Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 9. Nagyhalászi jegyzetek Lőfegyverrel visszaélés mi­att ítélte el a Nyírbátori Já­rásbíróság Kerezsi János 32 éves és Törő Lajos 43 éves nyírderzsi lakost, Szucsik András 33 éves társukat pe­dig lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mond­ták ki bűnösnek. Még 1965-ben történt, hogy Kerezsi egy iskolatársától egy légpuskacsövet kapott. Az iskola műhelyében vas­lemezből egy pisztoly alakú lemezdarabot vágott ki, rá­építette a csőre, a légpuská­ba pedig egy elsütőszerkeze­tet épített be. Ki is akarta próbálni, de a légpuskatöl­tény beleszorult a fegyverbe. Tíz év múlva, 1975-ben Törő Lajos Kerezsiéknél járt, s a szerszámosládában felfedez­te a fegyvert. Elkérte, de mi­vel ő sem tudta kiszedni a beszorult töltényt, visszaadta a pisztolyt Kerezsinek. Egy év múlva Kerezsi a nyírderzsi italboltban el­mondta a dolgot Szucsik And­rásnak, aki elkérte a fegy­vert, s ki is szedte belőle a töltényt, sőt egy ütőszeget is készített bele. Egy idő után Szucsik tartalékos katonai szolgálatot teljesített és ello­pott 8 darab töltényt, hogy kipróbálhassa vele az össze­barkácsolt fegyvert. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert feleségével összeveszett és az asszony egy baltával összelapította a töltényekkel már veszélyessé vált fegy­vert. Az ügy kitudódott, a há­rom „fegyverbarátot” pedig a bíróság 6—6 hónap szabad­ságvesztésre ítélte, a bünte­tés letöltését azonban 2—2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. a legmegfelelőbb. A Moszkva utcai lakosok a városközpont­ba a Mező utcán lévő meg­állóból a 9, 9/A, valamint a 17-es autóbusszal, az Északi alközpontba és a Jósavárosba a 19 és a 20-as jelzésű autó­busszal juthatnak el. A lakók által említett 12-es autóbusz megállóhelye 100—150 méter­rel került tovább, ez az intéz­kedés közlekedésbiztonsági szempontból feltétlenül indo­kolt volt. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza „ÉREZZÉK ▲ TÖRŐDÉST" Válasz, orvoslás helyben Most még ne írjon rólunk — hárította el az érdeklődést néhány hete a Nagyhalászi Nagyközségi Tanács VB tit­kára, Bodzás Erzsébet. — Annyi a tennivalónk, mióta másfél évvel ezelőtt új veze­tők kerültek a tanács tiszt­ségviselői közé. Először is örököltünk egy csomó hiá­nyosságot, községünkben is rendbe kell szednünk az in­tézményeket, gyorsítani akar­juk az apparátus ügyintézé­sét. Mindenekelőtt azt kell megértetnünk az emberek­kel, hogy nem fontos, sőt fe­lesleges fűhöz-fához szalad­gálniuk, ha valamit el akar­nak intézni. Itt helyben vá­laszt és orvoslást kaphatnak állampolgári ügyeik jó részé­re. Ügyfélf°gadás csatatérben Alig találunk két széket, ahol beszélgessünk. Átalakí­tás előtt áll a tanácsháza, a szőnyegeket felcsavarták, a bútorokat összetolták és mű­anyag fóliával takarták le a szoba közepén. A hallban már verik le a falat, alig lehet közlekedni. Bodzás Erzsébet mentegetőzik. — Sajnos, most egy-két hó­napig ilyen csatatérben fo­gadhatjuk az ügyfeleket és végezhetjük mi is a munkán­kat. De nagyon ráfér már az épületre a tatarozás: közpon­ti fűtést szerelnek fel, majd utána kifestenek minden he­lyiséget. Ez is hozzátartozik, hogy kulturált körülmények közt tudjunk foglalkozni ügy­feleinkkel. Űj arcot ölt a tanácsháza, de emellett egyetlen pillanat­ra sem szünetelnek a fontos teendők. Hiszen a belvíz ugyanúgy támadott az idén is, a rászorulóknak most is elbí­rálták a kölcsönt. A művelő­dési ház egy része beomlott, pedig még szükségtantermet is rendeztek be az egyik he­lyiségében. Személycsere tör­tént a kultúrház igazgatói posztján: majdnem négy hó­napig állt vezető nélkül az in­tézmény. A szennyvízelveze­tés is régi gond Nagyhalász­ban: eddig csak gyűjtötték az elhasznált vizet, de nem ol­dották meg a közegészség- ügyi szempontból is kívánatos elvezetést Ha jogos, kap — A legfontosabb figyel­met arra igyekszünk fordíta­ni, hogy az emberek érezzék a hatóság törődését. Ilyenkor osztjuk ki a segélyek legna­gyobb részét. Aki kér; ha jo- gps; kapás. De nem egy olyan idős embernek utalunk ki, aki restell kérni, de tudjuk,, hogy rászorul. Jólesik a tö­rődés nekik. Mint annak a megyénk határán túl is is­mert naiv festő néninek, akit betegsége hosszabb ideig ágy­hoz kötött. Ha nem is gondolt segélyre, de bizonyára örült a tanácstól kapott pénznek. S olyanok is voltak — a ci­gányok közül is többen — akik kétszer annyi támogatást kaptak most, mint a többiek. Nem kivételezésből, hanem mert úgy véltük, most rászo­rultak. Csak figyelni kell, és kérés nélkül is észrevenni a szükséget. Ahhoz, hogy az emberek közérzete jó legyen, nem elég a tanév előtt szétosztott se­gély. Átfogó intézkedések után mind kevesebb a kérel­mező. Hajlék otven kisgyereknek — Nyolc tantermes új iskolát avat nálunk hamaro­san az ÉPSZER. Ötven kis­gyereket helyezhetünk majd el az óvodában, ahol az öt­éves cigánygyerekeket is sze­retnénk iskola-előkészítőre járatni. Sokuk még magyarul sem tud, érthető a későbbi lemorzsolódás. Reméljük, né­hány év múlva eljutunk odá­ig, hogy a legalapvetőbb fel­tételeket már itt helyben meg tudjuk teremteni az emberek­nek. Nemcsak a közigazga­tásra gondolok, hanem a munkahelyekre, az ellátásra, a közlekedésre, az egészség­ügyre. Ehhez viszont éreznie kell a lakosságnak a törődést, a figyelmet. Majd akkor ír­jon rólunk... Tóth Kornélia Karszerű óvoda Ófehértóa ófehértón minden óvo­dás korú gyermeket fel­vettek az óvodába. Igaz, a 100 személyes korsze­rű óvodát jelenleg 130 gyerek népesíti be. (Elek Emil felvétele) Nézőpont: KUTAK Elek Emil [elvételei Angliától Ciprusig Az ajánlat: fácán, kacsa, gerle Külföldiek a vadászati idényen A mediterrán nyárból a közép-európai őszbe csöppent az a nyolc ciprusi vadász, akik a mátészalkai Vörös Csillag Vadásztársaság terü­letén több száz fácánt lőttek a hét közepéig. A ciprusiakon kívül — akik először vadász­taik a megyében —' leggyak­rabban olasz, nyugatnémet, francia és angol puskások ér­keznek. A hónap végén ola­szokat és nyugatnémeteket várnak a rohodi és nagycser- keszi vadásztársaságok. A 39 Szabolcs-Szatimár megyei tár­saság különben 12 ezer fá­cánt, kétezer vadkacsát és számtalan vadgerlét ajánlott fel a külföldieknek kilövésre. Legkorábban a vadkacsa vadászata kezdődött. A vízi­szárnyast augusztus elsejétől január 15-ig lehet lőni. Kacsa kis mennyiségben ugyan, de mindenütt található a megyé­ben. A fácánozás szeptember elsején kezdődött, azonban a kedvezőtlen időjárás nemcsak a mezőgazdaságoknak okozott kárt, hanem a vadállomány fejlődését is hátráltatta. Így gyakorlatilag októberben vet­te kezdetét a fácán vadászata. A hiedelemmel ellentétben a vadászok nem csak lövik, de tenyésztik is az állatokat. Eb­ben az évben pontosan 101 ezer 588 naposcsibét vásárol­tak a társaságok a MA VOSZ henciadai vadgazdaságától, valamint a Kemecsei Állami Gazdaságtól. Ezeket a csibé­ket gondosan ápolják, neve­lik, s ezután szabadon enge­dik a vadászterületen. A ko­rábbiaktól eltérően most rö- videbb ideig vadászható a fá­cán, február 15-ig. Az őzsuta és -gida kilövése is szeptember elsején kezdő­dött. Ez inkább csak selejte­zést jelent, amikor is február közepéig a gyengén fejlődött, a növekedésben elmaradt ál­latokat lövik meg. Mezei nyulat az év utolsó két hó­napjában vadászhat a több mint 1300 megyei vadász. Ezt is olyan szigorítással, hogy a két hónap alatt mindössze négyszer, s alkalmanként egyet-egyet lőhetnék. Ez vál­tozatlanul azt jelenti, hogy kevés a nyúl, nagyon könnyen áldozatul esnék a modern technikának. A másik szem­pont, amiért kevés nyulat ej­tenek el fegyverrel, az az, hogy az élve befogott tapsi- fülesekért jóval nagyobb összeget fizetnek a nyugati piacokon. Ugyanígy az élő fá­cánokért is. A vaddisznóra vadászati tilalom nincsen, egész évben lőhető. A megyei vadásztársaságok egy év alatt 1700 őzet adnak át a MAVAD-nak. Az átadott lőtt vadak összsúlya 100—110 tonna, aminek több mint a felét exportra szállítják. Nyíregyházán is bérel a MA­VAD hűtőházat, ahol többek között a külföldiék által lőtt állatokat is előhűtik, s csak ezután viszik el a vadászok zsákmányaikat (sípos) Bejáró diákok Naponta hajnali öt és reg­gel 8 óra között, csak a me­gyében is több ezer diák száll vonatra, autóbuszra és utazik, ök a naponta bejárók. Otthon védi, neveli, alakít­ja (ha valóban védi, neveli és alakítja) őket a család. Az is­kolákban, tanműhelyekben tanítja, formálja őket a pe­dagógus, a közösség. A hajnal és a reggel között szűk három óra van, az utazásra ennyi sem jut Az otthon mindenképpen tartozás valakihez, függés va­lakitől, alkalmazkodás vala­mihez. Az iskola lényegében ugyanez. A vonat? Ha valaki most befüggö- nyözött és belülről bezárt vo­natfülkét lát, akkor szinte biztos lehet benne, hogy diá­kok ülnek (ernyednek, félig fekszenek) odabent. Ugyan­így fiatalokra, diákokra gon­dol, ha magnó harsog, ha a fülke falán öklök, padlóján lábak verik a ritmust ha majdnem elsodorják a kocsi­kon végigvonuló hadak. Közhelyes állítás: ilyenek ezek a fiatalok. Nos, ilyenek is, hiszen otthon és az isko­lákban szabályozott vagy éppen agyonszabályozott éle­tük szabadságízű része az út, az utazás. Harsogó hangossá­gukat elítélni sem lehet még akkor sem, ha ezzel pusztán egymásra licitálnak. Más do­log, és ezen viszont gondol­koznunk lehetne, hogy eny- nyire ellenőrizetlenül mikor lesz nékik ártó szabadosság­gá a szabadság? sem tud, de így van ez nem­csak Nyírbátorban, hanem másutt is. Gyerekeink nem állnak olyan jól manapság, hogy ha­lott kihasználatlan óráik le- • gyenek, különösképpen nem így, hogy a vonaton sem ta­lálnak helyet, ott sem ülhet­nek, és az idő, ami hasznos dolgokra is kiválóan alkalmas lenne, elvész, sőt: ellenükre is fordul. Tudom: nem vagyunk olyan gazdagok, hogy minden gye­rek kollégiumban éljen, a szülők sem olyan gazdagok, hogy megkímélni akarván a gyereküket a bejárás koptató fáradtságától, albérletet ke­rítsenek nekik, nem is beszél­ve arról, hogy ami a vonaton szabadosság, az otthoni fel­ügyelet nélkül kétszeresen az. Hát akkor miért íródik ez a jegyzet? Vallom, hogy az is­kolák dolga lehetne, még ha teher is ez, hogy felmérjék a naponta utazó diákok helyze­tét, nevelési segédeszköze len­ne, ha néhány arra vállalkozó pedagógus, esetleg főiskolás segítségével megismernék a tanulók e ritkán látható har­madik arcát, közös dolgunk lehetne, hogy felmérnénk: válóban nincs-e mód diákko­csik közlekedtetésére. A gond nem csak megyénk­ben igaz, országosan az. Ha többet tudnánk róla, országos haszon lehetne minden ta­pasztalat. B. G. Tudom, hogy nem leszek népszerű a fiatal olvasók kö­zött e jegyzet után, de hadd mondom el, hogy alig két év­tizeddel ezelőtt még több he­lyütt voltak diákvárótermek, a vidéki gimnáziumok sorra megszervezték az, állomási ügyeletét, és azokon a vona­tokon, amelyeken sok diák utazott, diákkocsik közleked­tek. Ma is van diákváróterem Nyíregyházán. Százaknak ke­vés, így hát marad kihaszná­latlanul. A Nyírbátorban égy órát várakozó (autóbusz és vonat) úgy vár, hogy leülni ítélt a bíróság A három „fegyverbarát“ Áz illetékes válaszol VÁLASZ A MOSZKVA UTCAI LAKOSOKNAK A 12-es autóbusz megálló­helyének áthelyezésére — melyet a Moszkva utcai lako­sok sérelmeztek — a Bethlen Gábor utca átépítésével egy időben került sor. A megálló helyét az erre illetékes bizott­ság és az út üzemeltetője a KPM Közúti Igazgatóság ál­lapította meg, mint szakha­tóság. A közlekedés biztonsá­ga érdekében az autóbusz- megállóknál leálló öblöket kell építeni és ezen az útsza­kaszon a jelenlegi hely volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom