Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 2. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából a magyar vezetők a következő üdvözlő táv­iratot küldték az ország vezetőinek. KAYSONE PHOMVIHANE elvtársnak, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizott­sága főtitkárának, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság miniszterelnökének, SZUFANUVONG elvtársnak, a Laoszi Né­pi Demokratikus Köztársaság elnökének, a legfelsőbb népi gyűlés elnökének Vientiane » Kedves elvtársak! A Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság kikiáltása ötödik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács és az országgyű­lés, valamint a dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizott­ságának, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság Kormányának, a legfelsőbb népi gyű­lésnek és á laoszi népnek. Pártunk és a szocializmust építő magyar nép nagy figyelemmel kíséri és őszintén üd- vözl; azokat a történelmi vívmányokat és si­kereket. melyeket a laoszi nép marxista—le­ninista élcsapatának, a Laoszi Forradalmi Néppártnak a vezetésével az elmúlt fél évti­zed alatt elért a népi hatalom megvédelme- zéséber. és megszilárdításában, a társadalom szocialista átalakításában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártja­ink, országaink és népeink barátsága, és sok­oldalú együttműködése tovább erősödött a marxizmus—leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus elvei alapján a két nép, a szo­cializmus, a haladás és a béke egyetemes ügye javára. Nagyra értékeljük és támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, melyeket a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság tesz az indokínai térség békéjéért és biztonságáért, az ott élő népek imperialistaellenes összefogásáért, szo­ros együttműködésük elmélyítéséért. Miként a múltban, a jelenben is az egész magyar dolgozó nép szolidáris a laoszi nép­pel abban a harcban, melyet országa függet­lenségéért, területi integritásáért és szuvere­nitásáért, belső vívmányai megőrzéséért foly­tat. Nemzeti ünnepük alkalmából további si­kereket kívánunk önöknek és a testvéri lao­szi népnek a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság felvirágoztatása, békéje és biztonsá­ga érdekében kifejtett nemes tevékenységük­höz. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke APRÖ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke flz SZKP KB tervezete a XXVI. kongresszusra (Folytatás az 1. oldalról) ja a várost, hogy ellenőriz­ze a munkát. Sajnos, sok ház- felügyelőt kellett figyelmez­tetni kötelességére. Ismétlődő esetben már bírságot szabnak ki. Rendkívüli helyzet állt elő a vasúti közlekedésben is, hi­szen a hóvihar az egész or­szágra kiterjedt. A szegedi gyors például 15 órát késett és vasárnap este helyett csak hétfőn, háromnegyed 12-re érkezett meg Nyíregyházára. Hétfőn hajnaltól délig egyet­len személyszállító vonat sem futott be rendes időben, a mellékvonalakon átlagosan 60—80, a távolságin 100—120 perces késések voltak. A ké­sés miatt sokan kérnek igazo­lást a vasúttól. Hétfőn délig legalább nyolcszázat kellett kiadni a nyíregyházi állomá­son. A megye autóbuszfor­galmában is zavart oko­zott a rendkívüli időjárás. Hétfőn reggel Szabolcs-Szat- már megyében —a Volán tá­jékoztatása szerint — átlago­san harminc percet késtek az autóbuszok. Négy iáratot nem tudtak műszaki hiba mi­att elindítani; hármat Nyír­egyházán egyet pedig vidé­ken. Jelenleg minden szolgá­lati helyen van két szerelő­kocsi személyzettel, akik hí­vásra azonnal kimennek. Ezenkívül egy kiskocsi ál­landóan cirkál az utakon, hogy ahol szükség van rá, azonnal beavatkozzon. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség hétfőn ismertette a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak határozatát. A dokumentum a követke­ző címet viseli: „Az SZKP KB tervezete az SZKP XXVI. kongresszusára a Szovjetuniónak az 1981—85- ös évekre, valamint az 1990- ig terjedő időszakra szóló gazdasági és társadalmi fej­lesztése fő irányelveiről”. A Határozat szerint az SZKP KB jóváhagyta a ter­vezetet és úgy rendelkezett, hogy azt 1980. december 2-án nyilvánosságra kell hozni és országos vitára kell bocsá­tani. Varsóban hétfőn délután megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának hetedik plenáris ülése. A tanácskozá­son Stanislaw Kania, a köz­ponti bizottság első titkára elnökölt. A napirend első pontja a politikai bizottság referátu­ma, amelynek címe: „A párt feladatai a társadalmi élet megújulásának szocialista jellegéért vívott harcban”. A referátumot Stanislaw Kania terjesztette elő. „A dolgozó kollektívákban, az oktatási intézményekben, a fegyveres alakulatoknál, a párt-, a szakszervezeti és a Komszomol-szervezetekben, a kerületi, a városi és körzeti pártbizottságok plénumain, aktívaüléseken, a területi pártkonferenciákon és a szö­vetségi köztársaságok párt- kongresszusain, valamint a sajtóban, a rádióban és a te­levízióban, a párt-, a Kom- szomol- és a gazdasági okta­tás keretei között, végül a la­kókörzetekben is meg kell vi­tatni az SZKP Központi Bi­zottságának irányelvterveze­tét” — mondja a határozat, amelyet Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára írt alá. A PAP hírügynökség je­lentése szerint a Stanislaw Kania által előterjesztett re­ferátum után Józef Pinkows- ki, a politikai bizottság tagja, a minisztertanács elnöke szó­lalt fel a LEMP Központi Bi­zottságának délután megnyílt plenáris ülésén. Pinkowski az ország gazdasági helyzetéről és az azzal kapcsolatos tenni­valókról szóló tájékoztatót is­mertette. Pinkowski miniszterelnök tájékoztatója után megkezdő­dött a központi bizottság ülé­sének vitája. . Tanácskozik a LEMP KB plénuma (Folytatás az 1. oldalról) keresett, de más megyékbe is szállítanak a Nyírségből. Ugyanígy megfelelő mennyi­ségű kelkáposztával és vörös­káposztával is ellátja a lakos­ságot a Zöldért vállalat. Nem lesz hiány karalábéból, céklából, zellerből, fokhagy­mából és körtéből sem, hi­szen az igényeket jóval meg­haladja a betárolt készlet. Tormát nem tárol a válla­lat, ezt Hajdú-Bihar megyé­ből vásárolja. Az ünnepek előtt nagyobb mennyiséget küldenek a Zöldért-boltokba, így bőven kerülhet a keresett termékből a karácsonyi és szilveszteri asztalokra. Nyu­godtan készülhetnek a házi­asszonyok a beiglisütéshez is, a boltokban felkészülnek a várhatóan nagy ünnepi mák- és dióbélforgalomra. Téli almából — bolti forga­lomban — 700 tonna a me­gye lakosságának az igénye. Ez az aránylag kis mennyi­ség azzal magyarázható, hogy Szabolcs-Szatmár megyében nagy volumenű a háztáji és kisegítő gazdaságokban ter­melt alma, ami befolyásolja a központi értékesítést. Burgo­nyából több mint háromezer tonnát tárolnak. Ebben az évben összesen 6100 tonna zöldséget és gyü­mölcsöt tárolnak a megye la­kosságának. Ezt a hatalmas mennyiséget a megye külön­böző helyein tartják. Így a nyíregyházi almatárolóban, a borbányai értékesítési raktár­ban, Baktalórántházán, Máté­szalkán, Nyírbátorban, a nyír­karászi, a nagycserkeszi és a nyíregyházi Vörös Csillag termelőszövetkezetekben, (sb) Egykor és ma. 1911 december 14-én érte el Roald Amund­sen a híres norvég sarkkutató és expedíciója, a világon el­sőként a Déli-sarkot. A képen: Roald Amundsen, Godfred Hansen és Helmer Hansen mínusz 62 Celsius-fok hidegben kutyákkal és szánkóval a Déli-sarkon, (fent) A Déli-sark mai közlekedési eszköze, a különlegesen épített terepjáró gép­Az év elején történt. Az Antarktisz partjai előtt hor­gonyzó Fudzsi nevű jégtörő­ről és a közeli Sova japán Dé- li-sark-kutató állomásról SOS jelzést adtak le: a hajón szol­gálatot teljesítő Murata Hi- zomi koponyasérülést szenve­dett. A műtéthez haladékta­lanul oxigénpalackokra van szükség. A jelzést fogták a Casey-öbölben lévő Molo- dozsnaja szovjet és a Ross- tenger partján működő ame­rikai McMurdo tudományos telepen. A szovjet kutatók nyomban felajánlották a két oxigénpalackukat, az ameri­kaiak pedig légi úton Üj-Zé- landból hozattak további né­gyet. A műtét ezek után si­került és a japán lapok nagy elismeréssel írtak a szovjet — amerikai életmentő segítség­ről. AZ „ANTARKTISZ- SZERZŐDÉS” Több mint húsz ország ku­tatói vesznek részt a szinte kocsi, (alul) pán a parti sziklák peremén valamiféle csenevész moszat- fajták. De a partmenti vizek­ben, becslések szerint sok milliárd tonna krill tanyázik. Ez az apró rákféle protein­mérések szerint — 15 milli­árd hordót tesznek ki.) A földgázkészleteket 85 milliárd köbbméterre becsülik. MEGÉRI A KÖLTSÉGEKET A Kooperácia nevű szovjet utasszállító hajó befejezte negyedik útját a hatodik kontinensre. A hatalmas távolságot 54 nap alatt tette meg. A hajó a hetedik szovjet délsarki ex­pedíció résztvevőit szállította a Mirnij-telepre. A képen: a Kooperácia a Mirnij-telep közelébe érkezik a pingvinek legnagyobb csodálatára. emberfeletti munkában, hogy megfejtsék az Antarktisz tit­kát. Az 1959-ben megkötött „Antarktisz-szerződést” an­nak idején 12 ország* írta alá. Időközben többen csatlakoz­tak az egyezményhez. A szer­ződés szerint a terület nyitva áll a kutatómunkára a világ valamennyi országa előtt. Az aláírók kötelezték magukat, hogy ezen a területen tartóz­kodnak mindenféle katonai akciótól és atomrobbantási kísérlettől. Felségjogra 1991- ig egyetlen ország sem tart­hat igényt. A nemrég véget ért wa­shingtoni Antarktisz-konfe- rencia feladata volt, hogy a továbbiakra is szabályozza a nemzetközi együttműködést a délsarki kontinensen. Az ese­tenként egymásnak ellent­mondó kívánságokat a konfe­rencia úgy hidalta át, hogy a résztvevők egyezményterve­zetet készítettek a hatodik kontinens „élő erőforrásai­nak” felhasználásáról és tár­gyaltak az ásványkincsek ki­aknázásának feltételeiről. A tanácskozáson néhányan ag­godalmuknak adtak hangot, hogy a kontinensen megin­duló gazdasági tevékenység súlyos környezeti károkkal járhat. NEGYVENÖTMILLIÁRD HORDÓ OLAJ A feltárási munka legje­lentősebb részét szovjet és amerikai kutatócsoportok végzik, de ma már több, mint 70 kutatóállomás működik a területen. A másfél Európa nagyságú terület egészét más­fél-három kilométer vastag jégtakaró borítja. Az esztendő kilenc hónapjában éjjel-nap­pal sötétség honol. Ilyenkor az átlaghőmérséklet mínusz 60 fok, „nyáron” ennek a fele. Nincs semmiféle növény, csu­ben rendkívül gazdag, ízle­tes csemege. Tudósok úgy vé­lik, hogy ezek kielégíthetnék az egész emberiség fehérje­szükségletét. A legfontosabb kutatások A kutatás és a feltárás munkája azonban óriási ne­hézségekkel jár. A már em­lített időjárási tényezőkhöz járul az is, hogy ezt a terü­letet töb mint ezer kilométer jeges óceán választja el a legközelebbi lakott száraz­földtől és olyan viharos ten­ger, mint sehol másutt a föld­tekén. Igaz, a technikai fej­lődés e tekintetben is segít­séget nyújt: az idén például leszállt — a Molodozsnaja ku­tatóállomás repülőterére — az első menetrend szerinti Moszkva—Antarktisz szovjet légi járat: az AEROFLOT IL—18 D típusú gépe. A terv szerint az antarktiszi szovjet kutatólállomások váltósze­mélyzete ezzel a repülőjárat­tal utazik majd a Szovjetunió és délisarki állomáshelye kö­zött. A kutatók elsőrendű fel­adata most az, hogy a leg­korszerűbb technika felhasz­nálásával legyőzzék a mind­eddig áthatolhatatlannak vélt jégpáncél ellenállását és megnyissák az utat a hallat­lan természeti kincsek feltá­rásához, kiaknázásához. Ez a vállalkozás kétségtele­Az Antarktiszt tanulmányozó szovjet tudósok minden évben légi expedíciókat szerveznek a sarkvidékre. A repülőgépek leszállóhelye. (MTI Fotó: Külföldi Képszolgálat — KS) az Antarktisz végtelenül gaz­dag ásványkincsének kiak- názási lehetőségeiről folynak. Szovjet geológusok megálla­pították, hogy a déli konti­nens mélyében ugyanazok az ásványi kincsek fordulhatnak elő, mint a rézben, nikkelben, aranyban, gyémántban, vas­ércben, radioaktív ércekben és szénben rendkívül gazdag déli félteke más területein. Egy amerikai felmérés szerint az Antarktisz kontinentális talapzatában nem kevesebb, mint 45 milliárd hordónyi olaj (1 hordó= 159 liter) rej­tőzik. (összehasonlításképpen az USA tartalékai — a fel­nül rendkívül költséges. De nem feledhetjük: az emberi­ségnek óhatatlanul szüksége van az itt rejlő hallatlan tar­talékokra. Az e célokra hozott áldozat mindenképpen meg­hozza gyümölcsét. Egyet kell értenünk Trevor Armbrister amerikai tudós véleményé­vel, aki antarktiszi kutatói­járól viszatérve kijelentette: a hadikiadások akárcsak 20 százalékos csökkentése árán megoldhatnánk legalább egy évszázadra a világ energia-, nyersanyag-, s nem utolsó­sorban élelmezési problémáit. Gáti István i kincsei

Next

/
Oldalképek
Tartalom