Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 29. események címszavakban HÉTFŐ: Szovjet—norvég külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — Portugáliában Francisco Pinto Balsemao kap kor­mányalakítási megbízást — Az izraeli kormány elte­kint a Golan-fennsik bekebelezésére vonatkozó tervé­nek megvalósításától KEDD: Moszkvában eltemetik Aiekszej Koszigint — Andrej Gro- miko látogatást tesz Szófiában — Negyedik hónapjá­ba lép az iraki—iráni háború SZERDA: Második karácsonyukat töltik fogságban a Teheránban Őrzött amerikai túszok — A pekingi perben véget ér a tíz vádlott kihallgatása — Valóságos utcai harc Zü­richben fiatalok és rendörök között CSÜTÖRTÖK: Ronald Reagan először foglal állást az amerikai tú­szok ügyében, elítélve a iráni magatartást — Nyugati államférfiak karácsonyi üzeneteikben borúlátó hangon nyilatkoznak a gazdasági helyzetről PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev fogadja a lengyel külügyminisztert SZOMBAT: Irak új frontot nyit az iraki—iráni—török határ köze­lében — Szír csapatok és jobboldali libanoni milicis- ták összecsapása Zahle városában VASÁRNAP: A túszügyben közvetítő algériai nagykövet tárgyalása Washingtonban — Bejrutban kiújulnak a harcok — Kissinger volt amerikai külügyminiszter közel-keleti körútra indul Á hét három kérdése O Mit hagy örökül 1981- nek az idei év? Az év utolsó napjai már a politikai mérlegkészítésre ad­nak alkalmat. Egymást érik az államférfiak nyilatkozatai, közvélemény-kutató intéze­tek közlései: ki hogyan látja a most véget érő esztendőt és ki mit vár az új évtől? Az alaphang nyugaton ál­talában pesszimista. Főként gazdasági téren sok új nehéz­séget jósolnak — a már meg­levők mellé... Az energia­gondok állandósulni látsza­nak. Az olaj ára tovább emel­kedik. Á'”!,”fekete áíany” ' üzemanyagként és ipari nyers­anyagként mind többe kerül, így az infláció csak fokozód­hat. Az atlanti világban ellenté­tek forrása az az amerikai követelés, hogy a NATO- szövetségesek minden évben legalább három százalékkal — méghozzá „tiszta” három százalékkal, az infláció hatá­sának leszámítása utáni há­rom százalékkal — növeljék katonai kiadásaikat. Ez azon­ban óriási teher a NATO-ta- gok többségére, amelyek amúgy is kilátástalan küzdel­met folytatnak az infláció és a munkanélküliség, meg ál­lamháztartásuk deficitje el­len. Az amerikai igényt poli­tikailag és propagandaszem­pontból azzal támasztják alá, hogy — „szovjet fenyegetés­ről” beszélnek. Aligha várha­tó, hogy ilyen körülmények között a Reagan-kormányzat több hajlandóságot mutasson az enyhülési politika folyta­tására, mint elődje. Egyelőre azonban meg kell várni Reaganék első tetteit... Előjelnek, persze, nem a legbiztatóbb, hogy a NATO volt főparancsnokát, Haig tá­bornokot szemelte ki külügy­miniszterének a megválasztott elnök, aki a hadügyi tárcát pedig egy — üzletemberre bízta, Casper Weinbergerre... 1981 „örökségként” veszi át 1980-tól nemcsak a több mint három évtizedes közel-keleti válságot, hanem a frissebb közép-keleti problémacsopor­tot is. Az időszerű kérdések itt úgy hangzanak, hogy vé­gül merre orientálódik Irak és Irán, vagy hogy mikor csillapodik az imperialisták (no és Kína, meg egyes iszlám országok) hangoskodá­sa Afganisztán miatt? Persze, tucatszám lehet címszavakban felsorolni a megoldatlan problémákat: az afrikai Csád polgárháborúját és a körülötte kialakult be­folyási harcot, a Polisario küzdelmét a független nyu- gat-szaharai államért, az új zimbabwei állam megerősíté­sének szükségességét, a dél­afrikai fajüldöző rendszer el­leni újabb rohamokat, a la­tin-amerikai antifasiszta moz­galmat a chilei Pinochet- rendszer megdöntésére, vagy a salvadori véres junta elle­nében, Ázsiában a kínai nagyhatalmi terjeszkedés megfékezését az indokínai or­szágok határain, Európában pedig megemlíthetjük a ter­rorizmus és az újfasizmus fel­bukkanását, az ellene való elszánt harcot... © Miért nem volt „treuga dei” a Közel- és a Kö­zép-Keleten? Az iraki—iráni ellenséges­kedés tovább tart, s persze, nem lehet csodálkozni azon, hogy a mohamedán állam­vallásé országok nem tartot­ták tiszteletben a keresztény ünnepet, amely valaha úgy­nevezett „treuga dei”, „isten békéje” folytán fegyvernyug­vást hozott néhány napra a háborúkban. De ismét ropog­ni kezdtek a fegyverek Liba­nonban is, amely pedig rész­ben keresztény ország: éppen a jobboldali, keresztény mi- licisták támadták meg az arab rendfenntartó erők szír alakulatait. Az iraki—iráni háború már negyedik hónapjába lépett. Hol vannak már azok a szak­értők, akik szerint a két ál­lam hadserege csak tíz-húsz napig tartó háborúra volt felkészülve ... Az irakiak vál­tozatlanul benn állanak irá­ni területen és a frontvonalat majdani határvonalként sze­retnék elismertetni. Új fron­tot is nyitottak a török határ közelében, nyilván az ott élő kurdok támogatására és a teheráni kormánnyal való szembefordításukra. Irán ellenállásának kulcs­kérdése az amerikai eredetű fegyverzet pótlása, kiegészí­tése. Ez azonban csak a túsz­ügy rendezése után, illetve éppen annak révén képzelhe­tő el. A teheráni kormány 23,4 milliárd dollárt követel. Az összegnek jó része min­den bizonnyal fegyverek vá­sárlására kellene. A majdani megoldást amerikai körök­ben így képzelik el: a „vált­ságdíj” visszakerülne a fegy­verek árának formájában az amerikai hadiipar páncél- szekrényeibe. O Mit javasol Nyugat- Európa a közel-keleti probléma megoldására? A karácsonyi ünnepek ide­jén lebbent fel a titok fátyla arról a tervről, amelyet — egyes sajtó jelentések szerint — a nyugat-európai államok, a Közös Piac országainak ve­zetői a december elején Luxemburgban tartott csúcs- találkozójukon fogadtak el a közel-keleti probléma megol­dására. Eszerint a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet be kell majd vonni a végleges rendezést célzó tárgyalások­ba. Ezt megelőzően az izrae­lieknek két éven belül ki kell vonulniok a Jordán folyó nyugati partján, s a Gázai övezetben elfoglalt területek nagy részéről. Az ENSZ égi­sze alatt átmeneti közigazga­tásra kell bízni a kiürített területeket. A Közös Piac országai sze­rint a palesztin népnek lehe­tőséget kell adni arra, hogy később dönthessen: önálló ál­lamot akar-e alapítani, vagy föderációba kíván tömörülni Jordániával és Izraellel? A nyugat-európai állam- és kormányfők — úgy hírlik — törvénytelennek minősítették az Izrael által megszállt te­rületeken az úgynevezett stra­tégiai települések létesítését. Ez a nyugat-európai terv kétségkívül „arab-barátnak” tűnik, amit a Közös Piac or­szágainak „olajéhsége” ma­gyaráz. Párizsban vagy Bonn­ban abban reménykednek, hogy több olajat kapnak és kedvezőbb feltételekkel, ha az arab olajtermelő országok szája íze szerint nyilatkoz­nak a közel-keleti válságról. Persze, nagyon sok múlik azon, hogy a Reagan-kor­mányzat miként foglal állást. Egyelőre a Reagan-csapat tagjai sokkal inkább fogják Izrael pártját, mint Carter tette. Kissinger volt külügy­miniszter „magánemberként” a Közel-Kelet országaiba lá­togat és puhatolózni kíván a megoldási lehetőségek dol­gában. Egyelőre az izraeli kor­mány is várakozó álláspontra helyezkedik: jellemző, hogy a kabinet egyelőre letett ter­véről, amely a Golán-fennsík bekebelezését eredményezte volna. Pálfy József Karácsony napján Moszkvában tárgyalt Jozef Czyrek lengyel külügyminiszter. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő és Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter a Kremlben Czyrekkel és Olsewskivel. (Kelet-Magyarország telefotó) NSZK: vélemény Magyarországról A Magyar Kereskedelmi Kamara és az NSZK-ban megjelenő Manager Maga­zin 1980 júniusában felmérést végeztetett az NSZK-ban an­nak megállapítására, hogy mennyire ismeri a lakosság Magyarországot és a magyar termékeket. A felmérés szerint orszá­gunk megítélése igen kedvező a nyugatnémet lakosság kö­rében. A beérkezett válaszok szerint a megkérdezettek kö­zel 90 százaléka hazánk tája­it szépnek, éghajlatát kelle­mesnek, lakóit barátságosnak tartja, akik még jó konyhát is visznek. Valamivel kedve­zőtlenebb válaszokat adtak viszont a közlekedésünkről, a kulturális kínálatunkról, va­lamint a nálunk tapasztalha­tó kiszolgálásról. Az össze- senben nagyon hízelgő véle­mény ellenére az elmúlt húsz év során mindössze 1 millió nyugatnémet állampolgár töl­tötte szabadságát Magyaror­szágon (alig több, mint az összlakosság 2 százaléka), a csupán átutazók ismeretei hazánkról viszont igen felüle­tesek. A magyar árukat és már­kaneveket (IBUSZ, MALÉV, Herz, Glóbus, Egri, Tokaji stb.) azonban alig-alig isme­rik az NSZK-ban. Az egyéb­ként jó hírnévnek örvendő, s a fogyasztásban is jelentős szerepet játszó borokról, étel- konzervekről, szalámiról és paprikáról sem tudták sokan, hogy magyar származásúak. A 27 milliárd forint értékű magyar kivitel 24 százalékát kitevő fogyasztási iparcikke­ket pedig jóformán senki sem tudta Magyarországgal össze­kapcsolni. Pedig a magyar áruk fo­gadtatása igen jó azok köré­ben, akik ismerik e cikkek származási helyét. Ugyanis a választ adók 78 százaléka a magyar termékeket a többi NSZK-ban vásárolható im­portcikkel azonos jó minősé­gűnek értékelte, sőt 8 száza­lék egyenesen jobbnak tar­totta az egyéb országokból származó termékeknél. A fel­mérés eredményei jó tanul­ságul szolgálnak külkereske­delmi szerveink számára a további feladatokat illetően. Műszaki fejlesztés a gazdasági feladatok jobb megoldásához (Folytatás az 1. oldalról) alkatrészgyártás és fehérje­gazdálkodás egy-egy területe is. Az ilyen jellegű pénzügyi támogatásra azért van szük­ség, hogy egy-egy népgazda- ságilag, vagy tudományos, műszaki, stratégiai szempont­ból fontos fejlesztésre akkor is sor kerülhessen, ha az ér­dekelt vállalatoknak, vagy kutatóintézeteknek nincs elég pénzük a távlatilag fontos feladatok végrehajtásához. — Az OMFB az országos licencpolitika koordinálója. Az a véleményem, hogy a külföldről ésszerű feltételek mellett megvásárolható isme­reteket ne magunk fedezzük fel újra, hanem vegyük át. Ennek az elvnek a követke­zetes végrehajtása minden­képpen segíti a hazai kutató­fejlesztő kapacitás hatéko­nyabb hasznosítását. Az OMFB rendelkezésére álló pénzügyi alapok a vállalati licencvásárlások megvalósí­tásához is segítségül szolgál­tak a múltban, és szolgálnak a jövőben is. Néhány példát említek a jelentősebb vásár­lások közül: a Dunai Vasmű részére üstmetallurgiai licen- cet vásároltunk, melynek se­gítségével ma már a legszigo­rúbb követelményeket is ki­elégítő mechanikai tulajdon­ságú lemezacélokat gyárthat­nak. A Tiszai Vegyi Kombi­nátnál az általunk támoga­tott licenc- és know-how- vétel nyomán megvalósuló­ban van — elsősorban az élel­miszeriparban használt — ce­lofánt helyettesítő műanyag fólia gyártása. Segítettük az Egyesült Izzót, hogy az úgy­nevezett Ribbon-szalag rend­szerű izzólámpabura-gyártást meghonosítsa. Ezzel a bura­gyártó teljesítményét több mint hússzorosára növelhette. — Jelentősen hozzájárul­tunk a számítástechnikai ipar ha?ai megalapozását szol­gáló licencek vásárlásához. Ez tette lehetővé, hogy bekap­csolódhassunk a szocialista országok együttműködésébe, melynek eredményeként ma már tőkés importból csak egyedi esetekben hozunk be számítógépet. Végül is az idén több mint 300 millió forint értékben támogattuk a vál­lalatok licenc-, know-how- és prototípusgép-vásárlásait. Több mint egy tucat korsze­rű technológiát hoztunk be az országba. A nitrokémia ipartelepek például egy japán eljárást vett meg fontos nö­vényvédő szer alapanyag elő­állításához, a Taurus a radiál- abroncsok hazai konstrukció­jának kidolgozásához vásá­rolt technológiát, és ugyan­csak licencvásárlás nyomán valósul majd meg a motor­benzinek keverését irányító, számítógéppel vezérelt rend­szer. —• A bizottság csaknem 20 éves működése alatt mintegy kétezer tanulmány készült egy-egy szak- és tudományág helyzetéről, az elemzések nagy része az ipari gyakor­latban hasznosult. Az idén több mint 100 tanulmány tér­képezte fel a hazai ipar és mezőgazdaság egy-egy fontos, több ágazatot érintő területét. Ennek ellenére az a vélemé­nyem, hogy túl sok a tanul­mány, s noha ezek nélkülöz­hetetlenek lesznek továbbra is, a jövőben inkább a mű­(Folytatás az 1. oldalról) sítása mellett, azzal össze­hangoltan a többi alapbér­rendszer változtatására is sor kerül. A bértételek emelése nem jelent általános bérpolitikai intézkedést, illetve béreme­lést. Az alapbérrendszer mó­dosítása az ösztönző bérezés feltételeit biztosítja; a bérek növekedését továbbra is a vállalati és az egyéni teljesít­mények alapján lehet elérni. Az új bértarifák lehetővé te­szik, hogy a legjobban dol­gozók az átlagosnál lényege­sen magasabb béremelést kaphassanak. A bértételek felemelt alsó határát a vállalatoknak ön­szaki-tudományos prognózi­sok és a fejlesztési koncep­ciók kidolgozáséra; - a több ágazatot egyaránt érintő, át­fogó problémák feltárására — mint a kemizálás, automa­tizálás, anyagmozgatás és -csomagolás — fordítjuk erő­inket. Olyan nagy horderejű kérdések megválaszolására akarunk elképzeléseket, nem­egyszer alternatívákat kidol­gozni, mint például az elekt­ronikai, a vegy-, a gép- és az élelmiszeripar, a közlekedés, valamint a vízgazdálkodás jö­vőbeni fejlesztési útjai. — Tevékenységünk egy ré­szét a közelmúltban elfoga­dott országos középtávú ku­tatási-fejlesztési tervben fog­laltuk össze. Ennek kidolgo­zásában az OMFB is aktívan részt vett. A középtávú terv 12 közvetlen gazdasági célza­tú és egy környezetvédelem­mel kapcsolatos, valamint egy társadalomtudományi prog­ramot tartalmaz. Bízunk ab­ban, hogy a programok sike­res végrehajtása jelentős se­gítséget nyújt majd a VI. öt­éves tervben megfogalmazott gazdasági célok megvalósítá­sához — fejezte be nyilatko­zatát Szekér Gyula, az OMFB elnöke. erőből 1983. március 31-ig kell biztosítaniuk. E kötelező béremelés azonban nem je­lenthet követelmények nél­küli bérkiáramlást. Az új alsó határnál alacsonyabb bérű dolgozók esetében az eddiginél magasabb teljesít­ménykövetelményt kell tá­masztani és alapbérüket en­nek teljesítésétől függően lehet emelni. Azokat pedig, akik az adott munkakörben támasztott követelmények­nek még minimális szinten sem felelnek meg, más mun­kakörbe kell helyezni. Ezzel elkerülhető, hogy a nem ki­elégítő teljesítményt nyújtó dolgozók kötelező béremelé­se korlátozza a jól dolgozók ösztönzési lehetőségeit. Emelik a bértételek alsó és felső határát rí r^fAvn 1I I mJA >!• a m I táv ___I « i i qt 11 j».

Next

/
Oldalképek
Tartalom