Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
4 I kelet-masyarorszAg 1980. december 21. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Indonéziában összeül az OPEC értekezlete, amely újabb olajáremelést határoz el — A választás nyomán ismét Obote Uganda elnöke — A szíriai csapatok visszavonása a jordániai határról KEDD: Reagan Haig tábornokot bízza meg jövendő kormányának külügyminiszteri tisztségével — A haladó erők szélsőjobboldali puccsként értékelik Salvadorban a junta átszervezését — Tárgyalások Csádban SZERDA: Megkezdődik a Kubai Kommunista Párt kongresszusa — Szovjet és francia képviselők találkozója, a Ponomarjov vezette delegáció Párizsban — Az MPLA-munkapárt rendkívüli kongresszusa Angolában CSÜTÖRTÖK: A tízek pere kapcsán mind általánosabb a híresztelés Hua lemondásáról — Olasz—jugoszláv államfői megbeszélés — Véget ért a haderőcsökkentési tárgyalás 22. fordulója Bécs- ben — Leonyid Brezsnyev magas kitüntetése hetvennegyedik születésnapján PÉNTEK: A lengyel szejm ülése az ország gazdasági helyzetével foglalkozik — Izraeli támadás libanoni célpontok ellen — Prágában Gustáv Husák fogadja a nyugatnémet külügyminisztert — Befejeződik a madridi Európa-találkozó első félideje. SZOMBAT: A norvég külügyminiszter a Szovjetunióban — Az Irak és Irán közötti háború 13. hetében ismét felélénkülnek a harcok; a jelek szerint végső szakaszához érkezik a túszok szabadon engedéséről folytatott tanácskozás A hét három kérdése O Hogyan értékelhetők a kelet—nyugati kapcsolatokban a héten végbement újabb fejlemények? Volt idő — a hidegháború legdermedtebb jégkorszakában — amikor minden hír- magyarázat szinte refrénsze- rűen azonosan kezdődött: a nemzetközi helyzet élesedik. Azután, egy hosszú küzdelem eredményeképpen, valamikor a hetvenes esztendők derekán, jogosan állapíthattuk meg: az enyhülés meghatározó jellegűvé vált. Manapság, nem kevés hullámzás közepette, a helyzet ösz- szetettségét tükrözheti a tömör- sum mázás ;• a nemzetközi helyzetben egyszerre vannak jelen a feszültség és az enyhülés elemei. Bizonyságul elég visszatekintenünk az elmúlt napok eseményeire. Félidőhöz érkeztünk Madridban, s miután jóidéig éles szócsaták folytak, megkezdődhetett az új javaslatok előterjesztése. (A magyar küldöttség aktivitását jellemzi, hogy hazánk — önállóan vagy más szocialista országokkal együtt — hét olyan indítványt nyújtott be, amely elfogadása esetén elősegítené a gazdasági és a kulturális kapcsolatok fejlődését kontinensünkön.) A nagy kérdés, vajon az ünnepi szünet után, nyugati részről hajlandóak lesznek-e érdemi vitát folytatni és építő magatartást tanúsítani? Bécs például nem ad sok okot a bizakodásra. Ugyancsak a héten, eredménytelenül ért véget az osztrák fővárosban a haderő-csökkentési megbeszélés 22. fordulóját Az 1973 óta tartó eszmecsere egy helyben topog. A labda egyébként itt is a NATO . térfelén van. Eddig sem az egyoldalú kezdeményezésekre, mint szovjet csapategységek visszavonása az NDK területéről, sem a legújabb, megfontolt szakaszos javaslónkra nem érkezett igazi válasz. Két atlanti hatalom külügyminisztere tett a héten látogatást szocialista országban. Genscher lebonyolította többször elhalasztott prágai látogatását, a norvég diplomácia vezetője pedig a Szovjetunióban tartózkodik. A hivatalos nyilatkozatok többször visszautaltak Helsinkire, s nyomatékosan hangsúlyozták a kelet—nyugati kapcsolatokban eddig kihasználatlan lehetőségeket. Ugyanakkor túlságosan friss még a brüsszeli NATO-tanácskozás, amelynek során, Washington sugallatára, a legtöbb szó egy olyan országról esett, amely egyáltalán nem tartozik az atlanti hatókörbe: Lengyelországról. Varsóban a pártvezetés több tagja, Moszkvában a Pravda vezércikke utasította el a NATO-üléjen kifejtett szándékokat. Érdeklődés kísérte Reagan csapatának kiegészülését egy kulcsfontosságú poszton. A megválasztott elnök, némi vajúdás után, Haig tábornoknak adta a külügyminiszteri posztot. A generális életrajza nem nélkülözi az ellentmondásokat. Meredeken felfelé ívelő pályafutása során — amerikai keretek között — nevezték realistának és bírálták szélsőséges nézetei miatt. A perdöntő azonban nem a múlt, hanem a közeljövő lesz, amikor fontos szerepet játszhat a kelet- nyugati kapcsolatrendszerben, 'a szovjet—áfftérikáVVi-' szony gyakorlati alakításában. Haig némileg visszahúzódva várta az elnök késlekedő döntését. A sajtó ennek okát a bizonytalanságban látta, hogy a szenátus vajon nem keresztezi-e a Watergate- ügyekben némileg részes politikus kinevezését? Hivatalosan azonban lázas meghűlést emlegettek. A dolgok rendeződése jótékonyan hatott egészségére, egycsapásra megjelent az újságírók előtt. A hagyományos gyógyszerek mellett a külügyminiszteri kinevezés jót tesz tehát az "ffifluenzának. igaz ezt nehéz lenne tömegméretekben alkalmazni. Viszont az amerikai külügyminiszter megnyugtatóbb külpolitikája — amihez a másik oldalon biztos partnereket találhat — kedvezően befolyásolhatná a világ közérzetét. © Mi húzódik meg a Hua lemondásáról szóló pekingi híresztelések mögött? Amikor a pekingi perben a bíróság, az ügyészek és a vádlottak egyaránt szűkszavúak voltak az 1976 tavaszán, a Tienanmen téren történt eseményekkel kapcsolatban, ezt azzal magyarázták, hogy Hua Kuo-feng szerepét igyekeznek eltussolni. Hua volt ugyanis akkor a közbiztonsági miniszter. Közben fény derült rá, hogy a képlet bonyolultabb. A New York Times pekingi tudósítója olyan értesülést repnentett fel, hogy Hua megkapta a számlát: le kell mondania a pártelnöki posztról, cserébe azért, hogy kivonták a tízek peréből. Miután a tudósítót nem cáfolták, sőt nem is figyelmeztették — mindez megerősítéssel ért fel a kínai hatóságok részéről. Természetesen nem eay személyről van itt szó. Nyílt titok, hogy Pekingben változatlanul dúl a hatalmi harc. Ennek egvik megnyilvánulási formája a per. A küzdelemben most kétségkívül háttérbe szorítják a Hua vezette „posztmaóista” csoportot, amely a kulturális forradalom hullámain, a nagy kormányos áldásával került az első vonalba. Most már csak az a kérdés, hogy vajon hívei belenyugszanak-e a kiszorításba, s hogy a Huá- val szemben összefogó erők között mikor jön létre újabb belső törésvonal? © Mi a háttere a Libanon elleni támadásnak? Az öböl frontjai mellett a Földközi-tenger partján is dörögtek a fegyverek: izraeli alakulatok libanoni célpontokat támadtak. Tel Avivban azzal indokolták a katonai akciót, hogy palesztin gerilla támaszpontokat akartak felszámolni. Céljaik között nyilván ez is ott volt (a palesztin jelentések heves ellenállásról és visszacsapásról tudósítanak!), de a politikai frontok ezúttal sokkal szélesebbek. Izrael a Camp David utáni időszakra, a jordániai kártya kijátszására készül. Azt szeretné, ha Husszein király tárgyalna és egyezne meg a palesztinek nevében és helyett. A jordániai uralkodó viszont ezt a mai helyzetben nem teheti meg. Izrael ezért fokozza nyomását Libanonra és a palesztinek- re, högy kiélezze vitáikat, .megbontsa soraikat, alájátsz- szon a legszélsőségesebb irányzatoknak. A palesztin sorok bomlása, a különböző szervezetek belharca, amire sajnos már akadt példa, olyan körülményeket alakíthat ki, amikor az ammani udvarnak könnyebb manővereznie s a jobboldali olajállamok egy része áldását adhatná Husszein terveire. Az arab világ céljainak elérésére a leghatékonyabb eszköz egy reális alapokon nyugvó, antiimperialista egység lenne. Ezt bomlasztották Camp Davidben; ezt gyengíti az Irak és Irán közötti háború; ezt nehezítette • a Szíria és Jordánia közötti emlékezetes feszültség. Végső soron hasonló elgondolás áll a libanoni partraszállás és bombázás mögött is... Réti Ervin (Folytatás ai 1. oldalról) A szóbeli előadás végül összegezte a közelmúltban befejeződött falugyűlések, városkörzeti népfronttanácskozások, városi-járási küldött- értekezletek legfontosabb tapasztalatait. A népfrontbizottságok az újjáválasztás során felfrissültek, megfiatalodtak, soraikban a korábbinál több fizikai dolgozó, nő és fiatal kapott helyet. A 284 népfrontbizottságban 6316 tagot választottak meg, sok helyen új jelölteket is megszavaztak, akik nem szerepeltek az előterjesztett listán. A falugyűlések tanácsokkal látták el az új népfrontbizottságokat, akikre nagy felelősség hárul, hogy tovább javuljon a népfrontmunka színvonala, szervezettsége. A HNF megyei titkára így fejezte be szóbeli kiegészítőjét: bén azzal a felhívással fordulunk a népfrontbizottságokhoz, tegyenek lépéseket azért, hogy gyermekeink rendszeresen járjanak iskolába, végezzék el az általános iskolát. A felhívás javasolja a népfrontbizottságok társadalmi munkásainak, segítsék, főként az első osztályosok családjait, hogy meglegyen a megfelelő háttér az iskolai tanulás megkezdéséhez és folytatásához. Ez az akció Nyíregyházán megkezdődött, kiterjesztése bizonyára jól szolgálja majd közoktatásunk ügyét. * A küldöttértekezlet a pénzügyi ellenőrző bizottság beszámolójával folytatta munkáját, melyet dr. Vékony János, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezt követően került sor a vitára. A szünetben a résztvevők megtekintették a főiskola kerengő j ében erre az alkalomra rendezett kiállítást, amely a népfrontmozgalom sokszínű munkájának eredményeiről ad számot. Vita a beszámoló felett Ketten a küldöttek közül. — Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a megyei pártbizottságnak, a megyei tanácsnak, az SZMT-nek, a KISZ-nek, a KIOSZ-nak, az MHSZ-nek, a TESZÖV-nek, minden társadalmi és tömegszervezetnek, mozgalomnak, a megye minden lakosának, hogy segítették az 1976-ban megtartott, előző megyei küldöttértekezletünk állásfoglalásainak megvalósítását. Köszönetét mondok minden népfrontaktivistának, a mozgalom veteránjainak, akik fáradhatatlanul kivették részüket a közösségért végzett munkákból. A négyéves munkát összegező beszámolót követően ismertették a megyei küldött- értekezlet — elfogadásra ajánlott — fehívását a tankötelezettségi törvény maradéktalan teljesítésére. A felhívás, amelyet a küldöttértekezlet megszavazott, hangsúlyozza: megyénkben 16 éves korig a gyermekek több mint 12 százaléka nem végzi el a 8 osztályt. Az okokat kutatva kimutatható, hogy sok iskolaérett, egészséges gyermek a családja életkörülményei, vagy a szülők közömbössége miatt nem jár iskolába. Ezért a Hazafias Népfront VII. kongresszusának küszöA vitában Nagy Sándor az üzemek és a népfrontmozgalom kapcsolatával, Csepelyi Tamás a kisközségek népfrontmunkájával, Hegedűs Imre a társadalmi összefogással, dr. Juhász Lajos az egészségneveléssel, Rézműves Mihályné a cigányok ok- tatásával-nevelésével, Kiss Istvánné a tsz-tagok közérzetével, Makrai László a tsz-ek területi szövetsége és a népfront kapcsolatairól, Molnár István a munkások részvételével a mozgalomban, dr. Kiss György a szocialista demokráciával, a közéletiséggel, dr. Géczi Lászlóné a nőpolitikával, Horváth Miklós a művelődéssel, Opre Melánia a községi népfrontmunkával. Felszólalt a vitában dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára. Elöljáróban tolmácsolta a megye kommunistáinak elismerését és köszöntését mindazoknak, akik tevékeny résztvevői a népfrontmozgalomnak. Kommunisták és pártonkívüliek dolgoznak együtt sikeresen a megye fejlődéséért, amelyhez a maga sajátos eszközeivel a népfrontbizottságok is hozzájárultak. A megyei pártbizottság első titkára foglalkozott a megye V. ötéves tervének eredményeivel, amelyek közös erőfeszítések nyomán születtek meg, nehéz körülmények között. Elmondotta, hogy a tanácsok jól gazdálkodtak a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel, újabb lakások, iskolák, óvodák, egészségügyi létesítmények épültek a megyében. Az V. ötéves tervben elért eredmények jó alapot adnak a VI. ötéves tervben kitűzött célok megvalósításához. Dr. Tar Imre hangsúlyozta azokat a növekvő minőségi követelményeket, amelyeknek a jövőbeni munkát kell jellemezniük. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az országos párt- és kormányszervek kiemelt területfejlesztő munkáját megyén belül is erőteljesen segíteni kell. Egyebek mellett a még kedvezőtlen termőhelyi adottságok csökkentésével, vagy megszüntetésével, a tudományos és technikai eredmények fel- használásának gyorsításával, a vezetés, szervezés színvonalának erősítésével, illetve a műveltség gyarapításával. Végül kifejezte meggyőződését, hogy a megye népfrontmozgalma a továbbiakban is tevékenyen kiveszi részét a Elhunyt A. Ny. Koszigin December 18-án, 77 éves korában h&szantartó, súlyos betegség következtében elhunyt Alekszej Nyikolajevics Koszigin, az SZKP és a szovjet állam kiemelkedő vezetője, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője — jelentette be szombaton Moszkvában az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának közleménye. Alekszej Koszigin halálának oka az orvosi zárójelentés szerint szívműködésének hirtelen leállása volt. Alekszej Koszigin 1904. február 21-én Leningrádban született, munkáscsalád gyermekeként. Tizenöt éves korában önként Jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s részt vett a szovjethatalom megvédéséért vívott nehéz harcokban. 1927-ben lett az Oroszországi Kommunista (Bolsevik) Párt tagja. 1936-ban fejezte be tanulmányait a Kirovról elnevezett Le- ningrádi Textilipari Főiskolán, s ezt követően gazdasági vezetőként dolgozott, majd különböző felelős posztokat töltött be a le- ningrádi területi pártbizottságon, illetve a leningrádi városi tanácsban. 1939-ben a Szovjetunió textilipari népbiztosává nevezték ki, egy évvel később a népbiztosok tanácsának elnökhelyettese lett, 1943 és 1946 között pedig az Oroszországi Föderáció Népbiztosok Tanácsának elnöki tisztét is betöltötte. A Nagy Honvédő Háború évei alatt a párt központi bizottságának és az állami honvédelmi bizottságnak a megbízásából a népgazdaság haditermelésre való átállítását irányította. A második világháború utáni években először a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének helyetteseként, s egyben a Szovjetunió pénzügyminisztereként dolgozott, majd könnyűipari miniszter, később az állami tervbizottság elnöke lett. 1960-tól volt a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese, 1964-től 1980 októberéig pedig a minisztertanács elnökének tisztét töltötte be. párt politikájának magyará- zásából, megértetéséből, a cselekvésre való mozgósításból. A küldöttértekezlet vitájában részt vett dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára. Miután átadta az országos tanács üdvözletét és jókívánságait a megyei küldöttértekezletnek, a VII. népfrontkongresszus előkészítését ecsetelte. Kifejtette, hogy eredményesen folytatódik a párbeszéd, hasznos észrevételekkel gazdagították a kongresszusi anyagokat a különböző falugyűlések, városkörzeti tanácskozások, városi és megyei küldöttértekezletek. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy pozitív számvetés kerüljön a kongresszus elé, ahol erősíteni kívánják — egyben az egész mozgalomban érvényesíteni szeretnék — az értékvédő szemléletet; az alkotó ember munkájával a társadalomban elért eredmények tiszteletét és megbecsülését. Mindez' természetesen nem halványítja el a meglevő gyöngéket, az elvégzendő tennivalókat — mondotta. — He szükség van rá, hogy a közvélemény jobban ismerje és értékelje az elért és megvalósított értékeket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a népfrontmoz- galom sok réteghez eljutott — és sikerült bevonni őket a közös munkákba —, még vannak olyan rétegek, csoportok, amelyekhez nem sikerült közeljutni. Ez á jövő évek mozgalmi munkájának egyik fő feladatai közé tartozik. Felszólalt a küldöttértekezleten dr. Timkó Imre görögkatolikus megyéspüspök A vezető egyházi személyiség arról beszélt, hogy az utóbbi harminc év együttműködése az állam és az egyház között minden ember számára hasznos eredményeket hozott. Hivatkozott II. János Pál pápa üzenetére, amelyet a magyar egyházi vezetőkhöz intézett — s abban közös munkálkodásra kérte az egyházak papjait, a híveket. Ez a közös munkálkodás valósul meg a népfront keretei között, ahol a világnézeti különbségek tiszteletben tartása mellett fejtheti ki társadalmilag hasznos tevékenységét a hivő és ateista. Dr. Timkó Imre megyéspüspök kifejezte reményét és meggyőződését, hogy a közös együttműködés a következő években is meghozza gyümölcsét, a megye továbbfejlődik, az emberek szeretetben, megértésben is közelebb kerülnek egymáshoz. A kora délutáni órákban került sor a vita lezárására és a HNF megyei bizottsága, a pénzügyi ellenőrző bizottság és a kongresszusi küldöttek megválasztására. A megyei küldöttértekezlet 93 tagú megyei bizottságot és 20 tagú megyei elnökséget választott. A megyei bizottság elnökévé ismét dr. Szei- fert Gyulát, titkárává Gulyás Emilné dr.-t választották. Sor került a társadalmi bizottságok elnökeinek, titkárainak, illetve vezetőinek megválasztására is. A népfront VII. kongresszusán 37 szabolcsi küldött képviseli majd a megyét. Az országos tanács tagjai sorába a küldöttértekezlet a következőket delegálta: Virányi Istvánné, Mezei Istvánné, Puskás Istvánné, Juhász István, Gulyás Emilné dr. és Kormány Margit. A megyei küldöttértekezlet az Internacionálé hangjaival ért véget. )i I fa vl! II :7il »I»]
