Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

Vita a munkások művelődéséről

BRICÄDNAPLjÖ

II[II I [UET csak formálisan, Nini uniI kampányszerűen!

Amikor elolvastam a Kelet- Magyarországban a vitaindító cikket a szocialista brigádok művelődéséről, talán az a legjobb kifejezés, hogy „nyiladozott a bicska a zsebemben”.

Művelődés — brigádmozgalom: szívemnek olyan kedves téma. Az jut eszembe róla, hogy nálunk a brigádok szívesen vállalják azokat a feladatokat, amelyek a művelődésükkel függnek össze, sikerélményt is éreznek, ha egy-egy program úgy valósul meg, ahogy eltervezték. Csak egy példát említenék: nálunk az a szokás, hogy egy-egy nagyobb rendezvényért egy-egy brigád vállal felelősséget, így azokat a programokat a sajátjuknak is érzik. Mindennek a koordinálása a vállalati művelődési bizottság feladata.

A művelődés iránti igény szempontjából is meghatározó jelentőségű, hogy a dolgozók milyen mértékben rendelkeznek azzal az alapműveltséggel, melyet az általános iskola nyolc osztálya nyújt. A 8 osztályt nem végzettek nagy része a 40 év feletti korosztályhoz tartozik. Sajnálatos, hogy a fiatalabb korosztálynál állandó újratermelődés tapasztalható. Az 'általános iskola elvégzése érdekében minden évben indítunk képzést, vállalatunknál kihelyezett tagozaton, t y

Azt reméltük, hogy az intenzív tanfolyam idejére biztosított átlagkereset, az ingyenes tankönyv, a 6 nap tanulmányi szabadság, valamint a sikeres vizsgatétel utáni 500 forint pénzjutalom, több embert vonz az iskolapadba. Sajnos, ez eddig csak álom. Véleményünk az, hogy az általános iskolát nem végzettek számának csökkentése, de elsősorban az újratermelődés ' megszüntetése érdekében jobb együttműködést kellene kialakítani az iskolák és az üzemek, munkahelyek között.

Sokkal nagyobb az érdeklődés a felnőtt szakmunkáskép zés iránt. A szakmunkások és középvezetők továbbképzése minden évben folyamatosan történik, vállalaton belül és kívül szervezett -tanfolyamok keretei között.

A párt- és különböző oktatásokon résztvevők szám évenként 7—t 0 fő. Jól bevált oktatási, tájékoztatás' forma a'politikai vitakör, a szocialista brigádvezetők oktatása. A munkások politikai ideológiai képzésének fő for mája a vállalati, illetve maga sabb szintű politikai képzés.

Igyekszünk a helyi sajátosságok figyelembevételével a igények ismeretében a leg megfelelőbb feltételeket, mű velődési formákat kialakítani

Kulturális tevékenységünk centruma a 18 ezer kötettel rendelkező önálló könyvtárunk. Itt kap helyet az ipari tanulók, valamint a dolgozók részére működtetett két olvasókör. író-olvasó, művészközönség találkozót évenként 4—5 alkalommal szervezünk. E rendezvények szépséghibája az, hogy nincs városunkban olyan szerv, ami kellően koordinálná, szervezné a művészek fellépését, s véleményünk, hogy e miatt anyagi lehetőségeinket szétaprózzuk, szétforgácsoljuk.

Az ízlés formálásának, a jó alkotások megismerésének módja a különböző kiállításokon való részvétel is. Az élet, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vállalatnál rendezett kiállítások látogatottsága szinte 100 százalékos. Szívesen adnánk helyet több vándorkiállításnak.

A vállalati kirándulásokon az ország különböző tájain található műemlékekkel, múzeumokkal ismerkednek meg dolgozóink. Színházbérletet évenként 70 darabot vásárolunk, melynek felét a kulturális alapból fizetjük. A moziüzemi vállalattal, ezenbelül a Krúdy mozi vezetőségével kapcsolatunk folyamatos, bérleteket, és egy-egy kiemelkedő előadásra jegyeket vásárolunk.

Az érdeklődési körökhöz jól alkalmazkodnak a különböző szakkörök, klubok. A szocialista brigádvezetők klubja az ’ egészségügytől, lakáskultúrától kezdve, külpolitikai fórumnak is gazdája, s e foglalkozások alkalmasak arra is, hogy a brigádmozgalom aktuális problémáit is megvitassák

Komolyzenei klubunk vezetője a zene széretetét szív- vel-lélekkel igyekszik megismertetni. Sok munkatársunk jut el a nyírbátori zenei napokra. Amatőr filmklubunk, fotószakkörünk tagjai évek múlva is felelevenítik gazdasági munkánk, mozgalmi életünk jelentősebb eseményeit, perceit. A díszítőművészeti stúdiónk által készített, hagyományokat ápoló, szép kézimunkák, többször kaptak helyet az ország különböző helyein rendezett kiállításokon. KISZ-klubunk szervezett keretet nyújt fiataljainknak a szabad idő hasznos eltöltéséhez.

Bejáró dolgozóink nagy létszáma indokolja, hogy e réteggel való foglalkozás rendkívül fontos. Több éve működtetjük a bejáró dolgozók klubját. Az új, a jobb megoldásokat keressük, hogy a munkakezdés előtti várakozási időt dolgozóink tartalmasabban, kulturált környezetben töltsék el. A klubok, szakkö-' rök számát az elkövetkezendő időszakban nem kívánjuk növelni. Elsőrendű feladatunk ma az, hogy a szervezői munka javításával, a klubok jobb programkínálatával a tagok száma növekedjék.

Vállalatunk munkáskórusa 1976-tól működik, azóta igen sokat fejlődött. Sikeresen szerepelnek a munkáskórus-fesz- tiválokon, s vállalatunk rendezvényeit teszik színesebbé.

Kulturális, művelődési tevékenységünk bázisát szocialista brigádjaink alkotják Brigádjainkra gazdasági, társadalmi, politikai téren egyaránt lehet számítani. Kulturális, művelődési munkánk során aktív segítőtársaink a brigádok. így nem okoz nehézséget a gyermeknapi, nőnapi ünnepségek, a Télapó, a gyeses találkozók,'nyugdíjastalálkozók, névadók lebonyolítása, mert e rendezvények szervezői a szocialista brigádok. Szívesen vettük a művelődési intézmények ajánlásait, s kérésünk az, hogy azt minden évben kapjuk meg, legyen ez a segítségnyújtás rendszeres. Az a tapasztalatunk, hogy a szocialista brigádmozgalomban elért szint megtartása egyre nagyobb energiát igényel a mozgalomért felelős gazdasági vezetéstől, társadalmi szervektől, s nem utolsósorban a brigádoktól. összejöveteleinken egyre többet foglalkozunk azzal, hogyan tegyük formális elemektől mentessé mozgalmunkat, hogyan újítsák meg. brigádjaink önmagukat. Mert, hogy képesek újat nyújtani, az tény, de ahhoz folyamatosan segítséget kell adni, nemcsak értékeléskor bírálni!

Gyárunkban 98 brigád dolgozik, közülük 51 érte el az aranykoszorús címet, van köztük szakma kiváló brigádja, vállalati kiváló több is. Sokszor hallunk olyan brigádvállalásokról, melyekről a vitaindító cikk is szól. Én a cikk olvasása közben úgy éreztem, hogy néhány felvetése túlzás, mert például nálunk nem így van. Amiben még el vagyunk maradva: a munkaversenyés a brigádmozgalom nem eléggé folyamatos, brigádokkal történő foglalkozás ma még nem mindennapi gyakorlat. Többet kellene velük foglalkozni, s ami különösen fontos: azoknak a gazdasági vezetőknek, akik középvezetőként a közvetlen termelés- irányítás folyamatában rendszeresen találkoznak a brigádokkal. A jövőben a brigádmozgalomban még tapasztalható kampányszerűséget kellene elkerülnünk. Remélem, mások is elmondják majd erről a véleményüket.

Mazák Györgyné,

a Nyíregyházi Konzervgyár művelődési bizottságának társelnöke

SZABOLCS-8ZATMÁRI EMBEREK

Kanyargós utakon

Azt mondták, Tiszaadony- ban nincs jobb halász Palkó Gézánál.

— Nem is az a legérdekesebb benne — állították mások.

— Hát mi? — kérdezem a falu presszójában a téeszra- kodóktól.

— Amerikát is járt... olyan ember, hogy szava, tekintélye van ma is.

Palkó Gézával az udvaron beszélgettünk. Hálót kötöge- tett. Odébb egy varsa hevert. Mellette hosszjj nyelű merítőháló nyújtózott. A mesterség kellékei.

A mesterségéről faggattam volna, de a halászéletből lassan egy ember élete lett. Addig mentünk vissza az időben, addig gombolyítgattuk a szálakat, míg 1912-höz értünk. Az országban évente tízezrek pusztultak el tüdőbajban, a tengerjárók fedélközei pedig kivándorlókkal teltek meg.

Az egyik gőzösön szorongtak a halász szülei is. Biztos, hogy csak a tüdőbajról tudtak, és azt érezték, hogy nekik menniük kell. A politikát nem ismerték. Kikötöttek New Yorkban, megbámulták a Szabadság-szobor égbenyúló nőalakját, rácsodálkoztak a felhőkarcolókra, és fejüket csóválták, mert a házak ölében kertet lapulni nem láttak. Beszívták a pöfögő For- dok benzinbűzét és munkát kerestek. Bányában, gyárban, farmon. Az idősebbik Palkó rézgyárban dolgozott. Egy fia már volt, Géza kint született 1916-ban, az öccs pedig már Magyarországon jött a világ- j ra.teliké r '0\. > r.:.— Apám afféle alsóbb vezető lett. Ment is volna minden, de 1921-ben jött a nagy gépesítés, kevesebb ember kellett. Maradhattunk volna, de a gyárat Kaliforniába telepítették, és mi már nem mentünk oda.

Megtépázott reményekkel, egy illúzióval szegényebben és némi készpénzzel 1923-ban ismét útra keltek. Gézának a tengeri út csodájánál csak Európa, az először meglátott haza adott többet. Ez akkor persze nem a haza volt még neki, csupán egy tenyérnyi föld, ahol minden másként volt, mint annak előtte. 1923 őszén Palkóék már valahol a Tisza partján jártak, és hallották az adonyi harang szavát, a ^^mény kondulását.

A rémény, a boldog izgalom hamar lecsillapult. Géza iskolába járt, kilométereket kutyagolt, csak ha nagy sár volt, tette meg az utat a bátyja nyakában. Ilyenkor felülről nézte a világot, egyébként igencsak földközelben élt. Mert épített utat, aratott a másén, később, ha úgy alakult, védte a közös érdeket a bérlővel szemben. Toborzott embereket és szervezett aratósztrájkot.

— Szegények voltunk. És tapasztaltam, hogy a szegénység a földhöz ragaszt. Sokan mentek innét Amerikába. Sokan is jöttek haza. Egy öregember tán tíz éve tért meg. Kint 110 dollár nyugdíjból csak nyomorgott volna. Itt pedig urasan él.

Palkó Géza fiatalon nősült, és gyerekben nem volt hiány. Nyolcat nevelt fel. Élete szomorú, meghatározó élménye lett a háború. Amikor az „országgyarapítás” folyt katona lett. Bécsben helyette is döntöttek, bevonultatták mindenhová, ahová akkoriban kellett. A Felvidékre, Délvidékre, Erdélybe.

— A katonaságnál kemény volt a fegyelem. Három évig voltam a határon, de ott is megtanultam, hol lakik az isten. Pedig a fronton nem is voltam, hiszen négy gyermekem volt már akkor.

Aztán leszerelték, Erdélyben telepedett meg. A háború után, kalandos úton jött haza.

— Két kis lovam volt, a németek szerencsére nem vitték el őket. Befogtam a szeKM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1980. november 30.

kérbe, felpakoltam a családot és tíz nap, tíz éjjel jöttünk. Az út rablókkal volt tele, napirenden voltak a gyilkosságok, egyedül voltam fér-' fi, öt gyerekem volt addigra, és a néném is velünk jött. De másodszor is hazaért. Másodszor is újra kezdett mindent.

— Földet osztottunk, nekem öt hold jutott, ehhez felfogtam ugyanennyit, mezőőr is voltam, ebből éltünk.

A földosztással az ősi juss jutott vissza hozzá. És ez minden osztályostársának kijárt. Palkó Géza a politikához sodródott. Az ország ezen távoli zugában, abban az időben, a lassan körvonalazódott viszonyok közepette a talán legnehezebb szerepet vállalta: kommunista lett.

— Bátyám a parasztpárt elnöke volt, én a „kompártot” szerveztem. Öten voltunk, ahány ujj egy kézen van. A pártot novemberben alakítottuk, így nem csoda, hogy az 1945 novemberi választásokon szavazatot alig kaptunk. A kisgazdák voltak a legerősebbek. Aztán létrehoztuk a földművesszövetkezetet. Ebben apám jeleskedett, igaz majdnem megkéselték. Sok volt a munka. Nappal dolgoztam, este pedig a párt mellett agitáltam. Emlékszem, hiába volt itt a lehetőség, viszonylag kevesen voltunk újgazdák, mert sok asszony, akinek nem jött meg az ura a fogságból, félt elfogadni a földet. Nem túlzók, de volt olyan hét, hogy nem láttam a gyermekeimet, annyi tennivaló akadt.

A következő, 1947-es választáson már a kommunisták nyertek. Palkó Géza számára azonban váratlan fordulat következett: 1948-ban kizárták a pártból.

— Lehet, hogy tévedtem, de nem rejtettem véka alá a véleményemet. Úgy láttam, nem odavalók is bekerültek a pártba. Aztán' egyszer jöttek, hogy vegyek Rákosi-brosú- rákat. Mondtam, nekem már mindegyik megvan, és annyi pénzem nincs, hogy újra megvásároljam őket, hiszen sok a gyerekem. Ezt aztán elferdítették és kizártak.

Később az országot járta, kenyeret keresett. Vasbeton- szerelő volt a Népstadion építkezésén. Aztán rizst aratott. Közben nyolc gyereket nevelt.

Az átszervezéskor, 1960-ban az .elsők között léptek be a szövetkézéibeQ- aobffßt t, r,-"ri

— Mondtam az asszonynak: ez most nehéz lesz. Te dolgozz a szövetkezetben, én meg elmegyek egy kis pénzt keresni. Mert forint alig volt.

Vándorbotot fogott, mint valaha az apja. Negyvenfős kubikoscsoportot szervezett. Csatornáztak. Bejárta a fél országot. Ette az otthon pakolt szalonnát, főzte a tarhonyát.

Két év után tért haza. Feleségével ötholdas bolgárkertészetet csinált a szövetkezetben. Irdatlan sok volt a munka, munkaegység is volt bőven, csak a készpénz volt megint kevés. Ekkor állt be a fehérgyarmati szövetkezetbe halásznak.

Háza ma is ugyanaz, mint amit 1947-ben, a két kezével

épített.

— Csak az ajtókat, ablakokat csinálta más.

Felnevelt nyolc gyereket Egy kivételével saját lakásában él mindegyik. Hatan Pesten vannak. Unokáinak száma tizenhárom. .

Palkó Géza 65. éves. Nyugdíjba ment. Reggelenként lejár a vízre, megnézi a varsáit, ha sok halat talál bennük örül, ha keveset, szomorú lesz. Ilyenkor a régi szép víz után búsul. Aztán megrázza magát:

— Már míg élek, valahogy csak lesz, ha egészségem lesz, dolgozom.

★

Néztem ezt az embert. Második generációs „amerikás” magyarnak próbáltam elképzelni. Nem ment. Egyszer azt hallottam: az emberek arca olyan, mint a föld, amivel küszködnek. Ez az arc olyan, mint a napban repedezett beregi talaj. Azon gondolkoztam: más lenne-e az arca, ha Kaliforniát választják annak idején? És akkor miiyen nyomok lennének rajta?

Arcán van a sorsa. Minden, ami 65 év alatt Európának ezen a fertályán történt. Aztán arra gondoltam: saját sors talán nincs is. Csak a mindnyájunké ...

Speidl Zoltán