Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-09 / 237. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 9. a második világháború óta ritkán hullámzott akikora tömeg Párizs belvárosában, mint kedd este. Legalább kétszázezren tódultak ki az utcára, hogy csatlakozzanak az eredetileg a baloldali pártok, a szakszervezetek és a különböző faj üldözés-ellenes társadalmi szervezetek kezdeményezésére meghirdetett tüntetéshez. A hatalmas arányú 'megmozdulást közvetlenül kiváltó ok ismeretes: a Copernic utcai zsinagóga ellen múlt pénteken egy újfasiszta csoport véres merényletet követett el, amely négy ember halálát okozta. A terrorcselekmény olyan széles körű felháborodást váltott ki, hogy a baloldali szervezetek felhívásához a kormánykoalíció két pártja is csatlakozott. „A fasizmus nem tör át!” — zengett-zúgott a tömeg a Nation tértől a Republique térig. S az antifasiszta veteránok, a baloldali érzelmű ifjak, a tisztességesen gondolkozó párizsi polgárok soraiban ott meneteltek a képviselők is, akik egyenesen a nemzetgyűlés üléséről érkeztek. Bár a francia főváros történetében párját ritkító demonstrációt egy zsinagóga elleni barbár támadás váltotta ki, a feliratok és a lapok kommentárjai egyértelműen azt emelték ki, hogy a fajgyűlölet elleni kemény föllépés nem szűkíthető le csupán az antiszemitizmusra. Franciaországban sok színes bőrű él, aki hazájától távol keresett és talált kenyérkeresetre, megélhetésre. Egyes felmérések szerint Párizsban már minden harmadik ember a tengerentúlról származik. Ha van is ebben némi túlzás, annyi bizonyos, hogy az egykori gyarmatokról sokan fölkerekedtek és szerencsét próbáltak a Szajna partján. A bevándorlók sorsa sehol sem fenékig tejföl, Franciaországban sem. Közülük kerül ki a segédmunkások jelentős része, százezrek dolgoznak a szolgáltatásokban és ők néhány — a franciák által lenézett — nélkülözhetetlen foglalkozás művelői: hótisztítók, mosogatók ... Döbbenetes adat, de tény: 1971 és 1979 között — mint a L’Humainité megírta, hetven algériai munkás esett áldozatul a fajüldözők terrorjának, a csőcselék bosszújának. Természetesen róluk is megemlékeztek a kedd esti nagyszabású tüntetésen. A különböző, fajüldözők ellen bátran harcoló szervezetek könnyen jutottak közös nevezőre az antiszemitizmus minden megnyilvánulását elítélő mozgalmaikkal, amelyek a zsinagóga elleni támadás mögött joggal gyaníthatják az újfasiszták kezét. Találóan fogalmazott Chirac, Párizs főpolgármestere: „a párizsiak nem maradhatnak távol attól a harctól, amely az emberi méltóság megvédéséért és a fajgyűlölet ellen folyik”. Gyapay Dénes FÉL ÉV UTÁN Visszatérésre készül a Szaljut legénysége Egy nap híján fél évet töltött már a világűrben Leonyid Popov és Valerij Rjumin. Az űrhajósok most a visszatéréshez készülődnek: megkezdték az előkészületeket a Szaljut—6 rendszereinek és berendezéseinek automatikus üzemmódra való átállításához. Az űrhajósok a Prog- ressz—11-en érkezett alkatrészek segítségével felújították az űrállomás egyes berendezéseit, s a kicserélt műszerblokkokat és az utóbbi napokban öszegyűlt hulladékot elhelyezték a teherűrhajó rakterében. A Szaljut—6 negyedik állandó személyzetének tudományos programja is befejezéséhez közeledik — az űrhajósok már a legutolsó megfigyeléseket és kísérleteket hajtják végre. A nap folyamán Popov és Rjumin elvégezte az előírt fizikai gyakorlatokat a komplex edzőberendezés és a „bíbic” elnevezésű vákuumöltözék segítségével. A repülésirányító központ jelentése szerint Leonyid Popov és Valerij Rjumin közérzete és egészségi állapota kiváló. A háromrészes űrkomplexum fedélzeti rendszerei és berendezései kifogástalanul működnek, a közös program a terveknek megfelelően folyik;. Magyar kápolna felszentelése Vatikánvárosban Vatikánvárosban II. János Pál pápa szerdán reggel felszentelte a magyar kápolnát, amelyet dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek kérésére VI. Pál pápa ajándékozott a magyar katolikus egyháznak. A kápolna felszentelésén részt vett a magyar püspöki kar Lékai László vezetésével, továbbá a kápolnát készítő művészek, valamint a Magyarországról és a világ más tájairól összesereg- lett zarándokok. A magyar kormányt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Szita János római nagykövet képviselte. Megjelent Agostino Cassaroli bíboros, vatikáni államtitkár is. A Szent Péter bazilika altemplomában felépített kápolnában mondott beszédében dr. Lékai László felidézte a magyar történelemnek azokat a momentumait, amelyeket a kápolnát készítő művészek megörökítettek: az államalapítást és a magyarság beilleszkedését az európai népek közé. Kiemelte a népek közti béke, a „pax Eu- ropea” fontosságát. Krisztus nevében „emberiességgel teli békéért” szállt síkra. Ezután megkérte a pápát, hogy szentelje fel a magyarok nagyasszonyának kápolnáját. II. János Pál, pápa az egybegyűltekhez intézett beszédében méltatta a kápolnát készítő művészek szép munkáját. Reményét fejezte ki, hogy a kápolna is hozzájárul egy olyan szellemi közösség megformálásához, amellyel megőrizhetik a békét, le- küzdhetik az egyének és a népek ellentéteit. A pápa ezután felszentelte a kápolnát. A tizenegy méter hosszú és 4,5 méter széles, dongabolto- zatú kápolnát Varga Imre, Amerigo Tot, Kiss Nagy András, Marton László, Kiss Sándor, Kiss Kovács Gyula, Csikszentmihályi Róbert és Kő Pál alkotásai díszítik. 34. — Nézze, fiatalember ... Azt maga, mint fiatal tudós, már nyilván tudja, hogy a tudomány egy öngerjesztő rendszer. Ha a tudós elkezd gondokodni valamin, ha elkezd csinálni valamit, akkor semmiféle akadályt, semmiféle külső, gátló körülményt nem vesz, nem vehet figyelembe. Ha az űrkutatás tudósai azon törték volna a fejüket, hogy egy-egy utazásnak mi a valóságos, kézzelfogható haszna, akkor sose értük volna el, hogy most, a Vé- nusz-program közepe táján tartsunk. Egyáltalán: a tudomány olyan kockázatvállalása az emberiségnek, melyben sokszor önmaga létét is próbára teszi... — De a Fekete Gén, a pusztítás eszméje... ez mégiscsak sok egy kicsit.,. nem gondolja, professzor úr? — Nem gondolom. Egyáltalán nem gondolom. Hiszen az ember számára örök probléma marad az örök élet problémája. Az én Fekete Génem nem tartalmaz semmiféle információt arra nézve, hogy az újszülött tulajdonképpen a halál felé menetel, világra születése óta. A Fekete Génben nincs halálösztön, nincs tudomása a szervezetnek arról, hogy valaha is elpusztulhat. Arról van szó, egészen röviden, hogy az életműködés során maga a működést szabályozó DNS is megsérülhet, ha a sejtben szabad gyökök keletkeznek. Sikerült olyan információt bevinnem a DNS-be, hogy pusztítsa el a sejtbe került szabad gyököket, bármi áron. Így a DNS maga nem sérülhet meg, és semmi akadálya annak, hogy az élő anyag örökké, vagy legalábbis szinte örökké éljen, azaz: azonos maradjon önmagával. — Ez volna a halhatatlanság? — Ezt Mária kérdezi. — Kegyetlen halhatatlanság ez, kedves Mária. Hiszen a DNS-be bevitt információt — miszerint ne csak építse a sejtet, de pusztítsa is mindazt, ami ellene törhet, már sohasem lehet kitörölni belőle. Végső soron ezért kereszteltem el ezt a génkonstrukciót Fekete Génnek: olyan ez, mint a pokol fekete ördöge; mindent képes elrontani, elpusztítani, csupán azért, mert ő maga örök. Sőt, örökkévalóságának feltétele eme hatalom fenntartása és megőrzése, e hatalom működtetése nélkül a Fekete Gén is elpusztulhat. — Értem. Értem, profesz- szor úr... — Fiatal barátom, kedves József, akkor értenie kell azt is, hogy ezt a Fekete Gént nem szabad senkinek sem odaadnom. Olyan vagyok, mint a sasmadár: erős a szárnyam, a lábam, a csőröm, de humanitárius okok miatt mégsem repülhetek. Nem fitogtathatom az erőmet, nem győzhetek. — Ezért kell a teljes titoktartás ... — Igen, Mária, ezért. Nem vállalhatom annak felelősségét, hogy én pusztítom el az emberiséget. II rakétapárbeszéd távlatai Megkezdődik hát a középhatótávolságú rakétákról a dialógus, melynek halaszthatatlanságát a Szovjetunió nemegyszer hangsúlyozta. Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügyminiszter szeptember végén New Yorkban megállapodott: október közepén Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői megkezdik az európai nukleáris fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalások előkészítését. o A genfi találkozó kiutat jelenthet és azt is kell, hogy jelentsen a nukleáris zsákutcából, melybe Európát az a NATO-határozat vitte, amely szerint a kontinensen új amerikai atomfegyvereket helyeznek el. A kiút keresése szülte azt a szovjet javaslatot, hogy egyidejűleg és egymással ösz- szefüggésben vitassák meg az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek és az előretolt állomásoztatású amerikai eszközök kérdését. Miért együtt? Azért, mert az Európában elhelyezett előretolt állomásoztatású eszközök a Szovjetunió területe ellen irányulnak, azért, mert ugyanaz a funkciójuk, mint az új rakétarendszereknek. Közismert, hogy a nyugateurópai támaszpontokon 400 amerikai vadászbombázó van, mintegy 300 gépet a földrész vizein cirkáló repülőgépanyahaj ók hordoznak és az USA tengeralattjárói is rakétákkal várinak felszerelve. A NATO tavaly decemberi határozata értelmében 1983- tól 572 Pershing—2 és cirkáló szárnyasrakétával bővül ez a nukleáris arzenál. A Szovjetuniónak természetesen számolnia kell ezzel a veszéllyel. Moszkva nemcsak javaslatokat, hanem gyakorlati lépéseket is tett, hogy elkerülje a nukleáris zsákutcát, csökkentse a katonai szembenállást, fokozza az európai biztonságot. A Szovjetunió európai részén a közép-hatósuga— De professzor úr... ha ezentúl csupa olyan újszülött születnék, mint a Fekete Gén, az ember akár visszatérhetne a Paradicsomba: mindenki örökké élne. — Egyszer, talán majd egyszer... De egyelőre nem tudok, és nincs is kedvem több Fekete Gént előállítani. Hogy is mondjam: egészen egyszerűen még nem tart ott a tudomány. S lehet, hogy soha nem is fog. — Akkor meg mi az értelme ennek a kísérletnek? — kérdezi Mária. — Semmi, kedves Mária. Semmi. Az égvilágon semmi. ★ Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng tizenhetes szobájában kutatnak. Mindent fölforgatnak, kirámolnak, egyre idegesebbek. — Nincs itt semmi. Az égvilágon semmi. — Nézd csak, Dán. Egy lyukkártya. — Erzsébet! Ez nagyszerű! Ezen a lyukkártyán Mária vagy József összes útja megtalálható! Ezzel a lyukkártyával utaztak a madárkák! Egyetlen útjuk sem titok többé. Hívom Jonest! — Hívd csak... addig én alszom egyet. (Folytatjuk) rú atomeszközök az utóbbi időben sem az indítóberendezések számát, sem a töltetek nagyságát tekintve nem növekedtek, sőt csökkentek. Moszkvának a közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos álláspontja a teljes összhangban van az ország külpolitikájával. A NATO rakéta- döhtése ellenére a Szovjetunió kivont az NDK-ból 20 ezer katonát, 1000 harckocsit és más haditechnikát. Csapat- kivonások történtek Afganisztánból is. A Szovjetunió és a többi szocialista ország májusban együtt tettek javaslatot az európai és nem európai államfők legmagasabb szintű találkozójára, amelyen a nemzetközi feszültség gócpontjainak felszámolásával és az új háború kirobbanásának megelőzésével összefüggő problémákat vitatnák meg. A Szovjetunió indítványozta továbbá, hogy a katonai szövetségek utasítsák el az újonnan jelentkező tagok felvételét, hogy ne növekedjék az egymással szembenálló katonai-politikai csoportosulások száma. Mindebből nyilvánvaló: Moszkva az utóbbi időben is több fontos lépést tett azért, hogy a' békét megvédje az atomfenyegetéstől és megőrizze az enyhülési folyamatot. o Vajon az Egyesült Államok fel tud-e sorolni hasonló gyakorlati intézkedéseket és kezdeményezéseket? Sajnos, Amerika más politikai irányvonalat választott. Az USA Nyugat-Európában már megkezdte az új rakéták indítóállásainak építését, növelte és szövetségeseit is kényszerí- tette a hadikiadások növelésére. Robbanásveszélyes helyzetet teremtett az Indiai-óceán térségében, ahová számos hadihajót és „gyorshadtestet” küldött. Végül az amerikai elnök meghirdette az „új nukleáris stratégiát”, a Szovjetunió elleni megelőző atomcsapás stratégiáját. A Szovjetunió és az USA politikája közötti kontraszt, mint látjuk, igen éles. Ugyanazon a találkozón, ahol Gromiko és Muskie megállapodott a genfi tárgyalások megkezdéséről, a szovjet külügyminiszter kijelentette: Washington eltér azoktól az alapelvektől, melyekben korában a két ország megállapodott és amelyekre a szovjet-amerikai kapcsolatok kizárólagosan épülhetnek. Ahelyett, hogy a mindkét fél által elismert erőegyensúlyból kiindulva a katonai szembenállás szintjét csökkentené, az USA az erőegyensúly megbontására és egyoldalú katonai előnyök elérésére törekszik. Washingtonban három hónapig „tanulmányozták” a közép-hatótávolságú rakétákkal és az előretolt állomásoztatású amerikai eszközökkel kapcsolatos szovjet javaslatot. A világ a szovjet kezdeményezésre várta a választ, ám helyette az 59. számú elnöki intézkedést kapta, mely előirányozta, hogy a Szovjetunió éllen ugyanazokat a Pershing—2 és szárnyasrakétákat vetnék be, amelyekről jelenleg a vita folyik. Az USA „új nukleáris stratégiáját” még Nyugat-Európában is. sokan úgy értékelték, mint az európai biztonság ellen irányuló fenyegetést. Többek között Schmidt nyugatnémet kancellár nemegyszer kijelentette: le kell küzdeni „a hallgatás időszakát” Moszkva és Washington között. Vajon nem ez-e az oka, hogy a wa-i shingtoni adminisztráció végül is elállt a szovjet javaslat elutasításától? e Bármi legyen is az oka, a Washington álláspontjában bekövetkezett eltolódás pozitív jelenség. A Szovjetunió bízik abban, hogy a józan gondolkodás és a felelősség- teljes álláspont az európai helyzet javításával kapcsolatban mégis győzedelmeskedik az USA-ban, hogy az amerikai tárgyalási készség őszinte és konstruktív. Ezt hangsúlyozni azért szükséges, mert már most, alig néhány nappal a bejelentés után az amerikai politikusok némelyike a genfi tárgyalásokat maratoni hosszúságúnak jósolja. Vajon nem a NATO amerikai vezetőit kell-e keresnünk emögött, akiknek az a célja, hogy a tárgyalások elhúzásával kiépítsék az új rakéták elhelyezéséhez szükséges támaszpontokat? Amennyiben ugyanis az USA valóban enyhíteni akarja az európai helyzetet, úgy semmi értelme a genfi tárgyalások elnyújtásának. Edgar Cseporov (APN—KS) Tava/ztol tava/ziq i/mét qyüjt/e a ÍT1ÁRKA-kupakot! Napi külpolitikai kommentár „A fasizmus nem tör át!“
