Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

1980. december 21.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Reális értékelések

Beszélgetés Diczkó Lászlóval, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével a beszámoló taggyűlésekről

Nyilván átgondolt rendelet alapján határozták meg a burgonya árának (első határát. Eszerint akár a ZÖLDÉRT, akár más állami üzlet kilónként 4,80 és 5,40 között árusíthatja fajtájától függően. Csakhogy a ZÖLDÉRT — a jobb kiszolgálás nevében — neccháló- ban, 2—3 kilós tételben hozza forgalomba a krumplit, immár kilónként 6,20-as áron. Ám ha ugyanezt a krumplit az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat valamelyik boltjában árusítják — s ők egy nylonzacskóba teszik — már csak a zacskó árát, egy forintot számolnak fel.

Amit szóvá teszünk, filléres tételek. A csomagolás árát meg kell fizetni. Bár a közmondás úgy tartja, hogy fillérből lesz a forint. S nyilván a több fillérből több forint. De kinek a hasznára?

L. B.

Beszámoló taggyűléseket tartottak az elmúlt egy hónapban megyénk pártszervezeteiben. Értékelték az 1980-as esztendőt, s meghatározták a jövő év legfontosabb feladatait. A taggyűlések tapasztalatairól beszélgettünk Diczkó Lászlóval, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjével.

— Az alapszervezetek számára mindig nagyon fontos az elvégzett munka elemzése, értékelése, amelyet hagyományosan a beszámoló taggyűléseken végeznek el — mondta a bevezetőben a megyei pártbizottság osztályvezetője. — Most kissé eltértünk a megszokott időbeosztástól, és nem lezárt évet értékeltünk. Ez azonban nem okozott gondokat, hiszen most a fő hangsúlyt a párt belső életére helyeztük. Tendenciájában azonban jól megítélhető a gazdaságpolitikai munka is, a legfontosabb feladatok meghatározása pedig különösen jókor, a tervkészítés időszakában történt, összességében eredményesnek ítéljük meg a most lezajlott, mintegy kileac- száz taggyűlés munkáját.

— Hogyan készültek pártszervezeteink a mostani beszámoló taggyűlésekre, amelyeknek sajátosságot adott az is, hogy a kongresszus évében és újabb ötéves tervek készítése közben, tehát kiemelkedően fontos időszakban kerültek sorra?

— A taggyűléseket mindenütt a párttagokkal történő személyes beszélgetésekkel kezdték az alapszervezetekben. Ez már hagyomány, és a párttagok többsége igényli ezeket a közvetlen beszélgetéseket, amelyeken a párt politikájától az egyén személyes jellegű gondjaiig is kiterjedhet az eszmecsere. Abból adódóan, hogy a pártmunkában ez gyakorlat, sok jó javaslat is elhangzott. A vélemények általában hűen tükrözték az alapszervezeti munka színvonalát, a párttagok munkáját. Összességében az fogalmazható meg, hogy őszinték, nyíltak, probléma- feltáróak, előremutatóak és önkritikusak is voltak a beszélgetések.

— Miként hasznosítják ezeket a tapasztalatokat?

— Az első lépések már megtörténtek; pártcsoportüléseken összegezték az elhangzottakat. Ezek a megbeszélések aktívak voltak, a legtöbb helyen a jelenlévőknek több mint a fele szólalt fel, mondott véleményt, de nem volt ritka az sem, hogy a jelenlévők mindegyike szót kért. A javaslatokat, észrevételeket a pártcsoportülések összességében megerősítették, mert azok rendszerint a ténylegesen meglévő hibákra vonatkoztak és a jobb munkát segítik elő. Mindezek alapján a taggyűlési beszámolók igen széleskörű véleménycserére épülve készültek el, s többségük őszinte, kritikus volt, jól jelölte ki az adott kollektíva előtt álló legfontosabb feladatokat.

— Milyen volt a taggyűlések légköre, mi foglalkoztatja megyénkben a párttagokat?

— Az általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket néhány fő terület köré csoportosíthatjuk. A párt belső ügyei között első helyen fogalmazták meg az igényes pártmunka követelményét, a pártmegbízatások teljesítését, az aktivitást. Néhány helyen megfogalmazódott: többet várnak a jól felkészült, politikailag, szakmailag képzett párttagoktól.

— A gazdasági élet elemzése több alapszervezetnél gondot okozott, mivel nem a tervszámok alakulását, hanem az eredmények elérésében a párt irányító, segítő, ellenőrző tevékenységét kellett értékelni. Több alapszervezetnél egyébként elismerően szóltak arról, hogy a rossz időjárás ellenére a párttagság példamutatása, helytállása következtében sok terményt sikerült megmenteni. A megyére jellemző gyáregységeknél több helyen vetették fel, hogy a termékszerkezet kialakításában is aktívabb, jobb kapcsolatra lenne szükség az anyavállalatokkal. Figyelemre méltó, hogy több helyen kritikusan fogalmazták meg a párttagok; a gazdasági élet pártirányításának szerves része a kádermunka, s ebben jobb együttműködésre kell törekedni.

— A beszámolók számot adtak a kongresz- szusi irányelvek vitájában és az előző beszámoló taggyűléseken felvetett javaslatok megvalósulásáról is. Az általános kép jó, de egyes helyeken a párttagok ismételten szó- vátették ugyanazokat a hibákat és bíráltak következetlen intézkedéseket.

— Mindezekből kitűnik, hogy az idei munka elemzése tulajdonképen elő is készítette a jövő évi tennivalókat.

— Feltétlenül, mert a rétegenként, területenként előtérbe került más-más kérdések összegezetten a fő feladatokat jelölik. így például a fizikai munkás párttagok a termelőmunkával összefüggő pártmegbízatások teljesítésén és a szocialista brigádok munkáján kívül sokat foglalkoztak a munkakörülmények javításával, az életszínvonal-politika vállalaton belüli megvalósításával, a munka- szervezéssel. A műszakiak sok jó javaslatot tettek a gazdálkodás körülményeinek javítása érdekében, például az energia- és anyagtakarékosság ügyében. A fiatalok a családalapítás, a beilleszkedés, a munkahelyi körülmények kérdéseit taglalták. A gazdaságvezetők pedig szinte mindenütt megragadták az alkalmat, hogy a VI. ötéves terv helyi feladatairól szóljanak, s gondjaikat sok helyen megosztották a párttagsággal, segítséget igényeltek.

— Ezek után most az a legfontosabb feladat, hogy a pártvezetőségek következetesen kísérjék figyelemmel, kezdeményezzék az elhangzott jó javaslatok megvalósítását, hasznosítsák a bírálatokat; ezzel alapozva meg a még tartalmasabb munkát.

Marik Sándor

Tizenegy millió forintos beruházásból korszerű raktárt létesítettek az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói üzemében. Az automatizált raktárban két gépkezelő tárolja az elkészített fonalakat felhasználásig. (Elek Emil felvétele)

Talpuk alatt födémzsalu

A hatalmas betonkolosszus tetején szorgalmasan dolgoznak az ácsok. Helli Gyula kilenctagú szocialista brigádjából senki sem áll tétlenül; gerendák, deszkák emelkednek le-fel, zizeg a fűrész, szaporán koppannak a szekercék. A több emeletnyi mélység fölött már jókora területen, szilárdan áll talpunk alatt az elkészült födémzsalu. Épül a nyíregyházi regionális vízmű Tó úti, majdan Tisza vizét is fogadó műtárgya.

Tea a kupában

Ha a Nap sütne, bizonyára kellemesebb lenne a munka és a séta is, de itt, „a Baltitenger fölött 118 méteren” még az enyhe szellőnek is foga van. Hideget lehel a hatalmas vasbeton építmény is, az óriásmedencék és az építke- ^ zés minden zege-zuga havat, vagy jéggé dermedt vizet őriz. Álltak már keményebb hideget is Helli Gyuláék, s tudják; aki mozog, az nem fázik. Meg aztán ott van a vizes kupában a jó meleg tea is.

— Rummal még jobb lenne — évődnek vidáman.

— Csak tréfálnak — nyugtat meg a művezető, Bíró Péter, akivel együtt kapaszkodtunk fel a tetőre vivő létrán.

— Meg se innák. Ilyen magasban különösen kell vigyázni minden lépésre.

Kell a városnak

csak akkor lehet téliesíteni, azaz lefóliázni.

— Ha kész a beton, akkor már nyertünk — magyarázza a művezető — és utána jöhet a felmenő fal, amelyhez már a nagytáblás zsalut állíthatjuk. Az már szaporábban megy, a daru is besegít...

— A héten befejezzük a vízszintes zsaluzást — ígéri a brigádvezető.

A fűtött irodában jólesik a meleg.

— Belegrádról is mi hoztuk be a vizet Nyíregyházára. Most itt, a Tisza vízének is helyet kell csinálni, s tudjuk, hogy nagy szüksége van rá a városnak. Ezt a műtárgyat nyolcvankettőben kell majd átadnunk, de a jelszc minél előbb. A KEMÉV-re mindig számíthat a város.

— Harmincegymillió forint értékű ez a beruházás — sorolja a tényeket Kuripla József technikus — s bár a tulajdonképpeni építkezést csak tavasszal kezdtük, év végén már 11 millió forintot számlázunk.

Hideggel

birkóznak

Nem ok nélkül sürög-forog szaporán a brigád, hiszen a tél nemcsak hátráltat, hanem biztat is. Ezt a szintet még a nagyobb hidegekig be kell zsaluzni és betonozni, mert

— A szerződés szerinti határidőket még tartjuk — teszi hozzá a művezető —, de ha ráhajtunk, még előnyt is szerezhetünk a télen.

Az útról aprónak tűnnek a hatalmas betonépítmény tetején mozgó emberek, s mégis az ő kezük munkája emelte magasba a művet. A munka mellett most a hideggel is meg kell birkózni az ácsoknak. A város várja a jó ivóvizet ...

Tóth Árpád

A TIT ASZ dolgozói rövidesen befejezik » 4-es főút nyíregyházi szakaszának közvilágítási szerelését. (J. L.)

R

ájuk borult hamar a decemberi este. Ekkorra a jó gépekkel megfejtek, várták a tejszállító kocsit. Ellátták a birkák, bárányok, kosok etetőit rendesen, nem feledkezve meg a jerkékről sem, s hozzákezdhettek volna ők is a pihenéshez, de Karó Nagy Illés azt mondta:

— Én a tejesekkel bemegyek. Ha kedvem tartja, tán még az éjféli misén is ott leszek. Kántálni persze mindenképpen fogok, hajaj, csak nem hagyom ki azokat a jó kis borozgatásokat! A te családodat is meglátogatom, nyugodj bele, elvégre karácsony szent estéje van, vagy mi?

Az utolsó mondatok megütötték Kicsi Nagy Gergőt, aki nemcsak munkatársa, de unokaöccse is volt ama Karó Illésnek.

— Nem fontos magának odamenni — vélte í—, van ilyenkor elég gondja Katimnak a három gyerekkel., De különben se maradjon soká. Megmondta az állatorvos világosan, hogy legkésőbb ma éjjel a Borcsa bárányunk elleni fog.

— Na és? Jártál állattenyésztési továbbképzésen, nem tudod tán, mi a dolgod?

*— Tudom én, csakhát mégis, először, egyedül?

— Csináld. Másként sohse jössz bele. Másként sohse lesz belőled igazi juhász.

S amikor megetették a jószágokat és megfejtek, a tejesekkel valóban elment Karó Nagy Illés. Előzőleg pontosan megnézett mindent és azt mondta:

— Éjfél előtt valóban meglesz a kicsi bárány. Addig ne feküdj le. Ott a rádió, hallgasd. Reggelre itt leszek, szintén a tejesekkel, hozok egy pofa pálinkát, s ha rendesen végeztél mindent, oda is adom.

ismert az egyáltalán ilyen karácsonyestét, mint amilyet nekem szabott ki a sorsom? Karó Nagy, lám, elmehet, hisz ott a beosztottja, a kicsi Gergő. Hát én tán nem tudnám leszakítani most, akár a betlehemi csillagot is az égről? S ha igen, ki értené meg?

Galambos Lajos:

Kint az állásban

Ó, dehogyis feküdt volna le Gergő, s az igazat megvallva nem is a vemhes anyaállat állapota bántotta őt; szinte a szivéig szúrtak Karó Nagy Illés szavai: a te családodat is meglátogatom! Hiszen mondotta már nemegyszer: lennék csak. olyan idős, mint te. Nem lett volna a te asszo-; nyod a Kati sohase! Mert ha én megtapogattam volna kedvem szerint, másra sohse nézett volna! Taknyos kölyök lettél volna te akkor énmel- lettem. Ámbár még most is az lehetsz, ha az én indulatommal olyan fergetegesen akarom. Ismerhetsz! Az indulatommal az ég fellegeit is le tudnám szakítani!

Most születendő Jézus, gondolta Gergő, adj nyugalmat nekem. Hogy ne hagyjam itt a születendő bárányt és az anyját!

A táskarádióból szűrődő zenét nem tudta hallgatni. Valami Mozartot mondtak. Hát

Tán az a most születendő bárány, aki az embere segítsége nélkül tán ki is szenvedne, akár az anyjával együtt? Lám, az ember nélkül tán nincsen is élet. S minden létezést ki szenved végig? Csakis az ember. A bárány nem tehet arról, hogy most kell a világra jönnie,laz anyja nem tehet arról; hogy éppen mostan kell ellenié;

Adj nyugalmát,, körmömig verdeső szívem.

Bégetést hallott.

Már ott lenne az idő?

Kiszaladt, elment az állásig, a pirosán világító égőket nem gyújtotta meg, csak haliga tó zott.

Talán csak az előfájdal- mak gyötrik az állatot, gondolta, lehet, hogy az sem, lehet, hogy csak képzelődtem. Föl kellene gyújtani a villanyokat, de minek? Hogy idejekorán a többiek is megriadjanak? Várjunk csak, és legyünk nyugodtak. Az igazi juhászembernek meg kell ismernie az állat hangjáról az ellés igazi kezdetét.

Visszatért az elzárt rádió mellé. Rágyújtott, nem ízlett a cigaretta. Ivott egy korty vizet, bár azt sem kívánta. Hol járhat most Karó Nagy — gondolta —, talán éppen az én házamnál?

Rágyújtott.

Nem kellett a cigaretta.

Nem kellett a rádió, most már ez sem kell ? — gondolta. Egy meglett, családos embernek, aki a munkáját végzi, már semmi sem kell? De akkor hová jutunk?

A nagy, csendes éjszakában csak vergődött és verdesett a szíve, mintha lázas lenne. S fán e képzelt láztól el is bódult kissé, mert egyszer csak azt hallotta kívülről:

pásztorok keljünk fel.

Talpon volt azonnal. Föl- rántotta az ajtót. Az asszonya volt ott a gyermekekkel. Csá- csogták a dalt még mindig. És ugyanakkoí felbégétetf nagy erővel a hodályból az anyaállat is. Az ember rohant:

— Várjatok — mondta, kiáltotta.

S rohant.

Jó negyedóra telt el, mire visszatért:

— Meglett a barika — mondta fáradtan. — Már nyalja az anyja. Gyertek beljebb. örvendezzünk szépen, én családom.

TÓ ÚTI ÁCSOK

Csomagolás