Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Egyszemélyes „nqgyüzem" Á divat hátországában Hiúság: asszony a neved! — mondta Shakespeare vagy négyszáz évvel ezelőtt. De Tisztelt Hölgyeim, most is áll- juk a fogadást: önök, valamennyien szeretnek szépek lenni, divatosan öltözködni, tetszeni. Gondoltak-e már arra, amikor ruhát vásároltak: ki az a névtelen varrónő, aki sok-sok ezer öltésre hajlik az anyag fölé? A divat hátországába hívjuk most önöket. — Xvlost nem hoztam semmit, mert táppénzen voltam. De vi .zek — mütatja degeszre tömött hatalmas utazótáskáját Jeles Antalné. Tizenhárom flanellruha kiszabott darabjait csomagolta össze, s viszi haza Hajdúdo- rogra, hogy egy hét múlva a készre varrott ruhákkal elszámoljon. — Nagy csomag — emel- íuJÉfe rr ,R4né?hiLi3 hlég, hát még cipelni! Többet csak azért nem viszek, mert a fla- nell nagyon nehéz. De hát Jeles Antalné most ez a divat, ezt keresik, ezt kell varrni. Jeles Antalné három éve bedolgozója a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnek. — Édesanyám is varrt, ezt láttam otthon, ezt tanultam meg. így otthon vagyok, az időmet magam osztom be, nem kell senkihez alkalmazkodni és mégiscsak első a család, miközben pénzt keresek. A múlt évi.átlag 2980 forint volt. Néha csak ezer, néha négyezer is. Kell a pénz, nagyon kell. Ha egy éve elég volt egy hónapra 3000 a háztartásra, most kell négy és fél. Pedig a férjem is keres és csak egy gyermekünk van. De az‘életszínvonalból nem szeretnénk engedni. Az új modell sötétkék alapon pasztellmintás flanellruha. Jeles Antalné veszi a papírját, lerajzolja, milyennek kell majd lennie készen. És indul. Otthona a munkahelye, egyszemélyes „nagyüzem”. Csak a rádió szól, a vidám nótákat szereti, olyankor a munka is gyorsabban megy... A zsongó munkateremben az ablakhoz húzódunk beszélgetni Vass Péterné bedolgozóval. — Tizenkettedik éve vagyok a szövetkezet bedolgozója — kezdi a beszélgetést. — Korábban is varrtam a szövetkezetnek, de hogy jött a gyerek, abbamaradt. A fiam már dolgozik, lányom is elkezdte a szakközépiskolát, több idő jut a varrásra. Isi t—- A bedolgozás azért jó, mert otthon magam osztom be a munkaidőmet. A munka mellett vezethetem a háztartást, jut idő a ház körüli teendőkre. Naponta reggel ötkor kelek. A délelőttöm gép mellett telik el. Délután* főzök, hogy mire hazajön a család, kész legyen a vacsora. Ha sürgős a munka, este újra géphez ül, kilenc-tíz óráig nő az öltések sora. — Jelenleg flanellruhákat készítek. Most huszonkilencet hoztam be. Darabjáért harminckét forintot kapok. A múlt hónap szépen sikerült, hatezret kerestem. Átlagban megvan a három-négyezer. Hetente két tucatnál több ruha! A szemet, hátat fájdító munka modern varrógéppel sem könnyű. Kiss Mihályné — Mindig szerettem varrni. A kisruha-kiadóban dolgozók egy-egy új munkánál szólnak, mire ügyeljek. Mintadarabot is kapunk, amiről otthon „leshet” az ember. Meddig csinálom? Nyugdíjig legalább, ha bírom, azután is. Indulnia kell, a két testes csomaggal távolibbnak tűnik az állomás. Kiszabott szövet- darabokkal utazik, melyek fürge ujjai alatt tetszetős ruhákká állnak össze. Először egy szabó-varró tanfolyamot végzett el a nyíregyházi Kiss Mihályné az SZMT Móricz Zsigmond művelődési házban. Azzal a bizonyítvánnyal jelentkezett a Divatruházati Vállalatnál és könnyen beletanult a szakmába. Majd jött a gyerek és a gyes. Vissza már nem ment a vállalathoz, mert a két műszakot nem tudta vállalni. — Tavaly augusztusban vittem haza először varrniva- lót. Bedolgozó lettem. Hónapokig minden rendben volt, de közben a kicsi óvodás korú lett és el kellett helyezkednem, mert másképp a gyereket nem vették volna fel az óvodába. Bedolgozóból szalagmunkás. Hogy valamiféle elképzelésünk legyen arról, hány mozdulat, öltés egy nap — és azért mi a fizetség, Sarolta elmond egy példát. — Vegyük mondjuk egy Szoknya derékpántjának a be varrását. Legfeljebb 25 darabot lehet egy műszakban megcsinálni. Darabja 5 forint 68 fillér. De közben esetlég azt a hibát is ki kell javítani, ami más munkafolyamatoknál becsúszott — és az is időt vesz el. A kereset egyébként attól függ, milyen részmunkát kapunk. Jó hónapban megvan a háromezer. A bedolgozók közül, aki nagyon igyekszik, jóval többet keres. És a maga ura, este meleg vacsorát kap a család. Szóval, az jobb volt. Most álomszép ruhaköltemények készülnek a szalagon. Belga exportra mennek a hófehér, babarózsaszín, halványkék selyem-tüll ruhácskák, bakfisoknak egyházi alkalomra. Kézbe fogni is élmény. — Varrni annál nehezebb — s mutatja, hogy csúszik- mászik a selyem a gép tűje alatt, — befogni alig lehet,, birkózni kell a cipzárral. De ha kész, már mi is csak azt látjuk benne, amit majd a tulajdonosa: olyan szép, hogy szinte megszólal. Belga exportra készítenek bakfisruhákat a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet nyíregyházi kisruharészlegében. (Both Pál Ambrus felvétele) VENDÉGÜNK Balogh Zoltánné, a HISZ elnöke Népművészet és piac — önt, mint a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövét- kezet elnökét, arra kérem, elöljáróban mutassa be termékeiket. — Mint a szövetkezet neve is mutatja, olyan termékeket készítünk, amelyek a divathoz igazodva, egyben azt formálva az öltözködésbe, lakáskultúrába napjainkban is beviszik a népi motívumokat. Legfontosabbnak ezt a népművészeti tevékenységünket tartjuk, de emellett más termékeinkkel is megjelenünk a boltokban. A nép- művészeti profilon kívül foglalkozunk gépi kötéssel, valamint működik textilüzemünk, amely belföldre és tőkés partnereknek is állít elő gyermekruházati termékeket. Szövetkezetünk új profilja lesz a riselés, melyet bedolgozói rendszerben szeretnénk megvalósítani. — Milyen a szövetkezet felépítése? Van-e a bedolgozási rendszernek jövője? — Tevékenységünk a megye egész területére, de még a szomszédos megyére is kiterjed. Beregben négy részlegünk működik. Paszabon a két műszakos üzemünk szép bedolgozói létszámmal termel. Cigándon csak bedolgozók készítik a szőtteseket. A nyíregyházi központban jelenleg 487 teljes munkaidő^ dolgozónk van. Hajdú-Bihar megyében, Furtán szintén dolgozik egy részlegünk, ösz- szesen 1006 főfoglalkozású bedolgozónk van, és még 78 nyugdíjas is rendszeresen visz haza munkát. A bedolgozók szövetkezeti tagsági viszonyban állnak. Hathónapos próbaidő után lehetnek csak tagok. Nálunk szinte nincs fluktuáció, mert aki nem felel meg a követelményeknek, azt fel sem vesszük. A bedolgozók — ezen belül is a varrónők — körét tovább kívánjuk a következő években bővíteni. Ez központi elvárás is, mert még mindig magas megyénkben azoknak az anyáknak a száma, akik családi helyzetből, egyéb problémákból eredően nem tudnak a letelepített üzemekben munkát vállalni. Bedolgozóként megkereshetik azt a pénzt, amit máshol dolgozva keresnének. — Önök, akik Európa szá mos országán kívül jelen vannak például a japán piacon, sőt a Kanári-szigetekre is szállítottak, hogyan alkalmazkodnak a divat gyors változásaihoz, és eközben hogyan sikerül ápolni népművészeti hagyományainkat? — A tőkés világpiacon szinte mindenütt el lehet adni a népi díszítőelemekkel megvarrt termékeket. A legfontosabb, hogy időben észleljük a divat változásait. Szerencsénk, hogy technikai és személyi feltételeink révén gyorsan terméket válthatunk, ráállhatunk a piacokon keresett textilek gyártására. A jövőben is szeretnénk megfelelni azoknak a követelményeknek, melyeket eddig sikerrel teljesítettünk. Kézimunka-könyyújdonságok Az év végi, ajándékozási szokással együttjáró ünnepek előtt nézzünk szét a könyvesboltban. Kézimunkázni a lányok- asszonyok többsége szeret. A Minerva gondozásában az elmúlt napokban-hetekben újabb kézimunkakönyvek láttak napvilágot. Tompa Bélá- né—dr. Varga Marianna: Palóc hímzések című munkája hazánk egyik jellegzetes, hagyományőrző népművészetéből válogat, bemutatva a díszítőművészet ősi formáit, motívumait, illetve továbbélő változatait. Szlovák kiadónál jelent meg Alzbeta Lichnero- vá könyve, a Keresztszemes hímzések, mely a szomszédos csehszlovák terület népművészetébe kalauzol. Kapható beregi kézimunkaalbum is, amelyet ugyancsak a Minerva Kiadó jelentetett meg, az eredeti mintakincs, illetve a változatos felhasználási terület bemutatásával. Újdonság Bános Mária munkája: A kötés-horgolás kézikönyve, amely számtalan mintát tartalmaz. Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy valamely párizsi szalon műhelytitkairól tájékozódhat az alábbi sorokban, gyorsan eloszlatjuk a félreértést. Napjaink divatjairól szeretnénk szólni, mégpedig egy megbízható forrás, az értelmező szótár alapján. Eszerint: „Divat: az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletét, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások összessége, rendszere.” Vagyis, felkapott szokás, gyakorlat, „valakinek, valaminek az időhöz kötött közkedveltsége, felkapott volta.” Ez eddig világos. Most jönnek az árnyaltabb fogalmak. Például a divatbáb: „ki- . rívóan csak a divatos öltöz- . ködésnek élő személy, különösen nő”. Aztán divatbolond: „Minden divathóbortnak hódoló személy”. És a divatfi? „Feltűnően divatosan öltözködő (fiatalabb) férfi.” No és a divatmajom? „A legújabb divat minden túlzását követő személy”. A társas érintkezés szokásait tekintve divat a főnököt szidni, saját munkánkat felbecsülhetetlen jelentőségűnek feltüntetni, rohanni, továbbá minden segédlet igény- bevétele nélkül fúrni-farag- ni: ez utóbbihoz egy erős könyök is elegendő. (Bár a divatirányzatokban jártasabb, hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők szerint ez az idő változásaival nincs összefüggésben.) Divat nem létező mondanivalónkat körmön- fontan, fontoskodva, lehetőleg idegen szavakkal tűzdelve előadni; megfigyelhetik, eltűnőben az „izé”, itt van helyette az „akármi”. Divat továbbá a külföldi tanulmányút, mindenféle avatás, jobb körökben az estély Martinivel, diplomatatáska, kvarcóra a gyereknek, meg különné- met, különangol, minden külön. Nem feledkezünk meg a hölgyekről sem, akiknek erre a télre tetőtől talpig új divat készült. Fejtetőre kis sapka, nyakba körbetekert kötött madzag, esetleg elálló garbó — mind a viharos szél kedvencei. Szoknyában a hajtós, nadrágban fent bő, lent szűk — épp ellenkezője annak, ami tavaly volt. Borítéktáska helyett megint a vállraakasz- tós — lehet utánajárni. Természetesen tűsarkú csizmában, ami mindenre jó, csak járásra nem, felül bő szárral, abba esik bele jó mélyen a hó. A színek: lila, mályva, zöld, hiszen tavaly volt a kék, a bézs és az érett méz. Az a jó a divatban, hogy valami mindig állandó benne: a változás. Az oldalt készítette: BARAKSÓ ERZSÉBET és RESZLER GABOR 1980. november 30. Vass Péterné
