvezett a dip­lomaták önállóságának. Ne­héz volt állandó kapcsolatot tartani az uralkodó és követ­sége között, a küldöncöket támadás fenyegette, melynek során titkaikat elvehették, vagy kivehették belőlük. Ezért alakult ki az a gyakor­lat, hogy állomáshelyére uta­zása előtt a kijelölt követ az uralkodóval és tanácsadóival megtárgyalta feladatait. a követendő politikát, külföldi posztján pedig a kapott uta­sításokat legjobb belátása szerint, nagyfokú önállóságot élvezve hajtotta végre. A hangsúly nem az utasítások preci? végrehajtásán, hanem a sikeren volt. A vasút, majd a távíró megjelenése és a XIX. szá­zadban ugrásszerűen megnőtt közbiztonság véget vetett a diplomaták viszonylagos ön­állóságának. Könnyű és gyors lett az érintkezés a misszió és a központ között, lehetővé TELEX Genscher Berlinben Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter — aki hét­főn este a nyugat-berlini „Pressekonferenz” nevű saj­tószervezet éves vacsoráján vett részt — kedden magán­emberként ellátogatott az NDK fővárosába, ahol egye­bek között megtekintette a hagyományos karácsonyi vá­sárt. Tiltakozó tömeggyűlés Hondurasban A hondurasi fővárosban kedden tiltakozó tömeggyű­lés volt a kormány épülete előtt, ahol Salvador és Hon­duras képviselője szerdán ra­tifikálja a két ország -között október 30-án Limában alá­írt békeszerződést. A meg­mozdulás résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Tegucigal- pában tartózkodnak a salva- dori junta képviselői és Ro­mero Garcia Lucas guatema- lai diktátor. Hangsúlyozták, hogy a békeszerződés csapda, amelyet az Egyesült Államok állított a salvadori forradal­mi erőknek. A rendőrség könnygázgránátokkal oszlat­ta fel a tömeget. Jégtörők Jugoszláviának Ha szükség lesz rá, akkor ezen a télen négy magyar jégtörő hajó érkezik Jugo­szláviába, hogy a Duna vaj­dasági szakaszán megakadá­lyozza összefüggő jégfelület kialakulását. Erről a Magyar —Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság ülésén állapodtunk meg — jelentette ki a Tan- jugnak adott nyilatkozatában dr. Reznicsek Károly, a vaj­dasági árvízvédelmi szolgálat vezetője. — A jelek szerint ezúttal nagy szükség lesz a magyar- országi jégtörő hajókra, mert hidegebb teleken a Dunán a daljai kanyarban 10 kilomé­ter hosszúságú. 6—8 méter magas jégtömbök képződhet­nek. Ha továbbra is ilyen hi­deg marad az idő, akkor ha­marosan vastag jégréteg ke­letkezik a folyón — mondot­ta a jugoszláv vízügyi szak­ember. vált a rendszeres utasítás és jelentés bevezetése, s erre is támaszkodva a döntéshozatali mechanizmus központosítása. Kivételt talán csak egy-egy nagyhatalomnak a kisebb, vagy alárendelt államokban lévő követségei képviseltek, ahol hosszabb ideig fennma­radt a követek függetlensége, nagy befolyása (pl. a múlt század második felében ilyen helyzetben volt a konstanti­nápolyi angol nagykövet, vagy az első világháború előtt a belgrádi orosz követ.) De még rájuk is érvényes volt az általános tendencia: legfeljebb az őket befogadó állam belső ügyeire és a kör­nyező térségre volt befolyá­suk, a nagyobb nemzetközi kérdésekben — a szövetsé­gek, háborúk ügyében — ke­véssé volt szerepük. A csúcsdiplomáciát a XIX. század is bőven ismerte. Az 1814—15-ös bécsi kongresz- szuson a vezetőszerepet ját­szók államuk első emberei, tényleges vezetői voltak: I. Sándor cár és Metternich kancellár. Mellettük uralko­dók és külügyminiszterek döntöttek még, nem pedig a diplomaták. 1878-ban az ural­kodók helyett a bizalmukat teljes mértékben bíró és az ügyek operatív irányítását saját kezükben tartó állam­férfiak döntöttek a berlini kongresszuson: Bismarck kancellár, Disraeli brit mi­niszterelnök és Andrássy Gyula osztrák—magyar kül­ügyminiszter. De gyakoriak és időnként fontosak voltak az uralkodók találkozói is: 1859-ben III. Napóleon Vil­lafrancában állapodott meg Madridban, ahol a munka- bizottságok zárt ülésén foly­tatják munkájukat, az ameri­kai és az angol küldöttség csökkenő lelkesedéssel, de makacs szívóssággal adja elő a „helsinki záróokmány meg­sértőiről” szóló fejtegetéseit. Előzőleg a szovjet küldöttség — a szocialista országok kép­viselőivel közösen — felhívta a találkozó résztvevőinek fi­gyelmét azokra a fő problé­mákra, ahol Európa érdeké­ben kell és lehet előbbre lép­ni. December közepén, a mad­ridi találkozó munkarendjé­nek megfelelően, eljön a „nyílt kártyák órája”: a 35 részt vevő állam képviselői­nek elő kell terjeszteniük konkrét javaslataikat. A spanyol sajtó a „süketek párbeszédének” nevezi azt, ami ma a kongresszusi palota falai között folyik. Washing­ton és London ugyanis po­zitív program hiányában kon- frontációs lövészárok kiásásá­val foglalkozik. Maria Rodri­guez, az Európai Biztonság és Együttműködés spanyol nem­zeti bizottságának elnöke er­ről így nyilatkozott: — Minden józan gondolkodá­sú ember számára világos, hogy a madridi találkozó egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ok egyértelmű: a küldöttsé­gek egy része nem hajlandó konstruktív munkát folytat­ni. Úgy tűnik, egyes kormá­nyokra hatást gyakorol a ka­tonai-ipari komplexum, amely érdekelt a fegyverkezési haj­szában. Az AFP hírügynökség azt jelenti Madridból, hogy a ta­nácskozás a „nyílt konfrontá­ció útjára lépett”. Az ameri­kai felszólalások stílusa és tartalma arra enged követ­keztetni, hogy az USA irány­vonalának keményedése már az új elnök álláspontját tük­rözi. De vannak a madridi talál­kozón biztató jelek is. Amint a résztvevőknek sikerült. ki­kerülni a terméketlen vita út­vesztőiből, a tárgyalás tartal­az itáliai háború befejezésé­ről Ferenc Józseffel; II. Vil­mos császár gyakori angliai látogatásai kihatással voltak (sokszor negatív irányban) az angol—német viszonyra; VII. Eduárd angol király párizsi és revali utazása pedig ko­moly mértékben járult hozzá az antant megszületéséhez. Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia ugyancsak csúcstalálkozó volt a javából: a világ sorsát a „Négy Nagy”, Wilson ame­rikai elnök, Lloyd George an­gol, Clémenceau francia és Orlando olasz miniszterelnök döntötte el, s már külügymi­nisztereik is csak a másodla­gos kérdésekbe szólhattak bele érdemben. Mégsem tagadhatjuk, hogy a II. világháború után a csúcsdiplomácia minőségileg is új, s nem csupán a koráb­binál gyakoribb érintkezési forma lett. A döntések hord- ereje megnőtt, a háború és béke kérdése egyúttal az em­beriség élet-halál kérdése lett, a vezető államférfiak fe­lelőssége óriási, s mások nem is igen vállalhatják helyettük a felelősséget. így érthető, hogy napjainkban oly sok nemzetközi probléma igényel felső szintű döntést. A csúcsdiplomácia nem új jelenség, de való­ban korunkban vált a -diplomáciai kapcsolatok leg­jellegzetesebb és leglátványo­sabb formájává. Ez azonban nem jelenti a diplomaták sze­repének és jelentőségének megszűnését: a döntések elő­készítése, majd végrehajtása minden korábbinál több szakismeretet, sokoldalú jár­tasságot, és ügyességet kíván, így a csúcstalálkozók sosem fogják pótolni a diplomácia mindennapi fontos munkáját. más, céltudatos lesz. A helsin­ki megállapodás teljesítésé­ben elért haladás bizonyítéka volt Janes Stanovniknak, az ENSZ Gazdasági Bizottsága ügyvezető titkárának a fel­szólalása. — A kelet—nyugati gazdasági együttműködés in­tenzitása az utóbbi tíz évben minden szempontból jelentő­sen növekedett — mondotta. — Az EGB adatai szerint 1965. és 1978. között a Nyu- gat-Európából keletre irá­nyuló export a négyszeresére nőtt, a szocialista országok nyugat-európai exportja meg­duplázódott. Bizonyos nehéz­ségek ellenére a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése 1979— 80-ban folytatódott. A hosszú távú kereskedel­mi és ipari egyezmények szá­ma az utóbbi öt év alatt egy- harmadával emelkedett, s megközelíti a másfélezret. Ma az egész kelet-nyugat-európai kereskedelem egyötöde hosz- szú távú együttműködés kere­tében folyik. Az EGB beszá­molója rámutat, Európában a kelet—nyugati kereskedelem­ben az ipari export formái sokkal korszerűbbek, mint Nyugat-Európa és Észak- Amerika kereskedelmében. E napokban hozták nyil­vánosságra Madridban az Eu­rópai Gazdasági Közösség hi­vatalos jelentését. E szerint erősen nő a Közös Piac orszá­gainak deficitje az USA-val folytatott kereskedelemben. 1980 első hat hónapjában a különbség Amerika javára a tavalyi évhez képest 5,6 mil­liárd dollárról 13,7 milliárd dollárra emelkedett. Stanovnik egészében pozi­tívnak és örvendetesnek ér­tékelte az európai kelet—nyu­gati együttműködést. Milye­nek a további lehetőségek? — ez nagyrészt attól függ, hogy Madridban a józan ész fölébe kerekedik-e a hideg­háború szellemének. II meggyilkolt Beatles-fiú hagyatéka: 235 millió dollár Szándékos emberölés a vád John Lennon gyilkosa: Mark David Chapman ellen. A huszon­öt éves fiatalembert ügyvédje kérésére harmincnapos pszichiát­riai vizsgálatnak vetik alá. Chapman, aki az egykori Beat- les-sztáregyüttes tagját hétfőn éjjel New Yorkban értelmetlenül meggyilkolta, büntetlen előéletű volt. Hawaiiban vásárolta 0,38-as kaliberű revolverét, hatósági en­gedéllyel. Letartóztatásakor a nyomozók kétezer dollárt talál­tak nála, és mivel a fiatalember már hosszabb ideje munka nél­kül volt, feltételezik: kölcsönt vett fel arra, hogy New Yorkba utazhassák a bűntett elkövetésé­re. Régi ismerősei elmondták ró­la, hogy középiskolás korában ő maga is rockzenész volt, rajon­gott- a Beatles-együttesért, külö­nösen John Lennon volt a ked­vence. Ügyvédje, Herbert Adler­berg" közlése szerint a hatóságok előtt a következőt jelentette ki: „Megértettem szavait, de azt már nem, hogy mit akart mondani velük”. Adlerberg a perfelvételi tárgyaláson elmondotta, hogy vé­dence már,kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és mindkét eset után elmegyógyintézetben kezel­ték. Ezért kérte a pszichiátriai vizsgálat lefolytatását. A fiatalember szállodai szobá­jában a nyomozók Lennon-albu- mot találtak. Kiderült, hogy az egykori Beatles-fiú a gyilkosság előtt néhány órával autogramot adott a lemezborítóra Chapman- nek. Yoko Ono, a meggyilkolt ze­nész japán felesége nyilatkozat­ban jelentette be, hogy nem lesz temetési szertartás, ehelyett vir­rasztással és csendes imával bú­csúztatják Lennont. Ringó Starr, a Beatles-együttes másik volt tagja, kedden New Yorkba repült. Hírek szerint úton van az Egyesült Államok felé George Harrison is. John és Yoko háza előtt, a 72. utcában, százak gyűltek össze, és a „gombafejűek” dalait énekel­ték. Világszerte számos rádióál­lomás búcsúzik Beatles-dalokkal Lennontól, és halálának a sajtó­ban nagy világvisszhangja van. A londoni Evening Standard sze­rint John Iennon hagyatékát kö­rülbelül 235 millió amerikai dol­lárra becsülik. H. E. A csúcsdiplomácia kora? I nyílt kártyák órája

Next

/
Oldalképek
Tartalom