Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
1980. december 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Közügy □ pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései napjaink jelentős társadalmi-politikai eseményei. Nem szükséges különösen bizonyítani, hogy a pártéletnek ez az eseménye, nem csak szorosan vett belső pártügy. A mi viszonyaink között, ahol a párt vezető szerepe a társadalmi életnek meghatározó tényezője, ez szinte magától érthető. Senki számára sem lehet közömbös, hogy a párt általános tevékenysége, politikája hogyan alakul, hogy konkrétabban a helyi párt- szervezeteknek milyen a működése, mennyire érzékelik és fejezik ki a valós szükségleteket, hogyan számolnak a rendelkezésre álló lehetőségekkel, stb. Mindez döntően meghatározza egyéni, vagy kollektív erőfeszítéseink hatékonyságát, jelentősen befolyásolja egyéni sorsunkat, boldogulásunkat. Az összefüggések nyomán könnyebb megérteni, miből fakad a pártonkívüli emberek igénye és készsége, hogy részt vállaljanak a pártnak minden jelentős politikai akciójában. Véleményükkel, javaslataikkal hozzá szeretnének járulni a jobb döntésekhez, az eredményesebb szervező munkához. De ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a párt- szervezeteknek mindent meg kell tenniük ennek a felelősségérzetnek, jobbító szándékú tenniakarásnak felkarolásáért, gyakorlati érvényesítéséért. Hiba lenne ezt valamiféle kegyes politikai gesztusként felfogni. Valójában a párt politikai vezető szerepéből származó szükségletről, alapvető párt- kérdésekről, a szocialista társadalomépítés mindnyájunk közös ügyéről van itt elsősorban szó. Mindez és így elvileg világos, általánosságokban elfogadott, sőt sok helyütt a politikai gyakorlatban is érvényesített munkastílus. Korántsem jelenti azonban, hogy egyesek meg nem értésből, vagy rosszul felfogott és értelmezett „politikai diszkrécióból” a titokzatosság leplével fonják körül a pártéletet, mesterséges falakat emelnek a pártszervezet és a szélesebb dolgozó rétegek között. Máshol bizonyos kényelemből, „ne szaporítsuk tovább a munkát” jelszó alatt zárkóznak be a maguk szűkebb szervezeti falai mögé. Ez senkinek sem jó, visszatetszést szül az emberek körében, rontja a ténylegesen megalapozott tekintélyt és bizalmat, misztifikálja a pártéletet. Ha a pártszervezetek bizalmat, támogatást várnak a pártonkívüliektől, akkor azt minden eszközzel elő is kell segíteni. Többek között megfelelő politikai nyíltsággal is, hogy közvetlen tapasztalatok útján nap mint nap érzékeljék munkájukat, együtt gondolkodva és együtt cselekedve építsék kapcsolataikat. A beszámoló taggyűlések, bár kétségtelenül jobban a belső pártéletre irányítják a figyelmet, mégsem jelenthetik az elzárkózó befelé fordulást. A pártmunka, így a taggyűlés sohasem lehet öncélú, mindig a politikai feladatokat kell szolgálnia, annak az eszköze. Ha ezt szem előtt tartjuk, elkerülhetjük a befelé fordulást és aktív, pezsgő politizáló légkört teremthetünk nemcsak a pártszervezeteken belül, hanem a szélesebb körökben is. □ taggyűlések lebonyolítása és a feladatoknak határozatokban való rögzítése nem befejező akkordja, hanem kezdete a további politikai munkának. Ezután veszi kezdetét a határozatok végrehajtásának megszervezése, gyakorlati megvalósulása. Ezzel kapcsolatban is az első és alapvető feladat a pártonkívüli- ek érdemi tájékoztatásának a megszervezése. A leg-- jobb szándék mellett csak ilyen módon képesek a párt politikai határozataival azonosulni és meggyőződéssel dolgozni megvalósításukon. Ilyen szellemben készülnek a pártszervezetek az év végi beszámoló taggyűlésekre, az a politikai szándék vezeti őket, hogy ez is jó alkalom lesz a pártélet további fejlesztése mellett politikai befolyásuk növelésére, a tömegkapcsolatok erősítésére. Rákos Imre A Csepel Művek nyírbátori Fúrógépgyárában az egyik legértékesebb géppel a hengerköszörűvel dolgozik Fekete László. (Elek Emil felvétele) A KEMÉNYÍTŐRŐL KEMÉNYEN Oda a tartalom, marad a név! Olcsóbb a dollár a forintnál? Az üzem hivatalos neve: a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri keményítőgyára. Ez az egyetlen keményítőt gyártani tudó üzem hazánkban. Évi kapacitása 150—200 vagon burgonyakeményítő, ami megközelítően fedezi a hazai szükségletet. Az üzem előállít még búzakeményítőt, s tölt üdítőitalokat. Felépült Nyíregyházán a Jég utcán a Tempó szövetkezet új autószervize, ahol a termelést 1981 februárjában kezdik meg. (E. E. felv.) Pihenő gépsorok — Mennyi keményítőt gyártanak az idén? — teszem fel első, és ekkor még nem sejtettem, naiv kérdésemet. — Semennyit — hangzik Gyöngyösi Imre főmérnök la- konikus válasza. — Gépeinket rendbehoztuk, a szervezést elvégeztük, mindent előkészítettünk, a feldolgozandó burgonya megszerzésére mindent elkövettünk, mégse indult se tavasszal, se ősszel egyetlen gépünk sem. — íme a dosszié — mutatja Németh Ferenc anyagosz- tály-vezető —, melyekben sorrendben itt fekszenek erőfeszítéseink bizonyítékai. Mint egy kolduló barát, úgy házaltam végig még a nyár folyamán az országot, honnan lehetne burgonyát szerezni. Íme, az akkori ígéretek. Olvasom a sort: szabolcsi ZÖLDÉRT: 3—400 vagon, Baranya: 15, Borsod: 20, Fejér: 50, Ágker.: 300 vagon. A gyár elsősorban területi érdekeltségű cégektől vásárol, így ZÖLDÉRT-ektől, tsz-értékesí- tő központoktól, Ágker. Kittől. Vagyis az előrejelzők mind komoly cégek. Füstbe ment burgonya — Mondani sem kell talán — így Gyöngyösi Imre —, az előzetes ajánlatokból nem lett szerződés. Nem arról van tehát most szó, hogy valaki megszegett valamit. Egyszerűen visszaléptek. AKI A KEVESET... Többségében fiatalok vannak a flaszteron jövők-menők közt. Lépkedésükben nem vesznek észre semmit. Ám egy idősebb néni elengedi lánya vagy menye karját. Fekete fejkendőjén megigazítja a kötést, utána lassú ereszkedéssel lehajol. Felvesz valamit és rá köpköd vékonyan. Utána barnacsíkos zsebkendőt húz elő hosszú kabátja zsebéből. Gondosan megtörli azt a felvett valamit. A fiatalabb kísérő zsémbeskedik: „Ugyan anyu, ennyi nép előtt. Azért a vacak húsz filléresért?!” A néni továbbindulás közben kis izgalommal mondja: „Na és mit számít a tömeg. Aki a keveset megveti, a sokat nem érdemli!” £ itt béri dolgok TÁJÉKOZÓDÁS Csizmás, kalapos bácsi'szólít meg a Dózsa György utcán. Arra kér, ha helybeli vagyok, segítsem ki tájékozódásában. Tiszavasváriból a körzeti orvos utalta be a megyei szakrendelőbe. Mondom neki, alaposan elkerülte útjának célját. Erre kis ideig hallgatva meglepetten néz. — Hát bizony, jó negyven éve, ifjú katona koromban jártam Nyíregyházán. Nehéz azt szóban mondani, mekkorát változott azóta. Egyáltalán nem tudok tájékozódni. Köszönöm az útbaigazítást. Csak bizony már el ne késsem a röntgenről... SZÁNKÓ Az apa viszi a takaros kis szánkót a hóna alatt. Mellette kocog a tíz-év körüli fiúcska. Hallom a beszédüket. — De ugye apu, prímául fog siklani a szánkó? — Persze. Ha hó lesz. — Volt már nem régen, de elment. Miért, apu? — Úgy hozta az időjárás. El kellett olvadnia. — Mikor lesz megint hó? Az újabb válasz késik és bizonytalan is. — Ha a tél úgy alakul... biztos hoz tartós havat. Akkor fog siklani a szánkó .. . El kellett maradnom tőlük. Nem hallottam a srác további apagyötrő kérdéseit. (asztalos) „Csatoltan visszaküldjük ipari burgonyára szóló .Termékértékesítési Szerződéseket’ aláírás nélkül. Sajnálattal közöljük, hogy megbízó gazdaságaink az ipari burgonyát munkaerő hiányában kiválogatni nem tudják. Olyan 1 nagymérvű a földrögösség, hogy azt vagonba rakni nem lehet. Szabó János sk. osztályvezető, Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató K. V. területi központja, Szentes.” „A 2448 80. sz. levelük mellékleteként megküldött 3 garnitúra burgonyaszerződést sajnálattal aláírás nélkül visszaküldjük. Korábban levélben is megkeresett termelőgazdaságaink a jelenleg kialakult burgonyahelyzetben nem tudják a szállítást vállalni. Pollner Gusztáv igazgatóhelyettes, BAZ megyei ZÖLDÉRT.” „Folyó évi, burgonyára megküldött szerződésajánlatukat köszönettel vettük, de szerződéskötésre lehetőségünk nincs, mivel a vártnál gyengébb terméskilátások miatt gazdaságaink üzemen belül is meg tudják oldani az ipari burgonya hasznosítását. A 3 db szerződést mellékelten visszaküldjük. Magdics István főosztályvezető-h., Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft., Budapest.” Jöjjön az import! — Hogy mindent megpróbáljunk, tárgyaltunk mező- gazdasági termelési társulásokkal. Ajánlottuk: termeszszenek magas keményítőtartalmú burgonyát, akkor magasabb árat tudunk fizetni. Mindenki úgy spekulált: ha mi vállalunk minden kockázatot, akkor igen. Ez viszont túlzott rizikó — magyarázza Németh Ferenc. — És máris eljutunk a lényeghez — folytatja a főmérnök. — Mi egy mázsa ipari burgonyáért 1,15-öt tudunk fizetni kilónként. Többet a világért sem, hiszen egy kiló kész keményítő ára 1,66 forint. A termék így is éppen- éppen, hogy nem veszteséges. Ennyiért pedig nem szívesen adja el senki. Kiderült, hogy bármelyik tsz-nek jobb üzlet, ha ledarálja és féleteti az ipari burgonyát. Arról már nem is beszélek, hogy egy piaci konjunktúra esetén: minden a fogyasztónak! Tagadhatatlan: rossz termés, alacsony ár, magas szennyezettség, munkaerőhiány — máris visszalép minden eladó. De mi történik az országban, ahol mégiscsak kell a keményítő? — Jön az import. Mégpedig a tőkés. Sajnos, a szocialista piacok leálltak, így hát kemény valutáért kell behozni a szükségletet — világosít fel Gyöngyösi főmérnök. Vevő van — áru nincs Pedig ü demecseri keményítőnek lenne piaca itthon. A gyógyszeripar csak burgonyakeményítőt tud használni, az itteni intenzív fejlődés sürgetné a több keményítőt. A húsipar bizonyos készítményekhez szintén hém tud mákt bedolgozni. A papíripar a mostani nagy rekonstrukció után számos know-how-t vásárolt, ezek mind a burgonyakeményítőre alapoznak ragasztógyártási technológiáknál. A textiliparnak is hiába ajánlgatják a búzakeményítőt, nem tudják alkalmazni. A keményítőgyár — az egyetlen az országban — így sorra elutasítja a vevőket. A külkereskedelem pedig egyre- másra veszi a Közös Piacon a keményítőt. — Racionális lett volna, ha végérvényesen megszüntetik a gyártást — mondja Gyöngyösi Imre. — Erre az volt a válasz: nem lehet, népgazdasági érdek. így aztán szemrebbenés nélkül leírják évi tervünkből a 25 milliót, amit a keményítőre terveztünk. Mindebből viszont még mindig nem lesz burgonyakeményítő. A demecseri gyárnak az össztermelésében a burgonya- keményítő csupán nyolc százalékot képvisel. A kiesését más termékből még kompenzálni is tudják. De hol marad a józan ész? Egy gyár áll, mert a nyersanyag — jelen esetben a krumpli — felvásárlási ára nevetségesen alacsony. — Nem tudjuk megérteni — magyarázzák a gyáriak —, hogy miért nem volt olcsóbb dotálni a hazai burgonya fel- vásárlási árát, mint drága valutáért vásárolni külföldön. Ha azt vesszük, hogy gyárunknak 2 millió kiló burgonyára van szüksége, akkor az egykilónként 50 filléres kiegészítés se lenne több, mint egymillió forint. Jó lenne tudni, hogy 200 vagon import mennyi dollárba kerül! Demecserben már abban sem remélnek, hogy a tavaszi hűtő- és verembontások után beindul a burgonyakeményí- tő-gyártás. Az iparág láthatóan nem tartja fontosnak, hogy valutát takarítson meg, s itthoni, jól felszerelt gyárát kihasználja. Bőkezűen futja dollárra, márkára, de nem fut energia a hazai gondok megoldására. Ez már nem is hiba. Ez bűn. Bürget Lajos Kezdeményezők A XII. PÁRTKONGRESSZUS határozata arra hívja fel a pártszervek és -szervezetek figyelmét, hogy határozottan lépjenek fel a hivatalnoki munkamódszer ellen: „legyenek az új kezdeményezések támogatói és segítsék megvalósításukat” A nyíregyházi városi pártbizottság felkarolta a SZÁÉV és a KEMÉV párt- bizottságai és a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat pártvezetősége közös kezdeményezését. Hogy mi ennek a lényege? Vannak olyan sajátos párthatározatok, amelyek egy-egy iparágat, tárcát érintenek csupán, az ott dolgozó kommunistáknak jelölnek teendőket. Nos nagyon lényeges viszont az, hogy az itt dolgozó párttagok helyesen, vagyis azonos módon értelmezzék, mert csak így várható egységes, következetes cselekvés a végrehajtásban. Különben csorbát szenved a határozat. Ez az elképzelés vezette e háröm építőipari pártszerv vezetőit, amikor kezdeményezték, hogy pártcsoportvezetőik részére együtt, egységes tematikával továbbképző tanfolyamot szerveznek. Sikeres volt a hatvan pártcsoport- vezető közös elmélkedése. Együtt beszéltek a XII. pártkongresszus építőiparra vonatkozó feladatairól, s ebben a pártcsoportok teendőiről. Az eszmecserét Sóstón, a SZÁÉV üdülőjében tartották, amelyen a pártcsoportok szerepé 'öl, jelentőségéről, a bizalmiak személyes, felelősségéről Ambrusz János, a KEMÉV pártbizottságának titkára tartott’ érdekes, az építőipar sajátosságaira éoített előadást. Ezt követően Sííibó. Gvpla. a SZÁÉV pár zottságának tit- ' kára vezetésével került sor hasznos eszmecserére, érdekes konzultációra a pártcsoportvezetők között. HATVAN PÁRTCSO- PORTVEZETÖ cserélte ki tapasztalatait. Olyan, mindhárom építőipari vállalat pártmunkásait, sok száz kommunistáját érdeklő gazdaság- és pártpolitikai kérdéseket vitatott meg, amelyek eredményesen segíthetik a kongresz- szus rájuk vonatkozó határozatainak helyes értelmezését és alkalmazását. Farkas Kálmán Exportra készül Szovjet megrendelésre pótkocsihoz tengelyeket esztergái Ancsák Béla szakmunkás, a HAFE nyíregyházi üzemében. (Both Pál Ambrus felvétele)'
