Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

1980. november 15.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Eszmecsere

A bácsi népfrontülésre ment. Kapától, kalapácstól elnehezült kezében kézinagyítót szorongat. A bizottságba javasolt emberek névsorát böngészi. Sorról sorra halad a vastag lencse. Egyszer-egy- szer megáll, feleségét kérdi — mit gondol az asz- szony erről vagy arról — aztán folytatja.

Egy másik résztvevő egyedül jött. Asszonyra ilyesmi nem tartozik — majd én szólok. És szólt. Nehezen fűzte a mondatokat, itt-ott ismételt, de végül is kikerekedett mondandója. Apróság volt csupán, de ott abban az utcában, néhány családnak az életét szépítené meg, ha segítene a tanács.

Megint mások vörösödő arccal — süt a figyelő sok szem — papírról mondták el a számukra fontosat, amit szomszéd, amit az utca bízott rájuk.

Van, akinek ereiben szónoki vér buzog. Fesztelenül, röviden, hatásosan szól — mi sem természetesebb, mint idejövök, s elmondom mindenkinek, hogyan is vélekedek er- ről-arról.

És láttam olyat is, akinek igazához szavai kevésnek bizonyultak. Hangerejét emelte meg, így gondolván meggyőzőbbnek érveit. Utolsó aduja pedig kalapja volt, s hogy a szusszal együt mondandója is elfogyott, meg tán igazsága is kurtább volt a bizonygatottnál, hát kalapját fogva sértődötten hagyta ott az ülést.

így alakult ki a reális kép. Érvek, ellenérvek hangzottak el. ’ Kérések, amelyek a közösség támogatásával hamar valóra válnak, de olyanok is, amelyek megvalósítására jelenleg nincs anyagi lehetőség. Az őszinte, nyílt várospolitikához ez is hozzátartozik. így tanulunk a lakóhelyen is politizálni.

Csendes Csaba

Termeljenek

több burgonyát Szabolcsban

Beszélgetés dr. Szlameniczky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével

Dr. Szlameniczky István a SZÖVOSZ elnöke a közelmúltban tett látogatást megyénkben, és a zöldség, valamint a gyümölcs forgalmazásának kérdéseiről tárgyalt többek között a megye illetékes vezetőivel. Munkatársunk ebből az alkalomból néhány, megyét érintő kérdést tett fel.

— Mi a véleménye a felvásárlások megyénkben tapasztalható rendjéről?

— Az országos tapasztalatok birtokában úgy látom, hogy az átlagosnál zökkenőmentesebben történik ez Sza- bolcs-Szatmárban, mint a többi megyében. Kevesebb a súrlódás az értékesítésben és forgalmazásban mint másutt, kielégítőnek mondható a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek valamint ZÖLDÉRT kapcsolata. Ennek köszönhetően meglehetősen kevés a vita.

— Évről évre visszatérő gond az alma tárolása valamint szállítása. Ráadásul a HUNGAROFRUCT is jelentősen csökkentette a raktározási lehetőségeket.

— Véleményem az, hogy nem a HUNGAROFRUCT a vétkes, különösen azért nem, mert annak, hogy számos helyen állnak üresen a hűtőtárolók, nem a külkereskedelmi vállalat az oka. Meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt egy, másfél évtizedben sok pénzért épített tárolók miért üresek, miért nem éri meg a

termelőszövetkezeteknek használni azokat. Igaz viszont az is, hogy ezek egy része a korszerű követelményeknek nem felel meg. A szállítás jórészt jármű-, vagonkérdés, ezen segíteni ösz- szetett kérdés.

— Időnként elhangzik a vélemény: talán túlságosan is sok almát termelünk.

— Nem a mennyiséggel van a baj, sokkal inkább a fajtaösszetétellel. A jonatánalma már nem keresett, ezért más fajtákat kell előtérbe helyezni.

— Sokan és joggal panaszolják: a valamikor hagyo. mányos szabolcsi burgonya- termelés visszaesett.

— Jogos a szakemberek igénye, hogy az országos agrárpolitika a burgonyatermelést jobban terelje vissza Szabolcsba. Ez természetesen nem adminisztratív intézkedések kérdése, mert sehol senkinek megtiltani nem lehet, hogy krumplit termesz- szen, befolyásolni azonban lehet. Mert kétségtelen tény: itt jó erre a talaj, és kár a zsíros földeken is ezt termeszteni, amikor például a kukorica sokkal jobb lenne. Vallom, nagy hibát követtünk el, amikor hagytuk, hogy a jó termőföldekre vándoroljon át a burgonya. A megoldást egyébként nem elsősorban a területi növelésben látom, — habár az sem fölösleges —, hanem az intenzívebb fajták elterjesztése lehet a járható út. Egy biztos, hogy 1981-ben a megyében több krumplira lehet majd szerződést kötni, mint 1980- ban lehetett. A burgonya egyébként országos probléma, mert ritkán sikerül az optimális mennyiség termelését megtervezni. Időnként kevés, akkor drágán importálnunk kell, ha sok, akkor pedig árón alul exportáljuk. Jövőre például — országosan —, negyvenszázalékos rátartással kötjük meg a szerződéseket. De, visszatérve a megyére, kiút lehet a burgonyafeldolgozás kiépítése, ráadásul a magasabb fel- dolgozási szint elérése. A burgonyapehely importkiváltó szerepet tölthetne be, de a keményítő, a szesz is kifizetődő lehetne. A feldolgozáshoz közös érdekeltséget, társulási rendszert kell létrehozni. Érdemes lenne elgondolkozni a burgonya kisha- tármenti forgalomba való bekapcsolásáról is.

— Miben látja az okát, hogy míg a zöldségek árrése . országosan 31 százalék, addig Szabolcs-Szatmárban, eléri az 50 százalékot is. Vagyis, az országos szintet jóval meghaladják az áraink.

— Kétségtelen tény, hogy értelmes szakosodás ment végbe a zöldségtermesztésben, de kevés az üvegház és az öntözést sem használják ki kellőképpen. A magas árak oka, hogy a belső ellátás, nyilván az említett okok miatt sem támaszkodik kielégítően önerőre. Hogy az ellátás hullámzása elkerülhető legyen, több olyan teljes vertikumra van szükség, mint ami a ZÖLDÉRT-nél megvalósult, ahol a ládagyártástól a léüzemig minden megtalálható. Pozitív törekvés, hogy a ZÖLDÉRT és az ÁFÉSZ-ek a megye forgalmának 70 százalékát bonyolítják le, azonban elő kell segíteni, hogy az eddiginél sokkal több áru jusson közvetlenül a termelőtől az üzletekbe. Ha ez megvalósul, kevesebb többlet- költség rakódik majd a terményekre, és a minőségük is jobb lesz, — fejezte be dr. Szlameniczky István.

Speidl Zoltán

M

ég katona volt a fiú. A gyalogsági kiképzésen kiváló eredményt ért el, tizedesi rendfokozatot kapott, s elengedték nyolcnapi szabadságra. Jól jött ez, tudta, hogy segítenie kell szüleinek a háztáji földön. A kukorica törése igen sürgőssé vált mindenki számára. Tán a szövetkezet minden tagja a tengeriföldön vette ki a háztájiját, az a legkifizetődőbb.

Egész nap dolgozott az Ihász család, miként mások is, ilyenformán naphajlatra már végeztek; holott nem csuhéstól szedték le a szárakról a csöveket, sőt igen tisztán, két okból. Téli időben a csuhés szárakat a tehén jobban eszi, másrészt gubancával együtt hazavinni a csöveket: dupla munka. Manapság kinek van arra ideje, hogy hántási estet tartson. Ámde a szövetkezetnek e napon nem volt szállítóeszköze arra, hogy a termést kinek-kinek haza is szállítsa, majd holnap reggel, mondották, addig borítsák be szárral.

— És ha megdézsmálják? Mindig akad ügyeskedő ember; ha csak egy-egy zsákkal visznek el, nagy kár.

— Hát addig vigyázzanak rá maguk, ha a csőszünkben nem bíznak.

— Miskában? Hiszen már most is részeg, csak ténfereg a zsebébe dugott pálinkásüveggel.

így hát Ihász Imre frissen előléptetett tizedes vállalta, hogy kint marad a termésükkel. Szalonnával és kenyérrel el volt látva, gondolta, gyújt egy jó tüzet, megsüti a szalonnáját; elsőrangú vacsora lesz az, hisz egy kis borocska is van még a korsóban.

Száraz gallyakat tördelt a fasorban, egy öl vékonyabbat, a második-harmadik fordulóban a vastagokat válogatta. Ahogy az utolsó öllel visszafelé tartott, észrevette, hogy a szomszéd táblába valakinek ételhordóban ennivalót visznek.

ülőhelyet a szalonnasütéshez, meggyújtotta az elsőrangúan megrakott tüzet s meghúzta a korsót. A nyárson sült szalonnához türelem és idő kell, tudta ő ezt nagyon jól. Rá- csöpögtette a hagymás kenyérre a nyársról csöpögő zsírt, s nem harapott a karéjba addig, amíg a szalonnadarab meg nem sült. Akkor a nyársat a földbe szúrGalambos Lajos:

Kint a határban

— Maguktól is kint maradt valaki, Julcsa néni? — kiáltotta utána a fiú.

— Na és? Mi nem féltjük a mi énkét?

— Nem azért kérdeztem, de ha már én kint vagyok, nem tudtam volna ránézni a magukéra?

— Vigyázzon csak mindenki a sajátjára — nyelvelt vissza az asszony.

A katona megvonta a vállát. ö tisztességgel szólt, nem érdemelte az asszonytól a hányaveti hangot. Ámde vajon ki maradt kint? Keve Jani bácsi a csúzos lábával, állandóan hideglelős, vékony derekával? Vagy kicsoda? Csak nem a lány, aki ugyan már igencsak belelépett az eladósorba, ámde aki eddig még csak a pillantását sem viszonozta?

Na, majd kiderül.

Fekvőhelyet készített magának, jó csuhés szárakból,

ta, hadd hüljön a szalonna, amíg a zsíros-hagymás kenyeret meg nem eszi. Aztán a másik karéjjal persze, sorra jött a szalonna is. És még egy korty borocska. A tüzet vastagabb gallyakkal rakta meg, rágyújtott, s beburkolózva a köpenyébe, füstölt a cigarettájából még egy kicsit. Igen jól érezte magát, nem is gondolt másra, csak erre a jó érzésre. Már az álom kerülgette a jó tűz közeli melegében, amikor motozást hallott. Csak nem tolvajok jönnek? Vagy ez a részeges csősz botorkál erre megint?

De nem.

— Bocsásson már meg — mondta a Keve Jani bácsi lánya —, de olyan tűz ég itt. Megmelegedhetnék?

— Felőlem. Ha huny a tűz, lökjél még rá pár darabot; van miből, hoztam.

— Láttam.

— Nocsak. Eddig rám se néztél.

— Anyám nem engedi, hogy ránézzek bárkire, amíg nem végeztem el az iskolámat.

— Azt tudom, hogy iskolába jársz, de hová?

— Felcser leszek én az állatorvos mellett.

— Nem éppen lánynak való foglalkozás.

— Tetszik nekem is, nemcsak anyámnak.

— Akkor csak tedd a dolgod.

Jóval később azt mondta a lány:

— Lassan kihuny a tűz..

— Pedig úgy gondoltam, eleget hoztam rá — vélte álmosan a fiú.

— Nem az a baj. Jött egy kis szél, ilyenkor gyorsan ég a tűz.

— Hozz rá, ha akarod, nincs messze a fasor.

— Félek én odáig menni.

— Velem nem félsz?

— Egy cseppet sem.

— Én eddig komolyan gondoltam rád — mondotta álmosan a fiú. — De hát rám se néztél.

— Mondtam már, hogy nem szabad nekem senkire. Nagyravágyó az én anyám. De csak végezzek, legyek önálló ember, kell nekem orvos, vagy mit tudom, csak az, akit megszeretek.

— Engem például, tudnál szeretni?

A lány hallgatott.

— Gyere — mondta a fiú. — Jó nagy ez a köpeny és jó meleg. Elférsz alatta te is.

Sokáig nagy csend volt.

S reggel a közös takarójukra, a katonaköpenyre hullott a szűztiszta hó.

te

Mi a véleménye

Nagy II. János Szabó István Mikulás Imre

Áz áruszállításról

„Az áruszállítást jobb munkamegosztással, nagyobb szervezettséggel, jelentős üzemanyag-megtakarítással kell lebonyolítani.” (Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatából.)

NAGY II. JÁNOS, a Volán 5. számú Vállalatának gépkocsivezetője:

— Mi, gépkocsivezetők is éreztük, hogy az év elején kevesebb volt a fuvar. Nem volt annyi beruházás, nem lehetett ölbe tett kézzel várni a megrendelőket, hanem nyüzsögni kellett a fuvarért.

— Eddig Skodával jártam, most egy Rába teherautót kaptam, ami a nagy távolságú fuvarozásra jó. Tudtuk és egyre inkább tudjuk, hogy nem mindegy, milyen kocsival megy az ember a fuvarra. Mert ha pótkocsival megyek, akkor alig fogyasztok el sokkal több benzint, mégis dupla súlyt vihetek. Ugyanez vonatkozik a visszfuvarra is.

— Ha az energiafogyasztást nézzük, akkor a vállalaton belül mi tudjuk tenni a legtöbbet. Különösen jól látszik, hogy a törzsgárdának milyen szerepe van ebben. Ha a napi karbantartás jó, ha a legkisebb hibát is elhárítjuk, akkor nemcsak üzembiztosabb a kocsi, hanem kevesebbet is fogyaszt. Igaz, nálunk a telepen tankolunk, de nekünk sem mindegy, hogy kapunk-e a megtakarításból, vagy sem.

SZABŐ ISTVÁN műszaki fejlesztési osztályvezető:

— A takarékosság már ott kezdődik, hogy milyen típusú gépjárművet ve- szünk. Most nálunk a legtöbb teherautó ZIL típusú, ami benzint fogyaszt. De már érkeznek az új, Dieselolajjal működő szovjet Kamaz kocsik is. Aztán megválogatjuk teherbírás szerint is a járműveket. Amilyenek a fuvarfeladatok, ahhoz igazodunk.

— A másik lényeges pont a karbantartás. Megfelelően szakképzett szerelőink vannak, s jó műszerekkel rendelkezünk. Nyíregyházán és Mátészalkán fogyasztásmérő próbapadunk van. Ezzel a

technikai feltételeket megteremtettük az üzemanyagtakarékosságra.

— Végül a legfontosabb tényezőről szólok, az emberről. Igenis meg lehet tanítani a megfelelő vezetés- technikát, amivel kevés üzemanyag fogy. Négy év óta versenyt is rendezünk az energiatakarékos vezetésből. Az idén országosan hatodik helyet értünk el egyéniben, csapatban pedig nyolcadikok lettünk — ami mutatja, hogy jól állunk. Erről a legjobban a számok beszélnek, hiszen az első háromnegyed évben 1,3 millió forintot tesz ki az üzemanyag-megtakarítás értéke.

MIKULÁS IMRE, teherforgalmi osztályvezető:

— Áz áruszállítás munkamegosztása egyrészt azt jelenti, hogy a Volán csak a kényesebb árukat viszi száz kilométernél messzebb, különben a vasúti szállítás a gazdaságosabb. Másrészt igyekszünk olyan feltételeket teremteni, Hogy a közü- letek szívesen válasszanak bennünket. Egyre több üzemnek mi végezzük a szállítást, így például meg-, egyeztünk a Szatmár Bútor- • gyárral, a TÜZÉP-pel, a milotai tsz-szel, ahonnan a tiszai kavicsot visszük a megrendelőknek.

— Sokkal jobban szükséges alkalmazkodnunk a megrendelők igényeihez. Egyrészt a lakossági szállítást bővítjük, másrészt a kiszolgálás minőségében kívánunk előbbre lépni. A kocsik kiállításának pontossága, a felszereltség növelése (mint a ponyva, kötél) szintén feladat.

— A Volánnak az országban kiépített? diszpécserhá- íózata van. Ezzel lehetővé válik, hogy visszaútra is szerezzenek fuvart a kocsiknak. Még fuvardíjkedvezményt is adhatunk ilyen esetben, hogy vegyék igénybe szolgáltatásainkat. Speciális gépkocsikat is vásárolunk, hogy megfeleljünk az ilyen kéréseknek is. A meglévő eszközök jobb kihasználásával, a karbantartás javításával lehet elérnünk, hogy a vállalatnak is gazdaságos a szállítás, de a megrendelők is elégedettek.

Lányi Hotond

A gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezet felsőrészkészítő üzeme. (E. E. feiv.)