Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. október 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A 35. SZAKMÁRÓL A Med. univ. helye Beszélgetés Várallyai Gyulával, a MÁOTE elnökével — Kérem mutassa be néhány szóval a Magyar Általános Orvosok Tu­dományos Egyesülete történetét. Sokan nagyon keveset vagy semmit nem tudnak erről, a kör­zeti orvosokat tömörítő egyesületről. — Egyesületünk tizenhá­rom évvel ezelőtt alakult. A kezdeményezésről kiderült, hogy az nem szalmaláng tü- zénél felhevült elhatározás pillanatnyi megvalósulása volt, hanem folyamatos, terv­szerű szervezési és tudomá­nyos tevékenységgé változott. Az első években kemény, sokszor hiábavaló küzde­lemnek látszott az az erő­feszítés, hogy kongresszuson találkozzunk. Végre ez Siófo­kon sikerült. Ha jól tudom, akkor Szabolcs-Szatmárból ketten vagy hárman voltak, akik a MÁOTE-ben tevé­kenykedtek. Most már több mint kétszáz aktív tag van ebből a megyéből is. Siófo­kon merült fel először a gon­dolat, hogy nemcsak orszá­gos méretekben, hanem egy- egy terület számára is meg lehetne teremteni a tudomá­nyos eredmények közreadá­sának lehetőségét. Az észak­alföldi területi szervezet 1972- ben tartotta Hajdúszoboszlón az első orvosnapokat, s akkor született a döntés: négyéven­ként a területhez tartozó há­rom megye: Hajdú, Szabolcs- Szatmár és Szolnok felváltva rendezik majd a kongresszu­sokat. Ennek keretében esett a választás most Szabolcs- Szatmárra, pontosabban Nyíregyháza városra. — A kongresszusok összegző jellegű esemé­nyek. Mi az, ami a min­dennapi munka során, mint eredmény jelentke­zett a MÁOTE életében? — Hadd mondjam krono­lógiai sorrendben. Először említem azt a kiadványt, amely a falusi körzeti orvo­sok élet- és munkakörülmé­nyeit dolgozta fel, s amelynek elkészítésében igen sok kör­zeti orvos vett részt. E mun­kának a hatása abban mutat­kozott, hogy elkerült szak- szervezetünk központi bizott­ságához, s az ő véleményezé­sükkel az Egészégügyi Mi­nisztériumba. Ennek nyomán intézkedések születtek, ame­lyek a körzeti orvosok hely­zetének javítását célozták. Egyesületünk egyik legfonto­sabb tevékenysége arra irá­nyult, hogy elfogadtassuk ön­álló szakmaiságunk gondola­tát. Már 1974-ben az egész­ségügyi miniszter 35. szak­maként elfogadta az általá­nos orvostant, és azóta szak­vizsgázni lehet belőle. A szakvizsga megszerzése azo­nos a többi szakorvosi kép­zettséggel. Meg kell azonban mondani nagyon őszintén: szakmai önállóságunk gondo­lata köré lerakodott jégréte­get egy miniszteri rendelet sem képes teljesen felolvasz­tani. — Ügy gondolja, hogy a körzeti orvos az orvo­sok körében nem olyan rangos, mint ahogy azt munkája és tudása in­dokolná? ön körzeti or­vos, tehát értékítélete mértékadó. — A rendelet csupán meg­adja a lehetőségét annak, hogy a valóságban is önálló szakmává váljunk. A teljes felolvadáshoz, hogy szakmánk az orvostársadalmon belül is valóban elismert legven, so­kat kell még tennünk. Első­sorban nekünk, amikor mun­kánk végzésével bizonyítjuk ennek igazát, de azoknak is. akik ma még, talán a kellő tájékozottság hiánya miatt, akadályozzák a jégréteg felol­vadását Tőlük csupán azt kérjük: ismerjék meg jobban problémáinkat, törekvésein­ket, szándékainkat. Tudjuk, hogy hol a helyünk az orvos- társadalomban. Ennél többet nem kívánunk, de keveseb­bet nem fogadhatunk el. Ezen a helyen akarunk a társada­lom számára, a szakma érde­kében, a betegellátás javára az elvárt szinten tevékeny­kedni. Szívesen tanulunk mindenkitől, és köszönettel fogadjuk a segítséget. Tisztá­ban vagyunk azzal is, mik a hibáink. Éppen ezek miatt tevékenykedünk egyesületünk keretein belül. — Nagyon komoly ered­ménynek tartjuk, hogy az idén januártól működik az Országos Körzeti Orvosi In­tézet. Van tehát olyan szak­mai,, módszertani közpon­tunk, mely többek között irányítja a körzeti orvosok tevékenységét, képzését, to­vábbképzését, az oktatást. — Hogyan alakultak kapcsolataik a társegye­sületekkel? Beszélhe­tünk-e arról, hogy a tu­dományos életben is el­ismerték önálló szakmai­ságukat? — Mindenképpen. Ma már az orvostudományi egyesüle­tek és társaságok közül egy­re többen igénylik az általá­nos orvosokai való együttmű­ködést. Ez megtisztelő szá­munkra. Mindez azonban új gondot is felvet. Azt neve­zetesen, hogy tagságunk lét­számához viszonyítva kevés orvos vállal aktív munkát. A jelenleg tevékenykedők nem lesznek képesek megbirkóz­ni a feladatokkal. Ezért kér­tük a kongresszuson is: je­lentkezzenek körzeti kollé­gáink feladatok vállalására, hiszen mindenkinek érdeklő­dése szerint tudunk munkát adni. — Egyébként a Nyíregyhá­zán kiválóan megrendezett kongresszus nagyon sikeres­nek mondható. Minden olyan kérdés terítékre került, amellyel a körzeti orvos min­dennapi munkája során ta­lálkozik, a más területeken dolgozók előadásai ugyanak­kor az együttműködés fontos­ságát hangsúlyozták. Újra be­bizonyosodott: egymás nél­kül nem tudjuk biztosítani azt a szükséges ismeretáram­lást, ameljr nélkül nincsenek tudományos eredmények, s nincs javuló, szakmailag min­dig a legfejlettebb tudomá­nyos eredményeken alapuló betegellátás — fejezte be nyi­latkozatát dr. Várallyai Gyu­la, a MÁOTE elnöke. Bürget Lajos A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet labdaüzemé­ben műszakonként 350 labdát készítenek. (Jávor László fel­vétele) Nyírvíz: meliorációs program Csapadékcsatorna 18 községben Közel húsz éve alakult a Nyírségi Vízgazdálkodási Tár­sulat (Nyírvíz). Jelenleg 85 termelőszövetkezet, község és a megyeszékhely tartozik' a társulat hatáskörébe. 330 dol­gozót foglalkoztat állandóan: s az idei termelési terv 50 millió forint, aminek teljesí­tése biztosítottnak ígérkezik. Idei nagyobb munkáihoz tartozik a társulatnak, a nyír­egyházi Ságvári Tsz-nek ké­szített, a nagyüzemi sertéste­nyésztéshez kapcsolódó híg­trágya-kezelő berendezés. A 6 millióba kerülő objektum építése idén kezdődött és már be is fejeződött. A múlt évben kezdett, a máriapócsi Rákóczi Tsz ré­szére jelentős meliorációs munkákat, idén fejezte be a társulat. Folyamatban van­nak ilyen munkálatok az új­fehértói Lenin, és a bökönyi Kossuth Tsz-nél. Ugyanak­kor belterületi csapadékvíz­elvezetési rendszert épített ki idén 18 községben. Jelentő­sebb csatornázást készítettek Nagykállóban, Geszteréden és Ramocsaházán. Rendszeresen végzi a tár­sulat a körzetéhez tartozó, 650 kilométer hosszúságú, közcélú csatornarendszer kar­bantartását és — szükség ese­tén — felújítását. Folyamato­san kivette vészéi ,a. társulat az idei kritikus belvízveszé­lyek elleni védekezésből. Rendszeresen mintegy 100 dolgozója őrizte és tisztította a belvízelvezető csatornákat. Nagyobb kapacitású válla­lat hiányában, vízrendezési munkákat is végez a társu­lat a Nyíregyházi Városi Ta­nács V. B. megrendelésére. A Benczúr téren, az István és Kórház utcákban vállalt mintegy kilométer .hosszú­ságban föld alatti csapadék­víz-elvezető csőhálózat-fek­tetést. E munkákkal novem­berben végez a* társulat. A megalakuláskor nem le­hetett semmiféle gépesítésről beszélni. Most már több év óta általában 4 millió forint értékben növelik — mindin­kább korszerű gépekkel — társulati vagyonukat. Gépeik értéke most csaknem 30 mil­lió forint. Mindezt jól kiegé­szíti a saját betonüzem, ahol a szükséges betonelemeket készítik el. (asztalos) Híre van jogosítványa? Beosztása: művezető MA MAR ALIGHA KELL KIFEJTENI, MIÉRT KULCSSZEREPET BETÖLTŐ HELY A MŰVEZE­TŐKÉ, S AZ IS TUDOTT DOLOG, HOGY GAZDA­SÁGI, TÁRSADALMI VÁLTOZÁSAINK, A GAZ­DASÁGI ÉLETBE BEÁLLT MÓDOSULÁSOK MÉG A KORÁBBIAKNÁL IS JOBBAN FELVETIK A MŰVEZETŐK HELYZETÉNEK KÉRDÉSÉT. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság me­gyei szervezete a kérdés meg­világítása érdekében széles körű és alapos felderítő mun­kát végzett és figyelmet ér­demlő eredményekre jutott A vizsgálódások, melyeket a megye 36 legjelentősebb ipa­ri és építőipari vállalatánál folytattak le, mintegy hét­száz művezető helyzetét ér­tékelve, sok jót de legalább annyi megoldandó gondot ve­tettek fel. A részletes ismer­tetés előtt érdemes leszögezni: az 1973-as kormányrendelet javította a művezetők erkölcsi és anyagi megbecsülését va­lamelyest növelte a munkakör presztízsét megkönnyítve ez­zel az utánpótlás részbeni megoldását is. Nincs beleszólásuk... A felmérés alapkérdése egyetlen mondatban sűríthető össze: a gazdálkodás feltéte­leinek szigorodása, a techni­kai feltételek javulása mellett mennyiben felelnek meg a kí­vánalmaknak a művezetők és miként biztosítják a vállala­tok a művezetők mennél jobb működésének körülményeit? Megállapítható, hogy a kö­telességek és a jogok aránya messze van a legjobbtól. Mert az igaz, hogy valamennyi mű­vezetőnek kötelessége a ter­melésszervezés, a munkavéde­lem, a tűzvédelem, a tulaj- donvédelem, de az már el­gondolkodtató, hogy a műve­zetők egytizedének nem köte­lessége az anyaggal és az em­berrel való takarékosság, a minőség védelme, az eszközök jobb kihasználása. Feltűnő egyébként, hogy a hatékony­ság befolyásolása a gyáregy­ségi művezetőknek nem fel­adata, rámutatva arra, hogy a gyáregységek, és így az ot­tani középirányítók felelőssé­ge is kisebb az átlagosnál. Pozitív tényező: a műszaki fejlesztés feladatainak előze­tes megvitatásába, az anyagi érdekeltségi rendszer kidolgo­zásába a művezetők túlnyomó többségét bevonják, de ezen belül, a gyáregységi műveze­tők kétharmada nem mond­hatta el ugyanezt. H arázsos őszi nap. A kútnál, egy mohos szilfán ülünk, arcun­kat a fény felé fordítjuk. A kis nádfedeles ház ereszein mézként csorog az őszi nap­fény, hátunk mögött halkan neszez a burkából kiszakadt dió. Házigazdám, az öreg Tar- pai Endre a nagy időt meg­élt emberek nyugalmával tö- mögeti a pipáját, én cigaret­ta után kotorászok. Az ud­var, akár egy szabadtéri nép­rajzi múzeum. Huszonegy néhány évemnek már telje­sen idegen tárgyak, de van még, mit ismerek: borona, favilla, rokkant szekérkerék, fasatu... — Hát aztán mi újság a nagyvilágban ? — fordítja felém hófehér bajuszos arcát az öreg. — Szépek még a lá­nyok? — Mint itt, Csaholcon, Endre bátyám. Az öreg mosolyog, nyolc­vannégy esztendős emlékei közül ki tudja melyik bukkant elő. Tudja már, hogy szere­tem elnézegetni az öreg szer­számokat, hagyja hát, hogy szemlélődjek. Később feláll, ráérősen a konyhába ballag. Tíz-tizenöt literes faedénnyel jön vissza, s kérdi: — Na, tudja-e, hogy mi lehet ez? Fogalmam sincs. Egy fá­ból faragták, sötétbarnára pácolta már az idő. Oldalán évszám: 1881: ekkor készít­hették. hatott, mert az apja nagyon szegény volt. Csak hát, nem tudta megszokni a várost, meg a csaholci pulyák is ál­landóan incselkedtek vele, mikor hazajött, hogy „diák, diák ...” Így aztán otthagy­ta, s kitanulta az ácsmester­séget. Lisztes putina — Na, ezt sem ismeri, igaz? Hát putina, lisztes pu­tina. Az apósom faragta, Ke­rekes Gáspár. — Ács volt, vagy asztalos? — Ó, volt az minden, csak akasztott ember nem. Diák volt Patakon, tanítónak vagy papnak készült... Bizony, olyan esze volt annak, mint a vármegye papjainak együtt­véve. Itt Csaholcon hatodik elemista korában már any- nyit tudott, hogy ő tanította az iskolában a pulyákat. A tanító rábízta az iskolát, mert látta, okosabb egy esperesnél is. Aztán a tanító az elemi után elintézte, hogy pataki diák lehessen. Ingyen tanul­— Endre bátyám emlékszik még rá? — Hogyne emlékeznék! Nagy bibliás volt, ő írta, fa­ragta a verseket a fej fákra is. Mert nemcsak az esze, a baltája is éles volt. Aztán látja, ő is meghótt. Tettem is neki olyan fej fát, hogy a feltámadásnál elég lesz meg­mozdítania. — Látszanak még azok a versek a fejfákon? — Ó, elmosta már azokat az idő. A régi temetőben vannak, az új temető kint van az oroszi úton. — Le szokott nézni még a régibe? — Majd mindennap. Itt van a_ kertünk alatt, s elte­mettem én már annyi halot­tat, hogy elég lenne egy fél falunak. Ott van a nagy­anyám, az apám, anyám, öcsém, az első feleségem ... — Ö mikor halt meg? — Mikor is? Látja, milyen lyukas már az öregember esze, pedig ott van bent fel­írva a dátum a bibliában. Huszonnégyben esküdtünk, hét vagy nyolc évet éltünk együtt? Nyílik a kisajtó, Tarpai né­ni jön a kertből. Kötényébe szedegeti a lehullott diót, se­gítek én is. Az öreg rendületlenül pi­pázik, majd amikor búcsú-» zom, feláll. Hatalmas szál ember, még így, majd száz­évesen sem kelnék szívesen bírókra vele. A kapuig kísér, kezet rázunk. Még utánam szól: — Elintézhetné, hogy küldjenek valahonnan egy kis nádat. Be kéne fedni a házat, de itt a környéken nem találok nádat. A címet tudja: Tarpai Endre, Csa- holc, a templommal szemben. Balogh Géza Szembetűnő negatívum vi­szont, hogy munkáltatói jog­körrel szinte egyáltalán nem rendelkeznek a közvetlen irá­nyítók, nincs beleszólásuk a felvételekbe, áthelyezésekbe, a jutalmazásoknál is csak részben számítanak a véle­ményükre. Egyébként ponto­san ezek azok a területek, ahol a művezetők nagyobb önállóságra vágynak. Sokán — a megkérdezettek egyhar- mada — sérelmezi, hogy a munkaterületükre közvetle­nül vonatkozó döntéseknél sem kíváncsiak a felsőbb ve­zetők a megjegyzéseikre. Alkalmasság, képzettség Elgondolkodtató eredmé­nyekre vezetett a munkaidő elosztását firtató kérdés, hi­szen kiderült, hogy a műveze­tők munkaidejének csak mintegy 60 százalékát tölti ki a munka irányításai, a többi idő az értekezletek, az admi­nisztráció, és sok egyéb el­foglaltság között oszlik meg. Saját munkájuk hatékony­ságát gátló tényezők közül a legtöbben az anyagellátást, a termelőeszközök gyenge álla­potát és a szervezés gyenge­ségeit említették az első he­lyen. Ez vállalati, sőt népgaz­dasági feladatokra mutat rá. A művezetők alkalmassága is kívánnivalót hagy maga után. összesen két százalé­kuk rendelkezik egyetemi, to­vábbi három és fél pedig fő­iskolai végzettséggel. Több, mint egyharmadufcnak csak általános iskolai végbizonyít­ványa van, s akad, aki ezzel sem rendelkezik. S ha ehhez hozzátesszük, hogy majdnem felük nélkülözi a szakmai alapképzettséget, ugyancsak sokasodni látszanak a tenni­valók. A megye iparának ifjú vol­tát tekintve az természetes, hogy a művezetők jelentős része még harmincéves sincs, és kevés a gyakorlatuk, de ez pontosan az iskolázottság gondjaival összevetve azt su­gallja, hogy a kiválasztás sem lehet mindig a legjobb. Sürgős teendők Probléma tehát akad bőven, de a felmérést végző szakem­berek a kiút lehetőségeit is papírra vetették. Időszerűnek látszik az 1973-as kormány- rendelet módosítása, ezt a bekövetkezett változások in­dokolják. De addig, míg ez megtörténhet, a vállalatok­nak is van mit tenniük, hi­szen a jogok és a kötelessé­gek egyensúlyba hozását pontosan az említett rendelet tette a vállalatok kötelessé­gévé. Ugyancsak országos intéz­kedéseket követel az anyagel­látás, a kooperációs fegyelem javítása és sürgősen tenni kell valamit a művezetők szakmai, szellemi szintjének felemelésére is. Mindezt megerősítették a közelmúltban azon az előadá­son is, amelyet a nyíregyházi papírgyárban tartottak. A műszaki hónap egyik prog­ramjaként éppen a műveze­tőik helyzetével foglalkoztak. S. Z. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom