Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

1980. december 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á közérzet közügy □ ligha mondhatná bárki is, hogy a párttagoknak nem áll rendelkezésük­re elegendő fórum észrevéte­leik, elgondolásaik felvetésé­hez. A taggyűlés, a pártcso- port-értekezlet, de a szemi­nárium, a vitaköri összejöve­tel is ezernyi alkalmat kínál ehhez. De — pártonkívüli társaikhoz hasonlóan — mó­dot nyújt számukra erre a munka- és lakóhelyi közélet megannyi fóruma is. Gond­jaik elmondására, vélemé­nyük kifejtésére sokféle mó­don és formában nyílik al­kalom. Nem arról van természete­sen szó, mintha közvetlen be­szélgetéseket elébe és fölébe akarnánk helyezni a rendez­vények tanácskozásainak. Ez utóbbiak, mint a szocialista demokráciának állásfogla­lásra, döntésre hivatott vagy a mélyre ható tájékoztatást szolgáló intézményei, nélkü­lözhetetlen és semmi mással nem pótolható szerepet tölte­nek be a párt, a mozgalmi szervezetek, az állami szer­vek életében. A személyes S mégis, nagyon sokan ér­zik szükségét a szűkebb ke­retek között folyó, személyes beszélgetéseknek is. Hiszen nem minden probléma kíván­kozik szélesebb nyilvánosság elé. Nem minden kérdés vagy aggály igényel hivatalos fó­rumot. Vannak dolgok, ame­lyek talán nem érintik vagy nem érdeklik a szélesebb kol­lektívát, de az egyén számá­ra mégis fontos lenne azok megnyugtató tisztázása vagy megoldása. Vannak vélekedé­sek, amelyek nem alapulnak meggyőzően alátámasztott bi­zonyítékokon, a pártélet fó­rumain való említésük félre­értéseket okozhatna, mégis jó lenne ezeket is megosztani valaki illetékessel. Vannak kérdések, amelyek a többiek számára talán világosak vagy egyértelműek, az adott párt­tag mégsem igazodik el ben­nük, s örülne, ha számára is érthető, elfogadható választ kaphatna. Egyszóval, szüksé­gét érzi, hogy elmondhassa, megkérdezhesse ezeket a pártszervezet valamelyik ve­zetőjével folytatott közvetlen és kötetlen eszmecserén. Közvetlen és kötetlen — mondottuk, s itt érdemes egy percre megállni. A személyes beszélgetések hatásosságát ugyanis elsősorban éppen ez a jellegzetességük adja. Más dolog ilyenféle módon véle­ményt cserélni, s megint más egy hivatalos összejövetel, egy „rendezvény” keretei kö­zött, ahol a résztvevő hozzá­szól vagy kérdez, mások eset­leg kapcsolódnak hozzá, az előadó pedig válaszol, össze­foglal, lezárja a vitát. A köz­vetlen beszélgetéseken vi­szont párbeszéd alakul ki, a vélemények oda-vissza ci­káznak, érvre érv felel újra meg újra, a nem világosnak tűnő dolgokat ismételt fejte­getések sorozatán át lehet egyértelművé tenni. Ha a vá­lasz nem érthető, nem meg­nyugtató, nem elfogadható, mód és idő van a tisztázás­ra, a kapcsolódási pontok megtalálására, a személyhez beszélgetések nem helyettesí­tésükre hivatottak, hanem ki­egészítésükre, épp azzal és annak révért, ami megkülön­bözteti őket az intézményes tanácskozásoktól. • De van e beszélgetéseknek másfajta funkciójuk is. Itt ugyanis nemcsak a közössé­get érintő témák megvitatá­sára van mód, hanem a párt­tagok személyes örömeinek és gondjainak megbeszélésé­re is. Mi okoz elégedettséget és mi kedvetlenséget, mi tet­szik és mi fáj — a szemé­lyes lét sokféle problémája kerül szóba ilyen alkalom­mal. Személyes örömök és gondok ezek, de a közösség számára mégsem mellékesek. A pártszervezet kollektívájá­nak tevékenységét irányító testület számára nem lehet közömbös, hogy e kollektíva alkotóelemei, az egyének mi­féle gondokkal küszködnek és ■mifélékkel tudtak sikeresen megküzdeni, milyen ennek következtében a közérzetük. A közérzet — közügy. Nem­csak afféle „jótékonysági” kérdés tehát, hogy a párt- szervezet vezetői ismerjék a párttagok egyéni gondjait, hanem az egész közösséget érintő, mondhatjuk politikai kérdés. D alijuk meg, hány ember van sorainkban, akik­ről még velük együtt dolgozó elvtársaik sem tud­ják pontosan, milyen terheit viselik nap mint nap az életnek. Sokan vannak, akik környezetükben szemérmes- szótlanul hallgatnak olykor még súlyos sorscsapásokról, megpróbáltatásokról is. Nem mindegyiken segíthet a kö­zösség, de még ilyen esetben is fokozhatja elviselésükhöz az erőt. Persze a legtöbben azért inkább az élet minden­napi gondjaival birkóznak, de ehhez is jóleső a figyelem, az a tudat, hogy a pártszervezet nemcsak feladatokat végre­hajtó, a közügyekben részt vevő emberekként tartja szá­mon tagjait, hanem fontos számára egész személyiségük, egész életük. szóló érvelésre. Gy. L. Autógumi Kóláiból Ujrafutózott abroncsokkal javítják az ellátást A hírek szerint akadt olyan magánautós, aki bolti pecséttel ellátott papírral igazolta a rend őrének, hogy nem kapható Trabantjához gumiabroncs. Lévén, hogy a járőröző — maga is autós ember — ez alkalommal még megkegyelmezett a tü­körsimára koptatott gumik­kal közlekedőnek... Mert ő is ismerte jól a hazai ab­roncspiac fogyatékosságait. Az ellátásért felelősök leg­gyakrabban az importszállí­tások buktatóival védik, mentik a menthetőt. S való igaz, a több mint milliós ma­gyar személygépkocsipark ab­roncsszükségletét külföldről érkező gumikkal elégítik ki. A szállítások ütemeiből szár­mazó zavarról pedig aligha ők tehetnek. Ha Bécsben jó... Így azután napokra, he­tekre eltűnnek az üzletekből az autógumik, virágzó hát­térpiacot teremtve ily módon néhány, a helyzet fonákságát — közlekedni ugyanis kell! — ügyesen kihasználóknak. Autós barátom meséli, hogy elakadt a lélegzete a bécsi külvárosban szeme elé táruló látványtól. Autósszakboltot vett észre, melynek bejárata előtt gúmihegy tornyosult. A márkák láttán pedig egyene­sen torkába érezte dobogni szívét: Michelin, Goodyaar, White, Semperit... Ráadásul barátja Opeljét Pirelli díszítette. Üjrafutózott — mondta a bécsi ismerős. S tette mindezt a világ leg­természetesebb hangsúlyával. „Odakint” ugyanis teljesen megszokott dolog, nagy fe­neket sem kerítenek neki: az osztrák autósok csaknem fe­le új raf utózott abroncsokkal vesz részt a nem is akármi­lyen forgalomban. Okos masinák A hallottak alapján érez­hető, hol is tartunk a közle­kedési kultúrában. Mert a merev elzárkózás, a tartóz­kodás s a félelem az újrafu- tózott gumiktól közlekedés­beli ismereteink hiányossá­gáról tanúskodik. No meg a takarékos szemlélet hiányá­ról is. Mert manapság ha el­koptattuk féltve vigyázott járműveink abroncsait, ki­dobjuk őket. Kukába, rosz- szabb esetbe a sóstói erdő egyik szegletébe. Hogy újra- futózta thatnánk is? Kinek jut az eszébe! Az így összegyűlt gumiab­roncs megsemmisítése a ná­lunk jóval gazdagabb orszá­goknak is dollármilliókba ke­rül. Kísérleteznek ugyan mesterséges zátonyok kiala­kításával, gumiadalékos asz­faltszőnyeg készítésével, ám a legcélszerűbb — ha még le­het! — az újrafutózás. Ha még lehet! Okos masinák so­ra dönt ugyanis az újra hasz­nosításról. Ha még lehet? S hazánkban? Lehet! Mi több, december végétől szűkebb házunk táján, megyénkben is mód nyílik az újrafutózta- tásra. Garancia erre a kótaj— kemecsei Egyesült Erő Tsz- ben jó ütemben épülő üzem­rész. Olasz és NSZK-beli be­rendezésekkel teszik újra fel­használhatóvá a kopott ab­roncsokat. S a kótaji üzem­ből sem hiányoznak a fen­tebb említett „ténymegálla­pító gépek” S csak azok a gu­mik kerülhetnek fel a tech­nológiai sorra, amelyekről egyértelműen kiderül: a biz­tonság veszélyeztetése nél­kül alkalmasak az újrafutó- zásra. Heg is várhatja A kótajiak tervezik szolgál­tatórészleg megszervezését is: akár meg is várhatja a hely­színen az autós „újragumi- jait”... A rendőrnek szánt igazo­lás tehát a múlté lehet; he­lyettesítheti mindezt a tsz- üzem garancialevele. Ami ugye mégiscsak nagy különb- * ség ... Kalenda Zoltán A nyíregyházi főiskolai tangazdaság meleghegyi almalé- üzemében műszakonként 90—100 tartály almát dolgoznak fel. Másodszor is nyugdíjba Diplomája gyémánttá keményedett Január l*vel másodszor vo­nul nyugdíjba a nyíregyházi Lengyel Árpád. S ugyancsak az év első napján ünnepli a születésnapját, immár a 82.-et. Az idős, szikár Árpád bácsi ugyan még jó egész­ségnek örvend, de 1981-től is­mét (ki tudja hányadszor) új életet kezd, most már az „igazi” nyugdíjasok életét. De­cember 31-én a megyei kór­ház műszaki osztályán bú­csúztatták bensőséges ünnep­ségen a munkatársai, barátai. Húsz évvel ezelőtt is jókíván­ságok közepette vonult nyug­díjba, csak akkor pedagógu­sok ülték körül az ünnepi asztalt. Tősgyökeres nyíregyházi. Persze a 60 éves munkavi­szonya alatt sokfelé sodorta a jó, vagy a nem éppen jó sorsa. 1919-ben a tanítókép­ző befejeztével Tiszabercelen kezdett tanítóskodni. A ta­nácshatalom leverése után az új kormány nem ismerte el diplomáját, még egy évet kellett tanulnia, hogy tanít­hasson. Végül is hatvan esz­tendővel ezelőtt kapta meg diplomáját, amely azóta gyé­mánttá keményedett. 1980-ban kapta meg gyémántdiplomá­ját és ebből az alkalomból a Pedagógusok Szakszervezeté­nek megyei bizottsága is el- halmozta szép szóval, jó kí­vánságokkal. Eredményes pedagógus pá­lyafutása után 62 éves korá­ban ment először nyugdíjba a nyíregyházi, pontosabban felsősimái általános iskolából. Közben tanított Szakolyban, rendszeretetre, emberségre is nevelte a megye határán lévő falucska fiataljait. A negyve­nes évek végén a nyíregyhá­zi járásban iskolafelügyelő­ként állt a közösség szolgála­tában. Azt mondja, a munka, a mozgás, a beszélgetés erőt ad neki. Ezért nem vonult vissza a négy fal közé 62 éves korában. Az elmúlt húsz év első felét különböző munka­helyeken töltötte. Precízen dolgozott az IBUSZ-nál, a sporthivatalban és a lakás­építő szövetkézéiben. Az utol­só tíz évben a kórház műsza­ki osztályán napi három órát adminisztrátorkodott, de nem csupán akták mögé bújva, ha­nem a kórházi dolgozók kö­zött. Két testvére él még Nyír­egyházán, szintén tisztes kor­ral. József bátyja 87, Margit nővére 85 esztendős. A fővá­rosban élő Elemér bátyja 84 éves, a Venezuelába szakadt László öccse 72 éves. Árpád bácsi fiatal korá­ban atlétizált, már nem egé­szen fiatal korában a termé­szetbarátkor tagja volt. Egészségét, jókedvét annak is köszönheti, hogy mostanában is „menetrendszerű” az élet­vitele. Nem dohányzik, az al­kohollal csínyján bánik, ká­vét naponta csak egyet fo­gyaszt. Kedvence a baromfi­hús. Szilveszterenként is mér- sékletes, pedig a szilveszterek egybeesnek a születésnapjai­val ... Furcsa érzés fogja el, ami­kor az utcán hatvan éven felüliek szólnak rá: „Hát nem ismer meg, tanító úr?” Hogy is ismerhetné meg valameny- nyi, fél évszázaddal ezelőtti tanítványát? A kórház udva­rán ápolónők „udvarolnak” neki, érti a tréfát, mindenki­hez van néhány jó szava. Zalka Máté utcai kertes la­kásában sokat olvas, még az apró betűket is jól felfogja szeme. Idős felesége a zongo­rán régi dallamokat játszik, de a magnóján a fiatal együt­tesek muzsikája is felcsendül. Nábrádi Lajos Tóth László Papp László özv. Dér Jánosné Az üzlethálózatról „Fejlődjék, korszerűsödjék az állami és szövetkezeti üz­lethálózat.” (Az MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozatából.) TÓTH LÁSZLÓ, a Nyír­egyházi Áfész kereskedelmi osztályvezetője: — A szövetkezet működé­si területéhez Nyíregyháza mellett tíz nagyobb telepü­lés tartozik, ahol a kereske­delmi tevékenység jelentős része ránk hárul. A tíz községben és a megyeszék­helyen jelenleg száz kiske­reskedelmi és ötvenhat ven­déglátóegység található, amelyeknek jó része a most záruló ötéves tervidőszak során épült. — Különösen a kiskeres­kedelmi üzletek gyarapodá­sával lehetünk elégedettek, hiszen az elmúlt öt esztendő alatt huszonkettővel nőtt számuk. Felépültek olyan korszerű ABC-k, mint a nyírteleki, a nagycserkeszi, a nyírpazonyi, a nyírszőlősi, amelyek a legkényesebb igé­nyeket is képesek kielégíte­ni. Sok segítséget kaptunk ehhez a helybeli emberek­től is, különösen a nyír­szőlősi és a nyírpazonyi tár­sadalmi munkások tettek ki magukért az építések során. — öt évvel ezelőtt leg­fontosabb céljaink között szerepelt, hogy minden köz­ségben felépítsünk egy na­gyobb üzletet. Ez mostanra Kálmánháza kivételével megvalósult. Ügy látjuk, hogy ma már a boltok szá­ma kielégítő, de bővíteni kell az áruválasztékot, a ki­szolgálás Színvonalát. Per­sze, építeni fogunk. Már ké­szen vannak a Borbányán építendő ABC tervei, a nyír­egyházi Szamuely-lakótele- pen is akarunk nyitni egy ABC-t, az épülő piaccsar­nokban pedig egy étterem létesítése a célunk. PAPP LÁSZLÓ, a nagy­cserkeszi ABC vezetője: — Nagy szüksége volt már a községnek erre a szép, modern üzletre, ami csaknem ötmillió forintba került. Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány ta­nyabokor tartozik Cserkesz­hez, az ott élő emberek túl­nyomó része is ide jár vá­sárolni. Eleve úgy állítottuk össze az áruválasztékot, hogy a lakosságnak ne kell­jen minden apró dologért Nyíregyházára buszozni. Így aztán megtalálja itt a vevő az almaszappant, az örmény konyakot, de a centrifugát is. — Korábban is a legna­gyobb cserkészi boltot ve­zettem, ott a havi forgalom nem érte el a 800 ezer forin­tot, itt megközelíti a másfél milliót. S ami bennünket is meglepett, igen nagy az át­menő forgalom aránya. A Nyíregyházától Tiszavarvári felé utazók havonta 5—600 ezer forintot is vásárolnak nálunk. — Most szeptemberben adták át ezt az ABC-t, ak­kor az igazat megvallva, nem számítottunk ilyen for­galomra. Néhány hónapja dolgozunk még csak itt, de már látjuk, mit keresnek legjobban az emberek. Tud­juk például, rengeteg erre a gyümölcsös, a kiskert, ezért úgy döntöttünk, hogy tavasz- szal megkezdjük a növény­védő szerek és az aprómag­vak árusítását is. ÖZV. DÉR JANOSNÉ fe- renctanyai nyugdíjas: — A legközelebbi ABC tőlünk 4 kilométerre, Nyír­teleken található, így oda csak a legszükségesebb eset­ben megyünk. Nincs közel, ez igaz, de nem is várhat­juk el, hogy kétszáz ember­nek ide valami fényes üzle­tet építsenek. — Van egy kis vegyesbol­tunk, ahol szinte mindent megvásárolhatunk, ami a mindennapi élethez kell. Van kenyér, tej, só, paprika, olaj, zsír. Igaz, ebből az utóbbiból most nem hiszem, hogy túl sokat adnának el, hiszen majd mindenki vág itt a ta­nyán disznót, ami hosszú időre ellátja a családokat hússal, zsírral, szalonnával. De így van ez azt hiszem a legtöbb kis faluban is. — A boltunk egyébként a felszabadulás után épült, Dessewffy grófok birtoka volt erre, s akkor a kisebb gondjuk is nagyobb volt an­nál, hogy boltot nyissanak. Igaz, a mostanit sem lehet hasonlítani egy korszerű, nyíregyházi üzlethez, de ne­künk megfelel, s ha nagyobb dolgot akar az ember vásá­rolni, hát bemegy a városba. Balogh Géza Új ABC-áruházat adtak át a közelmúltban Nagycserkeszen. A jól felszerelt áruház megkönnyíti a környék bevásárlási gondját. (Jávor L. felv.) Mi a véleménye? I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom