Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
1980. október 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 lítani. Szerencse, hogy az állattenyésztés, meg a melléküzemágak teljesítményére nem lehet pánasz, most ők tartják az egyensúlyt. Újságíró Párizsból Jó két kilométerre az irodától már közel az országhatárhoz, vetik a tsz emberei a búzát. Szamosvári Ferenc traktoros így fogalmaz: — Minden más világban gerincünk roppant volna ösz- sze, de a közös van már olyan erős, hogy átvészeli az ilyen időjárást is. Az aratást igaz augusztus végén fejeztük be, de a vetéssel már jobban állunk. A rozzsal végeztünk, a búzát is elvetjük nemsokára. Szamosvári Ferenc annyi más vállaji férfitársához hasonlóan messze, idegenben kereste kenyerét annak idején. Aztán hogy látta, kezd egyenesen haladni a közös szekere, letette a vándorbotot, hazajött. Veres László főállattenyésztő, s egyben a szövetkezet párttitkára meséli: Vállajon legyőzték az időjárást Mint a megye legtöbb fal- vában, Vállajon is húsz esztendővel ezelőtt alakították meg a termelőszövetkezetet, amely azóta is a megye egyik legkiegyensúlyozottabban gazdálkodó szövetkezete. Húsz év óta, még sohasem zártak veszteséges évet, pedig itt sem különb a föld, s a jég, az aszály is ugyanúgy sújtja őket, mint a legtöbb környékbeli szövetkezetét. A múlt évben például 3,5 millió forint tiszta nyereséget produkáltak, de volt már olyan esztendő, amikor két-háromszorosát is elérték ennek. Mi lehet gazdálkodásuknak titka? — Nincs nekünk semmiféle titkunk — mondja Grajczárik György, a szövetkezet elnöke, aki negyedik éve látja el e nem kis felelősséggel járó feladatot. — Azt hiszem, a Károlyi grófok nem véletlenül telepítették ide a környékbeli falvakba a svábokat, Mária Terézia idején. Szívós, szorgalmas nép lakik itt, s az ősök munkaszeretete ma is él. Kenyeret adni Ki ne hallott volna a helyi specialitásról, a vállaji kolbászról, vagy a vállaji szalonnáról? Büszkék erre a szövetkezet dolgozói, — hogyne lennének? — de legalább annyira büszkék arra: múlt évi árbevételük ötvenöt millió forint volt, amelyen a növénytermesztés és az állat- tenyésztés 18—18 millióval osztozott, míg a melléküzem- ágak 15 millió forintot hoztak. — Sokan kapják fel fejüket az utóbbi szám hallatán, — folytatja az elnök. — Pedig roppant egyszerű magyarázata van ennek is. Vállajt a kőművesek falujaként is emlegetik, rengetegen jártak el innen mindig más vidékre dolgozni, ma is kétszázötvenen máshol keresik a kenyerüket. Ha a szövetkezet boldogulni akart, nem volt más választása, mint gépesítés minden területen. Dolgozóink nagy része ma is np, akik elöl viszont a gépek elvették a nehezebb munkákat, de tagjaink voltak és kenyeret kellett nekik is adnunk. Nagyon okosan gondolkodott a régi vezérkar, amikor fejleszteni kezdte a melléküzemágat, jórészt nekik köszönhető, hogy ma már van sütőüzemünk, pálinkafőzdénk, húsüzemünk, faipari részlegünk, ahol szép- számmal látni nőket is. Tartani az egyensúlyt Csendes, halkszavú ember az elnök. Tíz éve került ide főmezőgazdásznak, és hat év elteltével, mikor nyugdíjba ment az addigi elnök Csűrös János, a tagság egyöntetűen őt választotta. Volt is nagy meglepetés, járásszerte, hiszen Vállaj éppen arról volt híres, hogy idegent nemigen ültettek vezetői székbe. Az elnök ma is az egyetlen, aki nem vállaji. A szövetkezetben tíz főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik, ami a 2 ezer hektáros területüket nézve, egyáltalán nem lebecsülendő. A főkönyvelő Havasi Sándor például tősgyökeres vállaji és közgazdász, az elnöknek meg egyszerre három diplomája is van. Persze hiába a diploma, ha elpártol a szerencse. Az idei esztendőnek is úgy indultak, hogy na most aztán még jobban megmutatják. Tavasszal is gyönyörű volt még a határ — s mi történt? — jött a víz meg a jég, s a legtöbb szabolcsi gazdasághoz — Szólnak a múltkor, hogy van itt a faluban két újságíró, az egyik Párizsból, a másik New Yorkból jött, s szeItt készül a híres vállaji szalonna. (Jávor László felvételei) hasonlóan többmilliós a kár. — Hektáronként tavasszal 45 mázsa búzát vártunk, s lett tízzel kevesebb. Rozsból ugyan rekordtermést takarítottunk be, hektáronként 35 mázsát, de a vártnál ez is kevesebb. Tavaly cukorrépából 400 mázsa volt az átlag, a szerencsi körzetben másodikok lettünk ezzel, most jó ha meglesz a 250. A 490 hektár kukoricából 100 hektárt silóznunk kell, az almásunkat úgy elverte a jég, hogy exportra nem igen tudunk szálretnék megnézni a gazdaságot. Semmi akadálya, mondtam, beültünk a terepjáróba, s végigjártuk a határt. Hát, majdnem megkönnyezték, hogy milyen szépen rendben vagyunk. Innen származtak a faluból, s ők azt hitték, a parasztemberre nincs nagyobb csapás a közösnél. Milyen telhetetlen az ember! A látogatás után szerettem volna titokban látni a nyugati kollegák arcát. Balogh Géza M egyénkben az egyik legrégebbi tudományos egyesület, a GTE a napokban tartotta tisztújító közgyűlését. Olyan ágazat műszaki szakembereit tömöríti ez az egyesület, amely különösen sokat fejlődött az elmúlt években. A gépipar Szabolcsban már több mint ötmilliárd forint értéket» állított elő a múlt évben, 16 ezer embernek ad munkát, s az ipari ágazatok között ezzel a második a megyében. A tudományos egyesület aktív részese az iparág fejlesztésének. Szakemberei olyan nagy munkákban vettek részt, mint a szerszámgépgyártás megalapozása Nyírbátorban, a fényforrásgyártás meginditása Kisvárdán, az írógépszerelés és alkatrészgyártás bevezetése Vásárosnamény- ban, műszerkészítés Nyírbélteken. E sokrétű összetételhez igazodik a műszaki szakembereket tömörítő tudományos egyesület is: anyagmozgatási, MEZŐGÉP-, technológiai, műszaki ellenőrzési, üzemfenntartási és hegesztési szakosztály ad otthont a sajátos ismeretterjesztésnek, segítséget a haladó eljárások gyakorlatba vételéhez, a tudomány, a technika új eredményeinek bevezetéséhez. Egy sor gyakorlati haszon is mutatja a GTE munkáját: évekig tartó szervező munka eredményeként már működik a minősített hegesztőképzés megyei központja, amely e fontos szakmában speciális ismeretekhez juttatja a megye üzemeiben dolgozó hegesztőket. Sok olyan értékes tanfolyam szervezésével járult hozzá a gépiparban dolgozó szakemberek továbbképzéséhez, amelyek az állami oktatásban nem voltak: a GTE tanfolyamain képezték az ív- és lánghegesztőket, hűtőgép- és kompresszorkezelőket, targoncavezetőket, kazánfűtőket, a középfokú ismeretekkel rendelkező raktározási szakembereket — egy sor keresett szakmában. Segítik a középvezető-képzést, szervezik a főiskolai előkészítő tanfolyamokat, konzultációs központot. E sokoldalú munka jelzi, hogy a GTE 300 fős tagsága — mérnökök, technikusok, jól képzett szakmunkások — a tudományos egyesület révén számarányukat meghaladóan vehetik ki részüket Szabolcs-Szatmár fejlesztéséből. M. S. Gázpedál |zinte hihetetlen, hogy a legjobbnak tartott gépkocsi- vezetők is eltérő módon vezetnek és ami az üzemanyag-fogyasztást illeti, 60—70 százalékos a különbség közöttük. Szeptember végén már negyedszer jutottak erre a megállapításra az 5. sz. Volán Vállalat illetékesei. Huszonhét tehergépkocsi-vezető (néhány autóbusz- vezető is volt közöttük) részvételével negyedszer rendezték meg az üzemanyag-takarékossági és vezetéstechnikai verseny megyei döntőjét. A huszonhét sofőr egyazon tehergépkocsival felváltva tette meg a kijelölt távot. Közben az időjárás nem változott, az útviszonyokban sem állt be figyelembe vehető változás. Az egy kilométer hosszú, akadályokkal nehezített terepszakaszon hetvenszázalékos eltérés is mutatkozott. Ez még csak érthető, mondhatja a szakmában kevésbé járatos, hiszen az akadályok kikerüléséhez rutin, bátorság is szükséges, no meg van, akinek nagyobb a lába és erősebben nyomja a gázpedált. De a tíz km-es országúti versenyszakaszon is mutatkoztak 50—60 százalékos eltérések. Persze más a verseny és megint más a hétköznapi vezetés, a munka. Az eredmény, vagy eredménytelenség mégis elgondolkodtató. Hétszáz tehergépkocsi-vezető és több mint háromszáz autóbuszvezető közül kerültek be a döntőbe a „legjobb huszonhetek”. Nagy aggodalomra nincs ok, hiszen a vállalat az idei év első felében 700 ezer forint értékű üzemanyagot takarított meg. Év végéig 1,5 millió forintot szeretnének megtakarítani a gépkocsivezetők — anyagilag is érdekeltek a takarékos vezetésben. Az anyagi ösztönzést nem a Volán vezetői találták ki, de a műszeres oktatókocsi az ő ötletük. Valamivel több mint három hónappal ezelőtt egy tehergépkocsit kizárólag oktatási célra jelöltek ki. A műszerrel ellátott tehergépkocsiban az oktató menet közben is leolvashatja az oktatott gépkocsivezető viselkedését, pontosabban munkáját. Menet közben is mérhető a fogyasztás. Az ügyes vezetés- technika következtében a fogyasztás csökkenése is! Eddig háromszáz tehergépkocsi-vezetőt ültettek be az oktatókocsiba. Általános tapasztalat, hogy az oktatás és a műszer figyelése eredményességre vezet. N. L. N em lenne helyes, ha nem szolgálna örömömre az a tény, miszerint kies kis hazám immáron a nyári játékok színtere lett. Nem arra a játékra gondolok, ami esetleg már a határon, Hegyeshalomnál, vagy Bátaszéknél le- és eljátszódik, bár e játékok drámai, tragikus, vagy komikus voltát tagadni oktalanság, ebből azonban a többi játék színvonalára következtetést levonni bátorság lenne. Sokkal inkább ama játékokra gondolok most, amelyek annak idején a szegedit példának és mintának véve játszi kedvébe vonta kis- és nagyvárosaink egész sorát, módot adva szerzőnek, színésznek, nézőnek, hogy pénzt keressen, pénzt adjon ki. Hogy aztán előbbi kivesellje, az utóbbi sokallja, a játékokat mindkét — sőt mindhárom — fél szidja, de a köz művelését és a köz önművelését ezzel mégis szolgálni vélje. Tengelitepusztai esték, csárdatanyai játékok ’80, avagy pernyefalvi hetek vonzzák, csalogatják hazánk és a külföld csodákra váró marad. Mégpedig olyan tény, amely minden kultúrát és haladást tisztelő embert gondolkodásra, majd cselekvésre késztet. Tovább kell lépni a megkezdett úton. Tovább kell fejleszteni a játékokat. A jáHázi játékok és izgalmakat kereső fiait és leányait. Egyszóval játékos ország lettünk, amelynek fővárosától, sőt annak szinte minden kerületétől a legkisebb településig eme kultúrmisszió lett a legfőbb feladat, a munka és siker mércéje. Ezen a tényen lehet kérem viccelődni, de nem lehet nem tudomásul venni. Ezen a tényen lehet töprengeni, de attól a tény tény tékos kedvű Magyarország csak akkor lesz igazán a nyári játékok hazája, ha például a településeken belül az utcák is megrendezik majd a maguk nyári játékait. Mit mondok, azazhogy írok? Utcák? Lakótömbök, bérházak, emeletek, gangok, sőt akár az egyes lakások is! Közös a gyűjtőcím: Házi játékok. Alcím: Esti üsd vágd Kovácséknál... Povázsai mégis hazajött... Tántorgós táncesték a gangon ... Esetleg: Szomszédasszony, tartsd a szád, vagy én tartom címmel esti mesék felnőtteknek ... A címek és a lehetőségek beláthatatlanok. Természetesen belépődíjakkal szerveztetne az egész programsorozat, amelynek tiszta haszna a Tiszta udvar rendes ház mozgalom fellendítésére fordíttatnék. És nagy lenne ám ez a tiszta haszon, hiszen e játékokhoz sem szövegíró, sem rendező, sem hivatásos színész nem kelletik. Tiszta amatőr játékok lennének! Kitűnő az ötlet, nemdebár? A megvalósítása egyébként már régen folyik, spontán módon, a tömegek részéről. Az én érdemem csupán a lehetőségek felismerésében és közreadásában tisztelhető. Köszönöm. Gyurkó Géza A vásárosnaményi VOR-ban műszakonként háromszázhúsz férfizakót készítenek szocialista exportra. Szabó Jánosné az előkészítő folyamatban a mellbevarrásokat készíti el a zakókon. (J. L. felv.) Búzavetéshez készülnek a tsz szakemberei Él az ösök munkaszeretete Még ha víz, jég jön, akkor is... JEGYZETEK GTE i/
