Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. november 1. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG Á tengerpart rigója A tengerparton kopáran hal­mozódtak egymásra a sziklák. A tenger sötét vize egyhangú lo­csogással verte, pocskolta a szik­lákat. Ha pedig a szél vadabb vijjogásba kezdett, a hullámok még őrültebb táncot vittek vég­hez, s a sziklákat még harago­sabban csapdosta a tenger taj­téka. Nem nőtt egyetlen fa sem a sziklás, köves köveken, ha rájuk tűzött a nap, csak a zöld gyíkok, s a lusta teknősbékák sütkérez­tek. Meg az összetekeredett, min­dig mérges Szu-Szu, a csíkos hátú kígyó leskelődött ki a hi­deg kövek alól. De két szikla között mégis csak-csak kinőtt egy kis vadró­zsabokor. Ha a tavaszi langyos szellő varázssípja fuvolázott, a sötétzöld levelek közül gyönyörű rózsaszín virágok mosolyogtak bele a nap tűzesőjébe. S ha ten­ger felől az ősz hideglelős lenel- letét hozták a szelek, s a nap tüze csak aranylott, de nem me­legített, vidám kis cinóberpiros bogyókat ringattak az ágak. Egy bolondos rigó fészket ra­kott a vadrózsa lombjai között, s nem állt be a kis csőre, egyre fütyült, egyre énekelt: — Tililió, szép ez az élet, — kacagott bele a rigófütty a ki­etlen tájba, s ettől a forró, esze­veszett bolondságtól a kopár vi­dék szinte megszépült. Hanem a tengerpart hideg vé­rű állatait nagyon ette a penész emiatt az örökös nótázás miatt. S egyre szidták, csúfolták a kis rigót. No, a kis rigót nem na­gyon bántotta ez az örökös szi­dalom, csak fújta a nótáját, akárhogy is haragoskodott emi­att Gyík Gyuri, Teknősbéka Ti­hamér, meg Szu-Szu, a csíkos hátú kígyó. Csak néha gondolta el a kis rigó vad fájdalommal, hogy milyen jó lehet azoknak a nagy művészeknek, akiket nagy, müértő hallgatóság tapsol meg. Öt csak ezek a botfülű hideg vé­rű állatok hallgatják, s igyekez­nek őt kicsúfolni. No, meg a szél és a tenger is hallgatja, de ezek túlkiabálják őt. Egy éjszaka igen sűrű köd ereszkedett a parti sziklákra és a tengerre, s olyan vad vihar üvöl­tött, amilyenre még ezek a sziki- iák sem emlékeztek. Teknősbáka Tihamérék meglapultak a kövek között és várták, mikor lesz vé­ge a világnak. Az eszeveszett or­kán le akarta a rigófészket tépni és a sziklához vágni. De a vad­rózsabokor ágbogai és a csipkés lombok teljes erejükkel összefog­tak és megvédték a kicsi fészket. A kis rigó akkor is fütyült, olyan hangosan, ahogy csak ki­fért a torkán. A tengeren, közel a parthoz eltévedt halászcsónakot dobált a hullám. A halász nem látta a csillagokat, az iránytűjét pedig a tengerbe sodorta az ár. A fekete ködben az orráig sem látott. A két evezővel próbálta a csónakot egyensúlyban tartani. De ehhez minden erejét meg kellett feszítenie. A halász nem tudta, hogy közel van a part. — Hallgass már el, te vihar. Hallgass már el, te tenger. Jaj, mi lehet a családommal, itt kell meghalnom — ordította bele az eszeveszett fergetegbe á halász. A kis rigó meghallotta a ver­gődő kiáltást. — Erre, erre, tüilió, erre, erre, tililió, — sikongott a parton. S a halász megfeszítette min­den erejét, s a part felé evezett. Amikor a halászcsónak a parthoz ért, a halász kiugrott belőle, de a csónakot csak egy kőhöz tud­ta kötni. A halász leült a partra és a szeméből kicsurrant a könny. — Köszönöm, kis madár az énekedet, mert az életemet ez a füttyszó mentette meg. A kis madár boldog volt, hisz a füttye utat mutatott egy vi­harban eltévedt embernek. A fergeteg lassan alábbhagyott. A sűrű, fekete ködfátylon átvil­logtak a gyönyörű gyémántcsil­lagok. S a kis rigó nem törő­dött se Teknősbéka Tlhamérral, se Gyík Gyuszival, se a gonosz Szu-Szuval, hadd csúfolődjanak ott, ha akarnak, ö csak zengte tüzes áhítattal, győzelmesen a parti szikláknak, a tengernek, a csillagoknak, a végtelenségnek: — Tilililió, tilililió. ölbey Irén Hóra Ferenc: Á csókái csóka Csókái csókának mi jutott eszébe? Föl szeretett volna öltözni fehérbe. Unta szegény jámbor, hogy ő télen-nyáron, örökkön-örökké feketébe járjon. Ahogy így tűnődik ághegyen a csóka, arra ballag éppen Csalavér, a róka. Attól kér tanácsot, mit kellene tenni, hófejér galambbá hogy kellene lenni. „Nincsen annál könnyebb ■ neveti a róka —, fürödj meg a hóban, te fekete csóka! Olyan fehér galamb lesz rögtön belőled, hogy magam se tudom, mit higgyek felőled.’* Nagyeszű rókának szót fogad a csóka, nagy vígan leugrik az ágról a hóba. Az orra hegye se látszik ki belőle, kérdi is a rókát: mit hisz most felőle? „Azt hiszem, galamb vagy” — csípte meg a róka, s csapott nagy ozsonnát belőle a hóba. Róka-csípte csóka, csóka-csípte róka — így lett fehér galamb a csókái csóka. A dühös kecske Valamiért nagyon megdühödött ez a haragos kecske, nekiront a fának, a szarvával ökleli. Amíg hagyjuk öt megnyugodni, addig számoljátok meg gyerekek, hány levelet láttok a képen. Gyermekposta öregek hete, öregek hónapja rendezvényeiről hozott a héten tudósításokat a posta. ..Tettekkel nyakkendőnk be­csületéért” — ez a jelmondat ösztönzött bennünket, a tarpai Esze Tamás Ottörőcsapat 7. osz­tályos lányait arra, hogy az öre­gek hónapja alkalmából közsé­günk szociális otthonába látogas­sunk el — írja Fazekas Éva őrs­vezető. A gondozottak és gondo­zók szeretettel fogadtak bennün­ket. Nem mentünk üres tarsoly- lyal, úgy érezzük, azt vittünk, ami a legjobban hiányzott az ott­hon falai közül: vidámságot. Da­lokat, úttörőjátékokat mutattunk be az öregeknek, akiktől — vi­szonzásképpen — tapsot, mo­solyt kaptunk. Szorgalmas levelezőnk a tor- nyospálcai Kocsis Anikó, aki amellett, hogy értékes dolgokről tájékoztatja a szerkesztőséget, nem feledkezik meg a helyesírás­ról, s a szép, gondos külalakról sem. „Feltérképeztük a faluban azokat a házakat, amelyekben idős, magányos emberek laknak. Ezeket a házakat felosztottuk az őrsök között. Feladatunk az lesz, hogy segítsünk az öreg bácsik­nak, néniknek a ház körüli munkában, a bevásárlásban, a vízhordásban. Különösen ilyen­kor, ősszel elkél a segítség, hi­szen egyre hűvösebb az idő, hosszabbak az esték, és egy idős ember számára nehéz dolog fát aprítani a tűzgyújtáshoz. Reméljük, minél több helyen. De ha nincs: lehet követni a tornyospálcaiak példáját. Es még valami: az öregek meglátogatása, segítésük nemcsak az öregek he­tében, hónapjában jusson eszünk­be! A rászorulókon — amennyi­re lehet — segítsetek egész esz­tendőben. Szokolai Lajos Nyírbogdányból két, náluk történt eseményről is ír: „Október 18-án, szombaton fél nyolckor az iskola előtt volt a gyülekező. Iskolások, szülők és nevelők indultak társadalmi mun­kára a Kossuth Tsz gyümölcsö­sébe. Az almaszedésért járó pénzt a tervezett iskolarádióra gyűjtjük. Több, mint 350 láda jó minőségű és 81 láda hullóalmát szedtünk. A bácsi, aki ellenőrizte a munkánkat, megdicsért ben­nünket.” Ehhez mi is csak gra­tulálni tudunk, a minden bizony­nyal elkészülő iskolarádiónak pe­dig színes műsorokat, a hallga­tóinak, nektek, jó szórakozást kívánunk! Lajos ír még arról is, hogy ok­tóber 22-én ünnepelték községük felszabadításának 35. évforduló­ját. A csapattanács emléktúrát szervezett, amelynek egyes állo­másain a harcokkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni a gyerekeknek. Gyermekek könyvespolcára Galambosi László: Röptető A Pécsett élő költő szép ter­mészeti képeit már az eddigi há­rom, felnőttek részére íródott verseskötetében is megcsodálhat­tuk. Üj könyve azonban gyer­mekverskönyv. A Röptető-ben úgy látszik, még jobban kitelje­sedik Galambosi játékossága, képteremtő kedve és készsége. Felszabadultan, ugyanakkor még­is fegyelmezetten fogalmaz. Az Este című versében a „Tejút: csüngő ezüstvályú, Fákon lombnyáj barangol.” Ezek a természeti képek Galam­bosi László mivességét bizonyít­ják. A mezőről így versel: „Pitypang-ernyőt tép a zápor, ázott szarka száll az ágról.” Képileg, hangulatilag is ide tar­tozik a Kaszáló című verse: „Kaszám fölé hull a kalász, korsómba a hold buzog, rendem fölé fátylaikat terítik a csillagok.” Ezek a versidézetek is bizonyít­ják Galambosi László verseskö­tetének erényeit. A kötetben az említett verseken kívül megta­lálhatók a négy évszakról szóló versek is, de rácsodálkozhatnak a gyermekek az „Égre nyíló” kökörcsinre, a búzára, és hogy jobb kedvük legyen, farsangos verse egyenesen táncra biztatja az olvasóit. A Röptető, Galam­bosi László gyermekverskönyve, — melynek erénye a pontos ké­pek megformálásán túl, hogy fel­szabadító-biztató, táncra-j átékra kedvet adó ritmusossága jól el­lensúlyozza az utóbbi időben megjelent, gyermekverskötetek jő részében megtalálható komor­ságot, játéktalanságot, — a Móra Kiadó gondozásában. Dános Judit rajzaival a közelmúltban látott napvilágot. Palotaőrök dísze — kurucok fegyvere •o»eq»9S 01 nssazsso isgrXfa^OaW Áz alabárd és a fokos A középkori várurakhoz nem lehetett akárkinek beállítani. Az ajtókban marcona őrök álltak, és a hívatlan vendég orra előtt ke­resztbe vetették hosszú, bárdra emlékeztető fegyverüket. A vité­zek, félelmet keltő harci eszkö­zeinek láttán bizony senki nem próbált ezután a termekbe, szo­bákba jutni, inkább engedelme­sen kivárta, amíg szólítják. Az ajtónállók említett eszköze az alabárd volt, amely a lándzsa és a bárd egyesítéséből alakult ki. így azt nemcsak szúrásra, de vágásra is használhatták. Két, két és fél méter hosszú nyelét vaspántokkal,' vagy sűrűn egy­más mellé bevert szögekkel erő­sítették meg, nehogy az ellenfél azt kettévágja, eltörje. A végére húzták az acél lándzsahegyet. Alá rendszerint egyik felől erős, széles bárdot, másik felől vagy egyenesen kiálló, esetleg lefelé hajló éket erősítettek. Az alabár- dos fegyverével tudott szúrni, a bárddal keresztülvághatta a sisa­kot, a vértet; a kampóval le­ránthatta lováról a lovast. Spanyolországban már a X,_ században használták. A XIV. században a Habsburgok fennha­tósága ellen küzdő svájci gya­logságnak már fő fegyvere volt. Csehországban a huszita háborúk idején a husziták is kedvelték. A XIV—XVII. században terjedt el legáltalánosabban a harctereken, Kevésbé a pompa, inkább az egyszerűség jellemzi a fokost, de mivel szintén sajátosan össze­tett fegyver, ezért az alabárddal együtt szólunk róla. A hazánk­ban igen elterjedt fegyvert, ön­védelemre a hétköznapok embere is használta. Ütésre és vágásra szolgált, foka kalapácsszerű, má­sik oldalon pedig baltakiképzésű. Ezért fokosbaltának is nevezik. Főleg a hajdúk kedvelték. R. G. Fokos és alabárd Úttörők rovata Miénk a szó Szerkesszetek velünk! A nyomdászok két hasábnak nevezik azt a terjedelmet, amit szeretnék nektek „átadni”. Szerkesszetek velünk! Ezen a héten még miénk, újságíróké rajta a szó, mi tölthetjük meg betű­vel. Ám a jövő héttől kezdve már ti mondhatjátok: „Miénk a szó!”, ha kedvet érezve hozzá, tollat ragadtok, fényképező­gépet fogtok, hogy iskolátok, úttörőcsapatotok, lakóhelyetek számotokra fontos eseményeiről az egész megye újságolvasói­nak beszámoljatok. A Nyíregyházi 19. számú Általános Iskola úttörőcsapata nemrég arra kért bennünket, tegyük közzé elgondolásukat: a Kelet-Magyarország szombatonként megjelenő Gyermekvilág oldalának egy részét, a Magyar Üttörők Szövetsége megalaku­lásának 35. évfordulójára készülve, szerkesszétek ti. Minden általatok készített, és közlésre alkalmas anyagot szí­vesen fogadunk, ha úgy és azt írjátok meg, ami valóban ben­neteket foglalkoztat, amivel ti foglalkoztok. Bővebb terjedelem híján csak azt ígérhetjük, hogy a legszínesebb, legjobb tudó­sításokat, természetesen szerzőik nevével ellátva, közzétesszük. A következő témaköröket csak ajánlatként közöljük, hiszen, mint már említettük, bármilyen érdekes eseményről írhattok. Novemberben a jubileum előkészületeiről, az elmúlt 35 év játékairól, dalairól, az Orion-expedícióról. Decemberben szakköreitekről, az iskolátoknak segítséget nyújtó üzemekről, a téli szünet úttörő- és gyermekprogram­jairól. Januárban a téli vakációban történtekről, a félévi bizonyít­ványokról, a tudományos, technikai úttörőszemle előkészüle­teiről, az iskolátokkal, csapatotokkal kapcsolatban álló KISZ- szervezetekről. Februárban a kulturális szemlékről, a farsangról, az isko­látokban működő művészeti együttesek fellépéseiről. Márciusban úttörőgárdátokról, a forradalmi ifjúsági napok megünnepléséről, a tavaszról, Gárdonyi Géza szavaival élve: „gólyák, fecskék, kislibák”-ról. Áprilisban csapatnévadóitokról, a „Vár a természet” akcióról. Májusban édesanyátokról, tanáraitokról, no meg ekkor van a gyermeknap is, hát egy kicsivel többet magatokról. Tiétek a szó! Közösen Zalka Máté nyomában Tanúja voltam annak a ké­szülődésnek, mely a Zalka Máté-jubileum évében szülő­földje, Tunyogmatolcs lakóit jellemezte. A helyi úttörőcsa­pat akkori Hóvirág őrse fel­kereste Zalka Máté még élő ismerőseit, s elkészítették a Zalka-út „programját”. Fotók őrzik a kisdobosok és úttörők munkáit. Ezekkel találkozott Mojszejev moszkvai nyugdí­jas író-professzor az ogyesz- szai dokkban a Máté Zalka cirkáló fedélzetén. Ütja Szál­kára vezetett október elején. A közös emlékeket idézik a tunyogmatolcsi úttörők. Pe- thő Sanyi a hagyomány mai ápolója. — A professzor bácsi rend­kívül kedves volt — meséli —, s tolmács segítségével mi is kérdezhettünk. Így tudtuk meg, hogy Zalka Máté sze­mélyes ismerőse volt, Moszk­vában nála lakott. Mikita Magdi kezében egy, a Zalkás matrózok írta üd­vözlet, míg Gere Zsuzsi egy másik lapot mutat. A hajót ábrázolja, mely csapatuk névadójáról kapta nevét. Azt Az iskolai kiállítás is Zalka Mátét idézi. is megtudtuk, hogy a Zalka kereskedelmi hajó a világ óceánjait járja, s csak bizo­nyos időközönként jelenik meg Ogyesszában. Csernefalvy Judit megtud­ta a professzortól, hogy jel­vényeket gyűjt. így nagyon örült, mert jó „jelvénycserék­re” volt lehetősége. — A professzor bácsit el­vittük Tisza Feri bácsihoz, az egykori osztálytárshoz — ele­veníti fel a találkozást Pethő Sanyi. — Megegyeztünk a rendszeres levélváltásban. S el is küldtük a tanár néni se­gítségével lefordított levelet. Tartjuk a kapcsolatot a mat­rózokkal is. A tanteremben kialakítottunk egy sarkot, amely a belépőt azonnal tá­jékoztatja arról, hogy itt Zal­ka Máté falujának gyerekei között jár. November 7-ére üdvözlőla­pot küldtünk, de talán egy­szer személyesen is ellátogat­hatunk azokra a helyekre, ahol Zalka Máté felnőtt korá­ban élt, dolgozott. (M. K.) TÖRD A TEJED! VÍZSZINTES: 1. Omlettszerű tésztaféleség. 6. Télisport. 7. Női név. 8. Megyei tanács rövidítése. 9. Menyasszony. 11. Kereskedelmi értéke. 12. Megfejtendő 14. Eledel. 16. Gusztus. 18. Csúfolódás. 20. Kiejtett kétjegyű más­salhangzó. 21. Kettőzve sportfogadás. 22. ... lapu. 24. ... -dáb. 25. Balti szovjet fő­város, 27. Befejeződése. 28. Megfejtendő. 29. Megfejtendő. FÜGGŐLEGES: l. Piroska. 2. Római 51. 3. Államnak fi­zeti az állampolgár. 4. Kalcium vegyjele. 5. Férfinév. 6. Megfejtendő. 10. Panni. 11. Acs, régies helyesírással. 13. Azonos más­salhangzók. 14. Ék.!! 15. Megfejtendő. 17. Leeszi egynemű betűi. 19. Átmásol. 21. T + szófaj. 23. Járom. 24. DÉI, 26. Hatá­rozott névelő. 27. Volkswagen ismert rö­vidítése. Megfejtendő: ausztriai nagyvárosok: vízszintes 12, 28, 29, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: ALEXANDRIA - ALGÍR — TUNISZ — ÓRÁN. Könyvjutalom: Antal Mária Baktaló- rántháza, Borsi Béla Záhony, Csabai Éva Nyíregyháza, Ecsedi Gusztáv Nagyar, Gyarmati Judit Nagyhalász, Káposzta Já­nos Balsa, Kolricz Éva Nyíregyháza, Kő­szegi Éva Szatmárcseke, Lórencz Gábor Nyírbátor, Makiári Mária Nyírlövő, Mit- rócsák Tamás Nyírbogát, Oláh Gyula Má- rokpapi, Pauza Julianna Rakamaz, Sallai József Mátészalka, Szolyka Lajos Tisza- vasvári.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom